Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-20 / 46. szám
Ismerkedjünk meg a barna BeKALB tnióhibriddei A nagyüzemi baromfitenyésztéssel párhuzamosan komoly erőfeszítések szükségesek, hogy a háztáji gazdaságokéiul is tovább fejlődjön mennyiségben és minőségben egyaránt a baromfihús- és tojástermelés. Az utóbbi időben mind gyakrabban foglalkozik ezzel a fontos témával a sajtó, a rádió és a televízió s felvilágosító munkájukkal az érdeklődés középpontjába helyezik ezt a jövedelmező állattenyésztési ágat. Gyakorlati tapasztalataink bizonyítják, hogy legelőnyösebb gazdasági feltételek között éppen a tojás és a baromfihús termelhető. Nem véletlen, hogy a nagyüzemi gazdaságokban ugrásszerűen emelkedik az árutojás termelése, illetve a pecsenyebaromfi nevelése, hiszen a befektetés az összes háziállatok közül éppen a baromfinál térül meg jövedelmezően a legrövidebb időn belül. A falusi'és kisvárosi dolgozók előszeretettel foglalkoznak tyúktartással, mert a család folyamatos friss tojásellátása legolcsóbban így biztosítható. Szövetkezetekbe tömörült gazdatársadalmunk körében is egyre többen felismerik a korszerűbb feltételek között megszervezett tyúktartásban rejlő gazdasági előnyöket s kihasználatlanul álló volt gazdasági épületeiket a baromfitenyésztés céljaira alakítják át. Magyarországon a kisállattenyésztők körében egyre jobban kedvelik meg a Boly-i Állami Gazdaság által szaporított barna színű DeKALB típusú tojóhibridet, mert szélsőséges és kedvezőtlen időjárási, illetve tartási körülmények esetében Is rendkívül kedvező tojástermelési eredményeket biztosít. Az eddigi csallóközi tapasztalatok is alátámasztják, hogy e küllemre a rodejlendihez (Rhode-Islandi) nagyon hasonlító új tojóhibrid extenzív tartási körülmények esetében is gazdaságosan tartható. Nagy előnye a gyors növekedési készség, amit bizonyít, hogy a kakascsirkéket 9—10 hetes korukban 1 kg feletti súlyban, rántani való minőségben vágni, vagy értékesíteni lehet. A barna színű DeKALB félautoszex hibrid, a vevő kívánságára napos korban ivarszerint könnyen széjjel válogatható. Aki kizárólag tojástermelésre szándékozik berendezkedni, jércecsibéket vásárolhat Á csibék is barna pihetollazattal borítottak s napos korban 35—38 grammosak. Könynyen nevelhetők, mert nyugodt vérmérsékietűek. A keltetőállomásról megérkező naposcsibéket 18—22 °C teremhőmérsékletű nevelőhelységben helyezzük el, míg a műanyák alatt 32 C°-ot mutasson a hőmérő higanyszála. Az edzett nevelést jellemzi, hogy hetenként 2 C°kal csökkenthető a műanya alatti meleg levegő hőmérséklete. Később, 9—22 hetes életkor között, télen-nyáron egyaránt 18 C° az ideális teremhőmérséklet. Egy m2 alapterületű istállótérre 10—12 db naposcsibénél többet nem ajánlatos betelepíteni, majd 9 hetes korukban a nagyobb mozgási lehetőséget négyzetméterenkénti 8 db növendékállat elhelyezésével biztosítsuk. A csirkék jó közérzetének és egészségi állapotának megtartása érdekében gondunk legyen arra is, hogy az istállólevegő relatív páratartalma 65—70 %-nál sohase legyen magasabb. Mivel a túl alacsony páratartalom miatt könnyen por képződik — ami meghatványozza az istállóba esetleg bejuiott fertőző mikroorganizmusok terjedését — ezt szükség szerinti vízpárologtatással, vagy az alomanyag enyhe permetezésével ellensúlyozhatjuk. A porszemek az állatok nyálkahártyájára, is aktív ingerlőhatással vannak, így érthető a betegségek iránti fokozottabb fogékonyság is. Huzatmentes szellőztetés is biztosítja a megfelelő páratartalom megtartását. Gondosan megszerkesztett ventillációval az istállóklimát szabályozni tudjuk, a levegő összetételét, mozgását pedig egyensúlyban tarthatjuk. A tyúkok ti ágyatermelése, valamint gázcseréje folytán nagy mennyiségű széndioxid és ammónia halmozódik fel. A levegő állandó tisztántartása és cseréje azért is fontos, mert a baromfi — a többi háziállathoz viszonyítva — súlyegységenként ötször annyi levegőt igényel. Jelentős hozzájárulója a veszteségmentes csibemevelésnek és tyúktartásnak a jó minőségű alomanyag. Penész és pormentes 2—5 cm-re szecskázott szalma, jjppi faforgács, vagy zúzott kukoricacsutka, 10—15 cm vastagságban az istállópadozatra szórva kényelmes pihenőhelyül szolgál. A növendékállat nevelésében és a tojástermelés szakszerű végrehajtásában a takarmányozásnak is nagy jelentősége van. A csibéket két hetes korukig Indítótáppal, majd kilenc hetes korig nevelőtáppal etessük. A tíz hetes állatoknak naponta öt dkg nevelőtápot és egy dkg búzaocsut vagy zabot adjunk., így 21 hetes korukban 8 dkg nevelőtápról és egy dkg gazdasági takarmányról kell áttérni a napi kilenc dkg-os tojótáp adagolására, .amit 24 hetes korig etessünk. A tojástermelés beindulásával ad libitum adjunk tojótápot. A fiatalon túletetett jércék ugyan már 130— 140 napos korukban megkezdik a tojástermelést, azonban ez a későbbiek során súlyos termelési kiesés okozója lehet. A takarmány megemésztését segítsük aprókavics folyamatos' adagolásával, amiből az állatok tetszés szerinti mennyiséget fogyaszthatnak. A barna színű DeKALB tojóhibrid 18 hónapos korig 235— 255 db 60—62 gr átlagsúlyú egyöntetűen sötétbarna, kiváló héjszilárdságú tojást képes termelni. Takarmányértékesítő képessége kedvező, mert egy tojás előállításához csak 160— 180 gr takarmány szükséges. A jércék élősúlya a tojástermelés kezdetén 1,7—1,8 kg, s egy éves tojástermelési tevékenység végére eléri a 2,2 kg-ot. Mint vágótyúk kedvezőbb feltételek között értékesíthető, mint a fehér toliszínű hibridek. Jól felszerelt tojóház az állatok kényelmesebb elhelyezését biztosítja, ami a 'többlettojás termelésével térül gazdaságosan meg. A tojóházban készítsünk trágyaaknát, amely felett elhelyezett ülörudak egymástól 35—40 cm-re legyenek. A tojók éjszakai pihenése nyűgöd tabb, ha az ülőrudakat félgömbölyűre faragják. Ezer tojó részére 250 folyóméternyi ülőrúd szükséges. Egy m2 istálló alapterületre öt tojónál többet ne helyezzünk el. Szennyeződéstől mentes, ép héjú tojásra akkor számíthatunk, ha 4—5 tojó részére egy-egy tojófészekről gondoskodunk, amit rendszeresen bélelünk szecskázott szalmával, vagy faforgáccsal. Célszerű olyan tojófészek-típust szerkeszteni, amelynek bebujónyílása este lezárható. Ezzel elejét vehetjük, hogy a tyúkok éjszakára a tojófészekbe húzódjanak s azokat ürülékükkel telepiszkítsák. A barna DeKALB tojók is többlet tojással hálálják meg az istálló mesterséges világítását, ami a természetes világossággal együtt napi 18 óránál több soha se legyen. A tojók életkorának és az évszaknak figyelembevételével pontos világítási programot kell kidolgozni, amit aztán gondosan tartsunk is be. A kiegyenlített tojástermelés, valamint az állatok egészségi állapotának megtartása érdekében 5—6 hetenként ajánlatos A—Dö vitaminkészítmény itatásáról, továbbá az egészséges állati szervezet egyensúlyban tartása céljából antibiotikumokat tartalmazó tápszer adagolásáról gondoskodni. Amennyiben az állatok között — még növendék korban — tollcsipkedést, kannibalizmust észlelnénk, ajánlatos a csőrkurtítás. Ennek további előnyét a takarmányfélék etetőedényből történő alombakerülésének megakadályozásában és az esetleges tojásevés kizárásában tapasztalhatjuk. Gondoskodjunk a baromfi istállóba helyezése előtt a tojóház lelkiismeretes kitakarításáról és fertőtlenítéséről. Terjedjen ki ez a munkánk az összes berendezési eszközre és tárgyakra (trágyaakna, ülőrudak, tojófészkek, etető és itatóedények stb.j. Ha az állatok rendszeres vitamin és antibiotikum ellátásáról folyamatosan gondoskodunk s betartjuk az istállózással kapcsolatos állategészségügyi óvintézkedéseket, kiküszöbölhetjük az esetleges fertőző betegségek fellépését. Lehetőleg tartózkodnunk kell attól, hogy idegenek látogassák a tyúkokat istállójukban. Aki csak a régi hagyományos módszerek mellett képes a barna színű DeKALB tojóhibrid tartására vállalkozni, csalódás nem éri, mivel mindössze 10—15 %-kal kevesebb tojásra számíthat. Ezzel szemben ugyanazokat a tartási és takarmányozási módszereket alkalmazhatja, mint a nyuhemsir (New-Hampsbire) vagy a rodejlendi (Rhode- Islandi] fajtánál. Csallóközben a Michal na Ostrove-i (Mihályfi) Efsz ebben az évben 4200 db barna színű DeKALB szülőpár csibét vásárolt a Bolyi Állami Gazdaságtól, azzal az elgondolással, hogy 1972-ben kb. 400 ezer db vegyesivarú naposcsibét értékesít a szövetkezeti és háztáji baromfitenyésztők részére. Aki e DeKALB szülőpártól jövő évben szaporítóanyagot szándékozik vegyesivarban, vagy jércecsibéből beszerezni, megrendelésével és részletes információ kérésével keresse meg a fenti szövetkezetei. HERÉNYI ERVIN agrármérnök, Michal na Ostrove (Mihályfa) Egyre csökken a halállomány Az utóbbi időben a sporthorgászok részéről gyakori a panasz, hogy kevés a hal. Ezt több körülmény befolyásolja. Nézzük meg közelebbről az okokat, amelyek a halállomány csökkentésére hatnak. Első helyen a folyóvizek szennyeződését említjük. Az ipari üzemek, gyárak fontossága elvitathatatlan, csupán az a baj, hogy nem hajtják végre azokat az utasításokat, amelyek hivatva lennének meggátolni a vizek szennyeződését. Itt van például a hurbanovoi (ógyallal) sörgyár. A szennyvizet náluk egy csatornahálózatba bocsátják, melynek vize tejfehér. E csatorna vize a Kolozsmajor alatt ömlik a Zsitva patakba, mply néhány évvel ezelőtt még balböséggel dicsekedhetett. Nem így ma! Ma már ritkaság halat fogni benne. Az sem ritkaság, hogy a Vág folyó vizén százával úsznak a döglött halak. Magam is tanúja voltam, amikor a vízfelület fehérlett a döglötten úszó halaktól. Tehát a Vág folyó vizét is fertőzik. Nemcsak az ipari üzemek, de a földművesszövetkezetek és. a magánosok is hibáznak, amikor permetező eszközeiket e folyó vizében mossák ki. Talán akkor nem is gondolnak arra, hogy meggondolatlanságuknak milyen következménye lehet. A halállomány csökkenését a folyók medrének szabályozása is befolyásolja. Az utóbbi években sor került a Vág folyó medrének szabályozására, kiigazítására. Megszűntek az árterületek, a nádasok, ,a köves partrészek, amelyekben a halak védelmet találtak. Az ívás szempontjából ezek a helyek elsőrendű fontossággal bírtak. A Szlovákiai Horgászok Szövetsége komárími (komáromi) helyi szervezetének vezetősége minden tőle telhetőt elkövet, hogy növelje a folyóvizek, csatornák halállományát. Évente tetemes öszeget fordít e célra, de eredménytelenül. Egyrészt a már említett okok miatt, másrészt pedig azért, hogy amint neszét veszik az „orvhorgászok“, hogy megtörtént a halasítás, azonnal akcióba lépnek és néhány napon belül „bottal üthetik“ a halak nyomát. Hiába minden ellenőrzés, törvényes rendelkezés, a paragrafusok útvesztőjében legtöbb orvhalásznak sikerül büntetlenül megúsznia a dolgot. Sokan, arra hivatkoznak, hogy nincsen hal, nem váltják ki a horgászengedélyt, de .rendszeresen látogatják a folyóvizeket és mesterséges csatornákat. Mint ismeretes a nyugatszlovákiai kerületben Bratislava után Komárno sporthorgász társadalma a legnépesebb. Az első félévben 925 rendes tagot regisztráltak. A tagok száma azonban tovább növekedik. Azonkívül 200 pionír-sporthorgászt tartanak nyilván. A komárnoi sporthorgász-szervezet 2024 hektárnyi vízfelületen gazdálkodik. Az utóbbi években egyre gyakrabban fognak növényevő fehér amurt. A sporthorgászok azt állítják, hogy nem lehet halat fogni. A tények azonban mást mondanak. A kimutatásokból kiderül, hogy az elmúlt évben az egy horgászra átlagosan 44 kg halfogás jutott. El kell Ismerni, hogy az említett menynyiség nem túl nagy. Azt is tudni kell azonban, hogy nem minden sporthorgász vallja be az általa megfogott halmennyiséget. Az elmúlt évben Varga Béla čaloveci (megyercsi) lakoshoz volt kegyes a sors, aki egy 36 kg-os harcsát fogott ki a Vágból. Térjünk vissza folyóvizeink halgazdálkodására. Ha az a cél vezérel bennünket, hogy folyóink és mesterséges csatornáink halban gazdagok legyenek, akkor éberen kell őrködni azok védelmén. Nem szabad szemet hunyni a visszásságok fellett. Nem engedhetjük, hogy százszámra kifogják a 30—40 dkg-os kishalakat. Egyeseknek nem számít a hal nagysága, megelégszenek az apróhalakkal is, amelyekből egykét év múlva két-három kilósak is lehettek volna. Tehát minden sporthorgásznak kötelessége, hogy ellenőrizze közvetlen szomszédságában horgászó társát, hogy betartja-e a szabályokat. A halállomány ellensége a tiltott szerszámokkal való halászás is. Vannak egyének, akik foglalkozásszerűen űzik e mesterséget. Tehetik, senki sem gátolja őket ebben. Éppen ezek okozzák a legtöbb kárt a folyóvizek halállományában. Ismerik a helyeket, a halak életét, vonulását és mindazt, amit egy horgásznak vagy halásznak tudnia kell. Az említett ismeretek birtokában folytatják a tiltott szerszámokkal,, való horgászást, halászást. Ezek a legveszélyesebb ellenségei folyóvizeinknek. Gyakran halljuk, hogy télidőben, amikor a halak a folyók mélyedéseiben telelnek, egyesek olyan zsákmánnyal dicsekednek, hogy a meglepetéstől majd hanyatt esik az ember. A téli „gereblyézés“ elég gyakori jelenség. De a tolvajt csak akkor lehet megbüntetni, ha tettenérték. A tiltott szerszámmal horgászó vagy halászó egyént csak akkor lehetne megbüntetni, ha tettenérik. Az ilyen ember azonban elővigyázatos, körültekintő. Amikor kitavaszodik és kezdetét veszi a rendes horgászidény, akkor bizonyosodik be csalárd munkája, mert azokon a helyeken nem egy alkalommal hegedt testű halakat fognak. A fentebb elmondottak csak egy töredékét képezik a szabálysértéseknek, amelyek révén kipusztul folyóvizeink halállománya. Ennek meggátlása céljából következetesen alkalmazni ’ kell a törvény szigorát, mind az ipari üzemek, vállalatok vezetőivel szemben, mind a jogtalanul, illetve tiltott halászszerszámmal dolgozó egyénekkel szemben is. Eredményt másként elérni aligha lehet. A komáromi járásban van néhány nagykiterjedésü tó, melynek nincs gazdája. Ha valaki üzemképes állapotba hozná, akkor mindjárt akadna. Ezeket a tavakat sportliorgászati célokra fel lehetne használni, de előbb rendbe kellene hozni. A Lioni tó „védett“ te rület. Abban csak „kiváltságosak“ horgászhatnak, vagy csak külön engedéllyel. Az ilyen engedély megszerzése azonban nem könnyű dolog. De talán jobb is, mert e vidék természeti szépségét kevesen érzékelnék és rövidesen e táj is pusztulásra lenne ítélve. A tó környékének faunája kincseket ér, amelyen pénzben kifejezni szinte lehetetlen. Védjük tehát e vidék madárvilágát, növényzetét és a tó halállományát. A čičovi (csicsói) védett terület nádasai, sejtelmesen susogó fűzfái alatt lélekben felfrissül az idelátogató idegen. Belefeledkezik a táj szépségébe és észre sem veszi a partközeiben villámgyorsan elsuhanó halak seregét, a magasban keringő gémeket, kócsagokat. Így kellene védeni- folyóvizeinket is, és akkor minden bizonnyal előbb-utóbb megszűnnének a panaszok a halállományt illetően. ANDRISÉIN JÓZSEF, Komárno (Komárom) A főtt kukorica' kiváló pontycsali, de a nagyobb keszegek is szívesen veszik. A horgon azonban csak akkor tartós, és akkor biztosítja a horog jó bevágódását, ha kellőképp megfőzzük. A jó főtt kukorica nem morzsálódik, hanem pépesen szétkenhetö, héja Hogyan könnyen leváló. Hogyan kell megfőzni az öreg kukoricát, hogy kiváló csalit kapjunk? Első és legfontosabb szabály, hogy a kukoricát csak lassú főzéssel lehet jól megfőzni. Főzés előtt egy napig (24 óráig) áztatni kell meleg vízben. (A vízbe tett főzzük kukorica vizét felforraljuk, majd ha kihűlöben van, újra melegítjük. Az egynapos áztatás után következik a lassú tűzön való főzés. Ez néhány óráig tart. Lezárható kuktafazékban a főzés ideje kb 2 óra. Az ilyen főzés előtt is szükséges a melegvizes beáztatás. Mia kukoricát vei az ilyen kukoricafozés hosszadalmas művelet, lehetőleg mindig több kukoricát főzzünk egyszerre, hisz a főtt kukorica jól záródó üvegekben akár hónapokig is eltartható (kissé sózva vagy cukrozva, szalicillal meghintve). A szabadon tartott főtt kukorica — különösen melegben — két-három nap múlva savanyodni kezd. Hidegvizes kimosással elodázhatjuk megromlását. A puhára főtt kukoricát mindig a szem hegyesedé felénél tűzzük horogra úgy, hogy a horog hegye rejtve maradjon. —na—
