Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-10 / 27. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. Július 10, Mérlegen a korai burgonya termesztése Az utóbbi időszakban sokat olvastunk és hallottunk a burgonyatermesztés országos problémáiról, ezen termesztési szakasz jövőbeli terveiről, feladatairól és célkitűzéseiről, valamint arról, hogy milyen fejlődést kell kieszközölni a burgonyatermesztésben, hogy elejét vehessük a piaci ellátottságban mutatkozó hiányosságoknak. A tervek és az elképzelések helyesek, csakhogy..- aránylag kritikusnak mondható a termelés jelenlegi helyzete. Legalábbis erre következtetek azokból az értesülésekből, melyeket néhány burgonyatermesztéssel foglalkozó szövetkezet vezetőivel folytatott beszélgetésem során szereztem. A köztudomásúlag magas színvonalú mezőgazdasági termeléssel rendelkező dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Járásban mindössze 58 hektáron termesztenek korai burgonyát, amiből 48 hektár a szövetkezetekben található. A járás legjobb burgonyatermesztőjeként a kulcsodl (Kl'úöovec) szövetkezetét tartják nyilván, ahol egyúttal a legnagyobb területen — összesen 18 hektáron — foglalkoznak termesztésével. A minap a 600 hektáros gazdaság elnökétől, Gaál Sándor mérnöktől érdeklődtem a burgonyatermesztés eredményei felől. Mint megtudtam, éveken keresztül szép sikerrel termesztik a korai burgonyát ebben a szövetkezetben, hiszen általában magasan túlszárnyalják (átlagos hektárhozam szempontjából) a nevezett növény termesztésével kapcsolatos járási méretű eredményeket. Ebben az évben 110 mázsa átlaghozammal számolnak. — Sajnos lassúbb, vontatottabb volt a növényzet fejlődése, nem kezdhettük meg idejében a betakarítást, és így a gyorsan változó felvásárlási ár szempontjából hátrányba kerültünk. Ha ki akartuk volna használni a legoptimálisabb felvásárlási ár időszakát, lényegesen korábban kellett volna kezdenünk a betakarítást, de akkor viszont meg kellett volna elégednünk 60 q körüli átlaghozammal. Ezt azonban nem engedhetjük meg magunknak, s így másként kellett megoldanunk a kérdést — mondta többek között Gaál elvtárs. Hogy milyen megoldást választottak? Egyszerűen leálltak a begyűjtéssel, — az elnök ugyanis bízik abban, hogy egy bizonyos idő eltelte után a jelenlegi 110 q helyett 170 q burgonyát takaríthat majd be egy hektár vetésterületről a szövetkezet. Lehet, hogy igaza lesz, bár nem tudom, figyelembe vette-e azt, hogy az utóbbi időben lehullott és a még várható csapadékmennyiség nem éppen a legjobb kilátásokkal kecsegtet. Az általános vélemények egyeztetése után úgy fest a dolog, hogy a szóbanforgő járásban 60—80 mázsa közötti átlaghozamra számítanak ко-►WT«-* Л . A. ^ s V 4 <4y Munkában a burgonyakiszántó gép. rai burgonyából. A kulcsod! szövetkezetben 110 mázsás hozamról beszéltek, s mégis elégedetlenek. Mit szóljanak akkor a gyengébb eredményeket elérő termelők? számol a korai burgonyával. Nos, ehhez már azt hiszem nem fűzök kommentárt, bár lehetne. ★ A hetényl (Chotín, komárnói járás) szövetkezet 9 hektáron termelt korai burgonyát. Amikor ezek a sorok napvilágot látnak, a szövetkezetben talán már el is felejtik, hogy ilyen növényük is volt. Az is lehet, hogy elég hosszú időre elfelejtik, mert ők is törölni kívánják ezt a kultúrát a következő év tervéből. A 9 hektárról összesen 382 mázsa termést takarítottak be a hetényi szövetkezetesek, ami számításaim szerint 42,4 q átlaghozamot jelent. Sokkal kevesebb, mint a kulcsodiak által elért eredmény, de a helyzet pontos ismerete érdekében szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a fagyok annakidején alaposan megkárosították a növényzetet, sót úgyszólván teljesen tönkretették azt. A további fejlődés során azonban olyannyira regenerálódott a növényzet, hogy legalább az említett 42,4 q-át megadta hektáronként. Terbák Zoltán mérnök, a szövetkezet agronómusa azt is elmondta, hogy minden jel arra mutat, hoj/y a következő évben nem ültetnek burgonyát. Egyrészt ritkán válik be, másrészt pedig költséges a termelése és aránylag sok kézi munkát igényel. burgonyatermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemben is hasonló eredmény mutatkozik ezen a szakaszon, s ott is hasonlóak az elképzelések ezen növény termesztését illetőleg, akkor ismét baj lesz az ellátással.-dek-A kulcsodl elnök azt Is „megsúgta“, hogy a következő évben nem Ennyi talán elég is a helyzetleírásból. Az egészhez még talán annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy ha a többi Az árpatermesztés távlati fejlesztése Arpatermesztésünk helyzete Az árpa termesztése köztudomásúlag nagy népgazdasági jelentőséggel bír. Az árpatermesztés elsősorban a söripar számára biztosítja a szükséges és nélkülözhetetlen nyersanyagot. Egy mázsa tisztított árpából hozzávetőlegesen 80 kilogramm malátát készítenek, s ebből mintegy öt hektoliter sört lehet előállitani. A maláta- és sörgyártás folyamán visszamaradó melléktermékeket visszajuttatják a mezőgazdasági üzemekbe, ahol takarmányozási célokra használják fel azokat. Az árpa nagyban hozzájárul a takarmányalap biztosításához is, hiszen mint abraktakarmány, kitűnően értékesíthető, jó tápanyagtartalommal rendelkezik. Ezenkívül a szóbanforgő termény jelentős devizaforrásként is szerepel, mivel a jő minőségű sőrárpa, de főleg a hazánkban előállított maláta iránt, külföldön is nagy az érdeklődés. Az általunk exportált malátát a világpiacon standardként kezelik, s ehhez hasonlítják a többi országok készítményeinek minőségét. Ez aztán megmutatkozik az árak alakulásában is, mivel a Csehszlovákiából exportált maláta tonnájáért 15—17 dollárral többet adnak. így aztán nem is csoda, hogy — Ausztrália kivételével — minden világrészbe eljut a hazánkban előállított maláta. A felsorolt tények azt hiszem igazolják azt az állítást, hogy nagy jelentőséget tulajdonítunk az árpa termesztésének. így tehát nem csoda, ha világméretben a búza, a rizs és a kukorica után a negyedik, hazánkban pedig az őszi búza után a második helyet foglalja el ez a növény. GYORS ÜTEMŰ FEJLŐDÉS Az utóbbi két évtized folyamán jelentős fejlődésen ment keresztül az árpatermesztés. Ha világviszonylatban vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy lényegesen növekedett az árpa vetésterülete, javultak a hektárhozamok, s ezzel párhuzamosan az össztermelés is javuló tendenciát mutatott. Az árpatermesztés leginkább Európában fejlődött. A háború utáni időszakban Európa terülatén 38 százalékkal növekedett az árpa vetésterülete, s a nagyobb hozamok révén több mint kétszeresére nőtt az össztermelés. 1967-ben például Belgiumban 36,4 q,. Hollandiában 34,7 q, az NDK-baA viszont 33,2 mázsa átlaghozamot értek el ebből a terményből, Csehszlovákia pedig a hetedik helyen végzett. Az említett államok sikereit nemcsak a kedvezőbb éghajlati ős talajviszonyok segítették elő, hanem a gondos tápanyagpótlás, a nagyhozamú fajták, valamint a fejlettebb agrotechnika és a kisebb betakarítási szemveszteség is. AZ Arpatermesztés FEJLŐDÉSE HAZÄNKBAN Szlovákiában az árpa vetésterületének nagysága az utóbbi évek folyamán eléggé stabilnak mondható. Az 1934—1938 közti időszakhoz viszonyítva az 1961—1965-ös években mindössze 200 hektárral csökkent ezen növény vetésterülete. Ezzel szemben Csehszlovákiában az utóbbi időszak alatt 34 000 hektárral növekedett az árpa területe, ami 5,2 százalékos javulást jelent. Hasonló volt a helyzet Szlovákia területén az 1966—1969-es időszakban is, mivel 1969-ben csupán 100 hektárral nagyobb területen termesztették ezt a növényt, mint 1968-ban. Csehszlovákiai méretben viszont az említett időszakban 89 ezer hektáros növekedés volt tapasztalható. Az árpa vetésterületének háború előtti és utáni alakulása egyaránt arra enged következtetni, hogy Szlovákia területén mindig előszeretettel termesztették ezt a kutúrát, megbíztak benne és nem eszközöltek nagyobb változásokat a vetésterület nagyságának szempontjából. Míg a vetéiterület nagyjából változatlan maradt, nagyon is változtak a hektárhozamok. A hozamok 1961—1965-ös átlaga 6 mázsával nagyobb volt, mint az 1934—1938 közti időszaké, viszont 1969-ben már 9,4 mázsával többet takarítottak be egy hektárról, mint az 1961—1965-ös években. Ez annyit jelent, hogy a háború előtti hozamok (14 qj több mint kétszeresére növeltük (29,4 q) a szóbanforgó termény átlagos hektárhozamát. Csehszlovákiai viszonylatban ezen növény hozamai az említett időszakban 100 °/o-kal növekedtek. A hozamok javulása maga után vonta az össztermelés növekedését is. Szlovákiában 1969-ben 914,9 ezer tonna árpát termeltünk, ami az 1934—1938-as időszak átlagánál 504 ezer tonnával, az 1966-os év Növényvédelmi teendők A nyári időszak említése a legtöbb mezőgazdasági dolgozóban a gabonabetakarítás ügyes-bajos dolgait eleveníti fel. Ezen valóban fontos teendő ellenére sem szabad megfeledkeznünk a növények egészségi állapotának, az esetleges kártevők elterjedése fokának szemmeltartásáról, s nem szabad elhanyagolnunk a növényvédelmi munkálatok elvégzését sem. A jelen időszakban is több olyan betegség és kártevő garázdálkodik földjeinken, melyek ellen azonnal fel kell venni a harcot. Minden évben köztudomásúlag nagy károkat okoz hazánkban az amerikai burgonyabogár (koiorádébogár), mely ebben az évben is ellepte a burgonyaföldeket. Az üzemek többségében sikeresen védekeztek ezen kártevő ellen, de úgy látszik, még napjainkban sám tudják mindenütt, hogy a Despirol (por alakban 20 kg/ha, permedé formájában pedig 0,3 kg + 300 liter víz/ha), a Birlane (1 liter + 300 liter víz/ha), az Unden (hektáronként 1 kg + 300 liter vtz), a Soldep — 1,5—2 liter+300 liter víz — és a Phosdrin — 1 liter + 300 liter víz/ha — készítmények segítségével sikeres harcot lehet folytatni a nevezett kártevő ellen. További komoly betegségnek számít a burgonyavész, vagyis a fitoftéra. Ez a betegség még egyelőre nem jelentkezett ebben az évben, de nem árt, ha a félkorai fajtáknál elvégezzük a preventív védekezést, főleg a galántai és a Banská Bystrica-i járás keleti, a humennéi járás északi részén, valamint a nyitrai, rimaszombati, rozsnyói, kassai, trebišovi és a michalovcei járások burgonyatermesztö körzeteiben. Egyelőre azonban csak a félkorai burgonyánál végezzük ezt a műveletet, mivel a kései fajtáknál még nem érnénk el semmilyen hatást. A kései burgonyánál később, az időjárás alakulása szerint kerül majd sor a védekezésre. A fei nem tüntetett járásokban nem kell egyelőre védőintézkedéseket tenni, de nem árt, ha itt is figyelemmel kísérik a növényzet fejlődését. Azokban a járásokban, ahol előfordul a burgonyavész, az ellene történő védekezést össze lehet kötni a burgonyabogár elleni harccal, feltéve, hogy nem használnak réztartalmú készítményeket. A burgonyavész ellen a következő készítményekkel lehet védekezni: Kuprikol — 6—В kg + 400 liter víz hektáronként. nyáron Kupritox — 4—6 kg+400 liter víz/ ha. Novozir-N 50 — 2-3 kg + 400 liter víz/ha. Perozin - 1,25-3 kg + 400 liter víz/ha. Dithane M-45 — 2—3 kg/ha. Brestan 60 — 0,4—0,6 kg+400 liter víz/ha. Polyram combi — 1,5—1,8 kg + 400 liter víz/ha. Niroxid — 20 kg/ha (porozás). Ezenkívül alkalmazni lehet a Kuprikol és a Novozir N-50 keverékét — 3 + 2 kg + 400 liter víz/ha, valamint a Kuprikol és a Perozin keveréket — 3+1,25 kg + 400 liter víz/ha — is. Egyes járásokban megkezdte kártevő munkáját a vetési bagolypille, illetve annak tojásokból kikelt hernyó-generációja. Ezek a kártevők elsősorban a kukoricát és a cukorrépát támadják meg. A védekezést időben kell megkezdeni, mert később a kártevők behatolnak a talajba, s akkor már nem tudjuk őket elpusztítani. Védekezni a Métádon készítménnyel lehet: egy hektárra 2—3 liter vegyszert számítunk. A magtermesztésre meghagyott többéves takarmányok egészségi állapotát is figyelemmel kell kísérni. A nyári időszakban főleg a lúhere-cickánybogár és a lucernabimbó-guhacslégy előfordulásával lehet számolni. A cickánybogár ellen a Metationnal (2 liter/ha) lehet védekezni, a gubacslégy ellen pedig a Meiipax készítményt használjuk, de csak az elvirágzás után. Számolni lehet továbbá az amerikai fehér szövőlepke hernyóinak elterjedésével is. Ezek főleg a gyümölcsösökben tesznek kárt, de más híján az egyéb lomblevelű fákat is knpaszra rágják. A szőlőkben a peronoszpóra ellen védekezünk. Ne feledkezzünk meg a magiárak és egyéb tároló helyiségek fertőtlenítéséről és rovartaianításáról sem! Ing. FRANTIŠEK RICHTER MPV SSR A legtöbb mezőgazdasági üzemben ebben az évben is gazdag termés ígérkezik. Az arató-cséplőgépek helyes beállításával a minimálisra szeretnék csökkenteni a termelők a szemveszteséget. Foto: -bor össztermelésénél pedig 245,6 ezer tonnával volt több. A SÖRÄRPA feldolgozása ÉS AZ EXPORT Az 1960-as évtől kezdve rohamos fejlődés tapasztalható a söriparban. Ettől az évtől kezdve jelentősen megnövekedett a sörárpa szükséglete és a maláta exportálása is. 1960-ban csupán 45,6 ezer tonna sörárpát igényelt a feldolgozó ipar és 7,3 ezer tonna volt az exportált maláta mennyisége, viszont 1969-ben már 189 ezer tonna árpát igényelt a söripar és 80,3 ezer tonna maláta került kivitelre. A Szlovákiából exportált maláta mennyisége 1966-ban az ország inalátakivitelének 36,1 százalékát jelentette. Szlovákia malátatermelésének fele napjainkban kiviteli célokat szolgál. Sajnálattal kell azonban megállapítani, hogy az utóbbi időszakban állandóan csökken a sörárpa minősége. Ez természetesen maga után vonja a sör minőségének romlását Is, sőt az exportra szánt maláta sem mindig a legmegfelelőbb. Az utóbbi három évben a cseh országrészedből szállítottunk Szlovákiába sörárpát, hogy legalább a maláta kivitelére Irányuló kötelezettségünknek eleget tudjunk tenni. Ezt a jelenséget nagy hiányosságként lehet minősíteni, főleg ha figyelembe vesszük azt a tényt is, hogy az ezt megelőző években Szlovákia nem hogy nem szorult segítségre, hanem még Innen szállították a cseh országrészekben hiányzó mennyiséget. (kádek) (Következik: A sörárpa-termesztés helytelen fejlődésének okai.)
