Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-11-06 / 44. szám
IkCljfö 60 EZER HALÖR Nikorov I. V. arról ad tudósítást, liogy a Szovjetunióban nagy gonddal vigyáznak — népgazdasági és természetvédelmi okból — a folyók és a tavak halállományára. Nem kevesebb, mint 60 ezer hivatásos és társadalmi halíir végzi rendszeresen ellenőrző munkáját. A halak védői legtöbb esetben motorcsónakkal, motorkerékpárral ellenőrzik a rájuk bízott területet. (Rübnoe hozjajsztvo) KELTETÖHÁZI PONTYIVADÉK Márciusban az NSZK Max Plank intézetében melegvizes keltetőházban kikelt és májusig előnevelt pontyivadékot 7 különböző gazdaságban nevelték tovább. Két gazdaságban 200 g átlagos darabsúlyt, a többiekben 80—70 g darabsúlyt értek el őszre. A megmaradás 40 %-os volt azokban az üzemekben, ahol május közepén helyezték ki, míg a korábbi kihelyezésüeknél csak 20 °/o-os. A hozamok a szokásosnak két-háromszorosát érték el. (Der Fischwirt) A TENGERI HALAK TENYÉSZTÉSÉT tervezik a Szovjetunióban, Surkov tengerbiológus nyilatkozatából megtudjuk, hogy a közeljövőben a Barents-tenger partján egy tengeri haltenyésztő gazdaság üzembeállítását tervezik, ahol majd tömegesen szaporítják a különféle tengeri halakat, s az így nyert ivadékokat olyan helyekre telepítik, ahol biztonságban táplálkoz hatnak és növekedési feltételeik megfelelőek. (Das Tier) FELEDÉKENY LAZACOK! Ostrima Kiyoshi és társai puromcint, actinomy- Cint és cykloneximidet fecskendeztek lazacokba. Ennek következtében azok rövid idő alatt elvesztették tájékozódó képességüket, nem találták meg régi ívóhelyeiket. Az említett nagyhatású szerek a halak szaglőközpontját blokkolják, gátolják annak működését. {Science Wash.) Äz Ipoly kanyargós futásóval, apró zúgóival a kellemes horgászvizek közé tartozik. Ritkán hagyja cserben az idevetődő horgászt, mert gazdag halállományából juttat neki is, hogy ne maradjon üresen a szák. Minden kanyarulata, minden szöglete, amelynél egy két órát horgászattal töltünk, kitörölhetetlenül kerül be legszebb horgászemlékeink közé. Az itt eltöltött idő, a táj lenyűgöző szépsége sokszor még a horgászat eredménytelenségéért is kárpótol. A szakirodalom a folyóvizeken jellegük szerint színttájakat különböztet meg. Ahol a folyók középső szakasza élénk folyóvízzel jellemezhető, ott van a rózsás márna szinttája. Ide tartozik az Ipoly is. Az Ipoly nem nevezhető olyan halbányának, amely kincseiben kimeríthetetlen, de a legismertebb halfajták közül harcsa, csuka, őn, keszeg, sőt a felső folyásban még pisztráng is kerül horogra. A fő hal mégis a márna és a domolykó. Az Ipoly partjára vetődő horgász könnyen kipróbálhatja horgásztudományát, . meggyőződhet arról, hogy ért-e a szerszámhoz, a szerszámnak a különféle viszonyokhoz való alkalmazásához. Megvan-e a kézügyessége a fogáshoz, mely függetlenné teszi őt mások segítségétől, s alkalmassá arra, hogy bármilyen körülmény közepette támaszkodhasson önmagára. Ismerni kell a gyors és a lassú folyású víz tulajdonságait, észre kell venni a part mentén kavics fellett surranó dornolykőt, a sekély vízben játszó paducrajokat. A zúgok alatti kötésig érő víz az öreg márnák birodalma. Túrják az agyagos medret, de horgász legyen a talpán, aki megfogja őket. A hozzáértő horgász könynyen eligazodik számtalan útvesztő között, hiszen mindenre felfigyel, ami útmutatójává válhat. Az Ipoly százéves vagy még öregebb vízbe dőlt füzérei, is útmutatók a horgászösvények mentén. A horgászat régi tanúi, amelyek sok halat, de sok kudarcot is láttak. Évrőlévre ismerősként üdvözöljük őket. Útmutató a parti nádas, a part növényzete, a madárvilág, szóval mindaz, ami életével a vízhez tartozik, s a halakkal is kapcsolatban áll. A horgászok többsége, akik felkeresik az Ipolyt a harcsázók nagy táborába tartoznak, hiszen az Ipoly a legjobb harcsázó vizeink egyike. Alámosott partjai, a tüskök, vízbedőlt fák a nagy harcsák legjobb búvóhelyei. A harcsa társas életet él. Ahol egyet horogra kerítünk, ott több is található. Nemegyszer még egy-két hasonló példány kap horogra. Ahol a harcsa jár, néha váratlanul tárul szemünk elé a látvány: a- harcsa rablása. Nagyon rapszódikus a megjelenése. Hol a reggeli, hol a déli, hol az alkonyati órákban mutatja magát. Ha harcsamozgást látunk, érdemes azonnal a szereléshez látni. Más horgászvizeken har» Csamozgáskor a legizgalmasabb horgászmódszerhez a kuttyogtatáshoz folyamodnak, de az Ipolyon ez szinte lehetetlen, ehhez csónak is szükséges, amit itt nehezen találni. Ilyenkor az ipolyi horgász villantózni kezd, esetleg fenekező készségét lótetűvel felcsalizva lát a horgászathoz. Tudnunk kell, hogy az Ipolyon mindenegyes horgászatnál szükséges az erősebb készség akad, s ezzel végleg befejezi pályafutását. A horgászok legtöbbje itt az Ipolyon a domolykó és a márna horgászatát részesíti előnyben a kényelmes fenekező módszert alkalmazva, melynél a vonuló halak kapásaira számíthatunk. Kevesen alkalmazzák, sőt sok horgász előtt ismeretlen a domolykóra való horgászatnak legsportszerűbb AZ IPOLY PÁRTJÁN alkalmazása, mert sok helyen a keskeny folyó bokorrengetegeibe, nádasaiba menekülő hal a vékony zsinórt elszakítva könnyen odébb állhat, s aztán csak я nád mozgása, a bokrok recsegése mutatja majd, hogy az ránk fittyet hányva távozott. A nádas a horgászatban is külön világot jelent, mint a A felszerelés már útra készen. (Adamcsik Ferenc felvétele) vízi életben. Néha arra számítunk, hogy a nádasban valami rendkívüli lesz, valami meglepetés, álmaink beteljesülése. Gyakran meg is történik a meglepetés. Amikor néhány kilós csukát, esetleg pontyot szákolunk meg ott, arra gondolhatunk, hogy a nádas csakugyan beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Az Ipoly felső folyásánál a meder kavicsos, vagy sziklákkal tarkított. A folyás elég gyors. Az itt elénktáruló látvány szinte kényszeríti a horgászt, hogy vlllantózzék, de vigyázni kell, mert a rosszul vezetett villantó 'könnyen elmódszere a műlegyezés. Egyesek műléggyel vagy horogra tűzött természetes bogarakkal próbálják a domolykót zsákmányul ejteni. Erre a célra hosszú botot alkalmaznak, melyet átnyújthatnak a parti bokrok felett, vagy melyet a fák mögül könnyen a víz fölé nyújthatnak. A legyet a vízre ejtegetni kell. A természetes rovarok közül inkább a szöcskét vagy a cserebogarat válasszuk. Vigyázzunk, hogy a csali vízreejtéskor úgy viselkedjen, mintha az magától hullott volna a vízre. Az emelgetéssel azt a hatást kell elérni, mintha a csali menekülni akarna. A jó vezetett csalira a domolykó könnyen rácsap, még az öregebbje is gyakran ráharap. A kapás általában a visszahúzás pillanatában történik. A domolykózás nem társas horgászat. A domolykó igen óvatos hal. Óvatossága félénkségével magyarázható. Zajos járásunkkal, dobogásunkkal, sőt még a vízre vetődő árnyékunkkal is könnyen megzavarhatjuk. A legyezés szintén beválr módszer a ragadozó ön horgászatánál, ez azonban más mint a domolykózásnál, vagy a pisztrángozásnál. Itt a súlytalan legyet nem nehéz zsinórral, s ostorozó mozdulattal juttatjuk el a kiszemelt helyre, hanem a zsinór végére nehezéket teszünk, mely biztosítja azt, hogy a legyek nagy távolságba is eljussanak. A vízparti ösvényeken gyakran felvetődik már a kérdés, hogy kevés a hal. így van ez az Ipolyon is. Vannak itt is akik megdézsmálják a halállományt, de akadnak olyanok is, akiknek sokoldalú erőfeszítésük arra irányul, hogy vizeink hajdani mesés gazdagságát mihamarabb megközelíthessük. KOVÁCS ZOLTÄN, Vrbovka (Varbó) KISALLATTENVESZTES HAIASZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADA5ZAT es Ha választhatunk, úgy lévai tájfajta ludat, magyar ludat, ezek valamelyikének és a rajnamentinek vagy a landesinek esetleg az utóbbiak keresztezett jét fogjuk be tömésre. A lévai tájfajta, a magyar és a landesi jó májtermelő, a rajnai kevésbé, de ha keresztezzük, nagyobb májra számíthatunk. A fajta azonban a nagymájúságnak csak egyik tényezője. Számos egyéb követelmény is van, aminek eleget kell tennünk, ha eredményesen akarunk hizlalni. MILYEN LÚD VALÓ HIZLALÁSRA? Négy öt kiló súlyú, négyhór.aposnál idősebb ludakat állíthatunk be tömésre. Hizlalhatok természetesen idős ludak is, azonban sokkal lassabban gyarapodik a súlyuk, rosszabbul értékesítik a takarmányt, mint fiatal társaik. A négy kilósnál könnyebb libák még nem teljesen fejlettek, ezért nagy máj nem várható tőlük. A ludak nagysága különböző, ezért helyes, ha hizlalás előtt fejlettség, súly szerint falkásítjuk őket s külön hizlaljuk a gúnárokat és tojókat. Jól az a lúdcsapat hizlalható, amelynek egyedei egészséges körülmények között nőttek, betegség nem vetette vissza fejlődésüket és belső élősködőktől mentesek. A leggyakoribb élősködő a gyomorféreg, amely a zúza belső falát teszi tönkre. A gyomorférges lúd rosszul emészt, nem hízik rendesen, ezért a férgektől ajánlatos állatorvosi tanács kikérése után megszabadítani tömésbefogás előtt. A különböző helyeken összevásárolt sovány ludak tömése nagyon kockázatos. Az a leghelyesebb, ha a hizlalással foglalkozók maguk nevelik fel a libákat, vagy pedig nagyon megbízható helyről szerzik be. MILYEN LEGYEN A TÖMŐ HELYISÉG? A hizlaló oxigén igénye nagy, tehát csak jól szellőztethető helyiség vehető számításba. Ismeretes, hogy gyorsabban fejlődnek, jobban értékesítik a takarmányt a hízóállatok, ha sötét, homályos az óljuk. E két szempontot nem mindig egyszerű összeegyeztetni. A hideg idő beálltáig alkalmasabbak a fészerek, a nádból, napraíorgószárból készített ideiglenes építmények, mint a zárt ólak. Tető természetesen kell a ludak fölé. Nem jó az a módszer, amely olykor látható, miszerint 50—100 libát az udvar sarkába kerítenek el a szabad ég alatt s a tömés is ott történik. Tűző napon, tágas téren túlzott a világosság, nagy a mozgási lehetőség s a nagyobb csoport állatai törik egymást. Hi.zóludakból legfeljebb tizettizenötöt célszerű együtt tartani, ha több van belőlük, úgy rekeszeket kell számukra készíteni. A hizlaló ólban négyzetméterenként 4—5 lúdnál többet nem helyezhetünk el. Bár arra törekszünk, hogy az állatokat korlátozzuk mozgásukban, a vízhez azonban el kell jutniuk. Túlzott zsúfoltságuk fülledt környezetet teremt. A HÍZÓLUDAK ELŐKÉSZÍTÉSE A tömés sikerének fontos feltétele a ludak szakszerű előkészítése. Ez abból áll, hogy hizlalás előtt korlátozzuk az állatok mozgását, ezeket szőkébb helyre zárjuk s fehérjében gazdag takarmánnyal, valamint kukoricával etetjük. Az előkészítés során etetett takarmánynak 22—24 százalék fehérjét kellene tartalmaznia. Franciaországban ilyen takarmányt — tápot — etetnek a ludukkal. A fehérjében gazdag takarmány etetése azért szükséges, hogy már a tömés előtt megfelelően teltek, húsosak legyenek a ludak, s májuk fehérjetartalékokat gyűjthessen. A csont-bőr-toll liba hízik, zsírosodik a tömés során, de a mája kicsi marad. Másrészt: a tömés első két hetében mindössze a kondíciója javul, tulajdonképpen hízása nem kezdődik el. Fehérjében gazdag takarmánykeverék hiányában célszerű árpát, búzát, zöldlucernát, valamint kukoricát etetni a szűk helyre zárt libákkal. A zöldtakarmány különösen fontos, mert tágítja a liba nyelőcsövét, alkalmassá teszi nagyobbtóennyiségű kukorica befogadására. A ludat három héttel a tömés megkezdése előtt téphetjük meg utoljára. A tollától megfosztott liba, ha tömését meg is kezdik, lassan gyarapodik, hiszen elsősorban tollának fejlesztésére használja fel a takarmányt. TÖMÉS GÉPPEL ÉS KÉZZEL Kevesebb ludat általában kézzel, többet lehetőleg géppel tömnek a hizlalók. A kézi. tömés lassúbb, fárasztóbb, al 22. SZÄM 1971. NOVEMBER B. A TARTALOMBÓL + Tanácsok a lúdhizlaláshoz • Novemberi teendők + Ami nem kívánatos: 15 tojás egy fészekben + A páduai tyúk A • Hogyan készítsünk állatszállást +- A levegőcsere módja és eszközei a nyúltelepen Jól tudni A A bárányozási eredmények javítása © v Kuzmicén még ma is divat az orvvadászat © Vadásznap © < Veszedelmes kirándulás © Zsákmány © Mire vadászhatunk novemberben? © fátsszunk-e vizsláinkkal? A Nincs szükség dobásra! A Külföldi vizeken A Az Ipoly partján gépi gyorsabb. Mindkét módon lehet jó munkát végezni, az állatot kímélni. Jobbak azok a gépek, valamint tömötölcsérek — s jobb hizlalási eredmény is érhető el velük — amelyekkel kizárólag szemeskukorica tömhető. Darás, pépes takarmány tömésére alkalmas eszközökkel nem lehet májlibát előállítani. Ha választhatunk, jobb az a tömőgép, amellyel a lúd természetes nyak-tartása biztosítható. (A lúd nyalta felfelé áll tömés közben.) Több helyen készítenek helyi konstrukciójú háztáji használatra alkalmas jó tömőeszközöket. A munkát megkönnyíthetjük még kézi tömés esetén is, ha alacsony asztalra gurtnival szorítjuk a libát s ülve tömünk, nem a ludak lucskos helyiségében. A kézi tömés során arra kell ügyelni, hogy ne kerüljön kukoricaszem a ludak légcsövébe, mert fulladást okozhat. (Ügyes asszonyok úgy szokták eltávolítani a légcsőbe került szemet, hogy összekötik a liba két lábát, felakasztják egy kampóra, vagy valaki megfogja azt, úgyhogy a liba feje lefelé lóg. A légcsőben lévő kukoricát kitapogatva óvatosan húzzák, mozgatják lefelé, amíg a lúd ki nem rázza a szemet. Gépi, vagy tölcséres tömés esetén a tölcsér, illetve a gép megzsírozott csövét óvatosan kell a nyelőcsőbe helyezni, dugni. A, nyelőcsőbe kerülő kukoricát fél kézzel igazgatni kell, hogy az a begybe kerüljön, másrészt a tömő érzékelje elegendő-e az adag. A hosszú csövű tömőgép hátrányos tulajdonsága, 'hogy sok kukorica (Folytatás a 2. oldalon.) TANÁCSOK A LÚDHIZLALÁSHOZ
