Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-11 / 36. szám

Pecsenyekacsa tenyésztési kísérletek

A modern kacsatenyésztés egyformán irányul a hústerme-' lésre és a tojás nyerésére. A legismertebb fajták — az indiai futó, a pekingi,' a roueni, az aylesbury, a caki Campbell mind kettős hasznosításúak. Az utóbbi időben kísérleteket végeztek a kultúrfajok és a vadréce párosításával s hibridjüket félig szabad tartásban nevelik fel. A pekingi-vadréce ivadék húsosabb mellű, mint maga a pekingi. Kacsahibrideket több országban, így a Szovjetunióban, Angliában és Franciaországban különböző kultúrfajták keresztezésével is előállítottak. A pekingi javítható húsra (az USA-ban a jobb takarmányértékesítésre törekszenek) vagy tojásra,' mint a német típusú pekingi esetében.

A nehéz fajtájú kacsa éves korára válik jő tojóvá, a késői kelésből csak a második évben kívánatos szaporítani. Jó a gácsért évente cserélni, váltogatni a tojók csoportjához. Az előbbi 3—4 évig tenyésztésben marad, a tojó viszont csak addig, amíg kielégítően termel.

Nincs jelentősége a nemek elkülönítésének a pecsenyekacsa nevelésében. Egyébként a hús-előállítás költségének 45—60 százalékát a takarmányra fordítják. A kacsák takarmányozásában a következő hibákat találták leggyakrabban:

Az állami halgazdaság n. v. lévai részlegének tavain pekingi kacsafajtát nevelnek. -kszbj mennyiségi és minőségi hiányosságok mutatkoznak a takarmányban;

c) nagyon hirtelen változást idéznek elő a táplálék adagolási módjában vagy szerkezetében és összetételében;

d) helytelen etető-állítással és feltöltéssel elősegítik a túlzott takarmánypazarlást;

e) a nem termelő időszakban túletetik az állatokat.

Az itatás körüli hibák leggyakoribbja, hogy az ivóvíz raenynyisége és tisztasága nem megfelelő.

Ma már egész évben keltenek kacsát. Kettős, hármas keresztezést is végeznek, szemcsézett tápot etetnek automatákból. A takarmányt vitaminnal, proteinnal egészítik ki, fokozzák a takarmány energiatartalmát és más módon is-elősegítik a termelést. Ma már 8 hétre sikerül leszállítani a hizlalási időt — ezt a mai takarmányok használatával nem kívánatos túlhaladni, mert akkor több kutató megállapítása szerint 1 kg hús előállításához 0,2—0,3 kg-mal több takarmány szükséges. Franciaországban a pézsmakacsák és a mulard néven ismert hibridek már 3 hét után legelnek, csak kevés kiegészítő takarmányra szorulnak. A pézsmakacsa a jó májat adó mulard keresztezésében hasznos szerepet játszik. A mulard előállíthatósága a pézsmagácsér termékenyítőképességétől függ, s az elérheti a 90 %-ot. Legeredményesebbek a fiatal gácsérok. Az eredményben szerepet játszik a keltetési technika is. A pézsma kisteljesítményű tojójától nem várhatunk olyan eredményt, mint például a caki-campbelltől, vagy az indiai futótól, ezek 6—8 hónapig képesek naponta tojást rakni.

Francia kutatási eredmények azt látszanak igazolni, hogy a heterózis hatás a mulard esetében — ha összehangoltak a genetikai tényezők, a szülők kora megfelelő és a gácsér jó örökítő — kedvező. Ez a táblázatból is kiviláglik:

Pézsmagácsér X másfajta tojó PézsmagácsérX Fi tojó

Pézsma

Roueni

Pekingi

• Orpington

Duciair

RoueniX pekingi

RoueniX orpington

Pekingi X orpington

A tojások

száma

0

80

150

150

250

200

150

200

Kelésl %

80

55

25

55

10

50

55

50

a) kórokozókkal nak;

fertőzött vagy helytelen keveréket adagol-A galamb tömése Franciaországban

A múltban a fiókát átlagosan 25 napos korban elvették a szülőktől, abban az időszakban, amikor már szépen kifejlődtek, de még nem röpülnek.

Ma is, mint régen, találkoztunk kézi töméssel. A szemes kukorica tömése a tömeges hizlalásban alig alkalmazható, ezért javított módszerrel váltották fel. Leginkább a tölcsért használják, olyanféle készüléket, amelyet a lúd májra történő kihizlalásából ismerünk. A tömés úgy történik, hogy gumivégű tölcsért helyeznek a galamb csőrébe, majd a pépet betöltik a tölcsérbe és ezen keresztül benyomkodják a begybe.

A hizlalópép kukoricadara és tej keveréke, vagy hajdinadarából és tejből készült pép, amihez az utolsó napokban nyers tojást kevernek.

A gazdaságos galambhizlalás feltételei:

a) háromhetes (maximálisan 25 napos) egészséges fiókák,

b) a tömés 5—8 napnál hosrszabb időre ne terjedjen ki (sem pépes, sem szemes táplálék esetében),

c) naponta négy-ötszöri tömés.

d) az állatok minden tömés után kanálnyi enyhén sózott vizet kapjanak,

e) tömés után az állatok félhomályban, mérsékelt hőmérsékletű környezetben tartózkodjanak. -k-Durand szerint a pézsmagácsér nem szívesen termékenyíti a fehér tollú tojókat. Egyszerű vagy kettős keresztezések azonban egyenletesebb eredményt mutatnak, az ivadék hizlalható és májminősége kielégítő (Avicoltura)

A viador nem ijed meg semmitől

A külföldön még ma is igen divatos „kakas-viadalok“ arra ösztönözték a régi szakembereket, hogy olyan tyúkokat neveljenek, amelyek harcias természete és alkata teljesen megfeBaromfigyár a Szovjetunióban

A Szovjetunió tojástermelése 1970-ben meghaladta a 40, az ötéves terv végére pedig meg fogja közelíteni a 47 milliárdot.

Az országban eddig általában a kolhozok és szovhozok biztosították az ország tojásszökséglétének nagyrészét, napjainkban azonban egyre nagyobb fejlődésnek indulnak az állami „baromfigyárak“. Jelenleg körülbelül 500 ilyen működik az ország különböző területein.

Nemcsak a Szovjetunió, hanem egyben a világ legnagyobb baromfigyára termel Moszkvától 70 kilométerre, a Glebovszki gazdaságban. Húsz másik hasonló állami gazdasággal látja el a szovjet főváros 7 millió lakosát tojással. Például 1970-ben egyedül a Glebovszki gazdaság 105 millió tojást küldött a moszkvai üzletekbe.

A kongresszus előtti munkaversenyben a gazdaság dolgozói vállalták, bogy 8,5 millió tojást adnak terven felül 1971 első negyedévében.

(APN hírügynökség)

leljen e célra. E fajta minden más hasznosítással jól versenyzett, hiszen nagyobb jövedelmet biztosított a tenyésztőnek.

A sport hazájában az ún. „Fehér-angol viador tyúkból“ kitenyésztett óriás és törpe viador tyúkokat számtalan színváltozatban tenyésztették az angolok. \

Fő jellege az erős testalkat, hosszú láb, a végtelen „harci kedv", amely a tenyésztőnek busásan fizetett.

Egy viador sport kakas nem ijed meg semmitől. Szembeszáll bármiféle állattal és bizony még az embertől sem'fél. Vere>kedésben, mérkőzésben a végkimerülésig kitartó. Folytonosan küzdve rendszerint megnyerte a versenyeket s tartásáért busásan fizetett.

Ma, amikor a „rejtett tartalékokat“ kutatjuk, nem ártana e hasznos tyúktenyésztésre is felhívni a figyelmet, annál is inkább, mert a viadorfajták között van egy színes változat, amelyet hazai viszonyaink között sikerrel lehetne tenyézteni. Kmosko László mérnök

Pontyfogta nylon - nylonfogta ponty - horgászfogta mindakettd...

Nagyon sok a vita — volt is mindig — a halfogások körül. Néha kedves modorban folyik a vélemények tisztázása, máskor meg fellángolnak a szenvedélyek annyira, hogy még a vitás hal is ficánkol a szakban. A horgászok már arra gondolnak, döntőbíróságot kellene alakítani, hogy legyen aki kimondja a~tiöntő szót, de ennek bizonyos nehézségei vannak. Amíg összeülnének a „döntnökök“, bele telne pár nap. Ez alatt az idő alatt a hal — döntőbíróság ide, döntőbíróság oda — egyszerűen megbüdösödne. Ez a hal szokása, ha sokáig szárazon marad. Kezdi a fejénél és folytatja végig. Így hát egyelőre a helyszínen kell eldönteni, hogy kié is a vitás hal, mint ahogy a Balatonfüreden augusztus 17-én megtörtént.

Ott ültek a híres, szép parti sétányon a horgászok, mint őszszel a fecskék a sürgönydróton, csakhogy éppen nem csicseregtek. Erre később került sor.

Egymás mellett, ki fenékre, ki úszóra dobta ki a horgát nagy reményekkel eltelve, hiszen előző napon egy 6 kilő 80 dekás pontyot fogtak s még aznap délután három 1,5—2,5 kilogrammosat fogott ki a tanár horgásztárs. Híre is ment

a szép fogásoknak és vagy tizenöt türelmesen izguló horgásszal népesedett be a sétány. Valamennyi legalább egy-egy

7—8 kg-os pontyot akart fogni. Esetleg hármat-négyet. A horgásznak ritkán elég a fogás. Eltelik a várakozásban 1—2—3 óra. Sehol semmi. A horgászok várták, hogy jönnek a pontyok, a pontyok meg, hogy elmennek a horgászok és most azon múlott a siker, kinek van nagyobb türelme. Már délfelé járt az idő, de a pontyok bírták idegekkel. Oda se szagoltak a legpuhább kukoricának, a legzamatosabb máiénak. Nem volt egy kapás sémi Hiába parittyázták félóránként a kívánatos kukoricát a hínárba, a pontyok-, nak összefolyt a nyál a szájukban, de kitartottak és nem kapták be a horgot. Már-már lemondtak a horgászok,, de egy ideggyenge ponty egyszerre csak kapott és húzni kezdte az egyik horgász (jó ötvenes bácsi] zsinórját. Berreg az orsó, bevág a horgász, érzi, hogy akadt a horog és húzni akarja. A ponty se hagyta magát. Nekirugaszkodott és vagy 30 méter nylon lepergetése után egyszerre csak — pakk — szakad a nylon és a horgász biztosan tartja kezében a könnyűvé vált

botot. Oda a hal, oda a nylon, neki csak a bánat maradt.

Alig múlik el egy perc, egyszerre a kárvallott horgász szomszédja vág be. Kapása volt. Húzná is ki, de pár méternyi húzás után a hal lemarad.

— Ne búsuljon, ez is elment — kiáltja át a szomszédnak, s most már ő mérgelődik csendben, mint fegyelmezett horgászhoz illik. Alig, hogy elmélyült a bánatban a második kárvallott, a mellette levő 15 éves ifjú horgász nem szól, nem beszél, csak bevág és kihúz a partra egy három és félkilós szép, nemes pontyot, egy „uszályos“ pontyot. A horga nem a pontyba, hanem az uszályába, — egy összegubancolódott nylon-csomóba akadt, így fogta meg.

Kint volt a parton a ponty, de még ki se emelték a szákból, már ott van az első kárvallott.

— Megvan a pontyom, meg a nylonom — hangzik örvendező kiáltása.

A fiatal horgász, aki kifogta, megütődve néz rá és ezt feleli:

— A hal azé, aki kifogta, nem azé, aki elszalasztottal

— De az én nylonomat szakította el. Most is benne van a horgom a szájában! — hangzik az ingerült válasz.

— A hal elmenekült és én fogtam ki! — replikázik az ügyes fiú.

Közben odasereglenek a parti horgászok. Most kezdődik a csicsergés. Nem törődnek vele, mi lesz a botjukkal. Ez a vitás pontyozás fótiban érdekli őket. Megszólal az egyik:

— A nylont vissza kell adni a bácsinak. Láttuk, hogy az ö orsójáról szakadt le. — Vita nélkül megállapodnak ebben. Aki a halat fogta, szinten sértődötten helyeselt:

— Csak nem gondolja valaki is, hogy a nylont meg akarom tartani. De a ponty az enyém.

— Nem úgy van az — mondja az első kárvallott. — Nem volt kapás, a nylonomba akadt a horga. Ez annyi, mintha segített volna kiemelni a halamat.

— Kiemelni csak azt a halat lehet, amelyik zsinóron van. Elszabadult halat fogni kell — volt az általános vélemény.

Végül is a második kárvallott, Kurányi Zsigmond bácsi döntötte el a vitát, mint legidősebb:

— A nylon sorsa nem vitás. Eredeti tulajdonosáé. A halat pedig megfelezik, de hosszában.

így is történt. Belenyugodtak a salamoni döntésbe. Gerlóezi

V í z p a r t i tapasztalatok

Horgásztunk. Pontyot akartunk fogni. Társam úszójának karja fehérlett a víztükrön mint a frissen esett hó.

A tő felülete itt-ott buborékot vetett, amit ponty-mozgásnak, turkálásnak tulajdonítottunk. Félszememet társam úszójára meresztettem, mert tőszomszédságában buborékolt a víz.

Váratlanul szél kerekedett. Hevesen fodrozta a víztükröt. Társam úszója megmozdult. Félig víz alá merült. Azonban pillanat alatt visszanyerte előbbi helyzetét. Mozgását kétségkívül a ponty kíváncsisága okozta. Az ínyenckedő bizonyosan megízlelte a csalit és azon törte a fejét, vajon mit csináljon vede?

Rövidesen bekövetkezett a várva-várt pillanat. Társam úszója elfeküdt a vizen, mintha már megunta volna a sokáig tartó várakozást, „őrállást“.

Társam kezdő horgász. A szíve ezért erősen tam-tamozott. Biztonság kedvéért kezembe ragadtam horgászbotját, persze nagyon óvatosan, nehogy megérintsem a halászfonalat, mert azt megérezné a ponyt és faképnél hagyná nemcsak a csalit, hanem a csalizókat is.

Azonnal bevágtam, mert az úszó víz alá merült. A fonál megfeszült, a hal ellenállott. Megkezdődött a döntő küzdelem: a „párbaj“. A hal harapásából és fortélyából ítélve — ponty volt a horgon.

A hal szívós ellenállása és a cséve merevsége szakadással fenyegette a halászfonalat. Az orsó fogantyúját hiába erőszakoltam volna, egyetlen méterrel sem kurtíthattam a közöttünk levő távolságot. A hal villámgyorsan cikkázott hol jobbra, hol balra, és veszedelmesen húzta magához a horgászbot hegyét.

A bot merőleges tartása ilyenkor a biztos siker föltétele. Jobb kezemmel mellemhez

szorítottam a botot és ellenőriztem az orsó rögzítőjét, amely lehetetlenné tette a cséve ellenkező irányú forgását.

A fonálszakadás meggátlása céljából meglazítottam az orsó fékjét és alkalmat adtam a halnak, hogy ne érezzen akadályt és szabadabban mozoghasson. A fogantyú forgását meg kellett gyorsítanom.

E manőver megkönnyítette a hal fárasztását és biztonságot nyújtott, hogy nem szakad el a fonál. Jóllehet ilyen körülményes küzdelemben a hal alaposan elfárad, mégis megesik, hogy leszakad a horogról.

Ilyen horgász-balsiker általánosan több okot rejthet magában.

Elsősorban a horgász szelessége és ügyetlensége lehet az ok. A horgászkészség rossz minősége szintén előmozdíthatja a szakadást. Leggyakoribb azonban a hibás horogkötés.

A vérbeli horgász legnagyobb öröme az, ha a hal nagy és sikerrel végződik a sokáig tartó fárasztás. Viszont szerencsétlenségnek tartja, ha a ha! valamilyen módon elszabadul.

A nagy hal fárasztása alaposan megviseli a horgász idegeit. A hal elszabadulása felet ti szünös-szüntelen félelem akadályozza a horgász munkáját. Némely horgászt fölizgatja a sokszor teljesen fölösleges elmélkedés a horogra került ha! nagyságát illetőleg. Erre a hal ellenállásának erejéből lehet következtetni. Látni a küzdő halat csak kristály-tiszta vízben lehet. Ha zavaros a víz, a küzdelem lefolyása misztikus titokzatos.

A laikus fnem szakértő} néző, aki a vízparton állva kíséri figyelemmel a hal fárasztását. nagy érdeklődéssel viseltetik a horgász személye iránt. El tudja képzelni, milyen hevesen dobog a horgász szíve és látja, mennyire liheg a nagy izgalomtól. Nem csoda, ha a horgász ilyenkor nyugtalan lesz, elhibázza dolgát, mert még a tökéletes kifárasztás előtt húzza a parthoz a halat, hogy emelőhálójába kerítse. Megesik, hogy a hal ilyenkor megfeszíti erejének maradékát, nagyot csap a farkával és elillan.

A halfárasztás feladata föltételezi, hogy a horgász tisztában legyen azzal, mit akar csinálni és hogyan akarja azt megtenni, továbbá hogyan kell viselkednie pikkelyes ellenfelével szemben?

A föltétien nyugalom, a küzdő hal mozgásának, kirohanásainak és fortélyainak pontos megfigyelése, a tökéletes horgász-készség, a megbízható horgászfonál az orsó fékjének helyes beállítása és a fárasztott hal fejének ismételt levegőzése a siker abszolút föltétele. Ha ezt a feladatot a horgász pontosan teljesíti, a hal annyira elfárad, hogy önszántából vonul be a fölkínált emelőhálőba.

Amikor már parton a hal és elkeseredetten hánykődik az emelőbáló béklyóiban akkor sem biztos, hogy a horgász zsákmánya. Megtörténhet, hogy evickélés közben a hal kiköpi a horgot, kisiklik az ügyetlen horgász kezéből, és visszaugrik élete legfőbb elemébe: a vízbe! Ilyen balsiker többnyire akkor éri a horgászt, ha Izgatottan, hfibe-hurgya módon gyömöszöli ..prédáját“ haltartó szákiéba. .

SEtMEC ADOLF