Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-09-25 / 38. szám
(Folytatás a 7. oldalról.) Ionban az aktív természetvédő lemmel foglalkozik. „Az ipar telepítés és a vad“ alaptéma köré sorakoztatja azokat a módszereket, amelyek alkalmazásé val elérhető a természetes környezet védelme és fennmaradó sa. Azt pedig, hogy mit ielent a „természet“, hogyan kell egészségesebbé tenni a lakott területeket, a pavilon előtti „liget“ mutatja be. A harmadik pavilonba a legnevesebb NSZK- beli ipari kiállítók hozták el azokat a cikkeket, amelyek a vadászat, a sporthorgászat és a turisztika tartozékai. Megnyitáskor Dr. J. Schleichner köszöntötte a látogatókat. В OLASZORSZÁG pavilonjában megismerkedhetünk az Alpokból származó szép trófeákkal, az olasz nép és a németajkú dél-tiroliak vadászati szokásaival. Megtudjuk, hogy Olaszországban több mint másfél millió vadászt tartanak nyilván. A bemutatóról nem hiányzik a hajdani dicső kor, a római kultúra féltve őrzött kincseinek fotókon, filmeken bemutatott néhány szép darabja. Itt sem maradnak el a vadászattal, a halászattal és a kempingezéssel kapcsolatos legpraktikusabb olasz iparcikkek. Mindezt az eilső napon Dr. Giuseppe Tómba nemzeti megbízott mutatta be. ■ ROMANIA pavilonja az ország gazdag vadállományáról tanúskodik. Európában itt él a legtöbb barnamedve, kiváló a szarvas- és zergeállománya is. Ezt ékesen bizonyltja a világrekord zergetrófea és a sok szép szarvastrófea. Románia az aranyérmek számával, számszerint 499 aranyéremmel a második helyen áll. Aranyérmes trófeái közül 15 nagy díjat kapott. A bemutató ismerteti a természetvédelem terén folyó munkát, vadászati, halgazdasági és környezetvédelmi szempontból. Az első vendégeket Gheorghe Fenesen nemzeti megbízott fogadta. ■ SPANYOLORSZÁG pavilonjában a Pireneusok csodálatot keltő tájait fotók elevenítik meg. A szép trófeákat természetes környezetben helyezték el. Spanyolország is igen nagy fontosságot tulajdonít a természetvédelemnek, amint a szemléletes diák, tablók, fotók is tájékoztatnak. A kézművesség világszerte reneszánszát éli. Erről tanúskodnak a spanyol iparművészek kiállított pompás tárgyai is. Nagy közönségsikere van a szabadterületen bemutatott solymászat stárjainak, a sasoknak és a vadászsólymoknak. Ezt az ősi vadászati módot ma már alig űzik, csak emlékként szerepel itt, éppúgy mint a lovas-solymászatra használt reinekművű lószerszámok. Az aranyérmes, nagydíjas svédországi jávorszarvas trófea külön érdekessége, hogy a vad kilövését megelőző két évben levetett lapátokat is mellékelték hozzá. A jávorszarvas elejtője P. Hedström, aki 1954- ben a Nästsjöni körzetben hozta terítékre a vadat. (Pathó Károly felvétele) ■ SVÄJC bemutatóján Carl Desax nemzeti megbízott tájékoztatta a hivatalosan érkező vendégeket, akik a muflonok és más erdei vadfajok válogatott szép trófeáiban gyönyörködtek. Teli Vilmos országának ősi és mai vadászati kultúrájáról, szokásairól kapunk színvonalas ismertetést a pavilonban három témakörből: „Vadászat az őskorban“, „Természetvédelem“ és „Trófeakiállítás“. Európa szívében Svájc vonzza az Alpok szerelmeseit. A rendkívüli idegenforgalom indokolja, hogy az amúgy is sűrűn lakott országban a természetvédelem hatásos legyen. A kiállítás e témáról is tájékoztatja a látogatót. ■ SVÉDORSZÁG nemzeti bemutatója jellegzetes tájairól ad képet. Ismerteti a fontosabb vadfajokat, a vadászati kutatás eredményeit és programját. Századunk igen aktuális problémáit, a környezet szennyeződését, a vízszabályozás hatását, a halvédelmet, s az ezekkel kapcsolatos teendőket ugyancsak bemutatják. A vetített diák hű képet adnak a svéd vadászat és horgászat módszereiről, bemutatják egyedülálló szépségű nemzeti parkjaikat. A pavilon galéria részén a svéd ipari kiállítók mutatják be korszerű termékeiket. ■ SZUDÁN nemzeti pavilonja képet ad az ország változatos vadállományáról. Olyan különleges vadfajokkal ismerkedhet meg a látogató, mint amilyen például a núbiai vadkecske, az óriásantilop, a vadjuh és a bongó. Ezek az állatok Afrika más országaiban csak ritkán fordulnak elő. ■ SZOVJETUNIÓ hatalmas terjedelmű, 1400 négyzetméteres pavilonjában az első vendégeket B. N. Bogdanov országos megbízott kalauzolta. A bemutató fő mondanivalóit jól fejezi ki a következő idézet: „A célszerű vadászatot országunkban elsősorban úgy szemléljük, hogy az egy láncszem a természeti kincsek megvédésének rendszerében.“ A pavilonban elhelyezett nagyméretű diorámák és a középrészben kiképzett hatalmas terepasztal mellett sokan állnak meg érdeklődéssel. A vadászok számára felejthetetlen élményt nyújt az az ötven méter hosszú trófeafal, amelyen mintegy 150 vadfaj díszeleg. A Szovjetunió 564 trófeája közül 329 aranyérmes, s az utóbbiakból 18 nagydíjas trófea került ki. Képet ad a bemutató a természetvédelem terén végzett tervszerű munkáról, az iparivadászat szervezési és vezetési formáiról, eredményeiről és a sporthorgászat rendszeréről is. Mindezek mellett mintegy százféle vadász- és horgászfelszerelési tárgy, ötven puska szemlélteti az ipar, a vadászok és a horgászok kapcsolatát. A látogatók tömege nagy érdeklődéssel szemlélik a tajga, a sztyeppe és a Kaukázus állatvilágának ritkaságait és a természetvédelem fejlesztésének sokféle dokumentumát, miközben madárhangok szólalnak meg magnetofon szalagról. ■ TANZANIA kiállításán a pavilon előtt valódi szafari-tábor ad ízelítőt egy Afrika-vadász életéből. A pavilonban az ország gazdag vadállományának sokféleségét ismertető térkép látható az ország jelképével, a zsiráffal. Ugyanitt Tanzánia huszonöt legjelentősebb vadfajának trófeáiból láthatunk egy-egy gyűjteményt. ■ UGANDA pavilonja az ország szervezett vadgazdálkodását, értékes vadállományát mutatja be. Állatvilága változatos, több mint 40 vadfajban bővelkedik. A pusztulásnak kitett állatfajok szigorú védelem alatt állnak (pl. az orrszarvú, a hegyi gorilla, a gepárd). A legjobb vadászati területek védelmét az ugandai kormány nemzeti parkok létesítésével oldotta meg. E vadrezervátumok: a „Murchison“, az „Erzsébet királynő“ és a „Kidepo“ nemzeti park. Uganda bemutatója tulajdonképpen egy nagy diorámából áll, ahol természetes környezetben állítják ki a kitömött vadat. ■ ZAMBIA pavilonja diorámán mutatja be az ország három legszebb antilop bakját természetes környezetében. Egyikük, a fekete lechwe egyedül Zambiában él. A bemutató a csak Zambiában szokásos gyalogos safarit is megeleveníti. E vadásztúrán az érdeklődőt végigvezetik a Luangwa völgyén, ahol páratlan lehetőségek nyílnak a vadállomány fényképezésére is. Számos fénykép az ország gazdag vadállományát mutatja be. Elefántcsontból készült faragványok és állatokat ábrázoló réztárgyak adnak ízelítőt a kézműipar termékeiből. ★ A Vadászati Világkiállítás Budapest 1971 ötvenkét résztvevő állama közül csupán azok bemutatójáról számoltunk be rövid jellemzés formájában, amelyek önálló pavilonban léptek mindenekelőtt vadászattal, és halászattal összefüggő témakörökben a világ nyilvánossága elé. -ksz-Kenya a Díszcsarnokban zebrabőrt, dárdákat és pajzsokat állított ki. (Kucsera Szilárd felvétele) KISALLATTENVESZTES A Szabad Földműves szakmelléklete VADÁSZAT HALÁSZÁT Egy kezdő házinyúltenyésztő tapasztalatai Elhatároztam, hogy nyúltenyészetet létesítek háztáji gazdaságomban. Igen fontosnak találtam a fajta megválasztását, ennek érdekében felkerestem számos tenyészetet, de azt tapasztaltam, hogy mindenki az általa tenyésztett fajtát ajánlotta, mondván, hogy az a lehető legjobb. A sok fajta közül háromra — német nagyezüst, újzélandi, kaliforniai — szűkült a választás lehetősége. A kaliforniai mellett döntöttem. 1968 őszén vásároltam 4 nőstényt és 1 bakot. A nyuíak egészségesek és igen szépek voltak. Fűtött helyiségben helyeztem el őket, a ketrecek alját lécpadlóból készítettem. Nyúltáppal etettem, amitől eleinte idegenkedtek állataim, de később igen megkedvelték. A hagyományos betonetetőket önetetőkre cseréltem ki, mert amikor nem ettek, unalmukban mind kikaparták a tápot, főleg akkor, ha kicsit poros volt. Még 1968 decemberében mind a 4 anya szépen lefialt. Mivel nem ismertem az anyák tulajdonságait, nem mertem a fészkeket megnézni csak egy hét elteltével. Egy anya 9, kettő 10, egy pedig 11 kisnyulat hozott a világra. Soknak találtam az alomszámot, de gondoltam: kísérletről van szó, majd meglátom, fel tudják-e nevelni. Nyúltenyésztő ismerőseim esküdtek rá, hogy ez nem jó, mert 6—7-nél többet hagyni nem szabad. A kisnyulak szépen nevelkedtek és az anyák kondíciója sem romlott. Öthetes korban egészséges, szép nyulakat választottam el 75—90 dkg egyedenkénti súlyban. Az anyákat újra fedeztettem. Kitűnő erőben voltak, de annál nagyobb érdeklődéssel figyeltem, hogyan gyarapodnak a kicsinyek és milyen súlyt érnek el 3 hónapos korukra, továbbá hogy az anyák hogyan bírják ezt a tempót. A kicsinyek választás után 1—2 hétig szemmel láthatóan nem nagyon nőttek, inkább a 8-ik hét után kezdtek gyarapodni, bár látszatra ez a fajta igen csalóka. Zömöksállatok lettek belőlük, a nőstényeket továbbtenyésztésre, a bakokat húsra értékesítettem. Tizenkét hetes korban a bakok 2,55 kg átlagsúlyban voltak. Ma már ez az eredmény nem szenzáció, de akkor annak tűnt. Sokan mondták: ki hiszi, hogy ezek 12 hetesek, ki látta, hogy 10-en voltak egy alomban? Abban az időben még nem végeztem méréseket arra vonatkozólag, hogy mennyi takarmányt használ fel az állat 1 kg súlygyarapodáshoz. Tisztában voltam azzal is, hogy 4 anya és annak szaporulata messzemenő következtetések levonására nem alkalmas. 1969-ben a 4 anya ötször fialt, és almonként 9—10 fiókát nevelt fel. Ha ezen eredményeket mégis elmondtam valahol, akkor a 10—20 éves gyakorlattal rendelkező tenyésztők kórusban derültek rajta. Nehezítette a helyzetet az is, hogy környékünkön "igen komoly hagyományai vannak a nyúltenyésztésnek, ezen belül főleg a magyar óriásnak, ami külemre igen elüt a kaliforniaitól. Más fajtát honosítani egy kezdő tenyésztőnek nagyon nehéz, főleg ha a régiek nem ismerték fel az új fajták előnyeit, vagy 19. SZÁM 1971. SZEPTEMBER 25. • A TARTALOMBÓL-V Egy kezdő házinyúltenyészto tapasztalatai Miért buta a tyúk? Harc a legyek ellen •V Mini-trágyaaknás baromfiól-ф- Érdemes lúdhizlalással foglalkozni -f- Jó tudni •f A juhok tüdőférgessége tA baromfi vedlése Lengyelország tojástermelése © VADÄSZATI VILÄG-kiällItAs BUDAPEST 1971 — Körkép veszélyben látják állataik utódainak tenyészállatként való értékesítését. Véleményem szerint tenyészállat értékesítésére komoly tenyészetet létesíteni nem lehet. Igen szép jövedelmet biztosíthat a vágónyúl előállítás is. Szépen gyarapodó állományom gazdaságáról nem voltak adatok, megkezdtem kis tenyészetemben — 15 anya és annak szaporulata — az eddigi eredmények felmérését, ami nem kevés plusz munkával járt, de megérte. Fedeztetés után megmértem az anyák heti, illetve havi takarmányfogyasztását egészen a fialásig. Választás után már csak a kicsinyek takarmányfogyasztását kisértem figyelemmel. Tizenkét hetes korban lemértem a kicsinyek súlyát és ezt osztottam az anya és a kicsinyek által felhasznált takarmány súlyával. Hogy ne csapjam be önmagamat, az apaállatoknak mindig az anyáknak kimért takarmányból adtam, így meg tudtam állapítani, hogy 1 kg nyúl előállításához mennyi takarmány szükséges. Ez 3,6 kg volt. Mondanom sem kell, hogy a többször ellenőrzött eredményeimnek nagyon örültem. Szinte el sem mertem mondani, mert kinevettek. Amíg valaki 1—2 anyanyulat konyhahulladékon és egyéb olcsó takarmányon tart, addig minimális kiadás mejül fel, 10—20 anyanyúl tartásánál azonban már számolni kell azzal, hogy az sokba kerül. Ügy kell tehát szervezni a tenyésztést, hogy hasznunk is legyen. Erre csak megfelelő fajta tartásánál számíthatunk. Ha összehasonlítom az újzélandi fehéret a magyar vadassal, a következő előnyök szólnak az újzélandi fehér mellett: az anya súlya 4—5 kilő, a magyar vadasé 7—8 kiló. Az újzélandi anya 4—5 hetes korra ugyanolyan súlyra neveli a kicsinyeit, mint a 2—3 kg-mal nehezebb magyar vadas. A magyar vadas anya az életfenntartásához több takarmányt használ fel, mint az újzélandi fehér, tehát fiókáinak felnevelése sokkal többe kerül. NASZÁDI JÓZSEF )
