Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-16 / 41. szám

Hivatlan vendégek érkeztek a szőlőbe. Fürgén, magabizto­san. mint akik sajátjukba lép­nek. Darazsak. Sárgacsíkosak, kőrültáncolják a szemet, dur­ván harapják, s jön egy újabb, szívja a szemet, és a kiharapott bogyó olyan, mint egy megse­besült csillag. Ismét egy hivatlan vendég. Szárnyán megcsillan a Nap. Tétova zümmögéssel kutat a szőlőtőkék között: nem, ő nem darázs. Ne tévessze senki ösz­­sze vele. Ö nem nyúl a másé­hoz. Az igaz, az édességet na­gyon szereti, s ha valaki sza­badon nyitva hagyja mézes üvegét vagy a cukorszörpöt, nem képes uralkodni magán. Neve: mézelő méh vagy házi­­méh. Teste nem fekete-sárga csíkos, mint a darázsé, és nem is oly karcsú, darázsderekú, hanem szürke-fekete csíkos és zömök. Mozgása, röpte kimér­­tebb, lassúbb. A darázs hűvös reggelen Is torkoskod ik. A méh csak ak­kor jelenik meg, ha legalább 12 Celsius fok meleg van. Az ép szőlőszemet nem bántja, rá­­gója gyengébb, a legvékonyabb héjú szőlőt sem tudja kirágni, csak a darázs által megkez­dett vagy eső után kirepedezett szemet látogatja, hiszen kínál­ja magát a csöpögő szőlőnedv. ELŐDEINK VITÁI A méhek és szőlők tulajdo­nosai közötti nézeteltéresnek múltja van Magyarországon. Kezdetben a tájékozatlanság okozta. A 19. század előtt álta­lános volt az a téves nézet, hogy a rovarok, főleg a mé­hek, károsak a virágra, lerág­ják a bibét, mászkálásukkai megsértik a termőrészeket, sőt a virágport megeszik, hazavl­­szik, pedig ez fontos a növény számára. — „Ki a méhekkel a szőlő közül!“ — Pedig már a 18. század végén tisztázták, hogy a rovarok fontos szere­pet játszanak a növények meg­­porzásában. Mégis, 1869-ben a Természettudományi Társulatnak hivatalos cáfolatot kellett ki­adni: a méhek nem károsítják a virágok megtermékenyedé­­sét. Lassan elült volna a vita, amikor valaki elterjesztette: a szőlőt eszi a méh! — Ország­­gyűlési téma lett. Hegyközsé­gek helyi rendszabályaiban szerepelt ez is: tilos méheket tartani szőlőhegyen. 1889-be p miniszteri rendelet felhívta ugyan a figyelmet: oszlassák el a méhészettel szemben fennál­ló előítéleteket. A helyi ható­ságok azonban továbbra is ki­tiltották a méheket. 1891-ben újra utasítást ad ki a földművelési miniszter: „a méhészkedő közönség a szőlő­­területeken ne akadályoztas­sák“. A szőlősgazdák azonban továbbra is görbe szemmel néz­tek a mellekre. Hivatkoztak a rendeletre: megtiltható, hogy hegyközség területén más me­zőgazdasági ágazatot művelje­nek. A Gödöllői Kisállattenyész­tő Kutató Intézet méhtenyész­tési osztályának korai elődje is a méh-szőlő vitának köszönheti létét. A gödöllői állami méhé­szeti gazdaságnak feladatul tűzték, hogy a méheket a szőlő virágzásakor, de különösen érésekor figyelje, s erről nap­lót vezessen. 1929-ben pontot óhajtottak tenni a vita végére. A szőlő­gazdálkodásról és hegyközsé­gekről szőlő törvény kimondta: „Méhek tartását a hegyközség területén megtiltani nem le­het“. Indoklás: „a szakemberek kétségtelenül megállapították, hogy a méhek kárt nem tesz­nek“. MAI TÉVEDÉSEK A szőlészeti szakkönyvek a méheket a szőlő kártevői kö­zött vagy meg sem említik, vagy másodlagos kártevőknek minősítik. A méhészirodalom pedig károsnak tartja, ha mé­hek télire gyümölcs-, vagy sző­­lőlevet raktároznak el. De ki­mutatták, hogy elenyésző meny­­nyiséget képesek szabadból be­gyűjteni. A darazsak elleni vé­dekezéssel tehát egyúttal a méhek kártevését is megakadá­lyozhatjuk. A közelmúltban tartották Moszkvában a XXIII. Nemzet­közi Méhészeti Kongresszust és Világkiállítást. Ennek kap­csán hadd utaljunk az Allge­meine Deutsche Imkerzeitung augusztusi számának vezér­cikkére. Ez emlékezetbe idézi az előző Münchenben tartott kongresszust, ahol a méhek és a szőlő viszonyára új fény de­rült. N. S. Davidova szovjet kutatőnő ezzel a címmel tar­totta előadását: A méhek hasz­nosításának lehetőségei a szőlő megporzásában. Kifejtette, hogy a méh felkeresi a szőlőt virág­zás idején. Ennek a következ­ménye, hogy fokozódik a sző­lőszem-hozam, javul a szemek miuősége, mert a méh egyik virágról a másikra, egyik tő­kéről a másikra száll, és az idegen megporzást elősegíti. Kétkedve fogadták ezt a be­számolót. Eddig úgy tudták, a méhek nem járják a szölővirá­­got. A legtöbb méhvédelmi tör­vény éppen ezért engedi meg a szőlő permetezését virágzás idején méhekre veszélyes szer­rel. Ám a szovjet kutatónő megfigyeléseit hamarosan, 1970- ben szomorú események igazol­ták a Német Szövetségi Köz­társaságban. A Feketeerdő vi­dékén 2000 méhcsalád pusztult el, mert a szőlőket virágzás idején méhekre veszélyes szer­rel permetezték. A kárt mint­egy 350 ezer nyugatnémet már­kára becsülték. KETTŐS TANULSÁG Az egyik elméleti jellegű: a méhek részt vesznek a szőlő­­virág megtermékenyítésében; a másik gyakorlati: ilyen szem­pontból is óvatosan kell kezel­ni minden, eddig ismeretlen vegyszert, még akkor is, ha a törvény nem intézkedett volna erről. Védeni kell a méheket, hiszen a kertek, gyümölcsösök művelésében, a takarmány- és magnövények termelésében ter­mészet adta munkatársaink. A méhek mezőgazdasági hasz­nának kivizsgálására alakult Tessedik szocialista brigád ki­mutatta, hogy a méhek meg­porzó tevékenysége 2,3 milliárd forint többletbevételt eredmé­nyez a népgazdaságnak. Ezért talán a szőlőtulajdonosok meg­bocsáthatják, ha néha egy-egy méhecske nyalakodik szőlőjük­ben. NIKOVITZ ANTAL, (Kertészet és Szőlészet 1971. szeptember) Jk mézelő méhek az ún. „nagy hatósugarú“ meg­­porzó rovarok közé tartoznak. Ez azt jelenti, hogy otthonuk­tól messzebb repülnek, mint sok vadon élő megporzó rovar. Ennek nemcsak a megporzó munkában, hanem a mézho­­zamban Is nagy jelentősége van, mert nagyobb távolságijói is képesek gyűjteni. Azt a távolságot, ameddig a méhek elrepülnek, röptávoiság­­nak mondjuk. A méhek röptá­­volsága kísérletek és gyakor­lati megfigyelések szerint 4—5 km. Egészen kivételesen ennél több is lehet. Ismeretes olyan eset is, hogy a méhek 13 kilo­méterre repülnek. A méhek legszívesebben a közeli, 2,5—3 km-en belüli vi­rágokról gyűjtenek. Nagyobb távolságokra csak ritkán, ak­kor repülnek, ha a közelben nem találnak elegendő gyűjte­­nivalót. Egyébként a lakásuk­hoz legközelebbi növényeket látogatják. Minél távolabbról gyűjtenek, annál kevesebb nektár jut a kaptárba. A mézhólyagjukon tárolt nektár nagy része el­Röptávolság, röpkörzet fogy a repüléshez szükséges energia termelésére. Tehát a messziről -való gyűjtés a mé­hek részére nem hasznos. A röptávolság nem minden­hol és nem minden időszakban azonos. A gyűjtő munkára ked­vezőtlen, hűvös, szeles, válto­zékony időjárásban a méhek ritkán repülnek egy kilométe­ren túlra. Az is előfordul, hogy csak az otthonuk néhány száz méteres körzetében látogatják a virágokat. Ezt főként a kora tavaszi virító méhlegelő ki­használásával kell figyelembe venni (fűz, gyümölcs). Hegyes vidékeken a röptávolság ki­sebb, sík területeken nagyobb. A fák, bokrok, terepgyárak megkönnyítik a méhek tájéko­zódását, azért az ilyen terüle­ten messzebb elrepülnek, mint ott, ahol rossz a tájékozódási lehetőség. Csökkenti a röptá­­volságot a méhészet közelében levő nagyobb vízfelület (nagy tó) is. A méhek ebben az irányban ritkán repülnek mesz­­szire. Az anyák és a herék laká­suktól 7—10 km-re is elrepül­nek. Vagyis a párzási időszak­ban egymástól messzire levő méhészet anyái és heréi is ta­lálkozhatnak. Ezt a pároztató­­telepek helyének megválasztá­sakor feltétlenül figyelembe kell venni. Az anya és here nem kívánatos találkozásának veszélye annál kisebb, minél több a here az adott méhé­szetben. Hegyes vidéken az anyák és a herék sem repülnek olyan messzire, mint tereptár­gyakkal tagolt sík vidéken. Röpkörzetnek mondjuk azt a területet, amelyet egy adott méhészet rnéhei látogathatnak. A méhészet röpkörzetében vi­rító növények adják a méh­családok számára szükséges táplálékot: nektárt és virág­port (esetleg édesharmatot). Minél több nektárt termelnek a rüpkörzet növényei, annál gazdagabbak a gyűjtési lehe­tőségek, annál több tartalékot gyűjthetnek a méhek. Ha a röpkörzetet szabályos körnek vesszük (nem mindig ilyen), akkor a különböző su­garú röpkörzetek területe a következő: A röpkörzet A rüpkörzet sugara területe (km) (kin2) (haj (kh) 1 3,14 314 534 2 12,56 1256 2155 3 28,26 2826 4804 Ha feltételezzük, hogy a röp­körzet növényvilága hektáron­ként 30 kg méz készítéséhez elegendő nektárt termel, akkor a 2 km sugarú röpkörzetben begyűjöhető méz mennyisége 30X1256 = 37 670 kg. Ezen a te­rületen 376 méhcsalád átlag 100 kg mézet gyűjthetne éven­te. Feltételezve, hogy egy méh­család egy évben 70 kg mézet fogyaszt, a pörgethető méz­mennyiség ebben a méhészet­ben 30X376 = 11 230 kg lenne. Régi bevált fajta az Ontario Gyümölcsfa-csemeték beszerzése Köztudott, hogy az elmúlt években az ország faiskolái nem tudták kielégíteni az egyre növekvő keresletet. Ez nem csoda, hiszen Szlovákiában évente közel egymillió gyümölcsfát ül­tettek ki a termelők. Legnagyobb kereslet az alacsony törzsű gyümölcsfák iránt mutatkozott. Közülük az alma és őszi barack csemeték voltak a legkelendőbbek. Örvendetes, hogy napjainkban elegendő gyümölcsfa csemetével rendelkezünk, mégpedig nagy választékban. Azon termelők száma, akik ezidáig még nem rendelték meg a számukra szükséges gyümölcsfákat, ismertetjük az eladó cégek címét: Nyugat-Szlovákia: Šľachtiteľský a semenársky podnik, n. p„ Bratislava, Záhradnícka ulica 21, a közép­szlovákiai kerület részére ugyanazon a címen Víglaí, okr. Zvolen székhellyel, és Kelet-Szlovákia számára Košice. Roose veltova ül. £. 10 címen. Mi az a „Jonnee“? Egy almafajta, amely sokkal pirosabb a legpirosabb Jonatánnál is. Már szeptember elején a fa minden részén éiénkvörösek a gyümölcsök, tárolásra érettek, szedhe­tők. A fa erős növekedésű, ellenálló és bötermö. American Fruit Grower rondos qviimölcsfaültetés - fél siker ä gyümölcstermesztők ** számára az idei év nem kedvezett. A tavaly ül­tetett csemeték és a termő­fák sokat szenvedtek a szá­razságtól, a nagy mérték­ben fellépő kártevőktől és betegségektől. Idén tehát nemcsak az új területek fá­sítására kell gondolnunk, hanem a nyár folyamán ki­száradt, tönkrement cseme­ték pótlása is most van so­ron. Mivel a melegebb ég­hajlatú vidéken a gyümölcs­fák őszi telepítése előnyö­sebb, úgy már készülnünk kell a gyümölcsfák kiülte­tésére. A csemeték ültetése igé­nyes munka. A közmondás is azt tartja: „Ki mint vet, úgy arat“ — tehát amilyen fát ültetsz, olyan gyümöl­csöt szüretelhetsz. Ezért csakis olyan gyümölcsfát ültessünk, amely az adott körzetben jól díszük. Ha az éghajlat és a talajviszonyok szempontjából az egyes gyü­mölcsfajták nem felelnek meg, csalódásunk elkerül­hetetlen. A magas és középmagás törzsű faalakok helyett az alacsonytörzsű faalakokat, az almásgyümölcsűek ese­tében a törpefajtákat része­sítsük előnyben. Minél ala­csonyabb törzsű a gyümölcs­fa, annál könnyebb a gon­dozása. Éppen ezért szüksé­ges, hogy a belterjes gyü­­mölcsészet új formált alkal­mazzuk. Az ALMAFÄK közül kis­kertjeinkben csupán a leg­jobb fajtákat ajánljuk kiül­tetésre. A legjobb fajták kö­zé tartozik a Jonathan, Star­­king, Golden Delicious, On­tario, Nonetit, James Griewe stb., csupán törpefaként az M—IX., И. típusalanyon. Legújabban a Spur falták közül ajánlják a Starkrim­­sont és a Goldsurt. M—IX. alanyon kizárólag sorokba ültetjük egymástól 100—150 cm távolságra és 250—300 cm sorközre. Az M—H., IV. alanyokon 3X5 m-es kötésben ültetjük. A silányabab talajokon és a nagyobb kertekben közép­magas törzsű fákat is ültet­hetünk M—I. és M—XI. ala­nyon, 6X6 m-es kötésben. A KÖRTÉT törpe- és ala­csonytörzsű faként ültetjük. Törpefaként M—A, M—C tí­pusban csak olyan körte­fákat telepíthetünk, ame­lyek birsalanyon is jól dísz­lenek, mint például a Drouard vajkörtét, Lucas vajkörtét, a Madame Vertét, Avranchesi jó Lujzát, Kon­ferenciát stb., 150—200 cm tőtávolságra és 400 cm sor­távolságra. Az olyan fajtákat, ame­lyek birsulanyra nem valók, gyengén növekednek, de igen bőtermők, vadalanyra oltott alacsonytörzsűként te­lepítjük 3X5 m-es kötés­ben. A közepes törzsű vagy gyengén növekvő és bőter­mő körtefákat általában 6X6 m-es kötésben ültetjük ki. SZILVÄT, félszilvát, ring­lót és mirabellaszilvát ala­csonytörzsűként ültetjük. Ál­talában gyengébben fejlődő, de bölermő fajtákat válasz­­szunk. Rendszerint 6X6 m-es kötésben telepítsük. KAJSZIBARACKOT közép­vagy alacsonytörzsű faala­kot választva ültetjük ki, 6X6 m-es kötésben. A CSERESZNYE és a meggy, ha alacsony- vagy közepestörzsű 6X6 m-es kö­tésben telepítjük. ŐSZIBARACKOT, ha ala­csonytörzsű, 2,5—3X5 mé­teres kötéstávolságra ültet­jük. Ha azt akarjuk, hogy a kiültetett fácskák kellőkép­pen növekedjenek és terem­jenek, a talajt, még a kite­lepítés előtt altalajforgató­val rigolírozni kell 60 cm mélységre, illetve 100X100 cm széles és 60 cm mély gödröket kell kiásnunk. A beültetendő parcellát először felszántjuk és a fák helyét kimérjük, kitűzzük (karókkal megjelöljük], A gödröket úgy ássuk meg, hogy a talaj felső rétegét, azaz a szántóréteget az egyik, és.a megmunkálatlan, mélyebben levő földet a másik olTalra hányjuk. A szántóréteg kiásott mennyiségéhez, amellyel a gödröt betemettük, átszitált komposzjot is keverhetünk, éspedig 5 rész földhöz 1 rész komposzt arányában. A göd­röket kétharmad részig be­temetjük, majd kiadósán megöntözzük, hogy a talaj jól megülepedjen. Ezután ismét kitűzzük a sorokat, karókkal jelöljük a fák he­lyét és megkezdjük a fák kiültetését. Az ültetés előtt a gyökereket éles ollóval bekurtítjuk. A csemetét a karónak az uralkodó szél Irányával ellenkező oldalá­ra ültetjük. Csupán olyan mélyre ültessük, mint ami­lyen mélyen a faiskolában volt. A mélyre ültetett fák gyengén nőnek és keveset teremnek. A típusalanyú csemetéket úgy ültetjük el, hogy az oltás helye kb. 5 cm legyen a föld felszíne fölött. A mélyen ültetett típusalanyú fák a nemes részből enged nek gyökereket, buján nő­nek és elvesztik a vegeta tív alany előnyeit. Kiülteté­sük utón a fák tövét meg­öntözzük. A kiültetett csemeték ko­ronáját 4—6 rügyre metsszük vissza, úgy hogy az utolsó rügy a koronából kifelé mutasson. Ezután a látská­­kat a támasztókaróküoz kö­tözzük. A bogyósgyiimölcsűek bok­rait a facsemetékhez hason­lóan ültetjük, csupán a göd rök lesznek kisebbek. A ki­ültetés után a bokrokat is visszametsszük. SK

Next

/
Thumbnails
Contents