Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-21 / 33. szám
Lesz-e kaukázusi méhünk? Az amber már évszázadokon keresztül azon fáradozott, hogy a háziállatok tartása, a növények termesztése gazdaságosabb legyen. E cél érdekében kiválogatta a megfelelő egyedeket, továbbtenyésztette, a nem megfelelőket kiselejtezte a tenyészetből. Később idegenből hozott más fajtákat, mely megmaradt tisztán, vagy tervszerű keresztezéssel és kiválogatással újabb fajtákat hozott létre, amelyet meghonosított. Az ilyen nemesítés! törekvések az utolsó évtizedekben rohamosan fejlődtek a mesterséges megtermékenyítés bevezetésével. A ml méhünk hasonló kiválogatáson és kereszteződésen esett keresztül, de a kiválogatási munka nagyobb részét a természet végezte el azzal, hogy az alkalmatlan egyedek elpusztultak. Sokszor az ember a természetes kiválogatást megakadályozta azzal, hogy a továbbtenyésztésre kevésbé megfelelő egyedek megmentésére sietett. A méhek nemesítése a többi háziállatokhoz képest nehezen bontakozott ki, mivel a méhek a szabadban, a méhész ellenőrzése nélkül párosodtak. Az utóbbi évtizedekben egyes fejlettebb méhészek a mesterséges kiválasztás és továbbtenyésztés módszerével iparkodtak a méhek nemesítésére, de a méhészek nagyobb része ezeket a törekvéseket figyelmen kívül hagyta. Az elmúlt években több országban végeztek sikeres kísérleteket a méhek mesterséges megtermékenyítésére, és ezzel elősegítették az méhek nemesítését, esetleg idegen tenyészanyaggal történő kereszteződését az ember tervszerű irányítása és felügyelete alatt. Igaz, hogy ez már egy nagy lépés a méhek nemesítésére való törekvéseknél, de ezzel kapcsolatban még sok kérdés vár feleletre. Hogy miért van szükség a méhek keresztezésére? Éveken keresztül Európa-szerte foglalkoznak azzal a problémával, hogyan lehetne a nálunk élő méhek szipókáját meghosszabbítani, hogy a legelterjedtebb gazdasági takarmánynövényt, a vörösherét beporozzák, illetve nektárját kiaknázhassák. A hosszú szipókás méhek a vörösherét jobban látogatják, így a magtermést is jobban biztosítják. E cél érdekében Lengyelországban sikeres kísérleteket végeztek a nálunk is élő krajnai méh kaukázusi herével történő párosításával. A megtermékenyítést mesterségesen végezték, és az elmúlt évben már több ilyen anyát bocsátottak a lengyel méhészek rendelkezésére. A lengyel méhészek körében nagy volt az érdeklődés, és az érdekelteknek a Krakkó mellett levő Bechni mesterséges megtermékenyítő állomáson személyesen adták át az anyákat, kioktatva őket az anyák szakszerű beadására. Az előző kísérletek alapján az ilyen keresztezett méhek hoszszú szipókájuk segítségével jól kihasználták a vörös herét. További kísérleteket végeztek Lengyelországban a grúz és kaukázusi méhek keresztezésével. Ebből a keresztezésből származó utódoknak rendkívül hosszú szipókájuk volt, és a vörösheréről családonként 40 kg mézet hoztak. A fent leírt kísérletek elvégzése érdekében nálunk is akadtak éles hangok, hogy mi egyhelyben topogunk a méhészet fejlődésében és nem veszünk példát szomszédaink kezdeményezéseiből, próbálkozásaiból annak ellenére, hogy a mesterséges megtermékenyítés már nálunk sem újkeletű. Az elmúlt évben a cseh kísérleti intézet a külföldről behozott tiszta krajnai méh utódait mesterségesen megtermékenyítette, és ebből 128 darabot szétküldött a tenyésztő állomásoknak tovtábbtenyésztés céljából. A Včelár januári számából vettük tudomásul, hogy mi sem topogunk egyhelyben a méhészet fejlődésében. Idén bevezetjük az anyák mesterséges megtermékenyítését kísérleti intézetünkben és a Kráľova pri Send szaktanintézetben. Lengyelországból hasonlóan behozunk kaukázusi méhet a mi krajnai méhünk keresztezése céljából, hogy éghajlati viszonyaink között kísérletet végezhessünk vele. A lengyelek kísérleti eredményeire mi nem támaszkodhatunk. Az elért eredményekről nekünk itthon kell meggyőződni, s csak azután kerülhet sor az idegen fajta méhek behozatalára és nagybani keresztezésére. Hogy miért a krajnait és a kaukázusit párosítjuk? Ha az ember jobbat akar, csak a jóból indulhat ki. Két jó tulajdonság egyesítésénél az utódoktól is több jót várunk, és a közben felbukkanó kevesebb negatív jelenségek könnyebben kiküszöbölhetők. Európában a krajnai méh rendelkezik a legjobb .tulajdonságokkal és a leghosszabb szipőkával. A szipóka hosszúsága törzsek és fajták szerint különbözik. Ez öröklődik. A legtüzetesebb vizsgálatokat a Szovjetunióból ismerjük. Kiderült, hogy a méhek szipókája északról délfelé haladva, és a magas hegyekben is hosszabb. Feltűnő hosszú a szerb magasfekvésfl helyek méheinek szipókája. Az északi méh szipókája általában rövid, utána következik az olasz, a krajnai és vezet a kaukázusi méh. Az eddig ismert leghosszabb szipókájú méhek a Kaukázusban élnek. Szipókájuk hossza 6—8 mm-ig, tájak szerint változik. Feltűnően jámbor, szorgalmas, erősen rajzó és túlzottan ragasztó. A család a lépeket a lakás aljához is köti. Mi, méhészek ennek a kezdeményezésnek, kísérletnek csak örülhetünk és támogatnunk kell. Igaz, jogosan feltehetnénk a kérdést, hogy az új méhfajta milyen befolyással lesz méheinkre, mivel a keresztezett utódoknak a heréi szabadon, ellenőrzés nélkül párosodnak majd a helyi méhekkel. Az első kereszteződésnél a herék, mivel szűznemzésből vannak, megmaradnak krajnainak, de a tovbbiak? Igaz, hogy ez a keveredés kihatással lesz majd a hazai méhekre, de aggodalomra nincs szükség. Az ilyen keveredés, vérfrissítés után az utódok között találhatók jobb és rosszabb tulajdonsággal rendelkezők az elődöktől. Évszázadokon keresztül hasonló keveredési folyamaton estek át a mi méheink és így fejlődtek ki a mostani tájfajták. Ma már jobban beavatkozunk a méhek életébe a mesterséges kiválogatással és anyaneveléssel, s ezért a negatív jelenségek leküzdésére van reményünk. Hogy ez mennyire sikerül, azt a következő években meglátjuk, de mivel újat és jobbat keresünk, a kísérletezés munkáját támogatnunk kell. Antal Zoltán A késő őszi etetés hátránya ■yléhészeink ma már ismerik azt a tényt, hogy a nyárvégi feletetés — bár történjen szükségszerűen, vagy serkentő etetés céljából — mindenkor hasznos a család részére, ha azt idejében végezzük. Minél több a fiatal bogár ősszel, annál több lehetőség van az erőteljes tavaszi fejlődésre. Ez természetesen csak akkor lehetséges, ha a méhek Idejében kikelnek és kitisztulnak, felveszik a téli „szalonnát“ tehát szervezetileg felkészülnek a telelésre. Ezek a méhek lesznek hivatva arra, hogy a tavaszi Hasítást táplálják. Ismeretes az a tény is, ha a család öreg méhekkel megy a telelőbe, akkor lassú ős vontatott lesz a tavaszi fejlődés. A napraforgón a családok lerongyoló■ dása, vagy a késő tavaszi hideg napok mind oda hatnak, hogy későn fejlődik ki a család és nem tudják kihasználni az akácot. Az eddig felsoroltak tehát az őszi feletetés fontosságát akarják bizonyítani, mert ha akác előtt 8—10 keret Hasítással rendelkezik a család, akkor már csak az kellene, hogy az akác 6 napig mézeljen. De nézzük hogyan fejlődik az a család, amelyiket későn kezdenek etetni. Tudjuk azt, hogy az,etetés hatására megindul a Hasítás s ha ez 14 napig tart, akkor csak a legszükségesebb adatokat kelj felsorolnom. A pete kikelési ideje 21 nap. A betájoláshoz legkevesebb öt nap szükséges, tehát az utolsó petekikelésig elmúlik 35—40 nap. Ha mi szeptemberben kezdjük az etetést, akkor az új méhek ritkán végezhetik el a tisztuló kirepülést, mert ebben az időben a méhek már keveset röpködhetnek. Az ilyen esetben ezek a fiatal méhek a téli fürtben meghúzódnak, de nem valószínű, hogy kibírják az első tavaszi napokig, vagy az első tisztuló röpülésig, és legtöbbször kénytelenek az ürítkezést a kaptárban végezni. Ez leginkább oda vezet, hoéy a család nyugtalan lesz, nyugtalanságában több élelmet fogyaszt, s a végén vagy tönkremegy az egész család, vagy a koratavaszi hideg napokon látjuk a méheket a kaptár előtt teli potrohhal vergődni. Ilyenkor a méhész mindjárt a nosemára gondol, pedig csak egy rossz etetési időszaknak a következményeit láthatjuk. Természetesen, ha a késő őszi napok melegek, akkor nem következik be az ilyen eset, de ezt előre az ember soha nem tudja és ezért szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy az etetést idejében kell végezni, mert a fáradságot, illetve az idejében való etetést többszörösen felülmúlja az a siker, amit méheinknél tavasszal tapasztalhatunk. SZAKÁL MIHÁLY 17. SZÁM 1 A Szabad Földműves szak melléklete Az ár diktálja az iramot Vígkedélyű lányok osztályozzák a paradicsomot 1971. AUGUSZTUS 21. A TARTALOMBÓL: Törvényszerű jelenség, aki megáll lemarad. Így van ez életünk minden szakaszán, az egyes termelési ágazatokban, így van a kertészkedés területén. Talán nem fogok mellé, ha azt állítom, hogy ez utóbbi években a „versenyfutásban“ a zöldségkertészeké a szó. Az élelmesebbjei közül sokan csodákat müveinek, hihetetlen termelési eredményeket mutatnak fel. Ezek közé tartozik többek között Vincze Kálmán, a Dunatőkési* (Klatov) Állami Gazdaság kertésze is. Nem egyedi jelenségről, egyik-másik növény csúcshozamáról van szó, hanem általánosan elért eredményekről. Ezt példázza az a tény, hogy a zöldségtermesztésből eredő bevétel ötéves átlaga hektáronként jócskán túllépi a százezer koronát. Az eredményekből ítélve idén ettől is többre számítanak a kertészek. Sikerük titka nem más, mint a hozzáértéssel párosult iparkodás. Vincze elvtárs teljesen megváltoztatta a hagyományos zöldségtermesztés technológiáját. Búcsút mondott a régi módszereknek. Mindent újszerűén, a fejlődés követelményeinek megfelelően csinál. Szinte egyik évről a másikra forradalmasítja a termesztésre kiválasztott növények előállítását. Jelenleg például szinte hihetetlen termést ért el paradicsomból. A négy hektár területről közel négyezer mázsát szüretelt. S ha ehhez hozzátesszük, hogy a termés nagyobbik hányadát „jó“ pénzért adták piacra, nem Ssodálkozhatunk a kertész latolgatásán, mondván, úgy sem hiszik el, mit hozott a paradicsom. Amíg a paradicsom mind mázsákban, mind pénzben tetőzött, addig a dinnye nem a legjobban sikerült. Hogy tévedés ne essék, nem a hektárhozam, hanem a termés felvásárlási árában keresendő a hiányosság. Arról van szó, hogy amíg a korábban piacra adott egyes zöldségfélét megkülönböztetett áron fizetik, addig a dinnyének nincs primőrára. Ugyanannyit adnak érte július első felében, mint szeptember első napjaiban. Ez a sárga- és görögdinnyére egyaránt vonatkozik. A termelők eme panasza elgondolkoztató, különös tekintettel azon termelőkre, akik leleményességük révén a hagyományostól jóval korábban szedik az árut. Például mi történt Dunatőkésen? A kertész nemcsak a föld szakszerű előkészítését szorgalmazta, hanem a palánta nevelését is megkülönböztetett gonddal végezte. Emellett a dinnyeföldet fóliával takarta. Mindezen tényezők következtében a növény gyorsan fejlődött, a termés első kötése jól sikerült. S annak ellenére, hogy a június második felében beköszöntött hűvös időjárás alkalmával a tövek sok tojásnagyságú dinnyét elrúgtak, bő, de még inkább korai termés mutatkozott. Július első tíz napjában kezdődött az érés, míg 16-áig 70 mázsa cukordinnyét értékesítettek, kilónként 2,50 koronáért. Előreláthatólag 180 ezer koronát árulnak a négy hektár dinnye terméséből. Ezt az összeget egy közepesen működő kertészetben kiválónak tartanák, ám Vincze elvtárs olyannyira kevesli, hogy a meglevő ár mellett a dinnye termesztését a következő esztendőkben háttérbe szorítja. A jövedelmezőséget tekintve előnyben részesíti majd a paprikát, s a paprika esetében is fóliás talajtakarást végez. Köztudott, a fólia akkor művel „csodát", ha erőteljes palánta kerül a földbe. S talán ettől a megfelelő fajták kiválasztása. Kertészetünk e téren is úttörő munkát végez. Számos zöldségfajtából saját kísérletekkel rendelkezik. Öröm nézni például azt a paprikaparcellát, ahol a jövő reménységét féltő gonddal ápolgatják. Szakértelemmel mutogatja az egyes töveket, hüvelyeket, amelyek megütik az általa megszabott mértéket. Erről a területről alapos szelektálás útján kerül majd ki a jövő vetőmagja. A kiszemelt paprikák belsejében rejlik a „csoda“, a korai nagy termés, ha jó vetőágyba kerül, és gondos ápolásban részesül a növény. A dunatőkési kertész sikere tehát nem véletlen. A földjeikről piacra került görögKertünk kincse a komposzt ** Csonthéjasok ifjítása ® A haladás elkötelezettje ® Három új bogyós gyümölcs-Э Egyedülálló racionális megoldás a kertészkedésben Szeptemberi figyelmeztető ® Szakszerűen végezzük a méhek téli etetését ® A kaptárak színe és a termelés ® Lesz-e kaukázusi méhünk? dinnyét például az elárusítóknak nem kell felvágniuk az érettség bizonyításaként. Az ilyen és hasonló gyakorlati tudással rendelkező kertészek egy pillantásra megállapítják, melyik példány kerülhet a fogyasztóhoz. A vevő „nagy pénzzel“ fizet, illő hogy ízléses falathoz jusson. Ez egyébként a termelő és felvásárló közös ügye a jobb, színvonalasabb ellátás érdekében. További közös ügy az egyes zöldségfélék — közöttük a dihnye — jelenlegi árának felülvizsgálása, mert nagyon megbosszúlhatja magát a Jelenleg fennálló aránytalanság. Tudomásul kell vennünk, hogy a zöldségtermesztés mai üteme mellett a termés felvásárlási ára diktálja az iramot. ( Sándor)
