Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)
1971-07-03 / 26. szám
KÜLFÖLDIJ A EGY BOLGÁR HALRECEPT Süllő bolgár szószban: Egy kilő körüli süllőt (vagy süllőket) tisztítsunk meg jól, majd sózás és borsozás után pirosra sütjük mindkét oldalán. Ezután két kanál olajat és ugyanannyi lisztet veszünk, a lisztet óvatosan megpirítjuk az olajban. Kis pohár tejjel, kevés vízzel keverjük öszsze az egészet gyenge tűzön, nem túl sűrűre, mindkét tujás sárgáját, sóval és citromlével ízesítve a szószhoz adjuk és hidegen a halra öntjük — hacsak a szószkészítéshez szükséges hoszszú idő alatt nem ettük meg a pirosra sült, ínycsiklandozó süllőt... (Lov i ribolov) A DÜSSELDORFI Méréstechnikai és Automatizálási Kiállításon több olyan műszert állítottak ki, amelyek alkalmasak egyes vizek szennyezettségi fokának nemcsak megállapítására, hanem regisztrálására is. Ily módon bármikor megállapítható, hogy egy folyóvíz vagy tó mikor és milyen mértékben szennyeződött, ami a hanyagságból származó vízszennyezésnek felkutatását jelentősen megkönnyíti. AMIKOR A SZÉLHAJTÓ KÜSZROL van szó, minden horgászszakíró megemlíti, hogy ennek a ^halacskának pikkelyéből gyártották valamikor a hamisgyöngyöt. De mikor? Egy Junan nevű kegyszerkereskedő (rózsafűzér stb.) volt az első, aki 1680-ban készített hamisgyöngyöt úgy, hogy nagyon vékonyfalú üveggolyócskákat ragasztóanyaggal összegyúrt küszpikkellyel megtöltött. Ezzel a módszerrel már az első kísérletektől kezdődően szép eredményeket ért el. Több mint ISO éven át ezzel a — az idők folyamán tökéletesített — módszerrel gyártották a hamisgyöngyöt és viseltek irtóhábnrút a szerencsétlen küszök ellen. Különösen az utóbbi harminc évben azonban sok jelentős módosításon ment át a hamisgyöngygyártás és a XVII. századbeli kegyszerkereskedő módszerét ma már alig alkalmazzák. Ennek következtében a küsz is sokkalta kevesebb üldöztetésnek van kitéve, mint a múltban. (Au bord de l’Eau.) mikor szól az ébresztőóra, már a felszerelést rendezgetem és a kávémat szürcsölöm. Elmosolyodom. Megint korábban ébredtem. Hiába, ez így van. Ilyenkor nem kell ébresztő, ébreszt a szenvedély, a természet utáni vágy, hogy az egészheti fáradalmakat feledve egy kis pihenést ; szerezzek távol a város zajától, valahol a Duna mentén. Mire elkészülök, már itt van a társam. Csendben szedem a sátorfámat, s indulok bízva abban, hogy egy pihenésben és halászélményekben gazdag nap vár rám. Barátom motorkerékpárjának fénycsóvája belehasít a még csendes nyári éjszakába. Ilyenkor keveset beszélünk. Ö az utat figyeli, én az Időt. Latolgatom, hogy mire is számíthatunk, a dolog lényegét már előző nap megbeszéltük. Egy kis idő elteltével én is csak az utat figyelem, és hallgatom a motor egyhangú búgását. Végre megérkezünk. Pirkad. Feledhetetlenek ezek a gondoktól mentes hajnalok. Ebben a derengésben szó nélkül rakjuk össze a ihorgászbotokat, válogatják a megfelelő horgokat, csalikat. Majd amikor az ólom halk csobbanással közülük mekkora találja meg és falja fel a felkínált csalit. Közben hallgatom a madársereg reggeli hangversenyét, mellyel üdvözli az új napot, s látom, amint a nap korongja Minden tiltakozásom hiábavalónak bizonyult, lassan beleereszkedett a vízbe. Nem volt más választásom, mint a harcsát teljesen a part felé vezetni. Az orsót behúztam, már igyekszik magát mind magasabbra tornászni a keleti égen. Felrezzenek hajnali elmélkedésemből. A bot vége minden rezgés nélkül meghajlott, majd rögtön felberregett az orsó. Itt a kapás — gondoltam. Minden teketória nélkül bevágtam. A hal kissé megugrott, majd egyenletesen húzott, az orsóról nem szádékoztam engedni neki. A harcsa Idegesen rajzolta a nyolcasokat, még mindig akadt annyi ereje, hogy Itt-ott szabadulásával kísérletezzen, közben társam az alkalmas pillanatot leste, s egyre közelebb igyekezett hozzá. Az utolsó pillanatban megcsúszott és rá a harcsára. Erre a harcsa utolelmerül, hogy a csalit a rejtelmes vízfenékre segítse, csak azután indul meg halkan a beszélgetés az elmúlt hét eseményeiről. Esetleg felelevenedik egy-egy múltbeli halászélmény, amelyet már ki tudja hányszor hallott az ember, de azért mindig érdekesnek találja. így telik az idő. Lassan a hajnalhasadást felváltja a harmatos, nyári reggel. Az ember pedig várja, hogy mikor rezdül a bot vége, vagy berreg fel az orsó. Mert bizony az óraberregést vártuk, ha sikerül, minden bizonnyal harcsát akasztunk, s ez valahogy mindig nagy lázban tart. Nem mintha más hal nem érdekelne, hiszen szívesen halászom bármely halfélére, de ez mégis más. Hiszen ő (mármint a harcsa) vizeink óriása, s ki tudja Reményteljes várakozás ... fogyott a damil. Egy idő múlva sikerült irányváltoztatást eszközölni nála, de utána elfeküdt. Nem, pihenni nem hagyom — gondoltam, s minden igyekezetem azon volt, hogy mozgásban tartsam, ami ügygyel-bajjal sikerült is. Ott volt már mellettem a segítség is. Barátom tűzbe jött. Vágóhorog nem volt nálunk, hát nekifogott vetkőzni, hogyha a parthoz közel hozom a halat, a vízben megkerülve nekiszorítja a partnak, hogy aztán közös erővel kiemeljük a vízből. Már akkor jött is kifelé. Alig néhány méterre volt tőlünk. Olyan másfél méter hosszúság körüli lehetett. Még túlságosan élénk volt. Ogy gondoltam, egy kicsit fárasztóm, de társam már nem bírta tovább. (Stubnya 'Arnold felvétele) só erejét összeszedve megugrott, s mivel az orsó nem engedett, a damil elszakadt. A harcsa méltóságához és kimerültségéhez mérten lassan a mély víz felé fordult, majd eltűnt. Barátom morcosán mászott ki a vízből, s csak annyit mondott: „Ezt aztán jól eltoltam“. Én is bosszús voltam, és kényszeredett mosollyal valamiféle választ morogtam. Aznap még sikerült egy harcsát akasztani. Igaz, alig volt háromkilós, de az már biztosan került a haltartőba. Mondogattuk is, hogy a nagyapa elment, de az unokáját, vagy talán az ükunokáját sikerült megfogni. Igaz, a húsa ízletesebb volt, de a dicsőség ezúttal elmaradt. ADAMCSlK FERENC, KISÁLLATTENVESZTÉS VADASZAT es HALASZAT kacsatenyésztéssel fog** lalkozó szövetkezetek vezetői az utolsó két évben azt panaszolják, hogy a felvásárlási árak nem fedik a termelési költségeket. Ezért a kacsatenyésztés felszámolásával foglalkoztak. Ebben az Irányban konkrét lépések történtek a keszegfalusi (Kameničná) EFSZ-ben is. E szövetkezet vezetőinek jogos panaszát szóvátettük a Szabad Földműves hahábjain is, hogy az illetékesek tudomásul vegyék, „hol szorít a cipő“. A több vonalon lezajló interveniálás végül is eredménnyel járt. tottuk alá jogos panaszunkat. Ogylátszik, az illetékesek számára sem közömbös, ha egy szövetkezetből huszonkét-huszonhárom vagon kacsahússal kevesebbet kap közellátásunk. A jelenlegi felárral pillanatnyilag rendeződött a probléma. A keszegfalusi szövetkezet ez évben is 120 000 kiskacsát és 120 000 kiscsibét szándékozik felnevelni és eladni. Ez azt jelenti, hogy közel 45 vagon baromfihús eladásával számolnak. Ily nagymenyiségű baromfihús előállításának lehetősége a szövetkezet szempontjából sem közömbös, mert a bevételi bonként 6,50 koronáért szállítják a kiskacsákat. Keszegfalván nagy tapasztalatra tettek szert az elmúlt évek folyamán. Szabó János, Borsicky Flórián zootechirikusoknak úgyszólván a kisujjukban van a kacsatenyésztés minden fortélya. Nagy gondot fordítanak a tenyésztés ellenőrzésére, valamint a kacsák fejlődésére. Dolgukat megkönnyíti, hogy e szakaszon sok évi tapasztalattal rendelkező gondozók dolgoznak. Ezt a tényt az elmúlt évi kiváló eredmények is alátámasztják. Ugyanis öt vagon baromfihúsai toldották Az árváltozás megmentette a kacsatenyésztést Nemrégiben ismét ellátogattam a keszegfalusi szövetkezetbe. Borsicky Flórián zootechnikus kíséretében meglátogattuk a kacsatelepet, mely a gazdasági épületek mögötti tó közelében van. Hozzánk szegődött Szlávik György csoportvezető Is, akinek feladata ügyelni az alsó telepen levő kacsatenyésztésre. Dávid Zója körül nyüzsgött a sok aprójószág, a nagyobbak pedig a tő vizében lubickoltak, vagy a fák védelmében pihentek. A sok kacsa láttán ismét felvetődött a régi fájó probléma, amelyről Borsicky Flór! bácsi a következőket mondotta: «— Valóban komolyan foglalkoztunk a kacsatenyésztés felszámolásával. Ezzel kapcsolatban írtunk az illetékes minisztériumba és érvekkel támasztervben közel négymillió koronával szerepel. Márpedig ez nem csekélység. A kiskacsákat már nem a komáromi (Komárno) szövetkezettől szerzik be. Oj partnert kerestek, mert a kiskacsák vételárának ügyében a komáromi szövetkezet vezetőivel nem tudtak megegyezni. Gál Bélával, a madari szövetkezet zootechnikusával léptek érintkezésbe, és megegyeztek abban, hogy az említett szövetkezet keltetőt helyez üzembe és szállítja a szükséges mennyiségű kiskacsát. A törzsállományt a keszegfalusiak saját nevelésből biztosították. A két szövetkezet közötti kapcsolatok igen kedvezőek és azt bizonyítják, hogy mindkét fél megtalálja számítását. A megkötött szerződés értelmében a madariak darameg a tervfeladatokat. Ez évben már három szállítmányt adtak el a dunaszerdahelyi baromfifeldolgozó üzemnek. A felvásárlási árak ugyanazok, mint az elmúlt évben, de kilónként két koronás felárat kapnak. így tehát az I. minőségi osztályú kacsa kilójaként 14.50 + 2, a II. osztályúért 11.50 + 2 koronát inkasszálnak. Ez már eleve azt jelenti, hogy a szövetkezet 240 000 korona bevételhez jut, ha sikerül eladnia a tervezett mennyiséget. Az intézkedés serkentőleg hatott a kacsatenyésztésre, de ugyanakkor a baromfitenyésztést sújtotta. A baromfi felvásárlási ára nem javult. Éppen ezért a keszegfalusi szövetkezet vezetői azon gondolkoznak, hogy a jövőben felhagynak a broiler csirkék tenyésztésével ◄ Borsicky Flórián zootecliuikus és Szlávik György csoportvezető ellenőrző körúton a tónál. (A szerző felvétele) 13. SZÄM 1971. JÚLIUS 3. A TARTALOMBÓL ■¥ Az árváltozás megmentette a kacsatenyésztést A Pulykanevelés nyolchetes korig ♦- Júliusi teendők -f Az 1971. évi Szlovákiai Ebkiállításról ÍJó tudni A juhok büdös sántasága t Nemesített olasz juh 9 Jó gazdálkodás, komoly szépséghibával ® Mire vadászhatunk júliusban? ® Az őzvad tenyésztése (III.) :9 Lövészverseny a bajnoki címért A A Duna menti erdősáv állatvilága A Külföli vizeken A Elment a bajszos és áttérnek a libatenyésztésre. Ennek megvalósítása előtt Magyarországra mennek tapasztalatszerzésre. Majd az ott szerzett tapasztalatok értékelése után döntenek. Lucernával megrakott szekér áll az egyik épület előterében. Borsicky Flóri bácsi megjegyzi, hogy itt szecskázzák a lucernát, amelyet a kacsák és csirkék eledeléül használnak fel. A napi szükséglet ebből nyolc métermázsa körüli. A kacsákat naponta kétszer etetik. Érdekes, hogy az éjszakai fogyasztás 10 százalékkal meghaladja a nappali élelemfelvételt. A rendszeres gondozás mellett a kacsák 53—56 nap alatt elérik a 2,80 kg-os' átlagot. A csirkék fejlődése lassúbb ütemű. Azoknál kb. 10 nappal hosszabb időre van szükség, amíg elérik a 1,60 kg-os súlyátlagot, s akkor kerülnek eladásra. Az egyik Istállóban már eladásra kész csirkéket láttam. Szlávik György szavai szerint szinte hihetetlen, hogy egy hét leforgása alatt mennyit fejlődtek ezek a csirkék, hát még a kacsák! Közben befutott a telepre az elnök is, aki erős kézzel Irányítja a közös gazdaságot. A vele folytatott beszélgetésből tudtam meg, hogy áttérnek a libatenyésztésre. Mielőtt azonban döntenének, számvetést készítenek. A szövetkezet tizenhatodik elnöke nem akar abba a hibába esni, ami az elődei sorsát is megpecsételte. Csakis ceruzával a kézben lehet jól gazdálkodni. Az elmondottakból tehát kitűnik, hogy a kacsatenyésztés végülis reális feltételek mellett folyik tovább. Az illetékes szervek megértették a kacsatenyésztő szövetkezetek vezetőinek SOS kiáltását. ANDRISÉIN JÓZSEF, Koíhárom (Komárno) ELMENT A BAJSZOS
