Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-21 / 33. szám
Szakszerűen végezzük a méhek téli etetését Számos méhésznek, de különösen a kezdőknek nagy gondot okoz a családok beteleltetése és átteleltetése. Hosszú téli éjszakákon folyton azon gondolkoznak, vajon tudnak-e méhel dacolni a tél viszontagságaival. Ezek a gondok és aggodalmak feleslegesek, ha a méhész családja betelelésénél betartja a következő tanácsokat: Mindenekelőtt tisztában kell lennie augusztus hő végén azzal, hogy 1. hány kereten telelheti be családjait és 2. mennyi mézkészlet van azokon a kereteken, melyeken családjait szándékszik betelelni. A fiasításos kereteken kívül meg kell hagyni a családban azt a keretet, amelyben bőven van virágpor. Ez rendszerint a szélső fiasításos keret közvetlen szomszédságában van. Az összes többi keretet a rajta levő méhek lerázása után eltávolítják a kaptárból és száraz, lehetőleg hűvös helyen tároljuk. A családnak telelésre meghagyott kereteken megállapítjuk a mézkészletet. Három és fél dm3 mézkészlet, mindkét oldalon fedelezve kb. egý kiló mézet tartalmaz. Fedelezetlen mézterületek ennek a súlynak kb. a felét tartalmazzák. Ha mindkét oldalon fedezett méz van, s azonkívül négy dm2 tehát egy kereten kb. 2 dm2 fedezetlen méz, úgy ezen a kereten kb. 1,25 kg méz van. E becslésnél inkább kevesebb mézet jegyzőnk fel mint többet. Az önámításból semmi hasznunk sincs. Így megállapítjuk az összes telelésre szánt keret mézkészleteit, feljegyezzük a keretek számát és a mézmennyiséget a lépekben. Az utolsó keret után beakasztjuk a választót. Ez lehetőleg hőszigetelve legyen (legjobban a „Wellit“ anyag felel meg, amelyet mindkét oldalról vékony deszkalemezzel burkolunk). Ezután megállapítjuk, menynyi cukrot kell feletetnünk, hogy a család nemcsak biztosan áttelelhessen, hanem a készletekkel ki is tarthasson a legközelebbi tavászi hordásig (fűz). Biztosan járnánk el, ha a telelésre meghagyott keretek, számát a „B“ típusú kaptárban 1,5-del szorozzuk, a nagyobb kereteknél (pl. Balogh kaptáraknái) pedig 1,75-del. Ha tehát a „B“ típusú kaptárnál hét keretet hagyunk telelésre, úgy a családnak 7 X 1,50, tehát 10 és fél kg készletre van szüksége. Balogh kaptárnál 7 keretre 12,25 kg készlettel számolunk. Az így megállapított készletszükségletből levonjuk azt a mennyiséget, amit a telelésre szánt keretek még tartalmaznak, s így megkapjuk a család beteleléséhez szükséges cukormennyiséget. Ha tehát a „B“ típusú kaptár 7 telelésre szánt keretén összesen 3,5 kg készletet állapíthatunk meg, úgy ezt a készletet még 7 kg cukor feletetésével és a szükséges 10,5 kg mennyiségre kiegészítjük. Amint így az összes családoknál megállapítottuk a szükséges cukormennyiséget, azonnal nekifogunk a készletek kiegészítésének. A cukrot oldatban adjuk a családoknak. Helyesen járunk el ha 2 liter forró vízbe 3 kg cukrot szórunk. Ha tehát pl. 25 kg cukrot kell feletetnünk, úgy forróra melegítünk 16,5 liter vizet és ebbe állandó keverés mellett 25 kg cukrot szórunk. Az oldatot állandóan keverjük mindaddig, amíg a cukor teljesen fel nem olvad. Azután este, mikor már a méhek repülése megszűnt, hozzálátunk az etetéshez. Az oldatot etetőkben adjuk a méhcsaládoknak. A ballon etetőkön kívül beváltak a keretetetők, valamint keretre fektetett etetők is. Az oldatot melegen adjuk a családoknak. Munka közben figyelnünk kell, hogy az oldatot ki ne öntsük, ami másnap rablásra adhatna okot. Az etetés megkezdése előtt a röplyukakat leszűkítjük, hogy a családok jobban védekezhessenek a rabló méhek ellen. Az említett módon elkészített oldat egy literje 0,7 kg cukrot tartalmaz. így etetünk addig, míg az összes etetésre szánt cukormennyiséget fel nem etettük. Etethetjük háromliteres, sőt ha az etető befogadóképessége nagyobb, többliteres adagokban is. Az etetés befejezése után eltávolítjuk az etetőt, a családot gondosan előkészítjük a telelésre. A válaszdeszka mögötti üres teret kitöltjük hőszigetelt válaszdeszkával, nemezzel, szalmapárnával vagy más anyaggal. Főleg a kaptárak tetejét takarjuk nemezzel, vagy. más hőszigetelővel. A családoknak most már szükségük van melegre, hogy a felszedett oldatot 80 százalékra4 besűríthessék, a répacukrot áltváltoztathassák (invertálhassák) szőlő- és gyümölcscukorrá, s ami szintén igen fontos, hogy a készleteket befedelezhessék. Nagy hiba volna, ha a családok hiányzó készleteit a családok leszűkítése előtt, vagyis a felesleges keretek eltávolítása előtt egészítenénk ki. A méhek a cukoroldat legnagyobb részét a legszélső keretekbe hordanák. így a középső keretekre, amelyekben a család telelőfürtje húzódik össze, kevesebb készlet jutna, s a család a hoszszú tél folyamán éhen is pusztulhatna annak ellenére, hogy a szomszédos keretek tele lennének mézzel. Minden kezdő jegyezze meg magának: a telelőfürtbe összehúzott család csak abból a készletből él a tél folyamán, amely abban a léputcában van, ahol a fürt telel. A szomszédos keretekben levő mézkészletek csak akkor jönnek majd fogyasztás szempontjából számításba, ha a téli fürt a tavaszt meleg következtében már feloszlott. Ha tehát téli fürt öt léputcába szorul össze, úgy téli fogyasztásra csupán az a készlet jöhet számításba, amely ezen a hat kereten van felhalmozva. Ha ellenben a családnak 9 vagy még több keretet hagytunk telelésre, úgy ezen a felesleges 3 vagy több kereten felhalmozott készlet a telelő család fogyasztására nem jön tekintetbe. Pedig a feletetett cukor legnagyobb mennyisége ezekben a keretekben lesz. Az etetés megkezdésé előtt tehát feltétlenül szűkítenünk kell a családokat. Ha ezeket a tanácsokat betartottuk, nyugodtan elhatunk télen a legnagyobb hidegben is, a családok teljes rendben telelnek át. Svancer L. ttunk eltávolítása az anyáról Д „Méhészet“- 1967-es ** novemberi szántában cikket közöl a méhtetvek eltávolításáról az anyákról. A cikkíró ezt úgy végzi, hogy az anyát kiveszi, egy kisebb pohárba fogja és cigarettafüsttel tisztítja meg a tetvektől. A művelet így helyes, csak az anyák élete nem eléggé biztos. Én ezt azzal a tanáccsal egészíteném ki, hogy minden anya megtisztítása után a poharat is, kezünket is jól meg kell mosni. Azért ajánlom ezt, mert engem már ért meglepetés ehhez hasonló művelet után. Elmondok egy példát 1963 őszéről. Október vége felé eljött hozzám az egyik kezdő méhész és panaszkodott, hogy családjaiban az anyák tetvesek. Tanácsot kért, mit tegyen. Fölajánlottam, hogy majd én megtisztítom anyáit a tetvektől, mert már régen ismerem ezt a műveletet azzal a különbséggel, hogy én nem pohárba szoktam tenni az anyát, hanem jobb kezem hüvelyk- és mutatóujjával megfogom a szárnyát, vagy a torát és beleteszem a baltenyerembe, azt becsukom, megszívom a cigarettát, számhoz emelem a becsukott bal kezem és a mutató- és hüvelykújj között egy kis nyíláson többször egymásutáin füstöt fújok a tenyerembe. Ha az anya a többszöri füstölésre sem kábult el, a füstölést megismétlem. Ezután nyugodtan kinyithatom a tenyerem, mert az anya egy kicsit kábult és így nem száll fel, a tetvek viszont a legtöbbször lehullottak róla. Ha még van rajta tetű, a füstölést addig folytatom, amíg mind le nem hullik. Az anya nemsokára teljesen rendbe jön kábultságából, ekkor visszateszem arra a keretre, ahonnan kifogtam, füstöt fújok rá és amikor a keretet visszahelyezem a kaptárba, a léputcába is dohányfüstöt fújok. Ekkor is pontosan így csináltam. Méhésztársamnak négy családja volt. Az első család anyja nem volt tetves, a másik háromé azonban igen. A fent említett módon az anyákat megtisztítottam a tetvektől és semmi rosszra sem gondolva, befejezettnek tekintettem a munkát. Harmadnap újra eljött méhészbarátom, s mondja, hogy baj van, mert két anyát leölt a népe. Szerencsére voltak tartalék anyáim és így az anyátlan családokat meganyásítottuk. Nagyobb baj nem történt. Melyik anyákat pusztították el a családok? Amelyik anyát először tisztítottam meg, azt elfogadta, a másodszorra és harmadszorra megtisztított anyát viszont megölte a népe. Meggyőződésem, hogy a második anya a tenyeremben szagot kapott az elsőtől, a harmadik pedig az első és a másodiktól és ezért ölte meg a népe a két megtisztított anyát. Idegennek érezte őket a család, árvaságot viszont a rövid idő miatt nem érzett, hiszen a művelet mindöszsze néhány percig tartott. Azelőtt nem történt velem ilyesmi, mert az anyák eltetvetlenítését ilyen sorozatban nem csináltam. Hiszem, hogy az is hozzájárult, hogy meleg idő volt, amikor a méhek élénken röpködtek és amikor az illatok is jobban terjednek. SÜTŐ ISTVÁN Peredi Dániel, a bácsi szövetkezet kertésze A búcsi szövetkezet kertészeti csoportja az utóbbi években egyre jobb eredményekkel dicsekedhet. Ebben jelentős része van Peredi Dániel kertésznek, aki már 16 esztendeje dolgozik e termelési szakaszon. Hogy kiváló szakember, az a vele folytatott - beszélgetésből is kiderült. Búcson (Búé) járva a község előterében levő kertészetben találtam őt. A paradicsom parcellákat járta, hogy megállapítsa, mikor kezdődhet a termés szedése. Fő terményük a paradicsom, amelyet 15 hektáron termesztenek. Paprikát 10 hektáron (ebből 1 hektár fóliasátras), korai káposztát 5 hektáron és a többi területen más korai zöldségféléket. A kertészet összterülete 37,5 hektár. Peredi Dániel kertésszel folytatott beszélgetés alkalmával megtudtam, hogy a korai zöldségféléknél némi mennyiségi lemaradásuk volt, de az előirányzott pénzügyi tervet teljesítették. Ezzel szemben kiváló eredményt értek el az egy hektár területen létesített fóliasátrakban termesztett paprikánál. Nem rejtette véka alá, hogy már harmadik éve kísérleteznek fólia alatti paprikatermesztéssel, de csak idén sikerült rájönni a titok nyitjára. Ennek köszönhető, hogy a tervezett 300 ezer koronás tervet ezidáig 230 ezer koronával túllépték, bár a fóliasátrakban még most is van paprika. Számításuk szerint az egyhektáros területről 630 ezer korona bevétele lesz a kertészetnek. Az elért eredmények mögött rengeteg aprólékos és türelmet igénylő munka rejlik. Most meggyőződhetünk, hogy Bernáth Margit, Peredi Irén, Guba Erzsébet, Tárnok Ilona, Szabó Magda, Sátek Irén, Csenger Rózsi és özv. Tokody Irma szorgalma termőtalajra talált. Dicséretből kijut a kertész részéről is, ami természetes! A búcsiak abban a kedvező helyzetben vannak, hogy üvegházzal rendelkeznek, s így minden előfeltétel megvan a palánták előnövelésére. A titok nyitja éppen abban rejlett, hogy virágos paprikát ültettek a fóliasátrakba és CERERIT A haladás elkduiezettje műtrágyát adtak alája. Ez serkentő hatással volt a terméshozamra. A kiültetést április 5-én kezdték és május 18-án szállították az első termést. Ezzel a módszerrel megelőzték a dunaradványi (Radvaň nad Dunajom) szövetkezet kertészeit is, pedig ők is mesterei a szakmának. A jövőben tovább bővítik a fóliás termesztést. Erre a célra 9 hektár terület áll rendelkezésükre. Csupán egy dolog okcjz gondot a kertésznek. Mégpedig a vízhiány. A kertészet közelében van ugyan egy csatorna, de annak vízmennyisége korántsem elegendő ahhoz, hogy intenzíven öntözhessenek. Ügy oldották meg ezt a kérdést, hogy az öntözőrendszer segítségével juttatják el a vizet az első kertészetbe. A nagy teljesítményű motorok segítségével nem okoz gondot a vízellátás, de ésszerűbb lenne a csőhálózatot a gyümölcsösön át vezetni, hogy ezáltal a törpe gyümölcsfákat is öntözni lehessen. Amint láttam a régi csőhálózat már . elhasználódott és ennek következtében igen sok víz kárba vész. A fóliasátras zöldségtermesztés forradalmasító hatással lehet a lakosság zöldségfélékkel való ellátásában. Azért is, mert lerövidül a termő idő és megkétszereződik a terméshozam. A kertészetben 30 nő, és 15 férfi dolgozik. Nagy János és Bajkai Lajos két váltásban dolgozik a motoroknál. Az öntöző: Tárnok János, Stverák József, Hajdú Jenő és Bernáth István, akik ugyancsak két váltásban dolgoznak. Az alsó kertészetben pedig Vasas János végzi az öntözés nehéz és felelősségteljes munkáját. Mivel a kertészet két részre tagozódik és egy ember nem győzné a munkák szervezését, Kis János is segít. A segítségre különösen a szedési és szállítási időszakban van szükség. Főleg most, paradicsomszezon idején. A kertészet dolgozói egy hektáron kamillát is termesztettek. A csúcsmunkák miatt csak egy részét tudták betakarítani ennek az igényes gyógynövénynek. A betakarított és elszállított gyógynövényért 20 ezer koronát kaptak. A kertészet évi tervét 1 millió 608 360 koronában irányozták elő. Július hónap közepéig már 869 ezer korona bevételük volt, és most adják piacra a zöldség Javát. Peredi elvtárs bizakodással tekint a jövőbe, mert minden reményüket túlszárnyalják az eredmények. Ez azt jelenti, hogy tervüket jóval túlteljesítik. Sok szakmába vágó dologról beszélgettünk Peredi elvtárssal. Kiderült, hogy széleslátókörű, tapasztalt szakember. Minden szavának súlya van. Éppen azért nagyon helyes volt, hogy a szövetkezet vezetősége tapasztalatszerzésre Magyarországra küldte. Azt hiszem, hogy a befektetett • tőke kamatostól megtérül, mert Peredi Dániel a haladás elkötelezettje! ANDRISKIN JÖZSEF A bő termést adó fóliasátrak katonás rendben sorakoznak Andriskin J. felv. három mölcs. új bogyós gyüamelyet a Leningrádi Ossz szövetségi Növénytermelési Intézetben kísérletként, sőt némelyiket már üzemiieg is termesztenek, a következő: ACTINIDIA CHINENSIS (kínai köszméte). 10 m hosszúra fejlődik, kúszó cserje. Termése tojásdad alakú, 50—80 g súlyú, gyümölcsének húsa üdít, savanykás-édes ízű. Kétlaki növény. Termése szeptember— novemberben érik. Kultúrfajtáit Üj-Zélandbanr termesztik. Alanynevelés végett magvetéssel szaporítják és oltják a nemes fajtákat. A 2—3 éves növényekből 90 % női- és 10 % hímegyedet telepítenek támasz mellé. A májusig eltartható 200—400 q/ha termést az első fagyok után szedik. Másik fajtája az Actinidia kolomikta. 2—7 m hosszúra növő, folyondárszerű kétlaki, olykor egylaki növény. Július— augusztusban érő termése hoszszas ovális, zöldes-sárga, kh. 2,5 cin hosszú, a kultúrfajtáké Három ói hegyes gyümölcs kb. 4 g súlyú (2. ábra). A Szovjetunióban minden kiónját és fajtáját termesztik; a szovhozukban 18 ha-nyi ültetvény van belőlük. A zölddugványok 80— 90, a fásdugványok 30—80 %-a gyökeresedik meg. A növények 3—4. évben fordulnak termőre és tövenként átlag 3—4 kg-ot teremnek. A MINTEGY 200 ISMERT LO NICERA FAJTA KÖZÜL az ehető gyümölcsű L. edulist termelik. A ribiszkéhez hasonló, 1—1,5 m magas, 10—12 hajtású cserje. Termése 2 cm hosszú, sötétkék, majdnem fekete, kellemesen savanykás ízű. Június közepén érik, 7—12 nappal a szamóca előtt. Gyümölcsét frissen fogyasztják, de feldolgozzák íznek, lének, zselének és likőrnek is. Magvetéssel és különféle vegetatív módszerekkel szaporítják. Az Altáj-vidékén a 8 éves magvetéseken növényenként átlagosan !AJ0 g a termése. A magról kelt egyedek közül a kesernyés ízűeket szelektálják. EGYLAKI FOLYONDÄRFÉLE a SCHISANDRA, melynek fajtái közül a S. shinensist termesztik. Nedves, humuszos talajon buján fejlődik, a kb. 5 m magas fákra és bokrokra kúszva. Hajtásai ilyen magasan a —45 C fokos kemény teleket is kártétel nélkül kibírják. Szeptemberben érik be az 5—6 cm fürtön 10—25 kis, kerek bogyó. Ezek halványpirosak, citromra emlékeztető savanykás ízűek, 13 % alma- és citromsavat tartalmaznak. A termést többnyire feldolgozva használják fel. A lassan fejlődő növényt az első teleken takarni kell, ilyenkor csak 2—3 hajtását hagyják meg a támasz mellett. Árnyékos helyen, jó ápolással a 4. évben terem, tövenként átlag 5—8 kg-ot. Zylka, D. Erwerbsobstbao.
