Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-10-02 / 39. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971, október 2. Október 6: a Csehszlovák Néphadsereg napja 1944, október 8-án Vyšný Romáraiktól nyugatra levő magaslaton csehszlovák állami lobogó jelezte, hogy katonáink élcsapata Ismét hazánk földjére lépett. E napon t. Svoboda hadseregtábornok katonai egységei újabb hőstettekkel ünnepelték dicsőséges felszabadító menetük legszebb pillanatait Sokolovtól Kljeven, Biela Cerkván és Zaškovon keresztül egészen az országhatárig. A Duklai szoros elfoglalása után az I. Csehszlovák Hadsereg brigádjai harcba lendültek Szlovákia és az egész köztársaság felszabadításáért. A duklai hadműveletek új történelmünk legdícsőségesebb fejezetét alkotják. A Csehszlovák Hadsereg katonái — hazánk dolgozó népével együtt — nemcsak az utolsó évtizedek legjelentősebb fegyvertényét, hanem napjukat — a Csehszlovák Néphadsereg napját is megünnepllk. A duklai harcokat 1944. szeptember 8-án reggelén a csehszlovák és szovjet tüzérség nyitotta meg a szovjet harci repülők közreműködésével. E hadműveletek november 29-én fejeződtek be. Már a támadás első napjaitól kezdve a kis lengyel városkától Krosnótól északra, végig a Dukla felé vezető út mentén mindenütt egészen Obšár és Krajná Poljana községektől északra fekvő névtelen magaslat elfoglalásáig katonáink súlyos csatákat vívtak a kétségbeesetten verekedő, elszánt fasisztákkal, akik előnyös védelmi állásaikba nagyszámú hadcsoportokat és tekintélyes hadi technikát tudtak felvonultatni. A súlyos nehézségek és a rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére a csehszlovák és szovjet haderő rövidesen uralni tudta a Kárpátok gerincét — egy összefüggő, hegyes, erdős aknásltott 70—120 km-es láncolatot — amelyet az ellenség 18 hadosztállyal körömszakadtáig védelmezett. A Kárpátokban dúló harcok során az I. Csehszlovák Hadsereg katonái 1944. október 6-án már a Dukla-szorost birtokolva léptek a haza területére. Ezáltal befejeződött harci tevékenységük külországi szakasza, hogy azután szeretett szülőföldjükön harcoljanak a fasiszta fenevad ellen. Itt egyesült a második világháború ellenállási mozgalmának két áramlata, alapját képezve a megalakuló Csehszlovák Néphadseregnek. Dukla az örök, vérrel pecsételt csehszlovák—szovjet barátság nagy emléke. Itt, a legsúlyosabb harcokban született a fegyverbarátság, az őszinte testvériség. A duklai harcok a leghatékonyabban segítették Szlovákia népének nagy fasisztaellenes mozgalmát, a Szlovák Nemzeti Felkelést. Nemzetközi jellegével hatást gyakorolt új néphadseregünk jövőjére Is. Néphadseregünket elszakíthatatlan kötelékek fűzik a fasisztaellenes harchoz, valamint az egész társadalmunk fejlődéséhez, amelyet a CSKP irányított és irányit ma is. A Kárpát-duklai harcok 27. évfordulójának ünneplése alkalmat nyújt a csehszlovák—szovjet barátság és testvéri szövetség további elmélyítésére, amikor egész társadalmunk minden igyekezetét a CSKP XIV. kongresszusa határozatai teljesítésének szenteli. Ez a barátság népeink biztonságának, jobb jövőjének zálogai A Csehszlovák Néphadsereg a munkásosztály leghatékonyabb eszköze, szilárd láncszeme a Varsói Szerződésnek és az a hatalmi szerv, melyre népünk mindenkor számíthat. A Varsói Szerződés, mint a testvéri szocialista országok katonai védelmi szövetsége, az internacionalista kötelékek szüntelen szilárdítása mellett biztosítékot jelent arra, hogy néphadseregünk a legkorszerűbb szovjet hadászati technika segítségével, a győzelmes Szovjet Hadsereggel való harci szövetségben megvédi népeink boldog szocialista jelenét és jövőjét. JUDr. Miőátek alezredes A sokrétű szovjet-jugoszláv együttműködés elmélyítéséért Leonyid Brezsnyevnek, ez SZKP Központi Bizottsága főtitkárának jugoszláviai látogatása és Joszip Broz Titoval, a JSZSZK, valamint a Jugoszláv Kommunisták Szövetség* elnökével folytatott tárgyalásai nyomán kiadott szovjet—jugoszláv közös nyilatkozat arrál tanúskodik, hogy mindkét fél őszintén gondolja a sokrétű gazdasági és politikai kapcsolatai elmélyítésének szükségességét és konstruktív törekvéseket fejt ki a szocialista országok egységének megszilárdulásáért. — A Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság együttműködésének alapja — hangsúlyozza a nyilatkozat — történelmi fejlődésünk rokonvonásai, társadalmi rendszerünk közös alapjai, a számos nemzetközi kérdés azonos megközelítése, a szocsalista nemzetköziség elveihez való hűség, a közös harc a békéért, a függetlenségért, az egyenjogú nemzetközi együttműködésért, valamint az imperializmus ellen folytatott küzdelem. Örvendetes jelenség az a megállapítás, melyszerint a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége egyértelműen abból indul ki együttműködésének fejlesztésében, hogy népeiket és munkásosztályukat a szocialista társadalom építéséért vívott harcban vezető kommunista és munkáspártok politikájának az alapja csak Marx, Engels és Lenin tanai lehetnek, amelyeket alkotó módon érvényesítenek és fejlesztenek minden ország sajátosságai szerint. Ez a megállapítás fényes bizonyítékát adja annak, hogy a Szovjetunió a szocialista országok együttműködésének fejlesztésében alkotó módon alkalmazza a marxizmusleninizmus alapelveit, tehát nem igényli, hogy más nemzetek a szocializmus és a kommunizmus építésében a Szovjetunió sajátos gyakorlati módszereit alkalmazzák. A közös nyilatkozat félreérthetetlenül hangsúlyozza, hogy „ ... a szocializmus építésének módszerei, amelyekben megnyilvánulnak az egyes országok fejlődésének tapasztalatai és sajátosságai, eme országok népeinek és munkásosztályának saját ügyét képezik és nem állíthatók egymással ellentétbe. A Szovjetunió Kommunista Pártjának elmélyült internacionalizmusát bizonyltja az is, hogy a JKSZ-hez való viszonyában azt tartja a mérvadónak, hogy olyan pártok együttműködésének fejlesztéséről van szó. amelyek a saját országaikban a szocializmus és a kommunizmus építését irányítják, éppen ezért szükség mutatkozik arra, hogy a két párt képviselői gyakori találkozókat, eszmecseréket és konzultációkat tartsanak a kölcsönös kapcsolatokat érintő és külpolitikai kérdésekben. Mindkét párt arra törekszik, hogy elősegítse a Szovjetunió és a JSZSZK együttműködésének sokoldalú fejlődését a politika és a gazdasági élet, valamint a tudomány, a technika és a kultúra területén. A tárgyaló felek annak a meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy nagy lehetőségek kínálkoznak a Szovjetunió és a JSZSZK gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésének elmélyítésére, kétoldalú alapokon is, ide számítva a JSZSZK és a KGST egyezményén alapuló együttműködést is. Ebben az értelemben számolnak a kereskedelem bővítésével, a kölcsönösen elouyös kooperáció, termelési szakosítás, valamint a tervező és kutatómunka összehangolt fejlesztésével. A sokrétű együttműködést dokumentáló közös nyilatkozatnak egyik figyelemre méltó pontja a kulturális kapcsolatokkal foglalkozik. Hangsúlyozza, hogy az SZKP és JKSZ a kapcsolatok további fejlesztésére törekszik a sajtó, a rádió, a televízió, a kultúra és a művészet területén, mert úgy véli mindkét fél, hogy a nagy lehetőségekkel rendelkező tömegtájékoztatási eszközök hatékonyan szolgálhatják a Szovjetunió és a JSZSZK népei kölcsönös tisztelete és barátsága megszilárdulását, ha tárgyilagos és jóakarattól áthatott felvilágosító munkát folytatnak azokról a törekvésekről, melyeket a két ország a szocializmus és a kommunizmus építése során kifejt. A tárgyaló felek azonos nézeteket vallanak a bonyolult nemzetközi kérdések megoldásával kapcsolatban is. Nagyon fontosnak tartják, hogy sokoldalúan fejlődjön a kommunista és munkáspártok, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak, s a világ valamennyi haladó erőinek együttműködése a népek békéje, szabadsága és független fejlődése érdekében. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a Szovjetuniónak és az LNK-nak az NSZK-val kötött szerződésének és a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos négyhatalmi megállapodásnak, amelyek az európai biztonsági és együttműködési konferencia megtartásához kedvező körülményeket teremtettek. Teljes nézetazonosság érvényesül az arab kérdés megoldásában, a szabadságáért küzdő ázsiai, afrikai és latin-amerikai népek harcának támogatásában, de hangsúlyozzák azt is, hogy a béke fontos eleme lehetne, ha a Balkánt atomfegyvermentes övezetnek nyilvánítanák. (pa) A Brezsnyev-Brandt találkozó az európai helyzet további javítását szolgálja Kétségtelen, hogy a bonni kancellár krimi útja komoly hozzájárulást jelent az európai béke és biztonság ügyéhez. Ezt a tényt lényegében csak я nyugatnémet ellenzéki pártok, a CDU/CSU vezető politikusai és az őket támogató sajtó vonja kétségbe, illetve tagadja. Ezek azt állítják, hogy Brandt kormánya elindult a nyugati szövetségi rendszer elhagyásának útján — és ez az NSZK-t létében fenyegeti. Persze — bár kissé tapintatosabban — szemrehányást tesznek Brandtnak az atlanti körök is, amelyek azt állítják, hogy a krími csúcstalálkozóval „kilépett a sorból“. Mi is történt a valóságban? Az, hogy a nyugat-német kancellár felismerve a reális helyzetet, a nyugatberlini négyhatalmi megállapodás hatására időszerűnek látta, hogy a nyugati szövetségeseinek példáját követve, bekapcsolódjon a szovjet külpolitikai gyakorlatot jellemző két- és többoldalú konzultációk rendszerébe. Még nem is olyan régen a szovjet—nyugatnémet kapcsolatokat az elszigeteltség jellemezte, javulás lényegében csak a moszkvai szerződés aláírása után állt be. Ebből arra a következtetésre jutunk, hogy hamisak azok a vádak, amelyek azzal vádolják Brandtot, hogy „kilépett“ a sorból, mert a bonni kormány valójában csak sokéves elmaradást pótol, amikor más országokhoz hasonlóan normális beszélő viszonyt alakít ki a Szovjetunióval. A szovjet—nyugatnémet tanácskozásnak nincs harmadik felet hátrányosan érintő jellege. Ellenkezőleg: az általános európai helyzet további javítását szolgálja. Moszkvában nagy jelentőséget tulajdonítanak a kommünikében kifejtett elvi jelentőségű megállapításnak, mely szerint Európa és a többi térség jövőjét nem a katonai konfrontációra. hanem az egyenjogú együttműködésre és a biztonság megszilárdítására kell alapozni. Ez az ésszerűség tükröződik a szovjet—nyugatnémet közleménynek abban a megfogalmazásában is. amely lehetségesnek és nagy jelentőségűnek minősíti a két német állam viszonyának normalizálását és az ez irányban tett egyik első lépésként szorgalmazza felvételüket az ENSZ-be és a szakosított nemzetközi szervezetekbe. A Brezsnyev—Brandt csúcstalálkozó — mint azt a felek korábbi megállapításaira vonatkozó nyilatkozata is hangsúlyozza — nem ötletszerű és korántsem konjunkturális meggondolásokból született. Ezt a nagy jelentőségű találkozót a moszkvai szerződés első évét követő pozitív fejlemények mellett, a Szovjetuniónak és az NSZK-пак az a szándéka tette lehetővé, hogy együttműködésüket tartós kapcsolatokra helyezzék a két nép, valamint a szomszédaik és egész Európa javára. Persze a kommünikéből az is kitűnik, hogy e szándék megvalósulásában, a két ország nemzetközi kapcsolatainak alakulásában igazi fordulatot a moszkvai szerződés ratifikálása jelenti majd. A bonni reálpolitikát az említett tényezők mellett talán az a tény is kikényszeríti, hogy az NSZK nem akarja továbbra is a „politikai törpe“ szerepét betölteni. Ugyanis e'éggé találó az a több évi hangoztatott megállapítás, hogy az NSZK gazdasági nagyhatalom, de politikai törpe. Tény, hogy az NSZK Japánnal osztja meg a gazdasági világranglista harmadik és negyedik helyét. Hosszú időkön keresztül azonban e gazdasági nagyhatalom kiépítésének nem is hallgatólagos. hanem a német burzsoázia által tudatosan és nyíltan vállalt ára volt annak a világrendszernek az elismerése, amelyben az Egyesült Álla-1 titok döntött és cselekedett azokban az alapvető politikai kérdésekben, amelyek Nyugat-Németországot is nagyon közelről érintették. S mint ismeretes, Bonn még akkor is, amikor számos jele mutatkozott a hidegháború végének, ragaszkodott ennek az állapotnak fenntartásához. Nyilván az általános világpolitikai helyzetben bekövetkezett változások ösztönözték a bonni kormányt annak felismerésére, hogy külpolitikájában mélyreható változásokra van szükség. Ennek a felismerésnek első eredménye a múlt év augusztusában aláírt moszkvai szerződés volt. Túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a szerződés aláírása óta eltelt egy év alatt nagyobb előrehaladás mutatkozik Európában, mint annakelőtte évtizedeken át. Pedig (ahogy WÍII7 Brandt mondotta) az NSZK semmi olyasmiről nem mondott le. amit mások már 25 évvel ezelőtt el nem játszottak. Az érdeklődés középpontjában most a szovjet—nyugatnémet szerződés raíépamagot vetették a járás mezögaznem könnyű tárgyalások is a két német állam között. Az alaplielyzetben bekövetkezett változások azonban feltételezni engedik az európai biztonsági értekezlet elokészitésének közelségét, ahol az NSZK már nem az út közepén topogó politikai törpe szerepét tölti be, hanem a tényleges jelentőségének és súlyának megfelelő szerepet játszó európai hatalomként, konstruktív közreműködésével lép tovább a nagykorúság felé vezető úton. A hírközlő eszközök állításai szerint, az utóbbi napokban rendkívül intenzív eszmecsere folyt Bonn és szövetségesei között. Brandt levélben tájékoztatta az amerikai és a francia elnököt, valamint a brit miniszterelnököt tárgyalásainak eredményeiről. Majd tárgyalt a kabinetjének tagjaival, a szociáldemokrata párt vezetőségével és a párt parlamenti frakciójával. ahol kijelentette, hogy az NDK- val olyan szerződéses rendezésre törekszik. amely végeredményben a két német állam ENSZ-tagságához vezet. Mindez arra hagy következtetni, hogy Brandt kancellár és kormánya komolyan gondolja az európai politikai légkör enyhülésének elősegítéséről szóló nyilatkozatait és e cél érdekében tett első lépéseit, tehát határozottan szembe akar helyezkedni a hidegháború, a politikai feszültség fenntartását igénylő szélsőjobboldali törekvésekkel. Végezetül megállapíthatjuk, hogy az európai politikai légkörben tapasztalható lényeges enyhülés a Szovjetunió és a többi szocialista ország lenini külpolitikájának a győzelme, amely a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymásmelleit élését, s így az európai biztonság megszilárdulását is szolgálja. (pa) Szovjet demokrácia a gyakorlatban Az Uljanovl Várost Szovjet elnöke, Borisz Lancov erre a kérdésre válaszolt az újságíróknak, hogy a városi szovjet munkájában hogyan érvényesítik a szocialista demokrácia alapelveit. Az elnök többek között hangsúlyozta, hogy e szovjet demokratikus módszereinek egyik legtipikusabb formája a rendszeres ülésezés. Majd megjegyezte, hogy nem azért, mert rendszerint olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyek a város összes lakosát érdeklik, hanem elsősorban is azért, mert a kérdések megoldásában érvényesül a képviselők és a dolgozók széles rétegeinek elképzelése és akarata. — Tegyük f«;l például azt — mondotta Borisz Lancov — hogy a városi szovjet ülésén a lakóházak karbantartásának és javításának kérdése szerepel. Természetes, hogy a kérdés tárgyalásának előkészítésébe bevonjuk a lakosok százait, főleg ezáltal, hogy a képviselők felülvizsgálják a lakások helyzetét és kikérik a lakók véleményét. Majd ezeket a véleményeket összesítik és közllk a várost szovjet helyt gazdálkodási bizottságával, Illetve mindazokkal a személyekkel, akik a lakóházak karbantartásáért felelősséggel tartoznak, vagyis a karbantartási munkákat szervezik és irányítják. A vélemények llyképpenl összeegyeztetése, a tények és szükségletek szakszerű feltárása után terjesztenek Javaslatot a városi szovjet végrehajtó bizottságához megtárgyalás, s az adott kérdés megoldása céljából. A végrehajtó bizottság tanácskozásénak napirendjéről a képviselők és a választók az ülés előtt legalább 25 nappal tudomást szereznek a napi sajtón, a helyi rádión stb. keresztül. S mivel я választók előtt Ismertek a megtárgyalásra kerülő kérdések, módjukban áll írásban vagy szóbelileg tájékoztatni képviselőjüket az adott kérdések célszerű megoldásét szolgáló javaslatukról, s Így személyesen hozzájárulni a szovjet tárgyalásának sikeréhez. A városi szovjet elnöke hangsúlyozta, hogy minden fontos kérdést — mielőtt arról a várost szovjet érdemben tárgyalna és döntene — megtárgyalnak a polgárokkal. Abban az esetben például, ha a városfejlesztési tervvel összhangban öreg lakásokat akarnak lebontani, a képviselők saját választási körzetükben, avagy az üzemekben előterjesztik az elképzeléseket a választók és a társadalmi szervezetek taggyűlésem, de ugyanakkor arról Is tájékoztatást nyújtanak, hogy a lakók mikor költözhetnek új lakásokba. Ezeken a gyűléseken módjukban áll a választóknak módosító Javaslatokkal élni, amit a képviselő közvetít a városi szovjet végrehajtó blzottsé gának mérlegelés céljából. A szovjet tanácskozásai minden esetben az adott kérdések megoldásával kapcsolatos előző határozatok teljesítésének ellenőrzésével kezdődnek. Persze a határozatok teljesítése ellenőrzésének van més demokratikus formája Is. Ez abban Jut kifejezésre, hogy a képviselők Interpellációt nyújthatnak be a szovjet végrehajtó bizottságához, melyben részletes tájékoztatást kérnek az akutnak tűnő kérdések megoldásáról. A végrehajtó bizottság Illetékes ügyosztálya köteles minden esetben a képviselőnek érdemleges választ adni és tájékoztatni arról is, hogy milyen intézkedéseket tesz az adott ügy mielőbbi megoldása érdekében. A városi szovjet szervezési Osztályán — hozzáférhető helyen — megtalálhatók a szovjet előző ülésein hozott határozatokat Ismertető jegyzőkönyvek (brosúrák), melyek alapján a képviselők és a különleges küldetéssel felruházott ellenőrző csoport taglal megismerkedhetnek azokkal az intézkedésekkel is, amelyeket a szovjet végrehajtó bizottsága foganatosított a határozatok teljesítése céljából. Tehát a képviselők részletesen tájékozódhatnak a problémák megoldásának folyamatáról mielőtt még arról a városi végrehajtó bizottság a rendszeres ülésén beszámolna, s Így tájékoztathatják választóikat is. Az APN nyomán (pa)
