Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-28 / 34. szám
4 SZABAD FÖLDMŰVES, 1971. augusztus 28. TRITICALE a jövő takarmánygabonája Az állattenyésztés termelési Intenzitásának és lövedelmezőségének fokozása terén az elmúlt évtizedekben ez egyik legjelentősebb probléma a megfelelő takarmányok biztosítása és ennek keretein belül a szükséges emészthető fehérjéknek a mezőgazdasági üzemek saját termelésén belül történő előállítása volt. Az állattenyésztés biológiai folyamát, melynek megvannak a maga szigorú élettani törvényei, melyeket még ma sem tudunk megváltoztatni. A gazdasági állatok takarmányszükségletében az egyik legjelentősebb élettani követelmény a tápanyagok állam* dó szükséges aránya, főleg a takarmányféleség keményítőértékének a tartalmazott emészthető fehérjékhez való viszonya. Általában elmondhatjuk, hogy ezen a téren a mezőgazdaság legnagyobb problémája a megfelelően nagy emészthető-fefaérje tartalmú takarmányok termelése. Amíg például a tejtermelésben a tehenek tápanyagszükséglete a takarmányokban az emészthető fehérjék és a keményítőérték viszonyát illetően egyenlő az 1:7 aránnyal, addig ezt a szükségletet sokszor roszszul elégítjük ki, ami aztán a tehéntartás és az egész szarvasmarha-tenyésztés gazdaságosságát csökkenti. Igen sok takarmánynövényünkben messze eltér a fe= hérjék és a keményítőérték viszonya a megkívánt 1:8 aránytól. Ez az arány a silókukoricánál 1:14, a szemeskukoricánál, árpánál 1:11, ami annyit jelent, hogy a takarmányozásra történő felhasználásnál a fehérjehiányt ki kell egészíteni. Ha ez nem történik meg, akkor a kívánt arányon felüli éték kihasználatlan marad. Az emészthető fehérjék hiányát a növénytermelésben fehérjedús takarmányokkal igyekszünk pótolni. A szálasok közül a pillangósok, főleg a lucerna, a koncentrált szemestakarmányok esetében a hüvelyesek, főleg a szója volt hivatva arra, hogy megoldja ezt a fontos prolbémát. Ezen növények termelése azonban nem volt problémamentes. A lucernaszéna — annak ellenére, hogy fehérjetartalma nagy — tápanyagaránya igen kedvező, pénzben kifejezett termelési intenzitása alacsony, 80 q/ha hozam esetén 3 ezer 200 koronát ad hektáronként, ami az újabban elért gabonahozamok hektárértékének csak fele. A szója nálunk nehezen hódít teret, mivel sajátos agrotechnikát követel, sőt ahol elszaporodtak a nyulak, ott őrizni kell, nehogy lerágják stb. Annak ellenére, hogy a lucerna, a szója és egyéb fehérjedús takarmányok termelése is indokolt, keresnünk kell az olyan megoldást, amely különösebb problémák nélkül is képes biztosítani az emészthető fehérjék szántóföldi termesztésének jelentős fokozását. Az utolsó évtized egyik legjelentősebb sikerének tartjuk az-új gabonafaj, a triticálé klnemesítését és termelésének bevezetését. A triticálé a búza és a rozs kérész* tezéséből létrejött új gabonafaj, termékeny, amphiploid, konstans hibrid. A reciprok keresztezéséből létrejött konstans hibridet Secalotricumnak nevezzük. A triticálé kinemesítői arra törekedtek, hogy az új fajban egyesítsék a búza és a rozs előnyeit, jó tulajdonságait. A ma ismert triticálék többé-kevésbé sterilek, kevés a lisztes réteg a szemtermésben. Liszt-minősége a búza és a rozs között áll, ami azonban fontos, fehérjetartalmuk mindkét szülőnél lényegesen, kb. 30 százalékkal nagyobb. Az utóbbi években hazánkban több helyen is megkezdték termelését, de csak az idén sikerült annyi vetőmagot előállítani, hogy nagyobb mértékben is foglalkozni lehessen vele. A triticálé nagy jelentőséggel bír a jó minőségű, nagy fehérjetartalmú szemestakarmányok termelésének fejlesztésében. A köbölkúti (Gbelce, Nové Zámky-i járás) szövetkezet 1970-ben 60 áron, az idén pedig 10 hektáron termelte a triticálét. Az előző év terméséből nyert triticálé takarmány-tápértéke a bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minősítő Intézet megállapítása és az 1947/ 70 szám alatt erről kiadott hivatalos bizonylata alapján a következő: A triticálé tartalmaz: 87,65 % szárazanyagot, 15,50 % nitrogéntartalmú anyagot, ebből 13,02 % emészthető fehérjét, 1,30 % zsiradékot, 2,09 % hamuképző anyagot, 2,30 % rostot, keményítő értéke pedig 75,89 keményítőegység volt. A triticálé Köbölkúton 1970-ben hasonló termést hozott, mint a Mír'onovszkája búza (40 q/ha), a búzával azonos agrotechnika, tápanyagellátás és környezeti feltételek között, hasonló talajon, a búza közvetlen szomszédságában. Bizonyítva lett tehát, hogy a termelt E-68 típusú triticálé takarmányozásra az eddig ismert gabonafajok közül a legjobb minőségű ős értékű, mivel a többinél nagyobb a takarmány-értéke. A 40 q/ha hozam mellett 520 kg emészthető fehérjét adott egy hektárról, míg a búza csak 360, a tavaszi árpa 260, a kukorica és a zab viszont mindössze 280 kg-ot termel hektáronként. Ezek- szerint egy hektár őszi búza triticáléval történő helyettesítése 160 kg emészthető fehérje-többletet jelent, ami kb. 33 ár szójabab össz-fehérjetermelésének felel meg, 15 q/ha hozam és 32 % fehérjetartalom esetén. Ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy a triticálé az őszi búzával, illetve a rozzsal hasonló agrotechnikai és környezeti feltételek mellett hasonló tápanyagellátással termelhető, semmilyen különösebb gépi beruházást nem igényel, mert a gabonaféleségek termesztésének gépesítése lényegében megoldottnak te-Vi n th pl-Л Balról a Mlronovszkája búza, jobb szélen a Cseh rozs, középen a triticálé érett kalásza látható. Ez a kiértékelés azt bizonyítja, hogy a triticálé, mint szemestakarmány termesztése feltétlenül indokolt. Ez sajnos még nincs így, mivel az aránylag hiányos propagáció végett még sok helyen nem Is ismerik. A Magyarországról behozott kis mennyiségű vetőmag Nyugat- Szlovákia homokos területein lett elvetve. A vetőmag mázsáját 2 ezer 300 koronáért értékesítették, s így a triticáléval bevetett terület egy hektárja 4 ezer 200 koronával nagyobb értékű vetőmagra volt szükség, mint a rozsnál. Ez annyit jelent, hogy a triticálénak a rozsnál 20 q-val többet kellene teremnie ahhoz, hogy az ilyen drága vetőmag felhasználása gazdaságos legyen. így aztán érthető, hogy a tavalyi termelők közül sokan lemondtak erről a növényről. Sajnos ezek közül csak kevesen tudják, hogy a triticálé vetőmagjának mázsája már csak 670 korona. Ezidáig nem sokat törődtünk a triticálé termesztésével, vagy legalábbis nem nagyon igyekeztünk, hogy fellendítsük a nevezett növény termesztését. Reméljük, hogy a jövőben nagyobb gondot fordítanak majd erre az illetékesek, s akkor bizonyára a termelők is nagyobb érdeklődést mutatnak majd ezen fontos és értékes takarmánynövény termesztése iránt. Kovács Ferenc mérnök, Gbelce |in!!il IMmií Íi íkaliiii 1. Kétmenetes betakarítás. A kétsoros betakarítás során a 2—VCZ jelzésű répaszedok előtt általában a szintén kétsoros répafejelöket használták. A répafej hozama azonban egyre nagyobb lett, s a répafejelők nem nyújtanak olyan teljesítményt, hogy zavartalanul üzemeltetni lehessen a kiszántókat. A kétsoros tejelőket háromsorosakkal helyettesítették. A kétsoros kiszántők teljesítménye sem megfelelő, mert egy olyan gazdaságban, ahol a szántó 15—1B százalékán cukorrépát termelnek, az említett gépek alkalmazása esetén csak a termés 50—60 százalékát képesek saját szállítő-eszközökkel elszállítani. A szállító alkalmatosságok egyéb üzemektől való kölcsönzése pedig drágítja a termelést. A szállítással szembeni igényesség a rakodás Idejének elhúzódásából ered. A nagy teljesítményű répakiszántók első típusa a 3—VCZ jelzésű gép. Csak a 45 vagy 50 cm sortávolságra vetett növényzetnél lehet alkalmazni. Óránkénti teljesítménye 0,5 ha. Nagyobb teljesítménye következtében mintegy felére csökkenti a szállítóeszköz (5 t) rakodási idejét. A gép által végzett munka minősége aszerint alakul, milyen nedves a talaj és milyen pontosan haladnak a sorokon a kiszántó testek. A gép irányítása nehéz, mivel a kezelő nem látja e kiemelő szerkezet dolgozó részeit. A szakemberek most dolgoznak két hatsoros répakiszántó elkészítésén. Az egyik vontatásos, a másik magánjáró lesz. Ezek segítségével át lehet majd térni a hatsoros betakarítási módra. A gépek úgy készülnek, hogy a legnehezebb körülmények között is megállják a helyüket. Óránkénti teljesítményük cca 1 ha lesz, s ezzel 8 percre csökkentik a rakodáshoz szükséges időt. A répa betakarításának gyakorlati és kísérleti tapasztalatai 2. Hárommenetes betakarítás. Az utótisztítást végző rakodóval kombinált hatsoros répakiszántó-sorológéppel végzett betakarítás a középnehéz és könnyű talajokon — főleg a gumók súlycsökkenése szempontjából — nagyon jó eredményeket hozott. A hatsoros kiszántó munkáját nem befolyásolja a szállítóeszközök száma, mivel a gumókat sorokba rakva hagyja maga után a parcellán. A kiszántás és a szállítás között azonban nem szabad sok időnek eltelni, mert az lényegesen hozzájárulna a nedvesség elpárolgása és a cukor kilégzése következtében beálló súlycsökkenés fokozódásához. 3. Az egyes betakarítási módok alkalmassága. Az egyes betakarítási eljárások gépei teljesítményének és az elvégzett munka minőségének kísérleti ellenőrzése alapján számolni lehet azzal, hogy a jövőben a kétfázisos betakarítási gépeket részesítik előnyben minden talajtípusnál. Azok az üzemek, amelyek kevesebb mint 100 hektáron termesztenek cukorrépát, valószínűleg a háromsoros gépek mellett döntenek, viszont azok a gazdaságok, melyekben ennél nagyobb területen foglalkoznak a nevezett növénnyel, a hatsoros gépeket vásárolják majd. Átmenetileg, amíg nincsenek nagy teljesítményű traktoraink, a könnyű és középnehéz talajokon célszerű volna alkalmazni a hárommenetes hatsoros betakarítási módot, mert itt a 40 lóerős traktorok is jó teljesítményt nyújtanak. A hatsoros betakarító gépekkel több kísérletet végeztek. Elsősorban azt vizsgálták, hogy a két hatsoros gép milyen mértékben felel meg az egyes betakarítási módoknak, milyen teljesítményt nyújtanak és milyen az általuk elvégzett munka minősége. Többek között megállapították, hogy normális körülmények esetén — 20— 22 % talajnedvességgel rendelkező középnehéz talajon — elérik az egy hektáros óránkénti átlagteljesítményt. A mindennapi gyakorlatban ez csak úgy érhető el, ha jó a munkaszervezés, elegendő szállító-eszköz áll rendelkezésre, biztosítva van a kisebb hibák azonnali javítása stb. Minden körülményt figyelembe véve egy-egy gépnél 120 hektár idényteljesítménynyel számolunk. A kétmenetes betakarításnál alkalmazott hatsoros magánjáró répaszedő is jó teljesítményt nyújtott annak ellenére, hogy zord viszonyok között dolgozott. A 20 napos idénymunka alatt 120 hektár átlagteljesítményre képes ez a gép. A magánjáró gép előnyei közé sorolható az is, hogy csapadékos időben, nagyobb talajnedvesség esetén is képes további jármű nélkül dolgozni. A gépek teljesítményének ökonómiai értékelése is teljes mértékben igazolja a nagykapacitású betakarítógépek használatba vétele elvének helyességét. A legeffektívebbnek a hárommenetes módszer két formája mutatkozik, de a hatsoros gépekkel végzett kétmenetes betakarítás is gazdaságosabb, mint a háromsoros gépek használata. Igaz, hogy egyelőre még a háromsoros répakombájnokból sincs elegendő, de a fejlődés megköveteli, hogy a termelés gazdaságosabbá tétele érdekében már most foglalkozzunk a hatsoros gépek gyakorlati használata elvével, annak problémáival és várható előnyeivel. Az idei év nem nagyon fogadta kegyeibe a repce termesztőit. Főleg ez időjárás kedvezőtlen hatása következtében beállott egyenlőtlen érés idézett elő nagy károkat. A legnagyobb veszteségek azokban a gazdaságokban mutatkoztak, melyeknek szakemberei még mindig nem akarták elismerni a kétmenetes betakarítás előnyét, vagy helytelenül jártak el a begyűjtési munkálatok szervezésekor. Ez persze nem jelenti azt, hogy némely helyen nem értek el kiváló, sőt csúcseredményeket. A dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járás mezőgazdasági üzemei összesen 1159 hektáron termesztettek repcét ebben az évben. Több helyen megkárosodott a növényzet, de voltak olyan gazdaságok is, ahol párját ritkító eredményekről adhattak számot a netes módszerrel végezték el. A növényzet olyan sűrű volt, hogy a kombájn előtt szét kellett választani a sorokat, hogy legalább némileg meg tudják akadályozni a pergést. Sajnos így Is sok szem elhullott. A jelentős szemveszteség ellenére 29,2 q átlagos hektárhozamot értek el. A 26 hektáros területről összesen 760 mázsa repcemagot értékesítettek. A termés minősége kitűnő volt. A felvásárló üzem mázsánként 389 koronát fizetett. S ha már a pénznél tartunk, említsük meg azt is, hogy a szövetkezet 71,70 korona közvetlen költség révén termelt egy mázsa repcemagot, amiből 52 korona volt az anyagi, 19,70 korona pedig a munkaköltség. Ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a szövetkezet hosszú évek óta először termesztett repcét, s a tervezett 20 q helyett 29,2 Huszonkilenc mázsa repcéből termelők. Az utóbbi csoportba tartozik a dióspatonyi (Orechová Potöíi) szövetkezet is. A nevezett gazdaságban már a hatvanas évek elején is foglalkoztak a repce termesztésével. Igaz, csak kényszerből, s ez az eredmények alakulásán is meglátszott. A repce annakidején természetesen nem a legjobb földekbe került, alacsonyabb volt a tápanyagpótlás színvonala és a növényvédelem sem volt tökéletes. Az eredmény: 10—15 mázsa között ingadozott az évenkénti átlagos hektáphozam. Az üzem vezetősége — látva a termelés ezen ágazatának nem kifizetődő mivoltát — a legegyszerűbb megoldást választotta: beszüntette a repce termesztését, s inkább a kifizetődőbb növények termesztését szorgalmazta. Az elmúlt évek folyamán nagy változáson, fejlődésen ment keresztül a szövetkezet. A gazdaság vezetői rájöttek arra is, hogy nem volt helyes eljárás a repcetermesztés beszüntetése. A múlt évben aztán ismét beiktatták a tervbe a repcét, összesen 26 hektáron vetették el ezt a növényféleséget. Egy hektáron mintegy 12 q műtrágyát szórtak el, gondosan előkészítették a magágyat, betartották a vetés és az egyéb munkálatok agrotechnikai határidejét, és nem feledkeztek meg a vegyszeres növényvédelemről sem. A gondos, körültekintő munka meghozta gyümölcsét. A növényzet jól fejlődöft, gazdag termést ígért és adott. Mind a 26 hektár termésének betakarítását egymemázsa átlagtermést takarított be egy hektárról, akkor csakis az elismerés hangján szólhatunk a gazdaság dolgozóiról és szakembereiről. Könnyen kiszámítható, hogy a tervezettnél mennyivel hozott többet ez a termelési ágazat a közös kasszájába. A fent elmondottakat átgondolva felötlött bennem a kérdés, hogy vajon milyen hektárhozamot .ért volna el a gazdaság, ha az egymenetes betakarítás helyett a kétmenetes módszer előnyeit kihasználva végzi el a betakarítást. Bizonyára kisebb lett volna a szemveszteség, s az így elért terméstöbblet szerintem jóval több hasznot hajtott volna a szövetkezetnek, mint amilyen ráfordítást igényel a rendrakók üzemeltetése. Ezt a nézetemet közöltem a gazdaság elnökével, Kalmár János elvtárssal is. — Kétségtelenül igaza van. Mi is elgondolkoztunk mán ezen a kérdésen, s úgy döntöttünk, hogy a jövőben ezt a betakarítási módot választjuk, annak ellenére, hogy ez a módszer növeli a begyűjtési költségeket, — mondotta Kalmár elvtárs. A szövetkezet ebben az évben 30 hektárra növeli a szóbanforgó növényféleség - vetésterületét, s mindent megtesz annak érdekében, hogy emelje a repcetermesztés színvonalát. Ez érthető is, hiszen csak így fokozhatják a szóbanforgó növény termesztésének gazdaságosságát. KÄDEK GÄBOR A növénytermesztés sikerességében, a terméseredmények alakulásában nagy szerepe van a talajművelésnek. A Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárban gyártott „Lajta“ ekék kiváló munkát végeznek. Felvételünkön a „Lajta ekecsaládba“ tartozó LCS-90 jelzésű ekét láthatjuk. -11-♦ A Tadzsikisztání kolhozok áttérték az öntözött területek egész évi kihasználására. A fő növényként termesztett gyapotcserje előtt hüvelyeseket vetnek, melyek lényegesen növelik a talaj termékenységét, s hozzávetőlegesen 2—3 mázsával növelik a gyapotcserje átlagos hektárhozamát. Tádzsikisztán területének 93 százalékát hegyek alkotják. Az új gazdálkodási módszer lehetővé teszi, hogy azokon a helyeken, ahol hüvelyeseket, majd gyapotcserjét termesztenek, lényegesen fellendítsék az állatteinyész* tés színvonalát is. Ebben az évben Tádzsikisztánban jelentősen növelni szeretnék a gyapotcserje hektárhozamát, összesen 710 ezer tonna termék kitermelésével számolnak ennél a növényféleségnél. ♦ Fakhruddin Ali Ahmed, India mezőgazdasági és élelmezésügyi mi* nisztere kijelentette, hogy India 1971 végéig elérd célját — megszünteti a gabona importálását. Többek között elmondotta azt is, hogy búzából már önellátó az ország, s rövidesen hasonló lesz a helyzet a rizzsel történő ellátás szakaszán is. ♦ A hozzávetőleges számítások szerint 6 millió 371 ezer 992 hektáron termesztenek cukorrépát ebben az évben Európában. Ebből nem egészen két millió hektár jut a nyugat-európai országokra, annak ellenére, hogv Franciaországban, Dániában, Írországban és az NSZK-ban jelentősen növelték ezen növény vetésterületét. Igaz, hogy az egyes termelő-körzetekben jelentős károkat okozott a hosszantartó szárazság, de így is jó hozamokra van kilátás egész Európa területén. Azokon a helyeken számíthatnak a legjobb átlaghozamokkal, ahol már áttértek az öntözéses gazdálkodásra.
