Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-02 / 39. szám
1971. október 2. .SZABAD FÖLDMŰVES 15 A gyúlékony folyadékok osztályozása — beosztása Azok a dolgozók, akik gyúlékony folyadékokkal dolgoznak, gyakorta találkoznak azzal, hogy a gyúlékony folyadék első, második vagy harmadik veszélyességi osztályba való sorolással van megjelölve. Sokan. ezen megjelölésnek nem is tulajdonítanak kellő fontosságot, mert naponta vagy hetente nem hallanak, nem találkoznak balesetekkel, melyeket a gyúlékony folyadékokkal való gondatlan bánásmód Idézett elő. Tudjuk jól, hogy a gyúlékony folyadékok elsősorban azért veszélyesek, mert igen könnyen meggyulladnak, égésük nehezen és csak különleges oltási módokkal oltható. Az égés következtében kisugárzó hő óriási meleget fejleszt, így az oltás alkalmával nehéz a megközelítés, de a legnagyobb veszélyük abban rejlik, hogy ezek a folyadékok robbanó gőzöket bocsátanak ki magukból. Hogy mely gyúlékony folyadékok jelentik a legnagyobb veszélyt? Mindig azok, melyek alacsonyabb hőfokon bocsátanak ki magukból gyújtható, robbanó gőzöket. Ezek szerint azután a gyúlékony folyadékokat három veszélyességi csoportba soroljuk. Az I. veszélyességi csoportba tartoznak azok a gyúlékony folyadékok, melyeknek lobbanásl pontja 21 C°-ig van. A II. veszélyességi csoportba tartoznak azok a gyúlékony folyadékok, amelyeknek lobbanási pontja 21 C°-tól 65 CMg van. A III. veszélyességi pontba tartoznak azok a gyúlékony folyadékok, amelyeknek lobbanási pontja 85 C°-tól 125 C°-lg van. És most még azt kell meghatározni, hogy ml is az a lobbanási pont? Ha a gyúlékony folyadékot melegítjük, tehát a környező levegő hőfokát figyelembe véve, ennek melegének hatására magából gőzöket bocsát ki, mely gőzök lánggal vagy szikrával érintkezésbe hozva meggyulladnak, de tovább nem égnek. Tehát azt a legalacsonyabb hőmérsékletet, amelynél a gyúlékony folyadékból (anyagból) a keletkező gázok külső lángtól átmenetileg fellobbanak és ezután újra elalszanak — lobbanásl pontnak nevezzük. Tehát ez a tényező az, amely meghatáirozza, hová, mely veszélyességi csoportba sorolandó valamely gyúlékony anyag. j Lényeges még tudni, hogy igen sok anyagnak a lobbanásl pontja igen alacsony, О °C pont alatt van és éppen ez az, ami nagy mértékben fokozza veszélyességüket. Csak egy-két példa: metiléter lobbanásl pontja —41 °C, acetón —10 °C, szénkéneg —30 'C, benzin —8 °C. Azt is szükséges tudni, hogy a lobbanásl hőmérsékletnél csak az anyagból elszálló gőzök gyulladnak meg — melyek bizonyos hő hatására hagyják el az anyagot — de itt ekkor még az anyag maga nem ég, mert ahhoz, hogy az anyag égjen, magasabb hófokra van szükség, ez pedig a gyulladási pont, mely szintén anyagonként más és más. —g —h SEGÍTS MAGADON... Persze, olyan gép nem létezik, amelyikkel nem lenne baj. Motorkerékpár sincs ilyen. De a bajok számát igenis lehet csökkenteni. Mégpedig a motor rendszeres ápolásával, amikor is alkalmunk lehet a bajt még kezdeti állapotában nyakoncsípni. Normális használat mellett a mai kétütemű nem okoz különösebb gondot a gazdájának. Leginkább a porlasztó, illetve a gyújtás környékén akad néha tennivaló (különösen a benzin tisztátalansága miatt). Nagyon rossz esetben a főtengely mondja fel a szolgálatot, amelyet csakis szakműhelyben lehet rendbehozni. Na de nem foglalkozunk most ezzel a sötét lehetőséggel. Különben is a címben valami mást ígértünk. Olyan hibák elhárítására gondolunk, amelyeket az átlagos motoros képes kijavítani, illetve megelőzni. Nézzük csak. A derék paripa egyenletes tempóban üget, de egyszerre váratlanul elnémul, lelassul, majd megáll. Csak semmi kapkodás! Először lessünk a benzintartályba, majd a csapra, tartalékon áll-e. Ha nem ,,korog“ a motor hasa, a tank, akkor úsztassuk meg a porlasztót, és ha nem folyik túl a benzin, akkor bizonyára eldugult a víz-zsákban a szűrő. Könnyű dolga van annak a motorosnak, aki nemcsak azt tudja, hogy melyik fúvókának hol a helye, hanem azt is, hogy miként kell azt helyéről kiparancsolni, azaz kitisztítani a légszivattyúval (magyarul pumpával). De amennyire a bajok forrása lehet az ilyen vagy olyan dugulás, éppen annyira lehet kellemetlen a porlasztó csöpögése, amikor is a motor túl sok benzint kap, vagyis „lerószegedtk“. Ehhez elegendő egy inci-finci piszkocska az úszótű alá vagy fölé, és máris itt a bosszúság. Ha ritkán bár, de hallottunk már olyan hibáról is, amikor a motoros köpenyének sarka zárta el a légszűrő előtt az éltető levegő útját. Ha tehát a porlasztóval és a benzinellátással nincsen baj, de a motor mégis leállt, méghozzá hangtalanul, akkor az „elektromos müveknél“ lesz a hiba. Elsőként nézzük meg a gyújtógyertyát, mégpedig úgy, hogy a helyén hagyjuk a gyújtókábelt, míg a gyertyát a hengerfejekre fektetjük. Most néhányszor letapossuk az indítókart és figyeljük a gyertyakörmöt: ugrik-e ott a szikra — és ha igen, elég kövér-e? Amennyiben szutykos a gyertya „arca“ vagy kormos, tisztátalan, akkor először vessük alá kiadós takarításnak, és csak azután kerülhet sor az említett ellenőrzésre. (Őszintén szólva az itt nyert eredmény nem mondható tökéletesnek, mert a „szabadban“ szikrát adó gyertya a helyére csavarva — a porcelán hajszálrepedése esetén — sztrájkol.) Nem ritka tünet a gyertyakörmök között képződött híd, amely rövidre zár. Ez a vékony kokszos lerakódás akár a kisujj körmével is eltávolítható, de e célra megfelel a zsebkés vagy a kis csavarhúzó. Tulajdonképpen ez a jelenség szóra sem lenne érdemes, ha csak nagyon ritkán jelentkezne. Csakhogy... ha már egyszer megérkezett, akkor gyakori vendége marad a szegény motorosnak. Igaz, a híd eltüntetése gyerekjáték, ám a gyertya ki- és beszerelése, a szerszám helyrecsomagolása felesleges időrablás, meg aztán a tisztálkodásra sincs mindig lehetőség. Jobb tehát megkeresni a baj okozóját, amely leginkább az elkormosodott hengerfejben található. A korszerű kétüteműnél nem nagy munka lekapni a hengerfejei, és abból, valamint a dugattyú koronájáról egy élesre faragott fadarabbal eltávolítani a megkeményedett lerakódást. És ha már itt tartunk, döfködjük ki a kokszosodási a kipufogónyílás ablakából is. Amennyiben a gyertya arca szép őzbarna és úgy tűnik, hogy a hiba nem az 6 készülékében van, akkor tartsuk a gyertyakábel végét fél centiméterre a hengerborda szélétől és lépjünk az Indítókarra. Ha nem pattan át a hengerre a szép kék szikra, akkor sajnos a lendkerékmágnes lesz a ludas. Ezt leghelyesebb szakemberre bízni, mert a hiba kivizsgálása műszereket igényel, megjavításához pedig olyan szerszámok szükségesek, amelyek nincsenek a szerszámos dobozban. A gyertyáról még annyit, hogy minden motoros tartson (jól védett csomagolásban) a szerszámai között egy megfelelő hőértékfl új gyertyát tartalékban. Az is előfordulhat, de inkább csak a kezdővel, hogy bár a gyertya hőértéke megfelel az előírásnak, mégsem gyújt és a körmei olajosak. Tessék csak megnézni: nyitva van-e a légszűrő? Bizony, a motoros elfelejtette azt az indítás után kinyitni. A motor lefulladt. Ha kifehéredik a gyertya arca, akkor az azt jelenti, hogy áttüzesedett, azaz egy fokozattal magasabb hőértéket kíván (220 helyet 240-est), ha pedig elkormozódik, akkor éppen fordított ez eset. Figyelem! Ez utóbbi Jelenséget, a koromképződést, okozhatja a váltakozó tempójú utazás, főleg a városi forgalom parancsolta cammogás Is. Mindehhez Járulhat még az úgynevezett négyüteműzés, amikor a motor nem forog „kereken“, a benzin-levegő keverék elzsírozódása miatt. Az okot kereshetjük a beszívott levegő „elvékonyodásában“, azaz a részlegesen eldugult légszűrőben, a kiverődött úszótűhegyben, vagy a túl magasan beakasztott fúvőkatűben. Amennyiben olajos, ragadós korom fedi az egyébként helyes höértékű gyertya arcát, akkor az is lehet, hogy a kútnál túlzsírosra sikerült a keverék, vagy pedig beszorult a felső dugattyúgyűrű, mert nem volt meg a kellő függőleges mozgási lehetősége. Az óvatosan kiszabadított gyűrűt ez asztalra fektetett finom csiszolópapiron kissé „megkoptafjuk“, hogy az némi mozgást élvezhessen a hornyában. De ha nem ez az eset, akkor egyéb oka is lehet az említett gyertyatünetnek, nevezetesen a besült tömítőgyűrű mellett beszivároghat az olaj a sebességváltőházból, vagy az első lánctól. Szerencsére az ilyesmi ritkán fordul elő. A legjobban akkor segítünk önmagunkon, ha a motor rendszeres karbantartásával megelőzzük a műszaki hibát. A. M. A gyorshajtás következménye. százmilliók A tűz az emberiség egyik legnagyobb jótevője és r*bszoT- gája. A jótevő azonban bármely pillanatban a legnagyobb kártevők egyikévé válhat, ha kiszabadul az ember által szabott határok közül, s pusztító erejével mindent megsemmisít, ami útjába kerül. Az emberek azonban a tűzvészellyel keveset törődnek, figyelmetlenek, könnyelműek, gondatlanul bánnak azokkal az anyagokkal, amelyek tűzveszélyesek és könnyen tüzet lehet velük okozni. Nem tartják be az előírt rendszabályokat, hirdetményeket, fittyet hányva a törvényeknek is. Az így keletkezett tűzesetek száma, a keletkezett kár és a nemzeti vagyon pusztulása óriási arányokat ölt! Azt, hogy ne keletkezzék tűz — többször említettük —, semmiféle törvénnyel, intézkedéssel sem fog sikerülni megakadályozni, mert a gondatlanságot és nemtörődömséget az emberekből, amíg emberek lesznek, kiirtani nem lehet. Igaz az is, hogy nem minden tűzesetre lehet reáhúzni a „gondatlanság“ formuláját, de ez elenyészően kevés. Előfordulhatnak más technikai okok is, de a tüzesetek legnagyobb hányadánál a keletkezett tüzet kellő figyelemmel, gondossággal, felelősségtudattal feltétlenül meg lehetett volna előzni. Éppen ezért a jelentős műszaki, technikai fejlődés a kialakult korszerű nagyüzemi termelés mellett rendkívüli jelentőségű a termelőszövetkezetek, mezőgazdasági termények, tűzveszélyes munkafolyamatok tűzkárai megelőzésének. Ezt bizonyítja nemcsak az elmúlt évek tűzeseteinek száma és a keletkezett károk hatalmas összege, hanem az 1971-es év első felében kialakult helyzet katasztrofális volta is. Népgazdaságunk szempontjából tehát rendkívül fontos az. hogy az eddiginél sokkal többet tegyünk a tüzesetek megelőzése érdekében. íme a legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az elmondottaknak a puszta tények. Az idei év első hat hónapjában naponta 5 (öt) tűzeset fordult elő Szlovákiában, összesen 932 (1970jben ugyanezen időszakban csak 7981 A vasútvonalak mentén is gyakori a tűz. A keletkezett tűzkárok összege elérte a napi 1165 760 koronát. Nem tévedés kérem, naponta egymillió egyszázhatvanötezer hétszázhetven korona kárt szenvedett társadalmunk csak Szlovákia területén, míg az elmúlt 1970-es év ugyanezen időszaka alatt az egy napra eső tűzkár értéke csak 232 780 koronát tett ki. Ezen Időszakban a tűzoltóságok, munkások, polgárok közreműködésével 145 010 420 korona értéket mentettek meg a lángok pusztulásától. De ezen félév statisztikai adatainak legszomorúbb része, hogy 12 férfi, 6 nő és 6 gyermek halt meg a tűzesetek során, 106 férfi, 18 nő és 5 gyermek pedig súlyos égési sebet kapott. De röviden még nézzük meg azokat az okokat, melyek ezt a katasztrofális helyzetet előidézték. Az első helyet a gyermekeknek 15 éves korig tűzzel való játszása foglalja el, ezután következnek a hibás kémények, hibás fűtőtestek és villamossági vezetékek, az eldobott és el nem oltott cigarettavégek, gyufák, öngyulladás, a határban rakott tüzek, villamossági berendezési tárgyak, villámcsapás, gyújtogatás, autóvillamossági berendezés hibái folytán keletkezett tüzesetek, gyúlékony folyadékkal való gondatlan bánásmód, nyílt lánggal történt világítás, ipari gépek technikai hibái, a hegesztés alkalmával be nem tartott biztonsági intézkedések, robbanások következtében keletkezett tüzek stb. Tehát áttekintve az itt felsorolt okokat, ezekből is látni, hogy sok-sok tűzesetet módunkban lett volna megakadályozni. Ami konkréten csak a mezőgazdaságot érinti, itt sem mondható rózsásnak a helyzet. Az elmúlt év ugyanezen időszakához viszonyítva emelkedett a tüzesetek száma és a károk öszszege is. Az okok pedig itt is a régen ismertek: a gyermekeknek 15 éves korig tűzzel való játszása, villámcsapások, hibás villamossági vezetékek, hibás kémények, hibás fűtőtestek, mezőgazdasági gépek technikai hibái, öngyulladás stb. Az emberek a tűzveszélyt egyszerűen lebecsülik, előtérbe helyezve a számukra kényelmesebb, könnyebb és gondtalanabb munkamegoldásokat. Sok esetben a dolgozóknak fogalmuk sincs róla, hogy gondatlanságuk, tudatlanságuk milyen következményekkel járhat, mert egyszerűen vezetőik közül senki sem érdekelt, hogy a dolgozókat az előforduló veszélyekre ki is lehet oktatni. így azután nem egy esetben azzal a felfogással él: eddig nem történt semmi baj, ezután sem fog történni. De ha felhangzik a tűzi riadó, már késő a kapkodás, milliók semmisülnek meg a levegőbe röppenve. Az elmúlt fél év is ezt bizonyítja. Sümegh Lajos
