Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-06 / 44. szám
(Folytatás nz Izoldáiról.) helyét foglalja el, amikor tehát kihúzzuk a nyelőcsőből, annak egyrésze üres marad. Ezért szokás ajánlani a rátömést. Gépi tömés esetén is szükség van arra, hogy kézzel is tudjunk tömni, mert a hizlalás kezdetén még szűk a ludak begye, idegen sok közülük még nem alkalmas a gépi tömésre. A tömés első hetében a napi kétszeri, ezt követően a háromszori tömés ajánlható mindig ugyanabban az időben. Ha azonban rosszul emészt a lúd, ki kell hagynunk egy tömést. Ha jól emészt az állat, intenziven helyes tömnünk, hogy a hizlalásra szánt kukoricát minél előbb felhasználjuk. A lassú hizlalgatás, a félbegyes tömés nem célszerű, mert hosszú ideig elhúzódik a hizlalás, ilymódon feleslegesen fogy az életfenntartáshoz szükséges takarmány. Sokfelé befőttes üvegre való gumit húznak a megtömött libák nyakára, vagy kukorica sustyából, csuhából tépett szalaggal kötik át, hogy az állat ne rázza ki a kukoricát. A TÖMÖTAKARMÁNY Libát tömni penészmentes, jó minőségű kukoricával he-TANÁCSOK A LÚDHIZLALÁSHOZ lyes. Amely kukoricában sok a „léha“, üres, aszott szem, nem való libahizlalásra. Ha szemetes a kukorica, rostálni kell. Csutkatörmelék, földdarab, homok se legyen benne. Egyes helyeken párolják, másutt csak forró vagy hideg vízben áztatják a kukoricát. A párolás könnyebben emészthetővé teszi a kukoricaszemeket, az áztatás során viszont nem vesz fel annyi vizet a takarmány s így többet lehet egyszerre az állatba tömni. Akár párolják, akár csak áztatják a takarmányt, sót, kevés zsiradékot kell bele tenni a jobb emésztés, illetőleg a könnyebb tömhetőség érdekében. Különösen a tömés második szakaszában hasznos némi cukor keverése a kukoricához: egy deka cukor egy kiló takarmányhoz. Négy-öt hetes tömés során 25—30 kiló takarmányt szükséges egy-egy lúdba tömni, mert a máj kellő kifejlődésére, elzsírosodására a liba beállításkori súlyának legalább 80 százalékos növekedésére csak- így számíthatunk. A kellően ki nem hizlalt liba mája éretlen, sötétszínü, kicsi, tapintásra hússzerű. Ha a tömésre használt kukorica sötétsárga színű, a máj is sárgább. A világosszínű kukorica krémszínű májat eredményez, s ez az export szempontjából előnyös. Egyesek a tömőtakarmányba apróravagdalt burgonyát tesznek, s alaposan sózzák, cukrozzák a takarmányt. (A burgonya és a kukorica is szénhidrát tartalmú, akárcsak a kukorica.) ITATÄS Sokan a hizóludak közé állítják az itatóedényt, nem egyszer lavórt, vödröt. Ez helytelen, mert a lúd ivás közben sok vizet kipancsol, fürdik, lucskossá válik a hizlalóhelyiség, az alom. Sokkal helyesebb, ha az itatóedényt a hizlalóketrecen kívül helyezzük el, mégpedig a szokásosnál magasabban, hogy a lúd tudjon ugyan inni, de ne legyen módja a vizet kifröcskölni. A vályúformájú itetőt 50—60 cm magas lábra helyezzük, a ketrec teljes szélességében, hogy egyszerre több lúd is hozzáférhessen. Még nem sikerült bizonyítani, hogy az ivóvízbe dobott rézpénz, agyag — kékagyag — rézgálic májat növelő tulajdonságú lenne. Nagyon fontos azonban, hogy víz mindig legyen a libák előtt, mert enélkül nincs folyamatos emésztés. A hizóludak óljában, fészerében almozni szükséges, különben a nagymennyiségű híg bélsár csatakossá teszi az állatokat. Alomnak faforgács, szalma, esetleg aprított, leveles kukoricaszár alkalmas. Ha elnedvesedik, felül kell szórni. Az almozatlan, vagy hiányosan almozott tömőhelyen a libák „felülik“ a hasukat, lekopik, pállik a toll s ez a tisztítás során a feldolgozóban igen sok plusz munkát okoz. A hízottlibára vonatkozó minőségi előírások egyike éppen az: ép tollazata legyen a hastájon is. # * # Eredményesen hizlalni az tud, aki kíméletesen, szeretettel bánik az állattal, mindig ugyanabban a napszakban végzi a tömést, s a ludak körül adódó egyéb munkát, és aki tudja: a nagy és jóminőségű máj előállítása a cél, mert ez hoz hasznot a tömőnek és az országnak egyaránt. —g— > *T* »*♦ ♦> ♦> *> ♦> ♦*« «:♦ m *> ♦> *> ♦> m О •> ♦> ♦:« v ♦:« »I« *:♦ ♦> *T« ♦> « v v v ♦ V V V V !♦ -í* A A A A A A A A **• A A A • A BAROMFITENYÉSZTŐ jelenleg legtöbb figyelmet az újonnan összeállított törzsállománynak szenteli, amelyet megfelelő, kiadós takarmányozással a kívánatos tojástermelési szinten tart. Gondot okoznak az elmúlt évi kelésű tyúkok, amelyek ezidőtájt még vedlenek, s így a tojástermelésben lemaradnak. Igen hasznos, ha ebben a hűvösebb és eléggé nedves időszakban a tyúkok rendelkezésére áll egy födött, minden oldalról védett kifutó, amelyet pelyvával esetleg szalma szecskával szórunk meg. Ebben a tyúkok egész nap kaparászhatnak.-f A LÚDTENYÉSZTÖ kialakítja a törzsállományt, amenynyiben erre még nem került sor. A ludak párzása aránylag hamar megkezdődik, ezért a gúnárt idejében ki kell választani és a ludak közé helyezni. * A KACSATENYÉSZTÖ ellenőrzi a törzsállományt, főleg erőnlét és egészség szempontjából. Egész napon át a kifutóban hagyja őket, ahol víz áll rendelkezésükre. Az ól, amelyben az állatuk az éjszakájukat töltik legyen tiszta és száraz. Gyakran tisztítani kell az ólat és cserélni benne az almot. ■ A HAZINYŰLTENYÉSZTŐ gondoskodik a téli takarmányozásra történő áttérésről. A zöldtakarmányt felváltja a takarmányrépa és sárgarépa (reszelt állapotban az etetővályúba adagoljuk). Amennyiben takarmánykel áll rendelkezésre, ebből előnyös naponta egy két levelet nyulanként megetetni. A jóminőségű nyúlgerezna szerzésének ideje most kezdődik. A lenyúzott gereznát ne feledjük el kellően kezelni és feszítőre húzni, mert ez minőségét javítja. Feldolgozóiparunknak a lehető legtöbb jóminőségű gereznára van szüksége. Bár ha nem is vagyunk megelégedve a jelenlegi felvásárlási árral, igyekezzünk az összes gereznát ipari feldolgozásra továbbadni. A felvásárlási ár a gerezna helyes kezelésétől függ. © A GALAMBTENYÉSZTÖ mostanában nagyobb gondoskodással tisztítja a galambházat, mivel a hűvösebb, nedvesebb időjárás következtében a galambok nem szívesen repülnek ki. A galambház legyen eléggé terjedelmes, világos és huzatmentes. A takarmányadagból kiiktatjuk a bükkönyt és a borsót. Napfényes napokon a galamboknak déitájt lehetővé tesszük a fürdést, hogy tollúk estig megszáradjon. Ügyeljünk arra, hogy az ivóvíz sohase legyen teljesen hideg, hanem nyáriasan langyos. Amenynyiben a galambokat nemek szerint különzártan tartjuk, úgy egyik nap a hímeket, másnap pedig a Injukat röptetjük. 4 A KECSKETENYÉSZTÖ ez idötájt főleg állatai etetéséről gondoskodik behatóbban, mivel a legeltetés lehetősége megszűnik és a készlethez kell nyúlni. Az üzekedés bár lényegében befejeződött, néhány későbbi születésű növendékkecske pároztatása még (hátra van. A zöldeleséget takarmányrépával és sárgarépával pótolja, amit reszelt állapotban, korpával meghintve etet. Kizárólag langyos vizet itat állataival. Amennyiben azt az időjárás megengedi a kecskéket naponta kifutóba hajtja, mert a szabad mozgás egészséges és szükséges. Mivel az állatok nagyobbrészt az istállóban tartózkodnak, annak tisztításáról gyakran kell gondoskodni. A kecskék szállása legyen száraz és világos. AZ EGZOTIKUS MADARAK TENYÉSZTŐJE madarai étrendjén nem sokat változtál, Csupán az élő eledelt kell mellőzni, de a tottojást és a sárgarépát továbbra is „étlapon“ tartja. A fészkelést akadályozza a ketrec kis térfogata és a fészekbódék eltávolítása. A tisztaság fenntartására a tehető legtöbb időt kell szentelni, mivel a ketrec szűk térfogata miatt hamar bepiszkolódik. Külső paraziták jelenlétét rendszeres ellenőrzéssel állapítja meg a tenyésztő és azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket. jjc A NEMES KANÁRIMADARAK TENYÉSZTŐJE legtöbb időt a fiatal hímek énekgyakorlására áldoz. Közeledik a versenyek ideje, ezért szükséges a jó felkészülés. Kollekciók szerint (négy ketrecben egyegy madár) naponta kihelyezi őket, hogy éneküket figyelje. Amennyiben a meghatározott időn belül nem énekel mind a négy madár, visszahelyezi őket a polc besötétített helyére. Ezt naponta többször megismételi, miközben a kihelyezéskor más más helyet választ, hogy a kollekció bármilyen környezetben megszokja az éneklést. Csakis így várható, hogy a kollekció összes madarai a verseny alkalmával is énekelni fognak. —ar— Talán nincsen olyan horgász, aki ne fogott volna valaha naphalat (Lepomis Gibbassus-t]. Ez többnyire keszegezés közben szokott előfordulni, amikor a horgász mindenáron kishalat kíván fogni, mert úgymond, eszik a csuka, a süllő és ehhez nagyon kellene áz élő kishal, hiszen erre harapnak a ragadozók a legjobban. Ilyenkor fordul azután elő, hogy a kiskeszeg helyett naphal kerül a horogra, sok boszszúságot okozva a horgásznak. Ez ugyanis igen falánk és eleszi a többi kishalak elől az eleséget, amiről saját szemeinkkel is meggyőződhetünk. Pl. egy határi belvízlevezető csatorna tiszta vizében olyan helyen, ahol tiszta foltok, vagyis növénymentes részek vannak. Ide óvatosan beeresztjük a hernyóval ellátott kis keszegező horgot és figyeljük, mi zajlik le. A kis hernyós horog leereszkedése után elsőként természetesen a kövérre hízott, de fürge naphalak jelennek meg. Később veszik észre a csalétket a sügérek és csak utoljára ez ezüstszínű vörösszárnyú kiskeszegek, itt a természet törvényei uralkodnak. Az erősebbé és a gyorsabbé lesz a zsákmány. Persze ebben az esetben a kapzsi naphal ráfizet. Horogra kerül és amikor a horgász kezébe veszi, akármilyen szép, színes halacska is, mérgesen a földhöz vágja, hogy döglött állapotban könnyebben operálhassa ki belőle a horgot, amely bizony a szép naphalunk gyomrának kellős közepén akadt meg. Ilyen falánk hal, ez a naphal. Ki hitte volna egy ilyen szép, sok színben pompázó halacskáról. De van még más rossz szokása is ennek a szép kis halacskának. Nagyon szereti a nagyhalak által lerakott ikrákat. Főképpen akkor, amikor már duzzadtabbak, vagyis fejlettebb állapotban vannak. Ha ilyeneket talál, akkor azokat mind egy szemig felfalja. Nem törődik azzal, hogy vajon nemes hal ikrái-e azok vagy csak közönséges keszegeké. E téren tehát rendkívül káros, azért a horgászok irtják is, ha tehetik. E szépszínű hal falánk és rendkívül szapora. Legnagyobb példányai is'alig érik el a 25— 30 cm-t, így hát néha felsóhajtunk, hogy milyen jó lenne ha ez a falánk szapora jószág elérné az 1—2 kilós nagyságot. E szép hal teste szabályos és formás, amely elég nagy feje mögött nagy boltozatos hátban folytatódik. Szája sem kicsiny, amely minden vízbeeső apróságot azonnal elkap. Hátán, hasonlóan a folyami sügérhez, hegyes tüskesorozat vonul végig, amely a hátsó részén uszonyban végződik. E tüskék, ha az ember nem vigyáz, alaposan megszúrhatják a horgász kezét, mely szúrás helyén sokáig égő lobbos fájdalmat érez. Egész testét a feje nagy részét is beleértve, puha színes pikkelyek borítják, amelyek gyengén gyökereznek a bőrében, ezért könnyen tisztítható. Húsa nem a legjobb, s a keszegfélék ízéhez hasonlít a legjobban. A naphal testének alapszíne általában smaragdzöld, amely lefelé a hastáj felé enyhe rézszínbe megy át. Ezt az alapszínt apróbb sötétebb foltok tarkítják. Szeme piros, közepén kis fekete ponttal. Kopoltyúja szélein fekete karikával határolt piros foltok vannak. Hasa alatt elől a nyak táján két kisebb, hátrább pedig ott, ahol a hastály végződik, egy nagyobb uszony segíti ezt a rendkívül fürge halacskát a gyors úszásban. A hátán húzódó tüskesorozat a vége felé uszonyt is képez, amely a kis halat úszás közben alapos terjedelmű farkával együtt a kormányzásban segíti. Érdekes, hogy a naphal hasonlóan a kaméleonhoz, a környezet szerint változtathatja a színeit is. Ha sötétebb környezetbe kerül, mondjuk egy mezei csatorna langyos, sok-sok vízinövénnyel benőtt vizében, akkor az előbb említett smaragdzöld szín gyönyörű sötétkék, majd égszínkék változatot kap. Ez az oka annak, hogy az ilyen csatornában fogott naphal sokkal szebb a Duna vizében fogottakénál, mert ä kopoltyúján lévő piros foltolr is élénk narancsszínűek. Ez á sok színben pompázó hal, már nálunk is eléggé elszaporodott* jól érzi magát, meghonosodott* Ugyanis nem hazai eredetű, hanem Észak Amerikából került hozzánk. Nem készakarvá, hanem pontyikra szállítmányokkal keveredve előbb Jugoszláviában tűnt fel. Onnan terjedt el azután egész Európában, többek között nálunk fg olyannyira, hogy ma már nem találunk folyót, tavat vagy csatornát, ahol meg nem honosodott volna. Gyors elszaporodásában részük van az akvaristáknak iš, akik rendkívüli szép színeiért és kecses formájáért szívesen tenyésztették. Ilyen tehát a színpompái naphal, amely szép is meg kártékony is egyszerre. De ezeü már mitsem segíthetünk. Jól érzi itt magát és meghonosodott, mint számos virág és növény, amely Amerikából kerüli hozzánk, köztük a dohány, až akácfa, a krumpli, a kukorica és a kaktuszok sokféle fajtája. Ma már a naphal kiirthatatlan tartozéka vizeinknek. HOLCZER LÄSZLÖ, Komárno, (Komárom) Ezen cím alatt írja Jacques Elluin az Au bord de 1‘Eaulian: Egy amerikai gyáros nagy reklámmal igyekszik motorhajtásos, propelleres műcsalijának kelendőséget biztosítani. Végeredményben egy automatáról van szó, mint amilyenek a hajók kisebbített modelljei. Működése az alanti vázrajzból látható. Hossza: 13 cm: kis torpedónak látszik, amelynek színe fehérvörös vagy ezüst és vörös vagy sárga és zöld. A propellert egy aprócska elektromotor hajtja meg. A hajtóerőt szolgáltató kis szárazelem négy óra üzemet biztosit. Kapcsolója a fejnél van elhelyezve. Hol van az a horgász, akit a dobással el nem érhető helyek ne foglalkoztatnának? Amit eddig vitorlás hajócskákkal és vízisárkánnyal igyekeztek elérni. Ez azonban egy motorhajtásos műcsali. Felfüggesztése két nylonszál és egy forgókapocs segítségével történik; az úszó lehetővé teszi, hogy a műcsali — amely kél darab hármashoroggal van szerelve — a kívánt mélységben mozogjon. A kormányt úgy szabályozhatjuk, hogy a leírt körök tetszés szerinti nagyságúak lehetnek. Csak zsinórt kell adni, hogy a műcsali elvégezze feladatát. A kb. 13 em-nyi hosszúság egy faoréno vagy egy nagyobb támolygó villantó méretének felel meg. A műcsali motorjának zúgó hangja — a hirdetés szerint — vonzza a ragadozol. El is hisszük. Ara azonban (5 dollár) kissé elgondolkoztató. Fogadni mernék, hogy egy ügyes barkácsoló tudna olyan mücsalit készíteni, amelynek kormányszerkezete lehetővé tenné, hogy — amikor a kívánt távolságot már elérte — visszajön a horgászhoz. Mégis üdvözöljük ezt az újdonságot, ami lehetővé teszi, hogy nagy tavakban, nagy távolságokra horgászhassunk.
