Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-11-06 / 44. szám

(Folytatás nz Izoldáiról.) helyét foglalja el, amikor te­hát kihúzzuk a nyelőcsőből, annak egyrésze üres marad. Ezért szokás ajánlani a rátö­­mést. Gépi tömés esetén is szükség van arra, hogy kézzel is tud­junk tömni, mert a hizlalás kezdetén még szűk a ludak be­gye, idegen sok közülük még nem alkalmas a gépi tömésre. A tömés első hetében a napi kétszeri, ezt követően a három­szori tömés ajánlható mindig ugyanabban az időben. Ha azonban rosszul emészt a lúd, ki kell hagynunk egy tömést. Ha jól emészt az állat, inten­ziven helyes tömnünk, hogy a hizlalásra szánt kukoricát mi­nél előbb felhasználjuk. A las­sú hizlalgatás, a félbegyes tö­més nem célszerű, mert hosszú ideig elhúzódik a hizlalás, ily­­módon feleslegesen fogy az életfenntartáshoz szükséges ta­karmány. Sokfelé befőttes üvegre való gumit húznak a megtömött li­bák nyakára, vagy kukorica sustyából, csuhából tépett sza­laggal kötik át, hogy az állat ne rázza ki a kukoricát. A TÖMÖTAKARMÁNY Libát tömni penészmentes, jó minőségű kukoricával he-TANÁCSOK A LÚDHIZLALÁSHOZ lyes. Amely kukoricában sok a „léha“, üres, aszott szem, nem való libahizlalásra. Ha szemetes a kukorica, rostálni kell. Csutkatörmelék, földda­rab, homok se legyen benne. Egyes helyeken párolják, másutt csak forró vagy hideg vízben áztatják a kukoricát. A párolás könnyebben emészt­hetővé teszi a kukoricaszeme­ket, az áztatás során viszont nem vesz fel annyi vizet a ta­karmány s így többet lehet egyszerre az állatba tömni. Akár párolják, akár csak áz­tatják a takarmányt, sót, kevés zsiradékot kell bele tenni a jobb emésztés, illetőleg a könnyebb tömhetőség érdeké­ben. Különösen a tömés máso­dik szakaszában hasznos némi cukor keverése a kukoricához: egy deka cukor egy kiló ta­karmányhoz. Négy-öt hetes tö­més során 25—30 kiló takar­mányt szükséges egy-egy lúdba tömni, mert a máj kellő kifej­lődésére, elzsírosodására a liba beállításkori súlyának legalább 80 százalékos növekedésére csak- így számíthatunk. A kel­lően ki nem hizlalt liba mája éretlen, sötétszínü, kicsi, tapin­tásra hússzerű. Ha a tömésre használt ku­korica sötétsárga színű, a máj is sárgább. A világosszínű ku­korica krémszínű májat ered­ményez, s ez az export szem­pontjából előnyös. Egyesek a tömőtakarmányba apróravagdalt burgonyát tesz­nek, s alaposan sózzák, cukroz­zák a takarmányt. (A burgonya és a kukorica is szénhidrát tar­talmú, akárcsak a kukorica.) ITATÄS Sokan a hizóludak közé ál­lítják az itatóedényt, nem egy­szer lavórt, vödröt. Ez helyte­len, mert a lúd ivás közben sok vizet kipancsol, fürdik, lucskossá válik a hizlalóhelyi­ség, az alom. Sokkal helyesebb, ha az itatóedényt a hizlalóket­recen kívül helyezzük el, még­pedig a szokásosnál magasab­ban, hogy a lúd tudjon ugyan inni, de ne legyen módja a vi­zet kifröcskölni. A vályúformá­jú itetőt 50—60 cm magas láb­ra helyezzük, a ketrec teljes szélességében, hogy egyszerre több lúd is hozzáférhessen. Még nem sikerült bizonyítani, hogy az ivóvízbe dobott réz­pénz, agyag — kékagyag — rézgálic májat növelő tulajdon­ságú lenne. Nagyon fontos azonban, hogy víz mindig le­gyen a libák előtt, mert enél­­kül nincs folyamatos emésztés. A hizóludak óljában, fésze­rében almozni szükséges, kü­lönben a nagymennyiségű híg bélsár csatakossá teszi az ál­latokat. Alomnak faforgács, szalma, esetleg aprított, leve­les kukoricaszár alkalmas. Ha elnedvesedik, felül kell szórni. Az almozatlan, vagy hiányosan almozott tömőhelyen a libák „felülik“ a hasukat, lekopik, pállik a toll s ez a tisztítás so­rán a feldolgozóban igen sok plusz munkát okoz. A hízott­libára vonatkozó minőségi elő­írások egyike éppen az: ép tol­lazata legyen a hastájon is. # * # Eredményesen hizlalni az tud, aki kíméletesen, szeretettel bá­nik az állattal, mindig ugyan­abban a napszakban végzi a tömést, s a ludak körül adódó egyéb munkát, és aki tudja: a nagy és jóminőségű máj elő­állítása a cél, mert ez hoz hasznot a tömőnek és az or­szágnak egyaránt. —g— > *T* »*♦ ♦> ♦> *> ♦> ♦*« «:♦ m *> ♦> *> ♦> m О •> ♦> ♦:« v ♦:« »I« *:♦ ♦> *T« ♦> « v v v ♦ V V V V !♦ -í* A A A A A A A A **• A A A • A BAROMFITENYÉSZTŐ jelenleg legtöbb figyelmet az újonnan összeállított törzsállo­mánynak szenteli, amelyet meg­felelő, kiadós takarmányozás­sal a kívánatos tojástermelési szinten tart. Gondot okoznak az elmúlt évi kelésű tyúkok, ame­lyek ezidőtájt még vedlenek, s így a tojástermelésben lema­radnak. Igen hasznos, ha eb­ben a hűvösebb és eléggé ned­ves időszakban a tyúkok ren­delkezésére áll egy födött, min­den oldalról védett kifutó, amelyet pelyvával esetleg szal­ma szecskával szórunk meg. Ebben a tyúkok egész nap ka­parászhatnak.-f A LÚDTENYÉSZTÖ kiala­kítja a törzsállományt, ameny­­nyiben erre még nem került sor. A ludak párzása aránylag hamar megkezdődik, ezért a gúnárt idejében ki kell válasz­tani és a ludak közé helyezni. * A KACSATENYÉSZTÖ el­lenőrzi a törzsállományt, főleg erőnlét és egészség szempont­jából. Egész napon át a kifu­tóban hagyja őket, ahol víz áll rendelkezésükre. Az ól, amely­ben az állatuk az éjszakájukat töltik legyen tiszta és száraz. Gyakran tisztítani kell az ólat és cserélni benne az almot. ■ A HAZINYŰLTENYÉSZTŐ gondoskodik a téli takarmá­nyozásra történő áttérésről. A zöldtakarmányt felváltja a ta­karmányrépa és sárgarépa (re­szelt állapotban az etetővályú­ba adagoljuk). Amennyiben ta­karmánykel áll rendelkezésre, ebből előnyös naponta egy két levelet nyulanként megetetni. A jóminőségű nyúlgerezna szer­zésének ideje most kezdődik. A lenyúzott gereznát ne fe­ledjük el kellően kezelni és feszítőre húzni, mert ez minő­ségét javítja. Feldolgozóipa­runknak a lehető legtöbb jó­­minőségű gereznára van szük­sége. Bár ha nem is vagyunk megelégedve a jelenlegi felvá­sárlási árral, igyekezzünk az összes gereznát ipari feldolgo­zásra továbbadni. A felvásár­lási ár a gerezna helyes keze­lésétől függ. © A GALAMBTENYÉSZTÖ mostanában nagyobb gondos­kodással tisztítja a galambhá­zat, mivel a hűvösebb, nedve­sebb időjárás következtében a galambok nem szívesen repül­nek ki. A galambház legyen eléggé terjedelmes, világos és huzatmentes. A takarmányadag­ból kiiktatjuk a bükkönyt és a borsót. Napfényes napokon a galamboknak déitájt lehető­vé tesszük a fürdést, hogy tol­lúk estig megszáradjon. Ügyel­jünk arra, hogy az ivóvíz so­hase legyen teljesen hideg, ha­nem nyáriasan langyos. Ameny­­nyiben a galambokat nemek szerint különzártan tartjuk, úgy egyik nap a hímeket, más­nap pedig a Injukat röptetjük. 4 A KECSKETENYÉSZTÖ ez idötájt főleg állatai etetéséről gondoskodik behatóbban, mi­vel a legeltetés lehetősége megszűnik és a készlethez kell nyúlni. Az üzekedés bár lénye­gében befejeződött, néhány ké­sőbbi születésű növendékkecs­ke pároztatása még (hátra van. A zöldeleséget takarmányrépá­val és sárgarépával pótolja, amit reszelt állapotban, kor­pával meghintve etet. Kizáró­lag langyos vizet itat állatai­val. Amennyiben azt az időjá­rás megengedi a kecskéket na­ponta kifutóba hajtja, mert a szabad mozgás egészséges és szükséges. Mivel az állatok na­gyobbrészt az istállóban tar­tózkodnak, annak tisztításáról gyakran kell gondoskodni. A kecskék szállása legyen száraz és világos. AZ EGZOTIKUS MADARAK TENYÉSZTŐJE madarai étrend­jén nem sokat változtál, Csupán az élő eledelt kell mel­lőzni, de a tottojást és a sárga­répát továbbra is „étlapon“ tartja. A fészkelést akadályoz­za a ketrec kis térfogata és a fészekbódék eltávolítása. A tisztaság fenntartására a tehe­tő legtöbb időt kell szentelni, mivel a ketrec szűk térfogata miatt hamar bepiszkolódik. Kül­ső paraziták jelenlétét rend­szeres ellenőrzéssel állapítja meg a tenyésztő és azonnal megteszi a szükséges intézke­déseket. jjc A NEMES KANÁRIMADA­RAK TENYÉSZTŐJE legtöbb időt a fiatal hímek énekgya­korlására áldoz. Közeledik a versenyek ideje, ezért szüksé­ges a jó felkészülés. Kollekciók szerint (négy ketrecben egy­­egy madár) naponta kihelyezi őket, hogy éneküket figyelje. Amennyiben a meghatározott időn belül nem énekel mind a négy madár, visszahelyezi őket a polc besötétített helyére. Ezt naponta többször megismételi, miközben a kihelyezéskor más más helyet választ, hogy a kollekció bármilyen környezet­ben megszokja az éneklést. Csakis így várható, hogy a kol­lekció összes madarai a ver­seny alkalmával is énekelni fognak. —ar— Talán nincsen olyan horgász, aki ne fogott volna valaha naphalat (Lepomis Gibbas­­sus-t]. Ez többnyire keszegezés közben szokott előfordulni, amikor a horgász mindenáron kishalat kíván fogni, mert úgy­mond, eszik a csuka, a süllő és ehhez nagyon kellene áz élő kishal, hiszen erre harap­nak a ragadozók a legjobban. Ilyenkor fordul azután elő, hogy a kiskeszeg helyett nap­hal kerül a horogra, sok bosz­­szúságot okozva a horgásznak. Ez ugyanis igen falánk és el­eszi a többi kishalak elől az eleséget, amiről saját szemeink­kel is meggyőződhetünk. Pl. egy határi belvízlevezető csa­torna tiszta vizében olyan he­lyen, ahol tiszta foltok, vagyis növénymentes részek vannak. Ide óvatosan beeresztjük a hernyóval ellátott kis kesze­­gező horgot és figyeljük, mi zajlik le. A kis hernyós horog leeresz­kedése után elsőként természe­tesen a kövérre hízott, de für­ge naphalak jelennek meg. Ké­sőbb veszik észre a csalétket a sügérek és csak utoljára ez ezüstszínű vörösszárnyú kiske­­szegek, itt a természet törvé­nyei uralkodnak. Az erősebbé és a gyorsabbé lesz a zsák­mány. Persze ebben az esetben a kapzsi naphal ráfizet. Ho­rogra kerül és amikor a hor­gász kezébe veszi, akármilyen szép, színes halacska is, mér­gesen a földhöz vágja, hogy döglött állapotban könnyebben operálhassa ki belőle a horgot, amely bizony a szép naphalunk gyomrának kellős közepén akadt meg. Ilyen falánk hal, ez a naphal. Ki hitte volna egy ilyen szép, sok színben pom­pázó halacskáról. De van még más rossz szo­kása is ennek a szép kis ha­lacskának. Nagyon szereti a nagyhalak által lerakott ikrá­kat. Főképpen akkor, amikor már duzzadtabbak, vagyis fej­lettebb állapotban vannak. Ha ilyeneket talál, akkor azokat mind egy szemig felfalja. Nem törődik azzal, hogy vajon ne­mes hal ikrái-e azok vagy csak közönséges keszegeké. E téren tehát rendkívül káros, azért a horgászok irtják is, ha tehetik. E szépszínű hal falánk és rendkívül szapora. Legnagyobb példányai is'alig érik el a 25— 30 cm-t, így hát néha felsóhaj­tunk, hogy milyen jó lenne ha ez a falánk szapora jószág el­érné az 1—2 kilós nagyságot. E szép hal teste szabályos és formás, amely elég nagy feje mögött nagy boltozatos hátban folytatódik. Szája sem kicsiny, amely minden vízbe­eső apróságot azonnal elkap. Hátán, hasonlóan a folyami sügérhez, hegyes tüskesorozat vonul végig, amely a hátsó ré­szén uszonyban végződik. E tüskék, ha az ember nem vi­gyáz, alaposan megszúrhatják a horgász kezét, mely szúrás helyén sokáig égő lobbos fáj­dalmat érez. Egész testét a feje nagy ré­szét is beleértve, puha színes pikkelyek borítják, amelyek gyengén gyökereznek a bőré­ben, ezért könnyen tisztítható. Húsa nem a legjobb, s a ke­szegfélék ízéhez hasonlít a leg­jobban. A naphal testének alapszíne általában smaragdzöld, amely lefelé a hastáj felé enyhe réz­színbe megy át. Ezt az alap­színt apróbb sötétebb foltok tarkítják. Szeme piros, köze­pén kis fekete ponttal. Kopol­­tyúja szélein fekete karikával határolt piros foltok vannak. Hasa alatt elől a nyak táján két kisebb, hátrább pedig ott, ahol a hastály végződik, egy nagyobb uszony segíti ezt a rendkívül fürge halacskát a gyors úszásban. A hátán húzó­dó tüskesorozat a vége felé uszonyt is képez, amely a kis halat úszás közben alapos ter­jedelmű farkával együtt a kor­mányzásban segíti. Érdekes, hogy a naphal ha­sonlóan a kaméleonhoz, a kör­nyezet szerint változtathatja a színeit is. Ha sötétebb környe­zetbe kerül, mondjuk egy me­zei csatorna langyos, sok-sok vízinövénnyel benőtt vizében, akkor az előbb említett sma­ragdzöld szín gyönyörű sötét­kék, majd égszínkék változa­tot kap. Ez az oka annak, hogy az ilyen csatornában fogott naphal sokkal szebb a Duna vizében fogottakénál, mert ä kopoltyúján lévő piros foltolr is élénk narancsszínűek. Ez á sok színben pompázó hal, már nálunk is eléggé elszaporodott* jól érzi magát, meghonosodott* Ugyanis nem hazai eredetű, hanem Észak Amerikából ke­rült hozzánk. Nem készakarvá, hanem pontyikra szállítmá­nyokkal keveredve előbb Jugo­szláviában tűnt fel. Onnan ter­jedt el azután egész Európá­ban, többek között nálunk fg olyannyira, hogy ma már nem találunk folyót, tavat vagy csa­tornát, ahol meg nem honoso­dott volna. Gyors elszaporodásában ré­szük van az akvaristáknak iš, akik rendkívüli szép színeiért és kecses formájáért szívesen tenyésztették. Ilyen tehát a színpompái naphal, amely szép is meg kár­tékony is egyszerre. De ezeü már mitsem segíthetünk. Jól érzi itt magát és meghonoso­dott, mint számos virág és nö­vény, amely Amerikából kerüli hozzánk, köztük a dohány, až akácfa, a krumpli, a kukorica és a kaktuszok sokféle fajtája. Ma már a naphal kiirthatatlan tartozéka vizeinknek. HOLCZER LÄSZLÖ, Komárno, (Komárom) Ezen cím alatt írja Jacques Elluin az Au bord de 1‘Eau­­lian: Egy amerikai gyáros nagy reklámmal igyekszik motorhaj­tásos, propelleres műcsalijának kelendőséget biztosítani. Vég­eredményben egy automatáról van szó, mint amilyenek a ha­jók kisebbített modelljei. Működése az alanti vázrajz­ból látható. Hossza: 13 cm: kis torpedó­nak látszik, amelynek színe fehérvörös vagy ezüst és vörös vagy sárga és zöld. A propel­lert egy aprócska elektromotor hajtja meg. A hajtóerőt szol­gáltató kis szárazelem négy óra üzemet biztosit. Kapcsolója a fejnél van elhelyezve. Hol van az a horgász, akit a dobással el nem érhető he­lyek ne foglalkoztatnának? Amit eddig vitorlás hajócskákkal és vízisárkánnyal igyekeztek el­érni. Ez azonban egy motor­hajtásos műcsali. Felfüggesztése két nylonszál és egy forgókapocs segítségé­vel történik; az úszó lehetővé teszi, hogy a műcsali — amely kél darab hármashoroggal van szerelve — a kívánt mélység­ben mozogjon. A kormányt úgy szabályozhatjuk, hogy a leírt körök tetszés szerinti nagysá­gúak lehetnek. Csak zsinórt kell adni, hogy a műcsali elvégezze feladatát. A kb. 13 em-nyi hosszúság egy faoréno vagy egy nagyobb támolygó villantó méretének felel meg. A műcsali motorjá­nak zúgó hangja — a hirdetés szerint — vonzza a ragadozol. El is hisszük. Ara azonban (5 dollár) kissé elgondolkoz­tató. Fogadni mernék, hogy egy ügyes barkácsoló tudna olyan mücsalit készíteni, amelynek kormányszerkezete lehetővé tenné, hogy — amikor a kí­vánt távolságot már elérte — visszajön a horgászhoz. Mégis üdvözöljük ezt az új­donságot, ami lehetővé teszi, hogy nagy tavakban, nagy tá­volságokra horgászhassunk.

Next

/
Thumbnails
Contents