Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-10-02 / 39. szám

1971. október 2. SZABAD FÖLDMŰVES Gyermekeink szokásai Cselekedeteink jelentős része szokásokra vagy szokás­elemekre épül. Igazolják ezt azok a meghökkenések, amelyeket hirtelen, szokatlan helyzetek még a legmaga­­biztosabb emberekből is kiválthatnak, ha nemcsak be­szélniük, hanem valamit tenniük is kell! Gyakran fordul elő családokban is, hogy olyasmit mond vagy cselekszik a gyerek, amelyre a szülő — akinek a váratlan helyzet­ben néha még a lélegzete is elakad — képtelen azonnal akár szóval, akár tettel válaszolni. Tehát amikor a szo­kások és kialakításuk fontosságát hangsúlyozzuk, nem az a célunk, hogy gépesítsük gyerekeink gondolatait, szavait, tetteit, hanem képességüket fejlesszük, készsé­geiket alakítsuk, amelyek birtokában eredményesen találják meg helyüket a közösségben, a társadalomban. Értékesebb, boldogabb emberek válhatnak belőlük! Kevés szülő gondol arra, hogy gyermeke szokásainak kialakulásában övé a legfontosabb szerep. Többnyire csak akkor válik mindez problémává számára, amikor már parázs vita van arról, hogy „kire ütött ez a gye­rek?“. A szülőt tűrhetetlennek tartja fia, lánya dacos­ságát, s nem fedezi fel benne a szülői perpatvarok hal­vány visszfényét sem. A szokások kialakításának elengedhetetlen feltételei: az egységes követelmények és az állandó feladatok. Egységes követelményekről viszont csak akkor beszél­hetünk, ha a családban valójában is egységes életrend alakul ki: mindenki ugyanazt és mindenkitől ugyanazt kívánják meg valamennyien. A szülő hatása pozitív és negatív is lehet. Vonzhat és taszíthat. Így születnek meg azok a nem is ritka ellentmondások, amelyeket a köztudat tömör szólás­­mondásokba sűrítve fejez ki: suszternek talpalatlan cipője, azaz a szorgalmas, becsületes, mindenben helyt­álló szülőnek haszontalan, sőt néha bűnöző a gyereke. A családban minden családtagnak, tehát a gyerekek­nek is tisztában kell lennie helyével, kötelességeivel és jogaival. Egyensúlyzavart okoz minden esetben, ha kö­zülük csak az egyik tényezőre csúszik a hangsúly, s va­lahol a szülők csak a kötelességeket emlegetik vagy épp a gyerekek csak jogaikat hangoztatják. Tanítvá­nyainkkal beszélgetve fedezzük fel, hogy szinte minden ilyen esetben ritmuszavarok tapasztalhatók odahaza: a szülő kötelességként kéri számon annak azonnali végrehajtását, ami éppen akkor eszébe jutott. Nem veszi figyelembe, hogy az állandó feladatok elől, főleg ha végrehajtásuk megszervezésében önállóak lehetnek, még olyankor sem húzódnak a gyerekek, ha erejüket néha meg is haladják. Ha tudják, hogy nekik kell na­ponta elhozniuk a tejet, megvenniük a kenyeret, szenet hozni a pincéből stb. — megteszik. Viszont jogosan vált ki belőlük ellenkezést, ha tanulásuk, olvasásuk, játékuk közben, gondolkodás nélkül, azonnali megszakítást kö­vetelik tőlük. A szokások gondolataink irányítása alatt állnak. Eb­ben különböznek a megszokásoktól. Nagyon sok szülő mégis összekeveri a kettőt és ezért képzeli, hogy gyer­meke nevelésében legfontosabb az állandó ellenőrzés („hol voltál?, mit csináltál?“). A szokásokhoz a gyer­mek belső szükségleteit kell kifejlesztenünk. Ne azért csináljon valamit, hogy azzal megmeneküljön a bünte­téstől. Értesse meg vele édesapja vagy édesanyja: ha ezt és így teszi, gazdagabbá, tartalmasabbá, szebbé válik az élete. Csak így nevelhetjük társadalmunk számára öntudatos és nem önzőén akarnok embereket a gyere­kekből, akiknek szokásává vált, hogy tervszerűen, napi­rend alapján éljék hétközi ünnepnapjaikat, s a társa­dalomra hasznos tevékenységet fejtsenek ki munkájuk­kal. K. Gy-né SZÍRIÁI SZELET Hozzávalók: Vl kg túró, 15 dkg liszt, 2 tojás sárgája, 3 egész tojás, 2—3 kanál cukor, 7 dkg vaj, 2 dl tej­föl, 5 dkg mazsolya, Уг citrom re­szelt héja, vaníliás cukor. A tehéntúrót áttörjük, hozzáadjuk a lisztet, kevés cukrot, tojássárgáját, s összegyúrjuk. Kinyújtjuk és metélt tésztát készítünk belőle. Kifőzzük, le­öblítjük, lecsurgatjuk. Mély, tűzálló edényt veszünk elő. A vajat a tejföl­lel, tojássárgájával, 2 kanál porcu­korral simára keverjük. Végül hozzá­adjuk a tojáshabot és a mazsolát. Beleöntjük az egészet a tűzálló edénybe, óvatosan belekeverjük a metéltet és sütőben megsütjük. Tála­láskor kevés vaníliás cukorral és reszelt citromhéjjal meghintjük. ARANYGALUSKA Hozzávalók: 5 tojás sárgája, 15 dkg vaj, kevés porcukor, 1 dl tej, 2,5 dkg Tésztareceptek élesztő, 70 dkg liszt, kevés só, lan­gyos tej, 25 dkg cukros dió, 10 dkg mazsola, szitált zsemlemorzsa. Az élesztőt langyos tejben megke­lesztjük. A vajat cukorral és 10 dkg vajjal simára keverjük. Ezután hozzá­adjuk a lisztet és annyi langyos tejet, hogy a rendes galuskatésztánál kissé sűrűbbet kapjunk. Jól kidolgozzuk. Megkelesztjük. Tortaformát, tűzálló edényt vagy zománclábast jól kivaja­zunk, kanállal beleszaggatjuk a ga­luskákat, megszórjuk darált, cukros dióval és mazsolával. Az edény csak félig legyen. Tovább kelesztjük. Sü­tőben, lassú tűzön jól átsütjük. Tej vagy borsodóval tálaljuk. MÄGLYARAKÄS Hozzávalók: 8 dkg szikkadt kifli, 3 tojás sárgája, 1 cs. vanília, 3 kanál porcukor, 2 dl tej, 5 dkg vaj, 1 dl rum, 3—4 hámozott alma, kevés fa­héjas cukor, 5 dkg mazsola, 5 dkg mandula, 4—5 tojás fehérje, 5—6 ka­nál jó édes sárgabaracklekvár. A száraz kifliket karikára vágjuk. A tejben elkeverjük a cukrot, vaní­liát, tojássárgáját, s ebben kissé ázni hagyjuk a kifliket. Zománctepsit ki­vajazunk. Beletesszük a kiflit, meg­hintjük fahéjas cukorral, apróra vá­gott mandulával, mazsolával, betüz­­deljük rumba áztatott almaszeletek­kel. Sütőben átsütjük. Kicsit lehűt­jük, majd a tetejét bevonjuk a tojás­habban elkevert lekvárnál. Vissza­tesszük a sütőbe, amikor a ihab bar­­nulni kezd, kivesszük. Kanállal tálra rakjuk, vaníliás porcukorral meghint­ve tálaljuk. A (Lumyie, é-i a uclIcümA A vakond megunta az egyhangú életet és sötétségét a íöld alatt. Óvato­san kibújt, körülnézett, és éppen a dinnyét pillantotta meg vaksi kis sze­mével. — Hogy vagy, dinnye koma? — kérdezte a vakond. — Köszönöm kérdését, jól. A dinnye, aki a verőfényes nyárt napon, szabad szombaton éppen nap­­kúrázott, szétterpesztve kezét, lábát, örült, hogy szót válthatott a vakond-Haragos a kökény szeme, Megérett a borág fürtje. A szőlőhegy olyan népes, Fő a gulyás, sül a rétes. Kicsi és nagy sürög-forog, Szüretelni de jó dolog! Vidám a kedv, szól a nóta, Késő estig, hajnal óta. BÖSZÖRMÉNYI ILONA Bűvésziskola dal. — Jó neked, te semmittevő! Csak heversz a napon... mégis hízol. Bez-t zeg nem úgy, mint én. Látástól vakulásig túrom a földet néhány sovány gilisztáért, mégsem gyarapszom. A dinnyének rosszul estek a bántó szavak, mégis jobbnak látta, ha hall­gat. Gondolta magában: okos enged, szamár szenved. Tudta, hogy a vakond­ból az irigység beszél. A vakond nem értékelte az okos dinnnye szellemi munkáját, aki vegyész volt. Bonyolult és csodálatos vegyi eljárással édes piros italt tudott gyártani a puszta földből. A vakond, mivel látta, hogy nem sikerült a dinnyét a sodrából kihozni, még dühösebb lett. Elhatározta, hogy megfúrja őt. Másnap el is kezdte alattomos föld alatti munkáját. Egyenként elszag­gatta azokat a szálakat, amelyekből a dinnye élt. Egyszer, egy szép napon az ember éppen arra járt, és megdöbbenve látta, hogy kedvenc dinnyéje nem gyarapszik, nem virul. — Mi van veled, jó dinnyém? — szólítja meg az ember. — Jaj, fal, jajt Nagy az én bajom, jó ember. A vakond irigyli a sorsomat s most tönkre akar tenni. Az ember felháborodott a vakond gonoszságán és elhatározta, hogy meg­bünteti őt. Ügy is volt. Másnap kora hajnalban kapával a vállán a dinnye mellé sompolygott, és csendesen várt. A dinnye közben szólni akart valamit, de az ember jobb mutató ujját a szájához téve csendet parancsolt. Az ember sokáig várt, várt, míg egyszer csak a dinnyéhez közel meg­mozdult a föld. Ki-kipúposodott, és gurulni kezdett az apró rög. Az ember szeme a mozgó kis zsombékra szegeződött, szíve gyorsabban dobogott, és keményebben markolta meg a kapa nyelét. A vakond ki akart bújni, hogy láthassa a dinnye szenvedósét. A kis földhányás egyszerre mozdulatlan lett. A vakond ügylátszik megneszelt valamit, és vissza akart húzódni a föld alá. De már késő volt, mert az ember abban a pillanatban a magasba lendítette a kapát és teljes erejével a zsombékba vágta. Azután egy ügyes mozdulattal a földet a vakonddal együtt a föld felszínére rántotta. A vakond ügyefogyottan jajgatott, kegyelemért könyörgött az embernek. Az ember szíve meglágyult, és megkegyelmezett neki. De azért nyakon­­csípte és hazavitte a kis embernek. A kis ember egy nagy kalitkába földet szórt és bezárta a vakondot. Tudtok-e egy kö­rülbelül fél méter hosszú zsinórra csomót kötni úgy, hogy az egyszer már megfogott vé­geket csomózás közben nem eresz­titek el? (Figye­lem: az ábrán lát­ható fiú rosszul fogjá a zsinórt!) . t K. t A dinnye magához tért. tovább hízott és virult örömében, a vakond pedig a rács mögött túr még mindig, ha... A KIS FOCISTA Táplálkozás idős korban Az emberek még sohasem éltek olyan hosszú életet, mint napjainkban. Míg a múlt század közepén az újszülött várható élettartama 35 év volt, ma ez már 70 év felé jár. A népesség soraiban nő az öregek száma. Most nem az ezzel kapcsolatos soclális problémákkal kívánunk foglalkozni, hanem azzal, ami a öregek számára a leglényegesebb, mit tegyenek, hogy a hosz-i szú évek életörömet is jelentsenek számukra. Sokan azt tartják, hogy meg­öregedni csak úgy érdemes, ha megmarad a testi-szellemi frisseség, valami tartalék a fiatalságból. Egyike a legfontosabb tényezőknek, ami az egészséget és jó közérzetet előrehaladottabb korban Is biztosítja, a megfelelő táplálkozás. Idős korban e tekintetbein mások a követelmények, mint a fiataloknál. Ez azonban csak mennyiségi szempontból érvényes és súlyos következménnyel járhat, ha a minőségre is vonatkoztatjuk.. Amit elöljáróban tudomásul kell venni: az öreg ember csaknem mindig hajlamos a hízásra. Az egyik ok, hogy az anyagcsere-folyamatok a múló évekkel lelassulnak, a másik, hogy ami­kor a fizikai tevékenység már csökken, a fiatal karban megszerzett étke­zési szokások még sokáig megmaradnak. Az öregeknek nem ritkán egyedüli örömük az evés. Az elhízás követ­kezményei nem eléggé ismeretesek. Ezek közül csak az érrendszeri beteg-' ségeket, a cukorbajt, a vese- és epekőbetegségeket, az ízületi, a kopásos bántalmakat és az asztmát említjük. Mit igényel az idős szervezet? Elsősorban fehérjéket. Kísérletek igazol­ják, hogy a fehérjedús étrend emeli a teljesítőképességet. Ha elégtelen e fontos tápszer, az öregek kezdeményező képessége csökken, apatikusak lesznek, nő az alvásszükségletük, hajlamosabbak lesznek a fertőzésekre. A fehérje az öregek „koffeinje“, testsúlykilogrammonként naponta másfél grammot igényelnek. Legfőbb forrása a sovány hús, sajt, joghurt, tej. Különös gondot kell fordítani a zsírokra. Évszázadok óta egyre növek­szik a zsírfogyasztás és ugyanezen idő alatt az érrendszeri betegségek is nagy mértékben felszaporodtak. E két jelenség kapcsolatát ma nem tart­juk véletlennek. A vér nagyobb zsírtartalma öreg korban az amúgy is csökkent rugalmasságú érfalakat tovább károsítja, és sietteti az érelmesze­sedés kialakulásának folyamatát. A növényi eredetű olajok csökkentik a koleszterin szintjét. Helyesnek tartjuk, ha a napi zsírmennyiség nem haladja meg az 50 grammot, és nagyobbrészt növényi olajokból származik. A szénhidrátokat illetően azt kell figyelembe venni, hogy azok értékesí­téséhez inzulin kell. Ennek képződése a korral csökken. Az édességekben való tobzódás kihozza a cukorbajt. Az öregkori cukorbetegségek egy része biztosan elkerülhető, ha a cukor, a csokoládé és egyéb édességek fogyasz­tását korlátozzuk. Alig kell külön hangsúlyozni, hogy a vitaminszükség­letet bőven kell fedezni. (Gyümölcs, főzelék, salátafélék fogyasztása.) Fiatalos, ötletes kiegészítői az öl­tözéknek. Anyaguk lehet bőr, műbőr, bármilyen foszló textilanyag ilyenkor hasoga­­tással készülnek; és készülhet rojt és bojt mindenféle fonalból. 1. Hosszú, kéz­zel horgolt, tarka láncszemsorukbói fonott, nagyon hosszú rojtban vég­ződő pánt. Visel­hető hajban vagy ruhán, de lehet belőle „készletet“ is csinálni. 2. Cso­mókkal, bojttal dí<-' szitett vastag (füg­göny-) zsinórmeg­­kötó nagyon diva­tossá teszi az övét. Rojtok, bojtok 3. Egyszínű öv de­koratív és hasznos kiegészítője zsinór­ra fűzött, zsinórral rojtozott kis textil­táska. RÉ5ZTB EJTYť HY FEHÉR ARANY VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része, folytatva a függőleges 9. sor­ban. 9. Libahang. 10. Mocsaras vi­dék. 11. Irány. 12. Francia névelő. 13. Kanalaz. 14. Név­elő. 15. Tréfás öt­let v. bemondás (színdarabban). 16. Névelő (ford.). 18. Mobil része. 20. Világtalan. 21. Ten­gely szlovákul. 22. Állófilm. 24. Nem megy el. 26. Köz­ség Kassa mellett. 27. Porció. 29. Vá­gószerszám. 30. Ne­mesgáz. 31. A ga­­lántai autók jelzé­se. 32. Mutatószó. 34. Énekhang. 35. Kettős betű. 36. Állam Közel-Kele­ten. 37. Szükséges. 38. Tova. 40. Sér­tetlen. 42. Kicsi­nyítő képző. 43. Nem egészen agg. 44. Kevert bora. 46. Pici ikerszava. 48. Dáma betűi! 50. Azonosak. 51. Dé­vénynél ömlik a Dunába. 53. Tibet része. 54. Ék! 55. Tudomány. 56. Szlovák személeys névmás. 58. Buz­dító szócska. 59. Oltalmaz. 61. Három több szláv nyelvben. 62. Személyes névmás. 64. Nem ugyanaz. 66. TOO. FÜGGŐLEGES: 1. Ák! 2. Battéria. 3. Ennyi a magyar igazság. 4. Egész. 5. A. B. 6. Tapad. 7. Idom. 8. Kettős betű (ford.). 14. Az ausztriai autók nemzetközi jelzése. 17. Verdi operája. 19. Csillagkép. 20. Fontos érc. 21. Szájvíz-márka. 23.. Azonos magán­hangzók. 25. Lék. 26. Időszámításunk előtt röv. 28. Molnár Ferenc: „A Pál utcai fiúk“ egyik főszereplője. 30. Nem nálad. 33. Ilyen a rossz tojás. 34. Albán pénzegység. 39. Tógó fővá­rosa. 41. Arc betűi. 43. Egy oroszul. 45. Anna Mária. 46. Elektromos töl­téssel rendelkező atom. 47. Söntés. 49. Astatine vegyjele. 51. A veréb is .........„magyar film címe. 52. Szlovák Antal. 55. A beszéd tárgya. 57. Jegy­zek. 60. Névelő. 63. Csacsihang. 65. Sportág. 66. Szovjet repülőgép típus és jelzés. 67. Megszólítás. Beküldendő a vízszintes 1. és a füg­gőleges 9. számú sorok megfejtése.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents