Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
Pulykanevelés nyolchetes korig A betegségekkel szembeni hathatós védekezés megkívánja, hogy a pulykaállomány egyforma eredetű és korú legyen. A növendékpulykákat ajánlatos más baromfifajoktól, sőt még az idős pulykáktól is elkülönítve tartani. A korszerű nagyüzemekben lehetőség van még tízezres létszámú, egyforma jellegű pulykaállomány kialakítására is, ami többek között a takarmányozás egyöntetűségét ugyancsak elősegíti. A régikeletű nézetekkel szemben számos telepen bebizonyosodott, hogy a kikeléstől a vágási érettség idejéig számítva az elhullás nem haladja meg a 6—8 százalékot. Az elhullás leggyakoribb okai egyébként a helytelen takarmányozásban, eltaposásban és a hiányos egészségvédelemben kereshetők. Minden fejlett baromfitenyésztéssel rendelkező államban nyolchetes korig a nagyüzemi pulykanevelést kizárólag kifutónélküli, túlnyomó részben almos módszerrel végzik. Rácsos vagy hálós padozatot ezidáig többhelyütt alkalmaznak, mint napozót az almos nevelőház mellett. Egyes helyeken néhányemeletes nevelő battériákat használnak. A kifutó a parazitaeredetű betegségek forrása lehet, ami a növendékpulykák tömeges elhullását okozhatja. Az időjárási viszonyok ugyancsak káros hatással lehetnek a fiatal állományra, s a gondozó munkatermelékenysége is csökkentett. Igen fontos a nevelőhelyiség előkészítése, amelybe az almot a tisztítás és fertőtlenítés után idejében, legkésőbb két nappal az állatok várt érkezése előtt helyezzük. Az alom hasonló összetételű lehet mint a csirkék esetében. Jól bevált például a 40 % térfogat mennyiségű alomtőzeget, 30 % gyaluforgácsot és 30 °/o rövidre szecskázott szalmát tartalmazó alomanyag. Kielégítő eredményekkel járt a csupán gyaluforgács vagy fűrészpor alkalmazása is, fontos azonban, hogy az alom száraz legyen. Ragályos betegség terjedését okozhatja még néhány deciméternyi terjedelmű nedves alom is, például az itatok körül. Az alom az évszak szerint 10—15 cm-nyi rétegű legyen, s alatta a padlót előzőleg oltottmésszel szórjuk be (négyzetméterenként 0,5 kg). Amenynyiben az almot száraz állapotban tartjuk, úgy egy nevelési turnus alatt rendszerint nem kell kicserélni. A nevelőtér hőfoka az első tizennégy napig 23—25 °C, később 20 °C körüli legyen. A műanya közelében az első héten 35 °C hőfok kívánatos (az alom fölött 5 cm-es magasságban mérve), amely hőfokot hetente 2 °C-al csökkenteni kell. Hat hét elteltével már reúdszerint nem szükséges a műanya, az infralámpa vagy az infrafénycső alkalmazása, de használatuk során mindig vegyük figyelembe az állatok viselkedését. Hathetes korban óránként és elősúlykilónként 4 m3 friss levegőt igényel a pulyka, a mikroklíma egyéb követelményei a csirkééhez hasonlíthatók. Mindenegyes növendékpulyka részére a hőforrás alatt legkevesebb 75 cm2-nyi területtel számoljunk. A nálunk gyártott BIOS 500 jelzésű müanya alá legfeljebb 200 pulykapipe fér. Az első tíz nap idején ajánlatos a műanya köré kartonpapírból kb. 40 cm magas kerítést vonni, melynek átmérője 2,5—3 m lehet. Ezzel megakadályozzuk a nevelőház sarkaiban a kispipék agyonnyomását. Nyolchetes korig egy négyzetméteren 7—8 pulykával számolunk. A világítás az első négy héten állandó legyen, később napi 13—14 fényóra szükséges. A világítás erőssége csekély lehet, négyzetméterenként elég 1.5 W fényerő. Az etetővályú . felső szélét hozzuk egyvonalba a pulykapipék hátmagasságával, kivéve az első. tíz hetet, amikor a takarmányt könnyen hozzáférhető módon helyezzük el. Száraz takarmánykeverék etetésekor az első két héten darabonként 2.5 cm, később (nyolchetes korig) 5 cm vályúhosszra van szükségük. Ha nedves takarmánykeveréket etetünk, úgy a vályúhossz iránti követelmény a 2,5-szeresére fokozódik. Az itatóhossz 1 cm-ről fokozatosan 2.5 cm-re növekedjék. A pulykák élelemigénye az első 8—10 héten nagyobb mint a csibéké. Például a kívánt proteinszint a pulykák takarmánykeverékében 28—30 %, tehát a felével nagyobb, mint a csirkéké. Mivel a vitaminigény is nagyobb, ajánlatos iparilag gyártott KR 1 keveréket etetni. Öthetes kortól a KR 2 etetése kívánatos. Magántenyésztők, amennyiben nem jutnak ilyen takarmányhoz, a takarmányadagba túrót, írót, zsenge zöldtakarmányt, főleg vörösherét vagy más olyan takarmányt adagolnak, amelynek kielégítő fehérje és vitamintartalma van. A szokásos takarmányféleségekre ugyanis rendszerint a vitaminhiány, és az ásványianyaghiány jellemző, de nem tartalmaznak betegségmegelőző anyagokat sem. A hiányos élelem miatt azután a pulykák termelékenysége nem kielégítő, ami csökkentett növekedési erélyben, nagyobb takarmányfelhasználásban és elhullásban mutatkozik. Ipari pulykatáp etetésekor a napi darabonkénti takarmányszükséglet az elsőheti 12 gr-ról fokozatosan a nyolcadikheti 90 —110 grammra növekedik a pulykafajta szerint. A pulykatápot száraz állapotban az állat kívánsága szerint ajánlatos etetni. Egyes tenyésztők a keveréktakarmányon kívül zsenge zöldtakarmányt és időközönként írót is etetnek. Ivóvíz és oldhatatlan grit mindig álljon a pulykák rendelkezésére. MAŠURA DUŠAN mérnök жäíwm teendők Ф A baromfitenyésztők a tenyésztői idényt tulajdonképpen már befejezték. Jelenleg figyelmüket a továbbtenyésztésre szánt jércék és kakasok kiválasztására fordítják. Kiválasztani csak fejlett és jól tollasodon egyedeket ajánlatos. Törődni kell azzal, hogy az öszszes baromfinak kellő mennyiségű zöldtakarmány álljon rendelkezésére. Gondoskodni kell továbbá arról, hogy a forró napokon a baromfinak védelmet nyújtsunk az, erős napfény ellen. Az itatókat úgy kell elhelyeznünk, nehogy a víz felmelegedjen bennük. A hőségben naponta többízben cseréljük az Ivóvizet. ★ ♦ A lúdtenyésztőknek, amenynyiben állataikat az elmúlt hónapban eleőízben lekopasztották, jól kell azokat takarmányozniuk és eledelükbe lehetőleg zabot sorolniuk. Előnyös, ha a ludak egész napon át a füve« legelőn tartózkodhatnak és víz áll rendelkezésükre. Mindez meggyorsítja növekedésüket és megszilárdítja egészségüket. , . ★ A A kacsatenyésztők kiválasztják a következő évi törzsállomány egyedeit. A válogatást a fiatal, de legalább kéthónapos és legalább 2,20 kg-os súlyt elérő kacsák között teszik meg. Eközben figyelembe kell venni az állat életerejét, temperamentumát, csontvázának erősségét és összes külemi jeleit. ★ О A házinyúltenyésztők gondoskodnak arról, hogy a ketrecek az erős napsütés ellen árnyékkal legyenek védve. Ne feledjük el, hogy a nyúlházat délkeleti irynyba kell tájolni és a forró napfénytől védett helyen felállítani. A kis rekeszekben a házinyulak igen roszszul viselik el a hőséget. Az első alomból származó legidősebb fiókákat kiválogatjuk, hogy a továbbtenyésztésre meg nem felelőket étkezési célokra használhassuk fel. Zöldeleség etetésekor sem szabad a nyulak itatását mellőzni. Mindig reggel itatjuk őket, mivel éjjel csak száraz takarmány állt rendelkezésükre. ★ ■ A galambtenyésztők gondoskodnak állataik részére a nyári hőségben szükséges fürdés lehetőségéről. A galamb — amennyiben tiszta víz áll rendelkezésére — naponta kétszer is megfürdik. A takarmányozás az előző hónapok szintjén marad. Az e hónapban kikelt galambfiókák a tél kezdetéig még kellőképpen kifejlődnek és betollasodnak. Ezért a kiállítási idényre már számolhatunk velük. ★-4- A kecsketenyésztők továbbra is kihasználják állataik számára a jó legelő adta lehetőségeket. Amennyiben azt a körülmények megengedik, a nyáj legeltetésére olyan helyet keresünk, ahol az állatoknak lehetőségük nyílik hősön, fák árnyékában pihenni. A továbbtenyésztésre kiválasztott gidák és gödölyék gondozására szentelünk fokozott figyelmet, hogy az őszi vásárok idejéig a lehető legjobb kondícióban legyenek. Ha arra lehetőségünk van, éjjel az állatokat fedeles, széltől védett kifutóban tartjuk. ★ •f* Az egzotikus madarak tenyésztői örülhetnek, mert az idény magaslatára jutott. Várják a fészekből történő, második kelésből eredő madarak kirepülését. Ezért a takarmányozás intenzív, akár csak az előző hónapban. A volierben állandóan elégséges mennyiségű építőanyag álljon a madarak rendelkezésére, mert az asztrildák legtöbbje minden újabb fészkeléskor teljesen új fészket épít, akár az előző közvetlen közelében. Fészkelés idején igyekezzünk a lehető legkevesebbet nyugtalanítani a madarakat, mert egyes fajok és fajták annyira érzékenyek, hogy zavarás után elhagyják fészküket, esetleg fiókáikkal együtt. ★ X A nemes kanárimadarak tenyésztői munkájukat a fészkelésüket már befejező madarak kívánalmaihoz igazítják. A továbbtenyésztésre szánt nőstényeket külön helyiségben tartják, nehogy hallják a hímek énekét. A nőstények takarmányadagjából ki kell hagyni a főtt tojást. Fő takarmányuk a repce és az elégséges mennyiségű zöldeleség marad. Figyelmünket mindenekelőtt a fiatal hímekre fordítjuk, amelyeknek naponta egyízben tojáseleséget adunk, miközben alaptakarmányuk a repce marad, egy kis kanáriköles hozzáadásával. Nem mellőzhetjük a zöldeleség etetését sem (aprí- О tot* spenót, pongyola pitypang, £ útifű stb.j. —ar— A Duna menti erdősáv Elöljáróban meg kell mondanom, hogy mintegy tizenöt évig voltam Pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) rohamosan fejlődő nagyközség lakója. így mi sem természetesebb, minthogy szabad időmben bejártam a Dunát szegélyező erdősávot, mely helyenként buja vegetációjával az őserdők világára emlékeztet. Már akkoriban is sokat hallottam a községtől néhány kilométernyire fekvő „Kormoránok szigetéről“. Egy szép napon elhatároztam, hogy felkeresem a sokat emlegetett szigetet. Nem kellett sokáig keresnem, a szél felém sodorta a szigetről áramló elviselhetetlen bűzt, a rothadó halak kellemetlen szagát. Amerre csak elhaladtam, korhadó halakba botlottam. A magas fák ágai között a fészkek százait láttam, melyekből csupasz fiókák nyújtogatták nyakukat az éppen érkező szüleik felé. Ezek csőrében egyegy hal vergődött. A fiókák elkapták a zsákmányt, éles csőrükkel kettévágták és mohón lenyelték. A halak jó része persze a földre pottyant, aihol lassan megindult a rothadási folyamat. Talán ennek tulajdonítható, hogy messze környéken kipusztult a fű, mindenfelé kopár földsávok jelezték a kormoránok, hivatalos nyelven nagy kárókatonák jelenlétét. A Kormoránok szigete védett terület, rezerváció volt. Évek során itt annyira elszaporodtak a kormoránok, hogy komolyan veszélyeztették az ottani Duna-szakasz halállományát. A kormorán ugyanis nagyon jóétkű madár. Ha tekintetbe vesszük testméreteit, ez a falánkság részben érthető. Valamivel kisebb a házi lúdnál, napi ételadagja két-három kilogramm hal. A kormoránok terjeszkedésének a halászok vetettek véget, akik beadványban kérték az illetékes köröket, hogy engedjék meg a kormoránok irtását. Azóta szabadon lőhetők, nem védi őket a tilalom. Tanúja voltam a kormoránok halszerzésének. Csoportokat alkotnak. Az egyik csoport a vízfolyás irányában alulról, a másik felülről kergeti a halakat. Mindez természetesen a víz alatt történik, míg a csőállatvilága portok egy helyen találkoznak. Az összecsapáskor szerzett zsákmány minden esetben igen bőséges. Ma a Kormoránok szigetét csak néhány öreg madár lakja, amelyek nem tudnak elszakadni régi szülőhelyüktől, köti őket a megszokottság. A fiatalabb generáció lejjebb vonult kük megkapja a maga jutalmát. A Duna számos helyen holtágakat képez. Mondanom sem kell, hogy ezek a holtágak valóságos eldorádói a halaknak és vízi madaraknak. Tanyáznak itt a vadkacsák különféle válfajai, továbbá gázlók, de réti sasok is. Ezek a holtágak va a kis család vígan úszott a víz tükrén. Eddig úgy tudtam, hogy a vadkacsák sásban, nádasban ütnek tanyát, itt költik ki fiókáikat, de úgylátszik, itt is vannak kivételek. Ősszel kezdetét veszi a vadlibák húzása Ezt az időszakot a vadászok mindennél többre becsülik, mert vadlibát lőni szinte mivészi ügyességet igényel. A vadlibák nagyon óvatos és élesszemű madarak. Kedvenc tartózkodási helyük többek között Füss (Trávnik), Nagy kárókatonák (kormoránok) (Kucsera Szilárd felvétele) és Bős (Gabíikovo) táján ütött tanyát. A kormoránok egyébként igen okos állatok, könnyen szelídíthetők. Példa erre Kína, aihol a halászok kormoránokkal fogdossák a halakat. Ismerve azonban a madarak falánkságát, nyakukra karikát tesznek, hogy a halat ne tudják lenyelni, így kénytelenek a zsákmányt a csónak tulajdonosának átadni. Eredményes halfogás után azután mindegyi-Szereti a szardíniát Szicíliai halászok 1937 tavaszán egy óriás teknőst fogtak a tengerből. A pompás zsákmány csaknem 100 kg volt. A halászokat azonban nem annyira a teknős imponáló súlya lepte meg, mint inkább a páncéljára karcolt felirat, mely Így szólt: „Toto névre hallgató teknősbékámat 1922. április 1-én engedtem szabadon. Súlya ekkor 52 kilogramm, hosszúsága pedig 90 centiméter volt. Nagyon szereti a szardíniát. — Makszim Gorkij.“ Amint ismeretes. Gorkij gyógykezelés céljából hosszabb időt töltött Olaszországban. (Dél-Magyarország) bővelkednek halban, környékük pedig vadban. Nyáron sokhelyütt az a veszély fenyeget, hogy a sekélyebb ágak kiszáradnak. Ilyenkor ott pusztul a sok ezer növendék ponty és egyéb hal. Télvíz idején ezek a holtágak feltöltődnek, így biztosítva van a további élet, a természet örökös körforgása. Minél lejjebb megyünk, annál bujább az erdő. Szinte áthatolhatatlan sűrűséget képez. Ügy érezzük itt magunkat, mintha képernyő előtt ülnénk, és a brazil őserdő életét figyelnénk. Sok itt az őz, ártéri szarvas, de tanyát ütöttek itt a vaddisznók is. Csodálatosan gazdag világ ez. Séta közben leheveredtem egy terebélyes fa alá és elgondolkoztam. Merengésemből erős szárnyacsapások riasztottak fel. és olyan valamit láttam, amiről addig álmodni sem mertem volna. Egy közeli fűzfa ágai közül vadkacsa röppent fei, csőrében néhány napos, sárga pihéjű fiókát tartott Leszállt a vízre, majd újból felrepült és a fészke felé tartott. Az előbbi jelenet többször megismétlődött. Néhány perc múl-Csicsó (Ciőov) és Kolozsnéma (Kližská Nemá) környéke. Itt szállnak vízre és hangos gágogásukkal megszakítják az esti és éjjeli csendet. Októberben felhangzik egyegy szarvasbika bőgése is, ijedelmet okozva az erdő állatai között. A Duna túloldalán is — szinte válaszként — felhördül egy-egy szerelemre vágyó szarvasbika hangja és nemegyszer előfordult már, hogy kezdetét veszi a cserelátogatás. A szerelemtől, a vágvtól, a faji fenntartás ösztönétől űzve á szarvasok átússzék a Dunát, mit sem törődve az esetleges rájuk váró veszélyekkel. A természet gyönyörű. Szépségét és örök értékét csak akkor tudja igazán felmérni az ember, ha néhanapján ’eveti magáról a civilizáció nehéz vértezetét és vissza*ér a természethez. A civilizációnali minden előnye, vívmánya mellett sok van a rovásán: fokozatosan felszámolja mindazt, ami örömet, üdülést, lelki felemelkedést jelent. RIŠŇOVSKÝ ANORE|
