Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-09 / 40. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. október f. Magyarországi tapasztalatok A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása, üzemközti vállalkozások Baranya megyében Baranya megye földművelő lakossága — ellentétben az ország több megyéjében kialakult körülményekkel — aránylag kis faluközösségeket alkot. Ennek természetes következményeként a megalakult mezőgazdasági termelőszövetkezetek Is lényegesen kevesebb mezőgazdasági földterülettel rendelkeztek, mint a többezer lakőst számláló nagyközségek és mezővárosok termelőszövetkezetei. A kollektivizálást követő első években ez nem Jelentett hátrányos helyzetet. Később azonban, amikor létrejöttek a mezőgazdaság fejlesztésének technikai előfeltételei, ezek a kisebb termelési egységek már képtelenek voltak megbirkózni a termelésfejlesztéssel járó beruházási követelményekkel, s így a fejlődés fékezöivé váltak. Ezzel magyarázható, hogy Baranya megyében már jó pár évvel ezelőtt és szinte az egész megyére kiterjedő méretekben, megtörtént az említett kis termelőszövetkezetek mezőgazdasági nagyüzemekké való egyesítése. A szövetkezeti szakemberek —■ a szüntelenül izmosodó nagygazdaságok termelési és általános gazdasági eredményei nyomán — arra a következtetésre jutottak, hogy az egyesítés, amely helyenként ugyan némi ellenállásba is ütközött, megérte a fáradságot és alapvető fordulathoz vezetett a megye mezőgazdasági termelésében. Az egyesítés és következményei Ott-tartózkodásom Idején módomban állt meggyőződnöm többek között arról is, hogy ez az állítás helyénvalónak bizonyul. Két olyan mezőgazdasági termelőszövetkezetben voltam, ahol pár évvel ezelőtt valósították meg a kis tsz-ek egyesítését. Az egyik ilyen egyesített tsz, ahol módom volt egy kissé körülnézni, a baksai „Ezüstkalász“. A volt hat kis termelőszövetkezet egyesítése 1962- ben kezdődött és 1968-ban fejeződött be. A Jelenlegi nagygazdaság 6370 kh mezőgazdasági területtel — ebből 4967 kh szántó — rendelkezik, amely tehát hat község határát képezi. Az „Ezüstkalász“ egy évi termelésének pénzben kifejezett értéke 114 millió forint, amely töbszörösét képezi annak, amit az egyesítés előtti években a külön-külön gazdálkodó hat tsz egy év alatt elért. Bár nincs szándékomban részleteiben ismertetni az „Ezüstkalász“ termelésének szerkezetét és az évről évre növekvő termelési eredményeit, mert főleg azt akarom érzékeltetni, hogy az egyesülés a korszerűsítés tekintetében milyen lehetőségeket nyújtott, ennek ellenére — a tények átfogóbb bemutatása céljából — szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a gazdaság növénytermesztésének harminc százaléka a gabonafélék, ötven százaléka a kukorica, húsz százaléka pedig pillangós takarmányok termesztésére irányul. Az állattenyésztésében első helyet a baromfi, második helyet pedig a szarvasmarha-tenyésztés foglalja el. Már a termelés ismertetett szerkezetéből is megállapítható, hogy az egyesülés lehetővé tette a növénytermesztés felaprózott jellegének felszámolását, vagyis a növénytermesztési ágazatok nagyméretű összpontosítását. Az összpontosítás pedig megnyitotta az útat a legkorszerűbb mezőgazdasági technika alkalmazása és hatékony kihasználása számára, s így az „Ezüstkalász“ aránylag, rövid idő leforgása alatt az ország legjobban gépesített mezőgazdasági termelőszövetkezetei közé sorakozott fel. Tehát az elavult, kisüzemi termelési módszerek a hat község lakosságának erőfeszítései, értékteremtő és felhalmozó közös igyekezete nyomán, — ami nagyméretű beruházási tervek realizálásához vezetett — csak mint a múlt emlékei élnek az „Ezüstkalász“ tagjainak tudatában. Az egyesülés áldásos következménye a korszerű lucernaszárító berendezés is, amely évente hétszáz katasztrális hold lucernatermését 250 vagonnyi lucernalisztté dolgozza fel, mely termék a szövetkezet egyik legjobb jövedelemforrását képezi. A másik figyelemre méltó közös vívmányt a 21 ezer négyzetméter belterületi baromfitelep képezi, ahol a legkorszerűbb termelési technológia alkalmazása mellett mindössze hat gondozó tart felügyeletet harmincezer tojó felett. Ez a telep egy év alatt 42 millió forint bevételt ér el, természetesen nem csupán a tojás értékesítése folytán, hanem az évi 85 ezer naposcsirke ellenértékének figyelembe vétele mellett. Az „Ezüstkalász“ sajátos adottságai arra ösztönözték a vezetőséget, hogy a szervezett baromfitenyésztést kiterjessze — az említett baromfitelep mellett — a háztáji gazdaságokra is. Ugyanezt teszi a szarvasmarha-hizlalás szakaszán is. A háztáji termelés szervezett jellege abban jut kifejezésre, hogy a tagok évi termelési tervet készítenek, amit a szövetkezet vezetősége hagy jóvá. Majd a jóváhagyott tervvel összhangban a szövetkezeti tagok minden ezer forint kereset után 150 kg abraktakarmányt kapnak a tsz-től (hivatalos áron). A szövetkezet vezetősége szaktanácsokkal látja el tagjait, majd viszontértékesítés célból felvásárolja a háztáji gazdaságok említett termékeit. A háztáji gazdaságokból — a tsz közvetítésével — évente nyolc millió forint értékű baromfi, szarvasmarha és bizonyos mennyiségű sertéshúst értékesítenek. Az egyesítés után gyorsult meg a szarvasmarha-állomány összpontosítása és a tejtermelés korszerű követelményeinek következetes teljesítése is. S ami ugyancsak figyelemre méltó: az utóbbi években lényeges jövedelemnövekedés tapasztalható, ami jó hatással van a tagok személyi jövedelmének alakulására (11 órás napi munkaidő mellett 100 forint átlagkereset), de megmutatkozik a hat község általános fejlődésében is. A kis szövetkezetek egyesítésével Járó előnyök a szederkényi „Karasieagyöngye“ Tsz-ben is szemlátomást észlelhetők. Ez a termelőszövetkezet ötezer kh mezőgazdasági területen gazdálkodik, ami négy község 1964- ben egyesített határát alkotja. Az egyesítés előnyei ebben a tsz-ben is főleg az egyes termelési ágazatok összpontosításában, a gépesítés színvonalának emelkedésében, a hozamok növekedésében és a gazdaságfejlesztéssel járó bátor elképzelések valóraváltásában mutatkoznak meg. Például az egyesítést követő jövedelemnövekedés vezetett oda, hogy ez a tsz — saját anyagi forrásaira támaszkodva — 141 katasztrális hold szőlőt telepíthetett, s hogy létrehozhatta az évi két és fél ezer hektoliter borának kiskereskedelmi értékesítéséhez a kedvező előfeltételeket azáltal, hogy a nevezetesebb üdülőközpontokban szövetkezeti csárdát létesített. Természetes, hogy az egyesítés pozitív vonásai a termelés más ágazataiban, így az állattenyésztési termelésben is mutatkoznak. Aránylag rövid idő leforgása alatt sikerült megalapozniuk a nagyüzemi állattenyésztés fejlesztésének technikai-műszaki követelményeit, ami a tejhozam és a súlygyarapodás lériyeges növekedéséhez vezetett. Az utóbbi években átlagosan egy tehéntől 3300 liter tejet fejnek, míg a hízómarhák napi egyedenkénti átlagos súlygyarapodása 1,20 kg körül mozog. Cinege József elvtárs, a „Karasicagyöngye“ tapasztalt elnöke — további vezetőségi tagok egyetértése mellett — tényekkel bizonyította, hogy a négy termelőszövetkezet egyesítése óta eltelt időszak alatt — a beruházásokban, a munkaerőgazdálkodásban, a gépek és eszközök hatékonyságának fokozásában, vagyis a mezőgazdasági termelés ipari Jellegének elmélyítésében olyan eredményeket értek el, amilyenekkel az egyesítés időszakában talán nem is számoltak. Kétségtelen tehát, hogy nemcsak a hazai, hanem a magyarországi tapasztalatok is bizonyítják annak a törekvésnek időszerűségét és észszerűségét, amely egyes járásainkban a fejlődést gátié kis szövetkezetek egyesítésére, vagyis nagy gazdasági egységek kialakítására irányul. Kooperáció és integráció A mezőgazdasági termelőszövetkezetek egyesítése nem vezetett Baranya megyében sem minden esetben a zárt állományforgós rendszerű belüzemi szakosításhoz. Tehát több mezőgazdasági üzem szakosítása a nyitott állományforgőn alapul, ami feltételezi a mezőgazdasági üzemek közötti kooperációs viszonyok fenntartását és fejlesztését az alaptermelés szakaszán is. A sok példa közül csak egyet említek: a drávaszabolcsi és lippói tsz-ek között olyan megegyezés született, hogy a drávaszabolcsi tsz megvásárolja a lippóiak összes tehenét, ugyanakkor azonban kötelezettséget vállal, hogy a szarvasmarha-hizlalásra szakosított lippói tsz-nek évente száz darab növendék bikát juttat hivatalos áron. Baranya-megyében rendkívüli figyelmet szentelnek az üzemközi vállalkozások fejlesztésének. Ezek a közös vállalkozások kiterjednek az állattenyésztési termelés egyes ágazataira, a mezőgazdasági termékek feldolgozására és értékesítésére. A Vajszló környéki mezőgazdasági termelőszövetkezetek például egy tízezres sertéshizlaldát építenek, amely mellé a közeljövőben húsfeldolgozó üzem is épül. Szentegáton pedig több állami gazdaság közös erőfeszítése nyomán harmincezres sertéskombinát épül. A Szentlőrinczhez tartozó Tarcsa-pusztán már üzemel a „MECSEKTEJ“ — az 5 termelőszövetkezet és két állami gazdaság közös létesítménye, amely megoldja a társtulajdonosi viszonyban lévő gazdaságok tejtermelésének feldolgozását és forgalmazását. Ugyancsak Szentlőrinczen alakult meg ez év január elsején a baromfi feldolgozó és értékesítő közös vállalat, amely a termékeit nagykereskedelmi forgalmazás mellett, a saját üzlethálózatában is értékesíti majd. Jó neve van a Baranya Megyei Termékforgalmi Közös Vállalkozásnak is, amely 18 termelőszövetkezet részvételével alakult és ma 37 tagszervezettel dicsekedhet. Ez a vállalkozás 120 mezőgazdaság tsz-el tart üzleti kapcsolatot és a különböző jellegű áruforgalmazásának értéke 1970-ben több mint nyolcvanhét millió forint volt, a tagszervezeteknek kiutalt jutalék pedig 3 millió 900 ezer forintot tett ki. Aránylag tehát sok üzemközi vállalkozás létezik ebben a megyében. Igaz azonban az is, hogy nem mindegyik közös kezdeményezés járt sikerrel. Ilyen sikertelen vállalkozásnak bizonyult például a „MECSEKSZALÄMI“ néven ismert közös vállalkozás, amit egy fogyasztási és értékesítő szövetkezet és hat mezőgazdasági tsz hozott létre. A vállalkozás lényegében azért mondott csődöt, mert tőkehús értékesítésére nem kapott engedélyt, s így az első osztályú húst is szaláminak dolgozta fel komoly ráfizetés mellett. Annak ellenére, hogy döntő többségében jó és jövedelmező közös vállalkozások vannak Baranya megyében, a szövetkezeti szakemberek elégedetlenek a kooperációs és integrációs viszonyok kibontakozásának ütemével. Azt állítják, hogy az gyorsabb is lelhetne, ha nem elleneznék oly sokam a tsz-ek kiegészítő tevékenységét, ha a különböző szintű tanácsok jobban ösztönöznék a mezőgazdasági üzemeket közös vállalkozások létesítésére, ha mielőbb létrejönne az egységes élelmiszergazdasági szemlélet és a közös vállalkozások termékeinek távlati értékesítésével kapcsolatban megszűnne a bizonytalanság érzése, ha a fejlesztési eszközökből nem mutatkozna komolyabb hiány stb. Magától értetődik, hogy én nem a fejlődést fékező átmeneti problémák alapján, hanem a szép eredményeket tükröző jelenségeken keresztül ítélem meg a kooperációs és integrációs törekvések színvonalát. S ezért arra a meggyőződésre jutottam, hogy a kor követelményeihez igazodó törekvések szolgálóinak, a közös szövetkezeti vállalkozások és vállalatok formálóinak nincs szégyenkezésre okuk, mert á kibontakozással járó nehézségek ellenére sikeresen lerakták és fejlesztik a gazdaságok együttműködése nyomán születő koncentrált és korszerű nagyüzemi termelés, termékfeldolgozás és a szövetkezeti jellegű áruforgalmazás alapjait, s így rávezetik az ingadozókat is annak tudatosítására, hogy a mezőgazdasági termelés színvonalának további emelése csak a termelő és más jellegű vállalatok szoros együttműködésével lehetséges. Képünk az 5670 kát. holdnyi mezőgazdasági területen gazdálkodó mohácsi „Oj élet“ Tsz gazdasági udvarán készült és a legújabb típusú gabonaszárító berendezést mutatja be. Ez a berendezés, amely egyelőre még nevet sem kapott, 12 millió forint beruházást igényel. Ebben a tsz-ben jelenleg 60 millió forint értéket képviselő beruházások vannak. A szárító berendezés mellett napi 15 ezer liter tej feldolgozására alkalmas tejüzemet és húsfeldolgozó üzemet is építenek. Ezt a bátor kezdeményezést a szomszédok ma mégcsak figyelik. Feltételezhető azonban, hogy a korszerű berendezéseknek a közeljövőben társtulajdonosaivá válnak. Ugyanis a mohácsi „Uj élet“ egyesülésre vagy közös vállalkozásra akarja felkérni a környékbeli tsz-eket. Megjegyzem, hogy egy ilyen termelőszövetkezettel, amely a korszerűsítésben példát mutat és a termelésben is kát. holdankénti 29 mázsa búza, a 280 mázsás burgonya és a 100 mázsás kukoricahozam mellett élenjár, valamint fűtött fóliaházakban jól jövedelmező kertészkedést folytat, s ahol a szabad szombat minden dolgozónak kijár, érdemes lehet egyesülni vagy társulni. I A magyarországi üzemközi vállalkozások rendszere kiterjed a vendéglátói szakaszra is. Ilyen vendéglátói jellegű üzemközi vállalkozással módomban állt megismerkedni Harkány-fürdőn, ahol a szigetvári „Zrínyi“ Tsz, valamint a* somogyhásagyi és a nagydoborzai tsz-ek közös vállalkozásaként egy jól jövedelmező vendéglátó üzem működik. Ez a szövetkezeti csárda méreteit meghaladó vállalkozás negyven méter hosszú épületben működik, amely egy és félmillió forint beruházás mellett épült. A társtulajdonos tsz-ek azt a célt tűzték maguk elé, hogy vendéglátó üzemük segítségével kedvező körülmények között és előnyös áron értékesíthessék a bor-, a hús- és a halterméküket. Azt, milyen méretű vendéglátóipari közös vállalkozásról van szó, bizonyítja, hogy a „Zrínyi“ bistró néven működő vállalkozásnak 14 állandó alkalmazottja van és a havi átlagforgalma meghaladja a 700 ezer forintot. A vendégek naponta háromféle leves és tizenkétféle húsétel közül válogathatnak. A működés kezdetétől eltelt időszak arról tanúskodik, hogy a „Zrínyi“ bisztró megnyitása hasznos kezdeményezés volt, mert a társtulajdonos szövetkezeteknek egyik komoly jövedelemforrását képezi. Ugyanis az önálló elszámolás rendszerében gazdálkodó közös vállalkozás az átvett áru kiskereskedelmi árának 70 százalékát téríti a szövetkezeteknek, s olyan jövedelemmel zárt már a múlt esztendőben is, amely a beruházási eszközök ötven százalékának megtérüléséhez vezetett. N y u s á 1 Ferenc üzletvezető és B é k e f i Jenő beszerző szerint előtérbe került a fényképen látható „bistró“ továbbfejlesztése, egy „téli kerttel“ való bővítése. Pathó Károly
