Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-25 / 38. szám
(Folytatás áz 5. oldalról.) gatót a régi és az új Egyiptomot szemléltető dioráma fogadja a sivatagot idéző sárga homokkal. A kiállítás mindenekelőtt természetvédelmi kérdésekkel foglalkozik, felhívja a figyelmet az iparosodásból s az utak építéséből adódó károkra, s ennek megelőzését szolgáló fontos természetvédelmi feladatokra. Igazi tengerfenék hangulatát kelti a preparált ha lakkal, kagylókkal, csigákkal benépesített üvegvitrin. ■ ETIÓPIA kiállításán bemu tátják az ország ritka állati 1 jait, népi öltözékeit és néprm vészeti tárgyait. A kiállított trf feák és preparált állatok kő zött szereped a különös, ritkaságszámba menő Walis kecske. Ez egyike a kőszáli kecskefaj két olyan fajtájának, amely a mérsékelt égövön túl is megtalálható. A másik, a núbiai kőszáli kecske Etiópiában is elő fordul. A Geleda páviánnal és a simiai rókával együtt teljesen visszaszorult a Simiai hegyek közé. Említésre méltó még a Colobus majom, a hegyi nyala, amely az egyszerű busbokkal rokon. A csoport legt jellemzőbb képviselője a swaynai káma, amely egykor ezres csordákban, ma azonban csak néhány százszámra tehetően él az ország kevésbé lakott és.kevésbé forgalmas vidékein. Kiállítják a fekete párduc tró teáját is. ■ FINNORSZÁG az „ezer tó országa“, s amit nem borít víz, az szinte kivétel nélkül erdő. így magától értetődik a finn ember szoros kapcsolata a természettel, ami nemcsak küzdelmet, hanem pihenést, nyugalmat is jelent. A finn bemutató a vadállomány megóvása érdekében tett intézkedéseket az ország sajátságos vadgazdálkodását. vadászati törvényeit szemlélteti. A kiállított állatpreparátumok betekintést nyújtanak a finn erdők érdekes világába. A vadászat mellett képet ad a bemutató a sok izgalmat és szépséget nyújtó pisztráng és lazachorgászatról is. ■ FRANCIAORSZÁG pavilon jában M. Lefebre nemzeti meg bízott kalauzolta megnyitás napján a vendégeket. Bemutatta az ország vadászati eszkö zeit, különleges vadászfegyvereit, vadászati hagyományait és kultúráját, majd a sporthorgá szati cikkeket, valamint a ná lünk ismeretlen csalikat. A vendégek érdeklődéssel nézték végig a világ különböző tájain elejtett kevésbé ismert vadak értékes trófea gyűjteményét és a sejtelmes fényekkel teletűzdelt. őserdei hangulatot keltő környezetben elhelyezett preparált vadat. Néhány igen értékes műalkotás, festmény is ékesíti a pavilont._ S! HOLLANDIA kiállítása főként madárvédelmi kérdésekkel foglalkozik. Ez érthető is, hiszen Hollandia belvizei, parti síkságai, szántóföldjei és lege-VADÁSZATI VILÁG-löt eszményi életteret jelentenek a gázlómadarak, kacsák és ludak számára. ■ INDIA kiállítása állandóan nagy érdeklődésnek örvend. A „kincses India“ pavilonja gyerekek és felnőttek tömege cso-Magyarurszág világrekorder őzagancsa 228,68 nemzetközi bírálati pontszámú. A rendkívül értékes trófeájú őzet Cseterki Lajos ejtette 1965 ben Martonvásáron. dálja az élővad bemutatót, a fekete párducot, a macskamedvét és a gibbonmajom mellett a Vadászati Világkiállítás B. 71 legérdekesebb élővadját a fehér tigrist, amelyből a világon csak talán huszonöt példány létezik. A látogatót a pavilon előtt dísztó fogadja élő gólyákkal. A pavilon belsejében a misztikus indiai világ hangulata árad, az indiai építészetben alkalmazott formák és díszek sokadalmából. Figyelmet keltenek a népviselet pompás darabjai, az állatvilágnak az indiai mitológiában, történelemben egyaránt megnyilvánuló szerepét és jelentőségét tanúsító képek, festmények és más művészeti alkotások. Ismeretes, milyen nagy erőfeszítéseket tesz az indiai kormány annak érdekében, hogy a természeti csapásoktól sűrűn látogatott ország hihetetlenül gyorsan szaporodó lakosságának minél emberibb körülményeket biztosítson. Sokféle természetvédelmi intézkedés látott már eddig napvilágot. Ezek eredményét megfelelően szemléltetik a pavilonban. Fontos feladatnak tartják a pusztuló félben lévő vadfajok megóvását, általában az állatvilág ga? daságilag is hasznos fenntarts sát. Csodálatos trófeák, kitö mött állatok, továbbá vadvé delmi területek és nemzeti pai kok modelljei vonják maguk ra a figyelmet. Nagy tetszést aratnak a különféle állati anyagokból készített termékek is köztük a felbecsülhetetlen ér tékű elefántcsontfaragások, intarziás iparművészeti tárgyak, bőráruk és tengeri kagylók. Az ősi kultúráról és a vadállatok elejtésének módszereiről adnak képet a régi fegyverek, nyilak, íjak, lándzsák, tőrök, valamint törzsi kunyhók modelljei. ■ IRÁN pavilonja valóságos körképet ad gazdag állatvilágáról, a „mesés Perzsia“ legendás kultúrájáról, különleges népművészeti alkotásairól. A pavilon belsöterének kialakítása a maga nemében különleges. A bemutatóknál alkalmazott naturális megoldású diorámáktól eltérőleg a falfelületek egységes íves megoldásban készültek. Élethű preparátumok, nagyértékű fegyver remekművek egész sorában gyönyörködhetünk. A jellegzetes iráni vadlajok trófeái között megtaláljuk a világrekord leopárd trófeáját is. A „perzsaszőnyeg“ mindig fogalom volt, s itt húsz ilyen nagyméretű, különböző motívumokkal díszített szép darab adja meg a pavilon igazi perzsa jellegét, amit a hallható perzsa muzsika még fokoz. ■ IZLAND bemutatója dokumentációs kiállítás. A képek és egyéb elemek Izland fejlett természetvédelmi kultúráját dicsérik, Érdekes a bemutató halászattal foglalkozó része, mely ízelítőt ad a bálnavadászat rejtelmeiből is. ■ JUGOSZLÁVIA bemutatója az ország kimagasló értékű vadállományát jelképezi. A bemutatott 406 érmes trófea dicséri az ország szervezett, fejlett vadgazdálkodását — 356 aranyérmes trófeából 8 nagydíjat kapott. A látogató megismerkedhet azzal, hogy mit ad a jugoszláv ipar a természetvédelemhez és a vadászathoz, láthatók többek között a Zastava gyár terepjáró gépkocsiai és vadászfegyverei. ■ KAMERUN bemutatóján a látogató megismerkedhet azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az ország értékes és ritka vadfajainak fenntartása érdekében tesznek. Fényképek, trófeák, preparátumok révén a látogató képet kap a vadállomány hihetetlenül értékes, ritka vadfajok egész soráról. ■ KENYA bemutatója a leglátványosabbak közé tartozik. A padozattól a mennyezet ma' I V. F. Miteko 1989-ben hozta terítékre az Orosz F. Sz. K-ban azt a vadkant, amelynek aranyérmes agyara 136,15 nemzetközi bírálali ponttal a Szovjetuniónak nagydíjat szerzett. gasságáig egy valóságos tengerfenék-részlet alakítottak ki műsziklákkal és tengeri növényzettel. Az így létrejött vízalatti barlangot Kenyából hozott tengeri halakkal népesítették be. Az egyenlítőnél elterülő Kenya, melynek erdőtisztásain csordákban kóborol a vad, néhány nagyvad-fajtának utolsó menedéke. Ezt az állatvilágot is természetes környezetben diorámákkal mutatják be. A hátteret automatikus diavetítéssel oldották meg. A pavilont zebrabőrrel bevont korlátok díszítik. ■ KUBA pavilonja, amelyben Otto Riera nemzeti megbízott köszöntötte az első látogatókat, azt bizonyítja, hogy szervezett és az egész társadalom számára biztosított szabadidő mind a vadászat, mind a halászat révén a testben-lélekben erős ember formálásához nélkülözhetetlen. Kubában a sporthorgászat' az egyik legnépszerűbb szabadidő töltés. A rendezők külön tablót szentelnek Hemingwaynek, akinek neve szinte összeforrott Kubával és a Ausztria diorámában mutat be egy zergecsaládot, háttérben az Alpesek hófödte bérceit felidéző kulisszával. Érdemes lúdhizlalással foglalkozni 3 Lúdállományunk döntő része még ma is az egyéni baromfitartók kezében van. Jelentős jövedelmet biztosít a libaihizlalókuak a jóminőségű hízottáru, mert a kövér libáért a fogyasztók jó árat fizetnek. Elsősorban az „érett“ liba szolgáltat kifogástalan minőségű árut, mert a zsíros húsú állatnak van általában I. minőségi osztályú mája. Lúdtartóink bevételét fokozza még a tépésből származó toll, illetve pehely. Annak ellenére, hogy a lúdtartás igen jól jövedelmez, az utóbi években az állatállomány létszáma mégis erősen megcsappant. Kialakult nagyüzemi hizlalási módszereink még nincsenek, amelyek lehetővé tennék. hogy a libahizlalással állami gazdaságok, földművesszövetkezetek is intenzíven foglalkoznának. Értékes hízott árut csak gondos neveléssel és szakszerű töméssel lehet előállítani. A ludak hizlalását főleg az őszi időszakban végezzük, mert a tavaszi keltetésből származó állatok fejlődése már befejezés előtt áll s a télre való felkészülésükhöz szervezetükben jelentős mennyiségű tartalék tápanyagokat tárolnak. Őszi értékesítésre előkészített hízottludat mindig magasabb áron lehet eladni. Megfigyeléseink bizonyítják, hogy a tojóludak általában hízékonyabbak s májuk is nagyobbra növekszik. Lúdjainktől a hizlalás során csak úgy várhatunk kielégítő súlygyarapodást, ha azokat napos koruktól kezdve bőségesen és szakszerűen takarmányoztuk. A felnevelés költségeit jelentős mértékben csökkenthetjük, ha a növendéket már egész fiatalon legelőn tartjuk. Ha a 6—8 hetes növendéklibákat rendszeresen tarlón legeltetjük, jelentős mennyiségit abraktakarmányt takaríthatunk meg. A zsenge füféléken kívül gazdaságosan hasznosítják a gabonafélék kalászaiból kipergett magvakat. Amennyiben növendéklibáinkat nem áll módunkban tartóztatni, úgy ezekkel hathetes koruktól rendszeresen etessünk szemes árpát. Általában azokban a községekben nem csökken a tenyész- és a haszon lúdállomány létszáma, amelyekben a helyi nemzeti bizottság külön „libalegelőről" gondoskodik. Mielőtt lúdjaink töméséhez fognánk, előkészítő etetésükről kell gondoskodnunk. Kétháromhetes feljavítással az állatok jó kondícióba kerülnek és az intenzív táplálással nyelőcsövük jobban kitágul. Már az előkészítő etetés időtartama alatt ajánlatos állatainkat mozgásukban korlátozni. Ebben az időszakban főttburgonyából, takarmánytökből, répából, illetve kevés árpadarából vagy korpából készített bőséges menynyiségű lágyeleséggel javíthatjuk fel tömésre kerülő állataink kondícióját. A legjobb hízóanyagot a 18—22 hetes növendékludak nyújtják. Csallóközben jobbára a magyar lúd kistestű típusa terjedt el, amely 4—5 hétig tartó töméssel, beállítási súlyát 48— 60 %-kal gyarapítja. Ű kukoricával kedvezőbb takarmányértékesülést lehet elérni. Ha tenyésztőink ilyennel nem rendelkeznek, úgy a jól kiszikkadt új kukoricával is kifogástalan minőségű ludat hizlalhatnak. Tömésre kizárólag dohosodás- 161, illetve penészgombáktól mentes kukorica használható fel. Romlott hizlalótakarmány végzetes bélgyulladást vagy súKisállattenyésztőink a ludak tömését még legtöbb helyen kézzel végzik. Az utóbbi években egyre szélesebb körben vásárolják a tömőtölcsért, ami igen megkönnyíti a libahizlaló munkáját. A különböző típusú tömőgépek ezidáig még nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. További tökéletesítésükkel behatóan kell foglalkoznunk, mert a nagyüzemi hizlalás csak tökéletes gépesítéssel valósítható meg. A nagy máj kialakítását kizárólag a tömés szakszerű elvégzésével irányíthatjuk. Mivel a kukoricának az állat emésztőrend-A legjobb hízóanyagot a 18—22 lyos emésztési zavarokat okozhat. Mivel az ujjnyi vastag szalonnaréteggel borított, finomrostú hús nyerésén kívül szinte elsődleges a nagy máj előállítása. tájanként különböző „csodaszerekre“ esküsznek a tapasztalt hizlalók, melyekkel összefüggésbe hozzák a nagy libamáj kialakulásának valószínűségét. Vörösagyag, faszéndara, rézkrajcár, só, olaj vagy zsír hozzáadásával készítik elő a kukoricát töméshez. Kísérleti tapasztalatok igazolják, hogy a vörösagyag vagy a faszéndara egyáltalán nincs a máj növekedésére serkentő hatással. A 0,5—1,0 % mennyiségben adagolt konyhasó viszont — mint nélkülözhetetlen ásványi anyag — elősegíti az emésztést és a tápanyag felszívódását. A 6—8 órával tömés előtt beáztatott kukorica mértékletes zsírozása, vagy olajozása sikamlósabbá teszi a nyelőcsőbe tömött szemestakarmányt. hetes növendékludak nyújtják. —ksz— szerébe való juttatása kényszerítő eljárás, a tömést végző állattartónak igen lelkiismeretesen kell munkáját elvégeznie. Valamennyi hízóba állított lódnál alaposan ki kell tapasztalni, hogyan viseli el a tömést, az emésztésijén nincs-e rendellenesség s a szükséges kukorica mennyiséget — az egyes tömések alkalmával — felveszi-e? Ehhez a munkához nagy türelem és nem utolsósorban állatszeretet szükséges. Mint ismeretes, a hízólud a negyedik-ötödik héten kezd „májra hízni“. Azok a libahizlalók végzik szakértelemmel munkájukat, akik a ludat a maximális zsírtermelőképességig hizlalják. A teljesen elzsírosodott ludat, amely nyitott csőrrel, kapkodva lélegzik, s melynek ürülékében meg nem emésztett takarmány található, sürgősen értékesítenünk kell. Az ilyen állatok csak az életveszély kockázatával hizlalhatők tovább. Utoljára a máj sejtjeiben rakódik le a felhalmozódó zsiradék, ami lehetővé teszi a nagy máj kialakulását. Hízóba helyezett állataink gondozása is jelentős mértékben javítja, vagy rontja a hízás eredményét. A hízóba állított ludak mozgását minimális területre korlátozzuk. Nyugalmat csökkentett világítású helyiséggel biztosíthatunk, amelyben 10—15 °C hőmérséklet legyen. Az állatokat kisebb fa1 - kákban csoportosítsuk, s az egyes boxokat 70—80 cm magas léckerítéssel határoljuk el. Az állatok előtt állandóan legyen friss, tiszta ivóvíz, amelyet — a fölösleges vízelpancsolás megelőzése miatt — a léckerítésen kívüli edényekben helyezünk el. A zúzógyomor munkáját elősegítő apró kavicsot ugyancsak az ivővizes edényben ajánlatos pótolni. A hizóállatok alatt állandóan száraz, iienészmentes alomanyag legyen. A legjobban meghízott lúd is sokat veszít -minőségi értékéből, amennyiben trágyától átlucskosodott alomanyagon pihen, mert így az állat hasi tollazata elrothad s „felült hasúvá“ válik. A trágyáiétól lerothadt tolltakaró miatt csupasszá válik az állat hasa, s a nedves alommal állandóan érintkező bőr gusztustalan vöröses-barna színeződést kap. Az állatok tömését naponta kétszer végezzük. A hizlalás kezdetén kevesebb, majd foko- ' zatosan nagyobb kukorica adagot tömünk az állat kitágult nyelőcsövébe. Amennyiben a hízó az egyik töméstől a soron következőig nem emészti meg a takarmányt teljesen, akkor egy tömést ki kell hagyni. Helyesnek tartom azt a munkamódszert, miszerint egyszerre két állatot tömünk. Időmegtakarítás mellett a tömésre fogott állat nincs annyira megsanyargatva. Addig, amíg az egyik állat nyelőcsövébe letolja gondozója a markába vett kukoricát, addig a másik pi■hen. Felváltva végzett töméssel elkerülhetjük, hogy egyszerre sok kukoricát nyomjunk az állat nyelőcsövébe, ami esetleg szemfélrenyelést is okozhat. Ha a tömésbe fogott lúd véletlenül mégis légcsövébe „nyelne“ szemet, azt óvatosan azonnal távolítsuk el. Elkerülhető a félrenyelés, ha a tömést tömőtölcsérrel végezzük. A tömés megkezdésekor óvatosnak kell lenni, nehogy a bádogból készült tölcsér felsértse a lúd szűk nyelőcsövét. Ezért célravezető a gumicső vagy műanyagcső felhasználása. Szorgalmas munkával érdemes volna ismételten fellendíteni a lúdtartást és hizlalást, mert ezzel nemcsak az egyéni jövedelem gyarapodást lehetne várni, hanem a népgazdaságnak is jelentős anyagi és élelmezési előnyt lehetne nyújtani. REMÉNYI ERVIN, agrármérnök
