Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-28 / 34. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1971. augusztus 28. A dollárválság margójára Május elején nagy port vert tel és a világsajtó hasábjain gyakran visszatérő téma volt a dollárnak, mint világpénznek a helyzete. Nixon elnök vasárnapi — az amerikai néphez intézett — rendkívüli rádió- ás televizióbeszéde után ez a téma ismét a sajtó hasábjaira került. Olvasóink többsége valószínűleg szintén mégis merkedett már az említett elnöki beszéd tartalmával ezért a tények ismertetése mellett szeretnék rámutat ni a kérdés lényegére. A VÁLSÁG ELŐZMÉNYEI A Fort Knox-i erődítmény trezorjaiban annyira megcsappant az Amerikai Egyesült Államok aranykészlete, hogy ez komoly aggodalmakhoz vezetett. Míg 1949-ben az USA aranykészlete meghaladta a 25 mid. dollárt — ami az akkori kapitalista világ aranykészletének 74 °/o-át képezte —, addig húsz év alatt ez a készlet 12 mid. dollára csökkent, és a mostani aranykészletet a Fort Knox-i erődítményben csak kb. 10,8 dollárra becsülik. A helyzet komolyságát legjobban alátámasztja az a tény, hogy az USA eladósodottsága meghaladja az 50 mid. dollárt. A nem beavatottaknál felvetődhet a kérdés, hogy miért is nyugtalanítja ez a tény annyira a kapitalista világ gazdasági és politikai köreit? Hogy ezt megértsük, ismernünk kell a dollárnak a kapitalista valutarendszerben betöltött pozícióját és szerepét. A tőkésvilág valutarendszere az 1944-es bretton-woods-i egyezményen alapul, amelynek kulcspontja a dollár-aranystandard, vagyis a dollár átválthatósága aranyra. A valutáris együttműködési rendszerben résztvevő országok nemzeti valutái egymásközt általánosan átválthatók, de nem válthatók át közvetlen aranyra, hanem csak a dolláron keresztül az amerikai jegybanknál. A dolláraranystandard és az Egyesült Államok hatalmas aranykészlete volt az oka annak, hogy az egyes országok valuta-fedezetüket nemcsak aranyban, hanem más konvertibilis valutában, elsősorban dollárban tartalékolták. Ilyen módon a dollár világpénzzé alakult őt és az arany mellett a leggyakrabban használt valutafedezet az egyes kapitalista országokban. Ez az oka annak a félelemnek, melyet a Fort Knox-i aranykészlet megcsappanása okozott, mert ilyen módon a fejlődés feltartóztathatatlanul a dollár devalválásához, az pedig a már említet valutakészletek értékének a csökkenéséhez vezet. Ez okozta azt a pánikot is, amely ez év május 3-án az esti órákban tört ki a nyugat-német valutabörzéken, ahol órák alatt a dollárok milliárdjait váltották át nyugat-német márkára. A pánik kitörésének közvetlen oka a nyugat-német konjunktúra-kutató intézetek közös közleménye volt, melyben felhívták a kormányt, hogy szüntesse be a márka kötött árszínvonalon történő kötelező beválthatóságát amerikai dollárra. Követelték továbbá, hogy legyen a márka beváltási ára a dollárhoz viszonyítva szabadon képezhető a kínálat és a kereslet alapján. Ez volt a jel arra, hogy a dollártulajdonosok megszabaduljanak inflációs dollárjaiktól, és keressenek a márkán, amelynek a kötött beváltást ár megszüntetése után meg kell drágulnia. Annak okát, hogy a dollár ilyen irigylésre nem méltó helyzetbe került, az Egyesült Államok fizetési mérlegének alakulásában kell keresni. Tudniillik ezen mérleg már több mint tíz esztendeje passzív szaldóval záródik, és ez a tény szinte elkerülhetetlenül az USA aranykészletének a kimerítéséhez vezet. Annak, hogy az USA fizetési mérlege már évek óta deficites, több oka van. Ezen okok közül említésre méltók a következők: tőke-kiáramlás az USA-bóI, külföldi részvények vásárlása, aránylag alacsony export és magas import, idegenforgalmi deficit stb. A fő okol azonban az Egyesült Államok agresszív, imperialista politikájában kell keresni, mellyel szorosan összefügg a költséges katonai támaszpontok fenntartása külföldön, a különböző beavatkozások más országok belügyeibe, de legfőképp az agresszív és ezért igazságtalan vietnaipi háború vezetése. Az eddig elmondottak nagyjából körvonalazzák azt a helyzetet, amely az elmúlt évek alatt alakult ki, és végül a már ' említett riadalomhoz vezetett. És bár a válság az európai valutatőzsdéken katasztrófális méreteket öltött, Washington konokul hallgatott és Nixon elnök nem volt hajlandó változtatni eddigi gazdasági politikáján, bár az ellenzéki demokrata párt már rég hangoztatta a most meghirdetett gazdasági programhoz hasonló intézkedések szükségességét. Időközben a június 30-val zárult pénzügyi év adatai — melyeknek értelmében az USA fizetési mérlegének a deficitje 24 mid. dollár, valamint az első félév kereskedelmi mérlege is, amely a századfordulótól számítva első ízben deficittel zárult — rákényszerjtették az elnököt eddigi gazdasági politikájának a felszámolására és a már említett válságintézkedéseknek a bejelentésére. AZ Ül GAZDASÄGI program melynek a fő célja az infláció ellenes harc, valamint a katasztrofális méreteket öltő munkanélküliség mérséklése, illetve felszámolása, vagyis az USA gazdaságának a megszilárdítása, egyben hivatva van biztosítani Nixon jövő évi újramegválasztását is. Nixon csomagterve, melynek fontosabb részei a 90 napos bér- és árbefagyasztás, az amerikai külföldi segélyprogram 10 %-os csökkentése, az ideiglenes 10 °/o-os importadó, valamint a dollár aranyra való átválthatóságánk a felfüggesztése hatalmas port vert fel és főleg az említett két utóbbi intézkedés alapjában veszélyezteti a nyugati pénzügyi rendszert, és nagyon bonyolult nemzetközi fejleményekre vezethet. Míg odahaza nagyjából megelégedéssel fogadták az amerikai elnök bejelentéseit, a szövetséges kormányok — melyek többsége rendkívüli minisztertanácson foglalkozott a problémával — elégedetlenségüknek adtak kifejezést, mivel az Egyesült Államok arra akarja kényszeríteni a Közös Piac tagállamait, valamint Japánt, hogy értékeljék fel valutáikat, és ezzel önként fékezzék le külső gazdasági expanziójukat. Ha ugyanis megdrágulnak az említett országok nemzeti valutái, nehezebb lesz az export ezekbe az országokba. Ma még nehéz lenne megmondani, hogy milyen intézkedéseket foganatosítanak az említett országok az amerikai intézkedések ellensúlyozására. Washington áldozatokat vár szövetségeseitől, amire azok bizonyos mértékig hajlandók is lennének, ha ezzel sikerülne helyreállítani a megingott nemzetközi pénzrendszert. Ez az amerikai törekvés azonban nem kecsegtet nagy reményekkel, és ezt nagyon Jól tudják az USA szövetségesei is. Számolni kell azonban azzal, hogy a Közös Piac országai gyorsított ütemben munkálkodni fognak a je lenlegi nyugati pénzrendszer meg változtatásán, mégpedig úgy, hogv függetlenítsék magukat a dollártól Ezt valószínűleg a Pompidou elnökáltál javasolt pénzügyi únió megteremtésén keresztül fogják megpróbálni. ■ Persze ezek csak feltevések' és ma még nagyon nehéz lenne előre megmondani milyen fordulatokat és bonyodalmakat okoz még az a helyzet, ami a dollár körül kialakult. Egyet azonban mindenesetre leszögezhetünk. Mégpedig azt, hogy a dollárválság is bizonyítéka annak, hogy az Egyesült Államok elveszítette azt a kiváltságos pozícióját a tőkés világban, amelyet a második világháború és az azt követő években betöltött, bár ezt a volt pozíciót még ma is bitorolja, és amint láttuk, visszaél vele. Továbbá bizonyítéka annak, hogy az USA és vele együtt a többi kapitalista ország is olyan helyzetbe került, melyből kilábalni csak nagy veszteségek árán lehetséges. Maguk a nyugati hírmagyarázók sem titkolják, hogy ez ,a válság olyan politikai robbanás veszélyét rejti magában, melynek nagyon pusztító következményei lehetnek. Ing. Harna István A nyitrai aratási ünnepély műsora 1971. SZEPTEMBER 4. 8.00 órakor A közönség érkezése. 10.00 órakor Az ünnepi kiállítás megnyitása. 13.00 órakor A kiállítás megtekintése a közönség részéről. Sportolók szereplése. Az énekesek és táncosok műsora.) 15.00 órakor Az aratási ünnepély megnyitása. 16.00 órakor A kiváló dolgozók megjutalmazása. 19.00 órakor Esti program az amfiteátrumban. A műsorban többek között fellép a „Munkaérdemrendet“ viselő szovjet népiegyüttes, amely a Ján Nálepka kapitány elnevezést viseli. 21.00 órakor Tábortűz. 1971. SZEPTEMBER 5. 7.00 órakor Ébresztő. 1 8.00 órakor A mezőgazdasági ás élelmezésügyi dolgozók manifesztációja. 9.30 órakor Ünnepi felvonulás. A párt- és a kormánydelegációk képviselőinek ünnepi beszéde. Az aratási koszorú átadása. Felvonulás, amelyen különböző allegorikus kocsik vesznek részt. 13.00 órakor Különböző kulturális- és sportrendezvények. (Az előző napi rendezvények folytatása.) Az említett műsor mellett sok érdekes, tanulmányos rendezvényt Iáhatnak az érdeklődők. Mezőgazdasági dolgozóink teljesítették a gabonafelvásárlás tervét Csütörtökön, augusztus 19-én a reggeli órákban örömteljes hír járta be ez egész országot, amely szerint szocialista köztársaságunk mezőgazdasági dolgozói teljesítették a gabona állami felvásárlási tervét. A hír annál inkább Is jelentős, mert a csehszlovák mezőgazdaság történetében első ízben sikerült rekord hektárhozamokat elérni. — A hír'után Gustáv Husák, Peter Colotka, Josef Kempný és Ľubomír Strougal, a CSKP KB elnökségének tagjai fogadták ■. Prágában a mezőgazdasági és közellátási ágazat képviselőit. Dr. Bohuslav Veőefa, a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztere dr. Václav Svobodának, a Cseh Szocialista Köztársaság mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterének és dr. Tibor Bohdanovskýnak, a Szlovák Szocialista Az „arab szocializmus" a Niméri-rendszer tükrében A hírkiizlő eszközök útján részleteiben megismerkedhettünk azokkal a gyilkosságokhoz vezető terrorintézkedésekkel, amelyeket a hatalmát visszaszerzett szudáni elnök, Nimári és rendszere gyakorol a kommunistákkal, a hazafias tisztekkel ás a demokratikus gondolkozású polgárokkal szemben. Megdöbbentő események ezek és nem véletlen, hogy kiváltották az egész világ haladó erőinek felháborodását, tiltakozását. Niméri és csoportja úgy lunik teljesen megfeledkezett arról, hogy 1969 májusában csak azért válhatott a hatalom birtokosává, mert a fordulathoz vezető törekvését az akkor legnagyobb szervezett erőt képviselő Szudáni Kommunista Párt is hatékonyan támogatta abban a reményben, hogy a Niméri-csoport határozottan szembe fordul majd a fejlődést gátló, konzervatív irányzatok szószólóival. Persze, ha egy kissé mélyebben vizsgáljuk a szudáni fejleményeket, akkor látjuk azt is, hogy ez a véres kezű diktátor nemcsak az utóbbi események következtében, hanem már jóval előbb hadat üzent egykori szövetségeseinek, a kommunistáknak és a demokratikus vívmányokért küzdő további hazafias erőknek. Lényegében közvetlen hatalomrajutása után, — vagyis már 1969 májusában — megkezdte a kommunistaellenes intézkedések kidolgozását és megvalósítását. Lemondatott például több pnlitikai vezetőt, akiknek az volt a fö „bűnük“, hogy a kommunistákkal szimpatizáltak. Nyugdíjazta a haladó gondolkozást!, baloldali beállítottságú tisztek népes csoportját, majd eltávolította kormányából a kommunistákkal rokonszenvező minisztereket. Közvetlen Niméri parancsára tartóztatták le annak idején az ideiglenes száműzetésből hazatért Abdel Khaled Maghubot, a kommunista párt főtitkárát is. 1971 februárjában Niméri már azt hangoztatta, hogy „szétzúzza és megsemmisíti az úgynevezett szudáni kommunista pártot“. Ezek után természetes, hogy a Szudáni Kommunista Párt jogosan vádolta őt azzal, hogy minden eszközzel igyekszik elnyomni a kommunistákat. Természetes az is, hogy a szudáni kommunisták nem érthettek egyet az „arab egység“ nacionalista jellegű célkitűzéseivel, s hogy e nacionalista törekvések támogatása helyett az arab tömegeknek a reakció és az imperializmus elleni szolidaritásáért harcoltak. A szudáni kommunisták tehát ellenezték Egyiptom, Szíria, Líbia és Szudán tervbevett föderációját is. Az Al-Kifah című iraki lap a szudáni kommunisták álláspontjával összhangban ezt írta annak idején: „A gyakorlat megmutatta, hogy az egységet nem lehet kinyilatkoztatni. Csak akkor kerülhet rá sor, ha tisztázták az egység politikai és szociális céljait, ha azokra a tömegekre támaszkodnak, amelyek ezt ai egységet megteremtik és megvédik és csak akkor, ha ez a nép szabadon és demokratikusan kifejezésre juttatott kívánságából fakad.“ A szudáni kommunisták azt vallották és azt vallják ma is, hogy Niméri kommunistaellenes magatartása nagyobb veszélyt jelent a rendszerre, mint a kommunista pártra. Nem Szudán az egyedüli arab ország, ahol jobbrafordulási törekvések és kommunistaellenes hangok tapasztalhatók. Ilyen jelenségek még a szocialista országokhoz baráti viszonyt tanúsító Egyiptomban is előfordulnak. Nem is olyan régen például a kairói Al-Ahram egyik cikke azt bizonygatta. hogy „A kommunista pártok az arab világban nem játszhatnak meghatározó szerepet a nép vezetésében.“ Igyekezett igazolni annak az egyiptomi belpolitikában kialakult gyakorlatnak a helyességét, amely a kommunista mozgalom üldözésében nyilvánul meg. Mint ismeretes, az egyiptomi állásfoglalások a szudáni hatalomátvétel, majd a Niméri-féle hatalom visszahűdítás idején nagyon óvatosak voltak. Határozott állásfoglalásra csak nem régen került sor. A kairói rádió adásából vált ismertté: „Szadát elnök azonnali vizsgálatot rendelt el azokkal a hírekkel kapcsolatban, amelyek szerint a szakszervezet végrehajtó tanácsa elítélte a szudáni kormány magatartását“. Ehhez persze hozzáfűzték azt is, hogy „az EAK teljes mértékben támogatja Niméri kormányát és visszautasít mindennemű külföldi beavatkozást Szudán belügyeibe“. Mint már azt a fenti jelenségekből is látjuk, a kommunistaellenesség az „arab szocializmus“ természetszerű velejárója. Erről tanúskodik Khadafi líbiai elnök egyik nyilatkozata is, melyben többek között a következőket mondotta: „Nekünk olyan szocializmusra van szükségünk, amely az Iszlámra és az arab hagyományokra épül, nem pedig a marxizmus-leninizmusra.“ Kétségtelen, hogy a líbiai elnök a bigott vallásos ás nacionalista hagyományok igenlése, tehát fenntartása mellett foglalt állást. A Szudánban és általában az arab világban zajló események arra figyelmeztetnek minden józan szemlélőt, hogy az „arab szocializmus“ megítélésében nem lehetünk derülátók. Figyelmeztetnek továbbra arra is, hogy az ottani eseményeket is mindenkor az osztályszempontok alapján kell vizsgálni és értékelni. Ha ezt tesszük, akkor egy pillanatig sem ringatjuk magunkat hamis illúziókban, illetve tudomásul vesszük, hogy az arab országok legtöbbjében még nem érvényesül a dolgozók hatalma és akarata. Ugyanakkor azonban az is igaz, hogy több arab országban imperialistaellenes álláspontot követő burzsoázia tartja kezében a politikai, a gazdasági és nem utolsó sorban a katonai irányítás kulcspozícióit, s sok kérdésben közös nézetet vall a szocializmust építő nemzetekkel. Az arab országok hatalmat gyakorló nemzeti burzsoáziája azonban nem egységes. A haladó törekvéseket szolgáló erők mellett vannak még olyan társadalmi erők is, amelyek az imperialisták malmára hajtják a vizet. Kétségtelen, hugy a véres terrort gyakorló Niméri-csnport is az utóbbiak közé sorolható. (pa) Köztársaság mezőgazdasági ás élelmezésügyi miniszterhelyettesének jelenlétében átadta a CSKP Központi Bizottságának és a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaság kormányának küldött Jelentést az 1971. évi állami gabonafelvásárlási terv teljesítéséről. Veőefa miniszter részletesen tájékoztatta a párt és államunk legmagasabb képviselőit a gabonafelvásárlás eredményeiről. Elmondotta, hogy a mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat dolgozói a szocialista kötelezettségvállalások ereményekőnt 167 ezer 776 tonna gabonát adtak el terven felül, ebből a Cseh Szocialista Köztársaságra 101412 tonna jut, a Szlovák Szocialista Köztársaságra pedig 66 364 tonna. .A gabonafelvásárlás tervét az összes kerületek és száz járás teljesítette. Az elért sikerek elsősorban a mezőgazdasági dolgozók önfeláldozó munkájának köszönhetők, valamint a felvásárlási szervek és a mezőgazdasági szolgáltatásokat nyújtó üzemek, főleg gép- és traktorállomások dolgozóinak és a mezőgazdaságot irányító szerveknek. Nagyra kell értékelni a nemzeti bizottságok munkáját is, amelyek sokat segítettek abban, hogy a mezőgazdasági üzemek elegendő és megfelelő gépi-technikai berendezéseket kapjanak. Nagy segítséget nyújtottak a szovjet kombájnosok, valamint a szovjet és a mi hadseregünk katonái is. A nagy hektárhozamok elsősorban is a nagyhozamú szovjet búzafajtáknak köszönhetők. Az idei aratásra jellemző volt, hogy a korszerű technikával rövid idő alatt gyűjtöttük be a termést. A felvásárlási terv túlteljesítése mezőgazdasági dolgozóink magas politikai fejlettségéről tanúskodik. A sikeres begyűjtés lehetővé teszi, hogy az őszi munkákra jobban felkészülhessünk, és minden erőt bedobhassunk a begyűjtésbe, valamint a talajelőkészítésbe. A mezőgazdasági és élelmezésügyi ágazat küldöttségét fogadta Ludvfk Svoboda köztársasági elnökünk is. Dr. Veőefa ebből az alkalomból hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági dolgozók teljesíttették a kormány Ívérését, és az eredeti tervet 160 ezer tonna gabonával túlteljesítették. Köztársasági elnökünk nagyra értékelte a mezőgazdasági dolgozók munkasikereit és további jó munkát kívánt nekik. Mezőgazdasági dolgozóink igazán derekas munkát végeztek és teljesítették az állammal szembeni kötelezettségüket is. Ezzel hozzájárulnak a párt XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséhez. Még további száz meg száz , tonna gabonát adnak a közellátásnak, hogy ily módon is elősegítsék politikai és gazdasági életünk konszolidációját.
