Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-20 / 46. szám
1971. november 20. SZABAD FÖLDMŰVES Eredmények és gondok a Górna völgyében Napjaink követelménye az állattartók és a szolgáltatók munkájának egybehangolása! Az utóbbi évtizedben a Cseh Szó; cialista Köztársaságban valóban nagy gondot fordítottak a szarvasmarhatenyésztés föllendítésére, s azon belül a tejtermelés fokozására. A csehtarka marha hasznosságának szüntelen javítása mellett egyes kiválasztott gazdaságokban külföldről behozott fajtákkal való keresztezéssel és tiszta vérvonalak kialakításával is hatékonyan foglalkoztak. Alapjában véve ez történt a Beznói Állami Gazdaságban is, ahol 1964-ben likvidálták a bang betegséggel fertőzött tehénállományt s Dániából 750 fekete-tarka üszőt vásároltak. Ezek az állatok nem tenyészanyagként érkeztek hozzánk. Közülük többet, mintegy 500 darabot a korszerűen szakosított Sedlec-i farmon helyeztek el, ahol a termelés már iparszerű jelleget öltött. Kombinált istállórendszerről van szó, ahol egyrészt bekötve, másrészt szabadon tartják az állatokat. A teheneket tejhasznosság szerint bekötésesen (nagy tejtermelés esetében) vagy pedig (kisebb tejelékenység esetén) szabadon istállózzák. A Mladá Boleslav-i járás Hfivno-i gazdasága 250 üszőt választott ki továbbnevelés céljából. Ez a gazdaság hat esztendő alatt ténylegesen kiváló eredményt ért el a fekete-tarka tehenek hasznosságának fokozásában. Ladislav Špina, a farm vezetője a környéken kiváló szakember hírében van. Nagyon kedveli hivatását. Végeredményben ez is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ez a tehenészet néhány éven belül tenyészgazdasággá fejlődhetett. A tapasztalat azt mutatja, hogy a fekete-tarka tehenek tejhasznossága a gondos ellátás következtében, a répatermesztő gazdaság kedvező takarmányozási feltételei mellett, sokszorta kifejezőbb, mint a nemesített vörös-tarka teheneké. Ezt bizonyítják a hasznosság ellenőrzésről szóló adatok is: 1965-i>en 178 tehéntől egy egész laktációban átlagosan 3160 kg 3,90 százalékos zsírtartalmú tejet fejtek egyedenként. A tehenek átlagos súlya 431 kg volt, Ezzel szemben 1970-ben 179 tehéntől a laktáció 290 napja alatt egyedenként 5249 kg 4 százalékos zsírtartalmú tejet termeltek. A tehenek átlagos súlya 520 kg volt. A farm vezetője úgy véli, hogy ebben az évben a törzskönyvezett tehenészetben egyedenként elérik az 5600 kg tejet. A törzsállományban akadnak olyan egyedek is, melyek több mint 8000 liter tejet; termelnek egy laktációban. így például a 057 fülszámú törzskönyvezett tehén a laktáció 305 napja alatt 8500 liter tejet adott. Figyelemreméltó továbbá az is, hogy idén az első félévben a farm tehenészeté* ben egyedenként 2914 kg tejet fejtek, s az elsőborjas tehenek tejhasznossága elérte (az első félévben) a 2448 kilogrammot. Milyen célt tűztek maguk elé a következő időszakra? Három-négv éven belül a fekete-tarka tehenek további nemesítésével még kifejezőbb, termelékenyebb fajta kialakítását szorgalmazzák, s 6000 liter tej elérését tűzték’ ki tehenenként . A farm vezetője az alábbiakban foglalta össze a tejhasznosság fokozásának követelményeit: ф igényesség a takarmányozásban és a növénytermesztés összehangolása az állattenyésztés követelményeivel; # annak ellenére, hogy kötött tartású tehénállományról lévén szó, a farm körüli területeken (szántó) lehetővé kell tenni, hogy a tehenek évente 180—190 napot kitűnő füállományú, főleg lucernát termő legelőn töltsenek. (Erre a célra egy 12 hektáros legelőterületet tartalékoltak, mely a farmhoz mintegy 1,5 km-re van); Ф a nyári takarmányadag nagy részét a legelő nyújtja. A szabad levegő is kedvezően befolyásolja a törzskönyvezett tehenek egészségi állapotát. Ezzel szemben a téli takarmány fejadag összetétele 6 kg lucernaszénázsból, 35 kg répakaréj és szeletszilázsból, 1 kg folyékony melaszból és 0,5 kg lucernalisztből áll. Az abrakadagot külön szabják meg az elsőborjas (68 db egy istállóban) és külön a többi teheneknek. Minden liter kifejt tejre (11 literen felül) az elsőborjas tehenek egyedenként 0,5 kg abrakot kapnak. A több laktációs tehenek 13 literes tejelékenység után kaphatnak abrakot. Idén a 195 tehenet számláló állományban egyedenként 3,20 kg abrakot fogyasztanak el naponta. Az igényes szelektálás éppen az ellenőrzésre is szolgáló elsőborjasok istállójában történik. Ahhoz, hogy az elsőborjas tehén bekerülhessen a törzskönyvezetlek csoportjába, szükséges, hogy laktációs tejhasznossága legalább 4500 kg tegyen. Amennyiben az elsőborjas nem éri el ezt a minimális tejátlagot, nem teljesíti az alapvető tenyésztői követelményt, úgy a Beznói Állami Gazdaság más farmjára, Sedlecre, Chotetovra vagy máshová szállítják. Ebben az állami gazdaságban a fekete-tarka tehenek ugyanis a törzsállomány 50 százalékát alkotják. Az ellenőrző istállókból az elsőborjasok közül rendszerint a tehenek 15—20 százaléka esik ki a szelektálásnál s kerül más farmra. A Beznói Állami Gazdaság az üszőnevelést a Zádubi Állami Gazdasággal (Marianske Lázne-i járás) való kooperáció útján oldja meg. Az üszőket 220 kg-os átlagos élősúlyban kilónként 12 koronáért adja át a határmenti állami gazdaságnak, s a legelőn fölnevelt előhasi üszőket élősúly kilónként 19 koronáért vásárolja vissza. Az együttműködés már két esztendeje tart a gazdaságok között. A hfivnoi farm vezetője tervezi, hogy az állomány egészségi állapotának megtartása és továbbjavítása céljából a jövőben magjuk gondoskodnak majd az utórinevelésről. Nagyon dicséretes jelenség, 'hogy a hfivnoi farm teheneinek 49 százaléka elnyerte az ER és 27,5 százaléka az E osztályzatot! Az állományból 10 egyedet az állattenyésztés) felügyelőség bikanevelő tehénné nyilvánított. Az állami katalógusban a farmról 13 ajiaállatot tartanak számon. A farm vezetője kifejtette a véleményét a Lovosicei Állami Gazdaságon bevezetett módszerrel kapcsolatosan is, ahol a vörös-tarka teheneket kukoricaszilázsból készített monodíétán tartják. A módszer a tehénállomány nagyüzemi tartásánál jól bevált. A tehenek té'en-nyáron a szabadistállón kívül fogyasztják az eleséget. Véleménye szerint ez a módszer feltételezi a jövőbeni pagyobb méretű elterjedését. Am megjegyezte, hogy a tenvészmunkában, a törzskönyvezésben minden egyes tehénnél maximális mértékben az individuális gondoskodásra kell törekedni. Tulajdonképpen ezt a hfivnoi farmon lehet a legjobban megítélni, mit jelent a gondozók individuális, lelkiismeretes tevékenysége a nagyhasznú tehénállomány kialakításában, s mire is képes a fekete-tarka tehén maximális gondoskodás mellett. A Beznói Állami Gazdaság farínvezetője komoly probléma előtt áll. Gondot okoz neki, hogyan lehetne megszervezni a legtökéletesebben a sedleci farm nagyüzemi termelését 500 tehénnel. Érthetően itt a tenyészmunka helyett inkább a nagyüzemi forma kerül előtérbe, vagyis az, hogyan érhető el a lehető legnagyobb munkatermelékenység. A * korszerű gazdaságban egy gondozóra 30 tehén jut. Ezzel szemben a hfivnoi tenyészfarmon csak 15. Ezt természetszerűleg a technológia színvonala is nagyban befolyásolja, mert a hagyományos ellátás, illetve állattartás mellett kellő költségr.áforditás nélkül, nehezen lehet lényegesen emelni a munkatermelékenységet. —ot— Társadalmunk érdeke, hogy e célkitűzés mielőbb teljesüljön. Azért is, mert a keverékekhez szükséges fehérjéket és egyéb összetevőket drágán kell importálnunk. Ellenben ha jobban, eredményesebben hasznosítjuk ezeket a nyersanyagokat, kevesebbet kell behoznunk belőlük. Ennek velejárójaként az így megtakarított pénzt más, fontos dolgokra fordíthatjuk. A célkitűzés elérése tehát tőlünk függ. Köztudomású, hogy jelenleg egyes állattartók a sikertelenséget az elégtelen minőségű keverékek etetésével indokolják. A keverékgyártók viszont arra mutogatnak — sokszor nem indokolatlanul —, hogy ezek a gazdságok nem tartják be a legalapvetőbb zootechnikai és álategészségügyi követelményeket sem. Az állategészségügy és az állattenyésztési felügyelőségek dolgozói azonban hol az egyik, hol a másik félnek adnak igazat. Bárhogyan is van, való tény, hogy Szlovákiában a sertések átlagos súlygyarapodásában már harmadik esztendeje nem történik lényeges változás! Ha végre tudatosítanánk, hogy Szlovákiában a sertéshizlalásban évente 250 millió takarmányozási nap szükséges, könnyen kiszámíthatnánk mit jelentene a súlygyarapodásnak egyetlen grammnyi napi emelkedése állatonként. Tavaly Szlovákia mezőgazdasági üzemei a sertéseknél 50 dkg-os átlagos súlygyarapodást értek el naponta állatonként. Ugyanakkor a Dun. Streda-i járásban 57 dkg-os volt az átlagos súlygyarapodás. A topnföanyi járás szövetkezeteiben 1969-ben — a garantált sertéshizlalás keretében — négy hónapon keresztül 58 dkg-os súlygyarapodást jegyeztek fel naponta hízónként. Ez azt bizonyítja, hogy ténylegesen mód van a jobb eredmény elérésére. Hasonló lehetőség kínálkozik a marhahús, a tej és a tojás termelésében is. Olyan szembetűnő tartalékok ezek, melyeket minden további ráfordítás nélkül kiaknázhatnánk anélkül, hogy újabb istállókat építenénk és több keveréket fogyasztanánk. Csupán arra lenne szükség, hogy ésszerűbben kihasználjuk a rendelkezésre álló alapeszközöket s állatainkat egészséges környezetben, pontos időközökben takarmányozzuk. A súlygyarapodásnak állatotnkénti napi 50-ról 55 dekára való emelkedése mintegy 12 500 tonna többletsertéshúst eredményezhetne, melynek értéke realizációs árban számítva nem lenne kevesebb 190 millió koronánál! Tény, hogy a tartalék feltárása ' megkövetelné az! istállók mikroklímájának tökéletesítését, mert tenyészeteink nincsenek ilyen berendezésekkel kellőképpen ellátva. Ez olyan tényező, mely negatív módon befolyásolja a term belesi eredményt. Most arról van szó, hogy a mezőgazdasági üzemekben alaposan elemezzék a helyzetet és földerítsék a jelenségeket, amelyek kedvezőtlenül befolyásolják a termelést és a felismerés után kiküszöböljék azokat. Alapjában véve ez történt, amikor a terményfelvásárló és ellátó vállalatok szerződést kötöttek egyes mezőgazdasági üzemekkel a sertések garantált súlygyarapudására. A szerződésnek meg volt a materiális haszna. Ugyanis a takarmánykeverék szállítói rákényszerültek, hogy megismerjék partnereik problémáit. Zootechnikusaik rendszeres ellenőrző utaik alkalmával tanácsaikkal nagyban befolyásolták a jobb eredmény elérését. Nagyon kívánatos lenne, hogy a jó tapasztalatokat tovább fejlesszék. Szükség lenne például a kocák és a tehenek szakszerű takarmányozására. Ehhez megfelelő összetételű takarmánykeverék is kellene. így olyan maximális hasznosságé állatok kerülhetnének a haszontenyészetekbe, melyek kitűnő alapanyagot produkálhatnának a hizlaldák számára. Gondoskodni kellene továbbá az istállók rendszeres és szakszerű fertőtlenítéséről, a tenyészetek egészségi állapotának javításáról, s a hasznosság szüntelen tökéletesítéséről. Ez persze azt követelné, hogy a szolgáltató szervezetek szoros, egybehangolt kapcsolatot építsenek ki partnereikkel, a mezőgazdasági üzemekkel. Ez úgy képzelhető el, hogy járási szinten a járási mezőgazdasági társulás (termelési igazgatóság) öszszefogná a szerződésen alapuló kölcsönös kapcsolatot. Ennek haszna végső fokon az állatok hasznosságának emelkedésében juthatna kifejezésre. —chz— nőnként 1483 liter tejet adott közellátásunknak. A hatékonyabb, eredményesebb termelési színvonal elérése érdekében 1971t január elején 2700 hektár mezőgazdasági, azaz 1600 hektár szántóterületen egyesült a Gemerské Jablonec-i, a petrovcei, a dubovái és a hajnáékal szövetkezet. Már a mezőgazdasági és a szántóterület közti nagy területi eltérés is feltételezi, hogy az egyesített gazdaságban — melynek Gemerské Jablonec a központja — nagyon kedvező feltétel kínálkozik az állattenyésztésre, s azon belül a szarvasmarhaállomány tökéletesítésére és bővítésére. A központban Agócs Géza elnök, Póczos István zootechnikus és dr. Rákossy György körállatorvos társaságában boncolgattuk a tárgykörbe tartozó kérdéseket. A jelenlevők arról tájékoztattak, hogy a belüzemi szakosítás keretében ideiglenesen bár, mégis megoldottnak tekinthető az állatotk elhelyezése. Ennek kapcsán a Gemerské Jablonec-i és a petrovcei részlegeken tehenet és hízósertést, a további két részlegen pedig hízómarhát és anyasertést tartanak, s mivel a legelőterület a részlegek mindegyikén meglehetősen sok, juhokat mindenütt tartanak. Am e téren későbben sor kerülhet némi módosításra, mint például az anyajuhok összpontosítása, s egyes részlegeken a növendékek haszontartása. Hosszabb távon sor kerül az állomány olyan nagy mértékű bővítésére, hogy a juhtenyészet az állattenyésztési bevételnek jelentős hányadát nyújthassa. A másik ágazat, melyet ugyancsak fejleszteni kívánnak, a szarvasmarhatenyésztés, s azon belül a tehenészet. A társult szövetkezet most a kezdet kezdetén csak 200 tehenet tart, de a jövőben mindent megtesznek azért, hogy a törzsállományt 400—500-ra bővítsék. A jövőben a tejtermelést szakosított üzemegységben, korszerű istállózással és takarmányozással oldják meg. Am ennek gyakorlati kivitelezése többek közt attól is függ, hogy mikor kerül sor a Gortva-patak szabályozására, mely a társult szövetkezetnek több száz hektárnyi területét károsítja. Erről azért kell beszélnem, mert az említett területnek víztelenítését, lecsapolását nem tanácsos tovább halasztgatni. Ha azt akarjuk, hogy ez a táj is maximális mértékben hozzájáruljon társadalmunk élelmiszer igényeink kielégítéséhez — márpedig ezt akarnunk kell —, akkor ehhez a maximális feltételeket is biztosítanunk kell. Többek közt ezekhez a feltételekhez tartozik a Gortva vízrendezése is. Arról van szó ugyanis, hogy Iecsapolás után a szóbanforgó több száz hektárnyi terület olyan kitűnő szántóvá válhatna, ahoí a társult szövetkezet a legkiválóbb hozamokat érhetné el, ami éppen most, a XIV. pártkongresszus után semmiképpen sem lehet közömbös számunkra. Ami pedig az egyesített gazdaság tehénállományát illeti, amint említettem, a törzsállomány egyelőre két részlegen, vagyis Gemerské Jablonecen és Petrovcén kapott helyet. A- zonban a kettő közt mégis lényeges a minőségi különbség. Ugyanis a Gemerské Jablonec-i részlegen már régebben bevezették a tehenek elsőfokú hasznosság-ellenőrzését, azaz következetesen rátértek az ismert, nagyhasznú elődöktől származó utódok szakszerű felnevelésére, s ez a tehénállomány tejslékenységében jutott kifejezésre. Sajnos a petrovcei részleg ilyesmivel nem dicsekedhet. Tehát nem a véletlen műve, hogy egyesítés előtt, 1970-ben a Gemerské Jablonec-i szövetkezetben tehenenként 3507 liter tejet fejtek, s 2900 litert értékesítettek tehenenként. Ezzel szemben a petrovcei szövetkezet 1970-ben, tehát egyesítés előtt tehe-Ez természetesen ma arra figyelmezteti az egyesített szövetkezet vezetőit, hogy a kielégítő üzemi tejátlag elérése érdekében intézkedjen a másik részleg tehénállományának tökéletesítésében is. Alapjában véve a tehenek szakszerű takarmányozásával erre már sor került, és kilátás van arra, hogy idén a petrovcei részlegről 1850, a Gemerské Jablonec-iről pedig 3000 liter tejet értékesítsenek tehenenként. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a múlt esztendei valósághoz viszonyítva év végéig az egyik részleg 367, a másik pedig 100 literrel ad több tejet közellátásünknak tehenenként. Ilyen rövid idő'alatt nagyon is szép eredmény ez. A tejtermelésben azonban lényeges javulás csak akkor várható, ha Petrovcén is hasonló színvonalra fejlesztik a tehénállományt, mint amilyen Gemerské Jablonecon van. Az alapokat már lerakták. Most az szükséges, hogy a nagyhasznú tehenek utódait mind a két részlegen fölneveljék és gondosan előkészítsék az üzemi törzsállomány bővítésére. Ez persze nem történhet egyik napról a másikra. Idő, nagy hozzáértés, és hivatásszeretet kell hozzá. A gyakorlat azt mutatja, hogy egyikből sincs hiány. Jó jel, hogy az egyesített szövetkezetben távlatokban gondolkodnak, s a részlegek fejlesztését az előbbrejutás magától értetődő következményének tekintik. Vannak problémáik? Mondhatom, nem kevés. Sok dolgot menet közben, közösen kell megoldaniuk. Ilyen például az állatállomány összetételének a javítása, a korszerű istállózás és takarmányozás, a jó minőségű saját takarmányalap megteremtése, a hektárhozamok emelése, s nem utolsósorban a termelési költségek csökkentése stb. Tény, hogy a Gortva szabályozása, vízrendezése nagymértékben hozzájárulna az üzemi költségek csökkentéséhez s a nagyobb jövedelmezőség eléréséhez. Ez azonban nemcsak rajtuk múlik. Ahhoz, hogy termővé varázsolhassák a jelenleg fnég hasznavehetetlen területeket, szükségük lenne egész társadalmunk segítségére. S bizonyos vagyok benne, hogy társadalmunk a Gortva-vöigy népének a támogatást meg is adja. HOKSZA ISTVÁN Örvendetes tény, hogy állattenyésztésünk eddigi eredményeit pozitívan értékelhetjük. Ellenben mégsem lehetünk teljesen elégedettek, mert állataink a szakszerű takarmányozás mellett nagyobb termelésre is képesek lettek volna! Való tény, hogy a mezőgazdasági üzemek az állattenyésztésben legfeljebb csak 65—70 százalékos eredményt értek el. Szlovákiai méretben évente tyúkonként csak 190 tojást érünk el. Ezzel szemben a Dun. Klátov-i és a Hubice-i Állami Gazdaság, továbbá a Voderady Mezőgazdasági Technikum, s újabban a púchovi efsz és más társult üzemek baromlifarmján tyúkonként 250 tojást termelnek! Hasunió a helyzet a sertéshússal is. Számos gazdaságban 50 dkg-os súlygyarapodást érnek el naponta hízónként. Tagadhatatlan, hogy ezt az átlagot 15—25 dkg-mal túlszárnyalhatnák, ha minden feltételt betartanának a súlygyarapodás befolyásolásában. Több tényező azonban nem a mezőgazdasági üzemektől függ. Vitathatatlan, hogy állataink hasznosságára nagy befolyást gyakorolnak a terményfelvásárló és ellátó vállalatok takarmánykeverőinek termékei, az állattenyésztési felügyelőségek, az állategészségügy és a keltető üzemek szolgáltatásai. Annak ellenére, hogy e szervezetek hasonló cél érdekében dolgoznak, egymástól függetlenül, tehát a maguk vonalán tevékenykednek. Részemről éppen ebben az egybehangolatlanságban látom a fogyatékosságok okát! A termelésben éppen ezért nem érhetünk el olyan eredményeket, amilyenre saját állatfajtáink, s az importált hibridek genetikai adottsága takarmánykeverékeink fogyasztása révén képes lehetne. Feltétlenül szükséges lenne, hogy az állatállomány hasznosságát befolyásoló szervezetek az ezzel összefüggő problémáka) egymással összehangoltan oldják meg. Csak így teljesíthetik a célkitűzést: kevesebb takarmánnyal, kisebb költséggel lényegesen több állati terméket elérni. TAPASZTALATOK egy kiváló szarvasmarhatenyészetből
