Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-13 / 45. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES 1971. november 13. Ha rengeteg űjat, érdekeset látott az ember, úgy idő kell ahhoz, hogy ismét felidézve emlékeit papírra ves­se. Hetek múltával ez élmények tömkelegéből egy-egy epizód élesebben villan fel az emlékek közül. A körzeti székhely A Szovjetunió hatalmas területét nehéz a közép-európai mértékkel ér­zékeltetni. Ha azt mondjuk, hogy egy körzete, legyen, bár a szaratovi, ame­lyet módomban volt kissé megismer­ni, csaknem akkora mint köztársa­ságunk, s ilyen körzet még negyven­­nyolc van csak az Orosz Szovjet Fö­deratív Szocialista Köztársaságban — tehát a szövetségi, az autőnom köz­társaságok és az autónom körzeteken kívül, — úgy talán már kissé érthe­tőbb lesz az összehasonlítás. Maga Szaratov, a körzet székhelye, a Volga jobbpartján épült fel. Hajda­nában a Volgán gabonát szállító és egyéb árucikkekkel kereskedő gaz­dag kupecek létesítették. Hatalmas, körülbelül 800 ezer, vagy még ennél is több lakost számláló várossá fej­lődött. Fekvése igen kedvező. Nyu­gat felöl a várost kies dombok öve­zik. Itt épült fel egy teljesen új vá­rosnegyed, amely ma már százezer­nél több lakosnak nyújt korszerű otthont, biztosít munkalehetőséget, és az új Lenin-városnegyedben az itt lakó polgárok kulturális szükségle­teinek kielégítése és a szolgáltatások minden fajtája biztosítva van. A sok kilométer hosszú nyílegyenes egy­mást derékszögben keresztező sugár­utak és utcák, a szebbnél-szebb régi középületek, színházak, a Radiscsev képtár, a Filharmónia épülete, a fő­iskolák és egyetemek, a konzervató­rium, az egyetemi tudományos könyv­tár egy történelmi múltú város ké­pét mutatják. Mellettük az egyre so­kasodó új épületek a városfejlesztés gyors ütemének bizonyságai. Korszerű téli stadionja, versenyuszodája, fedett sportcsarnoka van. Pezsgő társadal­mi és kulturális életet élő város. Ta­lán az is hozzájárul ehhez, hogy ren­geteg fiatal, főiskolás tanul Szara­­tovban. Az első találkozás Tudtam, hogy vendéglátóm, a sza­ratovi „Kommunyiszt“ napilap szer­kesztőségének egyik tagja vár majd az állomáson. Mivel sem ő engem, sem én őt nem ismertem személye­sen, levél utján úgy egyeztünk meg, hogy én lapunkat a Szabad Földmű­ves egyik számát, ő viszont a Kom­munyiszt egyik példányát tartja majd kezében s így könnyen egymásra le­lünk. A vonatról lekászálódva, a Az új állandó cir­kusz modern épü­lete. Szaratov egyik büszkesége a Vol­gán átívelő, három kilométer hosszú új hid, mely a fo­lyó balpartján épült Engelsz vá­rost köti össze a körzeti székhely­­lyel. megbeszélés szerint elővettem zse­bemből lapunkat és fürkészve kö­­rünéztem a peronon, hol látok vala­kit újsággal kezében. Többen is elhaladtak a közelben újsággal kezükben, de nézetem sze­rint egyikük sem volt az engem váró kolléga. Tovább nézelődtem, míg észrevettem egy közeledőt, aki kutató szemmel nézte a vonatból kiszálló­kat. Újság volt a kezében. Hogy meg­­könnyítsem a találkozást az újságot lobogtatva feléje indultam. Közelébe érve harsány „Zdravsztvujte“ üdvöz­léssel köszöntem rá. Felém fordulva barátságosan visszaköszönt és tovább haladt. Ezt jól megjártad — bosszankod­tam, de még fel sem ocsúdtam meg­lepetésemből, amikor valaki karon ragadott... Szovjet újságíró kartár­­sam volt, aki már egyszer elhaladt mellettem, de csak akkor figyelt fel, amikor az előbb az újságot lobogtat­va köszöntem rá az „én emberemnek“ vélt idegenre. Ez volt első találkozásom egy ed­dig csak hírből ismert kedves szov­jet várossal. OBENU KÁROLY 1ШНШШЙШИЙМНМНИННВШ1НШЙШЗЙШНННИНЯНМНННННВ Voszkreszenszk - a vegyészek városa A műtrágyák gyártását a Szovjet­unióban hatalmas üzemekbe és kom­binátokba összpontosították. Gyakran a műtrágyák gyártásával egész váro­sok foglalkoznak, mint például Voszkreszenszk, Novomoszkovszk, Scsokino, Nyevinnomiszk és Berjoz­­nyiki az Orosz Szovjet Föderatív Szoeialista Köztársaságban, Maard városa az Észt SZSZK-ban. Kedajnyaj és Ijonava városok a Litván SZSZK- ban, az azerbejdzsáni Szumgait, az üzbekisztáni Navoj és sok más vá­rosban. Más szóval ilyen üzemeket a szovjetország csaknem összes körze­tében találunk, s egyre újabbakat építenek, a meglévőket pedig kibőví­tik. A Szovjetunió népgazdaságfej­lesztésének kilencedik ötéves terve szerint a műtrágyák termelése és a gyártott műtrágyák választéka lénye­gesen kibővül. Ez alkalommal csu­pán az egyikről, az egyik ilyen leg­nagyobb üzemről szeretnénk szólni, éspedig a Kujbisev nevét viselő voszkreszenszk! vegyi kombinátról. Voszkreszenszk egy kisváros kö­rülbelül 100 kilométerre Moszkvától az erdők gyűrűjében. Előváros nél­küli város ez, mivel a város szélén is többemeletes lakóházak állnak. A város maga a szovjet kormány kü­lön határozata alapján a vegyészek városaként nőtt fel és épült ki. A mai Voszkreszenszk és gyártmá­nyai közismertek a Szovjetunióban. Csupán az elmúlt ötéves tervben az itteni vegyi kombinát termelése há­romnegyedével, a munka termelé­kenysége pedig 32 százalékkal emel­kedett. Jelenleg Voszkreszenszknek új fel­adata van. A kilencedik ötéves terv végéig, tehát 1975-ig a műtrágyák termelését további 33 százalékkal kell megnövelnie. Ezt a fejlődést ki­zárólag a munkatermelékenység fo­kozásával érik el. Ez alatt az idő alatt lényegesen kibővítik a választé­kot is és feljavítják gyártmányaik minőségét. A vegyipari kombinátban 1970-ben kezdte meg a termelést az első nitro­­amonfoszfátot termelő részleg. Igen értékes trágya ez, melyben a táp­anyagok koncentrációja eléri az 52 százalékot. A nitroamonfoszfát lénye­gében ammóniák, foszforsav és ká­­liumklorid keveréke. Ezen összetevők, illetve alapanya­gok eredete földrajzilag igen érde­kes. Az ammóniák elsősorban termé­szetes gáz, amelyet a voszkreszenszk! vegyi kombinát Közép-Ázsiából sze­rez be. A foszforsavat a Kóla félszi­getről származó apatitból nyerik. A káliumklorid az uráli lelőhelyekről származó só. Itt az Uraiban van a világ egyik legnagyobb ilyen lelőhe­lye. Az egymástól nagy távolságokra, hegyeken-völgyeken túl élő emberek tízezrei munkájának gyümölcsét, a nyersanyagok százezer tonnáit dol­gozzák fel Voszkreszenszkben, hogy ezekből az alapanyagokból egy újabb, csodálatos anyag keletkezzék. Talán éppen ezért oly felelősségteljes a voszkreszenszki vegyészek munkája, akik jelentős résszel járulnak hozzá a közös feladatok sikeres megoldá­sához — a koncentrált és összetett műtrágyák termelésének lényeges növeléséhez, amire a mezőgazdaság­nak a Szovjetunióban is oly nagy szüksége van. Ha tekintetve vesszük, hogy 1965-ben a voszkreszenszki ve­gyi üzem termelése a Szovjetunió műtrágyagyártásának 40 százalékát adta, a jelenlegi tervek szerint 1975- ben 80 százalékát adja majd. A Szovjetunió a műtrágyák gyártá­sában a legyártott mennyiséget te­kintve a világon a második helyen áll, azonban az egy hektár földterü­letre átszámított mennyisége jelen­leg még alacsonyabb, mint egyes fej­lett országokban. Nem véletlen ezért, hogy e termelési ágazat fejlesztésé­nek a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XXIV. kongresszusa és a kongresz­­szus irányelvei rendkívüli fontossá­got tulajdonított. A Szovjetunióban 1975-ig a műtrágyák gyártását 90 mil­lió tonnára kívánják emelni, ami az 1970-es év termelési szintjét 60 szá­zalékkal haladja meg. Térjünk azonban vissza a voszkre­szenszki vegyi kombinát új üzem­részlegébe. Leghelyesebb, ha a vele való megismerkedést a központi irá­nyító teremből kezdjük meg. E ha­talmas csarnok falán mint két szárny terjeszkedik a két technológiai vonal sémája. Áttetsző üvegablakok mögött több tíz mutató grafikonokat jegyez fel. A személyzet számára nem ma­rad egyéb, mint a vegyi folyamatok szimfóniájának irányítása. Az osztályon nagyobbára fiatal em­berek dolgoznak. „A fiatalság ná­lunk egyáltalán nem jelent tapaszta­latlanságot vagy tudatlanságot“ — magyarázza Albert Ivanov az üzem­részleg vezetője. — „Minden munká­sunk mielőtt a gépekhez kerülne, alapos előkészítésen megy keresztül, és ezután a legjobb üzemekben szer­zi meg a gyakorlatot. Betanítása lé­nyegében állandóan folyik, mivel az egész munkaközösségnek legmaga­sabb fokú műszaki ismeretekkel kell hogy rendelkezzék.“ Jelenleg a gépeket középfokú mű­szaki képesítéssel vagy főiskolai vég­zettséggel rendelkező emberek keze­lik. Az ismeretek magas színvonala elősegíti a berendezés és a techno­lógia tökéletesítését. Az újító javas­latok mind a tervezőknél, mind a szállítóknál támogatásra találnak. így például kitűnt, Ihogy a hulladékok tisztításának korábbi módszere nem volt egészen megfelelő. Az üzemben egy tökéletesebb rendszert javasoltak és ezt alkalmazzák is. Az üzemrész­leg így évről évre többet és jobbat tud termelni. Nemsokára a voszkreszenszki vegyi kombinátban olyan műtrágya gyártá­sát kezdik meg, amelynek technoló­giáját szovjet vegyészek dolgozták ki. A tápanyagok (nitrogén, foszfor, kálium) koncentrációja e műtrágyá­ban eléri a 66 százalékot. Egyelőre ilyen műtrágyát sehol sem gyártanak a világon. A földművesek bizonyára köszönettel veszik majd a termés fokozásának ezt az elixírjét, hű se­gítőtársaiktól a vegyipari dolgozók­tól. A Szovjetunió Földművelésügyi Minisztériumának számításai szerint 1975-ben a gabonahozamok évi növe­kedése a műtrágyák használata által eléri a 18 millió tonnát. Ebben nagy részük lesz a voszkreszenszki vegy­ipari dolgozóknak is, ahol a talaj számára oly fontos tápanyagokat gyártják. I. A. BIRJUKOV Voszkreszenszk, a fiatal város egyúttal a fiatalok városa is. ROBBANÓANYAGOK A TÁVVEZÉRELT GÉPKOCSIBAN A szovjet gépkocsiipar KPS— 125 WGK típus-jelzésű új kü­lönleges tehergépkocsija a gyú­lékony, mérgező, robbanó, por­képző és egyéb veszélyes anya­gok szállítására készült. A be­ás kirakodás műveletét olyan mértékben sikerült gépesíteni, hogy a kiszolgáló személyzet semmiféle veszélynek nincs kitéve. Valamennyi agregátot hermetikusan zárt tartályban helyezték el, hogy ezzel kikü­szöböljék a szikraképződés ve­szélyét. A mozgó fémalkatré­szeket, amelyek vezethetnék a villamosáramot, szigetelő, mű­anyag elemekkel váltották fel. A különleges szállítóautő több­száz méteres biztonságos tá­volságból távzevérléssel is irá­nyítható. EMELETES BARLANG Szovjet geológusok tizenegy­emeletes barlangot fedeztek fel a Kaukázuson túli terület nyugati részén. Az egymás fe­letti üregek teljes magassága egy 25 emeletes ház magassá­gának felel meg, a főbejárat 34 méter magasságban van. Az üregekben talált leletek bi­zonysága szerint már mintegy 60 ezer évvel ezelőtt emberek éltek a barlangokban. HÖÁLLŰ PAPÍR Ukrán tudósok legújabban olyan papírt készítettek, amely még a 800 fokos izzó kemen­cében sem ég el. Az ukrán pa­píripari kutatóintézetben kifej­lesztett, bazaltszálakból készült papírnak ezen kívül is egész sor előnyös tulajdonsága van: nem tehetnek kárt benne a mikroorganizmusok, nem rot­had, és szűrőként a szennyezett levegő tisztítására Is felhasz­nálható. A szakértők arra szá­mítanak, hogy az új típusú pa­pír széleskörű felhasználásra talál majd a gyakorlati élet­ben. ACÉL HELYETT ÜVEG A malmokban és a takar­mánygyárakban gyakran gra­vitációs úton szállítják a ga­bonát, és a belőle készült ter­mékeket. A kellő esésű, olykor bonyolult formájú vezetékrend­szert a szerelés színhelyén ké­szítik el vékony falú ónozott acélcsőből. Természetesen nagy munkaráfordítással. A gabona jelentősen koptatja a csöveket, amelyek így gyorsan elhaszná­lódnak. Ezért a szakemberek már régóta kutatnak, hogy el­­lenállóbb anyagot találjanak. Ilyennek bizonyult az üveg. Már az első kísérletek bebizo­nyították, hogy az üvegből ké­szült csővezeték ötször tartő­­sabb, mint az acélból készí­tett. Minthogy az üveg átlát­szó, a technológiai folyamato­kat is állandóan ellenőrizhetik. Az üvegcsövek tökéletesen tö­­míthetők, így a malmok helyi­ségeiben nincs szállongó liszt­por. További előny, hogy az üvegcsővezetékek gyártása és szerelése is gyorsabb, az el­használt csőszakaszok könnyen kicserélhetők. Szereléskor az üvegcsövek villamos úton fel­hevített króm-nikkel acélhuzal­lal vághatok a kívánt méretre. A szovjet „Szteklomontázs“ iparigazgatóság moszkvai és szverdlovszki üzemében végzett kísérletek során kitűnően vizs­gáztak az üvegből készült cső­vezetékek.

Next

/
Thumbnails
Contents