Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-09-11 / 36. szám

Szakmelléklet Kisállattenyésztés Vadászat - Halászat 1971. szeptember 11. Ara 1,— Kčs XXII. évfolyam, 38. szám. A helytállás méltó ünnepe Kél felejthetetlen napot töltöttünk el a Zobor alatt. Amit láttunk az nemcsak a szemnek, hanem az érte­lemnek is gyönyörködtető volt. Szombaton, a délelőtti érákban a Nitrai Mezőgazda­­sági Főiskola előtt Tibor Bohdanovský miniszterhelyet­tes tömören méltatta azt a kiállítást, amelyhez hasonlót eddig nem látunk. Ján Janovic mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter nyírta el a szalagot és elindultak a kormány és a párt képviselői, a meghívott vendégek az Agrokomplex kiállítás megtekintésére. Mindenki csodálkozott a látottakon, amely bizonyí­totta, hogy Csehszlovákia világszinten is az elsők közé tartozik. Valóban olyan kiállításnak voltunk szemtanúi, amely igazolta mezőgazdaságunk fejlettségét. S nemcsak a nagyüzemi, hanem a gyümölcs- és kertészeti szövetség tagjait is, akik olyan termékekkel tették gazdagabbá a kiállítást, amelyek igazolták, hogy a falu népe lépést tart a fejlődéssel, s olyan gyümölcsöt, zöldséget termel, amely mindenkit meglepett. „Agrokomplex“ ez nem jelszó volt, hanem valóság, mert igazán felölelte a kollektív és a ház körüli kerté­szet összességét, és emellett a korszerű technika vív­mányait is bemutatta. Gazdag gabonatermést takarítottak be az idén. Ez elsősorban a kollektivizációnak, a helyes agrotechnikai eljárásnak, valamint az átgondolt tápanyagellátásnak köszönhető. De azt hiszem a tudományos dolgozók tevé­kenysége legalább annyit jelent ezen a téren, mint az említettek. Nálunk elsősorban a Szovjetunióból behozott Mironovszkája és Bezosztája jelentett óriási lépést előre. Persze nemcsak termelni kell. hanem a meglevőt a legkisebb szemveszteséggel betakarítani. Nitrán ott áll­tak a párt és az állami vezetők előtt, akik a gabona be­takarításából oroszlánrészt vállaltak. Ezt komolyan ér­tékelték, s három mezőgazdasági üzemet munkaérdem­renddel tüntettek ki. Tíz egyén, illetve kollektíva a Ki­váló Munkáért érdemrendet kapta és 122-en, akiknek legnagyobb érdemük volt a gabona betakarításában, miniszteri kitüntetést kaptak. Mindössze ennyit az első napról. Jó vdlt olvasni a nyárasdi Dömény János. Kulcsár István és mások nevét, akik fáradságot nem ismerve a több mint 60 ezres lét­számú Szlovákiai Gyümölcstermesztők és Kertészkedők Szövetsége tagjaiként bizonyították sokoldalú képessé­geiket. Vasárnap olyan ünnepségnek voltunk a szemtanúi, amely örökké az emlékezetünkbe vésődött. A város szí­vében aratási koszorúkkal körülölelt téren már a kora reggeli órákban ezrek és ezrek sorakoztak, hogy meg­hallgassák pártunk főtitkárának beszédét és szemtanúi lehessenek a színpompás felvonulásnak. Husák elvtárs szívből fakadt, őszinte szavai valóban megnyerték a száz­ezres tömeg tetszését. A közvetlen, emberi hang nyo­mán sokszor csattant fel az elismerő taps. Aztán elin­dult a színpompás menet, az allegorikus kocsik sokasá­ga. A felvonulók nagy családja szívből köszöntötte a párt és legfelsőbb állami vezetőket. Ilyen még nem volt Nitrán. Ezelőtt három évvel so­kan azt mondták, ez a csúcs. Nem volt igazuk. Most sokkal többen sorakoztak fel, mint 1968-ban. S másért. A szocializmusba vetett hittel töltöttek e] két napot Nitrán kelet-szlovákiak, gömöriek, žilinaiak, kysiicaiak. mátyásföldiek. csallóköziek, akik joggal jöttek ünnepel­ni. Ünnep volt a javából Nitra főterén és az amfiteát­rumban, ahol mindenki jól érezte magát a felejthetetlen két napon. Szemelvények Gustáv Husák elvtárs ünnepi beszédeim A földművesek hatodik ösez-szlová­kiai arató ünnepélyén Gustáv Husák elvtárs, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára, a párt és kormányküldöttség vezetője tartott nagy jelentőségű be­számolót. Husák levtárs beszéde bevezető ré­szében elsősorban az aratási ünnep­ségek jelentőségéről beszélt. Hangsú­lyozta, hogy az idei aratási ünnep­ségek Nyitrán és az egész országban a mezőgazdasági dolgozók, a szövet­kezetek, az állami gazdaságok és a többi ágazatai dolgozók munkájának büszke és örömteljes mérlege, amely tükrözi mindazok igyekezetét, akik az idei aratásban, a gabonatermesz­tésben nagy hozamokat értek el, — olyan kiváló eredményeket, ami mind­nyájunknak nagy örömet szerzett. Ez nagy többlet egész mezőgazdaságunk számára, jelentős hozzájárulás fejlő­déséhez, olyan, amelyre építhetünk. Azt mondják, hogy a mezőgazdasá­gi eredményeket jelentős mértékben befolyásolja az időjárás. Bizonyos, hogy ebben nagy igazság rejlik, — miért is titkolnánk?! De a talajra fordított emberi munka és mindaz, ami ezzel összefügg, az emberek és gépek kiváló munkája, az aratás szervezése — ez az, ami döntő fon­tosságú. Ez az örömteljes eredmény mindenekelőtt a mezőgazdaságban, a mi szocialista mezőgazdaságunkban dolgozó emberek munkájának az eredménye. Természetesen örülünk annak, hogy sikerült ilyen rekordidő alatt teljesíteni a gabona felvásárlá­sát, és ezzel bitosítani lakosságunk élelmezését, valamint annak, hogy a szövetkezetekben és az állami gazda­ságokban még olyan tartalékok van­nak, amelyekkel tovább dolgozhatunk. — Ebből az alkalomból szeretnék őszinte köszönetét mondani párt- és állami szerveink nevében az egysé­ges földművesszövetkezetek, az álla­mi gazdaságok, a felvásárló szervek dolgozóinak és mindazoknak, akik résztvesznek a mezőgazdasági terme­lésben, becsületes munkájukért és kiváló eredményeikért. — Ebből az alkalomból ugyancsak elgondolkoztam afelett az út felett — mondotta Husák elvtárs —, amit mezőgazdaságunk az utolsó 25 év alatt megtett, hogy lássuk pozitívu­mait és negatívumait is Ha ezt az utat — a háború befejezése óta — jellemezni akarjuk, elmondhatjuk, hogy ez hazánkban a munkásosztálv és a parasztság forradalmi harcának fényes győzelme a kizsákmányolók ellen, a kizsákmányoló rend ellen, hogy a kisparasztok egyesüléséről szóló lenini eszmék fényes győzelme a szocializmus feltételei között, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja po­litikájának fényes győzelme a falvak­ban és a mezőgazdaságban. Pártunk főtitkára ezután a falu szo­ciális átalakulásáról beszélt. Megemlí­tette, hogy a mezőgazdaság és a mai falu — az egy másik világ. Ez egy új világ, egy új falu! Milyen volt a régi világ, amit a mi nemzedékünk még nagyon jól ismer, amelyből el­indult, és amire a mai napig sem szűnt meg emlékezni? Az a nagybir­tokosok, a földesurak világa volt, akik a föld nagyobb részét birtokol­ták és kizsákmányolták a termelőket, a mezőgazdasági munkásokat. Az egyik oldalon a gazdaság, a másik oldalon a kisparasztok nadrágszíj­­földekkel, az állandó robottal és nyo­morral, és az ebből eredő elmaradott­sággal. Még nem is olyan régen ilyen volt az élet egész hazánkban, s külö­nösen Szlovákiában, ez volt a falusi dolgozók életének jellemzője. Népünk százezreinek kellet a határokon túl és gyakran a tengeren túl keresni a megélhetést, mivel itthon nem talál­ták meg. A munkásosztály, a kisparasztok és a mezőgazdasági munkások harcoltak a jobb életért, és az akkori rendszer elleni küzdelemben keresték a kiutat a reménytelen helyzetből, ahogy azt több mint 100 évvel ezelőtt a szlovák költő mondotta: „Eljön, mert jönnie kell az ítélet napjának...“ Ez a nap elérkezett. Ez volt a nemzeti felsza­badító küzdelem, a Szlovák Nemzeti Felkelés, az országunk felszabadulá­sának az eredménye. A forradalmi küzdelemben a munkásosztály, a me­zőgazdasági munkások és kisparasz­tok 1945—1948-ban legyőzték a ki­zsákmányoló rendszert, kisajátították a. nagybirtokokat, a bankokat, a gyá­rakat, és kialakították nálunk a dol­gozó nép hatalmát. Ez volt az az alap­vető és lényeges győzelem, amely le­hetőséget adott arra, hogy városaink­ban felépíthessük az új életet. Természetesen a második, még ne­hezebb, vagy ugyanolyan nehéz sza­kasz várt ránk, nevezetesen a mező­­gazdaság szocialista alapon történő átépítése. Nem is olyan régen — 22 évvel ezelőtt —. a CSKP IX. kong­resszusán jelölték ki az ehhez vezető utat és rakták le alapjait. Ezt követ­ték a mezőgazdaság szövetkezetesíté­sét célzó első lépések, ez jelentette a szocialista nagyüzemi termelést cél­zó átépítés kezdetét. Akik átéltük, mindnyájan tudjuk, hogy kezdetben sok volt a tisztázatlanság, voltak ne­hézségek és problémák, itt-otí hibák történtek, mivel új dologról, forradal­mi változásról volt szó. Az emberek­nek saját tapasztalatukból kellett meggyőződniük, hogy falvaink szo­cialista átépítése saját érdekeiket szolgálja, hogy az anyagi fejlődés és az életszínvonal emelkedését jelenti. Az ellenzék szóvivői, akik itt éltek évtizedeken át, azzal ijesztgették a kis- és középparasztokat, hogy a szö­vetkezeti forma borzalmas szeren­csétlenség a falusi nép számára. Az 1948-as évben — említette meg Husák eivtárs — abban a megtisztelésben részesült, hogy az akkori nyitrai ke­rületben mint a Nemzeti Front jelölt­je vehetett részt a választásokon. Akkoriban bizony az egyik faluban igen forró estét éltek át. Az ellenzék megtámadta őket. „Kolhozokat akar­nak csinálni és szövetkezetesítik a nő­ket!“ — jelszót hangoztatták. A me­zőgazdasági termelés szövetkezetesí­tésének forradalmi gondolatát, amit a Szovjetunió kezdett megvalósítani, a burzsoá propaganda és mindaz, ami e propagandát szolgálta, éveken át annyira rágalmazta, hogy igen sok ember nem látta világosan a célt. Sőt egy szlovák püspök brosúrát írt, amit minden faluban elolvastak, és amelyben a kolhozokat nemcsak gaz­dasági téren rágalmazta, hanem azzal ijesztgette az embereket, hogy csaj­kával járnak majd az ételért, és a nőket jegyre osztogatják, a gyerme­keket pedig úgy választják majd el néhány hetes korukban az édesany­juktól, mint a kisborjakat. Ezért az emberek természetesen igen sokan aggodalommal és zavartan várták, hogy mindebből mi lesz. Mert a kis­­paraszt, a nyomorgó élet ellenére, annak ellenére, hogy vándorbotot kellett fognia, kis darab földjében látta az egyetlen biztonságot, a meg­élhetés egyetlen forrását. Ma, 25 év után a parasztság az egész országban saját tapasztalatai­ból ismeri és látja a mezőgazdaság nagyszerű eredményeit, falvaink és minden mezőgazdasági dolgozó szo­ciális-kulturális színvonalának emel­kedését, a parasztság, a szövetkezeti tagság, a földművelő emberek társa­dalmi helyzetét. Látjuk a mezőgazda­ság szocialista forradalmának győzel­mes felfelé ívelését és az egységes földművesszövetkezetek ma már any­­nyira magától értetődőek falvaink­­ban, hogy ezek nélkül igen sok dol­gozó el sem tudja képzelni a falut. Az ünnepi szónok ezután néhány adattal érzékeltette a mezőgazdaság fejlődését. Többek között megemlítet­te, hogy az utóbbi tíz évben közel tíz mázsával nőtt a gabona hektárho­zama. Ebben az évben a történelem (Folytatás a 2. oldalon.) Husák elvtársat népviseletben köszöntötték a gundovi asszonyok. Mindenki megcsodálta a nyárasdiak őszibarackját. A színpompás felvonulás. Hakek Ladislav (Trebiő) már nyolc éve arat mint vendékombájnos Bran- Con (Berencs). Ebben az évben 242 hektárt aratott le, s ezért ő is ki­tüntetésben részesült. A kenyércsata kitüntetett hősei.

Next

/
Thumbnails
Contents