Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
1971. július 3. SZABAD FÖLDMŰVES A múlt heti számban megjelent cikkünkben »6 volt ■ kártérítési, reklaméclés és egyéb jogok elenyészáséről elévülés folytán. Ezért nem ért, ha kissé közelebbről elemezzük az elévülés kérdéseit. A törvény bizonyos jogok érvé** nyesítését határidőhöz köti, — mégpedig akként, hogy a jognak a határidőben elmulasztott érvényesítésére a jog, illetve a kereseti jog megszűnését eredményezi. Itt két alapfogalmat kell megvilágítanunk: az egyik az elévülési határidő, a másik: hol és miként kell a jogot érvényesíteni, hogy ne következzék be az elévülés. A törvény világosan meghatározza, hogy az elévülést csakis és kizárólag az illetékes hatóságnál az elévülés határidejében történt írásbeli jogérvényesívagonba-rakás nem a vasút terhére megy), s így az átvételtől számított 15 nap alatt kell reklamálni az árut küldő vállalatoknál a kárt. Ha ez megtörténik, utána 6 hónap alatt kell beadni a pert a döntőbíróságnál, hogyha az ellenfél nem térítette meg a kárt. Ha esetleg a vasút nem adja ki 15 nap alatt a jegyzőkönyvet, akkor is 15 nap alatt kell reklamálni, s a vasúti jegyzőkönyvet utána is el lehet küldeni, mert ez csak bizonyíték, nem reklamáció. A reklamáció a károsult fél Jogi nyilatkozata — a vasúti jegyzőkönyv bizonyíték. Vadkárok esetén 14 nap alatt kell bejelenteni a kárt, azaz a károsodást és a kár mértékét a Járási Nemzeti Bizottság mellett működő külön e célra kialakított bizottságnál (Komisia pre prejednanie škôd spôsobených zverou). Ha ezt elmulasztják, megszűnik a kereseti jog. Medvekár esetén ez a határidő három nap. A bizottság határozata ellen 30 nap alatt lehet előterjesztéssel élni s akkor a bíróság dönt. Itt tehát 30 napos határidő van megállapítva a jog érvényesítésére. Üjabb példa: A szövetkezet 1970. március 1-én vette át a traktort hét leket megterhelni az átvétel után megállapított minőségi hibákért, ha olyan hibákról volt szó, amelyekre rá kellett volna jönni a norma előírta vizsgálat betartása esetén. Más, még tanulságosabb eset: A szövetkezet megegyezett a felvásárló vállalattal, hogy a sertéseket maga szállítja be traktorral a vasúti állomásra és vagonba rakja. A rendelet azt mondja, hogy a felvásárló vállalat köteles az állatokat a termelőnél átvenni, saját maga köteles Járművet küldeni és az állatokat felrakni. A szövetkezet csak autó által járható kemény útra köteles kivinni az állatokat és ott átadni. Ez az átvétel helye. A teljesítés az átvétellel történik meg, s utána már az átvevőé az áru. A kérdéses esetben a sertéseket be is rakták a vagonba, de utána kijött az állatorvos és elrendelte; hogy hat igen nehéz sertést azonnal vigyenek vissza, nem engedélyezi a hosszú szállítást, az állatok ezt néhi bírnák ki, tehát irány az első vágóhíd. A szövetkezet emberei tehát kirakták a 6 nagy súlyú sertést és kettőt, amely már alig élt, a vágóhídra vittek, de ezek ott lerakás közben kia reklamáció — köteles más keveréket küldeni azonnal. Vetőmag kifogásolása esetén az ellátó vállalat — mint mondottuk — 7 nap alatt küldi ki megbízottját s akkor közösen vesznek fel Jegyzőkönyvet a hibákról, és ez a jegyzőkönyv pótolja az írásbeli reklamációt. Ehhez az eljáráshoz meg kell hívni a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Felülvizsgáló Intézet (UKSUP) szakemberét is, aki részt vesz a jegyzőkönyvi bizottsági eljárásban. Ha nem jelenik meg az ellátó vállalat kiküldöttje, itt is 7 nap után egyoldalú jegyzőkönyvet kell felvenni s ha az UKSUP embere nincs jelen, megint szükséges egy nem érdekelt személy jelenléte és aláírása a Jegyzőkönyvön. Ezt a jegyzőkönyvet azután el kell küldeni az ellátó vállalatnak az igények megjelölésével. Ismételten hangsúlyozom, hogy mindezek naponta előforduló esetek, amelyeknek az elhanyagolása, a határidők be nem tartása, az előírt írásbeli Jogfenntartási nyilatkozatok és jegyzőkönyvek elmaradása — mind, mind, sokszor nehéz ezrekre, százezrekre menő károkat okozhat. állt volna mintát venni, felküldenl az UKSUP-hoz, s akkor a talajban hiányolt, rosszul kelt kukorica mellett ott lett volna a vetőmagról a megdönthetetlen bizonyíték s a szövetkezet elvágta volna ennek a kiaknázást lehetőségeit az ellenfél részéről.’ Mellesleg mondva a kukoricát az állami birtok nyilván száríttatta, rosszul is raktározta, így csökkent a csíraképesség, ami a kártérítési igény alapjául szolgált. A mintából meg lehetett volna állapítani a csíraképességet, összevetni a vetőmagelismerési eljárás folyamán hivatalosan megállapított csíraképességgel, és akkor nyilvánvaló lett volna a csíraképesség csökkenése az állami birtoknál (mindössze 3 hónapig tárolta a vetőmagot az állami birtok). ; Kártérítési pereknél az igényt érvényesítőnek kell bebizonyítani a károsodás tényét, a károsodás és a vétkesség közti ok-okozati összefüggést neki kell bizonyítania és éppen ezért a kártérítési esetekben igen fontos a bizonyítékok haladéktalan bebiztosítása. Most tegyük mérlegre a két adottságot: Megtörtént a kár, hát utána kell Járni, intézkedni, eljárást kérni, reklamálni stb. Mi történik legtöbbször: elhanyagolják, időben tés szakítja meg, más szóval a per beadáséval. Szolgáljon erre itt egy példa: ha az efsz a takarmánykeverék míőnségét kifogásolta, (reklamálta), akkor az írásbeli reklamáció elküldését követő hat hónap alatt kell beadni a kérelmet a döntőbíróságnál a reklamációs jog megítélése érdekében. Nem számít, hogy a másik féllel többször tárgyalt az efsz, levelezett vele, esetleg a másik fél a reklamációt el is ismerte, mindez nem szakítja félbe az elévülés Idejét, hanem csakis és kizárólag a döntőbíróságnál beadott kereset. Ugyanez vonatkozik a rendes bíróságoknál érvényesítendő követelésekre is. Az ellenfél igen sokszor folyamodik a húzáshalasztás fegyveréhez és sokszor nem is sikertelenül, mert eltelik a hat hónap és közben bekövetkezett az elévülés. Nem lehet tehát azzal érvelni, hisz az ellenféllel tárgyaltunk, leveleztünk, sőt esetleg el is ismerte a követelésünket, ha nem rendezte az ügyet az elévülési határidőben az ellenfél, a keresetet be kell adni. A kártérítési jogok érvényesítésének határideje a szocialista szervezetek közt egy év, amely azonban csak a károkozás után következő év Január első napjától indul meg. A kártérítési jogot akkor kell érvényesíteni, amikor a károsult üzem tudomást szerzett a kárról, és arról, ki felel azért. Ha tehát például a kazal 1971. májusában égett le és októberben megállapították, hogy azt a traktorállomás elhanyagolt állapotú (a permetezőgépet vontató) traktora okozta, akkor az elévülés 1972. január 1-vel kezdődik. Ha azonban csak 1972 januárjában állapították meg, hogy a kárt tűzveszélyes traktor okozta, úgy az elévülési határidő csak 1973. Január elsejével indul meg és 1973. december 31-én végződik. Általános szabály, hogy a jog első érvényesítési lehetőségének időpontjáról folyik a határidő. A reklamációknál az elévülési idő hat hónap. Ez pedig ama hónap első napjától folyik, amelyik a reklamáció bejelentése után következik. Ha például a takarmánykeverékek hibáját áprilisban állapították meg és — természetesen, mint a törvény előírja — azonnal írásban reklamálták, akkor május elsejétől kezd folyni az elévülési határidő, azaz legkésőbb október 31-ig kell beadni a keresetet a döntőbíróságnál. Említettük már előző cikkünkben, hogy vannak olyan'jogok is, amelyek elenyésznek, ha nem érvényesítik azokat a felelős üzemnél bizonyos határidőn belül. Tehát Itt nem akkor áll be a jog elenyészése, ha a jogosult fél nem adja döntőbíróságra az ügyet a különben elévülési időben, hanem már akkor, ha nem tartja be a reklamációs határidőt. Mondottuk már, hogy a permetezés, valamint a talajjal végzett munkálatok hiányosságait 7 nap alatt kell reklamálni, különben a jog elenyészik. Mondottuk, hogy az áruátvételnél nyilvánvalóan megállapítható hiányosságokat, hibákat 15 nap alatt kell érvényesíteni a teljesítő féllel szemben, különben a jog elenyészik. Most egy kis összevetés, hogy ne zavarjuk össze az elévülés és a jogelenyészés fogalmait. A szövetkezet vasúton 5000 darab vlrágcserepet vett át s az átvételkor megállapították, hogy 1300 összetöri és azt is, hogy ezt a rossz csomagolás és helytelen rakodás okozta. A vasút nem felel a kárért (a rossz csomagolás a rossz Jogszolgáltatás a földművesszövetkezeteknél havi szavatossággal. A motor 1970. október 1-én felmondja a szolgálatot, azaz a szavatossági idő utolsó napján. Azonnal írásban kell reklamálni s kérni a szavatossági javítást. Utána azután hat hónap alatt kell beadni a keresetet a döntőbíróságnál. Mellékesen jegyzem meg, hogy a határidőben nem számít bele az a nap, amelyiken történik a jogi esemény (áruátvétel, mintavétel stb.), amelytől számít az elévülés ideje. Tehát a traktor átvétele március 1-én történt meg — ez a nap nem számít bele a szavatossági időbe, s így az október 1-én beadott reklamáció még a szavatossági időben (annak utolsó napján) történt. Ezután az elévülési határidő november l-től kezd folyni. Reméljük, most már világosan látják, hogyan kell számítani az elévülési határidőt. A legtöbb jogi probléma általában az áruk, gyártmányok átvételéből, azok hiányosságaiból, a szállítási határidők be nem tartásából, a szövetkezet által kitermelt javak átadásából és kártérítési esetekből adódik. Nagyon fontos rendelkezéseket tartalmaz a mezőgazdasági termények adását—átvételét szabályozó 55/1967 számú rendelet annak az 1970. évben a Törvénytárban 12. szám alatt megjelent módosításával. Nagyon jól jegyezzük meg: A mezőgazdasági vállalat nem felel az általa átadott mezőgazdasági termények semminemű olyan hiányosságaiért, hibáiért (ideértve az állattenyésztésből eredő leadásokat is, húst, tojást, baromfit, gyapjút stb.), amiket a norma szerint az átvételkor' meg kell állapítani. A gabonaféléknél például megállapítják a nedvességtartalmat, az Idegen magvakat, keverékeket, szennyezettséget, kártevőt (pl. zsizsik), természetesen a súlyt stb. Amikor a felvásárló vállalat átvette a terményt és kiállította erről az elismervényt (felvásárlási blokkot), utána az efsz nem felel semminemű minőségi hibáért, súlyért stb. és vele szemben nem lehet e címen követeléssel fellépni. Igen tanulságos, de egyben érdekes példa erre a következő eset: Az állami birtok eladott 2 vagon zöldborsót. Mintavétel alapján kiállították a felvásárlási blokkot és az árut kifizették, de mivel a felvásárlónak nem volt raktározási helye, megállapodott az állami birtokkal, hogy a borsó ott marad annak raktárában elkülönítve. Egy hónap múlva a felvásárló vállalat el akarta szállítani a borsót és a vállalat intern rendelkezései szerint az elszállítás előtt is vett a borsóból mintát a laboránsnő. Ekkor állapították meg nagy megrökönyödéssel, hogy a borsó 3. fokban zsizsikes. A felvásárló vállalat követelte a rendes merkantil ár és a takarmányborső ára közti különbséget, amit az állami birtok megtagadott, éppen a fentemlített rendelkezésekre hivatkozva: Az átadás után nem felel a minőségi hibákért. Mit volt mit tenni? A borsó ott maradt az állami birtokon, amelv azt visszavásárolta, de takarmányborsó árában, mert hisz a felvásárlási vállalat laboratóriumi vizsgálata szerint a borsó csak ennek felelt meg. Nincs kivétel! Ez szigorú szabály! Nem lehet tehát a szövetkezelehelték párájukat. A másik négyet vitték haza, de közben három szintén elhullott. Ki felel a kárért? Itt a szövetkezet megegyezett a felvásárlóval, hogy megváltoztatják a felvásárlás, tehát a teljesítés helyét — ami persze mindig a szövetkezet kockázatára megy. A két sertés, mely a vágóhídon hullott el, már át volt adva, átment a felvásárló tulajdonába, s annak rendelkezésére az állatorvos utasítása szerint ment a vágóhídra. Ezekért tehát a felvásárié vállalat felelt, s az övé volt a kár. Igen ám, de a másik négynél megegyeztek, hogy visszalépnek az eladástól és — más kikötés híján — a szövetkezet ezeket visszavette és így mint sajátját szállította vissza, tehát az úton elhullott három darab már az ő kára volt. — Mi ebből a tanulság? Ha meg is egyeztek, hogy a szövetkezet szállítja az állatokat, ragaszkodni kellett volna ahhoz, hogy a felvásárlás még a szövetkezetnél felrakás előtt történjék meg, kiállítani a felvásárlási blokkot és azután már a felvásárló vállalat sertései mentek volna a vasútra s ott a vagonba, de legalábbis addig nem kellett volna a vagonba sem berakni a sertéseket, amíg ki nem állítják a felvásárlási blokkot. Kérdem, miért, vállalja a szövetkezet az ilyen kockázatot magára, ha erre törvény nem kényszeríti? Elismerjük, szükség van arra, hogy kisegítsük a felvásárlási vállalatot, ha nincs autója (elromlott, más, igen fontos szállítást végez stb.). Rendben van, a szövetkezet szívesen elszállítja az állatokat, hisz ezt neki a felvásárló üzem megtéríti, de nem kell akkor még abba is belemenni, hogy a szállítás előtti kockázat is a szövetkezetét terhelje. A mázsálás, osztályozás, bendőtartalom utáni levonási százalék megállapítása mind megtörténhetik még a szövetkezetben berakodás előtt, s utána mehet vígan a felvásárló vállalat állatainak a szállítása! Itt vannak a takarmánykeverékek, a vetőmag hibáinak a reklamációi. Mi a teendő? Azonnal írásban reklamálni az ellátó vállalatnál, amely az előbbi esetben azonnal, utóbbi esetben 7 napon belül köteles kiküldeni megbízottait a reklamáció ügyének rendezésére. Az előbbi esetben történik a közös mintavétel, ennek elküldése kivizsgálásra a kerületi állatorvosi szolgálathoz és a Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Felülvizsgáló Intézethez (UKSUP). Ha nem jelenik meg az ellátó vállalat megbízottja, egyoldalú jegyzőkönyvet kell felvenni s abban feltüntetni a reklamáció lényegét, mibenlétét és a mintaátvétel megtörténtét (a takarmánykeverék esetében). Ehhez azonban feltétlenül szükséges ilyenkor egy nem érdekelt személy jelenléte, aki a jegyzőkönyvet aláírja (a helyi nemzeti bizottságtól, vagy bárki más, nem érdekelt személy). Az állatorvos által vételezett minta kifogásolható* mert érdekelt az állatok egészségi állapotáért és így nincs hitelt érdemlően bizonyítva a minta azonossága a hiányolt keverékkel. Ha az állatorvos véleménye szerint a takarmány nem felel meg és nem javasolja annak további etetését, az ellátó vállalat — függetlenül attól, igazolódik-e Tanulságul szolgáljon az alábbi eset: A szövetkezet kukoricavetőmagot vett át az ellátó vállalattól, amelyet az egyik állami birtokon termeltek ki és a vetőmagelismerési eljárás után is ott raktározták. A vetőmagot a felvásárló vállalat átvette az állami birtoktól és tőle diszponálta az efsz-ek részére. A szövetkezet 50 q vetőmagot vett át, amely azonban hiányosan kelt ki, mire a szövetkezet ezt az állami birtoknál (ahol ezt átvette) reklamálta, később az ellátó vállalatnál Is. Az állami birtok azonnal kijelentette, hogy a kb. 15 mázsa vetőmagot átveszi, ad helyette kitűnő minőségű kukoricát, amibe a szövetkezet bele is ment. A szövetkezetnél senkinek sem jutott eszébe, hogy jó lett volna előbb mintát venni az el nem vetett 15 mázsa vetöntagból, és bizony a később öt évig húzódó per folyamán ez a körülmény döntően befolyásolta az eredményt: a szövetkezet saját hibájából csupán kárának egyharmad részét kapta meg. Miből nem biztosítják a szükséges írásbeli bizonyítási anyagot, s akkor megvan a baj: a kár a szövetkezetét terheli. Ha viszont megtesznek mindent, tanácsot kérnek Jogásztól, ml a teendő — a kár megtérül és a serpenyőbe beleesnek az ezrek a kártérítésből. Melyik a helyes eljárás: maradjon üresen a mérleg serpenyője, csak azért, mert a szövetkezet nem tartotta érdemesnek az utánjárást, avagy haladék nélkül Intézkedik, e megvan az eredmény. Érdemes tehát kis Időt szakítani az ilyen esetekben a jogi síkon szükséges Intézkedésekre. Nem és sohasem elfogadható ok, nem volt idő erre! Ilyen nincs, mert a szövetkezet kétkezi dolgozói — nagyobbrészt ők — érzik meg ezt a keresetükben, amikor hiányzik az a Jó pár ezres az év végén az osztalék kifizetéséhez. A közmondás azt mondja: Saját kárán tanul az okos. tehet azonban más kárán is okulni s ez volt cikksorozatom célja is. Dr. Kardhordó Ödön 33 TANÁCSOK Autóvezetés nagy melegben Az autóvezetés és bizonyos mértékben a karbantartás is kánikulában nagyobb elővigyázatosságot követel. Fontos a tisztán tartott, jő motorhűtő, a víznívó ellenőrzése indulás előtt. Figyelembe kell venni, hogy a tartós napsütésben felforrósodik az aszfalt és sugárzó hővel „támadja“ a motorteknőt, s bozzájárui az olaj melegedéséhez. Ha az olaj alig éri el az alsó nívót, a kenés minősége s az olajhűtőképessége rohamosan csökkenhet. Ha tehát kevés az olaj a motorban, könnyen túlhevül. Az elhasznált fekete olaj ebből a szempontból még veszélyesebb. A forró üttesten gyorsabban kopnak a gumik, különösen „százon felül“, a nagy sebesség hatására élettartamuk a felére is csökkenhet. Gondoljunk arra is, hogy a gyorshajtás miatt sűrűbben kell fékezni, ás a nagy melegben a fékdobok sem hűlnek le kellő gyorsasággal, s a ferrodol könnyebben leég. a fékhatás is romlik. Ebhez járul, hogy a felmelegedett gumik Is hamarabb megcsúsznak. Kellő óvintézkedés, ha időnként megállunk és pihentetjük a kocsit. De nemcsak az autónak van erre szüksége, hanem a vezetőknek is. Nagy melegben különösen óvakodjunk attól, hogy teli gyomorral volánhoz üljünk. A magas vérnyomásúak lehetőleg a kora reggeli és késő délutáni órákat válasszák ki a vezetéshez. Veszélyt jelent a szorosra kötött nyakkendő, a nadrágszíj, mert vérkeringést zavarokat okozhat. Az izzadt tenyérből kanyarban, éles fordulóban könnyen kicsűszik a kormánykerék, ez ellen legjobban a speciális autőkesztyű és a kormányhuzat véd. Az erős napsütésben elhomályosulhatnak az előttünk járó vagy a szembe jövő gépkocsik fényjelzései. Emiatt is jobban kell tehát ügyelni a féktávolságra, használni a nape! flenzőt. Ha mindent megteszünk, ami a nagy melegben a biztonságos vezetéshez kell, még ne gondoljuk azt, hogy ugyanígy cselekszik minden egyes autéstársunk, akivel az országúton találkozunk. Őrizzük meg tehát cselekvési szabadságunkat, — tartsuk be a féktávolságot, húzódjunk le az út közepéről a jobb szélre, s csak addig hajtsunk, amíg a fáradság első jelét nem észleljük. Rövid pihenő után biztonsággal utazhatunk tovább. (F.)
