Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-10 / 27. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. július 10. Az egész világ gyászával temették el a három szovjet űrhajóst Szerdán, június 30-án az egész világon megdöbbenve vették tudomásul a rádióhallgatók a TASZSZ jelentését, miszerint a Szojuz 11 szovjet űrhajó személyzetének mindhárom tagja: Georgij Tyimofejevics Dobrovolszkij alezredes, Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Ivanovics Pacajev kísérletező mérnök életét vesztette. A kiadott közlemény megállapítja, hogy 1971. június 29-én a Föld körüli pályán mozgó Szaljut tudományos űrállomás személyzete maradéktalanul befejezte a repülési , program teljesítését, és utasítást kapott a leszállásra. Az űrhajósok tudományos kutatásainak anyagát és a fedélzeti naplókat átvitték a Szojuz 11 szállítóhajó kabinjába, hogy visszahozzák őket a Földre. A Szojuz 11 elvált a Szaljut űrállomástól, a szétkapcsolás! műveletek zökkenőmentesen zajlottak le. Miután bekerültek a Föld sűrűbb légtömegébe, bekapcsolták a fékezőberendezéseket és az űrhajó simán földre ért. Azonban amikor a helyszínre érkező helikopter személyzete felnyitotta a Szojuz 11 kabinját, mindhárom űrhajóst halva találta. A három hős űrhajós 24 napon át keringett a világűrben és igen jelentős tudományos kutatásokat végzett, amelyek elősegítik a további sikeres űrhajózásokat. Az összes kitűzött programot teljesítették és az űrhajó óriási tudományos anyaggal ért Földet. A sikeres program után épp a Földön kellett nekik elpusztulniuk. De a kockázattal minden űrhajós számol, a tudományos kutatás minden szakaszon áldozatokat követel. Koporsóikat a Szovjet Hadsereg Központi Házában tekintették meg a szovjet polgárok százezrei. A három űrhajós mellére kitűzték a Szovjetunió hőseinek járó aranycsillagot, valamint a hadseregnél és a légierőnél kapott kitüntetéseket. Ravataluknál Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Koszigin, valamint más szovjet közéleti tényezők is díszörséget álltak. Tetemeiket a Kreml falában helyezték örök nyugalomra. Az egész világ gyásza mellett temették el a szovjet űrhajósokat. Mindenki búcsúzott tőlük, aki híve a tudományos kutatásoknak. A szovjet kormány számtalan országból részvéttáviratok ezreit^kapta. Tövises út vezet a csillagokhoz, amely már nem egy áldozatot követelt a szovjet és az amerikai űrhajósok közül is. Azonban az ember tovább küzd a természettel, az ismeretlennel vívott harc folytatódik. A három hősi halált halt űrhajós emlékét az gész világ haladó emberisége megőrzi. Életbelépett a szovjet-egyiptomi szerződés Moszkvában kicserélték a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság között május 27-én Kairóban létrejött barátsági és együttműködést szerződés ratifikációs okmányait. Az okmányokat Andrej Gromikó, szovjet külügyminiszter és Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszterelnök-ihelyettese és külügyminisztere nyújtotta át egymásnak. Ezzel az aktussal a szerződés életbe lépett. Az okmányok kicserélése alkalmából a két külügyminiszter beszédet mondott. Gramikó az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány ne, vében kifejezte megelégedését, hogy hatályba lépett a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság barátsági és együttműködési szerződése. Hangsúlyozta, hogy a szerződés megkötése kiemelkedő helyet foglal majd el a szovjet—egyiptomi kapcsolatok történetében. A fontos dokumentum a két ország sokoldalú kapcsolatainak megbízható politikai és jogi alapjává válik. A szerződés elősegíti az izraeli imperialista agresszió következményeinek felszámolását, a közelkeleti tartós és igazságos béke megteremtését, a nemzetközi biztonság erősítését. Mahmud Riad válaszbeszédébén kijelentette, hogy az utóbbi 15 évben JAVULÓBAN A BOLGÁRGÖRÖG KAPCSOLATOK A közeljövőben kormány szintű bolgár—görög vegyes bizottság jön létre, amely a két ország között elősegíti a tudományos, műszaki gazdasági, idegenforgalmi és kulturális kapcsolatok fejlődését. A balkánt helyzettel kapcsolatban a két ország külügyminisztere kijelentette, hogy többoldalú kapcsolatok szélesítésével elősegítik a balkáni államok jószomszédságának és együttműködésének fejlődését. Tevékenyen részt vesznek minden olyan balkáni kezdeményezésben, ami a térség országai között az együttműködés javulását eredményezheti. A két ország képviselői különleges figyelmet szentelnek az európai biztonság kérdéseinek és az a meggyőződésük, hogy az összeurópai biztonsági értekezlet összehívása a béke és a biztonság erősödését eredményezi az európai kontinensen. Ezzel kapcsolatban a felek kiemelték a Német Szövetségi Köztársasággal kötött szovjet és lengyel szerződéseket, mint fontos hozzájárulást a feszültség csökkentéséhez Európában és az egész világon. A közeljövőben a bolgár külügyminiszter látogatást tesz Görögországban. az EAK és a Szovjetunió kapcsolatai nemcsak hogy nagymértékben kiszélesedtek és fejlődtek, hanem az államközi kapcsolatok példájává váltak azon népek számára, akiket a barátság, a kölcsönös megértés és az együttműködés szálai fűznek össze az imperializmus és a kolonializmus ellen vívott harcban. Népünk szembeszállt az imperializmusnak azokkal a kísérleteivel, amelyeknek csúcspontja az izraeli agresszió volt. A Szovjetunió, a szovjet nép, párt és kormány az elmúlt események során megmutatta, hogy olyan barát, amely mindig szilárdan, őszintén és határozottan támogatja barátait. Az egyiptomi és a szovjet népet összefűző szilárd testvéri kapcsolatok nem átmeneti jellegűek, hanem olyan szilárdak, amelyeknek életképessége és ereje már eddig is minden körülmények között bebizonyosodott. Az egyiptomi és szovjet nép kapcsolatai a jövőben továbbra is bővülnek s fejlődnek a haladás és a béke megvalósításának jegyében. Javaslat született a Kiéber sugárúton A világsajtó még mindig élénken foglalkozik a New York Times-ben közölt dokumentumokkal, amelyek leleplezik az Amerikai Egyesült Államok agresszív köreinek intrikáit a békés országok ellen, ebben az esetben Vietnam ellen. Amint ismeretes, a dokumentumok világosan bizonyítják, az amerikai hadiflotta provokálta ki a tonkini incidenst, hogy kiszélesíthesse az indokínai háborút. Az amerikai imperailisták gaztetteiről is egyre több hírt közölnek a lapok. Az amerikai hadsereg olyan tömegmészárlásokat vitt véghez sok esetben a békés lakosság körében, amelyhez hasonlót csak a hitleri fasiszta hordák követtek el a második világháborúban. A leleplező dokumentumok az amerikai közvélemény előtt egyre unszimpatikusabbá teszik a vietnami háborút. Még azok Is kiábrándulnak, akik eleinte valamilyen hazafias cselekedetet vagy pedjg kötelező kommunistaellenes háborút láttak a vietnami népirtásban. Az amerikai kormány egyre nehezebb helyzetbe került. Főleg most, amikor Párizsban a Kiéber sugárúton a Majestic szállóban Binh asszony, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítás! Front ideiglenes kormányának külügyminisztere 7 pontból álló dokumentumot terjesztett a tárgyalók elé. Párizsban már a 119. ülésre került sor, és itt látott napvilágot az a dokumentum, amely részletesen kiteijedt a vietnami helyzet békés rendezésére. Tehát abban az időszakban, amikor lelepleződik az amerikai imperialisták gyalázatos, saját maguk által provokált vietnami háborúja, a közvélemény elé kerül olyan dokumentum, amely egyengeti a tárgyalások, az egyezmények útján való rendezést. A 7 pont tényleg felölel minden olyan problémát, amelyek megoldása pontot tehet a vietnami háborúra. Az első pontban a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front javasolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya határozza meg az amerikai csapatok Vietnamból való kivonásának pontos idejét. Ezután mindkét fél megegyezhetne az összes csapatok kivonásáról Dél-Vietnamból, valamint a foglyok kicseréléséről, beleértve a pilótákat is, akiket a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartanak fogva. A 2. pontban az a javaslat hangzik el, hogy Dél-Vietnamban olyan politikai, szociális és vallási csoportot kellene létesíteni, mely kérné a békét, létrehozna egy új kormányt, amely kihirdetné a függetlenséget, a demokráciát és a semlegességet. A Dél-Vietnami Nemzeti Front kormánya azonnal tárgyalásokat kezdene az új kormánnyal és megalakulhatna egy széleskörű koalíciós kormány. A kormány megalakulása után, amely megteremtené az előfeltételeket a szabad választásokra, s a népi felszabadító erők és a mostani saigoni kormány csapatai között megegyezés jönne létre. A 3. pont a dél-vietnami egyesített fegyveres erők kialakításával foglalkozik, a 4. pont ismételten javasolja, hogy az országrészek békés úton, tárgyalásokkal rendezzék a vitás problémákat, mindenféle külső beavatkozás nélkül. Az 5. pont arról szól, hogy Dél-Vietnam békés politikát folytat, mégpedig a semlegesség alapján, és tekintet nélkül az egyes országok politikai vagy szociális rendszerére, minden állammal kapcsolatokat létesít. Tehát a háború befejezése után még az Amerikai Egyesült Államokkal is. Arról van szó, hogy. az új kormány kapcsolatokat teremtene a szocializmust építő államokkal, a fejlődő országokkal és a kapitalista államokkal is. A 6. pont leszögezi, hogy az Egyesült Államok kormánya felelősséggel tartozik a vietnami népnek okozott károkért. Az utolsó, a 7. pont javasolja, hogy a vietnami békés rendezés után nemzetközi garanciát adjanak. Ha alaposan elemezzük ezeket a pontokat, látjuk, hogy tényleg olyan javaslatokat tartalmaznak, amelyek kiutat mutatnak a bonyolult indokínai helyzetből. Lényege az, hogy létrejöjjön egy olyan koalíciós kormány, amelyben helyet kapnának a Dél-Vietnamban létező politikai irányzatok, főleg azok, amelyek a problémák békés rendezését tartják szem előtt. A kormány független semlegességi politikát hirdetne, és sokoldalúan együttműködne a világ összes államaival. Természetesen ebben a kormányban helyet kapna a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front is. 7 tán a választási harc és a további politikai csatározások formálnák az i ’ág rendszerét, illetve a kormány bel- és külpolitikáját. A 7 pontból azt is láthatjuk, hogy minden problémát tárgyalások útján kell rendezni, tehát fegyverek helyett a diplomaták szóljanak. A 119. ülésen elhangzott javaslat élénk visszhangot váltott ki úgy a saigoni kormánykörökben, mint az USA kormányában. Kissinger, Nixon elnök tanácsadója máris Saigonba érkezett és a dél-vietnami kormánnyal, a Binh asszony által bejelentett 7 pontról tárgyalt Ogy hírlik, hogy ellenzéki politikusokkal is tárgyal. A dél-vietnami kormány a beterjesztett dokumentumot pontosan áttanulmányozta, de néhány vezetője kijelentette, hogy nem sok újat tartalmaznak, viszont ennek ellenére máris az amerikai csapatok kivonásáról tárgyaltak Nixon tanácsadójával. A legújabb jelentések szerint a Dél-Vietnami Felszabadítási Front elnöksége nyílt levelet intézett az amerikai néphez, amelyben közli a 7 pontból álló békejavaslatot. Az amerikai agresszorok szénája tehát egyre rosszabbul áll, és valószínű, hogy a közvélemény nyomására kénytelenek lesznek meghátrálni. A határőrség húszéves jubileuma Húsz évvel ezelőtt 1951. július 11-án fogadta el a Nemzetgyűlés a csehszlovák államhatárok védelméről szőlő törvényt. Azóta minden évben sor kerül a határőrség tagjainak ünnepségére, mégpedig a „Határőrség Napja“ keretében. Ezeken a napokon különböző összejövetelek, rendezvények alkalmából mindig megemlékeznek a határőrség legöntudatosabb tagjainak hőstetteiről. E napot magukénak tartják azok a civil lakosok is, akik segítik a határőrséget különleges feladatának, az állam határának védelmében, a határsértök ellen, akik megkísérlik az illegális határátlépéseket. Határőreink szolgálata nem könynyű. Nagyon igényes és felelős, minden tagtól kellő fizikai és lelkierőt követel. Űk éjjel-nappal a legrosszabb időjárásban is őrzik határainkat. Gyakran életük kockáztatásával is helytállnak. Az egységek krónikái bizony sok olyan esetről számolnak be, amikor a határsértőkkel vívott küzdelemben sokszor életüket is áldozzák határvédőink, vagy könnyebb, esetleg életveszélyes sérüléseket kapnak. A határvédelem mellett részt kell venniök a Csehszlovák Néphadsereg egységeivel együtt különböző kiképzésekben, hogy elsajátíthassák a legkorszerűbb haditechnika kezelésének fortélyait. A folyamőrség is igen kiváló munkát végez, a Dunán is, ahol szolgálatteljesítés közben többek között sok száz ember életét mentették meg. A határőrség körében is, pártunk XIV. kongresszusa határozata értelmében jobb politikai-nevelőmunkát kell végezni, hogy ezáltal fokozódjon az egységek öntudatos tevékenysége. A 20 éves jubileum alkalmából üdvözöljük a határőrség minden tagját és kívánjuk, hogy továbbra is sikeresen védelmezzék határainkat. JÄN MlCÁTEK 'álezredes A JUGOSZLÁV NÉPFELKELÉS 30. ÉVFORDULÓJA Jugoszláviában országszerte ünnepségeket, megemlékezéseket rendeztek a jugoszláv népfelkelés 30. évfordulója alkalmából. A Jugoszláv Kommunista Párt politikai bizottsága 1941. július 4-én hozott határozatot arról, hogy szervezett fegyveres harcot indít a Jugoszláviát megszálló náci csapatok és szövetségeseik ellen. Az évforduló tiszteletére rendezett belgrádi ünnepi ülésen részt vett Tito marsall, jugoszláv államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke is. Marian Cvetkovics, a Jugoszláv Harcosok Szövetségének elnöke az önfeláldozó küzdelemről beszélt. Elmondotta, hogy a fasiszta betolakodók elleni harcban Jugoszlávia lakosságának több mint 11 százaléka elpusztult, s csak a jugoszláv hadseregnek 305 ezer halottja és 425 ezer sebesültje volt. Értékelte a szovjet hadsereg segítségét, amely többek között a jugoszláv felszabadító erőkkel együt megtisztította a fasisztáktól az ország keleti részét és végülis felszabadította Belgrádot. Megemlítette, hogy a 3. ukrán front parancsnoksága alatt bolgár egységek is harcoltak Jugoszlávia felszabadításáért. Joszip Broz Tito az évforduló alkalmából adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a 30. évfordulón olyan forradalmat ünnepelnek, amely alapjaiban megváltoztatta Jugoszlávia népeinek és nemzetiségeinek fejlődését és a szocialista rendszer egyre nagyobb eredményeket ér el. Sikamlós úton Szinte hihetetlen, hogy 50 évvel ezelőtt a mai nagy létszámú Kínai Kommunista Párt alakuló kongresszusán csak 12 küldött vett részt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1921. július 1—5-e között alakult meg néhány marxista körből a kommunista párt, Akkori adatok szerint mindössze 50—60 tagja volt, ma pedig 14—20 millióra becsülik. Pontos adatokról ugyanis nem tájékoztatják a közvéleményt. Az egyre erősödő párt támogatta a demokratikus, nemzeti felszabadító mozgalmat, igen súlyos helyzetbe került, amikor a kuomintang elárulta a felszabadulási mozgalmat, és ezért felbomlott az egységfront. A párt azonban rendezte sorait, és a tömegeket* egyre jobban aktivizálta a felszabadítási mozgalomban. A kínai kommunisták nagyon sokat tettek azért, hogy az ország megszabaduljon az idegen elnyomóktól. Végül a kínai nép a párt vezetésével 1949. október elsején óriási győzelmet aratott és megalakulhatott a Kínai Népköztársaság. Ezzel a nép lerázta a külföldi kizsákmányolók uralmát és lényegében a nép vette kezébe a hatalmat. Az ország forradalmi átalakulása nem ment könnyen. Le kellett küzdeni a feudális maradványokat és a félgyarmati állapotok miatt bekövetkezett lemaradást. A szocialista társadalom építésében tett törekvéseiket a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió nagy mértékben segítette. Sikereikre világméretben is felfigyeltek. Azonban az ötvenes évek végétől az ország politikájában rossz irányú fejlődés vette kezdetét. A múltbeli többoldali elnyomás ugyanis mély nyomokat hagyott a tömegekben, és ez behatolt a kommunista pártba is. A felszabadítási harcokban nacionalista elemek is résztvettek, ami abban az időben nem is volt rossz. Azonban a nacionalista tendenciák a felszabadulás utáni években is tovább növekedtek. Súlyosbította a helyzetet, hogy Kínában épp a feudális elmaradottság következtében nem fejlődött ki egy nagyobb létszámú, öntudatos munkásosztály, amely mint vezetőerő a marxista internacionalista elveknek megfelelően vezette volna a társadalmat. Kína lakosságának csak egy százaléka tartozik a munkásosztályhoz, viszont 90 százaléka földműves. A párttagokat sem választják ki helyesen. A párt IX. kongresszuson például elfogadták, hogy a Kínai Kommunista Párt tagja lehet munkás, szegény földműves, középparaszt, forradalmi katona vagy más forradalmi elem. Eszerint minden magát forradalmi elemnek nevező egyén helyet kaphat a pártban. Viszont a munkások százalékaránya csak 15 százalék. A Kínai Kommunista Párt tehát a múltban igen pozitív szerepet játszott a kizsákmányolók elleni harcban az ország felszabadításáért, majd a szocialista rendszer építéséért is, azonban az utóbbi időben egyre jobban eltávolodik a marxizmus-leninizmus eszméitől, és egyre több szavuk van a nacionalista beállítottságú párttagoknak. A nemzetközi munkásmozgalom szempontjából igen káros jelenség, hogy a kínai kommunisták egyenlőség! jelet tesznek a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közé. Féktelen sntiszovjetizmusukkal óriási kárt okoznak a nemzetköz haladó mozgalmaknak, különböző fórumokon, ahol igyekeznek elszigetelni a ma óriási népszerűségnek örvendő Szovjetuniót. A Kínai Kommunista Párt vezetőit elvakítja a féktelen világuralmi törekvés. Ennek érdekében használják fel a nacionalista jelszavakat, és igyekeznek a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét csorbítani. A Kínai Kommunista Párt ján azonban egyre nő azoknak a tagoknak a száma, akik a marxizmus-leninizmus alapján állnak és sürgetik a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való kapcsolatok elmélyítését. Az államközi kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésében van előrelépés, különböző egyezmények Jönnek létre, politikai téren még hosszú évekig folyik ma|d vita a Kínai Kommunista Párt irányvonaláról. Igen veszélyes a kínai—amerikai közeledés, ami amerikai részről egyájtalán nem őszinte. Az imperialistáknak ugyanis az a céljuk, hogy a népi Kínát a szocialista országok ellen hangolják és így gyengítsék a szocialista tábor egységét.
