Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-14 / 32. szám

Kacsanevelés dróthálós

padozaton és halastavon

Hollandiában láttam először a drótrács használatát a kacsák nevelése során 1964 januárjában, „de Lange“ tenyészetében. Azonnal javaslatot tettem, hogy mi is vezessük be és próbáljuk ki az eljárást. Ez meg is történt.

AZ ELJÄRÄS előnyeinek BIZONYULT:

■ a) Az állat körülbelül 1 méteres magasságban él, ahol kiegyenlítettebb az ól hőháztartása és melegebb az alaphőmérséklet, mint a padozaton, a hideg levegő ugyanis a padozaton terül szét, a drótrácson ennek hátrányai kikerülhetők.

■ b) Az anyagcsere káros gáztermékei is nehezebbek a levegőnél, a padló felett terülnek el, ezzel az eljárással ebből a zónából is kiemeljük a kacsákat, vagyis így egészségesebb, tisztább levegőben élnek.

Hogy ez mit jelent, arra utal egy amerikai farmer tanácsa, amely szerint „Ha állataid rosszul fejlődnek, győződj meg arról, egészséges levegőben élnek-e? Ezért tedd egy éjjel az ágyadat a baromfiházba és aludj velük. Ha reggel fejfájással ébredsz, dobd ki a szellőzőberendezésedet és cseréld ki korszerűre.“

■ c] Az ürülék a rácsról állandóan lepotyog, az állat tollazatát nem szennyezi, nem okoz kipállást. Ez almos tartásnál elkerülhetetlen, vagy igen költségesen előzhető meg: — igen gyakori alomcserével, igen jó minőségű alommal és msenként jóval kevesebb állat tartásával.

Például a világ egyik legnagyobb kacsafarmján, az angliai Cherry Walley cégnél az állatsűrűség az előnevelőben csupán 11 egyed, sőt az utónevelésben — hizlalásban csak 4 egyed msenként.

A tavi felnevelésben különösen fontos az ép, dúsan és zavartalanul fejlődő tollazat. Nélkülözhetetlen, hogy mielőbb — már kéthetes korára — tökéletes, vízhatlan kültakarót biztosítsunk a fiatal állat számára, mert a szabadtéri (nyílt halastavi) tartáskor ennek kell átvennie az épület szerepét.

■ d) A felsorolt előnyök a gazdaságosságot is lényegesen javítják: a m2-enkénti állatsűrűség lényegesen növelhető anélkül, hogy az állat élettani károsodást szenvedne, vagy súlygyarapodása kisebb lenne.

A kétféle elönevelési módszert legjobban az anyagszükséglet (alom, fűtés) a rácsozat többletköltsége és a felnevelhető állatlétszám adatai alapján hasonlíthatjuk össze.

ALOMTARTÄS

Az alomszükséglet 7—10 napos korig, amíg a melegnevelőben vannak, 10 ezer kacsára 40—50 bála, azaz 24—30 q. A szalma beszerzése többnyire nehézkes, néha csak penészes szalma kapható. Ara a minőségtől függ.

A négyzetméterenkénti férőhely almos tartásnál falkánként maximálisan 20—30, vagyis évente 25 falka tartásával csak 500—600 kacsa nevelhető fel.

nek csak mintegy 75 %-át boríthatjuk be az emelt drótpadozattal. Ezzel szemben viszont minden falkánál 1—2 nappal megrövidíthető a melegnevelőben tartás ideje, ami az évente fogadható falkák számát növeli.

így végül is évente kétszer annyi kiskacsát nevelhetünk fel a drótpadozatos nevelőház 1 m2-én, mint az almon.

A fűtőanyag-szükségletnek körülbelül 3/i-e jut a melegnevelőre, a többi pedig az ún.

A Szarvasi Kisérleti Halgazdaság növendékkacsái.

(Kucsera Szilárd felvétele)

kat okozhat, ami a felsorolt előnyök hatását leronthatja.

HALASTAVI NEVELÉS „EDZETT“ KACSÁKKAL

A szabadvízi nevelés a nagy tavakon igen hatásos tótrágyázásnak bizonyult, különösen a szervesanyagban szegény, terméketlen talajon létesült tavakon. Ha megtartjuk az együttes hal- és kacsanevelés kidolgozott szabályait — az állatsűrűségben, az egymást követő falkák közötti szünetek időtartamában, a kétszeresen kihasznált tavak rendszeres szárazra állításában, de legalább pihentetésében stb. — a halhústermés növekedése révén és kölcsönhatások segítségével — is jelentős gazdasági előnyökhöz juthatunk.

A teljes gazdasági eredmény a kacsanevelés közvetlen ágazati eredményétől Is nagymértékben függ, ezt pedig döntően a tóra kihelyezett kacsák ellenállóképessége, vitalitása határozza meg. Ennek érdekében vezettük be az edző előnevelést, amelyet nevelőházi épületrendszerünktől függően, kétféle módon alkalmazhatunk:

★ a) Ha csak egyféle nevelőházat rendezünk, a nevelőházi szakasz a fokozatos „előedzéssel“ együtt 1—10 napig tart. Utána a kiskacsákat már a szabadban, a kifutón edzzük a tóra történő kiszállításukig, 11—20 napos korig.

★ b) Ha a fűtött nevelőházon kívül ún. hidegnevelőnk is van, a melegnevelőben a kacsákat csak 7—8 napos korukig tartjuk, a hőmérséklet naponkénti csökkentésével a 3. naptól kezdve, majd a 8—12 napos korukra a hidegnevelőbe kerülnek, amelynek - fütetlen teréből éjjel-nappal kijárhatnak a száraz- és a vízi kifutóra, majd az edzőtóra.

Az edző előnevelésnek különösen a tavaszi és az őszi idényben, vagy a váratlanul bekövetkezett hűvös, esős. nyári periódusokban látjuk nagy hasznát. A szélsőséges időjárást sokkal jobban bírják és még a kritikus napokat is csak minimális elhullással vészelik át.

A tavi nevelés biztonságát még tovább növelhetjük a szigetes tartással, amely az emlős ragadozók kártételét is kikapcsolja és az állatok teljes zavartalanságát átadásuk napjáig biztosítja. Gondozójuk dolga is csak az, hogy a vízi önetetőket napjában kétszer feltöltse, így egymaga 10, sőt 20 ezer kacsát is elláthat és a munkabérhányada még ösztönző bérezés mellett is alacsony az önköltségben.

SZALAY MIHÄLYNÉ,

Szarvas

Állati eredetű horgászcsalik (II.)

Az eddig ismertetett állati eredetű csalikon kívül van még sok többé kevésbé használatos, sőt tiltott csali is. Vannak vidékek, ahol iharcsázáshoz a lónadályt, s a csukák és a harcsák fogására békák egyes fajait szeretik használni, továbbá az egereket, a fiatal verebeket stb.

A téli hónapokban, amikor gondot okoz a megfelelő csali beszerzése, a baromfi bélét használják csalinak, de meg kell jegyeznünk, hogy nem kényszerűségből, sőt ellenkezőleg, a baromfibél igen hatásos keszegcsali.

A csalik e csoportjába sorolhatjuk a sajtot is, amelyet főleg a márna nagyon szeret, de

ízlik a keszegnek is. Friss sajttal is horgászhatunk, de jobb a sajtot előzőleg kockákra vágni és éjszakára tejben áztatni, így elasztikussá válik és jól tart a horgon.

Az állati eredetű csalik közé tartoznak a csalihalak is. Szükségesnek tartjuk ezekkel tüzetesebben foglalkozni.

Gyakorlatilag valamennyi ragadozó halunkat, a pisztrángot, a saiblingot, a csukát, a harcsát, az angolnát, a süllőt, a sügért, a ragadozó önt, a fejes domolykót és elvétve a márnát, sőt a pontyot is csalihalra fogjuk. Legszokásosabb élő halra fogni a ragadozó halakat, mégpedig többféle módon; úszó segítségével (ragadozó halaink többségére így horgászunk), fenekezéssel (süllő és harcsa), úszós horgászattal (főleg a ragadozó ön, de a csuka is, esetleg a többi ragadozó), széllel vitetve a zsinórt (ragadozó őn és további halak) stb. Vannak halfajok (harcsa, süllő), amelyekre döglött hallal, sőt hal- I szelettel is horgászhatunk. Vontatáskor is döglött hallal horgászunk, miközben a csali lehet friss vagy formaiinban konzervált hal.

Gyakran jelentős nehézségekbe ütközik az élő csalihálak beszerzése és eltartása. Legegyszerűbb horgászás előtt finom horoggal kifogni őket. Ehhez is horgot használunk. Legjobb szakáll nélkülit, hogy ne sebezzük meg a kishalat. A kifogott kishalakat bádoglemezből készült csalihaltartő kannába tesszük, amely lehet egy vagy kétrészes, kivehető lyuggatott betéttel. A csalihalakat csalihalfogó hálóval is kifoghatjuk, mely rendszerint 1X1 m méretű. Ez esetben a kishalakat beetetjük úgy, hogy finomabb korpát vagy apró kenyérdarabkákat stb. dobunk szét a vizen. A sebes folyású vízben vagy ha fúj a szél, a kenyérdarabkákat a csalihalfogó háló közepébe köthetjük.

Aránylag biztos horgászmód a csalihalak palackba fogása. A palack legyen színtelen üvegből vagy műanyagból, 2—3 li-7 tér űrtartalmú. Fontos, hogy a palack nyaka kellő szélességű legyen, hogy a kishalak zavartalanul beléjük úszhassanak. Legjobb, ha a palack fenekére néhány trágyagilisztát vagy hasonló csalit helyezünk. A palackot óvatosan megtöltjük vízzel, hogy kiszorítsuk belőle a légbuborékokat, majd spárgára kötve a mederfenékre fektetjük. Hogy minél több kishalat csaljunk a palackhoz, környékén finom korpát hintünk szét. A korpát csipegtető halak a palackba helyezett csalira hamar rátalálnak, s rövid időn belül beleúszkálnak a palackba. A halakkal megtelt palackot egyszerűen kiemeljük a vízből. Ennek a módnak az az előnye, hogy a ragadozó halak horgászata közben csalihalkészletünket minduntalan friss halakkal egészíthetjük ki.

Egyes speciális csalihalakat,

mint amilyen például a réti csík, vagy a vázolt módok egyikével, vagy sűrűbb fonatú erősebb merítőszákkal fogjuk ki a növényzetből vagy az iszapból.

Tekintettel a törvényes rendelkezésekre, a pisztrángvizekben a csalihalakat sem foghatjuk ki földigilisztára és hasonló csalikra, azért a pisztráng legkedveltebb csaliját, a botoskölöntét vagy sűrű fonatú kis kiemelőszákkal fogjuk ki, vagy — ami kevésbé esztétikus — villára szúrjuk. A kifogott kölöntét rögtön megöljük és horogra tűzzük, de tartalékba is eltehetjük bojtorjánlevélbe csomagolva, hogy ki ne száradjon.

Abban nem bízhatunk, hogy mindig sikerül közvetlenül a horgászás előtt a szükséges csalihalakat kifogni, mert van úgy, hogy rögtön horogra kerül a kishal, de megtörténhet az is, hogy még a pikkelye sem akad a horgunkra. Ezért

biztosabb a szükséges csilahalakból tartalékot készíteni. Gondot okoz azonban a csalihalak tárolása és szállítása. Kisebb mennyiségben a csalihalakat kannában is tárolhatjuk és szállíthatjuk, de nagyobb mennyiség tárolására és szállítására jobb az oxigénnel vagy levegővel megtöltött igelitzacskő. A szokványosán alkalmazott igeletzacskót megtöltjük 2—4 liter vízzel, behelyezzük a kishalakat, s az oxigénbombából oxigént eresztünk a zacskóba. Ezt olyképpen végezzük, hogy a zacskó felső részét tenyerünkben öszszegöngyöljük, s a bomba tömlőjét középen a zacskóba vezetjük. Midőn a zacskó megtelt oxigénnel, a zacskót bal kezünkkel jót tartjuk, s jobb kezünkkel néhányszor fel-le

fordítjuk, hogy felső része légmentesen lezáruljon. Ezután a felső összegöngyölt részt áthajtjuk és átkötözzük. Ilyen környezetben a kishalak néhány napig is élve maradnak és állandóan frissek és élénkek. Ha nincs oxigénbombánk, a zacskót közönséges kerékpárpumpa segítségével is megtölthetjük levegővel.

A csalihalak horgászatakor méltányolnunk kell a kifogható legkisebb méretre és esetleg az egyes halfajok védelmi idejére vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Így például a lápi póc nálunk igen ritka halnak számít, s tekintet nélkül a törvényes rendelkezésekre, nem lenne szabad csalihalnak használni.

Ami azt illeti, hogy melyik csalihalra kapnak rá a ragadozó halak legjobban, általánosságban az az elv érvényes, hogy valamennyi rabló hal gyakorlatilag hatalmába keríti a

kishalakat, tekintet nélkül a fajbeli hovatartozóságukra. Fontos a zsákmány térfogatbeli alkalmassága. Ezt véve tekintetbe, galócázásra, harcsázásra és csukázásra testesebb kishalakat is alkalmazhatunk, de a ponty, a ragadozó őn, a keszegek, a süllők, a sügérek stb. horgászatára a kisebb halak alkalmasabbak.

Ha azonban elegendő kishalunk van és választhatunk közülük, kínáljuk fel a ragadozónak a legkedveltebb, esetleg legszokásosabb táplálékát, vagyis azt a csalihalat, amelyre az illetékes ragadozó hal a környezetében leggyakrabban vadászik. Ezért a pisztrángot és a saiblingot botoskölöntével, kövi csíkkal vagy csellével, a galócát keszeggel vagy Petényi márnával csaljuk horogra, a

(Adamcsik Ferenc felvétele)

csukának koncért, kelét, küllőt, ezüstös balint, vagy sügért, a süllőknek és a sügéreknek szivárványos öklét és kurta baingot, a keszegeknek kövi csíkot vagy vágócsíkot kínáljunk fel, s a harcsa számára akár nagyobb keszeget, kárászt, réti csíkot, a ragadozó őn részére pedig szélhajtó küszt stb. tűzzünk a horogra.

Figyelmeztetnünk kell még á csalihalakkal való óvatos bánásmódra. miközben érvényes az az elv, hogy a csalihalaknak minél hosszabb ideig kell kitartaniuk a horgon és széles hatósugárban kell mozogniuk, mert így hamarabb kerülnek a ragodzó hal látóterébe és azt előbb támadásra ingerük. Ezért ajánlatos általában ä legedzettebb csalihalakat, például a koncért, a keiét a küllőt, a kárászt, a réti rsíkot a csapósügért stb. előnyben részesíteni. A széjhajtó küsz nem él sokáig a horgon. —k—•

Bár ekkorát fognánk hetente kétszer.

A fűtőanyag-szükséglet az almos tartásnál körülbelül 20 —25 %-kal magasabb, mivel a padozaton kell biztosítani az első héten a 28—30 fok körüli hőmérsékletet.

DRŰTPADOZATOS MÓDSZER

A létesítési költség msenként hozzávetőleg kétszázötven korona, teljes beépítéssel, vagyis a vaskerettel, drótszövettel együtt, rozsdagátló anyaggal lefestve.

A drótpadozat élettartama 5—8 év, ez tovább növelhető az évenkénti rendszeres karbantartással, ami főként az átfestésből áll.

A drótrácsokat évente csak egy alkalommal, a nevelési idény kezdésekor kell összeszerelni. Alatta a lepotyogó trágya naponta egy-kétszer vízsugárral lemosható. Ez már maga is biztosítja az ammóniamentes, jobb levegőt

A drótpadozat tisztántartása és fertőtlenítése is egyszerűbb.

Az épületkihasználás jóval gazdaságosabb, mert egy m2-eri 40—50 kiskacsa is elhelyezhető az első 7—10 napon, a nevelés fűtéshez kötött szakaszában. Igaz, a kezelőjárdák helyigénye miatt a nevelőház területéedző hidegnevelőre, ahol a hűvös évszakokban kissé temperált levegőt biztosítunk az állatoknak.

A szellőztetés intenzitásának igénye drótpadozatos tartásnál nyilvánvalóan nagyobb a nagy állatsűrűség miatt, de ennek energiaköltsége nem jelentős.

A TOVÁBBFEJLESZTÉS LEHETŐSÉGEI

0 A rácsozat alatt felgyülemlő trágyát önműködően is lemoshatjuk óraszerkezettel vezérelt szivattyúval.

• Tovább növelhető a rácsozat élettartama a drótszövet műanyaggal való bevonásával, ami a korróziót gyakorlatilag teljesen megakadályozza, és jobb hőszigetelésével az állatoknak még előnyösebb pihenőhelyet biztosít.

0 A nevelőház mellett elhelyezett táptároló tartályok a takarmányozás munkáját tovább könnyítik.

0 A m2-enkénti állatsűrűség megnövelésével együtt kell járnia a tökéletesebb szellőztetésnek és az etető-, valamint itató-felület arányos megnövelésének. Ezek párhuzamos megvalósítása nélkül a nagyobb állatsűrűség olyan probléma-