Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-08-14 / 32. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. augusztus 14. jó műnké, jó eredmények Kelet-Szlovákia déli részén, a terebesi (Trebišov) járásban is végefslé közeledik az aratás. Ing. Remenicky Pavel arcáról megelé­gedés sugárzik, Helena Cenčiari­­ková örömmel teszi elém a leg­újabb jelentéseket. Nő létére is férfias energiával látja el a ter­melési-diszpécseri feladatot. A járásban 28 214 hektár volt a kalászosok területe. Ebből 19101 hektár búza, 882 ha gabona, 7191 hektár árpa és 1040 ha zab. A kombájnok hadosztálya min­den percet kihasznált. Július 26-án 21396 hektárról csépelték ki a termést. Ez azt jelenti, hogy a nagy csata 76 százalékát már ma­guk mögött tudják a járás mező­gazdasági üzemei. A saját 280 kombájn mellett az északi járásokból még 81 vendég­kombájn segédkezett a terebesi járás mezőin. Főképp Spišská No­vá Ves (Igló) tett ki ezen a téren magáért; 47 kombájnt küldött. Ezek a kombájnok a napokban már hazatértek. Néhány nap múl­va a mi szövetkezeteink is elindít­ják gépeiket észak felé, hogy vi­szonozzák a segítséget. A kombájnosok kiértékelése jú­lius végén a következőképpen ala­kult: Kanda Vincent (Nagykövesd — Velký Kamenec) 5008 mázsát csépelt ki 138 hektáron, Malacka­­niő Ján Vojfíice 4850 mázsát 165 hektáron, Bohács Géza Zétény (Zatin) 4060 mázsát 140 ha-on és Kiss Pál Királyhelmec (Král. Chl­­mec) 4083 mázsát 117 ha-on. Ottjártamkor 14 mezőgazdasági •nagyüzem végzett a termés beta­karításával: Kisgéres (Malý Ho­­reš), Nagygéres (Velký Horeš), Kistárkány (Maié Trakany), Kis­kövesd (Malý Kamenec), Nagykö­vesd (Velký Kamenec), Izske (Iž­­kovce), Nagykapos (V. Kapušany), Szűrnyék (Sirnik), Imreg (Bre­hov), Bodrogszerdahely (Streda n/Bodrogom), Szinyér (Svinice), Zétény (Zatin), Rad (Rad), Ger­­csel (Hrčel). A felvásárlási tervet elsőként a kisgéresi szövetkezet teljesítette. Utánuk a hriadkyi szövetkezet, majd Besa, Kašov, Kravany, V. Raškovce is feliratkoztak a „di­csőség táblára“. Az eddigi megállapítások sze­rint a hektárhozamok mindenütt túlszárnyalták a tavalyit. Sőt vol­tak olyan parcellák is, ahol mesés eredmények születtek: például a Kiskövesdi EFSZ (november 10-én vetett!) Bezosztája fajta búzája 23 hektáron 57 mázsa átlagtermést hozott. Ugyancsak nagy hektárhoza­mokkal dicsekedhetnek a Kra­­vanyi és a Bodrogszerdahelyi Ál­lami Gazdaság, valamint a kistár­­kányi, pólyányí, radi, nagykövesdi szövetkezetek is (35—40 mázsa). A kelet-szlovákiai kerületben a terebesi járás földművesei július 21-én elsőként teljesítették az el­adási tervet. Szlovákiai méretben ez a tisztes 4. helyet jelenti — mondja a járási főagronómus. Megjegyzi még azt is, hogy a burgonya felvásárlási tervét is 100 százalékra teljesítették. Ugyanez a helyzet az őszi repcével is: 1600 hektárról 17 mázsás hozamot ér­tek el. A szalma begyűjtése szintén a legjobb ütemben halad. — Komoly nehézségek voltak. Igaz, alkatrész- és gumiabroncs­hiány nálunk is van, de a jó koo­perációs szervezéssel minden prob­lémát megoldottunk. A jövő hónap végére az egész járás területén zsákba kerül az utolsó szem ga­bona is — fejezi be szavait Re­menicky mérnök elvtárs. Kovács István A könyveknek köszönhetem Nem volt szándékom róla cik­ket írni, de a találkozás mély nyomot hagyott bennem. Hogy miért? Mert munkaruhája zsebé­ben könyvet láttam, s ez szokat­lan jelenség.. Szokatlan, különö­sen az állattenyésztés dolgozói között. A neve Ivány Zsigmond, 26 éves és a Királyréti (Králka) Állami Gazdaság feketeháti farmján^ dol­gozik, mint állatgondozó. Keszeg­­fal va és Gűta (Kameničná! Kolá­rovo) is nyolc kilométerre lehet innen, és mindkét irányban qsak mezei út vezet, mely bizony Ősz­szel, az őszi esők idején vagy té­len szinte járthatatlan. Annak^l­­lenére, hogy a környezet ilyen, mondja Zsiga, mégis sokat fejlőd­tem, s ezt elsősorban a könyvek­nek köszönhetem. Főleg a tudo­mányos könyveket szeretem, de olvasok más is. Mindent, ami a kezembe kerül. Nemrég fejeztein be a „Szerencsés űrutazás“ című könyvet, s most a Medicina Könyv­kiadó által kiadott „J6ga“-t olva­som. — Annak előtte mint traktoros dolgoztam, de itt az állattenyész­­sésben megtaláltam számításomat, s több idő jut az olvasásra is. Aztán a gazdasági eredmények­ről beszéltünk. A feladatok na­gyoki -megoldásukhoz nemcsa^ fi­zikai erő, de bizonyos fokú szel­lemi felkészültség is szükséges. Az elmúlt évben a hízómarháknál neki volt a legnagyobb súlygyara­podása, 0,81 kg. S ez nem csekély­ség! Aztán, távlati terveiről beszélt. Itt kell hagynom Feketehátat, mondja, s talán a mezőgazdasá­got is. A lányom jövőre iskolába megy, s innen a bejárás nagyon körülményes. Különben nem men­nék el innen. Megszoktam már a környezetet, s a gazdaság vezető­je is elégedett velem. Tizenöt napos megfeszített munka után a Dunatőkési (Dun. Klatov) Ál­lami Gazdaság be­fejezte az aratási ás cséplési mun­kálatokat és egy­ben teljesítette az eladási tervét. Az aratásban kilenc kombájn vett részt (ebből két brigá­­dos), A napokban már csak a szal­mabetakarítást és a tarlóhántást vég­zik. A képen balról az üzem igazgató­ja. Hajtman István mérnök és a vá­sárúti (Trhové Mý­to) gazdaság veze­tője. Szfilló Lajos elvtárs az utolsó munkálatok szer­vezését beszélik meg. Németh Béla Pihenő a „Szabadság Gtján“ Erősödő' barátság Az ifjúság szocialista hazafiságra és nemzetköziségre való nevelése pártunk politikájának vezérelvét képezi. A helyes nevelési politikáról nem lehet eleget beszélni — s nem lehet elég korán gyakorlatilag alkalmazni. A Rimaszombati Járási Pionírotthon vezérkara okulva az 1968/ 69-es válságos időszak tanluságain, következetesen érvényesíti a szocialista nevelés módszereit, melyet a „Vörös csillag nyo­mában“ és a „Signál Prága—Moszkva 50“ elnevezésű országos versenyjáték eredményei is bizonyítanak. Az idei nyári táborozások is az internacionalizmusra való nevelést szolgálják. A Rimaszombati Járási Pionírotthon veze­tősége első ízben rendezett az idén közös táborozást , a szom­szédos MNK úttörőivel. A húsznapos nyaralás első szakasza Csehszlovákiában volt. Huszonöt magyarországi (salgótarjáni) és huszonöt csehszlovákiai (rimaszombati) pajtás ismerkedett meg a Magas-Tátra és Gömör természeti szépségeivel. Ugyan­ezek az úttörők napjainkban Hajdúböszörményben tartózkod­nak, ahol a hajdúsági városokat és fürdőket tekintik meg, S három napot a magyar tenger, a Balaton partjánál is eltöl­tenek. Felvételünk a Magas-Tátrában készült. -ha-Aztán . újra visszakanyarodunk . a könyvekhez. Mindent nekik kö­szönhetek, mondja. A magányban! társaim voltak, szórakoztattak és' műveltek. A könyvnek köszönhe­tem, hogy más emberré váltam, hogy antialkoholista lettem és le­szoktam a dohányzásról. György Elek Elégedettek / Csallóköz rónáin elhallgattak a kombájnok,' s a szövetkezetek és állami gazdaságok agronómusai már tiszta képet tudnak adni az elért eredményekről. így van ez Somorján is, ahol Turcsan Károly, az efsz agronómusa tájékoztatott az idei aratás eredményeiről. — Nem midennapi eseménynek számít — mondotta —, hogy szö­vetkezetünknek volt olyan táblá­ja, ahol árpából (Diana) 45 q, búzából (Bezosztája) 56 q-s hoza­mot értünk el. A tervezett hek­tárhozam árpánál 33, búzánál pe­dig 36 q volt. Az elért átlagos eredményeink pedig árpából 38,02, búzából 40 q. Az őszibükköny át­lag 43,50 q-t termett egy hektáron. A szövetkezet összesen 548 hek­tárról takarította be a gabonát. A legjobb teljesítményt Ármay Fe­renc és Sill József nyújtották, akik E—512-es kombájnjukkal 157 hek­tárt arattak le. Nem sokkal ma­radt mögöttük Balián László, Bors József, Ürge György és Kargel Gyula sem, akik SK—4-esekkel dolgoztak. Dicséret illeti még Sza­bó Mihály, Tóth László, Hervay Ferenc és Kadnár Mihály kombáj­­nosokat is, akik ugyancsak nagy szorgalommal arattak. A szövetkezet több kombájnosa most Csehországban tesz eleget küldetésének. Turcsan elvtárs befejezésül el­mondotta, hogy a közösben jelen­leg a tarlószántásra összpontosít­ják a munkálatokat. Igyekezetüket azonban hátráltatja, hogy a ZT— 3000 jelzésű német traktoruk gu­mitömítés miatt üzemképtelen. Óváry Péter Segítettek az aratásban A Szirénfalvai (Ptruksa) Egysé­ges Földművesszövetkezet az idén 15Ö hektáron termelt kalászos nö­vényeket. Az efsz-nek saját arató­­kombájnja nincs, így a vezetőség szerződést kötött a traktor- és gépállomás nagykaposi (Vei. Ka­pušany) kirendeltségével a kalá­szosok learatására. Előbb egy, majd két kombájn aratta a be­érett búzatengert. A munkálatok azonban nem folytak zökkenő­­mentesen. Üzemzavarok jöttek közbe, s hol az egyik, hol a má­sik kombájn esett ki a munkából (kezdetben még az eső is akadá­lyozta az aratást). A szomszédos szövetkezetek köz­ben learattak, ezért Kiss László, a helyi efsz elnöke felkereste a Nagyszelmenci (Veiké Slamence) és a Nagykaposi EFSZ elnökét és segítséget kért tőlük. Másnap há­rom kombájn sietett segítségre, s még aznap délután négy órára befejezték az aratást a Szirénfal­vai EFSZ-ben is. Ehhez hasonló példás segítség hasznos lenne a többi mezőgaz­dasági csúcsmunkáknál is. Ügy gondolom jóakarattal, megértéssel a jószomszédi viszony mindkét részről a jobb termelési eredmé­nyeket is elősegítené. Jakab Sándor Ez is bizonyíték Nem vitás, hazánkban egyre ma­gasabb az életszínvonal. Ezt ta­pasztalhatjuk lépten-nyomon. A mezőgazdasági termelésben Is. Egyre magasabb szinten végzik munkájukat földműveseink, egyre több korszerű gép jelent számukra segítséget. Ezt a fejlődést most egy más oldalról szeretném meg­világítani. A napokban lassan már mindenhol befejeződik az aratás, • így a Féli (Tomášov) EFSZ-ben is. Most nem a hozamokról sze­retnék szólni, hanem egy érdekes megfigyelésről. Emlékszem, még 5—6 éve s főleg régebben nem volt egy learatott tábla búza vagy árpa a leszántásig „ember nélkül“. Reggelente és estefelé libákat le­geltettek a tarlón, és ameddig csak lehetett, gyűjtötték a kalá­szokat. Ma pedig az a helyzet, hogy amikor egy 34 hektáros- ár­pát learattak, akkor csak délutá­nonként egy idős bácsi volt lát­ható, aki ideig-óráig tömte a zsák­­' ját' kalászokkal. Régen azon is folyt a vita a szövetkezet vezetősége és a tagok között, hogy minél, később szánt­sák le a tarlót, hogy lehessen ka­lászt szedni. És ma? Ellenkezőleg. Szóval ez is bizonyít valamit. Mózes Imre Ahol nem feledkeznek meg a néprajzi hagyományokról Motto: „Azt, hogy a nép fia vagy, igazolnod, sej, ma nem azzal kellene: Honnan jössz, — azzal ecsém hová mész!" (Illyés Gyula) Falun születtem és nevelked­tem, de én sajnos már vajmi ke- • veset tudtam ellesni a régi falu_: életéből, földművelő őseink lelki-’ világából. Gyermekkorom egybe- ■■ esett a felszabadulással, amikor a falu megmozdult. A régi cselédek; főiskolára adták gyermekeiket, a volt szolgálóleányok vasárnapon­ként magassarkú cipőt húztak, a kocsis télidőben kesztyűt hordott. A mezőgazdaság gépesítésének előretörésével a régi szerszámo­kat kivonták a forgalomból. A la­kásokból eltűntek a régi bútorok, a falvak terjeszkedtek. Túl nagy volt az átalakulás! S mi, az ifjú nemzedék sandán pislákolva az erős fénybe, mámorossá váltunk az erős, szabad levegőtől, részben elveszítettük lábunk alól a „múlt talaját“. Az ember gyorsan felejt, különösen rossz emlékeit igyek­szik elfelejteni, de azokat a szá­lakat mégsem szabad teljesen el­vágni, amelyek összekötnek a ré-Igi falu életével. Ennek mind nép­rajzi, mind pedig nemzeti hagyo­mány szempontjából óriási jelen­tősége van. Ezért csak dicsérni és támogatni kell az olyan igyekeze-9 tét, mint a dióspatonyiaké. A köz­ségben két éve felépült a kultúra fellegvára, az új kultúrotthon. A falu fiatalsága otthonra talált, de az idősebbek nem elégedtek meg ezzel. Kalmár János efsz elnök, Csölle Lajos hnb elnök s Csóka János iskolaigazgató tovább törte a fejét, hogyan lehenet a kultúr­­ház környékét a parkosításon kí­vül meg szebbé, értékesebbé ten­ni. A nagyszerű terv máris meg­született. A kultúrotthon mellett megmaradt egy régi, nádfedeles parasztház. Az agilis vezetők ezt a házat szeretnék olyanná tenni és berendezni, mint ahogy 70—80 év­vel ezelőtt kinézett. Az udvaron levő gémeskút köré pedig össze­gyűjteni a korabeli mezőgazdasági . szerszámokat. Összegezve tehát Dióspatonybán adva van a falusi néprajzi múzeum terve, s ennek konkretizálására rövidesen sor, ke­rül. Fáradozásuk annál is dicséret­re méltóbb, mert szocialista tár­sadalmunk legnagyobb erőtartalé­ka a nép, s néphagyományokkal foglalkozni a legszebbé, a leghu­mánusabb munka. Ezek a népraj­zi és tárgyi hagyományok lélek­formáló erővel is fognak hatni elsősorban a község fiataljaira, mert megmutatják azt a görön­gyös utat, melyen elődeink jártak, s egyúttal azt az utat is megha­tározzák, melyen nekik kell jár­niuk. Csiba László Gyors ütemben Mint egy hatalmas erődítmény emelkedik ki a határból a Szen­­cen (Senee) épülő gabonasiló. A Priemstav dolgozói mindent meg­tesznek annak érdekében, hogy a kitűzött időpontban adják át ren­deltetésének a gabonatárolót. Az építés vezetője elmondotta, hogy ha a munkálatok továbbra is ilyen ütemben folynak, 1972-ben elké­szül a siló. DÖMÖTÖR ZOLTÁN 6 tmm шявяашяяшшшяшшшяшшвашшяшшшшшшишшшвшшвшяшашшшшшшшшшишшнявшшжшавшшшшвтаявввашаавяшшшшяшяашвавшшЕвиашвагг ďmM/шшвяяякяшяяяяяшвшввашшшяшшава

Next

/
Thumbnails
Contents