Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-11 / 36. szám

[KÜLFÖLDI A Takarniányozott pontyok előnyben Vavilkin A. S. és társa összehasonlító vizsgála­tokat végzett olyan két­­nyaras pontyokkal, ame­lyek szülei különféle környezetben és takar­mányozásban részesül­tek. így voltak, amelyek gyéren, közepesen és in-Ítenziven voltak népesít­ve. Takarmányozás te­kintetében az első cso­port kizárólag természe­tes táplálékot, a második csoport normális takar­mányozást, az utolsó cso­port változatos és bősé­ges takarmányt kapott. Megállapították, hogy a népesítés nem, a bősé­ges és jó takarmányozás annál inkább fontos szempont, mert csakis ilyen körülmények kö­zött tartott anyák utó­dainál legnagyobb a meg­maradási százalék, és a fejlődési értékek is eb­ben az esetben a leg­kedvezőbbek. (TSCha Moszkva) ▲ Gyilkos orcákkal riasztják a fehér delfineket. Fisch f. F. és Vania J. S. rövid beszámolót készítettek arról, hogy az alaszkai j Bristol öbölből rendsze­resen és tömegesen fel» [ úsztak fehér delfinek (Delphinápterus leucas) a Kvichak folyóba azzal a céllal, hogy az ottani gazdag lazac- és piszt­rángállományban lakmá­­rozást csapjanak. Napon­ta két alkalommal 200— 500 fehér delfin hatolt fel 16—25 km-nyire a fo­lyóba, hogy éhségüket a drága és értékes halak­kal csillapítsák. A kuta­tók ravasz módszerhez nyúltak. Az egyik delfi­­náriumban magnetofon­­szalagra felvették a gyil­­koc orcák hangját (kard­szárnyú delfin, Orcinus orca — legveszedelme­sebb, vérszomjas ellensé­ge a fehér delfinnek), ftíüjd azt rendszeresen íéjátszották — víz alatti hangszórók segítségével —- a folyók torkolatá­ban. A rettegett hangtól ár-Jtéhér delfinek annyira megijedtek, hogy ettől (cézdve messzire elkerül­ték a Kvichak folyót és környékét, s ezzel egy­­ťáôben jelentősen emel­kedett a halászok hal­zsákmánya. (Das Tier) A nagy halászdinasztia utolsó mohikánja Naptól vörösre cserzett arcú, idus, markáns férfi, a nagymúltú halásznemzedéknek — melynek története egészen az 1500 as évekig nyúlik vissza — mondhat­nám utolsó sarja ül velem szemben. Kérdéseimre be­szélni kezd a múltról és jelenről. A Czillingek még a mohács! csata után — amikor a török a Dunántúl legnagyobb részét elfoglalta — Esztergomból szár­maztak Komáromba Előző lak­­helyükön-halászattai foglalkoz­tak és új otthonukban is foly­tatták ezt a nemes mestersé­get. Akkoriban bizony a nagy­bani halászat iparnak számí­tott, amelyet három évig kel­lett tanulni, mint más mester­séget. — Őseink — mondja Czilling bácsi — több ladikkal, teljes haiászfelszereléssel érkeztek Komáromba és természetesen számos halászlegényt is foglal­koztattak. Egyik ősünk halász céhmester ,is volt, amiről a sár­guló pergamenre írt halászen­gedély tanúskodik. Ezeket nagy pecséttel zárták, és József, va­lamint Lipót császár aláírásá­val látták el. Olykor az ilyen pecsétek elérték a 10 cm-es át­mérőt is. A céhmesteri tisztsé­get őseink 1938-ig viselték. Csa­ládunk birtokolta a díszes, fa­ragott céhládát, amely leg­utóbb a hetven éves András roltak a környékről. A halállo­mány megcsappant és nem fi­zetődön ki a halászat. Bizony Pista bácsi ts a nagyszögre akasztotta a hálót, és azóta az építő vállalatnál dolgozik. Szor^ galmas munkájáért emlékdiplo­mát is kapott. Azonban még most is szívesen emlékezik a­­régi szép időkre. Egy „tanya­­vetéskor“ a Nagy-Dunán két­­három mázsa halat Is fogtak. A Vág—Duna esetenként még többet is adott. A kis Nyitra folyócska nagyon gazdag hal­állománnyal ajándékozta meg a halászokat, olykor tíz mázsa is ficánkolt belőlük a hálóban. A Zsitvában is vígan folyt a halászat, sok volt benne a csu­ka meg a ponty. A Nyitrában főleg harcsák tanyáztak, de ab­ban fogták a legszebb pontyo­kat is. Gútától Komáromig a Vág-Dunában süllők, balinok, dévérek, harcsák úszkáltak nagy mennyiségben, csak úgy „forrott tőlük a víz“. Akkori­ban egy tanyavetéskor a tíz mázsás eredmény sem volt rit­kaság. Volt is a halászoknak vovv_»í\ vuiugaiuauaft a itat t a j­tákban. A második világháború után még nekirugaszkodtak a komá­romi halászok. Elég bö volt a fogás, azonban többnyire már csak keszeg akadt a hálóba. De ezzel is enyhítették az ak­kori húshiányt. _ A tapasztalt halász elmond-Hálókivetés előtt bátyám tulajdonában volt, de lehet, hogy azóta múzeumba került. Pista bácsi már tizenöt éves kora óta halászik, kisebb-na­­gyobb szerencsével. Egy halász­csoport vezetését 1935-ben apja halála után vette át. A tisztsé­get egészen 1948-ig töltötte be, de aztán elment tőle a kedve, mert a folyó vize nagymérték­ben szennyeződött, a partokat is állandóan szabályozták, boly­gatták, ezért a halak elvándo­pénzük. Egy-egy jó fogás után a vidám halászlegénység szíve­sen nótára gyújtottak. Felcsen­dültek az ősi halászdalok. A Nagy-Duna Aranyosig volt a komáromi halászoké, és oly­kor egész héten át ott tartóz­kodtak, ha „úszott“ a hal. A bő zsákmányt a halászfeleségek adták el a piacon. Bizony ak­koriban mindig volt friss élő­hal. A Kis-Duna ágában hor­gonyozó nagy bárkákban töme­gesen tárolták az éiőhalat. A Czilling István ja, hogy elődei vizákat is fog­tak. A Dunán felkerült nemes tengeri halak súlya elérte a 3—4 mázsát is. A tengerből most is felúszik a kecsege, az angolna, egészen Bécsig. Az­előtt ezekből is volt bőven, ma azonban már csak ritka zsák­mánynak számít. Mint minden halász, azzal is eldicsekszik, hogy mikor fogta a legnagyobb halat, A legna­gyobb harcsa 120 kg-os volt. Számtalan nagy hal került há­lójába az elmúlt évtizedek so­rán. Fájó szívvel gondol vissza a múltra, amikor a komáromi ha­lászok igazán híresek voltak és gazdagok. Értették szakmá­jukat, mert mint említettük, három évig inaskodtak és vizs­gát is kellett tenniük, hogy megkaphassák az iparenge­délyt. Ismerni kellett a halá­szattal összefüggő rendeleteket. Azt is megkérdezték a vizsgán, hogy mikor van az egyes hal­fajok ívási ideje. Nagyon bántja, hogy az Ipa­ri üzemek beszennyezték a fo­lyókat és állandóan pusztul a hal. Azt jósolta, hogyha a ható­ságok nem lépnek fel erélye­sebben a halállomány védel­mére, az unokák majd csak könyvekből ismerik az egyes halfajtákat. A tiszavirágnak nevezett harcsaféreg, amely a legjobb haleleség, teljesen ki­pusztult, és ez is az egyik ok, hogy nincs annyi hal, mint va­lamikor. HOLCZER LÁSZLÓ Komárom (Komárno) KISÁLLATTENVESZTES HAIASZAT A Szabad Földműves szakmelléklete VADASZAT Nyúl tenyésztési tapasztalataim Jelenleg 15 anyás állomá­nyom van, 2 német óriás és 1 csincsilla bak tartozik hozzá. Két 9 boxos és egy 14 boxos tenyészketrec és egy 3 méteres, 2,5 XI,5-ös alapterüle­tű süldőnevelő van. A tenyész­­ketrecek alapmérete 0,70X0,90 méter, a nagytestű nyulak az 1X1 méteres alapterületű bo­­xokban vannak elhelyezve. Az elsőketreceimét hátul г/з rész­ben rácsos kivitelben trágyafió­­kokkai készítettem. Az újonnan készített ketreceim azonban mind telepadlósak, igy a nyu­lak alá télen-nyáron almozok. Nagyon jónak találom a fafor­gácsot, mert óriási felülete folytán felszívja a nyulak vize­letét, így a legmelegebb nyári napon sem érezhető a boxok­­ban ammóniaszag. Hetente két­szer pótolom, egyszer cserélem az almot és fertőtlenítek. Fer­tőtlenítésre nátriumhidroxidot használók, hajlakk-szóróval porlasztóm az alomtól kitisztí­tott ketrecek padozatára. A ket­recek tisztántartásán kívül még kéthetenként 0,001 részben jó­­dot adagolok az egész állo­mány ivóvizébe a kokcidiózis megelőzése érdekében. Hosszú ideig problémát oko­zott, hogy a kisnyulak 3—4 he­tes korukban bélgyulladást kap­tak vagy egyedenként, tehát 1 anyánál 1—2, vagy esetenként több is. Megfigyeléseim szerint e je­lenség akkor következik be, amikor az anyák tejhozama a laktáció végén ugrásszerűen csökken, és a kicsik az eddig megszokott folyadékfelvételü­ket más módon próbálják biz­tosítani, ivóvízzel, esetenként a anya vizeletével. A problé­mát teljesen megszüntettem a Neotesol (magyarországi) ké­szítmény megelőző dóziskénti adagolásával. Szakcsoportunk évzáró közgyűlésén javasoltam, hogy a közös alapból vásárol­junk Neotesolt, hogy a többi tagok is megelőzhessék vele a kisnyulak választáskor előfor­duló elhullását. A gyógyszer használatát javasolom olyan kritikus esetekben is, amikor egyes egyedek a náthából adó­dó orrfolyása szövődményhez vezetne. Szinte 100 %-os sike­rű a szövődmények megelőzé­se. Javaslom viszont, hogy az így kezelt állományt tovább­­tenyésztésre ne vegye figyelem­be egyetlen tenyésztő se. Az anyákat a laktáció egész idején sovány tejporos készít­ménnyel itatom. Egy-egy anya testsúlyától függően 1,5—2 dl 2,5 % -os mesterséges tejet kap. E módszer számításaim szerint gazdaságilag is kifizetődő, mert erősen megnövekszik az anyák tejhozama, tehát 8—9—10 egyed is könnyen felnevelhető. Az ab­rak fogyasztása valamivel ke­vesebb lesz. A laktáeló végére kondíciójukból nem veszítenek, sőt némelyiknél 15—20 dkg-os súlygyarapodás tapasztalható. A választás is 1—2 héttel előbbre hozható. Így évente mi­nimálisan eggyel több fialás ütemezhető be. A vemhessség idején a tejporos készítményt nem itatom, mert azt tapasztal­tam, hogy Háláskor kompliká­ciókat okoz, különösen olyan anyáknál, amelyek kevesebbet szoktak fialni. (A túl nagyra nőtt fiókák fialáskor megful­ladnak, vagy az anya megsza­kad.) Nagyon jó eredményt értem el a csoportos fedeztetéssel. Amíg az anyák szoptatnak, a bakokat pihentetem, majd vá­lasztás után 8 anyához odahe­lyezek egy bakot, két nap múl­va friss bakot helyezek a cso­porthoz, újabb két nap múlva az anyákat külön rakom. Az utolsó 3 alkalommal ezzel a módszerrel minden anya meg­termékenyült. Több tenyésztő­­társamnak is javasoltam ezt, de idegenkednek tőle, mondván, hogy az anyák verik egymást. Én viszont gyakorlatból tudom, hogy á bak jelenléte az anyák agresszivitását semlegesíti. Nyulaimat télen-nyáron Ita­tom. Nyáron önitatóból, télen naponta egy alkalommal. A vi­tamin és ásványi premixet az ivóvízben kapják. Sajnos nem forgalmaznak mindig vitamin- és ásványi premixet, ilyenkor Phylasolt itatok. Naponta két alkalommal etetek. Reggel az egész állomány lágy eleséget kap, ez: főtt burgonya, takar­mányrépa és sárgarépa resze­lék, víz és dúsított dara. Este vizet, táp és zab- vagy árpa­keveréket és mindkét alkalom­mal ad libitum lucerna és he­gyi szénát kapnak. Átlagosan 200—250 egyed az állományoin. Fönntartásához 700 négyszögöl földet bériek, felén lucernát, a fennmaradó részén burgonyát és takarmány­­káposztát termesztek. A takar­mánykáposzta másodvetés. Az első forgóban zabos bükkönyt szoktam termeszteni a takar­mánykáposzta helyén. A takar­mánykáposzta termesztése és takarmányozása nagyon ajánl­ható, igen jó étrendi és tápláló hatása miatt. A kora őszi fa­gyok nem tesznek kárt fejlődé­sében, így egészen a tél beáll­táig jó minőségű zöldtakar­mány. Nagyon jő zöldtakarmánynak Különösen szép a csincsilla rox házinyúlfajta gereznája-ksz-18. SZÁM 1971. SZEPTEMBER 11. ♦ • A TARTALOMBÖL Nyúltenyészési ♦ tapasztalataim Pecsenyekacsa ♦ tenyésztési kísérletek A galamb tömése ♦ Franciaországban Baromfigyár ♦ a Szovjetunióban A viador nem ♦ ijed meg semmitől A tojótyúk ♦ vízfogyasztása jó tudni Ф Veszélyes nyúl­♦ betegség a tularémia Forradalmi © irányzatok Mielőtt a vadász­© puskák megszólnak Kezdődik © a szarvasbőgés Vadászati Világ­' ■ Kiállítás Budapest 1971 — Mozaikok Pontyfogata nylon — IS nylonfogta ponty — horgászfoga mindakettő ... Vízparti » tapasztalatok . Külföldi vizeken m A nagy halász­dinasztia utolsó mohikánja bizonyult a bimbóskel is. A sár­garépát kétszeresen hasznosí­tom. A gyökér kifejlődése után júliustól októberig 3—4 alka­lommal lekaszálom a táblát, így jő minőségű zöldet kapok, és megakadályozom, hogy a sárgarépagyökerek túlhízzanak és megrepednek. Nyár idején a folyamatos zöldellátási fűből és gazból fedezem. Ha Időm engedi, szívesen gyűjtök csa­lánt is, ezt megszárítva haszná­lom fel etetésre. Törzsállományom fajtatiszta újzélaudi fehér, bécsikék, csin­csilla anyákból áll. Ezelőtt két évvel is fajtatisztán próbáltam tenyészteni. Ez azonban csak a csincsillák esetében sikerült maradéktalanul. Az újzélandi és a bécsikék esetében gyakori volt a megbetegedés, s fejlődé­si erélyűket sem találtam ki­elégítőnek. így a keresztezés­hez folyamodtam. Nagyon jónak találom a bé­csikék X német óriás, bécsikék X csincsilla, újzélandi fehér X német óriás. Kielégítő, de nem annyira jó az újzélandi fehérX csincsilla. A kistenyésztőnek elsősorban szeretnie és ismernie kell nyu­­lait, és ha ez a kettő együtt van, az eredmény sem marad el. Öva intek minden tenyész­tőt attól a gondolattól, hogy a nyúttenyésztést kizárólag pénzszerzési lehetőségnek te­kintse. Csejtei József

Next

/
Thumbnails
Contents