Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-28 / 34. szám
1971. augusztus 28. ■SZABAD FÖLDMŰVES 5 Egyesítés utáni észrevételek A tejtmete tüÉ figyelmet érdemelne! Kakas Sándor közgazdász-mérnök HtRBÖL sokan ismerik színvonalas termeléséről a kissallói (Lužianky) földművesszövetkezatet. Köztudomású az is, hogy nem is oly régen egyesült a szomszédos hölvényi (Hulvinky) szövetkezettel, helyesebben mondva Molnár János elvtárs, a kissallóiak elnöke egy időre vállalta az elnöki tisztséget a szomszédban is, hogy a gazdálkodást ott is kissallói színvonalra emeljék. Csak ennek velejárójaként kerülhetett aztán sor a két gazdaság egyesítésére. Pártunk XIV. kongresszusát követöleg az országban különféle termelő ágazatokban, köztük a mezőgazdaságban is nagy erőfeszítés történik az ötéves távlati terv feladatainak teljesítéséért. A szóbanforgó szövetkezet növénytermesztésével eiert egy bizonyos stabilnak mondható színvonalat. Persze a végeredmény csak egy adott időszakon belül mondható stabilnak, hosszabb távon azonban korlátlan a fejlődés. Ami tehát jelenleg maximumnak vélt, egy-két éven belül a fejlődés törvénye értelmében esetleg csak közepes színvonalúnak felel meg. Mindamellett a szövetkezet növénytermesztésének jelenlegi színvonala átlagon felüli. Egészében véve sajnos ugyanez nem állítható az állattenyésztésről. Ugyanis Kakas Sándor közgazdász-mérnök megjegyzése alapján a kezdetben gyengébbnek ismert hölvényi részleg egyesítés után erősen felzárkózott mind a tej, mind pedig a hústermelés terén s csaknem túlszárnyalta az előzőleg jobb kissallóiakat. Bizonyíték erre például az is, hogy amíg a kissallói részleg törzskönyvezett tehenészetében az első félévben állatonként 7,37 liter átlagos tejelékenységet értek el, s júniusban 8.7B liter volt a tejhasznosság, addig a hölvényi részleg haszonállatai az első félévben 7,43 liter tejet termeltek naponta s a júniusi napi tejhasznosság tehenenként l),39 liter volt. Alapjában ez örvendetes tény, csupán az benne az elgondolkoztató, hogy a haszonállatok túlszárnyalták a törzskönyvezett állomány tejhasznosságát. Ugyanis semmi esetre sem érthetek egyet azzal, hogy a törzskönyvezett állomány féléves tejhasznosságának napi átlaga csak 7,37 liter legyen. Azért nem, mert Szlovákia más területein 500—1000 tehenet számláló gazdaságok az első félév átlagában tehenenként 9—12 literes napi tejhasznosságot értek el, pedig csak haszontenyészettel, tehát nem törzskönyvezett állománnyal rendelkeznek. Az elmondottak arra utalnak, hogy a tehéntartásban Kissallóban van némi Szervezési hiányosság, melyet azonnal el kellene távolítani, mégpedig oly módon, nehogy a jelenlegi hiba későbben behozhatatlan fogyatékossággá fajuljon. A gazdaságban, ahol mindig a feladatok túlszárnyalásáról adtak számot, az első félévben 8000 liter tejjel maradtak adósak közellátásunknak. A következő időszak kiegyenlítheti a tartozást, azonban ez nagyon kétséges. Közbejöhetnek különféle fékező körülmények és máris másként alakul az elképzelés. Tehát a termelési eredmények elérése az állattenyésztésben s különösképpen a tejtermelésben a jó takarmányok etetésén túl a gondos, hozzáértő szervezésen is múlik. Ezt pedig senki nem találta fel. A gyakorlat a megmondhatója, hogy ez örökérvényű igazság. Lehet bizonyos formai eltérés a kivitelezésben, a lényeg azonban mindig ugyanaz marad. Miben látja az újságíró az állattenyésztés, jobban mondva a tejtermelés megrekedését? Az elmondottakon kívül a kezdetleges módszerek „konzerválásában“. Ma a termelés racionalizálásának időszakában naponta újabb és újabb technológiai eljárások, műszaki változatok segítik a termelést a hatékonyabb eredmények elérésében. A magam részéről az egyesített gazdaság állattenyésztési termelését úgy jellemezhetném, mint nagyüzemi formát kisüzemi módon. Éppen ebben van a bökkenő. Egy ilyen módos szövetkezetnek már a hogyan továbbra is gondolnia kellene, hiszen az ötéves távlati terv irányelvei éppen azt igénylik, hogy többet, jobbat és korszerűbben termeljünk. További lényegbe vágó körülmény a takarmánnyal való ellátás, jóllehet magtermesztő gazdaságról lévén szó, mely nagyban hozzájárul — egyes vetőmagfajták szaporításával — a későbbi bőségesebb szemtermés eléréséhez • járási vagy azontúli méretekben. Örvendetes körülmény ez. Hanem a magtermesztés semmi esetre sem történhet a másik föágazat, az állattenyésztés rovására. Tehát nem szabad veszélyeztetnie annak racionális kibontakozását. Erről éppen azért beszélek, mert a gazdaság a múlt esztendőben különféle okoknál fogva nem rendelkezett kellő menyuyiségű takarmánnyal — saját termésből. Kölcsönt kellett kérnie visszaszármaztatás ellenében s ez egy ilyen hírneves gazdaságra nézve nem vet jó fényt. Az ökonómus megjegyezte továbbá, hogy a herefélék növényzetét 160 hektáron első kaszálásból ugyancsak magra hagyták. Ha a magtermesztés pénzügyi hasznát vesszük, akkor rendben van. Csupán az a kérdés, hogy lesz-e a gazdaságnak egész évben, vagyis újig szálastakarmány-fedezete és jó gazdához illő tartaléka. Egy szövetkezet ugyanis semmilyen körülmények között sem engedheti, hogy egyik évről a másikra éljen. Tehát számottevő tartalékkal kell rendelkeznie előre nem tervezhető problémák megoldására. Félreértés ne essék, nem azért említettem mindezeket, mintha oktatni kívánnám a szövetkezet vezetőit. Inkább azért, ha netalán egyes kérdések a problémák forgatagában elkerülték volna figyelmüket. S ha csak azt értem el, hogy e sorok tényleg felkeltették az érdeklődést, velejáróként az következik, hogy elemzik a körülmények okait. Ez pedig a problémák megoldásának szoros tartozéka. Nos, ezt akartam elérni. Persze nem lehet arról sem hallgatni, hogy az egyesített gazdaság a primitívnek mondható termelési feltételek mellett hektáronként évi 985 liter tej s több mint 337 kg hús termelésére képes. Tehát állatsűrűségével elért egy stabil színvonalat. Kívánatos lenne azonban, hogy a szarvasmarha tenyésztésének járási programjában a mikrokörzetek kialakításának keretében olyan korszerű szarvasmarha s azon belül tchénfarmot építsenek, mely megfelelne a nagyüzemi termelés korszerű feltételeinek. Azon belül aztán könnyűszerrel megoldódna a termelés racionalizálásának komplex föltétele. Ettől függetlenül azonban szükséges, hogy a tehénállomány hasznosságának emelésére az adott feltételek mellett azonnal megtegyék a szükséges belüzemi szervezési intézkedéseket. (hai) 1ЧШ——»■Iliiig—■ ——— Ш|^—■" ■ II I шк■ Я A Szlovák Szocialista Köztársaság Mezőgazdasági- és | ** Élelmezésügyi Minisztériuma pártunk 50. évfordu- jj lója tiszteletére versenyt hirdetett a mezőgazdasági üzemek | s az állattenyésztési felügyelőségek zootechnikusal, vala- Й mint az állategészségügyi dolgozói közt: 0 a lehető legtöbb üsző megtermékenyítésére: 0 a borjak és a szopósmalacok elhullásának megakadó- | lyozására; 0 az Idei tejfelvásárlás tervének teljesítésére, túlszárnya- 1 lására. Idén különösképpen igényes feladatnak számít a tejfel- jj vásárlás, mert 4,5 százalékkal több tejet, 6 százalékkal több jj vajat és 3 százalékkal több sajtot kell adnunk a fogyasz- 3 tőknek, mint 1970-ben. Számolunk továbbá bizonyos fa- | gyasztott tejipari termékek készítésével is. A feladat tehát eléggé Igényes, mert hiszen a múlt év végén visszaesés történt a tejtermelésben és felvásárlásban. Az idei sikerek elérésében sokat segít a Mezögazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium által meghirdetett szocialista munkaverseny. A verseny főbb kritériumai: Szocialista munkaverseny a tej értékesítésére Végcél a fogyasztók bőséges ellátása 0 a lehető legtöbb tej értékesítése tehenenként, havonta mindig a hónap első napján létszámban* lévő állománytól, külön kritérium vonatkozik a szlovák tarka- és a pinzgaul tehenekre. (Ez a fő kritérium); 0 a tej értékesítését összehasonlítani az előző év hasonló időszakával. (Ez a segédkritérium). A versenybe való bekapcsolódás fontos előfeltétele, hogy az illetékes Intézmény tehénállományától (egyedenként) mennyi tejet értékesítenek. Tulajdonképpen a segédkrltérium teljesítésének ez a legfontosabb tényezője. Az említettek alapján Szlovákiában havonta egyszer, hat járás tejtermelését, illetve értékesítését (kerületenként két járás) értékelik. A legjobb járások külön prémiumban részesülnek. Kerületenként az első helyet elérő járások 2000, a második helyezettek pedig 1500 korona jutalmat kapnak. Az értékelt járások legjobb két mezőgazdasági üzemel — melyek egyenként legalább 100 tehenet tartanak — a versenyben való elsőségért 3000 korona prémiumban részesülnek. Természetesen az egyes körzetek is (szlovák-tarka, pinzgaul) számításba jönnek az értékelés kimenetelénél. Ezenkívül a meghatározott kritérium alapján negyedévenként Szlovákiában húsz eredményesen teljesítő mezőgazdasági üzemet is értékelnek, azonban nem veszik figyelembe, hogy az illető járás — ahol a példás mezőgazdasági üzem található — milyen helyezést ért el a szlovákiai méretű versenyben. , Évente két alkalommal értékelik Szlovákiában az egyének eredményeit (az etetőket, a fejőket). Egyszóval azokat, akik a tejtermelésben az időterv szerint a legjobb eredményt elérték. Országos méretben az arra hivatott bizottság 20 legjobb mezőgazdasági üzemet értékel (szövetkezeteket, állami gazdaságokat, állattenyésztést felügyelőségeket stb.), A győztes gazdaságoknak célprémiumként tíz hazai, esetleg szovjet gyártmányú traktort, tíz személy- vagy tehergépkocsit utalnak át bizonyos pénzjutalommal együtt a sorrendbeli elhelyezkedés értelmében. Tehát a két első helyen végzett gazdaság 20—20 ezer, a következő két gazdaság 15—15 ezer, öt gazdaság 10—10 ezer, további öt gazdaság 8—8 ezer és 6 gazdaság pedig 5—5 ezer korona pénzjutalomban részesül. —h— Igényes tenyésztői munkával A sertésállomány hektáronként Ж Ini iiidilil gazdaság beruházási pénzeszközét tömörítve együttes erővel közös nagyhizlaldákat építenek. A gazdaságok különkülön képtelenek lennének erre. Természetesen a korszerű nagyihizlaldák mellé kocaíarmokra is szükség lesz, melyek biztosítják majd a húsprodukcióhoz szükséges malacmenynyiséget. A mezőgazdasági termelés ** kissé olyan, mint a sakkjáték. Aki egyszer elkezdte a „játszmát“ tudnia kell, hogy a rendelkezésre álló figurákkal alkalmas pillanatban hová kell lépnie. Aki nem ismeri a játékszabályt, jobb ha bele se kezd. Ugyanez érvényes az állattenyésztésre is. A jő zootechnikus ismert a játékszabályt és mindig olyan húzásokra szánja magát, hogy azok eredménnyel járjanak. Egyre inkább kerüli a játszma kudarccal járó kimenetelét. Valahogy így van ez a nyárasdi szövetkezet sertéstenyészetében ts. Forró Géza, a gazdaság főállattenyésztője, ami1 kor azt kérdeztem tőle, mit tesznek a kocaállomány tökéletesítésére — úgy vettem észre kissé elcsodálkozott ezen, — mintha azt gondolta volna, hogyan is lehet ilyesmit kérdezni. Tehát az állomány tökéletesítésének kérdése nem egyszeri, hanem állandó és hovatovább nagyobb igényességgel járó feladat. Főképpen ott, ahol törzstenyészettel és törzskönyvezett kocatartással foglalkoznak, mint Nyárasdon. Egy ilyen gazdaságban, ahol a végtelen nagy szorgalom és az állattenyésztői hívatásszeretet következtében elérték a lehető legmagasabb színvonalat azon a bizonyos sakktáblán, mindenképpen kvalitatív húzásokkal kell kirukkolni. Ezek a lépések a partnerek számára juttatott kitűnő termelékenységű állatok formájában emlékezetesek maradnak. Egyszóval arra kell törekedni, hogy a jő hírnév, másszóval a „márka“ csorbát ne szenvedjen. Nyárasdi viszonylatban éppen erre ügyelnek leginkább. Tehát amit piacra visznek, annak márkás árunak kell lennie. Máskülönben el sem kerülhet oda. Jelenleg 41 fehér nemes kocát tartanak számon a törzstenyészetben. Ezeket a Delfin, Obr és a Magnát vérvonalból származó apaállatokkal fedeztetik. Törzskönyvezett kocaállományuk pedig 47 fehér nemes és 13 landrace-ból áll. Mind a kőt állománnyal azt a célt követik, hogy végeredményként a lehető legtökéletesebb tenyészanyagot produkálják. Ennek persze az a velejárója, hogy a törzs- és a törzskönyvezett tenyészetből elválasztott utódoknak csak egy bizonyos hányada kerülhet tenyészanyagként vásárra. Vagyis csak azok az egyedek, amelyek a válogatásnál alkalmasnak bizonyultak. Az alkalmatlan egyedeket hizlalás után értékesítik. A szövetkezet az elmondottakon kívül húsprodukcióra 150 fehérnemes haszonállatot is tart, mert ebben az évben közel 40 vagon sertéshús értékesítésére vállalkozott. A hús jó minőségét úgy érik el, hogy a fehérnemes kocákat landrace apaállatokkal fedeztetik. A kedvező tenyésztői feltételek az első félévben lehetővé tették több mint 26 vagon sertéshús értékesítését. Ezen kívül van a gazdaság haszontenyészetében 30 landrace koca is, melyeket fehérnemes kanokkal fedeztetnek, hogy végérvényesen megállapítsák, melyik keresztezés a legkedvezőbb a hústermelés szempontjából. A végcél ugyanis mindenképpen az, hogy a haszontenyészettel teljesen átálljanak a landrace kocatartásra. Ugyanis az eddigi megfigyelések s a piac igényel egyre inkább, ezt követelik. Persze a piac igényeivel összhangban .népgazdasági vonalon sok egyebet is meg kellene oldani. Például azt, hogy milyen árat fizessenek a jövőben a túlsúlyban hústermelő landrace s milyet a fehér-nemes, túlsúlyban zsír-hús típusú sertés kilójáért. A főállattenyésztő ezzel öszszefüggésben meg is jegyezte, hogy a landrace hússertésre való teljes átállás nem is tenyésztői s nem belüzemi probléma Nyárasdon, hanem sokkal inkább árkérdés. Tehát addig, amíg a kevésbé „kényes“ zsír-hús produkciót nyújtó fehér-nemes sertésék kilóját ugyanolyan árban veszik át, mint a kimondottan hústípusú landrace-sertés kilóját, mely tenyésztési szempontból jóval igényesebb az előbbinél, a termelő szempontjából érdemesebb a föhér-nemes sertés húsának termelése és piaci értékesítése. Ezt úgy kell érteni, hogy az üzem a jelenlegi feltételek mellett éppen az elmondottak következtében nem tartja érdekesnek, illetve kifizetődőnek a landrace hússertésre való teljes átállást; mert annak tartása sok tekintetheti kockázatosabb, mint a másik fajtáé. Ebből pedig nem nehéz megállapítani, hogy a húsipar és a fogyasztói piac csak akkor várhat zsírmentes, jóminőségű húsárut, ha változás történik a landrace és a fehér-nemes sertés húsának felvásárlási árában, természetesen a landrace javára. Addig, amíg ez megoldódik, az okos tenyésztő mindkét oldalról biztosítja magát. Állományában megtalálható az egyik és a másik fajta is. így tesznek a nyárasdl szövetkezetben is. Köztudomású, hogy a legközelebbi öt esztendő gyökeres váltQzást hoz a sertéshús termelésében. Járásainkban több Ez a körülmény természetes velejáróként egyben azt is megköveteli, hogy ezeket a farmokat (haszon kocafarmokat) kiváló elődöktől származó anyasertésekkel népesítsék be. Máskülönben nem, válna lehetővé a hizlaldák malacszükségletének ellátása. Kérdés, honnan szerezzék be a kocákat? A nyárasdi szövetkezet erre is gondolt. Tehát az ötéves terv végére sertéstenyészetét úgy szervezi, hogy lehetővé váljék 100 fehér-nemes és ugyancsak 100 landrace törzskönyvezett és 50 haszonkoca tartása. Ebből arra kell következtetnünk, hogy a nyárasdi szövetkezet kész elvállalni a nagyhizlaldák kocafarmjainak kitűnő alapanyaggal történő benépesítését. Itt nem is az a lényeg, hogy üzemközi kooperációban-e vagy integrált alapon, esetleg kétoldali szerződéssel. A lényeg az, hogy kifizetődjék mind az egyik, mind a másik fél számára. De a leglényegesebb mégis, hogy a nyánasdi szövetkezet részéről segíteni akarnak és ezt az akarást mindenképpen pozitívan kell értékelni. Hozzávetőleges számítások alapján a két törzskönyvezett kocaállomány (100—100 db) mintegy évi 4000 malac produkálására lesz képes, melyekből gondos válogatással legfeljebb 1000—1200 kerülhet törzskönyvezésre. A többi hizlaldába kerül. A törzskönyvezett állatokat kapnák a nagyhizlaldák kocafarmjai. Ha figyelembe vesszük, hogy a nyárasdi szövetkezet sertésállományéból ebben az évben 6 millió 500 ezer korona értékű árut visz piacra, azt kell mondanunk, hogy az a célkitűzés, melyet hivatásként hoszszabb távon magára vállalt, nagyon reális. Ez a sertéstenyésztés hektáronként nem kevesebb, mint 3963 korona értékű árut termel, vagyis annyit, amennyit a gazdaságok sokaságában az egész állattenyésztés árutermelésével hektáronként elérnek. HOKSZA ISTVÁN Forró Géza foállattenyászlo
