Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-09 / 40. szám

Ä7Í. október 9. SZABAD FÖLDMŰVES 5 problémai és lehetőségei nyezet optimális kihasználása az agrotechnikai intézkedések egész komplexumának módosítását követeli meg. Elsősorban a megfelelő vetési etruktúráról, a talajelőkészítésről, a fajták és hibridek megválasztásáról, a növényzet sűrűségéről, valamint a növényvédelmi intézkedésekről van szó. Az öntözési gyakorlat ebben a vonatkozásban úgyszólván semmit sem változott, az agrotechnika! intéz­kedések komplexumát ugyanúgy al­kalmazza, mint az öntözés bevezetése előtt. Ez pedig elég nagy hiba, mert a megváltozott nedvességl viszonyok­nak megfelelően módosítani kell az egész gazdálkodási rendszert, egyéb­ként ugyanis nem érhetők el a ter­vekben feltételezett eredmények. A mezőgazdasági vállalatokban el­sősorban az optimális mennyiségű öntözővíz biztosítására kellene fordí­tani a fő figyelmet. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a vegetáció egész ideje alatt a talajvíz-készletet 60—70 százalékos felhasználható vízkapaci­tási szint felett kell tartani. Ez álta­lában a fenti táblázatban feltüntetett értékeknek felel meg. E feltétel ma­radéktalan teljesítése azonban önma­gában még nem elegendő a. maximá­lis hozamok eléréséhez. Szükség van még a további agrotechnikai intézke­désekre is, melyek közül megemlítjük a legfontosabbakat. Gazdasági elemzésünk alapján arra a következtetésre Jutottunk, hogy megfelelő összetételű növényzettel az öntözéses termesztésben hektáronklnt 20 000—24 000 Kis értékű bruttó me­zőgazdasági hozam érhető el, míg az általában alkalmazott (a nem öntözé­ses gazdálkodásból változatlanul át­vett) összetétel az öntözés feltételei mellett is csupán 7500—12 000 Kis bruttó mezőgazdasági hozamot ered­ményez hektáronklnt. E tekintetben a hiányosságok abból is erednek, hogy nincsenek még rendezve össz­­államl szempontból a kooperációs kapcsolatok, nincs még befejezve a mezőgazdasági vállalatok komplex szakosítása, és nincs meg az össz­hang az egyes termények termelésé­nek gazdasági hatékonysága között. Az öntözéses gazdálkodásban fon­tos szerepet Játszik a megfelelő talaj­előkészítés. A megváltozott nedves­ségviszonyok nemcsak a növény talaj feletti intenzívebb növekedését teszik lehetővé, de a gyökerek terjeszkedé­sére is kedvezően hatnak. Az erőtel­jesebb gyökérrendszernek mélyebb kultúrrétegre van szüksége, az inten­zívebb növekedéshez szükséges táp­anyagfelvétel céljából. Az öntözés kö­az összehasonlító kísérlet eredménye a cukorrépánál betakarítás előtt. Balra öntözetlen, középen 40 %-os, jobbra 60 °/o-os felhasználható vízkapacitásra öntözött növény. vetkeztében a talaj tömítődik is, rosszul szellőződlk, ami szintén a mélyebb műveléssel egyensúlyozható ki, főleg a nehezebb talajok esetében. A vegetációs Időben fokozott mérték­ben szükség van a sorok közötti mű­velésre, mielőtt még a növényzet tel­jesen beborítaná a talajt. A talaj por­­hanyóságának megőrzése kedvezően hat a talaj vízgazdálkodására is. A laza szerkezetű felület jobban befo­gadja az adagolt öntözővizet és csök­kennek a felületi elpárolgással Járó veszteségek. A termesztett növények vegetációs feltételeinek Javítása érdekében gyak- 1 ran emlegetik az intenzívebb trágyá­zás szükségességét. Az Indoklás egy­szerű: a nagyobb hozamokhoz több tápanyagra van szükség, azonban az­zal Is számolni kell, hogy a talaj ■ tápanyag-tartalma fokozottabb mér­tékben lúgozódik ki a talaj mélyebb rétegeibe. Eddigi kutatásaink alapján arra-a következtetésre Jutottunk, hogy jelenleg elégségesnek bizonyul a kö­zepes mértékű trágyázás — ez a ka­pásoknál hektáronkint 300—400 má­zsa istállótrágya mellett további 250 kg tiszta tápanyagot Jelent —, annak ellenére, hogy a növények nagyobb mennyiségű tápanyagot vesznek fel. A nem öntözéses gazdálkodásról ön­tözéses gazdálkodásra való áttérés átmeneti időszakában ugyanis a ta­lajban általában Jelentős tápanyag­készletek vannak, ez annak a követ­kezménye, hogy a megelőző években talajba Juttatott tápanyagokat a nö­vények hiányos mennyiségű víz mel­lett képtelenek voltak hasznosítani. Ezek a felhalmozott kihasználatlan tartalékok néhány évre is elegendő­nek mutatkoznak, és csak azután vá­lik elkerülhetetlenül szükségessé a tápanyag-ellátás fokozása. Az említett feltételek Javítása mel­let szükséges még á megfelelő bioló­giai anyag biztosítása is, az alkalmas fajták és hibridek megválasztása. A javult feltételek csak nagy teljesít­ményre képes biológiai anyaggal hasz­nosíthatók. E tekintetben'elég komo­lyak a hiányosságok. A növények faj­taösszetétele gyakorlatilag ugyanaz maradt, mint az öntözés bevezetése előtt volt. Ennek az okát főleg a szükséges ismeretek hiányában, rész­ben pedig a megfelelő anyagok konk­rét hiányában kereshetjük. E hiányos­ságok elhárításához két úton Jutha­tunk el: gyors ütemben felül kell vizsgálni a nem öntözéses gazdálko­dásban termesztett fajták alkalmas­ságát az öntözéses gazdálkodás fel­tételei mellett (gyorsabb, de kevésbé helyes út), vagy pedig kinemesíteni az öntözéses gazdálkodás követelmé­nyeinek megfelelő új fajtákat (las­súbb, de célravezetőbb út). Jelenleg minden rendelkezésre álló eszközzel meg kell' gyorsítani ezt a folyamatot, és az elért eredményeket sürgősen alkalmazni a termesztési gyakorlat­ban. ötéves átlagban számítva. A tapaszta­latok tehát arra mutatnak, hogy a sűrűség növelése elsősorban a kuko­ricánál célszerű. Az öntözéses gazdálkodással Járő egyéb szükséges és célszerű intézke­déseknek egész sqra van, mindez a termelési ágazatok kölcsönös össze­függéséből ered. A szálastakarmá­nyok nagyobb hozama például indo­kolttá és kifizetővé teszi a szálasta­karmányok feldolgozásával és, hasz­nosításával Járó modernebb technoló­giai megoldások bevezetését, akár ta­karmányliszt készítése, akár pedig silózás és szánakészítés formájában. Mindez természetesen az intenzívebb' •állattenyésztésre is kihat, végső so­ron pedig a vállalat gazdasági mér­legére is. Egy cikkben sajnos nem Szántóföldön létesített öntözött legelő növényzete. A megváltozott vegetációs feltéte­leknek megfelelően a növényállo­mány sűrűségét is módosítani kell. Jobb tápanyagellátás mellett a terü­letegységen nagyobb számú növény­­egyedet is termeszthetünk, anélkül, hogy az egyedek termékenysége csök­kenne. Eddigi tapasztalataink szerint a sűrűbb növényzet hozamnövelő ha­tása főleg a kukoricánál érvényesül. A növényegyedek számának megkét­szerezése mellett (cukorrépánál 140 ezer egyedre, kukoricánál 70 ezer egyedre, burgonyánál 80 000 egyedre) az eredeti sűrűséggel szemben a kö­vetkező hozamtöbblet jelentkezett: a kukoricánál 52 %-os, vagyis 37 mázsa szem, a cukorrépánál 14 %-os, vagyis 101 q gyökér, a burgonyánál pedig 12 %-os, vagyis 47 q gumó. Mindez térhetünk ki az öntözéses gazdálko­dás valamennyi összefüggésére, nem érintettük például a gépesítési eszkö­zök problémáját, a munkaszervezés kérdéseit, a raktározási térségek és utak problémáját, az állatállomány struktúrájának a kérdéseit, bár ezek mind fontos szerepet játszanak az öntözéses gazdálkodásban. E kérdé­sek elemzésére és rendezésére foko­zatosan sor kerül, Jelenleg azonban a fő figyelmet az alapvető agrotech­nikai intézkedésekre kell fordíta­nunk, hogy az öntözéses termelés gazdaságosságát legalább megközelí­tőleg a tervekben feltételezett szintre emeljük. Doc. Ing. Mikuláš D в r с о, CSc., a Bratislava! Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet dolgozója A tojsstermeles korszer« OLVASTUK A Dolný Peter-i (Alsópéter) szövet­kezet a baromfinevelésre, illetve a tojástermesztésre szakosított szövet­kezetek sorába tartozik. Az említett szakaszon már eddig is jó eredmé­nyekkel dicsekedhetnek, de mégsem elégedettek az eredményekkel. Jelen­leg két gépesített tojóházzal rendel­keznek, amelyeknek befogadóképes­sége egyenként 600 tojó. Az egyik tojóházat az elmúlt évben adták át rendeltetésének, s így korszerűség tekintetében vetekszik a régebben ké­szült tojóházzal. A tojóházakat a falu előterében levő akácosban helyezték el, ami higiéniai szempontból igen kedvező. A falutól távoli réteken pedig a baromfineveldék vannak elhelyezve. Erre a célra Jól hasznosítják a kor­szerűtlen ló- és tehénistállókat, ame­lyeket némi költséggel átalakítottak. Az egyik istállóban tojójércék van­nak, amelyeket Mária Kováöová gon­doz. Kocsis Sándor zootechnikussal láto­gattam el a tojóházakba. Az egyikben id. Hajahács Ilona, ifj. Hajabács Ilona és Borodács Borbála végzi a tojók etetését, a tojások tisztítását és osz­tályozását. A mélyalmon levő barom­fi bizony nem nyújt valami épületes látványt. Testüket alig fedi toll, és ennek következtében ügy néznek ki, mintha leforrázták volna őket. Kocsis Sándor szerint a tojóházba kerülő ba­romfi fél év után kezdi elhullatni tollazatát, amit bizonyára vitaminok hiánya vált ki. A korszerűbb tojóházban Palnšík Mária, Pluhár Ilona és Veselka Mária gondoskodik a tojókról. Éppen a to­jások tisztítását és osztályozását vé­gezték. A félévi eredményekkel elé­gedettek. A két tojóházban 9798 db tojó van elhelyezve. A szövetkezet összállománya pedig az első félévben 25 230 darab volt. Azt is megtudom Kocsis elvtárstól, hogy az első félév­ben 1 millió 88 ezer 225 tojást ter­meltek ki és így az előirányzott ter­vet 103 százalékra teljesítették, mert 1 millió 60 ezer 695 tojást adtak el. Az egy tojóra tervezett évi 185 tojás­­hozamból az első félévben 95,5 tojást értek el. De megtudtam azt is, hogy az egyik tojóház állományét rövide­sen likvidálják. A tojóházat kitisztít­ják, a mechanlzációs szerkezetet meg­javítják, majd fertőtlenítik. A fertőt­lenítés után friss állományt hoznak be a rétekről, és ez nagymértékben elősegíti a második félévi tojásterme­­lést. A baromfitenyésztés igen sok eset­ben rizikóval Jár. Ebben az évben az alsópéter! szövetkezet is megjárta, mert a Csehországból kapott napos­csibék fertőzöttek voltak, minek kö­vetkeztében több mint ezer csirke pusztult el. Csak hosszas vizsgálat után sikerült megállapítani, hogy már a tojások, amelyekből a csirkék ki­keltek, fertőzöttek voltak. Ez bizony nagy „érvágást“ Jelent a baromfite­nyésztés szakaszán, de a gondozók lelkiismeretes munkája révén talán sikerül korrigálni a kiesést. Ellátogattunk a rétekre is. A telep kb. öt kilométerre van a községtől. A dolgozókat autóbusz vagy traktor szállítja a munkahelyre és vissza. Nyáron még csak hagyján, de a téli időben elég kellemetlen lehet az út, A dolgozók már megszokták. Az itt levő baromfiállomány igen szép. A Jércék tojáshozama is kielégítő, ebből az állományból töltik föl a tojóházat. Helyettük pedig újabb szállítmány érkezik. Az egyik istállót éppen fris­sen meszelték, fertőtlenítették. Kocsis Sándor zootechnikus tájékoztatása szerint 10 000 darab naposcsibét kap­nak. A csirkegondozókra nagy fele­lősség hárul, mivel az istállók nem­igen alkalmasak csirkenevelésre. Csak az elővigyázatos és gondos ápolásnak köszönhető, hogy az elhullási száza­lék alacsony szinten mozog. Nem szá­mítva a mér említett elhullást, amely nem a gondozók hibájából követke­zett be. Szóba került a tojóházak korszerű­sítése is. A szövetkezet vezetősége azzal a gondolattal foglalkozik, hogy a tojástermelés fokozását más módon oldja meg. Mielőtt azonban konkrétan állást foglalnának ebben a kérdésben, tapasztalatszerzés céljából ellátogat­nak több olyan szövetkezetbe, ahol tojástermeléssel foglalkoznak. Lehet­séges, hogy ellátogatnak a búči (Búcs) szövetkezetbe is, ahol a közel­múltban korszerűsítettek egy tojóhá­zat és az eddigi eredményekkel elé­gedettek. Az alsőpéteri szövetkezet irányítá­sát Bartakovics István elnökkel az élén fiatalok végzik. Már az eddig elért eredmények is arra engednek következtetni, hogy igyekezetüket si­ker koronázza. Nemcsak a tojáster­melés szakaszán, de a mezőgazdasági termelés egyéb területére is. Az elért sikerek mögött azonban látni kell a dolgozók becsületes helytállását, a munkához való Jó viszonyát. Mert őszintén meg kell mondani, hogy az utóbbi időben ezen a téren is jelen­tős változás történt. És ez a Javulás is a szövetkezet vezetőségének kö­szönhető. Reméljük azt is, hogy a baromfi­gondozók, tojástermelők még hallatni fognak magukróll Andriskin József Mária Kováöová, a réti telepen levő tojók gondozója tojástísztítás és osztályozás közben. Foto: Andriskin J. 9 Lengyelországban az ipari takar­mánykeverékek termelését az idei 3,8 millió tonnáról 1975-re 4,9 millió ton­nára tervezik emelni. Elsősorban a nagy fehérje tartalmú, értékes kon­­centrátumok termelésének növekedé­sét irányozták elő, éspedig 135 ezer tonnáról 320 000 tonnára. A lengyel mezőgazdaság hatalmas erőfeszítése­ket tesz, hogy önellátó legyen hal­lisztekből és vitaminokból, melyeket eddig elsősorban kemény valutáért kellett megvásárolni. * © A világszerte növekedő protein­kereslet az Egyesült Államok tudósai szerint a szója vetésterületének lé­nyeges növekedését fogja eredmé­nyezni. Ebben az országban már most előkészületeket tettek, hogy a jelen­legi 30 millió tonna szójatermés he­lyett 1980-ban 54 millió tonna szóját állíthassanak elő. * © A második világháború előtt Bulgária a mezőgazdaság gépesítése szempontjából a legelmaradottabb or­szágok közé tartozott. Még 1940-ben is csupán 3260 traktor dolgozott a bolgár mezőgazdaságban. 1950 ben a Bolgár Népköztársaság mezőgazdasá­ga már 25 000 traktorral rendelkezett, ez a szám 1965-re 42 000 re nőtt. Je­lenleg a bolgár mezőgazdászok mun­káját már több mint 90 000 traktor és vontató segíti. ★ @ Jugoszláviában már a vásárolt szemestakarmány-készlctek is kifogy­tak. A termelők a takarmányalapot kenyérgabonával kénytelenek kiegé­szíteni, ami azonban megbonthatja a kenyérgabonával való ellátás idei mérlegét. A súlyos helyzeten csak to­vábbi takarmányimporttal tud segíte­ni a jugoszláv kormány.

Next

/
Thumbnails
Contents