Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-20 / 46. szám
4 .SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. november 20. Lépést tartanak a fejlődéssel Néhány megjegyzés a repcetermesztéshez A hüvelyesek termesztésének távlati fejlesztési terve III. Merre tart a fejlődés? A racionális táplálkozással kapcsolatos előírások szerint 1980-bán már átlagosan 3,7 kg hüvelyest kellene hazánkban fogyasztani egy lakosnak. Ez annyit jelent, hogy az említett évben 16,6 ezer tonna étkezési hüvelyest kell biztosítani a közellátás számára. Itt szükséges megjegyezni, hogy az ily mértékű fogyasztás csak akkor válik reálissá, ha a hüvelyesek kellő mennyiségű és minőségű félkészáru formájában is rendelkezésére állnak a fogyasztóknak. Ebből ered, hogy nem lehet teljesen külön választani a hüvelyeseknek a közvetlen fogyasztás és az ipari feldolgozás szempont jából megállapított szükségletét. 'Az élelmiszeripar nincs kellő mértékben felkészülve a hüvelyesek feldolgozására. A közeljövőben évi 65 tonna, 1975 ben pedig 100 tonna hüve lyes feldolgozását tervezi a konzervipar. Ez a mennyiség lényegesen kcve sebb a szükségletnél, ezért jóval növelni kell a feldolgozó üzemek ezirányú kapacitását. A hüvelyesek kisebb konzervek formájában történő forgalomba hozása nagyban hozzájárulna az évi átlagfogyasztás növekedéséhez. A hüvelyeseknek nagy jelentőségük van az állatok takarmányozása szempontjából is, mivel sok emészthető nitrogénanyagot és lizint tartalmaznak. Feltételezzük, hogy a hüvelyesek kihasználásának folyamatában tf szójadarák töltik majd be a legfontosabb szerepet, hiszen egyes államokban a baromfiak és a sertések takarmányozása folyamán ezekkel a takarmányokkal biztosítják a szükséges nitrogénanyagyok 80 százalékát. A takarmánykeverékek előállításánál is egyre nagyobb szerephez jutnak a hüvelyesek. 1972-ben 15 ezer, 1975-ben 27 ezer, 1980-ban pedig már előreláthatólag 36 ezer tonna hüvelyest használ fel a takarmányipar a különféle takarmánykeverékek készítése során. Az említett mennyiségbe nincs beszámítva a szójadarák előállításához szükséges szója mennyisége. Ä vetésterület, a HektarHozamok és az össztermelés alakuVása Az ötödik ötéves tervidőszak idején az étkezési és a takarmányhüvelyesek vetésterületét is növelni kell, mégpedig olyan mértékben, hogy 1975-ben egyes hüvelyesek területe elérje, némely pedig meghaladja a hüvelyes termesztés szempontjából legkedvezőbb években hüvelyesekkel bevetett területek nagyságát. A fejlesztési terv szerint 1975-ben 12 ezer hektáron kellene étkezési hüvelyest termeszteni, ebből 5,5 ezer hektár jutna a borsóra, 2,5 ezer hektár a lencsére és 4000 hektár a babra. Az ötéves tervidőszak végén 13 mázsa átlagos hektárhozamot — a borsónál 16 q, a babnál 12 q, a lencsénél pedig 8 q — kellene elérni az étkezési hüvelyeseknél. Amennyiben ezt a színvonalat sikerül elérni, úgy 1975-ben 15,6 ezer tonna étkezési hüvelyest tudnánk saját termelésből biztosítani. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a vetésterület és a hektárhuzamok alakulása szempontjából egyes években már elértük ezt a színvonalat, tehát az ezirányú célkitűzések reális alapokon nyugszanak. Helyes fajta és vetőmag megválasztással, gondos agrotechnikával és tápanyagpótlással, valamint ésszerű körzetesítéssel ezek a célkitűzések valóra válthatók. Az ötéves tervidőszak utolsó évében 45 ezer tonna takarmányhüvelyest kell produkálnunk, ami annyit jelent, hogy 16,2 q átlaghozam esetén 28 ezer hektáron kell takarmányozási célt szolgáló hüvelyeseket termelni 1975-ben Szlovákiában. Itt meg kell jegyezni, hogy még ez a mennyiség sem lesz elegendő arra, hogy maradéktalanul fedezni tudjuk a takarmányipar és a mezőgazdasági üzemek szükségletét. A távlati tervek szerint a szója vetésterülete 1975-ben eléri az 5000 hektárt, s 20 q átlagtermés esetén 10 ezer tonna lesz az évi össztermelés mennyisége. A termés elosztása A kitermelt étkezési hüvelyesek mennyiségét — a szükséges vetőmag és az elkerülhetetlen veszteségek leszámítása után — teljes egészében étkezési célokra fordítjuk. Ezek szerint 1975-ben 13,7 ezer tonna, 1980-ban pedig 15 ezer tonna étkezési hüvelyes áll a fogyasztók rendelkezésére. Ez annyit jelent, hogy 1980-ban 3 kg hüvelyes jut egy lakosra. Az optimális fogyasztási mennyiséghez (3,7 kg) hiányzó részt a szójából előállított élelmiszeripari termékekkel kell pótolni. Hogy ez lehetséges legyen, ahhoz 1980-ban 3,5 ezer tonna szóját kell feldolgozni az élelmiszeriparnak. Mi a helyzet a takarmányhüvelyeseknél? A távlati tervek szerint 1975- ben a kitermelt 44,7 ezer tonna hüvelyesből 27 ezer tonnát. 1980-ban pedig az 52 ezerből 36 ezer tonnát tervezünk felvásárolni a termelőktől. A felmaradó mennyiséget a termelők használják fel közvetlen takarmányozásra. Mindamellett tisztában kell lennünk azzal, hogy az állami alapokba történő felvásárlás alakulására nagy hatással lesz az értékesítési lehetőségek milyensége is. A legnagyobb probléma a szójánál jelentkezik, mivel ezen termékféleség feldolgozását Szlovákiában egyelőre nem tudjuk biztosítani. 1975-ben már mintegy 7,5 ezer tonna szója extrahálását kellene elvégezni. A probléma megoldása érdekében az ötödik ötéves tervidőszak végéig létre kell hozni egy üzemet Szlovákiában, amely a nevezett feladatok elvégzésével foglalkozna. (Folytatjuk.) ф Kiváló eredmények a gabonatermesztésben ф Kukoricatermesztés — kapavágás nélkül ф Bevált a Slovmona H ф 500 hektárral növelik a szántóterületet ф Áttérés az öntözéses gazdálkodásra. Nagy volt a sürgés-forgás a šimonovcei szövetkezet (Rimavská Sobotia-l járás) székházában, amikor a minap felkerestük a gazdaságot, hogy megérdeklődjük, milyen eredményeket értek el ebben az évben a növényterfnesztés szakaszán. A kollaudációs bizottság a 251 hektáros öntöző berendezés átadásával kapcsolatos ellenőrzéseket végezte. Bőd László agronómus a nagy elfoglaltság ellenére is szakított néhány perc szabadot, s készségesen rendelkezésünkre bocsátotta a kért adatokat. Beszélgetésünk során megtudtuk, hogy az egyesített szövetkezet közel kétezer hektáron gazdálkodik, de a nevezett földterületnek csak mintegy 50 százaléka alkalmas szántóföldi növénytermesztésre. A szántó egy része dombos, rossztermő, nehezen művelhető terület. A növénytermesztés eredménymutatóinak alakulására nagy hatással van a természeti viszonyok évenként változó milyensége, az évi átlaghőmérséklet és a csapadék mennyisége. Idén aránylag kevés csapadék hullott, s az sem akkor, amikor a legnagyobb szükség volt rá. így aztán a vízigényes növényfáleségek — elsősorban a kapások — hozamai nem érték el a kívánt színvonalat. — A kalászosok átlaghozamaival elégedettek vagyunk. Búzából 41,6 q, árpából' pedig 37,3 q termést takarítottunk be átlagosan egy hektárról. Ezen a szakaszon jóval fölülmúltuk a járási átlagokat, hiszen ezen növényeknél 32,4 q, illetve 31,9 mázsa volt a járási átlagmutató. Ezzel az eredménnyel a járás üzemeinek .ranglistáján“ megszereztük a harmadik helyet. Az igazat megvallva, számítottunk is erre az eredményre, hisz az előző évekhez mérten, jóval több tápanyagot adagoltunk egy hektárra. Más a helyzet a kukorica esetében. Idén 161 hektáron termesztettük. Teljes mértékben rátértünk a kukorica „kapavágás“ nélküli termelésére, ami annyit jelent, hogy gépesítettük az összes munkafolyamatokat, de hatékonyan kihasználtuk a vegyszerek alkalmazásának és a célszerű tápanyagpótlásnak az előnyeit, lehetőségeit is. S az eredmény? Negyven mázsa hektárhozam, májusi morzsoltban számítva. Az előző évekhez viszonyítva ez szép eredmény, mégsem vagyunk tőle elragadtatva. Miért? Mert egy 31 hektáros parcellán 70,9 q is megtermett! Igaz, valamivel Jobb körülmények között, mert ez a parcella frissen feltört, alagcsövezett területen kapott helyet, ahol azelőtt legelő volt. Itt első éven silókukoricát, idén pedig magra termesztett kukoricát vetettünk. A tápanyagpótlás — egy hektárra 35Ó kg tiszta tápanyagot adtunk — itt sem volt intenzívebb; mint a többi kukoricatermő területen, de a talaj viszonylag jobb táperővel rendelkezett. Az elkövetkező években minden erőnkkel azon leszünk, hogy javítani tudjunk a nevezett növény átlaghozamain — mondotta többek között Bőd László agronómüs. JOBB VOLT AZ ÜJ FAJTA A szóbanforgó szövetkezet idén 85 hektáron termelt cukorrépát. Sokat hallottak és olvastak az új fajta, a Slovmona előnyeiről. Elhatározták, kísérletet tesznek ezzel a fajtával. Tizenkét hektáron vetettek genetikailag egycsírás magot. A vetést a román SPC—6 vetőgéppel végezték el, 7 cm egyedtávolságra. Ez a vetési mód megkövetelte az utóegyelés elvégzését. A Slovmona úgyszólván a legjobb talajba került. Előveteménye búza volt. A talaj táperejét számítva, akár 500 q átlaghozamot is adhatott volna ez a fajta, de a csapadékhiány rosszul befolyásolta a fejlődést. Így az átlaghozam csak 347 q lett. A Dobrovická fajta átlaghozama sokkal rosszabb volt, amit az is igazol, hogy a 85 hektár összterületen 312 q átlagot értek el. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy az utóbbi fajta egy része — 12 hektár — olyan talajba került, amelyen nem volt elvégezve az őszi mélyszántás. Ezt a földet csak tavasszal készítették elő a vetéshez, ami szerintünk rányomta bélyegét a végső hozamalakulásra is. Ezen a parcellán kétszáz mázsánál kisebb volt a hektáronkénti terméshozam. Ez a hiányosság az akkor még külön-külön gazdálkodó szövetkezetek vezetőinek rovására írható. Az egyesített szövetkezet vezetői levonták a tanulságot az említett esetből, s idén ősszel már úgy szervezték az egyes munkálatokat, hogy a szükséges tennivalókat agrotechnikai határidőn belül és a lehető legjobban elvégezzék. PILLANTÁS A JÖVŐBE A Rima folyó szabályozása után mintegy 500 hektárnyi területet lehet bevonni a szántóföldi termelésbe. Ezen terület termővé tételét 1975-ig szeretnék megvalósítani. Az eddig feltört, használatba vett területek gazdag termést adnak, s így megvan a lehetőség arra, hogy ezúton is fokozni tudják a növénytermesztés színvonalán eredményességét, A nevezett területek használatba vétele után elsősorban a kalászosok és a kapások vetésterületét szeretnék növelni. A növénytermesztés eredményességének fokozásában nagyon fontos szerepet kap az öntözéses gazdálkodásra történő áttérés, hiszen az egyes években jelentkező szárazság sújtja a legjobban a gazdaságot. Az új öntöző berendezés üzembe helyezése révén korlátozni lehet az időjárás alakulásának a termelés eredményességére gyakorolt kedvezőtlen hatását, javíthatók az átlaghozamok, gazdaságosabbá, eredményesebbé tehető a termelés. A gazdaság vezetői természetesen tudatában vannak annak, hogy az öntözéses gazdálkodásra történő áttérés megköveteli az eddiginél intenzívebb tápanyagpótlás, a megfelelő agrotechnika, vetésforgó, növényvédelem és növényápolás kérdéseinek, problémáinak megoldását. A gazdaság vezetői úgy döntöllek, hogy 1972-ben növelik a Slovmona vetésterületét. Kézi egyelés és kapálás nélkül szeretnék termeszteni ezt a fajtát, s ezért annak megfelelően végzik el a vetést. Nem feledkeznek meg a vegyi készítményekről sem. Amennyiben minden szempontból beválik ez a fajta, a következő években -teljes egészében áttérnek a Slovmona termesztésére. — A kukorica^ termelési és betakarítási munkálatait teljes mértékben gépesítettük, sőt a vegyszerek használatával sikerült elérnünk azt is, hogy ez a növény úgyszólván egyáltalán nem igényel kézi munkaerő-ráfordítást. Sajnos, egyelőre nem mondható el ugyanez a cukorrépáról. Idén is hagyományos módszerrel végeztük a répa betakarítását, ami nem kis dolog, Ihisz 85 ha termését kellett begyűjteni. Az illetékesek már megígérték egypárszor, hogy megkapjuk a kért répakombájnokat, de azok csak nem akarnak megérkezni. Mi azon fáradozunk, hogy javítsuk a hozamokat, de mi lesz, ha képtelenek leszünk megoldani a termés begyűjtését? — tette föl végül a kérdést Bőd elvtárs. Nos, mi reméljük, hogy az illetékesek elkövetnek mindent, hogy minél előbb eleget tehessenek a termelők jogos kérésének és ezáltal is segítségére sietnek a mezőgazdasági dolgozóknak, akik а XIV. pártkongresszus határozatai alapján kidolgozott távlati fejlesztési tervben feltüntetett célkitűzések valóra váltásán fáradoznak. KÄDEK GÁBOR A keresztes virágúak családjához tartozó repce termesztésének előnyeit ma már mindenki ismeri. Zöld állapotban nagyon jó takarmánynak minősül, főleg ha friss állapotban etetjük. Szinte nélkülözhetetlen ipari nyersanyag, mert magvából étkezési és kenőolajat nyerünk, s a gyógyszeriparban is hasznosítható. A repce termesztésének előnye, hogy kezelése nem körülményes és nem költséges, s jó előveteménye a búzának, de a kukoricának és más kapásnövénynek is. A tapasztalatok arra figyelmeztetnek, hogy a repce két változata (a tavaszi és az őszi) közül, nálunk csak az őszit érdemes termelni. Ugyanis a tavaszi repce kis hozamot ed. A jó repce-fajta jellemző követelménye, hogy bötermő és fagyálló legyen, hogy hótakaró nélkül is képes legyen komolyabb károsodás nélkül átvészelni az erős fagyokat. További kedvező tulajdonsága, hogy korán, júniusban már beérik, egyenletes, nagy, bársonyos fekete magot terem. A múltban a repce 1000 magjának súlya 38—74 g között, váltakozott, míg a hektoliter súlya 67—74 kg között. Az olajtartalom általában 32—50 százalék volt. Szükségszerűen felmerül a kérdés, hogyan lehetne javítani a repce minőségét és gazdaságosabbá tenni a termesztését? Kétségtelen, hogy nagyon sok múlik a talaj ésszerű megválasztásán. Tudni illik ugyanis, hogy a repce a mélyrétegű, humuszos, középkötött és kötött talajokon sikerül a legjobban, ha azok tápanyagellátása megfelelő és mészhiány sem tapasztalható. A sekélyrétegű talajok alkalmatlanok termesztésére, mert azokon a mélyre hatoló karó-, illetve vezérgyöke reit nem tudja kifejleszteni. A kellő tápanyagellátottság melleti ügyelni kell arra is, hogy a tala rögmentes, porhanyós legyen és t vetésig jól beérjen. A repce nagyon meghálálja a köny nyen felvehető tápanyagokat, főleg г nitrogént, de a foszforsav-trágyáka is, s persze előnyös, ha a tápanyagutánpótlás istállótrágyával történik. Kálíszegény talajokra ajánlatos kálitartalmú műtrágyát, sőt meszet is adagolni. Száraz időjárás esetén, főleg a növényzet fejlődésének kezdeti stádiumában a földi bolha nagyon sok kárt tehet, nem beszélve a repcedarázsról, a honvéd-bogárról, a vetési bagolypilléről, a fényes repcebogárról, a levéltetűről, a gubacslégyről és még további kártevőkről, amelyek a termesztés sikerét veszélyeztetik. Ezért a növényvédelemre rendkívüli figyelmet kell fordítani. A repcetermesztés sokéves tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a vetőmagnak augusztus 20-ig a földben kell lenni. Ha a talaj nagyon száraz, úgy várni lehet valamit a vetéssel, de legkésőbb szeptember első hetében a vetést be kell fejezni. A későbbi időpontban vetett repce rendszerint nagyon gyengén fejlődik, nehezen birkózik meg az időjárás viszontangságaival s általában gyenge termést ad. Néhány szót a növényzet kezeléséről. A kikelt repcét fejlődésének 1 első szakaszában — három-négyhetes * korban — ajánlatos megfogasolni, ■ majd szükség szerint sarabolni, s mint i már említettem is, védelmezni kell ■ a rovarok kártevő inváziója ellen. : A vetés idejének helyes megvá■ lasztása szempontjából szeretném ' hangsúlyozni azt is, hogy a túl korai vetés sem előnyös, főleg akkor nem, t ha fejlődéséhez kedvező időjárás van, j Ugyanis ebben az esetben a növényí zet magszárat hajt, sőt bimbózni is kezd, s a fagyok beálltával helyre- hozhatatlan kárunk keletkezik. Te i hát a vetöszántást elvégezhetjük, sől t helyes is, ha elvégezzük hamarabb, de semmi esetre sem feledkezzünk meg a talaj tömítéséről, a talajnedvesség megőrzéséről. Azáltal, hogy az aránylag korán előkészített talajba — a szükségszerű talajfelszínlazítás elvégzése után — az agrotechnikai követelményekben körvonalazott időpontban vetünk, a növényzet kikeléséhez és fejlődéséhez kedvező körülményeket teremtünk. Arra hívom még fel a figyelmet, hogy soha ne vessünk éretlen, vörös színű magot. A vetőmag legyen mindig sötétbarna, egyenletes nagyságú, tiszta és legalább 96 °/o-os csírázó képességgel rendelkezzen. Meggyőződésből állítom, hogy ha a repce termesztésére nagyobb gondot fordítunk, úgy a jelenlegi árviszonyok mellett ennek a fontos növénynek a termesztése komoly jövedelemforrásnak bizonyul. L. KMOŠKO mérnök RÖVIDEN Jelentős fejlődésen ment keresztül a Rimavská Sobota-i járás gabonatermesztése az utóbbi évtized során. Míg például 196Ó-ban csak 15,1 q volt a gabonafélék hektáronkénti átlaghozama, addig 1971-ben már 31,6 mázsás átlagot értek el. De nézzük csak, hogyan növekedett az egyes kalászosok átlaghozama az említett időszakban? Ezerkilencszázhatvanban búzából 14,1 q, árpából 16,5 q, rozsból 15,6 q, zabból pedig 14,2 mázsa termést takarítottak be átlagosan egy hektárról. Idén a búzánál 32,4 q, az árpánál pedig 31,2 q átlagot értek el. Javult a rozs és a zab átlaghozama is. Ezeknél a növényeknél 27,3, illetve 25,2 mázsa volt a hektáronkénti átlagos terméshozam. A termelés eredménymutatóinak javulása elsősorban az új, bötermő fajták termesztésbe vételének, az agrotechnikai intézkedések és a tápanyagpótlás színvonala javításának köszönhető. Persze nem képezheti vita tárgyát az sem, hogy az eredmények eléréséhez nagymértékben hozzájárult a vegyszerek célszerű használata is. A nevezett járás mezőgazdasági üzemeiben 1960-ban mindössze 3753 hektár területen végeztek vegyszeres gyomirtást és 8823 hektáron védekeztek vegyi készítmények segítségével a különböző kártevők és betegségek ellen. Idén már 26 ezer 668 hektáron végeztek vegyszeres gyomirtást, 11 ezer 567 ha területen pedig a kártevők és betegségek elszaporodása, elhatalmasodása és kártétele ellen védekeztek a legújabb, leghatásosabb vegyi készítményekkel. —bor— A trágya aerob lebontása Az állati ürülékek levegőztetós kezelésének a célja elsősorban a szagtalanítás. Egyúttal a patogén kórokozók is megsemmisíthetők és koncetráltabbá válik a trágya ásványi tápanyagtartalma. A tehéntrágya bomlási folyamatának vizsgálatakor megállapítottuk, hogy amikor a két rész szilárd ürülékből és egy rész vizeletből álló trágyakeverék folyékony oldatát edényben levegőbuborékok átfúvásával kezelték, a levegőztetés biológiai oxigénje idővel csökkent. Jelentős csökkenés azonban csak az ötödik 'héttől kezdődött. Valószínűleg az aerob baktériumok elszaporodása három-öt hetet igényel, tehát hatásuk csak később nyilvánul meg. Megmérték az elbomló szilárd részek mennyiségét is, naponta azonos mennyiségű újtrágya adagolásával. Az elbomlás kezdetében gyorsabb, később lassúbb. Az első két hétben a 24 °C hőmérsékletű trágya 42 százalékban, a 4 °C-on tartott viszont csak 20 százalékban bomlott el, viszont a napónta beadagolt nagyobb és kisebb trágyamennyiség felbomlása közt alig mutatkozott különbség. A durva anyagoktól (szalma) meg nem szűrt trágya lassabban bomlott, mint az, amelyből ezeket a részeket eltávolították.
