Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-08-21 / 33. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 197Í. augusztus 2Í. 6 ■Ha йежт A volgográdi kerület mezőgazdasági és ipari szempontból egyaránt fontos szerepet tölt be a Szovjetunió népgazdaságában. Ez egyben azzal is jár, hogy^mlnd az egyik, mind a másik főágazatban tekintélyes termelőerőre van szükség. A kolhozok és a szovhozok hatmillió hektárnyi földterületről 1 millió 400 ezer szarvasmarhát, ugyanannyi sertést s több millió egyéb állatot kell ellátni, hogy elegendő húst, tejet termeljenek a közellátásnak. Ezzel egyidejűleg a fejlett, sok emberi erőt foglalkoztató ipar, a szó legszorosabb értelmében kikényszeríti a mezőgazdasági termelés lehető legtökéletesebb gépesttését. így a talajművelés s a növényápolás, valamint a betakarítás munkálatainak komplex gépesítését majdnem teljes mértékben megoldották. A technika azonban képzett szakgárdát igényel s kire támaszkodhatnának ebben, ha nem az ifjúságra. Tehát nem a véletlen műve, hogy a fiatalok a mezőgazdasági és az ipari termelésbe manapság már szakerőként épülnek be. Ki segít a fiatalok megnyerésében? Tán mondanom sem kell, hogy a tanítókon, az oktatásügyi szerveken túl a pionír és a komszomol szervezeteken keresztül a sajtóig mindenki. Az érdekesség kedvéért megemlítem, hogy a volgográdi kerület dolgozói naponta egy millió újságot kapnak kézhez. Tehát van miből jól tájékozódniuk. Magában a kerület fővárosában, Volgográdban a vegyi üzemek egész sorával találkozhatunk. Ojabban azonban a nyersolaj elvezetésénél használatos acélcső gyártással is foglalkoznak. Az olajvezetékek lerakásához a csöveket két-három évvel' ezelőtt még Nyugat-Németországból szerezték be, s ma már saját üzemmel rendelkeznek. A volgográdi traktorgyár DT—75-ös lánctalpas traktorait a mi mezőgazdasági üzemeinkben is jól ismerik. A hatalmas traktorgyár szerelőszalagjairól 24 óránként [három műszakban) nem kevesebb, mint 200 lánctalpas traktor kerül forgalomba. Ebbén a gyárban újabban a DT— 150-es lánctalpas nehéz gépek gyártására készülnek. A HŐS VAROS ELSŐ EMLÉKMŰVE Sztálingrád a Nagy Honvédő Háborúban a hitleri Németország fasiszta hordáival vívott kemény harcok következtében romhalmazzá változott. A romok közt elkeseredett támadó és védelmi belharc folyt minden talpalatnyi területen, hogy a fasiszták meg ne kaparinthassák a várost és a Volga folyót, melynek birtoklása a Kaukázuson túli élelem és lőszerszállítmányok „elvágásával“, vagyis a szovjet frontok ellátásának veszélyeztetésével járhatott volna. A történelmi tények azonban azt bizonyítják, hogy Paulus tábornok hordái nagy árat fizettek a bűnös kísérletekért. A harcokban másfél millió hitlerlegény hagyta ott a fogát. Azóta persze sok minden megváltozott Volgográdban. A várost teljesen újjá építették. Az első építők közé tartoztak a város legendás hírű védői és a nők. Számos építmény eredeti formájában, maga a város pedig jóval nagyobb területen, fiatalos lendülettel épült újjá, s ma már lakosainak száma 850 ezer. zinnel s gránátokkal a derekán égő fáklyaként vetette magát a fasiszták vezértankjára. így az egész egység fejét vesztve visszavonult. A baloldali falon Zajcev mesterlövész szobra látható, aki több mint 300 fasisztát pusztított el .a sztálingrádi harcokban. Neve a hitlerlegények közt rettegétté vált. A város egyes pontjain elegendő volt a hangos bemondón nevének említése, a német katonák között máris pánik keletkezett. Nem véletlen tehát, hogy amikor Berlinben tudomást szereztek Zajcev sikeres tevékenységéről, Hitler a náci birodalom legismertebb mesterlövészét küldte Sztálingrádba Königs személyében Zajcev elpusztítására. Persze az sem a véletlen műve, hogy ebben a küzdelemben is Hitler maradt alul. Mi lett Zajcevvel? Átélte a sztálingrádi poklot s ma Kijevben igazgatója az egyik politikai középiskolának. A falakon túl, a Hősök Terén 34 tábla 7000 ismert hős nevét hirdeti. Mindannyian a domb birtoklásáért, a betolakodók elleni harcban estek el, haltak hősi halált. A domb tetején a „Haza Anyja“ 86 méter magas hétezer tonna súlyú kivont kardú szobor jelképezi az ellenség Sztálingrádból való kiűzését. A szobornak egyetlen ujja embernagyságú s fejéig felvonóval lehet feljutni. A „Szovjetunió Hősei“-nek R. Ibauriri, N. G. Kamencsikov és H. Fattjagutdinov elvtársaknak emlékére. Ök néhányad magukkal védték a Volgát több mint 700 vérszomjas nácival szemben. Meghaltak, hogy milliók élhessenek. szeríteni — s átmenetileg sikerült is — Európa népeit. Sztálingrádnál a fasiszták bűnös törekvése a Szovjetunió felbecsülhetetlen áldozata árán meghiúsult. E- zekben a harcokban kereken egy millió szovjet ember áldozta drága életét, hogy megindulhasson a lavina, a fasiszta betolakodók kiűzésére és A Mamájev Kurgan előtérben „A halálra készen“ elnevezésű emlékművel. Sztálingrád Hős Védői hőstetteinek megörökítése a Mamájev Kurgán jobboldali falában. SZTÁLINGRÁD UTOLSÓ TÍZ NAPJA A harcokban részt vett szemtanúk bizonyítják, hogy a Sztálingrádi Csata utolsó tíz napja milyen nagy áldozatot követelt. Elrettentő volt olyan hétpróbás náci főtisztek számára is, mint Paulusz tábornok, aki sokezred magával nem önszántából adta meg magát, a szovjet katonák kényszerítették térdre. Az utolsó tíz napon 147 ezer elithez tartozó náci harapott a fűbe. Ezzel szemben a szovjet katonák közül 46 700 halt hősihalált. „Pavlov háza“ a homlokzatára kiképzett messze íöldön híres falképpel. Az épület alig pár száz méternyire fekszik a nácik hajdani sztálingrádi főhadiszállásától. 4 Persze a kettő közt nemcsak a számokban van különbség, hanem abban is, hogy míg a szovjet katonák tudták, hogy hazájukért, s az emberiség jobb jövőjéért harcolnak ugyanakkor a betolakodók közül csak a rangosabbak voltak tisztában azzal, hogy ez a háború a náci fasizmus felsőbbrendűségének fegyverrel, vérrel való kikényezerítéséért folyik. Ezen a címen térdre akarták kénykésőbbi teljes likvidálására. Nehéz, nagyon nehéz szavakba önteni mit érez az ember ma, az újonnan épített város falai közt. Bárhová is néz, vagy lép az ember, minden az elesett szovjet hősökre emlékezteti. Nagynevű és egyszerű emberek százezrei harcoltak és véreztek el a végső győzelemért. Az elesett hősök között szerepel többek közt Dolores Ibaururinak, a Spanyol Kommunista Párt vezéralakja fiának, továbbá sok más elhúnyt hősnek a neve. Az élők közt maradt Mihail Gulacsi, aki gépkocsivezetőként szegődött mellénk. Ugyancsak részt vett a harcokban és aktív részese volt az újjáépítésnek is. Ma pedig ha úgy adódik, a külföldieket tájékoztatja a véres eseményekről. Kissé szerényen, mintha hallotta volna valakitől a régi Sztálingrád ostromát és a romokból való újjáéledését. Szerényen, mint a szovjet emberek általában. KOKSZA ISTVÁN A hősi harcok egyik romnak hagyott központi épülete. Hajdanában malom volt a Volga partján. Ma Sztálingrád Hős Védőire emlékeztet. Kalauzunk megmutatta a város nevezetességeit, a Nagy Honvédő Háború s Sztálingrád hőseinek emlékműveit. Többek közt azt a házat is, melyet Pavlov őrmester, Afanasief hadnagy és további huszonöt szovjet hős katona 58 napon keresztül védett a fasiszták túlerejével szemben. A történelemben „Pavlov háza“ néven ismert Volga-parti épület a fasiszták leverése után fürge, dolgos asszonykezek nyomán elsőként készült el Sztálingrádban, így tulajdonképpen első emlékműve a fasiszták felett aratott nagy emberáldozatot követelő szovjet győzelemnek. Pavlov házával sžemben áll — az út túlsó oldalán — az ágyúgolyók, bombák és gránátok szaggatta „sebektől“ eredeti formájában hagyott romépület a „Mlynica“ (malom). Ősidőkig ott marad a vén Volga partján, hogy intő példaként figyelmeztessen az éberségre, a fasiszták barbár embertelenségére. Ettől a malomtól 200 méternyire fekszik Pavlov háza. Odakúszott át Pavlov őrmester három közlegénnyel egy egész éjszakán át. Előbbre jutni csak milliméterenként lehetett, mert a szemben lévő romok közül állig fölfegyverzett nácik leselkedtek, s minden mozgó célpontra tüzeltek. Az őrmester és harcos társai hajnalra elfoglalták a kijelölt tüzelőállást s számos fasisztát „vontak ki a forgalomból“. Későbben hasonló módon cselekedett Afanasief hadnagy 25 katonával együtt s hősként védelmezte a Volga partját a fasisztákkal szemben. A hadnagy különösképpen büszke volt arra, hogy katonái a Szovjetunió majdnem minden nemzetiségét képviselték. Éppen ennek tulajdonította azt a hatalmas energiát, melyet a maroknyi csapat a fasiszta túlerővel szemben kifejtett. Afanasief hadnagy a mérhetetlen nagy áldozatot követelő harcok során megvakult. Majdnem bizonyossá vált, hogy soha többé nem láthatja a várost, melyet annyira szeretett. Azonban Badovazov professzor elhatározta, hogy a Volgográdi Szemészeti Klinikán megkísérli a lehetetlent, — a hős hadnagy szemevilágának visszaadását. A különös gonddal végzett operáció sikerrel járt. S a város lakói, a szovjet emberek legalább annyira örültek a professzor világra szóló sikerének, mint ő maga vagy Afanasief hadnagy, aki már nem a rom, hanem az épülő várost látta viszont. ' Mi lett Pavlovval és Afanasief fel? Az plőbbi Novgorodban, az utóbbi pedig Volgorgá'dban él. Mind a ketten megbecsült tagjai a szovjet társadalomnak és szívesen elbeszélgetne^ a fiatalokai, ismertetik a Nagy Honvédő Háború hőstetteit. SZOVJET VÉRMEZÖN Enyhén emelkedő dombvonulat a város fölött. Tetejéről látni a gyárak füstölgő kéményeit, a nyüzsgő nagyvárosi életet és a vén Volga hátán úszó kisebb-nagyobb hajókat. Embereket és árut szállítanak messze vidékről belföldre. Nem véletlen tehát, hogy annak idején hadászat stratégiai szempont-, ból mind a szovjetek, mind pedig a fasiszták nagy jelentőséget tulajdonítottak a domb birtoklásának s mind a két fél maximális erőbedobással igyekezett megtartani magának. így a domb számtalanszor gazdát cserélt. A szemtanúk a „Mamájev Kurgánért“ folytatott harcra emlékezve, azt mondják, annyi volt ott a hulla, hogy a dombot be lehetne velük födni. A harcok során pedig annyi bomba lövedék és gránát csapódott be, hogy a fasiszták elűzése után négyzetméterenként 500—1250 repeszt szedtek össze, de ott-tartózkodásunk alkalmával — egyik kanalizációs munkánál — gépkocsivezetőnk is néhány másodpercen belül maroknyi szilánkot összegyűjtött. Tehát a repeszekből akad még bőven. Azt is elmondták, hogy a domb éveken keresztül még gyomnövényt sem termett. Talaja emberi vértől vörösesbarnára színeződött. HŐSÜK EMLÉKÉRE A háború utáni években a Mamájev Kurgánon olyan nagy és kifejező emlékművet építettek a sztáliŕigrádi csatában elesett hősök emlékére, melyre alig akad példa a világon. Az emlékművet Zsukov tábornok közreműködésével a művészek egész sora készítette. A két kőfal a romváros megmaradt falaira Irt jelszavak, bekarcolt képek eredetijét ábrázolja. Ott látható M. Panyikov hős komszomoliste falképe, aki egy ostrom alkalmával leöntötte magát ben
