Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-16 / 41. szám
Giberelínsav felhasználása a szőlőtermelés fokozására Világszerte folyó érdekes kísérletek és eredmények ф A gibereiínsnv növekedés- és fejlödésszabályozó hatása ф Figyelemre méltó eredmények a Gbelcei (Köbölkút) Efsz-ben ф Általános felhasználásának távlati lehetőségei ф A növénytermesztés kemizá- vekcdik. Ennek segítségével a lásának keretein belül már év- növény egyes szervei, részei tizedek óta folynak különféle például a szölöbngyó is, bizokísérletek olyan vegyi anyagok nyus nagyságig megnő, mihelyt felhasználásával, amelyek se- ezt eléri, további növekedése gítségével kedvező hatást tud- megszűnik. Ez a képződő anti-A szövetkezet szakemberei: Varga József főkertész, Barta Adóm és Barta Imre szölészmesterek a szőlő gibereünes kezelését végzik. nánk gyakorolni a növények fejlődésére és növekedésére. Az igyekezet célja, hogy a sejtosztódás és szüvetképződés folyamatának szabályozása útján a növény egyes szerveinek és egészének kialakulása olyan irányban módosuljon ennek eredeti és természetes szokásaitól, amely kedvezően befolyásolja a termelési eredményt, jól ismert és már a széles gyakorlatban is használt fejlődésszabályozó anyag például a gabonatermelésben a ehlórcholin-chlorid — CCC — amely a természetestől eltérően rövidebb, de vastagabb, szilárdabb szár növekedésére készteti a búzát. Az utolsó években ezen a téren a tudományos kutatás egy újabb, fejlődés és növekedésszabályozó anyag, a giberelínsav felhasználásával foglalkozik. A giberelínsav több növényen kipróbálva a szőlőtermelésben mutatott eddig igen érdekes eredményeket, amelyek méltán kiváltották világszerte a szakemberek érdeklődését. Annak ellenére, hogy több szőlőtermelő országban végzett eddigi kísérletek eredményei nem egyöntetűek és részben eilentmundóak, megegyeznek abban, hogy ezen anyagnak a szőlőtermelés fokozása érdekében történő felhasználása előtt nagy jövő áll. A giberelínsav növekedés és fejlődésszabályozó hatása a következő elméleten alapszik: A növények szövetállománya sejtosztódással, ezen belül a Vromoszímák osztódásával nöanyag hatására történik, amely a kromoszómák további osztódását leállítja. A giberelínsav a szőlőbogyóban ezt az antianyagot bizonyos időre, kb. 8—10 napra semlegesíti. Így a sejtosztódás és növekedés enynyivel később áll be, s a bogyók lényegesen nagyobbra nőnek. A giberelínsav fokozza a szőlőtőkében az asszimilálok akrepetális translokációját, melyet aulurádiológiailag 14 C jelzésű báriumkarbonát rádióizotóp felhasználásával bebizonyítottak. Az Amerikai Egyesült Államokban a Thompson Seedles szőlőfajtán végzett kísérletek azt bizonyították, hogy a 10— 20 ppm koncentrációjú giberelínsavval végzett permetezés hatására a szőlőfürtök megritkultak és nagyobbra nőttek a bogyók, lazább, hosszabb-bogyójú, atraktív szölöfürtöket nyertek. Hasonló eredményt értek el az Anab-E-Shahi szőlőfajtánál is, altul a bogyók szintén nagyobbra nőttek, erősebb koncentrációt alkalmazva azonban kedvezőtlenül fokozódott a bogyók savtartalma és csökkent a cukortartalma. A giberelínsavval a Szovjetunióban végzett kísé.-letek alapján ezen anyagnak főleg a csemegeszőlő termelésben mutatkozó hatását emelik ki. Egyes francia források viszont azt állítják, hogy a giberelínsavnak mint fejlődés és növekedésszabályozó anyagnak csak a magnélküli szőlőfajták termelésében van jelentősége, mivel a magvakat is tartalmazó szőlőbogyók a giberelínt természetes úton maguk is előállítják. Érdekes azon eredmény, amelyet a japán szőlőtermelők ebben elértek. A giberelínt már nagyban is használják a fukusiniai szőlőtermelő körzetben. Fukusima az egyik legnagyobb gyümölcs- és szőlőtermelő központja japánnak, kb. 303 kilométerre fekszik Tokiótól északra, Honsu szigetén. Itt az évi átlagos csapadék 1200 mm, a termesztett gyümölcsfajok a közép-európaival lényegében megegyeznek. A giberelínes kezelést itt 5000 hektáros területen alkalmazzák, melynek segítségével igen szép, nagyfürtű szőlőtermést nyernek, magnélküli bogyókkal. A szölöfürtöket itt két héttel virágzás előtt és két héttel utána 1:10 000 töménységű giberelínes oldatba mártják. A termés a szokottnál 10 nappal korábban beérik, a terméshozam kb. 25—30 százalékkal emelkedik. Hasonló eredményeket értek el Indiában is, amint azt prof. S. A. Pieniažek leírta. A probléma érdekes és aktuális voltára való tekintettel elhatároztam, hogy a giberelínsavnak a szőlő termésére gyakorolt hatását nálunk, délszlovákiai viszonyok között kipróbálom. Főleg az bírt rá erre, hogy a Köbülkúti Efsz-ben, ahol 110 hektáron termelünk szőlőt, az eddigi igen jó eredmények mellett lényegében már további egyéb lehetőségeink nem mutatkoznak a termés további fokozására, az eddigi ismeretek határain belül. Kísérletünk jelentőségét fokozta, hogy kíváncsiak voltunk,- vajon a világ különböző tájairól származó és részben ellentmondó kiértékelések közül melyik a valós, valamint az is, hogy giberelínsavval szőlőtermelésben hazánkban még nem folytattak kísérleteket. Nagy segítséget jelentett számomra a Bratislavai Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia biológiai intézetének támogatása, amelyek részemre a szükséges vegyszert, a giberelínsav káliumus sóját kristályos alakban beszerezték. A giberelínsav drága vegyszer, nálunk nem gyártják, a Svájcból behozott anyag egy grammja 35 svájci frank, tehát 308,5U korona. Kísérletünkhöz a már ismertetett japán módszert alkalmaztuk. A giberelínt desztilált vízzel 1:10 000 hígításban feloldottuk, és kétszeri alkalmazásban, 1 héttel virágzás előtt és 10 nappal utána megismételve, a fürtképződményeket. illetve fürtöket belemártottuk. A fürtök beinártogatását a lehető legalaposabban. Varga József főkertész és Barta Adám szőlészmester személyesen végezték, a fényképen is látható módon, saválló bögrékben, 1971. június 1-én és 25-én, 22 °C hőmérséklet és 83 % relatív páratartalom mellett. Magasvezetékes támrendszerrel ellátott, Lenz—Móser művelésű szőlőben, 250X125 cm kötés mellett, egy-egy oszlopközben, 8—6 tőkén, a következő fajtákon végeztünk kísérletet: Zöldveltelfni, Müller-Thurgau, Cabernet, Kocsis Irma, Korai Piros Veltelini és Leányka. Véleményem szerint a giberelínes kezelésnek főleg a csemegeszőlő fajtáknál lesz jelentősége, ahol a szőlő béltartalma, amit esetleg kedvezőtlenül befolyásolhat, nem oly jelentős. Azonban szerettük volna tudni, hogy mit tesz a tömöttfürtű, apróbngyójú, így gyakran erősen rothadásra hajlamos borszőlőfajtákkal, ahol a fürtök megnyúlása, megritkulása, a bngyónagyság növekedése igen kedvező változás lenne. A vegyszer hatását kipróbáltuk a fürtök bemártogatásán kívül kipermetezéssel is, hátas permetezővel egy más szakaszon hasonló töménységben rávittük a levélzutre úgy, ahogyan a permetezés a szokásos vegyszeres növényvédelem esetében történik. A Kocsis Irma csemegeszőlő virágzás előtti állapotban, amikor az első giberelínes kezelést kapta. IDŐSEBB ALMAFÄKAT évente 10—13-szor permeteztek ugyanazzal a szerrel 2—3 éven át. Különböző permetezőszereket próbáltak ki, az egyes parcellákat mindig ugyanazzal a szerrel kezelték. Minden évben nyáron és ősszel több alkalommal meghatározták a levelek klorofilltartalmát. Az elemzésre szánt mintákat egyenlő értékű hosszú hajtások alsó harmadáról vették, fánként ötöt. Mindegyik levélből, a főér két oldalán 2—2 korongot vágtak ki dugófúró segítségével. A klorofillt hideg metanollal vonták ki. Megfigyelték, hogy a levelek klorofilltartalma tavasztól őszig növekszik, majd hirtelen csökken. A legnagyobb értékét 1957-ben és 1959-ben szeptember elején, 1958-ban pedig október végén érte el. Az utóbbi évben rekordtermés volt. Egy éven belül is azokon a fákon voltak nagyobb krolofilltartalmú levelek, amelyeken sok volt a gyümölcs. Mindezeken kívül azonban még a fák egészségi állapota, továbbá a talajadottságok és az éghajlati tényezők is befolyásolták a levelek klorofilltartalmát. A „Horneburger Pfannkuchenapfel“ fajtán végzett kísérletekben a Zinebbel és az Ortociddal való permetezés nem befolyásolta a levelek klorof ill tartalmát, a többi vizsgált növényvédőszer — különösen a 0,2, illetve 0,15 %-os oldatban alkalmazott Zuzet — azonban jelentősen csökkentette. Ha az utóbbit a szokásos hígabb oldatban használták, akkor ilyen kedvezőtlen hatás nem Gombaölő szerelt hatása mutatkozott. Hasonló eredményeket kaptak még két másik kísérleti gyümölcsösben is. A permetezőszerek egy részéhez karbamidot vagy őlomarzenátot is adtak a káros hatás kiküszöbölésére. A vizsgálati eredmények szerint a karbamid hozzáadása minden esetben növelte a levelek klorofilltartalmát, a legtöbb esetben még a kezeletlen növényekéhez viszonyítva is, az ólomarzenát azonban inkább még tovább csökkentette. Megfigyelték azt is, hogy szárazabb években erősebben mutatkozott a permetezőszerek kedvezőtlen hatása' és a karbamid klorofilltartalom-növelő képessége is nagyobb volt. A kis különbségek miatt nem az almafák levélzetére lehet pontos sorrendet felállítani az egyes permetezőszerek között a levélzetre gyakorolt hatás tekintetében. Az általuk okozott klorofill tartalom-csökkenés azonban nem olyan káros jelenség, hogy összehasonlítható lenne a gombaölő hatás előnyeivel. Ha viszont a Zuzet-et túlságosan nagy koncentrációban alkalmazzák, akkor karbamid hozzáadásával a káros hatás megszüntethető. A vizsgálatok szerint a karbamid a levelek nitrogéntartalmút is növeli. Azt is figyelembe kell venni, hogy minél kisebb klorofilltartalmú leveleket találnak valamely fán, annál színesebbek szoktak lenni a gyümölcsök. (Bömeke, H.) Hagyománytisztelő kertészek A szólás-mondás azt tartja, «ki számvetést tesz, szükségszerűen jó) gazdálkodik. így van ez a zemnéi (Szímő) társult szövetkezet kertészetében. Ok is felmérték a társulás óta eltelt első év eredményét. Kiderült, hogy a nagyobb teületen jobban megválaszthatok azok a területek, ahol eredményesebben termelhetők az egyes zöldségfélék. A tapasztalatok azt mutatják, hogy legjobban kifizetődik a zöldpaprika, az uborka és a paradicsom termesztése. Ezt követi a vöröshagyma, hiszen az elért 220 mázsás hektárhozam mellett érdemes vele bajlódni. A kertészek jó tapasztalatot szereztek a fóliás termesztésben. Idén 50 fóliaház alá ültettek különböző zöldségféléket. A társult szövetkezetben jövője van a kertészet fejlesztésének, részben, mert a Nové Zámky-i konzervgyár megindulásával sok zöldségre lesz szükség, részben pedig az eddigi 420 hektárra kiterjedő öntözőberendezést 900 hektárra bővíti a szövetkezet. GÄBRIS jÖZSEF A KÍSÉRLET EDDIGI EREDMÉNYEI A KŐVETKEZŐK: Ott, akut a kezelés a fürtöcskéknek giberelínes oldatba való közvetlen bemártogatásával történt, a fürtök további fejlődése során igen jelentős fürtszerkezeti elváltozás mutatkozott. A virágzás során a megtermékenyült bogyók szama a szokásosnál a kétharmadára csökkent. A fürt kh. 40 %-kal hoszszanti iránvba megnyúlt, a bogyók 25—30 %-kal nagyobbra nőttek. A Müller-Thurgau és Zöldveltelfni fajtáknál kimondottan * csemegeszőlő típusú fürtöket nyertünk, amely némileg ritka, laza bogyójú, a bogyók nagyok, azonban nem lecsüngnek, mereven szétállóak. Ezeknél, valamint a Cabernet fajtánál is, a 25—30 %-os terméshozam-növekedés biztosítottnak látszik. A csemegeszőlő Kocsis Irma fajtánál az elvirágzásnál a megtermékenyülésben túlságosan erős inegritkulás következett be, így nem értünk el pozitív hatást. Úgy mutatkozik, hogy ennél a fajtánál az alkalmazott töménység erős volt, a jövőben 1:20— 25 000 arány lesz a megfelelő. A kiperinetczéssel történt alkalmazás esetében az eredményt nem találtuk kielégítőnek. Itt ugyanis azon esetekben, amikor a fürt a levélzet alól szabadon kilátszott és a permetanyag közvetlenül érintette, ott a kívánt fürtelváltozás és növekedés bekövetkezett, azonban ahol a fürt takarva volt, a levélzetet ért oldat hatása a fürtökön nem mutatkozott meg. Igaz, hogy a leveleken sem okozott semmilyen káros elváltozást. Ezen kísérlet eredményei alapján megállapítottuk, hogy a szőlő giberelínsavas kezelése a mi természeti adottságaink mellett is rendkívül eredményesen felhasználható a szőlőtermés alakulásának módosítására. Ezen felhasznált vegyszer növekedés- és fejlődésszabályozó hatását lényegében két szempontból értékelhetjük: a) Biológiai vonatkozásban hatása pozitív, a szőlőtermés mennyiségére és minőségére főleg a fürt morfológiai bélyegeinek megváltoztatásával hat. Növeli nagyságát és csökkenti tömöttségét a fürtkocsány és bogyókocsány meghoszabbításával. A bogyók nagyságát fokozza, míg a magvakét csökkenti. Így szebb külemű, atraktívabb, csökkent rothadási hajlamú fürtökkel kb. 25—30 %-os terméshozam-emelkedés érhető el. b) Közgazdasági szempontból értékelve felhasználása a következő eredményhez vezetett: 1. A fürtökre közvetlenül alkalmazott bemártogatás elvégzésére egy hektárra átszámítva 172,2 munkaórára van szükség, ami kb. 826 koruna/ha költséget jelent. 2. Ilyen módszer felhasználása mellett a megismételt vegyszerszükséglet egy hektárra számítva 30 gramm giberelín, tehát 8580 korona/ha. így egy hektár szőlőterület giberelínes kezelése 10 232 korona többletköltséget jelent. Ez akkor térül meg, ha segítségével sikerült 14 q/ha-val emelni a hektárhozamot, és csak az ezen felül elért termésnövekedés jelenti közgazdasági szempontból a tiszta hasznot. További probléma, hogy e módszer alkalmazása sok munkaerőt követel, így nagyüzemilég nehezen hajtható végre. Ezen problémák felmerülése mellett is a végső következtetésünk, hogy a giberelínsav felhasználásának a szőlőtermelés fokozására nagy jövője van és e téren új fejezetet nyithat. Azonban kísérletileg meg kell állapítani a vegyszer helyes töménységét, és ezt 15 gram-ha-ra lecsökkenteni. Felhasználását nagyüzemileg alkalmazott traktorvontatású és meghajtású permetezőkkel kell végezni, a rendszeres vegyszeres növényvédelmi munkák keretein belül. A fürtökre ventillátorok alkalmazásával, esetleg aerosolos ködösítés segítségével kell közvetlenül rájuttatni. Ha ennek megoldása sikerül, akkor nagyüzemi felhasználása bevezethető. KOVÄCS FERENC, mezőgazdasági mérnök, Gbelce A szóló nemcsak ízle” tes, hanem egészséges gyümölcs is. Azonban fogyasztási idénye rövid. Ezért régi törekvés, hogy fogyasztási idényét a téli hónapokra is kiterjesszék. Csakhogy nem minden szőlő alkalmas eltevésre. Elsősorban a ropogás, erős, vastagabb héjú, laza fürtszerkezetű csemegefajták tartósíthatok télire. Ezek közé tartozik az Erzsébet királyné, a Saszla fajtaváltozatai stb. Borszőlőfajták közül leginkább alkalmas a Vörös dinka, Kövidinka, az Othelló és más hasonló fajták. Eltartá-A SZŐLŐ tárolása télire sára legalkalmasabb az egykét heti száraz időn után szedett szőlő, mert az, amelyet az esős időjárás alatt, vagy közvetlenül utána szedtek le, nem áll el hoszszú ideig. Elterjedt házi elrakási módszer az éléskamrában való tartósítás. Ehhez olyan helyiség kívánatos, ahol a hőingadozás nem haladja meg a 2—10 C fok közötti határokat és ahol jó páratartalom biztosítható. Nedves helyiségben a szőlő hamar rothad, túl száraz 'helyen pedig aszalódik. A helyiségben készítsünk állványzatot. Erre 40—50 cm-re egymástól, egymás fölé szegezzünk léceket. A fürtökre a kötözésnél kellő figyelmet kell szentelni. A fürtöket 50 cm-es raffia vagy fonáldarab két végére kötve úgy rakjuk fel a lécekre, hogy az egyik fürt lejjebb, a másik fürt fentebb lógjon. A tömöttebb fürtöt úgy lazíthatjuk, hogy nem a fürt nyelére, hanem a fürt végére kötjük a fonalat. A szőlőt többször megvizsgáljuk. A romlani kezdő bogyókat csípjük le a fürtökről olló segítségével. Egyszerűbb eltartási mód a szétteregetés. Kamrában, padláson vagy más alkalmas helyen néhány hétig vagy esetleg hoszabb ideig is gyékényen-, nád- vagy szalmán szétrakva is eltarthatok a felsorolt szőlőfajták. Ezeket is többször vizsgáljuk át és a romlani kezdő fürtöket vagy bogyókat távolítsuk el. Ilyen úton juthatunk őszszel vagy az első téli hónapokban ehhez az ízletes, nagy tápértékű, egészséges gyümölcshöz. (L. L.)