Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
jť TUDNI MIÉRT TILOS A TOJÄS MOSÄSA? Sokan nem értik, miért mondják mostanában a baromfifelvásárlók: tiszta legyen a tojás, de ne mossák ám meg! A baromfitartó, aki ezzel az igénnyel csak újabban találkozik, nem tudja, mi baja származhat abból a tojásnak, ha vizes ruhával letörlik, megmossák. A mosáskor nem lesz baja a tojásnak, annyi bizonyos. Ha azonban áll néhány hetet — már pedig áll, hiszen a felvásárlótól nem a vevőhöz, hanem a raktárakba, boltokba kerül, s ki tndja, mikor talál vevőre — a mosatlannál hamarabb megromlik, apadt lesz. A tojás külső héját nyálkaszerű bevonat védi. Ez lassítja a levegő beáramlását, a tojás nedvességtartalmának elpárolgását s védi is a tojást a különböző kórokozók behatolása ellen. A tojáshéj vékony pórusain keresztül ugyanis légcsere zajlik le a szabadszemmel nem látható fertőző anyagok is átjutnak rajta, főleg ha a védőréteget lemossák róla. A tojásnak is, mint minden terméknek, megvon a maga felhasználási ideje. Ha a raktárban, üzletekben a tojástárolás idejét a mosatlan tojásokra állapítják meg, a mosottak viszont ennél hamarabb romlanak, így sok vevő károsulhat. Tilos a tojás mosása azért is, mert exportra az ilyen nem értékesíthető. A feldolgozókban viszont nem aszerint válogatják a tojást, hogy ez mosott, tehát nem exportálható, az viszont nem mosott, tehát expótra alkalmas. Ha az exporttételben a vevő mosottat talál, az egészet visszaküldheti. A tojáshéj tisztaságát nem mosással, hanem a tyúkólak rendbentartásával, szalmával, forgáccsal, szénával jól kibélelt és elegendő tojófészek biztosításával kell elérni. Ha a tyúkok óljában száraz és tiszta alom van, akkor még sáros időben sem hordanak szennyet a tojőfészekbe. A baromfitartó gondoljon arra, hogy a tiszta tojás egyúttal kedvet is teremt a vásárlásra, a trágyás, sáros tojás viszont elriasztja a vevőt. Már pedig a tyúktartónak is érdeke, hogy minél többen és minél nagyobb mennyiségben vásároljanak tojást. A jelenleginél több tojás fogyasztása akkor várható, ha a vásárló olcsón, friss, megfelelő nagyságú és tiszta tojást kap. —G— A juhok büdös sántasága Az ún. büdös sántaság a juhok tömegesen fellépő fertőző betegsége, amely jóformán minden nagyobb juhászaiban időnként előfordul. Gazdasági jelentősége meglehetősen nagy, mert a beteg nyáj gyapjútermelése kb. 20 százalékkal, tejhozama pedig átlagosan 25 százalékkal csökken, ezenkívül az élősúlyban beálló veszteség is tetemes. A betegséget különféle kórokozók hozzák létre, amelyek a csülök szarutokjában levő bőrréteget (az ún. csülökirhát) támadják meg és benne elhalásos folyamatokat okoznak. Ezek a kóros folyamatok rendszerint a csülkök közti bőrön veszik kezdetüket és innen terjednek át a csülökirhára. A betegség keletkezését és lefolyását lényegesen befolyásolják a juhok tartásában mutatkozó kedvzőtlen tényezők, mint például a nyáj tartózkodása nedves, nyirkos vagy sáros helyen, sáros utakon való hajtás és az istálló rossz higiéniai állapota, valamint a csülkök ápolásának elhanyagolása. Az említett körülmények hozzájárulnak althoz, hogy a juhok csülkeinek szarutokja fellazul, berepedezik, és az így keletkezett apró hézagokon keresztül a kórokozók behatolnak a csülkök közti bőrbe, majd innen a szaru alatti irhába. Az itt végbemenő' kóros folyamatok következtében kásás, bűzös váladék termelődik és az állatok a fájdalom következtében sánsítanak (innen a betegség elnevezése: büdös sántaság). A baj megtámadhatja a mellső vagy a hátsó lábakat, esetleg mind a négy lábat egyszerre is. A sántítás mértéke attól függ, hogy hány láb beteg és milyen mélyre hatott a kóros elváltozás a csülök irhájában. A mellső végtagok sántasága esetén a juh „térdepelve" kúszik, ha piádig a hátulső lábakat támadta meg a kór, akkor az állat hátulját a földön húzza. Mind a négy végtag megbetegedése esetén az állat állandóan fekszik. Ha a megbetegedett csülkök fellazult szaruját eltávolítjuk, igen kellemetlen szagú, gennyes folyadék távozik el. Az állatot a mozgással járó fájdalom nagyon akadályozza a táplálék felvételében (legelésben), ezért a juh testsúlyából veszít. Ha a káros folyamat igen mélyreható elváltozásokat okoz, vagy a betegség több lábat támad meg egyszerre, akkor az állat élete is gyakran veszélyben forog. A kór lefolyása és gyógyulása az adott körülményekhez képest különbözik. Kedvező esetben, ha t. i. a juhok áthelyezése száraz helyre, röviddel a betegség jelentkezése után megoldható, néhány hét alatt minden különösebb beavatkozás nélkül gyógyulás következhet be. Általában azonban hosszadalmas és makacs betegséggel van dolgunk, amely a nyájban hónapokig tarthat, s csak alapos kezeléssel és a kedvezőtlen tényezők megszüntetésével gyógyítható. Ha a büdös sántaság valamely állományban fellép, első tennivalónk a beteg állatok elkülönítése az egészségesektől. Az egészséges juhok részére száraz akolt és legelőt kell biztosítani, a betegeket pedig kezelés alá vetni. Ez abból áll,hogy az elváltozott szarurészeket patakéssel eltávolítjuk. A beavatkozást elkülönített helyen kell végrehajtani, ahol az eltávolított szarut aszsze kell szedni és elégetni, mert különben a bennük levő kórokozók más állatokat fertőznének meg. A csülköket — az elváltozott szaru eltávolítása után — különböző gyógyszerekkel lehet kezelni. Ezek közül hasznosak a 3 százalékos pioktannin oldat (100 gramm 70 százalékos alkoholban 3 gramm piktoannint oldunk fel) vagy 10 százalékos formalinoldat, avagy 30 százalékos rézgálicoldat. Ha még nincs sok beteg állat és megvan a lehetősége annak, hogy minden juhot külön kezeljünk, akkor igen előnyös a fenti oldatok alkalmazása után a csülköt kötéssel ellátni és ezt háromnaponként felújítani. Az említett orvosságokon kívül antibiotikumok is alkalmazhatók (penicillin kenőcs és injekció formájában valamint egyéb antibiotikumok) az állatorvos rendelkezése szerint. A még egészséges állatokat úgy védjük meg a fertőzéstől, hogy naponta áthajtjuk őket egy sekély, 1 százalékos formalin vagy 5 százalékos rézgálicoldatot tartalmazó medencén. A betegségből kikezelt juhokat csak 14 nappal teljes gyógyulásuk után szabad fertőzésmentes legelőre hajtani. Ha a gondozásunkra bízott egészséges juhnyáj tartózkodási helyéhez közel a betegség egy más nyájban már jelentkezett, akkor tanácsos az állatok megelőző kezelése, amely abból áll, hogy 8—10 naponként áthatjuk őket a fent említett fertőtlenítő oldatot tartalmazó medencén. A büdös sántaság a bejelentésre kötelező állati fertőző betegségek közé tartozik, ezért a helyi nemzeti bizottságoknak be kell jelenteni, ha valahol fellép. A további intézkedések megtétele a kirendelt körállatorvos kötelessége. Az aklokat és mindazon helyeket, ahol büdös sántaságban szenvedő állatok tartózkodnak, a betegség folyamán többször kell fertőtleníteni 1—2 százalékos nátrnnlúggal, vagy 2—3 százalékos chloramidoldattal. Ezeket a fertőtlenítő szereket kell alkalmazni a betegség teljes felszámolása után is az ún. végső fertőtlenítés során, amelyet az állatorvos útbaigazítása szerint igen lelkiismeretesen kell végrehajtani. A fertőtlenítő oldatok annál erősebben hatnak, minél melegebb állapotban alkalmazzuk őket. DR. FLORIAN ENDRE Nemesített olasz juh A Nyitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás gazdaságában Svitač Ondrej gondoskodott a felvételünkön bemutott nemesített olasz juh neveléséről, amelyet Prerovban bronzéremmel tüntettek ki. Az állat törzskönyvi száma 212/3 107 és a merino vérvonal Petrol ágából származik. Évi gyapjútermelése 7,5 kg, testsúlya 97 kg. Az egész állomány, amelyből kiválasztották évi átlagban 4,87 kg gyapjút és 9.10 kg sajtot termel, s az állatonkénti évi bruttőjövedelem itt közel ezerkétszáz korona. (Kucsera Szilárd felvétele) 4 ló gazdálkodás, komoly szépséghibával Rég készültem meglátogatni a negyedl (Neded) vadásztársaságot. A közelmúltban azután akarva, nem akarva, becsöppentem Nagy Sándor barátomhoz, aki az „öreg“ fegyverviselők közé tartozik, emellett szenvedélyes vadásznak ismeri őt a falu apraja-nagyja. Nagy elvtársnak valóban szívügye, hogy a róna telistele legyen nyállal, fogollyal, az erdő fácánnal és őzvaddal. Önmagáról azonban nem szívesen beszél, ezért Hanzelik Imréhez kalauzol, aki úgymondván a vadvédelem „feje“ a 30 tagot ban 180 ragadozót tett ártalmatlanná. Nemcsak fegyverrel, de tányérvassal és kelepcével is irtja az apróvad veszedelmes ellenségeit. Állítása szerint a szakkönyvekben Ismertetett kelepcék alkalmazása a sík vidékeken nem vált be. Nagyok és nehezek, ennélfogva' szállításuk egyik helyről a másikra körülményes. A fácánosokban megfelel, mert hosszabb időn keresztül helyben maradhat, ahol azonban sok a kazal — a kártékonyok ott ütnek tanyát — könnyebb kelepcék kellenek. Vadászunk tehát saját elképzeAz udvaron létesített fácánnevelő. [Kovács István felvételei) számláló vadasztarsasag köreben. Hanzelik elvtársat az udvarán készített „melegágy“ mellett találjuk. Az ideiglenes voliérben pihés fácánok jóízűen falatozzák a frissen berakott hangyatojások ezreit, melyeket a gondos gazda valahol az erdő mélyén szerzett számukra. Ilyesmit ritkán lát az ember, ezért melegen érdeklődünk a vadvédelem mikéntjéről. Beszélgetésünk közben kidé rül, hogy Imre barátunk csősz, s egyben vadőr. Az efsz alakulása óta traktorosként dolgozott. s megrongálódott egész Nagy Sándor örömmel mutatja Zoltán fia első vadászzsákmányát, a vadkacsát. lése alapján készített kelepcét. Nagysága 14X12 cm, súlya pedig csupán 1 kg. Az elejtett ragadozók listáján a görény, a menyét, a macska viszi a prímet, de a róka, a szürkevarjú is szép számmal szerepel. A közelmúltban például esti és hajnali lesen hét növendék róka került terítékre. A ragadozók irtása télennyáron egyformán napirenden van. Hanzelik elvtárs előszeretettel beszél egyes .fogásairól“, munkamódszereiről, a kártékony irtásának tapasztalatairól. konyok halálútját is csalafintasággal egyengeti a vadőr. Itt néhány köteg szalmából alagútszerű kijáratot képez, ahol „helyet“ kap a kelepce. A vizek partján levő fás részeken a ragadozók karmai árulkodnak jelenlétükről. Ez esetben a fára kerül a tányérvas. Ezt ágakkal s egyéb anyaggal úgy álcázza, illetve olyan folyosószerű kijáratokat készít, mely a vashoz téríti az állatot. Hanzelik elvtárs a jövőben teljesen áttér a kártevők kelepcével történő fogására, mert ez kizárja, hogy apróvadban is kár essék. Amíg télen és a koratavaszi hónapokban a kártevők pusztítása a fő teendő addig herekaszálás idején a nyúlfiak, a fácán és fogolytojások mentését szorgalmazzák'. Mintegy 1000 darabra tehető az apróvad tojásainak száma, amit a vadászok idén is megmentettek.Ennek egy részét — amint a bevezetőben említettük — Imre vette gondjaiba. Gép híján kotlóval kelteti a tojásokat. Amint azonban a kicsike kifordul a tojásból, azon nyomban infravörös lámpákkal biztosítja a szükséges meleget. A nevelőházat is három szakaszra osztotta, így koruknak megfelelő meleget és élelmet kap nak az apróságok. Amíg a vadászok részéről minden jóakarat megvan a tojások megmentésére (a traktorosok 50 fillér jutalmat kapnak az átadott tojások darabjáért), addig az erdőgazdaság dolgozói sok borsot törnek a vadőrök orra alá. Hanzelik elvtárs például komoly panasszal él. Joggal nehezményezi, hogy az állami erdőgazdaság akkőr gyomtalanítja a fák sorközeit, amikor a fácánok lerakták tojásaikat. Idén például június 3-án kezdték a térdig érő fű tárcsázását, holott a 7—8 éves topolyafáknak igazán mindegy lenne, ha néhány héttel előbb vagy utóbb szabadítanák meg a gyomnövénytől. Természetes, hogy a traktorral vontatott eszköz .tiszta talajt“ hagy maga mögött, s így egyetlen tojás sem marad épségben. Kissé furcsa, hogy az erdőgazdaság vezetői, akiknek nemcsak az erdő, de a vadvédelem is kötelessége, nem választanak alkalmasabb időpontot az említett munkák végzésére. Hanzelik elvtárs szavait idézve ezt a tényt még súlyosbítja, hogy Hanzelik Imre vadőr kezében a fácáncsibékkel. a gyomtalanítás idejét a vadásztársasággal sem közölték. Egy másik eset is nyomja a vadőr szívét. Mivel a fácánnevelés terén kevés gyakorlattal rendelkezik, elment az állami erdészet palárikovói fácánnevelő telepére, hogy ott némi útmutatást kapjon, de üres kézzel tért vissza. A telep megtekintésére nem kapott engedélyt, s a tanácsadás is elmaradt. Összegezésként annyit, hogy a vadvédelemből a társaság fiatalabb tagjai is kiveszik részüket, ám Hanzelik elvtárs két vadőr társának is példát mutat. Természetes, hogy a vadászok igyekezetét méltóképpen jutalmazza a vezetőség. Minden szőrmés ragadozó elejtéséért 10 koronát, a fiatal rókáért 50, míg az öreg rókáért 100 koronát kapnak az emberek. A vadvédelem meghozza a maga gyümölcsét, így a negyediek bő vadállományról beszélhetnek. Gazdálkodásuk szervezésében azonban egy komoly szépséghiba mégis papírra kívánkozik. Az utóbbi években az élővad befogás terhére előnyben részesítik a külföldi bérvadászokat, holott revírjük nagyságát és vadállományukat tekintve a külföldi vendégek, valamint a kamarázo állomás igényéi is kielégíthetnék. Véleményünk szerint ez lenne á helyes, előnyösebb, mind a vadásztársaság, mind népgazdaságunk számára. SÁNDOR GÁBOR sége miatt változtatott munka- Többek között elmondja, helyén. Ez jól jött a vadász- könnyű a munkája, amikor társaságnak, hiszen Hanzelik frissen esett hó borítja a haelvtárs — aki immár 12 éve tárt. A nagy fehérség közevadász — ezen idő alatt is ki- pette már messziről láthatók váló munkát végzett a vadvé- azok a fekete foltok, ahol vadelem terén. E kérdésnél meg- lamilyen élőlény kikaparta a jegyzendő, hogy nem egy, de földet. Odamegy, lábával behárom vadőr őrködik a határ rúgja a kaparékot, majd másbékéje felett. Mindegyiknek nap újra megnézi azt. Ha az megvan a saját területe, így üregnek lakója van, azt a friss Hanzelik elvtárs mintegy 1100 földtúrás és a nyomok elárulhektáron teljesít szolgálatot, ják. Ekkor 50 X 50 cm átmérőjű Emellett — ami a ragadozók kosarat helyez a kotorék fölé. irtását illeti — a rábízott te- A kosár alsó szélén kis lyuk rületet is túllépi annak ellené- tátong, s kívülről ide helyezi re, hogy ezt egyik-másik tiszt- a tányérvasat. Természetes, ségviselő nem nézi jó szemmel, hogy a garázdálkodó élelem- Az elért eredmények, valamint szerzés reményében kijön a a vadász elbeszélései alapján lyukból, de csalt a fölötte levó arra a következtetésre jutunk, kosár egyetlen pontján juthat 5 hogy Imrének szenvedélyévé a szabadba, ott pedig egyenevált a kártékony vad irtása, sen a tányérvasra lép. Hiszen az év első öt hónapjá- A kazlakban tanyázó kárté-
