Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-10 / 27. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1971. július 10. Az egész világ gyászával temették el a három szovjet űrhajóst Szerdán, június 30-án az egész világon megdöbbenve vették tudomásul a rádióhallgatók a TASZSZ jelentését, miszerint a Szojuz 11 szovjet űrhajó személyzetének mindhárom tagja: Georgij Tyimofejevics Dobrovolszkij alezredes, Vlagyiszlav Nyi­­kolajevics Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Ivanovics Paca­­jev kísérletező mérnök életét vesztette. A kiadott közlemény megállapítja, hogy 1971. június 29-én a Föld körüli pályán mozgó Szaljut tudományos űrállomás személyzete maradéktalanul befejezte a repülési , program teljesítését, és utasítást kapott a leszállásra. Az űrhajósok tudományos kutatásainak anyagát és a fedélzeti naplókat át­vitték a Szojuz 11 szállítóhajó kabinjába, hogy visszahozzák őket a Földre. A Szojuz 11 elvált a Szaljut űrállomástól, a szétkapcsolás! műveletek zökkenőmentesen zajlottak le. Mi­után bekerültek a Föld sűrűbb légtömegébe, bekapcsolták a fékezőberendezéseket és az űrhajó simán földre ért. Azonban amikor a helyszínre érkező helikopter személyzete felnyitotta a Szojuz 11 kabinját, mindhárom űrhajóst halva találta. A három hős űrhajós 24 napon át keringett a világűrben és igen jelentős tudományos kutatásokat végzett, amelyek elő­segítik a további sikeres űrhajózásokat. Az összes kitűzött programot teljesítették és az űrhajó óriási tudományos anyag­gal ért Földet. A sikeres program után épp a Földön kellett nekik elpusztulniuk. De a kockázattal minden űrhajós számol, a tudományos kutatás minden szakaszon áldozatokat követel. Koporsóikat a Szovjet Hadsereg Központi Házában tekintet­ték meg a szovjet polgárok százezrei. A három űrhajós mellére kitűzték a Szovjetunió hőseinek járó aranycsillagot, valamint a hadseregnél és a légierőnél kapott kitüntetéseket. Ravata­luknál Leonyid Brezsnyev, Nyikolaj Podgornij és Alekszej Ko­szigin, valamint más szovjet közéleti tényezők is díszörséget álltak. Tetemeiket a Kreml falában helyezték örök nyuga­lomra. Az egész világ gyásza mellett temették el a szovjet űrhajó­sokat. Mindenki búcsúzott tőlük, aki híve a tudományos kuta­tásoknak. A szovjet kormány számtalan országból részvét­táviratok ezreit^kapta. Tövises út vezet a csillagokhoz, amely már nem egy áldozatot követelt a szovjet és az amerikai űrhajósok közül is. Azonban az ember tovább küzd a termé­szettel, az ismeretlennel vívott harc folytatódik. A három hősi halált halt űrhajós emlékét az gész világ haladó emberisége megőrzi. Életbelépett a szovjet-egyiptomi szerződés Moszkvában kicserélték a Szovjet­unió és az Egyesült Arab Köztársa­ság között május 27-én Kairóban lét­rejött barátsági és együttműködést szerződés ratifikációs okmányait. Az okmányokat Andrej Gromikó, szovjet külügyminiszter és Mahmud Riad, az Egyesült Arab Köztársaság miniszter­­elnök-ihelyettese és külügyminisztere nyújtotta át egymásnak. Ezzel az ak­tussal a szerződés életbe lépett. Az okmányok kicserélése alkalmá­ból a két külügyminiszter beszédet mondott. Gramikó az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány ne­­, vében kifejezte megelégedését, hogy hatályba lépett a Szovjetunió és az Egyesült Arab Köztársaság barátsági és együttműködési szerződése. Hang­súlyozta, hogy a szerződés megkötése kiemelkedő helyet foglal majd el a szovjet—egyiptomi kapcsolatok tör­ténetében. A fontos dokumentum a két ország sokoldalú kapcsolatainak megbízható politikai és jogi alapjává válik. A szerződés elősegíti az izraeli imperialista agresszió következmé­nyeinek felszámolását, a közelkeleti tartós és igazságos béke megterem­tését, a nemzetközi biztonság erősí­tését. Mahmud Riad válaszbeszédébén ki­jelentette, hogy az utóbbi 15 évben JAVULÓBAN A BOLGÁR­­GÖRÖG KAPCSOLATOK A közeljövőben kormány szintű bolgár—görög vegyes bizottság jön létre, amely a két ország között elő­segíti a tudományos, műszaki gazda­sági, idegenforgalmi és kulturális kapcsolatok fejlődését. A balkánt helyzettel kapcsolatban a két ország külügyminisztere kijelentette, hogy többoldalú kapcsolatok szélesítésével elősegítik a balkáni államok jószom­szédságának és együttműködésének fejlődését. Tevékenyen részt vesznek minden olyan balkáni kezdeménye­zésben, ami a térség országai kö­zött az együttműködés javulását eredményezheti. A két ország képvi­selői különleges figyelmet szentelnek az európai biztonság kérdéseinek és az a meggyőződésük, hogy az össz­európai biztonsági értekezlet össze­hívása a béke és a biztonság erősö­dését eredményezi az európai konti­nensen. Ezzel kapcsolatban a felek kiemelték a Német Szövetségi Köz­társasággal kötött szovjet és lengyel szerződéseket, mint fontos hozzájá­rulást a feszültség csökkentéséhez Európában és az egész világon. A közeljövőben a bolgár külügymi­niszter látogatást tesz Görögország­ban. az EAK és a Szovjetunió kapcsolatai nemcsak hogy nagymértékben kiszé­lesedtek és fejlődtek, hanem az ál­lamközi kapcsolatok példájává váltak azon népek számára, akiket a barát­ság, a kölcsönös megértés és az együttműködés szálai fűznek össze az imperializmus és a kolonializmus ellen vívott harcban. Népünk szembe­szállt az imperializmusnak azokkal a kísérleteivel, amelyeknek csúcs­pontja az izraeli agresszió volt. A Szovjetunió, a szovjet nép, párt és kormány az elmúlt események so­rán megmutatta, hogy olyan barát, amely mindig szilárdan, őszintén és határozottan támogatja barátait. Az egyiptomi és a szovjet népet össze­fűző szilárd testvéri kapcsolatok nem átmeneti jellegűek, hanem olyan szi­lárdak, amelyeknek életképessége és ereje már eddig is minden körül­mények között bebizonyosodott. Az egyiptomi és szovjet nép kapcsolatai a jövőben továbbra is bővülnek s fej­lődnek a haladás és a béke megva­lósításának jegyében. Javaslat született a Kiéber sugárúton A világsajtó még mindig élénken foglalkozik a New York Times-ben közölt dokumentumokkal, amelyek leleplezik az Amerikai Egyesült Álla­mok agresszív köreinek intrikáit a békés országok ellen, ebben az esetben Vietnam ellen. Amint ismeretes, a dokumentumok világosan bizonyítják, az amerikai hadiflotta provokálta ki a tonkini incidenst, hogy kiszélesít­hesse az indokínai háborút. Az amerikai imperailisták gaztetteiről is egyre több hírt közölnek a lapok. Az amerikai hadsereg olyan tömegmészárlá­sokat vitt véghez sok esetben a békés lakosság körében, amelyhez hason­lót csak a hitleri fasiszta hordák követtek el a második világháborúban. A leleplező dokumentumok az amerikai közvélemény előtt egyre unszim­­patikusabbá teszik a vietnami háborút. Még azok Is kiábrándulnak, akik eleinte valamilyen hazafias cselekedetet vagy pedjg kötelező kommunista­ellenes háborút láttak a vietnami népirtásban. Az amerikai kormány egyre nehezebb helyzetbe került. Főleg most, amikor Párizsban a Kiéber sugár­úton a Majestic szállóban Binh asszony, a Dél-Vietnami Nemzeti Felszaba­dítás! Front ideiglenes kormányának külügyminisztere 7 pontból álló dokumentumot terjesztett a tárgyalók elé. Párizsban már a 119. ülésre került sor, és itt látott napvilágot az a dokumentum, amely részletesen kiteijedt a vietnami helyzet békés rendezésére. Tehát abban az időszak­ban, amikor lelepleződik az amerikai imperialisták gyalázatos, saját ma­guk által provokált vietnami háborúja, a közvélemény elé kerül olyan dokumentum, amely egyengeti a tárgyalások, az egyezmények útján való rendezést. A 7 pont tényleg felölel minden olyan problémát, amelyek megoldása pontot tehet a vietnami háborúra. Az első pontban a Dél-Vietnami Nem­zeti Felszabadítási Front javasolja, hogy az Amerikai Egyesült Államok kormánya határozza meg az amerikai csapatok Vietnamból való kivoná­sának pontos idejét. Ezután mindkét fél megegyezhetne az összes csapatok kivonásáról Dél-Vietnamból, valamint a foglyok kicseréléséről, beleértve a pilótákat is, akiket a Vietnami Demokratikus Köztársaságban tartanak fogva. A 2. pontban az a javaslat hangzik el, hogy Dél-Vietnamban olyan politikai, szociális és vallási csoportot kellene létesíteni, mely kérné a békét, létrehozna egy új kormányt, amely kihirdetné a függetlenséget, a demokráciát és a semlegességet. A Dél-Vietnami Nemzeti Front kormánya azonnal tárgyalásokat kezdene az új kormánnyal és megalakulhatna egy széleskörű koalíciós kormány. A kormány megalakulása után, amely meg­teremtené az előfeltételeket a szabad választásokra, s a népi felszabadító erők és a mostani saigoni kormány csapatai között megegyezés jönne létre. A 3. pont a dél-vietnami egyesített fegyveres erők kialakításával foglalkozik, a 4. pont ismételten javasolja, hogy az országrészek békés úton, tárgyalásokkal rendezzék a vitás problémákat, mindenféle külső beavatkozás nélkül. Az 5. pont arról szól, hogy Dél-Vietnam békés politikát folytat, mégpedig a semlegesség alapján, és tekintet nélkül az egyes or­szágok politikai vagy szociális rendszerére, minden állammal kapcsolatokat létesít. Tehát a háború befejezése után még az Amerikai Egyesült Álla­mokkal is. Arról van szó, hogy. az új kormány kapcsolatokat teremtene a szocializmust építő államokkal, a fejlődő országokkal és a kapitalista államokkal is. A 6. pont leszögezi, hogy az Egyesült Államok kormánya felelősséggel tartozik a vietnami népnek okozott károkért. Az utolsó, a 7. pont javasolja, hogy a vietnami békés rendezés után nemzetközi garan­ciát adjanak. Ha alaposan elemezzük ezeket a pontokat, látjuk, hogy tényleg olyan javaslatokat tartalmaznak, amelyek kiutat mutatnak a bonyolult indokínai helyzetből. Lényege az, hogy létrejöjjön egy olyan koalíciós kormány, amelyben helyet kapnának a Dél-Vietnamban létező politikai irányzatok, főleg azok, amelyek a problémák békés rendezését tartják szem előtt. A kormány független semlegességi politikát hirdetne, és sokoldalúan együttműködne a világ összes államaival. Természetesen ebben a kormány­ban helyet kapna a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front is. 7 tán a választási harc és a további politikai csatározások formálnák az i ’ág rendszerét, illetve a kormány bel- és külpolitikáját. A 7 pontból azt is láthatjuk, hogy minden problémát tárgyalások útján kell rendezni, tehát fegyverek helyett a diplomaták szóljanak. A 119. ülésen elhangzott javaslat élénk visszhangot váltott ki úgy a saigoni kormánykörökben, mint az USA kormányában. Kissinger, Nixon elnök tanácsadója máris Saigonba érkezett és a dél-vietnami kormánnyal, a Binh asszony által bejelentett 7 pontról tárgyalt Ogy hírlik, hogy ellen­zéki politikusokkal is tárgyal. A dél-vietnami kormány a beterjesztett do­kumentumot pontosan áttanulmányozta, de néhány vezetője kijelentette, hogy nem sok újat tartalmaznak, viszont ennek ellenére máris az amerikai csapatok kivonásáról tárgyaltak Nixon tanácsadójával. A legújabb jelentések szerint a Dél-Vietnami Felszabadítási Front elnök­sége nyílt levelet intézett az amerikai néphez, amelyben közli a 7 pontból álló békejavaslatot. Az amerikai agresszorok szénája tehát egyre rosszabbul áll, és való­színű, hogy a közvélemény nyomására kénytelenek lesznek meghátrálni. A határőrség húszéves jubileuma Húsz évvel ezelőtt 1951. július 11-án fogadta el a Nemzetgyűlés a cseh­szlovák államhatárok védelméről sző­lő törvényt. Azóta minden évben sor kerül a határőrség tagjainak ünnep­ségére, mégpedig a „Határőrség Nap­ja“ keretében. Ezeken a napokon kü­lönböző összejövetelek, rendezvények alkalmából mindig megemlékeznek a határőrség legöntudatosabb tagjainak hőstetteiről. E napot magukénak tart­ják azok a civil lakosok is, akik se­gítik a határőrséget különleges fel­adatának, az állam határának védel­mében, a határsértök ellen, akik meg­kísérlik az illegális határátlépéseket. Határőreink szolgálata nem köny­­nyű. Nagyon igényes és felelős, min­den tagtól kellő fizikai és lelkierőt követel. Űk éjjel-nappal a legrosszabb időjárásban is őrzik határainkat. Gyakran életük kockáztatásával is helytállnak. Az egységek krónikái bizony sok olyan esetről számolnak be, amikor a határsértőkkel vívott küzdelemben sokszor életüket is ál­dozzák határvédőink, vagy könnyebb, esetleg életveszélyes sérüléseket kap­nak. A határvédelem mellett részt kell venniök a Csehszlovák Néphadsereg egységeivel együtt különböző kikép­zésekben, hogy elsajátíthassák a leg­korszerűbb haditechnika kezelésének fortélyait. A folyamőrség is igen kiváló mun­kát végez, a Dunán is, ahol szolgálat­teljesítés közben többek között sok száz ember életét mentették meg. A határőrség körében is, pártunk XIV. kongresszusa határozata értel­mében jobb politikai-nevelőmunkát kell végezni, hogy ezáltal fokozódjon az egységek öntudatos tevékenysége. A 20 éves jubileum alkalmából üd­vözöljük a határőrség minden tagját és kívánjuk, hogy továbbra is sikere­sen védelmezzék határainkat. JÄN MlCÁTEK 'álezredes A JUGOSZLÁV NÉPFELKELÉS 30. ÉVFORDULÓJA Jugoszláviában országszerte ünnep­ségeket, megemlékezéseket rendeztek a jugoszláv népfelkelés 30. évfordu­lója alkalmából. A Jugoszláv Kommu­nista Párt politikai bizottsága 1941. július 4-én hozott határozatot arról, hogy szervezett fegyveres harcot in­dít a Jugoszláviát megszálló náci csapatok és szövetségeseik ellen. Az évforduló tiszteletére rendezett belgrádi ünnepi ülésen részt vett Tito marsall, jugoszláv államfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségé­nek elnöke is. Marian Cvetkovics, a Jugoszláv Harcosok Szövetségének el­nöke az önfeláldozó küzdelemről be­szélt. Elmondotta, hogy a fasiszta be­tolakodók elleni harcban Jugoszlávia lakosságának több mint 11 százaléka elpusztult, s csak a jugoszláv had­seregnek 305 ezer halottja és 425 ezer sebesültje volt. Értékelte a szovjet hadsereg segítségét, amely többek között a jugoszláv felszabadító erők­kel együt megtisztította a fasiszták­tól az ország keleti részét és végülis felszabadította Belgrádot. Megemlí­tette, hogy a 3. ukrán front parancs­noksága alatt bolgár egységek is harcoltak Jugoszlávia felszabadításá­ért. Joszip Broz Tito az évforduló al­kalmából adott nyilatkozatában kije­lentette, hogy a 30. évfordulón olyan forradalmat ünnepelnek, amely alap­jaiban megváltoztatta Jugoszlávia né­peinek és nemzetiségeinek fejlődését és a szocialista rendszer egyre na­gyobb eredményeket ér el. Sikamlós úton Szinte hihetetlen, hogy 50 évvel ezelőtt a mai nagy létszámú Kínai Kommunista Párt alakuló kongresszusán csak 12 küldött vett részt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1921. július 1—5-e között alakult meg néhány marxista körből a kommunista párt, Akkori adatok szerint mindössze 50—60 tagja volt, ma pedig 14—20 millióra becsülik. Pontos adatokról ugyanis nem tájékoztatják a közvéleményt. Az egyre erősödő párt támogatta a demokratikus, nemzeti felszabadító mozgalmat, igen súlyos helyzetbe került, amikor a kuomintang elárulta a felszabadulási mozgalmat, és ezért felbomlott az egységfront. A párt azonban rendezte sorait, és a tömegeket* egyre jobban aktivizálta a felszabadítási mozgalomban. A kínai kom­munisták nagyon sokat tettek azért, hogy az ország megszabaduljon az idegen elnyomóktól. Végül a kínai nép a párt vezetésével 1949. október elsején óriási győzelmet aratott és megalakulhatott a Kínai Népköz­­társaság. Ezzel a nép lerázta a külföldi kizsákmányolók uralmát és lényegében a nép vette kezébe a hatalmat. Az ország forradalmi átalakulása nem ment könnyen. Le kellett küzdeni a feudális maradványokat és a fél­gyarmati állapotok miatt bekövetkezett lemaradást. A szocialista társadalom építésében tett törekvéseiket a szocialista országok, elsősorban a Szovjetunió nagy mértékben segítette. Sikereikre világméretben is fel­figyeltek. Azonban az ötvenes évek végétől az ország politikájában rossz irányú fejlődés vette kezdetét. A múltbeli többoldali elnyomás ugyanis mély nyomokat hagyott a tömegekben, és ez behatolt a kommunista pártba is. A felszabadítási harcokban nacionalista ele­mek is résztvettek, ami abban az időben nem is volt rossz. Azonban a nacionalista tendenciák a felszabadu­lás utáni években is tovább növekedtek. Súlyosbította a helyzetet, hogy Kínában épp a feudális elmaradottság következtében nem fejlődött ki egy nagyobb létszámú, öntudatos munkásosztály, amely mint vezetőerő a mar­xista internacionalista elveknek megfelelően vezette volna a társadalmat. Kína lakosságának csak egy száza­léka tartozik a munkásosztályhoz, viszont 90 százaléka földműves. A párttagokat sem választják ki helyesen. A párt IX. kongresszuson például elfogadták, hogy a Kínai Kommunista Párt tagja lehet munkás, szegény földműves, középparaszt, forradalmi katona vagy más forradalmi elem. Eszerint minden magát forradalmi elemnek nevező egyén helyet kaphat a pártban. Viszont a munkások százalékaránya csak 15 százalék. A Kínai Kommunista Párt tehát a múltban igen pozi­tív szerepet játszott a kizsákmányolók elleni harcban az ország felszabadításáért, majd a szocialista rendszer építéséért is, azonban az utóbbi időben egyre jobban eltávolodik a marxizmus-leninizmus eszméitől, és egyre több szavuk van a nacionalista beállítottságú párttagok­nak. A nemzetközi munkásmozgalom szempontjából igen káros jelenség, hogy a kínai kommunisták egyenlőség! jelet tesznek a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok közé. Féktelen sntiszovjetizmusukkal óriási kárt okoznak a nemzetköz haladó mozgalmaknak, kü­lönböző fórumokon, ahol igyekeznek elszigetelni a ma óriási népszerűségnek örvendő Szovjetuniót. A Kínai Kommunista Párt vezetőit elvakítja a féktelen világ­uralmi törekvés. Ennek érdekében használják fel a na­cionalista jelszavakat, és igyekeznek a Szovjetunió nemzetközi tekintélyét csorbítani. A Kínai Kommunista Párt ján azonban egyre nő azok­nak a tagoknak a száma, akik a marxizmus-leninizmus alapján állnak és sürgetik a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval való kapcsolatok elmélyí­tését. Az államközi kereskedelmi kapcsolatok fejleszté­sében van előrelépés, különböző egyezmények Jönnek létre, politikai téren még hosszú évekig folyik ma|d vita a Kínai Kommunista Párt irányvonaláról. Igen ve­szélyes a kínai—amerikai közeledés, ami amerikai rész­ről egyájtalán nem őszinte. Az imperialistáknak ugyanis az a céljuk, hogy a népi Kínát a szocialista országok ellen hangolják és így gyengítsék a szocialista tábor egységét.

Next

/
Thumbnails
Contents