Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-28 / 34. szám

1971. augusztus 28.

SZABAD FÖLDMdv»»

3

Ha példás az együttműködés a hnb és az efsz között

Ha tel akarjuk mérni a fejlődés rohamtempóját köztársaságunkban, elegendő egy azelőtt „istenhátamögötti“ kis faluba ellátogatni. A szánalmas sár-viskók, düledezö zsellérházak helyén ízléses, villaszerű lakóházakat látunk. Ezek önmagukban is ékes bizonyítékai a szocialista fejlődésnek, az életszínvonal ugrásszerű emelkedésének.

Az Érsekújvár—Komárom főút mentén fekvő Bagót a (Bohatá) községben járunk. Több mint kétezer lélek lakja. A Februári Győzelem éve óta igen nagy átalakulás ment itt végbe. A község 546 lakóháza közül 287 már azóta épült, s a többit átépítették vagy korszerűsítették. Tehát joggal mondhatjuk, hogy a falu lakosságának közel 100 százaléka a higiéniai követelményeknek megfelelő, korszerű lakásokban lakik, jobbára fürdőszobával ellátva.

A község mellékutai? Vetekszenek a községen áthaladó főút minőségével. Ez év elején aszfaltburkolatot kaptak, jelentős beruházást igényelvén, s aránylag gyorsan elkészültek. Ezeket az utakat pázsittal szegélyezik.

Tehát, előttünk áll egy szemet vonzó, csinos szocialista falu. Ezt a főút menti üzlet, vendéglő, gyermekpark teszi még impozánsabbá. A másik park évszázados fái valamikor a földesurak sétálásához nyújtottak árnyékot. Az egyik főúri rezidenciában a magyar tannyelvű iskola kapott helyet, a másikat pedig lakásokká alakították.

Az iskolát övező hatalmas park igen alkalmas kulturális rendezvényekre. Itt tartotta legutóbb a CSEMADOK nagy tánc- és dalünnepélyét, a szövetkezeti napot is itt rendezték meg nagy sikerrel. Kellemes és romantikus hely ez a tánchoz, a szórakozáshoz is.

Érdekesség? A község közelében levő mintegy tíz hektáros tó, ahová a közeli városok fürdőzői szívesen járnak. Partján üzemi dolgozók nyaralóit láthatjuk. Sőt, ez a hely olyannyira vonzó, hogy idegenből jövő turisták is kellemesen érzik itt magukat.

A község vezetősége — élén Balia Károly elnökkel — mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a főút menti falu a lehető legcsinosabb legyen. Az átutazók se nélkülözzék a harapnivalót, a frissítőt.

Elmondható, hogy igen jó a hnb és az efsz közötti viszony. Közösen tárgyalják meg a lényegbevágó kérdéseket: a szövetkezet évi és távlati terveit, a községet érintő kérdéseket, s vállvetve oldják meg azokat.

A lakosság józan gondolkozású, jószándékú, dolgos. Kilengések nincsenek. A fiatalság a szocialista haladás útját egyengeti. Ékes bizonyíték: 1968-ban semmiféle provokatív, vagy zavaró tevékenység nem történt, az emberek végezték a dolgukat, rend, békesség uralkodott.

A község nagy fejlődési lehetőségekkel rendelkezik. E lehetőségeké okszerű kihasználásával még gyorsabb ütemű lehet a fejlődés: ha Bagotát közigazgatásilag is egybekapcsolják Ögyallával (Hurbanovo), amellyel teljesen egybeépült az utóbbi évek folyamán. így mintegy 7000 lakosú mezőváros alakulhat ki. Ennélfogva előnyösebb helyzetbe kerülhet a beruházásokat, valamint a városfejlesztést illetően. Nagy lakótelep létesülhet éppen a Hurbanovóval határos, eddig beépíthetetlen részen. Egy év leforgásával itt 56 kétlakásos szövetkezeti ház és 12 magánlakás épülhet. Az egyesítés a közlekedésben is gyökeres változást eredményezhetne, ami a bagotaiak hő óhaja. Oj iskola épülhetne, s korszerűbb üzletek. Ily módon a Homokos tó környéke is kiépülhetne, amit eddig anyagi befektetés híján nem lehetett megvalósítani. A leendő nyaralót a kialakulóban levő mezőváros lakói jól kihasználhatnák.

A Bagotaj Helyi Nemzeti Bizottság tanácsa igen tevékeny, beleértve a bizottságokat is. Megvan a hozzáértés, a közügyek pártfogolása, intézése. Például az efsz kezdeményezése folytán, a hnb erkölcsi támogatásával új kultúrház épül, amelyhez a lakosság eddig 4200 óra társadalmi munkával járult hozzá.

A község konszolidált helyzetét bizonyítja az is, hogy évente 125—130 százalékra teljesíti pénzügyi tervét. Mire vall ez? A jó községgazdálkodásra! S az adófizetési erkölcs is magasfokú.

Szép eredmények — szép távlatok. Jó vezetés, jó közösségi munka. No meg a szocialista államrend adta óriási lehetőségek okos és tervszerű telhasznalása. Ebben leledzik sikereik titka. KOK

Ahol a holnap virágai nyitnak

Szépen rendezett utai, betonjárdái, csinos lakóházai felfigyeltetnek magukra. Csallóköz szívében terül el Lakszakállas (Sokolce). A szövetkezeti székház előtt gondozott park. A fák alatt lapuló padok pihenni csalogatják a fáradt embereket.

Ezen a pompás parkon át vezetett utam, amikor Cseh Károlyhoz, a szövetkezet elnökéhez igyekeztem.

Ezerháromszázhatvan hektáron gazdálkodnak. A közös tagjainak (242 fő) átlagéletkora 41 év.

— Igen bő termést takarítottunk be az idén gabonából — újságolja. — Negyven mázsát terveztünk hektáronként és átlag 47 mázsa lett a 350 hektáron. A búzafajták: Bezosztája és Mironovszkája. Már öt éve termesztjük nagy megelégedéssel.

Dikotex gyomirtószert használtak sikerrel.

Beszélgetés közben egy kéréssel rukkol ki:

— Szeretnénk, ha az Agrolet több mütrágyázó repülőgépet biztosítana a mezőgazdasági üzemek rendelkezésére.

Remélhető, hogy ezt a kívánalmat az Agrolet a közeljövőben teljesíti.

Az árpában sem csalódtak. A 220 hektárra tervezett 36 mázsás hektárhozam helyett 39 mázsásat értek el, mégpedig a Diamant és a Dvoran fajtákból. Műtrágyákból tiszta tápanyag formájában 210 kg-ot kapott az árpa — hektáronként.

JÖ TAPASZTALATOK

Lényegében azt mondhatjuk, teljesen gépesített a kukoricatermesztésük, valamint a betakarítás is. Kétszázötven hektárt vetettek román kukoricavetővel. Gyomirtásra Zeazint használtak. Ami a betakarítás illeti, a gabonakombájnokra magyar gyártmányú „Brand“ adaptereket szerelnek. Az így, gép által lemorzsolt kukoricát azonnal szárítják ’és raktározzák. Tavaly például májusi morzsoltban számítva kukoricából 62 mázsát takarítottak be hektáronként.

— Az idén szeretnénk a múlt évi hektárhozam-átlagot túlszárnyalni — reménykedik az elnök. '

LUCERNATERMESZTÉSBEN

a múlt év kiemelkedő volt a lakszakállasiak számára: lucernalisztre átszámítva 100 mázsát könyvelhettek el hektáronként.

A lucernaszárító-üzemnek nagy hasznát látják. Három szövetkezet társult, tető alá hozza. Ily módon a lucerna nincs kitéve az időjárás szeszélyeinek. A' veszteség minimális, a tápanyag-mennyiség a kétszerese a hagyományos módszerrel betakarított lucernához arányítva.

Egy műszakban tizenegy embert foglalkoztat a szárító-üzem, beleértve a lucernaföldön dolgozó traktorosokat is.

A szárító-üzem napi kapacitása (24 óra!) ^ 250—300 q lucernaliszt. Ez változ’hat. Befolyásolója a lucerna nedvességtartalma.

FIATALOK SZÖVETKEZETE

Ez az efsz, amely 78,5 vagon gabonát adott át az államnak, s 16,7 vagon hús kitermelésére kötött szerződ dést, nagyzolás nélkül nevezhető в fiatalok szövetkezetének. Mintegy 100 fiatal dolgozik a szövetkezetben, megtalálva számítását.

— Minden igyekezettel azon vagyunk — mondja az elnök —, hogy fiatal, szakmaszerető vezetőkkel frissítsük fel a vezetőség sorait.

GONDOSKODNAK A NYUGDÍJASOKRÓL IS

A már nem dolgozó nyugdíjasok 25—30 ár földet kapnak, amit a szövetkezet be is munkál a számukra, sőt a termést is betakarítja. Megtörtént az is, hogy a nyugdíjas bizony nem tudta, merre van a tagföldje... mindent elvégzett helyette a közös gazdaság. A szövetkezet 108 nyugdíjast tart számon — és segít. Ezenkívül 250 kg kenyérgabonát kapnak, s a dolgozó tagok jogai illetik meg őket.

Jól kitaposott úton jár ez a szövetkezet. Elnöke, a munkaérdemrendes Cseh Károly már 16 éve kormányozza al közöst. Sokat köszönhetnek neki az őszinte, szorgalmas emberek, a múltat nem feledők, akik a mában építik boldog holnapjukat. Itt már a holnap virágai nyílnakl...

Dávid Nándor

Csinos, fiatal lányok tucatja a káposztaföldön

Látogatás egy állami gazdaságban

Smajda József mérnökkel, a Nagyídai (Velká Ida) Állami Gazdaság igazgatójával beszélgetek.

— Közel ezerhatszáz hektár kalászosunk volt — kezdi —, amelyről 480 vagon termést takarítottunk be (32 q/ha). A gabonabetakarítás sikerét nagyban elősegítette a kedvező időjárás. Ugyanakkor már jóelőre (június 20-án) megtárgyaltuk a pártszervezettel a feladatokat. Részletes harmonogramot készítettünk, s ezt megtárgyaltuk mind a munkásokkal, mind a szakemberekkel: így mindenki tudta, mi a teendője.

Vaxmanský Pavel mérnök, főmezőgazdász, valamint az üzemegységvezetök mindent megtettek a jó eredmények érdekében: Gažo Jozef mérnök, Kmetz Ladislav, Kupec Gyula, Takács Jenő egyformán részesei a jó eredmények elérésének.

Hektárhozamok tekintetében Dobogókő (Cestice) az első 34 mázsával, Gombos (Gomboš) pedig — ahol a jégverés mintegy 40 vagon terményt elpusztított — csak 27 q/ha tud felmutatni.

Tizenkét saját kombájnjuk vezetőinek versenye immár hagyományos. A sorrend: E—512-es kombájnnal Krechlík Ján 198 hektárról 61 vagont. Takács Pál 175 hektárról 44 vagon, Fiedler Antal 156 hektárról 58 vagon gabonát csépelt ki. Viszont Kerekes István 147 hektárról 47 vagon. Janitor Mihály 108 hektárról 34 vagon és Török Imre 107 hektárról 34 vagon gabonát takarított be.

A szalmapréselők versenyében Majoros János az első 121 hektárral, Dringus Dezső 100 hektárral a második és Gyurcsó Ferenc 96 hektárral a harmadik helyet érte el.

— És a gabonaeladás miként sikerült?

— Eladási tervünket már rég teljesítettük. Sőt а XIV. pártkongresszusra tett felajánlásaink eredményeképpen 20 vagonnal adtunk terven felül az államnak.

— S milyen szinten mozog az állattenyésztésük?

— Az, hogy a 830 tehéntől a napi tejhozam-átlag 10 liter, nem csupán az állatgondozók, hanem Žaďkovič Juraj zootechnikus érdeme is. Kerekes János, Tirpák Piroska állatgondozók már túlteljesítették kötelezettségvállalásukat: az előbbi 6181, az utóbbi 14 ezer koronával.

Csizmár István a sertéshizlaldában serénykedik. Szinte ámulatba esik az idegen, amikor megtudja, egyptlen férfi 600 sertést gondoz: a sertések napi súlygyarapodási átlaga 55 dkg.

Általában kevés a munkaerő. Több olyan fiatalt szretnének, mint például a Slávik-házaspár és Szabó Eszter. Az öregek — nyugdíjas koruk ellenére — még férfiasán helytállnak, pl. Lucsai András, Kupec János és Sánta Mihály.

Míg a tehenészetben nincsenek zökkenők, viszont a nagy kapcitású borjúhizlaldában az évi 1200-as tervezett állomány csak 50—60 százalékra teljesül. Ennek oka elsősorban az, hogy a zólyomi (Zvolen) Brezinaüzem nem képes szárított tejjel ellátni a gazdaságot.

Ily módon Karafa Gizella, Beluscsák Matild és Timkó Teréz hiába szorgoskodik: sem a tervet nem teljesítik, sem a fizetésük nem éri el a kívánt színvonalat.

Sokkal eredményesebb a baromfitenyésztésük. 67 ezer aprójószágot nevelnek az egyébként hasznavehetetlen, régi istállókban. A szükséges berendezéseket is maguk gyártják a központi műhelyben. A jól bevált fűtőberendezés Ligeti Károly mérnök találmánya. Elbírálás és szabadalmaztatás végett a felsőbb szervek elé terjesztették.

„Rossz szomszédság, török átok!“ — tartja egy régi magyar közmondás. Valahogy így van ezzel Nagyida és a Kelet-Szlovákiai Vasmű is. A modern vasmű Nagyida határában fekszik és évről évre gyorsan terjeszkedik. Sokkal gyorsabban, mint azt a távlati tervek előirányozzák. Főképpen a salakhányók és a szennyvízszivárgások zsugorítják évről évre a szántóterületet. Ezenkívül a kémények levegőszennyezése is sok kárt okoz! Az állatok nem szívesen legelik a füvet, sőt a silőzott takarmányok is bizonyos mennyiségű káros szennyeződést tartalmaznak. A füst és a kénszag kellemtlenül hat.

— Az állami gazdaság —, hogy a veszett fejszének legalább a nyelét megmentse — kártérítést követel a Kelet-Szlovákiai Vasműtől.

— A Kassai Kerületi Bíróságon a pert megnyertük, de a részünkre megítélt hárommillió koronából még egy fillért se láttunk. Ugyanis a vasmű fellebbezésére Bratislava másképp döntött: jogos követelésünkből csak a felét hagyta jóvá. Ennek ellenére a vasmű vezetői még mindig homokba dugják a fejüket. Hallani se akarnak az ügy kielégítő rendezéséről — mondja csüggedten Smajda mérnök, a gazdaság igazgatója.

... Az üzemi konyhában gépjavítók, traktorosok, irodai alkalmazottak ízletes és olcsó ebédet kapnak. Amikor ott jártam, éppen sülthúst, újkrumplival, uborkasalátával szolgáltak fel ebédre.

Kimentem a központi műhelybe is. Timcsák Mihály elmondta, hogy már ifjú kora óta itt dolgozik: szolgálta a bárót is, de szerencsére az az idő már a múlté. Most mint kombájnos, traktoros dolgozik az állami gazdaságban.

Fedor Ferenc még fiatalember, két gyerek apja. Hat éve dolgozik autószerelőként a gazdaság műhelyében. Fizetése körülbelül kétezer korona, plusz néhány mázsa termény, napi egy liter tej — amit jutányos áron kapnak a gazdaságtól. Lehet, hogy másutt többet is keresne, de ha valaki otthon dolgozhat, ne járjon meszszire munkába — jegyzi meg végül az olajosképü szakember.

Fecsu András szintén fiatal ember még. Tornáról jár be naponta a műhelybe. Autóvillanyszerelp. Három éve dolgozik a traktorok világában. Egyelőre jól érzi magát.

Chovan Ferenc autószerelő, a šacai üzemből jött vissza alig fél évvel ezelőtt. Rájött, hogy itthon is kereshet annyit, mint távolabbi munkahelyén.

Kiss György esztergályos magabiztosan kijelenti, hogy a kollektíva minden feladatot meg tud oldani. Nem sírnak az alkatrészek miatt: ha kell valami, maguk elkészítik.

A hegesztöműhelyben is a munka dala zeng. Ignáth János, Turnyanszky Pál, Kocsis Ferenc és Kerekes István formálja, javítja az olajos fényben csillogó alkatrészeket.

Az udvar mögött, a karámban tarka szőrű növendékmarhákat vigyáz egy magános puli. A gazdája éppen hazaugrott, hogy gyorsan megebédeljen.

Módját ejtem, hogy néhány nővel is szót váltsak. Dicsérik az időjárást, s végül megfogalmaznak egy orvoslásra váró kérdést:

— Mi, nők is az állami gazdaság dolgozói vagyunk. Sajnos, úgy érezzük, hogy a szakszervezet nem tesz meg mindent jogaink védelmében. Ez megmutatkozik részint a bérezésben, de ami a Jegjobban fáj, hogy a termény, a tej, és a prémium elosztásánál is hátrányos helyzetben vagyunk a férfiakkal összehasonlítva.

Ilyenkor mit tehet az újságíró? — Meghallgatja az embereket és a tolla hegyén reflektorfénybe helyezi a problémát.

★

— Tátohin! Tátohin! — kiabálja egy féltucat purdé a poros utcán. Ez azt jelenti: nagyon meleg van. Ne lepődjék meg a kedves olvasó, de ha Nagyidéról szó esik, rögtön felvetődik a cigányszármazású polgárok problémája is. „A nagyidai cigányok“ bizony még ma is egy évszázaddal el vannak maradva a történelemtől. Húzódoznak a munkától, nem törődnek lakásukkal és ruházatukkal. Csak a mának élijek!... Egy elenyésző kis százaléktól eltekintve még ma is úgy élnek, mint őseik éltek a középkorban.

Ottjártamkor is a tudatlanságnak áldozatául esett három férfi: az állomáson egy tartálykocsiból metilalkoholt szereztek, s megitták. Mindhárman meghaltak! A harangszó meimentóként zengett a falu felett: az egész társadalomnak össze kell fogni, hogy a nagyidai cigányok se legyenek örökké „cigányok“!

Persze, ehhez az 6 akaratukra is szükség van!

Felkerestem a nagyidai tanítót is, Horkai elvtársat. Bizony nem vakációzott. Két kőművesnek hordta a habarcsot: a házát javította. Két kislánya a homokban játszott. Még nagyon örülnek a szünidőnek, de örülni fognak szeptember elsejének is, amikor társaikkal együtt ismét ráhajolnak a füzetre, .könyvre.

Végigballagok a falun. Megállók i hősök emlékoszlopánál. Múlt, jelen és jövő ölelkezik Nagyida fölött.

Kovács G.Istfí#

I; ■