Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-16 / 41. szám

A szabadon telelő méhcsaládok szélvédelméről ÄRT-E A MÉHEKNEK A DENATURÁLT CUKOR? Bailey a méhetetésre dena­turált cukrok közül az „S“ zöld-del és az oktozánnal ke-A lombhullás a figyelmezte­tő, elérkezett az ideje, hogy a szabadban telelő méhcsaládok szélvédelméről gondoskodjunk. Ha végképp úgy határoztuhk, hogy méheinket szabadban te­leltetjük, döntenünk kell, hogy az eddigi módszerek mellett maradunk-e, mert azokkal elé­gedettek voltunk, avagy az el­múlt évek tapasztalataiból a hibákat már kiküszöbölve te­leltetünk. Helyszűke miatt nem akarom az eddig tapasztalt hi­bás szélvédőgátak felsorolásá­val az olvasót untatni. Helyette inkább az olcsó és mindenki által elkészíthető helyes szél­védő kerítést szeretném ismer­tetni. Köztudomású, hogy jó szél­védőgát készíthető kukorica­­szárból, nádból, bodzaszárból stb. Kívánatos, hogy a kerítés a kaptársor mögött legalább egy méter távolságra legyen. Ha terveinkben nem szerepel a méhészet helyének rövid időn belüli megváltoztatása, úgy ér­demes vastagabb — időtállóbb — akácfából készíteni az osz­lopokat és egymástól kb. há­rom méter távolságra beásni. A két szélső oszlopnak készít­sünk támasztókat, hogy a hu­zalok kifeszítésének ellenáll­jon. Ajánlatos valamennyi osz­lopot a beásandó mélységen felül 10—15 centivel kérgétől megtisztítani és forró kátrány, vagy bitumen oldattal bemázol­ni. Ennek hiányában megfelel, ha a földbekerülö részeket szabad lángon alaposan meg­pörköljük. Ha a szárak elég vastagok és hosszúak, akkor elegendő ha három szál huzalt feszítünk ki hosszában. A szárakat, vagy nádat ezekbe szőjjük be, de ne sűrűn! A sűrűre szőtt szárke­Morse érdekes titkokat árul el a méhszurkot (= propoliszt) gyűjtő munkás­­méhről. Az ilyen méh ritkán fiatalabb 15 naposnál. A ra­gasztót lábára halmozza, ahogy a virágport szokta. A kaptár­ban csak ritkán próbálkozik terhének eltávolításával. Meg­várja, míg olyan méh nem siet hozzá, melynek ragasztóra van szüksége. Ez aztán leszedi rá­­gójával a méhszurok egy ré­szét. A méhszurok teljes eltá­volítása egy vagy több órát is igényel. Megesik, hogy csak másnap szedik le a tapasztó méhek. A méhszurok akkorra már megkeményedhetik. A méh néha kimegy másnap a kaptár kijárójának környékére a nap­ra sütkérezni, hogy ragasztója megpuhuljon, és társai köny­­nyebben leszedhessék azt. (Cleanings in Bee Culture 1971. 3. USA) rítésben a hideg (tehát nehe­zebb) vízszintes irányú szél megütközik és ahelyett, hogy hatását elvesztené, átbukik azon, majd gomoly képződik (turbulencia) és kb. ugyanazon magasságban és gyorsasággal folytatja útját. Mint láthatjuk célunkat nem értük el, mert a kerítésen „átesett“ szélgomoly, a kaptárak körül forogva még nagyobb lehűlést okoz. A laza szövésű szárkerítéssel célunkat jobban elérjük, mint pl. a tég­lafal, vagy deszka kerítéssel. A laza szövésűn át a levegő lefékezve sokkal lassabban kénytelen útját folytatni, tehát hűtöhatása igen mérsékelt. A szorosan beszőtt nád, szal­ma-panelek, vagy téglafalak „turbulenciája“ egy méter ma­gas kerítéstől kb. 10 méterig, 1,5 méter magastól kb. 15 mé­ter távolságig végez további keringő szélmozgást. Ugyanek­kor a lefékezett szél ezen a területen belőle csak „szélár­nyékban“ haladhat tovább kár­tétel nélkül. A szélvédő készí­tésénél a méhésznek nemcsak a viharos erősségű széllel, ha­nem a hófúvással is számolnia kell. A légtelenített, mereven ellenálló védőfalnál a turbu­lencia hótorlaszokat okoz, ame­lyek a kerítés és a kaptársor között halmozódnak fel. A rit­kaszövésű kerítésen csak mér­sékelt hő és levegő áthatolása történhet, ezért jó az egyméte­res távolság a kaptáraktől. Ál­talában a külső telelésnél is legfőbb szempont legyen a jó száraz telelés. Ezért a kerítés­nek — készüljön az bármiből — nem szabad a kaptárak felé dőlniök, vagy a képtárakhoz érniük. A dőlt felületen és előtte a kaptárakon hólerako­dás történik, ami terhével a kerítést egy heves szél hatá­sára a kaptárakhoz döntheti. A kaptánakhoz érő kerítés ha széllökések érik, súlyos kárt okozhat a telelő méhcsaládok­ban. Felmerül a kérdés, kárt szenved-e a méhcsalád, ha té­len erős szélhatásnak van ki­téve? Tapasztalataim alapján mondhatom, nem! Több évtize­des megfigyelésem szerint a szélvédelemre nem is annyira a zord, hideg télen, mint in­kább a tavaszi kirepüléskor van szükség. A helyesen fel­állított szélfogón a nap jóté­kony hatását éveken át úgy fokoztam, hogy permetező se­gítségével fehérre „meszeltem“. Elképzelésem szerint a kaptá­rak mögötti fehér háttéren a napfény megütközik és vissza­veri a meleget a kaptárak fe­lé. Nem tapasztaltam nagyobb jelentőséget, kiugróbb ered­ményt. Ugyanezt megpróbáltam fekete „kinrusz“ festékkel, vagy ún. lámpakorommal. Cé­lom az volt, hogy a kerítés anyaga a napfényt elnyelje és a naphatás megszűntekor visz­­sza sugározza. Ez sem volt kü­lönös hatású. A szélvédő elő­nyét az első tavaszi kirepülés­kor tapasztalhatjuk, különösen akkor, amikor a hazatérő mé­­heket a szél a visszaszállásban akadályozza. Igen előnyösnek mondhatom a kaptárak alatti és körüli tér felszórását leg­alább tíz centi magasságig tö­­rekkel. A törek lazasága a súlyosabb lefagyást csökkenti, viszont a lefagyott talaj hideg kisugárzását jól hátráltatja, fé­kezi. Egyetlen hátránya, hogy ott, ahol baromfi van, a kapar­­gatás miatt nem alkalmazható. Akinek kedve és tehetsége van hozzá, tessék kísérletezni!! NÉMET L. verteket próbálta ki. A kalit­kába zárt méheken egyiknél sem jelentkezett káros hatása. 147 család közül 36-ot denatu­rált cukron teleltettek, a töb­bit mézen. Sem a családok pusztulásában, sem a tavaszi fiasítás mennyiségében nem volt olyan különbség, melyből ezeknek a denaturáló szerek­nek az ártalmasságára lehetne következtetni. Az oktozános cukor keserű, de ez a rossz íz egy idő múlva eltűnik. A zöld szín még erősen hígított méz­ben is megmarad. (Britisch Bee Journal, 1969. jún. 28., Anglia) Érdekességek FEHÉR FEJŰ MÉHEK A herék és munkások fehér feje Budina szerint a bábbőr tökéletlen levedlésével magya­rázható. Néhány nap alatt le­hull ez az álarc. A fehér fejet a bábbőr maradványán kívül a szem festékének hiánya is okoz­hatja. Ez az utóbbi csak a he­réken jelentkezik, a le nem vedlett bábbőr is leginkább a herék sajátsága. (Garten und Kleintierzucht, Biene, 1969. 13., NDK) Ha a kaptárak nem kerülnek fedél alá télire, és nem építünk védőpalánkot, úgy rakjuk szorosan egymás mellé azokat. Ez is többet jelent a semminél. Lehetőleg a két kaptár közötti hézagot töltsük ki valamilyen melegítő anyaggal. A MÉZELŐ MÉHEK NEMESÍTÉSE Koptyev megállapítja, hogy a méhnemesítés, az új gazdasági fajták előállítása messze elma­radt a többi háziállatétól. En­nek oka főként az, hogy nehéz az ellenőrzött pároztatás. Pe­dig a méheknél is leltet több jó tulajdonságot egy fajtában összpontosítani. Felhívja azon­ban a figyelmet egyrészt arra a veszélyre, ami az idegen méhfajták tervszerűtlen beho­zatalával a helyi méheket — mint a nemesítő munka alap­jait — veszélyezteti, másrészt arra, hogy a keresztezett mé­hek ellenőrzés nélküli tovább­­tenyésztése a későbbi nemze­dékekben nagyon károsan je­lentkezik. Sürgeti, hogy a Szov­jetunió területén éló termé­szetes méhfajták megóvására védett területeket jelöljenek ki. 21. SZÄM 1971. OKTOBER 18. KERTÉSZET-MÉHÉSZET m A Szabad Földműves szak melléklete Egy évvel ezelőtt egy ködös októberi estén néhány lelkes kertészkedő, kertbarát ült ösz­­sze, hogy megalakítsa a Szlo­vákiai Gyümölcs- és Zöldség­­termesztők helyi szervezetét Trsticén (Nádszeg). Első össze­jövetelük alkalmával megvá­lasztották a vezetőséget, majd kidolgozták munkatervüket. Ezt követően megindult a szer­vezés. Nem volt nehéz a veze­tők dolga, hiszen a tudásra éhes kerttulajdonosok élgárdá­ja szinte hívás nélkül iratko­zott az egyesületbe. A lakos­ság érdeklődését nagyban fo­kozta a vezetők leleményessé­da, mert ebben a faluban nincs hagyománya a szőlőter­mesztésnek, a borkészítésnek. Ennek tudatában a szervező bizottság nagy meglepetéssel vette tudomásul, hogy a kiállí­tás előestéjén, szeptember 24-én 19 termelő hozta el borát a versenyre. Szombaton reggel (25-én) tehát volt dolga a bor­kóstolóknak, az értékeléssel megbízott zsűri tagjainak. E- mellett a kultúrliáz klubhelyi­ségének asztalain elhelyezett gyümölcs-, zöldség- és virág­különlegességek is készenlét­ben várták a látogatókat. Ami­kor a reggeli órákban, mint a merő oklevelet osztott ki a szervező bizottság; 16-ot a bor­versenyben elért pontszámo­kért, kilencet pedig a legszebb zöldség- és gyümölcs-kiállítók kaptak. A kiállítás második napján — vasárnap délután két órakor — megérkezett az 500. látogató. Sárkány Alajos, a szervezet pénztárosa fennhangon jelen­tette az esetet a jelenlevőknek, a szervező bizottság elnökének. Örömteljes, hogy az 500. láto­gató nem helyi lakos, hanem Kubik Béla elvtárs, a Topof­­níky (Nyárasd) HNB elnöke. Ugyanis a szomszéd falvak la-A TARTALOMBÓL ф A zöldségfélék szerepe táplálkozá­sunkban ф Gondos gyümölcsfa­­ültetés, fél siker •' Giberelínsav felhasz­nálása a szőlőter­mesztés fokozására ф A szőlő tárolása télire ф Gombaöiőszerek hatása az almafák levélzetére • A szőlő és a méhek • Méhlakások berende­zésének indoklása • A szabadban telelő méhcsaládok szélvédelméről • Érdekességek Követésre méltó kezdeményezés zottság sem gondolta, hogy este hét órakor gazdára lel az üveg Bnszorkánytej, amit az ezredik látogatónak ígértek. Nagy Károly, a sportszervezet elnöke lett a szerencsés láto­gató, aki a hangosbeszélőn szintén elmondotta észrevéte­leit. 1 ge, akik a helyi viszonyoknak megfelelő előadássorozatot ik­tattak programba. A megalaku­lást követően szinte egyetlen egyszer sem maradt el a havi összejövetel, sőt a téli hóna­pokban hetenként tartottak Rgy-egy előadást. Az előadók között ott találjuk Belucz János mérnököt, a topolníky szövet­kezet főkertészét, Lóry Tibort, az ismert gyümölcsészeti szak­embert stb., stb. Eredménye­ként a mai napig 120-an irat­koztak a szervezetbe. E nagy érdeklődés láttán a vezetőség joggal vetette fel a gondolatot, hogy az ősz folya­mán a termelők részvételével helyi jellegű kiállítást rendez­nek. Védnökül felkérték a he­lyi nemzeti bizottság vezetőit, név szerint Lipkovics Lőrinc elnököt és e cikk íróját. Ezt követően mind a vezetők, mind a szervezet tagjai nagy igyeke­zettel készültek kertjük leg­szebb gyümölcsével, szőlőjével, virágjával, hogy első ízben a közönség, a falu lakossága elé lépjenek. Igaz ugyan, hogy a tagok, valamint a szervezettel szimpatizáló egyének között akadtak hitetlenkedők, kétke­dők, mondván, a faluban nincs olyan alma, szőlő, zöldségféle, ami megüti a kívánt mértéket, illetve elnyeri a látogatók tet­szését. Érdekességként azt is meg kell mondanom, hogy a kiállí­tást borversennyel is egybekö­tötték a szervezők. Ez a tény szokatlanul nagy port vert, hi­szen a községben köztudott, hogy a borkészítés technoló­giájával — tisztelet a kivétel­nek — nincsenek tisztában a kerttulajdonosok. Ez nem cso­védnökség képviselője körül­néztem a teremben, őszintén szólva, meglepődtem a látotta­kon. Jómagam sem hittem vol­na, mire képes ez az ifjú szer­vezet, mely néhány hét múlva ünnepli fennállása első évfor­dulóját. Kíváncsiságtól hajtva kérdeztem a szervezet elnökét és titkárát, Pancza és Joel elvtársakat, hányán vesznek részt a kiállításon. A két agi­lis kertész — akiknek oroszlán­­rész jutott a szervezőmunká­ból, emellett saját termékeik­kel méltóképpen részt vettek a kiállításon — elmondották, hogy 49 kerttulajdonos hozta el legszebb gyümölcsét, szőlő­jét, háza pompás virágait. Ösz­­szesen 350 kiállítási tárgy fog­lalt helyet az asztalokon. A legnagyobb kiállító a helyi efsz, melynek tagjai és vezetői hathatós segítséget nyújtanak a szövetségnek. kossága is felfigyelt a ritka­ságszámba menő eseményre, és csoportosan jöttek a kiállítás megtekintésére. Kubik elvtár­sat nemcsak melegen fogadta és köszöntötte a rendezőség, hanem egy üveg Tokaji aszúval is megajándékozta. Én pedig kértem, jöjjön a hnb-re és a hangosbeszálőn mondja el vé­leményét a látottakról, tapasz­taltakról. Kubik elvtárs a nyilvánosság előtt nagyra értékelte a kiállí­tást és elmondotta, hogy náluk tizenegy éve alakult meg a kiskertészkedők szervezete és jelenleg 220 tagja van. Az évek során beszélgettek róla, jó len­ne nyélbeütni hasonló kiállí­tást, de ezidáig semmi sem történt. A jelek azt mutatják, Trsticén nem beszélnek, hanem cselekszenek. Bizony, maga a rendező bi-A kiállítás sikerét vitathatat­lanul példázza, hogy a nagy érdeklődésre való tekintettel nyitvatartási idejét egy nappal meg kellett hosszabbítani. Ezen a napon látogatott hozzánk Csömör Lajos olvtárs, a Galan tai Járási Pártbizottság ideoló­giai titkára. A rendezvény megtekintése után szóban, majd az emlékkönyvben elis­merően nyilatkozott azon ta­gok, vezetők fáradozásáról, akik hozzájárultak, hogy a vá­lasztások előtti időszakban ilyen szép, tanulságos kiállítást szerveztek. A hnb nevében én is gratulálok a gyümölcs- és zöldségtermesztők helyi szer­vezetének, vezetőinek. További kezdeményezésükhöz sok si­kert kívánok! . Munkájuk le­gyen eredményes családjuk és népgazdaságunk számára. NAGY VITUS, a hnb titkára Ezt egyszerű, de meggyőző szavakban ecsetelte a kiállítás megnyitóján Juhos Árpád, az efsz üzemi pártszervezetének elnöke. Többek között elmon­dotta, hogy mindaz, ami itt történik, a lakosság tenniaka­­rását, szorgalmát demonstrálja, és biztosítéka annak, hogy pártunk által kitűzött ötéves terv irányszámait ki-ki saját munkaszakaszán ugyanilyen egyetértésben, lelkesedéssel teljesíti. Délutánba hajlott az idő, amikor a zsűri tagjai végeztek a borminták értékelésével. Szi­gorú, igazságos ítéletet hoztak. Csupán két termelő bora nyerte el az I. osztályzatot, tíz a II. és hét a III. osztályba került. Az értékelést követően ünne­pélyes keretek között 25 elis-

Next

/
Thumbnails
Contents