Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-02 / 39. szám
A jonatánfoltosság kutatásának újabb eredményei Kertészet és Szőlészet tavalyi 2-es számában megjelent cikkemben utaltam rá, hogy a jonatánfoltossággal - kapcsolatos vizsgálatokat a RATI tovább kívánja folytatni. Az 1968/1969. évi kísérleteink folytatásaként célul tűztük ki a jonatánfoltosságra nem hajlamos kiónok felkutatását a nyírségi termelőtájban. A klónfelkutatással kapcsolatban előzetesen 33 termelőüzem gyümölcsfaálloniányát vizsgáltuk végig és ezek közül tíz — különböző korú és talajadottságú — gyümölcsösből gyűjtöttünk be kísérleti anyagól. A mintákat a nyíregyházi almatárolóban tárolási kísérletnek vetettük alá. A kísérleti anyag betárolása 1969 szeptemberének végén, a kitárolás 1970. április 30-án történt. Több gazdaságban a fa felső, középső és alsó harmadán termett gyümölcsöt is külön szedtük összehasonlítás céljából. A jonatánfoltosság mértékének jelölésére a következő rendszert használtam. 1 = almánként 1—5 folt, 2 = almánként 8—10 folt, 3 = almánként 11—20 folt, 4 = almánként 20-nál több folt. A mintákat már betároláskor értékeltük, s ekkor megállapítottuk, hogy a különböző helyeken termett lonatánnak igen eltérő a foltosodással szembeni érzékenysége. A 10 minta közül négy gyakorlatilag foltmentes volt a betároláskor, vagyis szeptember végén; egyben viszont már ekkor 15,5 %-os volt a jonatánfoltosság. A tárolási kísérlet végén (7 hónapig tartó hűtőtárolás után) már igen figyelemre méltó volt a különböző helyekről begyűjtött almák közötti eltérés. A kitároláskor a legjobb eredményt mutató minta 88,6 százaléka foltmentes, illetve les fokozatú jonatánfoltos volt. A legrosszabb tételnek 79,9 '/i-át 3—4-es erősségű foltosodás károsította. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a hűtőtárolás ugyan csekély mértékben mérsékeli, vagy késlelteti a jonatánfoltosság kialakulását, de a magával hozott hajlam mértéke szerint a jonatánfoltosság a hűtőtárolás során is megjelenik az almákon. A száraztárolóban végzett hasonló kísérletekben általában érvényesült az a tendencia, hogy november végéig rohamosan csökkent a foltmentes és rohamosan nőtt az erősen foltosodó almák aránya. Decembertől április végéig viszont már nem volt számottevő változás e téren. Említésre méltó az azonos helyről, de különböző fákról gyűjtött minták közötti eltérés is. A legjobb eredményt adó termőhelyről származó tételben az egyik fáról begyűjtött minta 100 %-ban foltmentes maradt, egy másik fáról begyűjtött almának viszont csak 42 százaléka őrizte meg jonatánfolt-mentességét a kitárolás végéig. Korábbi feltételezésünket igazolta a fák különböző szintjéről szedett almák jonatánfoltossága, mert e tekintetben határozott különbségek mutatkoznak. A legkevésbé foltosodik a fák alsó szintjéről származó alma. A vizsgálatok során feltűnt, hogy a perzselt almákon gyakoribb jelenség a jonatánfolt, mint a perzseléstől menteseken. A megfigyelést a vizsgálat is igazolta. A megfigyelt tétel 47,5 %-a perzselt, 52,3 %-a perzselésmentes volt. A perzselt almákból a foltmentes és 1-es fokozatú jonalánfoltosság 11,3 %-ot, a nem perzseltekből 32,3 %-ot tett ki. Az erős (3—4-es fokozatú) jonatánfoltosság kategóriájában ez az arány természetesen fordított; a perzseltek közül 79,9 %, a . nem perzseltekből csak 52,2 százalék. A számadatok valószínűségvizsgálata során az eredmények 0,1 %-os fokon voltak szignifikánsak, tehát a perzselésnek a jonatánfoltosságot kiváltó hatása bizonyítottnak tekinthető. A perzselés és a jonatánfoltosság közötti logikai öszszefüggcs alátámasztja azokat a kutatói elképzeléseket, hogy a jonatánfoltosság a légzés anyagcsere zavaraival van összefüggésben. A vizsgálati eredményekben megnyilvánuló tendenciákból arra következtethetünk, hogy a jonatánfoltosság kialakulásában a különbözö Jonatán kiónok tulajdonságai a leglényegesebb tényezők, de nem hanyagolható el a termőhelyi adottságok hatása sem. DR. MISOTA ISTVÄNNÉ (Kertészet és Szőlészet, 1970. november) flóra Olomouc 71 képekben Az augusztus 20—29-ig megrendezett bemutatón nemcsak a pavilonokban látható virágözönben gyönyörködhetett a látogató, hanem a kiállítás areáljához csatolt park különböző dísznövényeit is megcsodálhatta. A park egyik legszebb terén három fajta virágtípusból összeállított hatalmas ágyás, szegélyén zöld gyepszőnyeggel, S-betűszerűen húzódik a sétányok mellett. Díszfák, cserjék társaságában szépen mutat az olasznád, a pampászfű, japánfű és számos évelő díszfű-csokor. A sétányok központjában a szökőkutak vízsugarait bontotta szebbnél szebb színekre az augusztusi napsugár. Fotó: Sándor Méhfajták Európában és hazánkban Európa méhei erősen öszTM szekeveredtek. Az egyes fajták nemcsak a messze szálló rajok révén jutottak mások területére, hanem az ember közvetítésével is. A telepesek már régen-régen méheket is vittek magukkal. Később a kereskedelem messzi vidékről ontotta a divatos méhfajtákat. Az első világháború után jóvátétel fejében is sok méhcsalád cserélt országot. így Európában a méhfajták nagyon keveredtek, kereszteződtek. Ennek ellenére napjainkban is megfigyelhetők egyes fajták bélyegei, tulajdonságai. Európában négy fajta csoporttal találkozunk, amelyek még kisebb tájfajtákra oszlanak. Az Európában ismeretes négy fajta a következő: 1. Az északi méh nagytestű, rövid végtagú, rövid szipókájú, a munkások potrohúnak szőre gyér, keskeny, sárga vagy barna. Európa északi államaiban nagyon elterjedt, egész Franciaországban megtalálható, de Ausztriában sőt hazánkon keresztül Magyarország egyes helyein is előfordul. Tájfajtái a középeurópai méh, nyugateurópai és a dunavidéki méh. Ezek a tájfajták már szintén eltérő tulajdonsággal rendelkeznek. A nyugateurópai méhre jellemző, hogy ideges, kaptárbontáskor nem marad a lápén, hanem felrepül vagy a lép sarkára vonul és csomóba húzódva lepottyan, a kaptár egyik végéből pedig csoportosan a másikba vonul. A dunavidéki méhet magyar méhnek is nevezik. Jó tulajdonságú, szelíd, nem túlzottan rajzó. Egyes munkások potrohúnak alsó két gyűrűje vöröses-barna, ami keverékre vall. Kaptárbontáskor nyugodtan a lépen marad. 2. A második nagy méhfajta Európában a krajnai méh. Hazánkban legjobban elterjedt és minden méhész ismeri, mivel rajzó 'hajlamán kívül a legjobb tulajdonságokkal rendelkezik! Ez keveredett legjobban az északi méhvel. ' (Szlovákul kraftka.) A méhkereskedelem Ausztriából, Krájnából tette híressé, így ragadt rá a krajnai név. De ez a méh nemcsak Krajnára és környékére szorítkozik, hanem messze elterjed Ausztriában a Keleti-Alpok és a Magyar medencén át a Balkán egy részére is. A krajnai hegyi méhvel ma is élénk kereskedelem folyik. Évente több száz krajnai anyát szállítanak külföldre. Főképpen a krajnai és a karintiai méhészek exportálják az anyákat külföldre. Eljutott Amerikába, Dél-Afrikába, Kínába és Japánba is. Amerikában az Olasz méh kiszorította a krajnait. A krajnai méh főbb vonásai: Szipókája a hosszabbak közé tartozik. A munkások szőre széles, tömött; élesen határolt, feltűnő szürkeszínű. Erről a sajátosságáról szürkéméhnek mondják, a barna vagy fekete északi méhvel szemben. A krajnai méh jámbor, jól fiasít, rajzó hajlamú, jól telel. A rajzó hajlama keveredés által nálunk már csökkent. Csak gyengén ragaszt, némelyik nem is métoszurokkal, hanem viaszszal, amíg az északi méh erősen ragaszt méhszurokkal. Az anya a petézést a hordás szünetében nem fejezi be azonnal. A krajnai méhnek tájfajtái a Hegyi méh, ez maradt meg tisztábban Krajnában. Az alföldi méh, ez már keveredettebb a Magyar Alföldön. Ezt hívják Magyarországon szürke magyar méhnek. Hazánkban ha az északi méhvel keveredve fordul is elő, mégis krajnka névéi szerepel, és a legjobb tulajdonsággal bíró fajtának tekintik. Mesterséges nevelésnél a tenyészanyag válogatásával elérhető, hogy tulajdonságra és színre nagyobb részben a krajnka bélyegeit viselje', hogy nevét kiérdemelje. 3. Az olasz méh sok mindenben közel áll a krajnaihoz, de a szipókája rövidebb és az a vád volt ellene, hogy a hideget nem bírja. A potroh szőröve széles, tömött sárgásszürke. A sárga szín a munkások 2. és 3. potroha gyűrűjére terjed, hátul sötét szegéllyel. Az olasz méh szelíd és szorgalmas. Az anya a petézést korán kezdi, de a hordás szünetei iránt érzékeny, hirtelen abbahagyja. Nálunk már keverve fordul elő, de akadnak családok, ahol a munkások többnyire felismerhetők a 2. és 3. sárga potroligyűrű sötét elhatárolásáról. Ugyanúgy a felsorolt tulajdonságok is jelentkeznek a családnál. Az olasz méh nem egész 100 év alatt Olaszországból mindenüvé eljutott, ahol méhészkednek. Ma a föld tekintélyes részén a legkedveltebb méh. Az USA-ban az olasz méh annyira elterjedt, hogy második hazájának tekinthető. Nálunk a krajnait nem tudta kiszorítani és felülmúlni. Mint sárgacsíkos divatos méh nyerte meg a méhészek tetszését, de a krajnai méh jó tulajdonságaival szemben alúlmaradt. Az olasz méhhez hasonló a cipruszi méh, erősebb, sárgacsíkos potrohgyűrűkkel. 4. A kaukázusi méh a Kaukázus-hegységében és lejtőin él. A krajnai méhhez (hasonló. Ez hívta fel a tenyésztők figyelmét az európai méh kereszteződésére kaukázusi méhvel. A kaukázusi hegyi méh feltűnően szelíd, szorgalmas, hosszú szipókájú, erősen rajzó és túlzottan ragasztó. A rajzó család 100 bölcsőnél is többet épít. A fiatal anyák sokszor egy ideig együtt élnek. A kaukázusi méhet a kereskedelem messze földre elterjesztette. Európában nem terjedt el úgy mint az északi és krajnai. Legújabban a lengyel nemesítő állomások eredményesen keresztezik a hazai méhet a kaukázusival és a keresztezés alapján kielégítő utódokat kapnak. A Lengyelországban élő fajtákat mesterséges megtermékenyítéssel kaukázusi herékkel termékenyítik. Az így kapott utódoknak, hibrideknek a szipókájuk hosszabb, s ezáltal jobban kihasználják a lóhere virágzását. A mézhozamban is megelőzték a hibridek a hazai méheket. Nálunk ilyen kísérlet a méheink nemesítésére ezideig nem törtérit, habár a Včelárban egyes méhészek sürgették hasonló kísérlet bevezetését a kaukázusi méhvel. Szerintem nincs szükség idegen méhfajták behozatalára, mivel nehéz az ellenőrzött pároztatás és így az idegen méhfajták behozatala veszélyeztetné a helybeli méheket, mint a nemesítő munka alapját. A keresztezett méhek ellenőrzés nélküli, tovább tenyésztése a későbbi nemzedékben pedig nagyon károsan jelentkezhet. A mi méheink évszázadokon keresztül hasonló természetes kereszteződésen estek át, csak hogy a káros hatást a természet kiküszöbölte olymódon, hogy a nem megfelelő utódok kipusztultak, míg a jótulajdonsággal bíró tájfajták megmaradtak. Akárcsak minden vidéknek megvan a maga tájfajtája, alkalmazkodó képessége, amit évtizedeken és századokon keresztül alakított ki a természet úgy, ami tájunknak is jó tájfajtája, amitől jobbat nem találunk. Ezért a nemesítésre való fajtákat itthon kell keresnünk úgy, hogy összehozzuk bennük mindazt a jó tulajdonságokat, amelyeket az egyes fajták keveredésével évszázadokon keresztül megszereztek. Természetes, hogy a nem kívánatos tulajdonságaikat a tenyészanyag megválasztásával csökkenteni kell. A tenyészanyag alapja itthon van a mi méheseinkben, csak fel kell ismerni és szakszerűen továbbfejleszteni, tenyészteni. Antal Z., Šafárikovo Albánia méhészete Albániában a méhészkedésre kedvező vidék a tengerpart, ami kb. 30 km-es sávot képez. A tengerparti mocsaras és lápos vidékek lecsapolásával az albánok kb. 100 ezer hektárral növelték a termő területet, s ezeken gyümölcsösöket, erdősávokat létesítettek, illetve más mezőgazdasági termékeket termesztenek s ez természetesen kedvezően hatott a méhészkedésre is. Rendkívül kedvező a koratavaszi időszak, megindul a vegetáció. Hóvirág, ibolya, mogyoró, som, narancs, alma, körte, őszibarack, akác, citrom, rozmaring és mandula következnek egymás után, és szinte az egész év minden szakát kitöltik olyannyira, hogy nincs is hordástalan időszak. Ha a fentiek mellett még megemlítem a gyapotot, szelíd gesztenyét, dohányt, olajfákat, vagy a takarmánytermelő területeken a fehérherét, lóherét, zsályát, akkor érthető az is, hogy egyes években rekordtermést érnek el az albán méhészek. A méhészkedés a közelmúltig eléggé kezdetleges volt, mert az egyéni kisméhészek leginkább a kőfalak üregeiben elhelyezett rönkkaptárakkal vagy keretnélküli, deszkából összeállított képtárakban méhészkedtek, azzal, hogy ősszel általában lekénezték a családokat • s így szedték el a mézet. Ma már természetesen korszerű kaptáraik is vannak. A kaptárkérdésben még kedvezőbb a helyzet - mint más országokban, mert az egész ország területén egy kaptártípust — a Langstroth kaptárt — fogadták el s csak ezt terjesztik. A korszerű méhészetekben a mézelési eredmények sokban felülmúlták a falüregekben tengődő családoktól kapott mézmennyiséget, s ezt belátva ma már az albán méhészek mind többen rátérnek a rakodó kaptárakkal való méhészkedésre. Ezeknél a méhészeknél az átlageredmény 30— 40 kg, de a jobb esztendők ben ez a mennyiség a duplájára is emelkedik. A korszerű méhészetek létesítésével természetesen fejlődött az országban a méhegészségügy, valamint a felügyelőségi hálózat megalakítása is. A vándorlás a különböző méhlegelőkre még nem anynyira fejlett mint más országokban, de ezt a jelenlegi időszakban még nem is tudják megoldani, mert az úthálózat a hegyes vidékeken eléggé gyér és nehezen lehet megközelíteni azokat a katlanokat, amelyek megfelelőek lennének méhészeti szempontból a vándorlásra. Jánosi József
