Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

1971. augusztus 28. SZABAD FÖLDMŰVES SZÖVETSÉGI SZEMLE A SZÖVETKEZETI FÖLDMŰVESEK szlovákiai szövetségének fóruma A XIV. PÁRTKONGRESSZUS HATÁROZATA SZELLEMEBEN Javítsuk a munka- és életkörülményeket! Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának határozata ki­hangsúlyozza, a szövetkezett gazda­ságokban Is egyre nagyobb figyelmet kell szentelni az anyagi javak ter­melésére, elsősorban Is az emberre és szükségleteinek kielégítésére. Nagy fontosságot tulajdonít a hatá­rozat a munka- és életfelételek cél­tudatos javításának. Ezen a téren a Szövetkezett Földművesek Szlovákiai Szövetségére Is egész sor feladat há­rul. Szorgalmaznia kell a szövetke­zett étkezdék, óvodák, bölcsődék, napközi otthonok, szociális-higiéniai berendezések létesítését, felkarolni és az eddiginél is több figyelmet fordítani a „Legszebb és legtisztább gazdasági udvarért“ versenymozga­lomra stb. A nemzeti bizottságokkal együttműködve biztosítani kell a községek műszaki ellátottságát, szé­lesíteni és tökéletesíteni a lakosság­nak nyújtott szolgálatokat, bővíteni és korszerűbbé tenni az üzlethálóza­tot, megjavítani a közellátást, főként a tipikus mezőgazdasági körzetekben. Ugyanakkor tovább kell szélesíteni az utasszállítás hálózatát, s megte­remteni a kulturális élet lehetőségeit falvainkon, hogy a városok és falvak közötti szintkülönbség kiegyenlítőd­jék. A lakosság alapvető szükségletei­hez tartozik a munkaerőkről való sokoldalú egészségügyi gondoskodás, valamint a helyes táplálkozásra ne­velés kérdése is. Ezért nagyobb gon­doskodás szükséges, ami a helyes népélelmezést illeti, főleg a mező­­gazdasági üzemekben, betartva az alapvető követelményeket, elsősorban a munkaidő alatt, valamint a csúcs­munkák — mint például az aratás — idején, amikor a munkák sürgőssége szigorúan megköveteli, hogy a hely­színre idejében jusson ki az étel, a frissítő. Meg kell állapítani, ennek a kérdésnek mindmáig nem tulajdoní­tanak társadalmi jelentőséget, felsza­badítva a szövetkezeti asszonyokat a főzés alól. E kérdés helyes megoldása lehető­séget teremt a szövetkezetek nőtag­jai napi gondjainak csökkentésére, a közös munkában való fokozottabb részvételre. Köztudott, mennyire nagy szükség van sok mezőgazdasági üzemben csúcsmunkák idején a dol­gos női kezekre. Csakis akkor tehet eleget ennek a feladatának, ha a család élelmezésének gondja alól mentesül. Ily módon meggyorsulhat a termés begyűjtése, nem lesz kitéve az időjárás szeszélyeinek. Például hányszor előfordul, hogy a paprika, vagy más termény szorgos kezek hí­ján kint vész a határban...? Számos szövetkezetben máig is megoldatlan kérdés a szociális helyi­ségek és berendezések létesítése. Mi kell ehhez? Mosdók, zuhanyok, öl­tözők, kabin a személyi higiénia leg­alapvetőbb követelményeinek betar­tásához, lábbelimosó stb. Ám nem­csak erre, hanem még sokkal egy­szerűbb, mindamellett fontos kérdés­re sem szentelnek figyelmet egyes szövetkezeikben! a friss levegőt egy­szerűen száműzik az irodahelyisé­gekből, jól bezárva az ablakokat. Még nyáridőben is... 1 Ott, ahol ezekre a dolgokra nem fordítanak gondot, szó sem lehet a munka kulturáltsá­gáról, csökken a szövetkezeti tagok munkateljesítménye. Igaz, nincs még valamennyi efsz abban a gazdasági helyzetben, hogy új szövetkezeti székházat, szociális épületet -hozzon tető alá. Ha már így áll a helyzet, akkor lehetséges — és szükséges — az istállókban, műhelyekben, gép­parkban ezt a kérdést a helyi körül­ményeknek megfelelően megoldani. Egyetlen megjegyzés: sokhelyütt nem is az anyagi kiadás, hanem az akarat hiányzik! Márpedig ez nagy baj, s előbb-utóbb a tagok kénysze­rítik majd a vezetőséget, hogy ezt a kérdést is mielőbb oldja meg. Hasonló helyzet uralkodik nem egy községben a gyermekóvóhelyek, nap­közi-otthonok területén. Ez rendkívül megnehezíti a szövetkezet nőtagjai­nak helyzetét, s általában a mező­­gazdasági dolgozókét. Ez a kérdés nefn tűr halogatást! Az efsz és a hnb vezetőinek jó együttműködése, a társadalmi felelősség tudatosítása némileg segíthet ezen a helyzeten, megkönnyítve ezáltal a nők munká­ját a mezőgazdasági üzemekben. Egy­szerűen nem lehet ezt a kérdést el­odázni, foghegyről venni, mondván: a szövetkezet vezetőinek, tisztségvi­selőinek ez nem szívügye...? Fel­tétlenül szükséges, hogy az efsz-ek megoldják fokozatosan ezt a kérdést, megteremtve rá a kellő anyagi esz­közöket, szervezést intézkedéseket. Mint már az előbb említettük, a szö­vetkezetnek és a helyi nemzett bi­zottságnak közös ügye kell, hogy legyen ennek a kérdésnek a megol­dása: építkezési anyag nemegyszer helyi forrásokból is előteremthető, építőcsoport, kőműves, s egyéb szak­ember is akad minden faluban, ha nem a községgazdálkodási üzemben, akkor a szövetkezetben — vagy for­dítva. Közös erővel, együttműködéssel és erős akarattal sokminden megvaló­sítható. No és a társadalmi, ifjúsági szervezetek nem segítenének, ha a kezdeményezés megszületik a szövet­kezet, vagy a hnb részéről? Bizo­nyára segítenek! Hiszen elvégre a jövő nemzedék neveléséről van szó. S nem mindegy, kikre bízzuk ezt az életbevágóan fontos feladat teljesí­tését, amelyre a CSKP XIV. kong­resszusának határozata is kitér. Varga Anna egyenességét, hogy végül a pontokat összegezve a nyolctagú bizottság megállapíthassa, valójában kik a győztesek? A közel háromórás vetélkedő győz­tesei a következők: jozef Sobota mérnök, a Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás igaz­gatója szívből gratulál a szántóver­­senv abszolút győztesének, Nagy Gyula naszvadi traktorosnak. Bármennyire is szokatlannak tűnt, - mégis előnyösnek bizonyult ez a szántóverseny. Két járás 27 traktoro­sa rajtolt 1971. augusztus 12-én dél­előtt a Nagymegyeri (Galovo) Efsz tábláján, hogy vizsgát tegyen szak­mai hozzáértésből, ügyességből egy­aránt ... Bizony nem volt mindegy a ver­senyzőknek! Hiszen nemcsak a szö­vetkezetbeliek, de a járásiak is szen­vedélyesen drukkoltak, vajon kik bi­zonyulnak a lefjohbaknak. Magasra szökött a versenyláz. Hogyne, hiszen a dunaszerdahelyi és a komáromi já­rások mezőgazdasági társulásainak képviselőin kívül több neves szakem­ber is részt veit a versenyen. Sőt, Németh Jenő mérnök, a mezőgaz­dasági és élelmezésügyi miniszter­­helyettes is megtisztelte jelenlétével a rendezvényt. Ugyanakkor tíz bíró és tíz mérő ügyelt a szántóverseny szabályainak betartására. Árgus szemmel pásztázták az egyes parcel­lákat. mérték a szántás mélységét, vizsgálták a barázdák tisztaságát és A dunaszerdahelyi járás győztesei Dunaszerdahelyi járás: 1. Molnár László a Bakai Efsz-ből (488 pont) 2. Tóth László, Gombai Állami Gaz­daság 3. Bogár Mihály, Csallóközkürti Efsz Komáromi járás: 1. Nagy Gyula, Naszvadi Efsz (490 pont) 2. Babi Ferenc, Dunamocsi Efsz 3. Katona Pál, Nemesócsal Efsz Eléggé izgalmas pontja vol* a szán­tóverseny két bajnokának versenye, attól függetlenül, hogy itt már a mi­nőség kevésbé jöhetett számításba. Ez a gyorsszántási verseny — amelyből a komáromi járást képviselő Nagy Gyula került ki győztesen — nem illik bele a járási szántóverseny ke­retébe, mivel csupán a mennyiségre és a gyorsaságra ösztönöz, figyelmen kívül hagyvr a minőséget. Az értékes vándorserleget és tár­gyi, valamint pénzjutalmakat Németh miniszterhelyettes nyújtotta át a győzteseknek, s gratulált, újabb sike­rekre buzdítva a versenyzőket. Ami a legértékesebb jutalomnak számít: Václav P i š t e к, a Brnói Me­zőgazdasági Gépgyár igazgatója so­ron kívül egy-egy vadonatúj Zetor­­traktort utal át a naszvadi, illetőleg a bakai szövetkezetnek. A műszakilag jól előkészített szántó­verseny végén — amelyről a Gellei Gépállomás nö­vényvédelmi és tápanyagellátási osztályának dolgo­zói gondoskodtak dicséretreméltóan — megkérdeztük Dr. Frideczky Ákost, a Nyitrai Mezőgazdasági Fő­iskola agrotechni­kai tanszékének vezetőjét, az Or­szágos Szántóver­seny Bizottság tag­ját, miként értéke­li ezt a szántóver­senyt. — Tanulságosabb, még célraveze­tőbb lehetne a szántóverseny, ha a jövőben a mezőgazdasági üzemek mechanizátorai, agronőmusai és trak­torosai is résztvennének rajta, na­gyobb számban. — A járás felelős mezőgazdasági tényezői ne kezeljék balkézről a szántóversenyt (itt a dunaszerdahe­­lyiökre célzottl). Ha szabadságon van, vagy külföldön tartózkodik, akkor a helyettes tartsa kötelességének a részvételt. A szervezés adminisztratív formája bumerángként visszaüt. — A két járás együttes fellépése dicsérendő, jó kezdeményezés, csak a két első díjat a versenyzők telje­sítményéhez kössék. — Egyforma típusú ekével szánt­son minden versenyző. Minőségi adottságaik ily módon egyenlöek le­gyenek. — Politikai és társadalmi jelentő­ségét abban látom, hogy segíti a baráti és testvéri együttműködés el­mélyítését. NKI Learattak Baracán (Barca) is pihennek már a kombájnok. A rimaszombati járásnak ez a csöndes falucskája úgy búvik meg a szelíd dombok között, mint a csirke a kotlós alatt. H e r c z e g Józseffel, az efsz közgazdászával hozott össze a sors. A kö­zös gazdaság helyzetéről érdeklődöm ettől a fiatalembertől, aki a tor­naijai technikumban végzett, s már közel tíz éve szülőfalujában intézi az efsz ügyes-bajos dolgait. Szavaiból kitűnik, hogy szereti munkáját. — Kétszázhetvenöt hektár kalászost arattunk le — mondja, amíg a különféle kimutatásokat böngészi. — Augusztus tizedikén leálltak a kom­bájnok. A hektárhozam-átlagunk: harminc mázsa. A munka nehezéből férfiasán kivették a részüket Böhm Antal és Tóth István kombájnosok, Agócs István, Kovács Géza, A g 6 c s Fe­renc traktorosok. — Kertészetünk tizenkét hektáros. A szárazság ellenére Is szép termé­­sükn van paprikából, uborkából, paradicsomból. Kertészünk Rendek Lajos és T 6 t h János. Vidám fiatalasszonyok fürge kézzel dolgoztak. Tréfálkoztak, nevettek. Agócs Bella, Kosz túr Mária, B. Kots Etelka, He rezeg Anna, Varga Margit, Simon Irén, Kovács Istvánná és Štefanovi о * Regina gyönyörködve mutatják a szép termést. Egy másik csoportban Idő­sebb nénik serénykednek: K o ó s Zoltánné, Ä d á m Ilona, T ó t b J únosné és Sándor Béláné. A káposztafejek között két lány hajladozik: Porteleky Emília és Szajkó Gita. Gles kés villog a kezükben. Fekete szemükben forró láng­gal ég a nyár tüze. Az erdő alatt egy csoport asszony krumpliásással féjdítja a derekát. A munka nehéz, de nem panaszkodnak. Boldogan mutatják a szép gumó­kat. Egyikük tréfásan fájlalja, hogy egyetlen férfi sincs közöttük! A töb­biek lehurrogják és kuncogva ráhajolnafc a krumplisorra. A mezőt járva megállók egy percre a kazalozóknál. Simon Béla, Sán­dor Ferenc, K o s z t ú r József nagy szakértői a kazalrakásnak. G á 1 i к László és Tóth István traktorral hordja a nyárszagá bálákat. Egy távolabbi lucernatáblán Kovács Géza kaszálja a dús zöldtakar­mányt. B a r t a Zoltán a szalmapréssel izzad a forró napsütésben. Kovács Zoltán még diák, de naponta eljár a munkába, segít a közös­nek, és egy kis pénzt is keres az új iskolai évre. Most tarlót hánt. Lovaskocsi ballag a poros úton petrezselyemszínű terhével: Illatosra száradt lucernát hordanak a háztáji tehenek részére. P r i c z Reginával, özv. Sándornéval és Tóth Jánosnéval Is öröm beszélgetni. Csupa jókedv és bizakodás a szavuk. Prinz Lenke, Stulaj­­t e r Magda és Sándor Aranka is mosolyogva tűri, hogy fényképezzem. Rimaszombat felől személykocsi érkezik. Bekanyarodik egy udvarba, melynek lakói szintén elégedett szövetkezeti tagok. Amikor elbúcsúztam tőlük, már alkonyodott. Még egyszer visszanéztem a falura.' Ügy lapult a szelíd dombok között, mint a csirke a kotlós szár­nyai alatt. ★ Ez év elején sok új efsz született: a szakosítás érdekében több közsóg fogott össze és új nevet kapott az egyesített közös gazdaság. így történt ez Rimaszombat (Rím. Sobota) környékén is, ahol Zeherje, Alsópokorágy, Fclsöpokorágy, Mezötelkes, Dúsa, Rákó (Zacharovce, Nová Pokoradz, Veľ­ká Pokoradz, Mojín, Duiava, Rakov) szövetkezetei egyesültek, felvéve a Haladás nevet. Az idén már közösen gazdálkodtak 2930 hektárnyi területen. Ebből a zeherjei részlegen 580 hektár fekszik, amelynek nagyobbik fele szántó. Dimbes-dnmbos határ ez] mint általában a gömöri mezők. Ennek ellenére jó eredményeket értek el: ez az év különösen jól sikerült. Míg tavaly 23, az idén viszont 30 mázsás hektárhozamot értek el a gabonából. Mint általában mindenütt, itt is kitettek magukért a kombájnosok: Gembiczky Tibor és Mészáros Sándor, Václavlk András és Szabó Zoltán, V á c 1 a v í к József és Gregorec János vasárnap is dolgoztak, hogy a termés minél hamarább fedél alá kerüljön. Megdicsérik a „kijáró“ munkásokat, akik szabadságukat rendszerint az efsz mezőin töltik el. Tisztelettel beszélnek a nyugdíjas öregek munká­járól is, akik a fiatalokkal egy sorban dolgoznak. így például a 78 éves Szabó József bácsi naponta zöldtakarmányt készít az állatok részére.' Ottjártamkor éppen a háztáji árpát csépelték — közösen. Estére az utolsó kévéből is zsákba került az értékes szem. Ez is bizonyítja, hogy már nagyon mély gyökerei vannak a közösségi érzésnek, az összetartás­nak. Egy másik csoport ugyancsak a tagság szalmáját hordta és osztotta igazságosan. Nagy lánctalpas a tarlót járta. A vezetők elégdetten beszéltek a munkafegyelem betartásáról, a RISO- üzemröl, amely raktárhelyiséggel segítette ki őket, hogy a gazdag ter­mést védett helyen tudják. Kombájnosok, traktorosok, segédmunkaerők elismeréssel nyilatkoztak arról, hogy naponta a mezőre hordták a friss csevicét, az ízletes ebédet. A jó gazdasági eredmények mellett dicséretre méltó az új kultúrház Is, amelyben helyet kapott a hnb hivatala. Ez a hatalmas épület Szabó Arpád hnb-titkár és B. Aranka könyvelőnő jó szervezőmunkáját is dicséri. Vezetésükkel a lakosság olyan kultúrpalotát épített, amelyet az egész környéken irigyelnek tőlük. KGI Nagy ünnep volt... Nyolcszáz éves Vámosladány (Mýt­ne Ludany), ám lakosai aligha em­lékeznek olyan nagy ünnepségre, mint amilyen ez év augusztus 14-én volt a CSKP megalakulása 50. évfor­dulója jegyében. Kultúrházat avattak. Egy éve, hogy a szövetkezet felvette a Csehszlo­vák—Szovjet Barátság nevet. Aratási ünnepség Is volt a javából. Az ünnepségen, amely már délelőtt kezdődött, vendégek is jelen voltak, hogy csak néhányat említsek: a já­rási pártbizottság képviselői, Taraba elvtárs, a járási elnök, Goroskin .elvtárs, a bratislavai szovjet konzul, Pavol JonáS mérnök, a Parasztszövet­ség elnöke, a Párkányban állomásozó szovjet katonák képviselői, a nógrádi termelőszövetkezet küldöttei és má­sok. Mindazok részt vettek az ünnepsé­gen, akik szervező-alkotó munkájuk­kal sokat tettek a több mint négy­millió korona beruházási költséggel létesített kultúrház érdekében. Mert ez a kultúrpalota párját ritkítja a környéken. Az 1350 lakosú község négy év alatt mintegy 30 ezer óra társadalmi munkával járult hozzá felépítéséhez. Nagyon szorgalmasak voltak a nyugdíjasok, akik a kultúr­ház építésénél unokáik, dédunokáik kulturált jövőjére gondoltak. A he­lyi szövetkezet félmillió koronával, építkezést anyaggal és szállítóeszkö­zökkel segítette az építkezést. Elis­merést érdemelnek: a tesmagi kőmű­vescsoport, a Nógrádi Tsz húsz tagú munkabrigádja, a Zselízi Szolgáltatási Üzem asztalos és festő szakemberei, a martini színház-szolgálat dolgozói és a Lévai Katonai Parancsnokság emberei, akik mindnyájan derekasan helytálltak. Á legtöbbet fáradozott a kultúrház ügyében Štefan Hlaváčik, a hnb el­nöke. Négy éven át minden szombat­­jat-vasárnapját feláldozta. Szervező­­munkája zömét saját személygépko­csiján bonyolította le több ezer kilo­métert megtéve, hogy a kultúrház külseje és belseje pompás és kor­szerű legyen. Sokat segített Taraba járási elnök és Gyurcsik elvtársnő, járási képviselő. A kultúrát ápoló CSEMADOK és SZISZ tagjainak lesz bőségesen he­lyük a színdarabok, kulturális műso­rok begyakorlására, s gyűlések, va­lamint egyéb összejövetelek száméra is lesz hely. Színháztér, mozi, szín­pad, öltöző, könyvtár, tanácstermek, büfé, raktárhelyiségek stb. található itt. Vámosladányban az sem okoz gon­dot, kit javasoljanak az elnöki tiszt­ség betöltésére, a tanácstagok listá­jára. A kultúrházavatást és egyéb, ün­nepséget követően öröm és elége­dettség ült a szövetkezeti tagok ar­cán. Kiderült, hogy az idén gaboná-j ból rekordtermést takarítottak be: 719 hektárról átlagosan 39,30 mázsát. Nagy ünnep volt Vámosladányban,. mostmár csak a lakosságon múlik, miként használja ki a szocialista kultúra e nagy vívmányát. Belányi J. Traktoros vetélkedő

Next

/
Thumbnails
Contents