Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-23 / 42. szám
A GALAMBOK ásványi anyag szükséglete jť IVVN1 24 OOO NAPOSCSIRKE A MINISZTER CÍMÉRE ... A tiltakozás különös módjaként a belga baromfitenyésztők 24 000 naposcsirkét küldtek hatos csomagolásban postán a földművelésügyi miniszternek, mert engedélyezte az angol Eastwood cégnek egy milliós létszámú tojótelep felállítását. A tiltakozás azért történt,, mert Belgium, illetve a Közös Piac államai a tojástermelésben önellátók, és az angol cég betörését a gazdasági közösségi szabályok megtörésének is tartják. A különös küldeményt a feladók „minta érték nélkül“ adták fel, ezzel is jelképezve, hogy az angol cég beengedésével a baromfi értéke csökken. (PóiTltry International) MÉSZ A TYÚK ANYAGCSERÉJÉBEN Az amerikai Wisconsin egyetem tudósai a baromfi esetében meg tudták állapítani a mész anyagcseréjét az állat feláldozása nélkül. Az ember-orvostanban alkalmazott technikát használták föl erre a célra. Dr. Sunde szerint a módszer ’ alkalmazható lesz az ún. ketrecfáradság tanulmányozására is. Ez a betegség a lábak gyengeségében, a tojásrakás megszűnésében mutatkozik és ‘gyakran elhullással végződik. Ez a szindróma akkor támadja meg a tojót, amikor sok ásvány hiányzik a szervezetből. A növekedés elején, a 4—6 hét után addig, ameddig a csibe taraja kezd kialakulni, 0,5—8,8 százalék mész elegendő. Az első tojás rakásakor 2,75 °/o mészre van a takarmányban szükség, emellett kagylóhéjat ad libitum bocsássunk a tojó rendelkezésére. Ketreces tartásban a mész a takarmánnyal együtt adagolható. A szokottnál nagyobb letojatás utolsó szakaszaiban, a nyári időszakban, (amikor a tojóházban a hőmérséklet éjjel sem száll 24 °C alá), mert ezzel javítható a héj minősége. (Avicoltura) Mindenképpen előnyös lenne, ha a galambtenyésztő az általános tenyésztési tudnivalón túl ismerné az érdeklődési körére vonatkozó genetikát és biokémiát is. Most csak a biokémiáról szeretnék röviden szólni, mert köztudott, hogy élettani ismeretekben az utóbbi évtizedek során bekövetkezett nagyarányú fejlődés a biokémia nélkül nem valósulhatott volna meg. A biokémia az élő szervezetek vegyi összetételének és vegyi folyamatainak tanulmányozásával foglalkozik. Ahhoz tehát, hogy egyes galambfajtákban levő genetikai hátteret megismerjük, feltárjuk és céljaink szolgálatába állítsuk, meg kell ismerni, mire van szüksége a galambnak a nagyobb röpteljesítmény vagy nagyobb termelési eredmény eléréséhez. Igen lényeges tényező tehát e tekintetben a takarmányok béltartalmának ismerete. Tudnunk kell, mi van a takarmányban, milyen menynyiségben és mi nincs benne, amit viszont pótolni szükséges. A fejlett galambtenyésztéssel rendelkező államokban, így többek, között az USA-ban is, a takarmánygyárak közelében galambtelepek vannak, ahol a keveréket szabatos vizsgálat nak alávetve előbb kipróbálják, hogy megtudják, vajon a galamb fajtára való tekintet nélkül mit igényel pl. ásványi anyagokból (Carnation-Albers, Kansas City, Missouri). Az AI- bers-cég kísérleti telepén megállapították, hogy a galambok napi szükséglete kalciumból 90 mg, foszforból 30 mg, nátriumból pedig 48 mg. A hagyományos takarmányok nem tartalmazzák ezt a menynyiséget. Ezzel magyarázható az, hogy a galamb a hiányt — zárttartás esetén — nem tudja szervezete számára biztosítani, minek következtében teljesítménye a vártnál kisebb lesz. A Fur and Feather című londoni szaklap, az American Pigeon Journal amerikai szaklap, a Bay-Mar Pet Farms and Milling postwillei takarmánygyártó cég közlése szerint a galambok takarmányozásában a mikroelem szükséglet kielégítésének igen nagy jelentősége van. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a megállapítás az intenzíven tartott galambokra fokozott mértékben vonatkozik. A felsorolt takarmánygyártó cégek csaknem egybehangzóan megállapítják, hogy a galamb mikroelem szükséglete a táblázatban foglalt mennyiségnek megfelelő. Kénsavasmész 0,60 mg Kénsavasréz 0,06 mg Kénsavasmangán 1,80 mg Kénsavascink 0,07 mg Szénsavaskobalt 0,05 mg Káliumjödid 0,02 mg A legtöbb takarmánygyár külön összeállítású galambtápot gyárt a postagalamboknak, a díszgalamboknak, a haszongalamboknak. Ennek keretében más-más összetevőkkel rendelkező tápot gyártanak a növendék tenyészgalambok, valamint a fiókákat nevelő öregebb galambok részére. A takarmányok béltartalmát tehát a galambok hasznosítási iránya, teljesítménye és a tartási forma határozza meg. SZIKORA ANDRÁS Előnyös vagy hátrányos-e a tarajcsonkítás A szakemberek véleménye világszerte korántsem azonos abban a kérdésben, hogy a nagytarajú tojóhibridek tarajának és áll-lebbenyének levágása a termelésre nézve előnyös, vagy hátrányos-e? Tény azonban, hogy az utóbbi években, amióta a ketreces tojótartás mind nagyobb teret nyer, több naposcsirkének vágják le a taraját. Ennek elsőrendű oka, hogy a ketrecek rácsaiban könnyen fennakad, kivérzik a taraj, és az ezt követő csipkedés, kannibalizmus állatveszteséget is okoz, s a tarajcsonkítás hívei azt is állítják, hogy a csonkított tarajú állat többet termel és jobb a takarmányhasznosítása. A kérdés tisztázására számos nagyüzemi kísérletet végeztek és az eredményeket magyarázni is próbálták. Az Egyesült Államok, valamint Anglia és Ausztrália 14 kísérleti intézetének egyesített eredményei szerint a tarajcsonkított tojótyúkok termelése 1,2 %-kal volt jbbb. Egy amerikai kísérlet szerint' hat éven át 21 ezer tojójérce termelési adatait vizsgálták meg, s az eredmény szerint a csonkított tarajú állományok 2 %-kal termeltek többet. Más kísérlet 4 %-kal igazolt jobb eredményt. A takarmányértékesítés szempontjából is a tarajcsonkítottak bizonyultak jobbaknak. A szokványos lisztes tojótápon tartott állatok — főleg áll-lebenyükkel — sok takarmányt visznek be az itatókba, ott az lemosódik és így elvész. Ez a kísérletekben is igazolódott: mindazok az állományok, melyeknek nemcsak a taraja, hanem az áll-lebenye is vágott volt, jobb takarmányértékesítőnek bizonyultak, mint a csak tarajvágottak. Ebben az esetben azonban nem ténylegesen jobb hasznosításról van szó, hanem csak arról, hogy nem pocsékolódik el annyi takarmány. Amikor az áll-lebenyes tojó iszik, óhatatlanul benedvesíti áll-lebenyét. Ennek folytán evéskor még több takarmány tapad a nedves áll-lebenyre. Az áll-lebeny másik hátránya hideg időben mutatkozhat, amikor az állatban igen kellemetlen érzést kelt az áll-lebenynek a hideg vízben való „áztatása“. Ennek következtében kevesebben iszik és kevesebb lesz a tojás is, hiszen annak mintegy 65 %-a víz. Másrészt mind a nagy taraj, mind az álllebeny nagy felületével a meleg Időszakban hűtőfelületként szolgál. Erre hivatkoznak minduntalan a csonkítás ellenzői. Kísérletekre alapozva 26,6 C fokot tartják kritikus felső határnak, amikor a nagy tarajfelület előnyei értékelhetők. A tarajcsonkítás hívei joggal érvelnek azzal is, hogy a csonkított tarajú állat csendesebb, szelídebb, könnyebben kezelhető. Ezt azzal indokolják, hogy a nagytarajú állat egyik szemére csaknem vak, mert a nagy.lelógő taraj a szemet eltakarja. Látása ezért tökéletlen, ami idegesíti. Másik magyarázat szerint a tojótyúkok főleg a tarajformáról ismerik egymást. Ha a tarajt levágják, egyformábbak a közösség tagjai, óvatosabbak egymással szemben és kevésbé veszekedősek. (Az életközösség tagjai bizonytalanok abban, hogy melyik társukkal szemben erőszakoskodhatnak a viszonzás veszélye nélkül, ezért inkább békén hagyják egymást. ) Napos korban kell csonkítani a tarajt. Ez a kis „operáció nem jár veszéllyel, mert a taraj ekkor még csak egy kis bőrlebeny és vérzés veszélye nélkül, manikürollóval eltávolítható. Az áll-lebenyt viszont napos korban nem lehet levágni, mert akkor még nem nő ki. Az álllebenyt akkor kell vágni, amint észrevehető. Az elmondottak alapján érthető, hogy a nagyüzemi módszerek elterjedésével, a klimatizált tojóházak szaporodásával a csonkított tarajú és áll-lebenyű állományok számaránya növekszik. Tévedés lenne azonban ezt a kérdést úgy megítélni, hogy a csonkítás a „korszerű“ eljárás. Arról van szó, hogy bizonyos körülmények között a csonkítás, máskor a taraj meghagyása indokolt. Várady Barna AZ LVADÁSZATI VILÁGKIÁLLÍTÁS UTÁN A világkiállítás kapui szép- okozta károkra és harcolnak tember 30-án, 16 órakor ünnepélyes keretek között zárultak be. A Díszcsarnok előtt lefolyó ünnepségen a záróbeszédet dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tartotta. A beszéd elhangzása után a világkiállítás zászlajának levonásával, vadászok sortüzével, a magyar himnusz hangjai közben ért véget a Budapesten 1971-ben rendezett I. Vadászati Világkiállítás. A vadásztársadalomnak ilyen nagyarányú rendezvényben még ezidáig soha nem volt része, ezért a résztvevők emlékezetében kitörülihetetlen képsorozat és élménygyűjtemény formájában örökké élni fog a nagy esemény. Az iparilag fejlett országok társadalma és vezetői felé idejében körvonalazott felkiáltójelként hatott'ez a világraszóló rendezvény, hiszen az emberi életre egyre károsabban ható ipari lég- és vízszennyezés következményeit értelemszerűen meg kell akadályozni. A természethez való visszatérés, a természet kincseinek védelme volt a rendezvényen vörös szálként végignyúló alapgondolatok vezérfonala. A természetben az ésszerű egyensúly meggondolt fenntartása az a tényező, amely az emberiség létfeltételeit is szilárd alapokon tartja. Ezt az egyensúlyt tartják fenn hazánk vadászai és halászai is, miközben figyelmeztetnek az ipar a természet megmentéséért. Számtalanszor rámutatnak arra, hogy a civilizáció áldása nem lehet átka az emberiségnek, hiszen éppen a technika fejlődése teszi lehetővé a szálló és a növényleveleket mérgező hamu vagy a folyóba engedett vegyi anyagok felfogását, sőt hasznos felhasználását. Időnként még önkéntelenül is visszatérünk a világkiállítás egy_egy témájához, gondolatához, hiszen ez a rendezvény nemcsak az elért eredmények bemutatója volt, hanem a jövőbeni tevékenység inspirálója is. Vajon hogyan lehet a világkiállításon összpontosított hatalmas mennyiségű anyag szépségét, értékét méltóan bemutatni? Talán egyetlen történettel. Dél-Amerikából jött. Hazájában fontos tisztséget tölt be, közéleti ember. Nevét ez alkalommal ne firtassuk, mert a férfiak röstellni szokták, ha véletlenül könnybe lábad a szemük. Neki pedig még az arcán is végig pergett két könnycsepp, amikor megállt a gyönyörű trófeák előtt . — Sose hittem volna, hogy ennyi szépség létezik a világon! — sóhajtotta. Egyetlen napra jött csak, a zsebében volt a másnapra szóló repülőjegy. Eltépte. Ott maradt egy teljes hétig és minden napját kint töltötte a világkiállításon. —ksz— Hazánk pavilonja előtt feltűnést keltett az elsűízben bemutatott gyermekláncfű gömbre emlékeztető különleges körszórófejes szökőkút. A Díszcsarnokban a Szovjetunió Csehszlovákia a Díszcsarnokban hatalmas kitömött jegesmedvét mutatta be az aranyérmes szika mutatott be. szarvast, (japán szarvast), a-> melynek nemzetközi bírálati , pontszáma 100,67 és amelyet Hrdina I. ejtett 1967-ben a Sipin-Pilzeni körzetben. , 5 Élethűen preparált orrszarvú trófea a Díszcsarnok Franciaországi bemutatóján. A vadat Edmond-Blanc F. lőtte Tanzániában. Ezüstérmes trófea, melynek nemzetközi bírálati pontszáma 257,30. Magyarország nagydíjas, aranyérmes gímszarvas agancsa, amelyet Papp Árpád zsákmányolt 1970-ben a gyarmatpusztai vadászkörzetben. Nemzetközi bírálati pontszáma 241,36. (Kucsera Szilárd felvételei)
