Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-09 / 40. szám

KÜLFÖLDI A XI. HORGÁSZ DOBÖSPORT VILÁG­BAJNOKSÁGRÓL A Nemzetközi Sport­­horgász Szövetség (CIPS) kongresszusa az 1971. évi XT. Horgász Dobó­sport Világbajnokság megrendezésére Magyar­­országot kérte fel. A vi­lágbajnokságot a Vadá­szati Világkiállítás kere­tében augusztus 31— szeptember 5 közötti idő­ben bonyolították le Pé­csett. Az angolszász és a skandináv országok által kezdeményezett horgász dobósport a legutóbbi évtizedben egyre na­gyobb népszerűségre tett szert, s így egyre több ország horgászai vesznek részt e rendezvényen. Az idei világbajnokság befejező aktusára szep­tember B-án a Vadászati Világkiállítás területén Budapesten került sor. A lovas bemutató pályán 15 órai kezdettel előbb a világbajnokság győzte­sei tartottak bemutatót, majd a férfi és női csa­patverseny ünnepélyes eredményhirdetésére ke­rült sor. A férfi csapat­­versenyben idén az NSZK négytagú kollektívája vív­ta id a világbajnoki cí­met. A női csapatverseny világbajnoki titulusát az NDK kéttagú együttese érdemelte ki. Az egyes versenyszámok eredmé­nyeiről, különös tekin­tettel hazai versenyzőink­re, szakmellékletünk ha­sábjain számolunk be. —ksz— Az ég úgy 'beborult, mint­­ha már sOha, de soha ki se akarna derülni. Talán megsokallta azt a sok szép na­pos időt, amikor az ember kint a vízparton, horgászbottal a kezében üldögél, elméláz, pi­hen, vagy éppen a kapást lesi. Megeredt az ég csatornája, de olyan alaposan, hogy szó se lehetett a tervezett horgászat­ról; De ha már így is történt, nem estünk kétségbe s a hosz­­szú, unalmas délutánt egy-két pohár sör mellett beszélgetés­sel rövidítettük. Itt került szó­ba az alábbi történet. Még jóformán hátulgombo­­lós nadrágban jártam — vitte egyik társunk a szót —, de a horgászat már akkor is nagyon érdekelt. S ha valami rosszat nem tettem, hát édesapám ma­gával vitt a Vágna horgászni. Néha nem ment simán a dolog, mert az olyanféle gyerek mint amilyen én voltam, minden rosszban benne van, s a Vág­tán akkortájt nem annyi víz volt, mint manapság, mert vízi villanyerőművek még nem lé­teztek. Számtalanszor kijelen­tette, hogy legközelebb nem visz magával, de amikor újra készülődni kezdett, addig kö­nyörögtem, amíg meg nem lá­gyult a szíve, s így én újra ki­jutottam a vízhez a kishalak legnagyobb vesztére. Azon a napon is jó korán keltünk, mint vérbeli horgá­szok, s így a [hajnalhasadás már a víznél talált bennünket. Hal, hogy ne is mondjam, ak­kor nagyon is bőven volt a Vágban, nem ügy mint manap­ság, amikor a horgászverse­nyen kétkilós harcsa viszi el a pálmát' Alig voltunk kint, s olyan félkiló körüli hal máris ott ficánkolt apám horgán. Egy cifra mondással könyvelte el fogását, mert abban az időben az ilyen halat nem sokra érté­kelték, aztán ráteremtette az egyik fenekezó alkalmatosság­ra, amit horognak neveztek (ma már inkább horgonynak számítana], abban bízva, hogy Harcsafogás izgalommal valami érdemesebbet sikerül vele fogni. Nem kellett sokáig várni s nagy kapás következett. Édes­apám bevágott és elkezdődött a harc. A hal nem akarta ol­csón adni életét. A szó szoros értelmében birkózni kezdtek. Abban az időben peremfutó orsók nem nagyon voltak, ille­tőleg pénz nem volt rá, viszont a zsineg nagyon erős volt. Apám karjára csavarta a zsi­neget s nem engedett, de a hal sem. Először térdig, majd lassan derékig járt a vízben. Örvénylett a víz amerre a hal ment. Én képtelen voltam se­gíteni, csak sírva szaladgáltam a parton fel-alá. Nem tudtam mit csináljak. A közelben sen­ki emberfia, aki segíthetett volna édesapánmnak. Én meg attól féltem, hogy a nagy hal magával viszi. Ahogy visszaemlékszem, néha már úgy tűnt, hogy a nagy [hal talán az örömtől, talán véres karja láttán, ma már nem tu­dom megmondani. Csak később tudatosítottam magamban, hogy az akkor harc volt, életre-halálra, mivel a zsineg a karjára volt csavarva, s ha netán a harcsa erősebb­nek bizonyul, az könnyen apám utolsó fogása lehetett volna. Majdnem úgy járt, mint a köz­mondás mondja: „Fogtam egy törököt, de nem enged“. Sze­rencsére nem a harcsa lett a győztes. Szép darab volt még abban az időben is, habár ak­kor sokkal nagyobb harcsákat is fogtak a Vágban. De így volt jó, mert ha nagyobb lett volna, talán tragikusan végződik az a horgászat. Hogy igazat beszélt, képek­kel támasztotta alá. Sajnos, ezek közlésre alkalmatlanok. Kicsinyek és az idő foga kissé tönkre tette őket. Talán min­denki arra gondolt amire én, Ponty, csuka, kárász, compó itt szép számmal akad. (A szerző felvétele) Köszöntjük Szeptemberben töltötte be kilencvenedik életévét olva­sóink kedvelt ismeretlen isme­rőse, évtizedes levelezőnk, SELMEC Adolf. A horgászvizek máig is hű szerelmese, a fiata­labb éveiben élvezettel vadászó Selmec bátyánk testi és szel­lemi frisseségének, szívós aka­raterejének, példaadó szorgal­mának köszönhető, hogy a ter­mészet ölén gyűjtött gazdag tapasztalatait, élményeit még manapság is szívesen megoszt­ja olvasóinkkal. Őszinte szív­ből kívánunk levelezőink nesz­torának hosszantartó erőt, egészséget a további termé­keny alkotómunkához. A SZERKESZTŐSÉG lesz a győztes, de a végén mégis édesapám kerekedett fe­lül. Hogy mennyi ideig kínlód­tak, egymás erejét próbálgatva, azt nem tudom, de nekem na­gyolt sokáig tűnt az egész. Az­tán végre lassan a part felé közeledtek. A hal meg-megúju­­ló kirohanásokkal kísérletezett, bizonyára érezte vesztét, de édesapám akkor már biztosan állt a lábán a sekély vízben. Közben szerencsére egy ember is jött arrafelé, kinek segítsé­gével azután partra vonszolta a hatalmas harcsát. A harcsa partra került, ott feküdt, meg-meg vonaglott, apám pedig mellette pihent. Alaposan kimerülve ült vérző karral, amit az erős zsineg a hosszú viaskodás alatt alapo­san lehorzsolt, úgyhogy utána az orvoshoz kellett vele menni. A harcsa harminckét kilós volt. Arra a fogásra mindig emlé­kezni fogok. Apám a világ leg­erősebb embere lett a sze­memben, hiszen egy óriást győ­zött le. Akkor nagyon sírtam, mert hallgattak. Én azon tű­nődtem, hogy ma tizenöt-, húsz­­dekás keszeg is fogásnak szá­mít, arról nem Is beszélve, hogy ha egy-két kilós pontyot fogunk, vagy hat-nyolc kilós harcsát sikerül partra emelni, csodaszámba megy. De az idők változnak, ami apáinknak ter­mészetes volt, az nekünk ki­vételes szerencsének számít. Néha hallani lehet, hogy har­minc kilós harcsa akadt Vala­milyen szerencsés horgára, de ez ritkaság. A régi vizekhez mérten — amikor ötven-nyolc­­van kilós, esetleg mázsás har­csák is akadtak a hálóba, vagy jtt-ott a horogra — mai fogá­saink bizony szegényesen hat­nak, de ha más nincs, ezek is megteszik. Kihörpintettük a sört és ha­zaindultunk. Ha valójában nem is fogtunk semmit, legalább elbeszélésekkel és élményekkel teli tarisznyával tértünk haza. ADAMCSIK FERENC, Sala (Vágsellye) 1 KISÁLLATTENYÉSZTÉS A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT HAIABZAT A csehszlovák—magyar munkaerő kooperáció tette le­­** hetövé, hogy K e r é n y i Ervin agrármérnök jelen­leg a Wiedermann Gyula elnök vezette Michal na Ostrove-i (Mihályfai) Efsz-ben, mint széleskörű tapaszta­latokkal rendelkező szakember a baromfitenyésztés élén álljon. Ismeretszerzésre elég módja nyílott, hiszen koráb­ban hat éven keresztül a Mosonmagyaróvári Törzsállatte­nyésztő Állomáson működött, azt követően a Győri Ba­romfifeldolgozó Vállalat főagronóinusaként tevékenyke­dett, majd öt éven keresztül a Börcsi Baromfikeltető Állo­mást vezette. Összesen tizennyolc évet töltött baromfite­nyésztési munkaterületen. Tekintettel gyakorlati és elmé­leti ismereteire, néhány szakinábavágó kérdéssel kerestük fel. — Milyen gondokkal küzde­nek a kacsatenyészetben egész­ségvédelmi szempontból? — Földművesszövetkezetünk­nek ezerháromszáz pekingi faj­ta kacsát számláló törzsállo­mánya van, melyektől idényben naponta hét-nyolcszáz darab tenyésztojást nyer keltetőüze­tőivel történt megbeszélés alap­ján az Ivánka pri Dunaji-i (Dunaivánkai) Baromfitenyész­tési Kutatóintézettel végrehaj­tott együttműködésben sikerült odáig eljutnunk, hogy alomcse­rével, amit gabonaszalma he­lyett száraz gyaluforgáccsal ol­dunk meg, elejét vesszük a ko­eredményeket, amit korábban nem tudtak elérni. Azelőtt a kelést hányad 55—60 %-os volt, ami 70—72 %-ra, sőt 74,5 %-ra javult. — Ezt a módszert tehát aján­lani lehet más keltetéssel fog­lalkozó üzemeknek is. Ha va­laki új munkahelyre kerül, rendszerint jobban felfigyel a rendellenességekre, volt-e ilyen szakmabeli hiányosság és mit tett annak kiküszöbölésére? — Ilyen vonatkozású megfi­gyelés kialakult a tojás termé­kenységével kapcsolatosan. Kezdeti időszakban 12—15—17 °/o-os terméketlenség mutatko­zott a termelt tenyésztojások között. Az utóbbi időben át­tértünk a takarmánykeverék­hez történő kukorica, illetve zab keverésére, amit kiegészí­tünk, szinte meglocsolunk csu­kamájolajjal és E-vitamin ké­szítménnyel. Ez a körülmény is BEPILLANTÁS a kacsatenyésztés rejtélyeibe természetszerűen nagy mérték­ben hozzásegíti kacsaállomá­nyunkat a vitamin feltöltötf­­séghez. Az E-vitamin bőséges adagolása, ami részben zabbal, részben pedig koncentrált E- vitamin készítménnyel törté­nik, a tojás termékenységét is annyira javítja, hogy mindösz­­sze 6—8 °/o-os a terméketlen tojások mennyisége. — Várható-e a jelenlegi ál­lományban további termelési javulás? — Most már számottevő Ja­vulást nehezen várhatunk, ugyanis az állomány két tálká­ból áll. Egy kétéves, valamint egy egyéves tojástermelő anyag­gal állunk szemben. Ezt a pe­kingi állományt ősszel kiselej­tezzük. A korábbi időszakban, február-márciusban az ezerhá­romszáz tojótól kikerült te­­nyésztojás-mennyiség naponta 300—400 darab volt. A tavaszi Időjárás javulásával és a takar­mányozás megváltoztatásával összefüggésben később a napi ◄—----------------------------­Almozásra előnyösebb a száraz gyaluforgács, mint a penésze­­sedésre hajlamos gabonaszalma. (Kucsera Szilárd felvétele) 20. SZÁM 1971. OKTÓBER 9. • A TARTALOMBÓL t t Bepillantás a kacsa­tenyésztés rejtélyeibe Francia takarmányo­zási tanácsok háztáji baromfihizlalóknak Októberi teendők A baromfitenyésztő elnök Olcsó itató tyúkoknak jó tudni A juhok 6« a kecskék bendőjének felfúvó­dása Nemzetközi CACIB Kutyakiállítás Buda­pesten Varjúfogás csapdával Mire vadászunk okté­­berben? • VADÄSZATI VILÁG­KIÁLLÍTÁS BP 71 - Nyilatkozatok — Mozaikok 'A Külföldi vizeken A Harcsafogás izgalom­mal tojáshozam 900—950 darabra emelkedett. így volt olyan idő­szak, amikor hetente kétszer voltunk kénytelenek tenyész­tojást keltetőgépbe helyezni, mert olyan mennyiség Jött ösz­­sze, hogy az adott gépkapaci­tással nem bírtuk volna más­képpen a keltetést levezetni. Az ivánkal kutatóintézetből már megkaptuk azt az 1580 darabot számláló szekszált te­­nyész alapanyagot, amelyből reményünk van egy 1400 egye­­des törzsállomány összeállítá­sára. Az ettől várható tenyész­­tojás remélhetőleg jövőre bő­séges mennyiségben fedezi azt a naposkacsa szükségletet, a­­melyet szövetkezetünk saját te­lepén kíván felnevelni, illetve társszövetkezetekkel való koo­perációban értékesíteni. — A Szlovákiai Kisállatte­nyésztők Szövetsége helyi szer­vezetei számára rendelkezésre bocsálanak-e bizonyos napos­kacsa mennyiséget? — Tudomásom szerint szövet­kezetünk vezetői, elsődlegesen az elnök elvtárs már tárgya­lásba bocsátkozott a szövetség környékbeli helyi szervezetei­vel, a járási szervekkel, köztük a mezőgazdasági társulással, miszerint azt a mennyiséget, amelyet a szövetkezetek nem vesznek át, a kisállattenyész­tők szövetségének rendelkezé­sére bocsátjuk. — Az előtérbe helyezett ka­csatenyésztésen kívül tyúkok­kal is foglalkoznak. Milyen el­képzelésekkel, tervekkel ké­szülnek ezen a téren az új idényre? — A szövetkezetnek tulajdo­nában van kétezerötszáz darab, egyéves Golden-Amerikaner tí­pusú Newhampshire (nyuhem­­sir), amely Magyarországról származott, ehhez növendék kakasokat szerzett be a szövet­(Folytatás a 2. oldalon.) műnk. Hetenként négyezer­­nyolcszáz-ötezerhatszáz tojás kerül a kistípusú BIOS keltető­gépekbe. Míg korábban 55— 60 %-os, idén 65-70—72 %-os kelés! eredménnyel tudunk di­csekedni. A kelés eredményét nagy mértékben rontja a pe­nészfertőzés. Ez, mint ahogyan eddigi kutatásunk tényeként megállapítást nyert, elsődlege­sen az alom penészes voltából ered. Ennek kiküszöbölése ér­dekében szövetkezetünk veze­molyabb bajok fellépésének. A begyűjtött tenyésztojást a te­lepen 0,6 °/o-os Lastanoxban fü­­rösztjük. A gépbe történő be­helyezés előtt a keltető-tojást 1 °/o-os töménységű Ajatin ol­datban egy percig fürösztjük. Formalin, illetve hipermangán gázelegyével gázosltjuk fél­órán keresztül a keltetőgép légterét, s így indul meg az­után a keltetés! tevékenység. Ezek a befolyások olyan ked­vező irányba terelték a kelés!

Next

/
Thumbnails
Contents