Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-16 / 41. szám
ZÖLDSÉGFÉLÉK SZEREPE TÁPLÁLKOZÁSUN KBAN n. A C-vitamin nagyobb menynyiségben a növényvilágban fordul elő, ahol a sejtlélegzésben igen fontos szerepet játszik. Az ember napi szükséglete belőle 50 mg. Főleg főzelékfélékből és gyümölcsökből láthatjuk el magunkat a szükségelt C-vitamin mennyiségével. Az állati eredetű élelmiszerek közül csak a máj és a vese tartalmaz számottevő mennyiséget. Ez a nagyon fontos vitaminféleség a szervezetben nem tárolódik, elég gyorsan felbomlik, ezért a főzelékfélék elkészítésénél az érzékeny C-vitamin megvédése érdekében többféle szempontot kell figyelembe vennünk. A C-vitamin levegő (főként oxigén), hő, fény és víz egyidejű hatására gyorsan bomlik, s fokozódik, ha mindhárom tényező egyszerre hat. Ha ezek közül csak egyet is kikapcsolunk — pl. a levegőt — akkor a nagyobb veszteségek ételek elkészítésekor vagy tárolásakor elkerülhetők. Régebbi időkben az a vélemény terjedt el, hogy a C-vitamin nagyon hőérzékeny, holott ha az oxigént kizárjuk, hevítésekor, melegítéskor nem roncsolódik. Ezért a konzervipari főzelékeknek és gyümölcskészítményeknek nagyobb a C-vitamintartalmuk, mivel vákuumüstben készülnek, levegő kizárásával. A levegőn való főzéskor nagyban módosulhat a főzelékek C-vitamín tartalma. Nagyon jellemző rá a kelkáposzta. A főzés kezdetén 100 grammonként 40,5 milligramm C- vitamint tartalmaz, amely egy óra múlva 14,8 milligrammra, kétórás főzés után viszont 1,6 milligrammra csökken. A vitamin pusztulását ez edényből és más konyhai használati eszközökből a főzővízbe bejutó réz- és vasszennyezés még tovább gyorsítja. A veszteség még növekedik, ha a főzővizet leöntjük, mert a vízben a sok vitamin oldódik. Elkészítésekor ezeket a tényezőket vegyük figyelembe: a) Ha lehet friss zöldséget vásároljunk. Több napos állás után a C-vitamintartalom a felére csökkenhet. b) A zöldségfélék hámozásakor (burgonya, karalábé) csak vékony héjat távolítsunk el, csökkentve a veszteséget. Ha lehet, a burgonyát héjában főzzük meg. c) Ne mossuk a növényi részeket túlságosan soká. Feldarabolatlanul, áztatás nélkül vízsugáron mossuk. A parajt és sóskát csak mosás után fosszuk meg a szárrészektől, mert a felsebzett részeken sok C-vitamin oldódik ki a mosóvízben. d) A főzést csak a megpuhulásig folytassuk, a további már csak ronthat az ételen, pusztítva a C-vitamin tartalmát is. A főzelékeket mindig forrásig felmelegített vízben kezdjük főzni, mert ezzel a hirtelen magas hőfokkal C-vitaminbontő anyagokat bénítunk meg. e) Az ételt ne kavarjuk feleslegesen, hogy a levegő (oxigén) nagyobb pusztítást ne végezzen a vitaminban. é) A főzést úgy folytatjuk, hogy a főzőlevet ne öntsük le, mert sok értékes anyagon kívül a C-vitamin nagy részét elveszítjük. f) A főzés idejét lehetőleg úgy válasszák meg a gazdaszszonyok, hogy tálalásig ne kelljen melegíteni. Télen friss zöldséghez szinte lehetetlen hozzájutni, azért ősszel megfelelő módon elrakott zöldséggel kell a C-vitamint erre az évszakra, biztosítani. A főzéssel és különféle tárolási módokkal járó átlagos C-vitamin veszteségek: főzés 25—50% (túlfőzés 80—90 %), gőzölés (párolás) 20—45 %, dobozos vagy üveges konzerv 50 %, mélyhűtés (—18 °C 10—25%) —40 °C gyakorlatilag veszteség nélkül, szárítás, aszalás 70—80 %. Megemlítjük, hogy a vermelt (vagy pincében tárolt) burgonya C-vitamin tartalma 4—5 hónap alatt egyharmadára csökken. Mennyit kell a zöldségfélékből egy nap elfogyasztanunk, hogy teljes C-vitamin szükségletünket (napi 50 mg) belőlük fedezzük? zöldpaprika 25 gramm petrezselyemlevél 33 gramm kelkáposzta (nyers) 83 gramm (főtt) 250 gramm karfiol (nyers) 83 gramm (főtt) 500 gramm kalarábé (nyers) 83 gramm (főtt) 500 gramm Vöröskáposzta (nyers) 100 gramm (főtt) 500 gramm paraj (nyers) 125 gramm (főtt) 500 gramm cukorborsó (nyers) 143 gramm (főtt) 250 gramm fejeskáposzta (nyers) 143 gramm (főtt) 1250 gramm paradicsom (nyers) .(főtt) zöldborsó (nyers) (főtt) októberi burgonya (nyers) (főtt) áprilisi burgonya (nyers) (főtt) fejes saláta retek zöldbab (nyers) (főtt) sárgadinnye görögdinnye savanyú káposzta uborka, gombák 166 gramm 500 gramm 200 gramm 384 gramm 250 gramm 333 gramm 1000 gramm 1250 gramm 250 gramm 250 gramm 333 gramm 625 gramm 333 gramm 1000 gramm 555 gramm 714 gramm Természetes gyümölcsfogyasztás esetében a C-vitamin szükségletet részben belőlük kapja meg a szervezet, így a főzelékek mennyiségét megfelelően csökkenteni és egyéb élelmiszerekkel lehet helyettesíteni. Az E-vitamint a termékenység vitaminjának is nevezik, hiánya mindkét nemnél funkcionális zavarokat idéz elő. A búzacsírán kívül a salátában, babban és kukoricában is előfordul. A szokásos vegyes táplálkozás általában ezt a vitamint fedezni tudja. Élettani szempontból nem közömbös vegyület a növények zöld részeiben található klorofill, amelynek szerkezete a piros vérsejt fontos részét alkotó hemoglobinhoz hasonló. Az újabb kutatások bizonyítják, hogy a klorofill jelenléte a hemoglobin-képződést s ezzel a vörös vérsejt képződését segíti elő. A zöldségekben előforduló szerves savak (oxal, sóskasav stb.}, íz- és aromaanyagok az emésztésre, étvágyra igen kedvező hatásúak. (Folytatjuk) jUHÁSZ ÄRPÄD, prom. biológus A cseresznyefák korona alakítása ■^■indössze egy évtizede, hogy kutatni kezdték a cse resznye újabb korona-alakítási lehetőségeit is. A cél: hogy alacsonyan és keskenyen tartott fakoronákon korábbi termőrefordulást és sűrűbb tőállományt érjenek el. Az ilyen kísérletek eredményei között kiemelkedik Neu- Fahrlandban, a „Neuer Obstbau“ kertészeti termelőszövetkezetben 1961-ben telepített, különböző fajtájú, vadcseresznyére és sajmeggyre oltott cseresznyeültetvény. Itt a gyökérnyakba oltott fákat sövényalakra nevelték, ültetési távolságuk 3x4,5 m. A nemes rész a talajszint fölött 0,4—0,6 m hosszá. A fákon eddig fagykárokat nem észleltek. A fák magassága a 8. évben legfeljebb 3 m, a korona szélessége 1,5—2 m. A gyümölcstermés az 5. évben a fajták átlagában 12,5 kg/fa. A 8. évben a metszési munkákra fán ként 9 perc kellett; nyári kezelésre eddig nem volt szükség. A különféle kezelési eljárások és hatásuk részletezése helyett az egysikú és a kétsikú vázág elrendezéseket írják le. Egyaránt kedvezőnek találták a vezérág eltávolítását, hogy ekként kétdimenziós piramis alakú katlan-korona fejlődjék. Előnyös a középső ág elhajlításánál a termőágat meghagyni, hogy ezen az exponált részen a vegetatív fejlődés korlátozódjék. A lapos, felül nyitott és oldalirányú növekedésben korlátozott fakorona asszimilációja igen jó. KOCH. H. I íObstbau, 1969) Dicséretet érdemelnek Aki a nyár folyamán végig- egyik ház versenyre kelt volna sétált Senec utcáin, elgyönyör- a másikkal. A zöld gyepszőködhetett a szép rózsákban, nyeg közepette szebbnél-szebb amelyek a házak előtt húzódó rózsák ékeskedtek, pompáztak, ágyúsokban sorakoztak. Ügy Képünkön az egyik utcarésztűnt, mintha egyik ágyás, ill. let látható. Mehiakasok berendezésén^ hdnklasa TÖRT ALAKÚ KIJÄRÖNYÍLÁS ÉS ENNEK ZARÚDESZKÁJA A MIKROKLÍMA KIALAKÍTÁSA A berendezésnek ezt a részét megtaláljuk a természetes méhlakásoknál, mert ez mulaszthatatlanul szükséges. Amint azonban látni fogjuk, megoldását mégis a korszerű méhészkedés elvei szerbit valósítjuk meg. A természetben talált méhlakások kijárőnyílásai különbözőek s csak ritkán tökéletesek. Sokszor csak egyszerű nyílások, néha nagyobb repedések, gyakran rövidebb vagy hosszabb folyosón kell a méheknek áthaladniuk, míg a lépekhez jutnak. Láttunk kasokat alsó- és középkijárőkkal, kaptárakat alsó-, közép-, sőt felsőkijárókkal és a méhek ezekben is egyaránt létezhettek. Bizonyos tehát, hogy a méhek létezését és biológiai fejlődését nem éppen a kijárónyílás helye vagy szerkesztési módja határozza meg, hanem csupán az a tény, hogy azon keresztül a méhek közlekedhessenek, s megfelelő nedvesség és friss levegő szükségletüket mindenkor kielégíthessék. A kaptárkészítők érthetően, de persze elfogultan, mindig a saját kijárőnyílásukat dicsérik. A valóság azonban az, hogy ezek megoldják a közlekedést, a levegőcserét, de sehogyan sem tudják kézzelfoghatóan igazolni, hogy milyen és hol elhelyezett kijárónyílás mellett tud a méhcsalád télen legjobban pihenni, a fejlődés időszakaiban legjobban gyarapodni, és persze nem igazolják a legmagasabb eredményeket sem. Igaz, sok kísérletet hajtottak már végre, melyek minden alkalommal más alakú és elhelyezésű kijárónyílások előnyeit védték vagy támadták. Ezek a kísérletek mégis annyira felefele arányban hangzottak el, hogy még a legalaposabb szakirodalom sem tudott egyöntetű döntésre jutni. Ugyanis a kijárónyílás kétségtelen technikai célszerűsége mellett is jogos a kérdés, mennyire alkalmas az a méheknek, időszerű életkörülményeiknek és a méhész érdekeinek? Ezzel pedig a kísérletek teljességükben nem foglalkoztak, így állításaikat csak kétkedéssel tudjuk elfogadni. Úgy látjuk, e térmi dr. Büdel vizsgálatai voltak a legalaposabbak. Eredményeit 1956—1957-ben közölte. Ezeket sok éven át figyelve, saját tapasztalatainkkal kiegészítve igyekszünk most közölni. Minden méhész ismeri, hogy a méhek télen fürtbe tömörülve pihennek, majd amint ez feloszlik a lépeken szétszélednek és különböző munkákat végeznek. Ez hozza magával, hogy a kaptárban időnként más és más életfeltételekre van szükségük. így lesz bizonyos és érthető, hogy a méhlakás készítési módja csakis olyan lehet, hogy a pihenés téli időszakában a legmagasabb hőszigetelési, nyáron pedig hűtési tulajdonságokkal rendelkezzék, továbbá benne a méhek legkönnyebben tudják a mindenkor szükséges életfeltételeiket szabályozni. Lehet a kinti időjárás tehát akármilyen, a méhek lakásukban mindig az évszaknak és a család fejlődésének megfelelő meleg, nedves, tiszta légkört fogják kialakítani. Ezt a mindenkori tiszta, időszerű, szükségleteiknek megfelelő hőmérsékletű és nedvességű légkört nevezzük a kaptár mikroklímájának. Ez a külső klímától mindig különbözik. A mikroklímának mindenkor nagy jelentősége van, mert ebben nem csak a hőmérsékletet kell kialakítani, hanem amint már mondottuk, a friss levegőcserét és a szükséges nedvességet is. Ez a mikroklíma három alkotója. A hőmérséklet kialakítása úgy látjuk legkevésbé nehéz. Télen minimális a mozgás, a hőenergia tehát csak a fürt belsejében magasabb és annak méreteire terjed. A fejlődés időszakában sokszor megfelel a kinti hőmérséklet is. Teljesen elegendő az a hőenergia, mely csak a mozgásból és a méhek mennyiségétől származik. Meleg nyári időben bizony hűteni kell néha a kaptárt és a méhek még erre is képesek. Az optimális fiasítási hőmérséklet, melyben a Hasítás legjobban fejlődik 34,8 C fok. Ez lefelé 33,2 °C-ra süllyedhet és felfelé 36 ~C- ra emelkedhet. Ha a fiasítási lépek hőmérséklete ezen határokat túllépné, a Hasítás móhei torzak lesznek, elpusztulnak. Amíg a Hasítás hőmérséklete limithatárai között van, fejlett, rendes dolgozók kelnek ki. Ez persze teljességében azt jelenti, hogy a fiasításos lépeken legalább ennyi hőmérsékletnek mindig lennie kell. A kaptár falain, a fészek szélső keretein, általában a lépek szélein és alján mindig valamivel alacsonyabb is a hőmérséklet, de ez a kaptár mikroklímájának méhészfizikai törvénye. Most lássuk, hogyan keletkezik a kaptár mikroklímájának különleges melegsége? Amint ismeretes, melegség csakis a fizika és a vegytan valamelyik törvénye szerint keletkezhetik. Kétségtelen, hogy a melegség bizonyos fajta fizikai energia és ezért terjedésével kapcsolatban is fizikai törvények érvényesülnek. Terjedésének módja kétféle: közvetlen és közvetett. Az első esetben a hőenergia közvetlen érintkezés folytán kerül egyik anyagból a másikba. A másodikban pedig a levegő vagy a Koszmosz gázai vannak a forrás és az anyag közé iktatva, s a hőenergia ennek közvetítésével terjed át. Ez a hősugárzás. A hőenergia minden szomszédos környezeti anyagra addig fejti ki hatását, míg hőmérsékletük ki nem egyenlítődik. A környezet anyagai ezt kénytelenek eltűrni. A hőenergiát örökre megtartani nem lehet, de a szerves lények bizonyos szerveik segítségével és fizikai mozgással pótolni tudják és szükség szerint fenn is tartják. Mint Földünk felületén minden élőlény, úgy. a méhcsalád is kénytelen földrajzi helyzetének klimatikus viszonyaihoz alkalmazkodni. Hazánkra az északi félteke mérsékelt övezetének geofizikai törvényei vonatkoznak. Van tehát négy évszakunk, melyek a Nap erősebb vagy gyengébb hősugárzása folytán változnak. Napunk hősugárzása tehát általános létünk egyik legfontosabb feltétele. Télen, amikor sugarai nagyon ferdén esnek alacsony, nyáron, a merőlegesen ránk eső sugarak nagyobb meleget árasztanak. Ebben az utóbbi esetben környezetünk hőmérséklete olyan magas lehet, hogy a méhlakás mikroklímájának hőméráékletére a szerveslebény csupán testi melege bőséges, és fenntartására semmi különleges energia nem szükséges. A méhcsalád egyes fejlődési szakaszaiban azonban mégis szükséges, hogy a hőmérsékletet időnként szabályozzák. Ennek három módja van. Egyetlen méh testi melege nem nagy, de sok méh a kaptárban egymás mellett, tőgyelő csomóban vagy a télifürtben már jóval nagyobb test, mely lassabban hűl ki és ezáltal nagyobb meleget áraszt környezetére. Azzal, hogy a méhek szorosan egymáshoz húzódnak testük párolgási felületét csökkentik. A melegfenntartás másik fizikai módja a mozgás. A dajkaméhek a fiasításos lépeken állandóan mozognak, így hozzák létre azt a hőmérsékletet, mely mindig a limithatárok között marad. Végül a melegfenntartás vegyi módja, az ún. anyagcsere. A táplálék emésztése közben keletkező hőenergia, mely minden szerves lénynek nagyon fontos energia utánpótlása. Bizonyos tehát, hogy a méhcsalád tűri környezetének mindenkori höingadozását, de ezt tömörüléssel, mozgással és a táplálék emésztésével a létfenntartására mindenkor szükséges mikroklíma alkotói szerint tudja alakítani. (Folytatjuk.) SZIRMAI ISTVÁN
