Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
1971. július 3. SZABAD FÖbDMtJVES.. 3 A megfeleld munkát biztosítani kell! A SZABAD FÖLDMŰVES 11. számában olvastam az Ipolysági (Sahy) Meliorációs Szövetkezet munkájáról, melynek a „Többre is futotta volna az erőből“ elme volt. Már a cikk címe Is sok igazságot rejt magában, s még többet a cikk, melyből megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság és a társadalom számára csakugyan hasznos munkát végzett a meliorációs szövetkezet munkaközössége, s mennyivel hasznosabb munkát végezhetett volna, ha, a meliorációs igazgatóság a meliorációs szövetkezet által tervezett feladatoknak nem csupán 5 százalékát biztosította volna, hanem jóval többet bízott volna dolgozóira. Ám a szövetkezet vezetői nem estek kétségbe. Ugyanis a cikk szerint a szövetkezet az 1970-es évben rákényszeredett olyan munkák végzésére is, melyek az építő vállalatok hatáskörébe tartoznak, s itt is hasznos tevékenységet folytatott, ami 11 millió 399 ezer korona értékű összbevételt eredményezett. Tehát, ha jól értettem, a saját portájukon is jól dolgoztak, ugyanakkor más területekre is átruccantak. Most í már csak azt nem értem, hogyan lehet, hogy munkásaiknak, történetesen bágereseiknek mégsenf biztosítottak megfelelő munkát. Ugyanis a gépek több mint egy hónapig egy helyben álltak. Mudrák József bágeres így magyarázza a gépek mozdulatlanságának okát, amikor ezt neki szóvátettem. — Több mint egy hónapja állnak a gépek. Hogy miért? Azért, mert nincs munka. Furcsán hangzik? Sajnos, ez az igazság. Nem félek kimondani. Akkor talán félnék, ha hazudnék, de így nincs rá okom. Én, ugyancsak a másik bágeres, dolgozni akarunk, de nincs munka. Pedig a pénz nagy úr. Nemrég nősültem, tehát szükség van a pénzre, hiszen a kezdet a legnehezebb. De kinek nincs szüksége a pénzre? S miért nem biztosítják számunkra a megfelelő munkát? Tudtommal a munkához Jogunk van, s követeljük, hogy számunkra biztosítsák. A vezetőknek ez funkcióból eredő kötelességük. — Hol telik el a munkaidő? — kérdezem tőle. — A munkaidőt mi bágeresek a műhelyben töltjük. Igaz, nem erőltetjük meg magunkat, de mi nem órabérért akarunk dolgozni. Annyit akarunk dolgozni, amennyit gépeink elbírnak. Persze nem gondolok végkimerülésig folytatott munkára, hanem a ránk bízott feladatok időbeli teljesítésére. Ehhez azonban munkára volna szükség, mert nem teljesíthető az a feladat, amelyet nem kaptunk meg. Nagyon örülnénk, ha a meliorációs szövetkezet elnöke és fő technikusa megszereznék nekünk azt az örömet, hogy a jövő téli időszakban is — nemcsak nyáron — a szakmánkba vágó feladatokat teljesíthetnénk, s akkor fizetési borítékunk is vastagabb lehetne. Ez az állapot annál is inkább bosszant, mert tudjuk, hogy az E—352-es bágernek és kezelőjének a munka már a jövő évre is biztosítva van. A félreértések elkerülése végett le kell szögeznem, hogy engem nem az bosszant, hogy az egyik bágeresnek van munkája, hanem az, hogy kettőnek nincs. A helyes eljárás tehát az lenne, ha nekünk is biztosítanák a munkát, s akkor szövetkezetünk még nagyobb eredménnyel büszkélkedhetne. Ez nyereséget jelenthetne a meliorációs szövetkezetnek s a munkásoknak. Tóth László, Egeg (Hokovce) Kedves olvasónk, vidéki levelezőnk, építőjellegű hozzászólással igyekszik a szóbanforgó meliorációs szövetkezet-____________________________ néhány problémáját elemezni. Levelének tartalma valóban érdekelt. Ezért személyesen is utánanéztem, nehogy abba a hibába essek, melybe azok, akik szükség esetén sem látogatják meg az érintetteket. így aztán csak egyoldalú Ismereteket szerezhetnek olyan fontos dolgokban, melyek, valóban megérdemelnék a tüzetesebb vizsgálatot. Magam ugyanis alaposan körülnéztem, mivel szokásom több oldalú ismeretből kiindulva képet alkotni s megítélni a dolgokat, mert az újságírót etika ezt így követeli. Való igaz, sok gondja van egy ilyen kevéssé támogatott, a földművesszövetkezetek kezdeményezésére létrehozott üzemközi vállalatnak, meliorációs szövetkezetnek, mely tagjai részére önköltségi áron dolgozik, s fenntartása érdekében mindent elkövet, hogy gazdaságosan végezhesse feladatát s dolgozói számára biztos jövedelmet nyújtson. A levél írója említi, hogy a meliorációs szövetkezet üzemtelepén többször állni látott nehézgépeket — néha egy hónapnál is hosszabb időn át. Ebben a kérdésben a szövetkezet elnöke és gépesítője az alábbi választ adta. — 1. Kevés a munka a bágerekre, mind a tagszövetkezetektől, mind pedig az állami meliorációs igazgatóságtól; — 2. Alkatrészhiány folytán elhúzódnak a javítások; — 3. A bágergépészek a Járáson kívül, tehát távolabbi munkahelyre nem nagyon hajlandók eljárni. — Ha most már az egyes tételeket egyedeikre bontjuk — teszi hozzá az elnök — például miért kevés a munka a bágerekre, az abból adódik, hogy az Állami Meliorációs Igazgatóság ezen a vidéken alig végeztet patakrendezést, (új munkát) a folyóévben csak patakmeder-tisztítást, tehát csak karbantartást bíztak ránk, melynek együttes összege a bágerekkel végzendő munkákra olyan csekély, hogy alig fedezi a bágerek vontatásával történő szállítási költséget. Ez már magában veszteséggel fenyegeti a 20—30 ezer koronás akciót. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy ilyen esetben a bágermunka költségvetési értéke legfeljebb 6—8 ezer korona. Köztudomású, hogy a tervezés előkészítésében a kis akcióknál általános hibák mutatkoznak. Ä nagy tervező vállalatok párszázezer koronás akciókat nem szívesen, vagy alig vállalnak. Azonban valakinek ezt is el kell végeznie. Ezt csinálja a meliorációs szövetkezet. A nagyméretű munkák elvégzésére az Állami Meliorációs Igazgatóságtól nem kaptak megbízatást azzal az indoklással, hogy a nagyobb, többmilliós beruházások elvégzése a Hydromeliorációs nemzeti vállalat ügykörébe tartozik. Megtörtént, hogy 1970-ben egy nagyobb akció elnyerésére lépéseket tettek, de elutasították. Éppen a felsőszemerédi patak rendezése körül volt a vita, mely beruházási összegben valamivel meghaladta az ötmilliót. Az Állami Meliorációs Igazgatóság azzal utasította el a kérelmet, hogy mivel nagyösszegű beruházásról lévén szó, a meliorációs szövetkezet nem kaphatja meg. Véleményem szerint ez a meliorációs szövetkezet káderekkel, gépparkkal, műszaki személyzettel jól el van látva, így képes lenne a legigényesebb munkák minőségben történő elvégzésére is. így aztán, mivel a meliorációs szövetkezet fö technikusának megjegyzése szerint — a kis vállalatnak csak kis morzsák jutnak — ezért nem veheti fel a versenyt a nagyokkal. Mindebben az a leglényegesebb, s talán kissé el is goni dolkoztató, hogy az Állami Meliorációs Igazgatóság megbízásából mint a meliorációs szövetkezet fenntartásához hozzá nem járuló szervezetnek a munkálatokat mégis engedményesen, mintegy 10 százalékkal olcsóbban végezték az 1969/1970-es években, mint a költségvetési összeg eredetileg előírta. Annak ellenére, hogy akadtak objektív és más természetű nehézségek s hiányosságok, beleértve a gépkiesést, a várakozási időt, az üresjáratot stb., a nehézgépekre előirányzott tervet mind 1970-ben, mind pedig ez év április végéig teljesítették. A meliorációs szövetkezet vezetősége karöltve a pártszervezettel és a szakszervezettel, igyekezett a taggazdaságok által igénybe nem vett erőt más talajjavítási munkáknál hasznosítani, tehát idegenek számára is dolgozni. Szükséges volt ez az emberek foglalkoztatása és a gépek lehető legjobb kihasználása céljából. Persze, őszintén meg kell mondani azt is, hogy a vezetőknek ez a törekvése a legnagyobb igyekezet mellett sem járt mindig sikerrel. Vonatkozik ez az év első két hónapjára — úgymond minden esztendőben — s talán a harmadik hónapra is, de ezután hónapról hónapra több lett a munka, s az év végére a kielégítő teljesítmények következté ben a bérek is a kívánt színvonalon mozogtak. Samos, a meliorációs szövetkezei az idénymunka-jelleget az időjárás szeszélyei miatt nem tudja teljes mértékben kiküszöbölni. A munkatermelékenység egy egységnyi munkára az előző évhez viszonyítva 18,1 százalékkal, az átlagos munkabér pedig 10,8 százalékkal emelkedett! A múlt évben egy főre átlag'ban 2020, a nehézgépeknél 2200, a bágereknél pedig 2204 korona munkabér jutott havonta. Az idei első két hónapban a „nekilendülés“ a kisebb munkaalkalom végett szintén problémákat okozott, de a március és az április mindent rendbehozott. A jelzett időre a nehézgépek dolgozóinak az egy főre eső átlagos bére, beleértve az 1970-es év nyereségrészesedését, melyet idén fizettek ki, 2522 koronát tett ki havonta. A bágeresek egy főre eső átlagos havi bére pedig elérte a 2750 koronát! A bérekre vonatkozó fenti adatok, gondolom magukért beszélnek, talán külön kommentárra nincs is szükség. Ami a levélírónak a bágeressel folytatott eszmecseréjét illeti, úgyszintén utánanéztem, mert úgy tűnik, hogy az illető egyoldalú és nem teljesen tárgyilagos tálalás alapján írta a levelet. Az elbeszélésből ugyanis az tűnik ki, mintha ez a bágeres lenne a meliorációs szövetkezet legrosszabbul fizetett dolgozója. Ezzel szemben arról győződtem meg, hogy jövedelme az 1970-es évben bele nem számítva a napidijakat, havonta átlagban 2448 koronát ért el. Persze ehhez 350 korona diéta is hozzájárult. Az illető keresete 1971 január eleje és április vége közti időszakban pedig átlagosan havonként 3000 koronát tett ki. Ha tehát van egy gyengébb hónap, főleg télen, amikor a havi kereset nem haladja meg a 2000—2500 koronát, abból még nem helyes levonni az elmarasztaló következtetéseket. Meggyőződtem arról is, hogy a meliorációs szövetkezet vezetői minden lehetőt elkövetnek a bérszínvonalnak az elvégzett munkával arányos megtartása érdekében, s azt tapasztaltam, hogy összehasonlítva az Ipolyságon tevékenykedő más vállalatokkal, figyelembe véve az évvégi nyereségrészesedést is, majdnem itt vannak a legjobb fizetések. Hoksza István Nyáreleji képriport Akármerre jár az ember, azt jósolják, hogy nehéz aratás lesz és ezt még betetéjüc a raktározási gondok is. Verebes Lajos, a Garamvezekényi EFSZ elnöke elmondotta, hogy a garázsok előtt is betonlapot készítettek, hogy ezen tárolhassák a gabonát. Rossz idő esetén vagy ponyvával takar;. Ják, vagy a garázs fedett részében tisztítják a gabonát. Kép és szöveg: Balia József Fényképezőgépünk lencséjével megörökítettünk néhány jellegzetes epizódot, amellyel érzékeltetni akarjuk, hogy milyen munkák folynak a határban. A déli járásokban a mezőgazdasági üzemekben teljes erővel folyik a korai burgonya begyűjtése. Ez érezhető is a piacon, mert egyelőre korai burgonyából nincs hiány. Az is újdonság, hogy már jónéhány hete hazai burgonyát esznek a fogyasztók, tehát nem szorulunk nagy mértékben a behozatalra. A Komáromi Állami Gazdaság jánospusztai részlegén szorgos lányok szedik a termést és egy-kettőre megtelnek a pótkocsik. Buja, dús volt az ide! lucerna- és heretermés. Sajnos sok helyen a rossz munkaszervezés és a kedvezőtlen időjárás miatt nagy része tönkrement. A bussaiak viszont jő munkaszervezéssel, magas fokú gépesítéssel még« eső előtt begyűjtötték a hereféléket, és a réti szénát is. Képünkön a nagyra szecskázott réti szénát nagy befogadóképességű kocsikból öntik a szénafújó elé. Képünk szintén Bussán készült, amely bemutatja, hogy a nagyra szecskázott szénát hogyan juttatják a szénafújóba, amely a dróthálóval ellátott hatalmas színbe továbbítja. Kovács László (balról az első) örömmel vizsgálgatja, szagolgatja a jóillatú és jó minőségű szénát.
