Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1971. augusztus 28 8 Sokat ígérő tervek A szakemberek a rozsnyői já­rásban is fáradhatatlanul dolgoz­nak a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött feladatok megvalósításán. Továbbra is első helyen marad a lakosság életszínvonalának eme­lése, amely nem képzelhető el a mezőgazdasági termékek mennyi­ségének és minőségének növelése nélkül. Juhász Pavel és Csefő Árpád elvtárs lelkesedése egyre közelebb hozza a csetneki (Stitník) „Agro­­fruet“ üzembehelyezését. Ez a név rövidesen olyan ismert lesz, mint pl. a RISO, — mert egy modern gyümölcstárolót és gyümölcsfel­dolgozót építenek a járás mező­­gazdasági nagyüzemei. Minden efsz és állami gazdaság érdekelve van, vagy lesz a terv megvalósí­tásában. Az Agrofruet létrehozását az te­szi szükségessé, hogy az elmúlt években nem tudták értékesíteni a gazdag gyümölcstermést. A jö­vőben ez a probléma megoldódik. Sőt, a meglevő, külterjesnek mond­ható gyümölcsösökből belterjes gyümölcsészetet tudnak majd ki­alakítani. A közellátás céljaira így több gyümölcs, must stb. kerül, de jól járnak majd a rozsnyói járás me­zőgazdasági üzemei is, akik tag­jaik, valamint alkalmazottaik szá­mára nagyobb munkalehetőséget és jobb anyagi feltételeket tudnak biztosítani. Másik nagy tervük: 3000 hektár szántót szeretnének nyerni a ra­koncátlan folyók szabályozásával. A Sajó (61ana), Murányka (Mu­­ráňka), a Csetnek-patak (Štitnický potok), a Torna-patak (Turňanský potok) mentén sok helyen most csak csáté és hasznotalan gyom nő. Ha a közép-szlovákiai és a kelet-szlovákiai kerület illetékes szervei végre összefognak, akkor a járás területén első osztályú szántóföldet nyernek, amelynek megmunkálása is könnyű lesz, mivel sík területekről van szó. A rozsnyói járás vezetői bíznak tervük sikerében! Kovács I. Mikor? Ivánka (Ivánka pri Dunaji) la­kosai joggal kérdezik, hogy mikor lesz (iész a két éve átépítésben levő mozihelyiség. Az 5000 lakosú faluban már két év óta nincs mozi. De sajnos a helyi szervek annak érdekében, hogy minél előbb befejeződjön az átépítés, nem tesznek semmit. Dömötör Zoltán A kenyér Táplálkozásunk legfontosabb alapeleme hosszúkás, vagy kerek formában porául elő leqlnkább. Fejlődést szakasza nagyon hosz­­szú. Életadója a búza, vagy a rozs, amely az anyaföldben foqamzik — fejlődésénél a földműves keze bábáskodik. Az érett, felnőtt kort akkor ért el, amikor puhára sülve kikerül a pék kemencéjéből. Múltban az „asztalfiában“ élte remete életét, kulcsra zárva. Ha néha előkerült, először meq kel­lett tisztítani az asztal környékét az érte acsarkodó gyerekseregtől. Hiányát többnyire más eledel pó­tolta, amely sokszor még a rágás­hoz szükséges erőt sem adta visz­­sza. Napjainkban a maga nagyviláqi életét éli. Elhagyta az asztalfiát, s régi testőre a „táncoló seprű­nyél“ is ül beosztást kapott a ház körül. S a kenyér, mtnt a pénzért vásárolható többi áru kalandvá­gyóvá, kíváncsi'természetűvé vált. Megtalálható minden utcasarkon, sőt gyakran a szemét közé is be­kíváncsiskodik. Csavargásáért sok­szor gyászosan fizet, mert talál­kozunk vele a hamu között is. félig megszenesedve. Sőt minap egy egészséges színűre sült, pik­kelyeshéjú, fehérlelkű kenyérre lettem figyelmes az egyik falusi élelmiszerüzletben. Idős néni va­donatúj selyemruhájához lapult, s látni lehetett büszkeségét, mert ő volt az utolsó darab, s talán érezte, hogy így értékesebbé vált, mint rokonai. Hogy valójában ér­tékesebb az csakhamar bebizonyo­sodott, mert egy fiatalasszony kérte legalább a felét férje szá­mára, aki éppen a kenyér szülő­földjén arat. A jóakaratú kenyér mintha megmozdult volna, aján­lottá magát, de a selyemruhás nént mégjobban a hónaalá szorí­totta. A kenyérhez való ragazko­­dását tüstént meg is magyarázta. — Mit képzel, tyúkjaim talán maga végett fognak éhendöglenll? Távozóban még nagy dühösen megjegyezte: „Az ócska nyugdíj­ból még baromfitakarmányra sem telik". A lázadó, elégedetlen falusi né­nit még egyszer végignéztem. Igen! Selyemruhát és divatos ci­pőt viselt, s a baromfiait azzal a kenyérrel eteti, melyet ötven év­vel ezelőtt „életnek" nevezett, s bizonyára kulcs alatt őrzött. Csiba László, Somorja Favágó dinasztia Erdő övezte kis falucskában, Leléden született Kormos József, aki elődei munkájának folytatója lett és ezt a szakmát választották unokái is. A múlt köztársaság idején az erdő adott megélhetést valamennyi lelédi lakosnak. El­látta őket tűzifával, vaddal. Ezt úgy értsük, hogy mindezt éjjel kellett megszerezniük, amíg az erdészek az igazak álmát aludták. A favágók életéről beszélgetek Kormos Józseffel, az utolsó lelédi favágóval, hiszen többen már nem folytatják ezt a fáradságos, nehéz munkát. Kormos József el­mondja, hogy az erdő adta neki is, elődeinek is a mindennapi ke­nyeret. Az erdő azonban csak té­len, favágások idején volt jó szív­vel a szegény néphez. Nyáron részesaratókként keresték meg a télirevalót. Keserűen megjegyzi, hogy a márianosztnai Petrovics föl­desúr birtokán még keserűbb volt ' nyárón a kenyér, mint télen a . zúzmara és hóborította erdőben. Ha nem volt munka, éjjel vállon hordták haza a szálfákat s érté­­•kesítették, hogy a psalád ne éhez­zen. Ha az erdőőr elfogta őket, 'kosztjukról az akkori rezsim igazságszolgáltatás emberei gon­doskodtak. Két hétig a járási bör­tönben kosztolhatott. Az erdő sok­szor kegyetlen volt, sok kellemet­lenséget okozott a szegény em­bernek, Ö ennek ellenére is az erdő szerelmese lett. Jelenleg Vihnén, a Banská Stiavnica-i er­dőgazdaságnál dolgozik két fiával. A harmadik favágó csemete je­lenleg a hazát szolgálja valahol a šumavai erdőkben. Annak ellenére, hogy a kézifű­részt motorfűrész helyettesíti, nem könnyű a munka, de havi kerese­tük meghaladja a 3000 koronát is. Míg a múltban a favágás csak a szegényes megélhetésre volt elég, most kétkezi keresetéből 100 ezer koronás új lakást épített. Ferenc fia személyautót vett. Beszélgetés közben arra gondo­lok, vajon sikerül-e majd ennek a favágó családnak utódaikkal is megkedveltetniök ezt a nehéz mesterségét? Majerszky Mátorn Vasárnap is dolgoztak Szalócon (Slávec), a SZISZ ta­gok nagyon komolyan veszik az aratási munkaversenyt. Augusztus 8-án is a mezőn voltak: több mind öt hektárról hordták be a szal­mát. Osváth Giziké, a SZISZ elnöke nem is titkolja, hogy az első há­rom között szeretnének végezni. Eddig még minden vasárnap dol­goztak. Most is tizenöten segítet­tek az efsz-nek. Különösen Brinza Zoltánt, Fábián Lászlót és Csunyo Istvánt dicsérte meg délután a helyi hangszóróban, de a többiek­nek is kijutott az elismerő sza­vakból. Persze a fiatalok maguk nem tudják a kazlat rakni, ezért Bene Antal csoportvezetővel az élen mindig ott látjuk a fiatalok mun­kabrigádjában az örökké tréfás kedvű Ambrus Albert bácsit, Lő­­rincz Bálintot, Tömöl Lajost és Gyömbér János bácsit, aki nyugdí­jas kora ellenére még mindig helyt áll a munkában. Borzován (Sillcká Brezová) sem tétlenkedtek az emberek. Farkas István elnök vezetésével vasárnap szintén dolgoztak. A kalászosok learatása elsősorban Farkas Sán­dor kombájnosra és társára vár. Amíg náluk nem érett be a vetés, addig Hosszúszőn (Dlhá Ves) se­gítettek. Most már a borzovai ha­tárban is teljes erővel folyik az aratás. К. I. A haza védelmére készülnek A Hadsereggel Együttműködő Lévai Járási Szervezet minden év­ben megrendezi a katonajelölt fia­talok háromnapos összpontosítását Szántó (Santovka) fürdőn. Az idén július 8-tól augusztus 11-ig 10 tur­nusban váltotta fel egymást a több mint 600 fiatal. A járási ka­tonai parancsnokság dolgozói elé­gedettek voltak a fiatalok visel­kedésével. A sátortáborban kato­nás fegyelem uralkodott. Varga Kálmán gyakorlatozó instruktor elégedetten beszélt a hat tartalé­kos tiszt munkájáról is, akik (ta­nítók) példásan teljesítették kö­telességüket. A .katonajelöltek megismerked­tek a lövészet alapjaival, a tipo­gráfiával és mindnyájan megsze­rezték a PPOV jelvényt. A fizikai felkészültség javult, csupán az ezer méteres síkfutás és a gránát­dobás még nem megy úgy, mint kéne. Hasonló a helyzet az úszás területén is. A fiatalok 50 száza­léka nem tud úszni, de itt báróm napon belül a testnevelő tanárok vezetése alatt legtöbben megta­nultak. A 18 éves fiatal katonajelöltek egy éven belül bátran léphetik át a laktanya küszöbét. Belányi János Még tartottak a Féli (Tomášovi Efsz-ben( az aratási munkálatok, amikor á szövetkezet üdülni küld­te a tagok gyermekeit. A tábor vezetője, Júlia Zinková nagyon elégedett volt a táborlakókkal. Több túrát is szerveztek, így a gyerekek a demänovat jégbarlang­ba, az oravai vízduzzasztőhoz, va­lamint a Roháče hegységbe láto­gattak. A két hét hamar elröpült és a 1 kirándulók szerencsésen hazatér­tek. A féli részvevők nemcsak a gyönyörű környezetet, hanem a kitűnő ellátást is dicsérik. M. I. Segítettek Az Éberhardi (Malinovo) Efsz 700 hektár földterületet majdnem 100 taggal művel. A szövetkezet­ben nagyon kevés fiatal dolgozik, a tagok átlagos életkora nagyon magas. (58 év). Az idei aratásnál is nagy szükség volt a fiatalok segítségére, ami nem is maradt el. A SZISZ helyi szervezete Hor­váth József elnök vezetésével ak­tívan bekapcsolódott a gabona­­tisztítási munkákba. A fiatalok a , munkahelyükről a szövetkezetbe siettek és éjfélnél előbb abba sem hagyták a munkát. Ebben a félév­ben már amúgy is sok feladatot végeztek el az éberhárdi Ifjúsági szervezet tagjai. Két szabad szom­baton a szövetkezet gazdasági ud­varát segítették rendbehozni, a faluban egy vagon hulladékvasat gyűjtöttek össze, amellyel több mint 500 koronát kerestek. Ezen a pénzen azután négynapos kirán­dulást szerveztek Körtvélyesre I (Hrušov). A fiatalok legközelebb I a sportpályát szeretnék rendbe­hozni. , Mózes Imre Sikeres találkozó I Nagyszabású Ifjúsági találkozót rendezett július 11-én a Szocia­lista Ifjúsági Szövetség (SZISZ) barti (Bruty) szervezete. A ren­dező barti fiatalok nagyon ügye­sen felhasználták a terep adta lehetőségeket, s a találkozót esz­mei helyen, a helyi halastó part­ján rendezték meg. A szép kör­nyezethez méltó volt a program összeállítása, színvonala is. A műsor három részre tagozó­dott, melyet a hat meghívott ze­nekar versengése nyitott meg, akik a beat számoktól a keringőig fel­vonultatták a zenevilág legszebb slágereit — kisebb-nagyobb siker­rel. Az első helyet a kélyiek (Kvet­ná) „Meteor“ nevű zenekara nyerte, megelőzve a kövesdi (Ka­menica) a /.Törpéket“ és a kis­­gyarmati (Sikenička) „Vulkánt“. A műsor legizgalmasabb s egy­ben a legszebb része az énekesek vetélkedője volt, ahol a pálmát — ebben az esetben vázát — a már említett „Meteor“ fiatal énekes­nője, Bohák Irénke vitte el. A második helyen a bartiak nagy örömére hazai versenyző, Bréda Friderika végzett megelőzve az udvardi (Dvori n. Ľ.) Kovács Fe­rencet. A műsor harmadik része a vers­mondás volt. Itt a nagyölvedi (Veiké Ludince) Vavrecky Attila dominált, aki egy gyönyörűen elő­adott székely népballadával sze­rezte meg az első helyet. Ebben a kategóriában a második helyet a szőgyéni (Svodín) Enoch Kor­nélia, a harmadik helyet pedig a kétyi Bohák Irén szerezte meg. A program versenyszerű műsora után a hat zenekar felváltva ját­szotta a jobbnál-jobb zeneszámo­kat, s akinek kedve volt, másnap hajnalig táncolhatott — és a fia­talok éltek is ezzel a lehetőség­gel. Polák István vendéglátóba vezet, amelynek ve­zetője Raj László. A volt favágók unokái modern környezetben kós-; tolgatják az ízletes hurbanovói „Aranyfácán“ védjegyű sört. Egy; pohár felhörpintése után a szom­szédos önkiszolgáló boltba látoga­tunk. Egy kis falucskához mérve meglepően modern üzlet. Az üzlet vezetője, Sztruhár József, pár hó­napja vette át az üzlet vezetését.1 Beszélgetés közben a főnök el­mondja, hogy egy évvel ezelőtt az itt dolgozó elárusítók nem a dolgozó nép érdekeit nézték, ha-, nem saját kényelmüket. A község lakossága csak a mindennapi élet­hez szükséges élelmiszereket vá-' súrolhatta meg. Amikor Sztruhár József átvette az üzlet vezetését, a naktárba a rendetlenségtől be sem tudott lépni. Családjával egy; hétig éjjel-nappal dolgoztak, míg rendet teremtettek. A volt üzlet­vezetők azt Sem tudták milyen árujuk van. Könnyebb volt azt mondani „nincs“. Látogatásom alkalmával meg­győződtem az árubőségen. A leg­apróbb közszükségleti cikktől a legmodernebb televízióig minden kapható. Az üzletvezetőtől még senki nem hallotta, hogy a kért áru „nincs“. Ha esetleg kifogyott, vagy nincs a raktáron, csak any­­nyit mond: két napon belül meg­hozatom. Nem a saját kényelmét tartja szem előtt, hanem a vásár­lók érdekeinek kielégítését, és így van ez jól. M. M. ötven é eves sportegyesület A szocialista kereskedelemnek él Leléd — ez az 560 lakosú kis­község erdő övezte völgyben terül él. Gyermekkoromban csodaszám­­ba ment, ha néha-néha egy-egy autó végigdübörgött a falu utcá­ján. Ilyenkor mi, gyerekek meg­csodáltuk, sőt fel is kapaszkod­tunk rá. Egyszóval' a külvilágtól teljesen elzárt község volt az én kis szülőfalum. A felszabadulás felébresztette ezt az ősi települést is évszázados mély álmából. Vala­mikor az emberek maguknak él­tek itt. Nem törődött velük senki, és vajmi keveset törődtek ők is másokkal. A falu lakosságának nagy része erdei favágásból élt, ha egyáltalán életnek lehet ne­vezni azt a tengődést. Télen fát vágtak, nyáron részesaratóként dolgoztak valamelyik földesúr vagy nagygazda földjén. Az élet teljesen megváltozott * ebben a kis községben is. Ne­­mecskai Sándor hnb titkár kalau­zol, hogy bemutassa a fejlődő köz­séget. Első útunk a modern fel­szerelésű, minden igényt kielégítő A CSKP 50. évfordulója jegyében zajlott le Kürtön (Strekov) a testnevelési egyesület félévszáza­dos megalakulására rendezett ün­nepély. Ezen alkalomból adták át az új sportpályát Is, amelyen a társadalmi munka mellett a hnb és az efsz is tevékenyen kivette részét. Az ünnepi megnyitót, amelyet a község elnöke, Simsik elvtárs tar­tott a párt megalakulásáról, az iskolások műsora követett; majd Szabó András iskolaigazgató be­számolt a kürti sportéletről. Ezt követte a diplomok átadása. A labdarúgó-tornán a helyi csa­paton kívül Csúz (Dubník), Mužla és Szőgyén (Svodín 1 együttese vett részt. A szünetekben atlétikai verseny és a helyi CSEMADOK — ifjúsági szervezet táncegyüttese, s nem utolsósorban a jónevű Dan­­kó zenekar szórakoztatta a szép­számú közönséget. Az első-második helyért Kürt és Csúz együttese küzdött. Büntető­rúgásokkal Csúz csapata került ki győztesen. A harmadik helyen Muzsla végzett, míg Szőgyénnek csak a negyedik hely jutott. Az 50 évvel ezelőtti sportélet megalakításához nagyban hozzá­járult a ma 65 éves Kánya Andris bácsi, aki 1921-ben tagja volt a csapatnak. Még ma is szereti a focit, minden mérkőzést megnéz. Vasárnap, az új pálya átadásakor sportöltözékben ő indította el út­jára a labdát. A késő estébe nyúló sportműsort j? a szövetkezet kultúrtermében meg Í rendezett táncmulatság követte. Pénzes István Jólesett egy kis fellélegzés a poros aratási napok után Kátyen (Kvetná, okr. Levice), ahol a község sportvezetői négy labdarúgó­csapat részvételével villámtornát rendeztek. Az első mérkőzést, a Kéty—Bény (Biüa) találkozót a bényi fiúk nyerték 1:0 arányban. A második összecsapaáson Ebed (Obid) és Garamszentgyörgy (Jur nar Hronom) csapatai küzdöttek a döntőbe jutásért. E találkozón Ebed 2:3 arányban alul maradt. A Kéty—Ebed- mérkőzést 4:2 arányban a hazaiak nyerték. A döntő mérkőzésen annyira zuhogott az eső, hogy a kupadöntő sorsát Bény és Garamszentgyörgy között végül is tizenegyesek rú­gásával kellet eldönteni. A torna legjobb játékosa kétségen kivül a bényiek kapusa, Cson­ka László volt, aki két tizenegyest is kivédett, s Így oroszlán része van a bényiek végső győzelmében. Dávid Nándor ■HJ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents