Szabad Földműves, 1971. július-december (22. évfolyam, 26-52. szám)

1971-07-03 / 26. szám

2 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. július 3. Az SZNT Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Bizottsága a mezőgazdaság távlatairól tárgyalt Az SZNT eMzőgazdasági és Élel­mezésügyi Bizottsága huszonnegye­dik ülésén foglalkozott a XIV. kong­resszus határozataiból eredő felada­tokkal: az erdő- és vízgazdálkodással, a mezőgazdasággal és az élelmiszer­­iparral kapcsolatban. A bizottság megállapította, hogy az elmúlt időszakban az erdőgazdaság fejlesztésére nem fordítottunk elég gondot, és az erre a szakaszra vonat­kozó határozatok nem voltak telje­sítve. A CSKP XIII. kongresszusának határozata célul tűzte, hogy az erdő­­gazdaságba évről évre többet kell beruházni, ezzel szemben mintegy 100 millió koronával kevesebbet fek­tettünk be ezen a szakaszon. A vízgazdálkodás szintén több be­ruházást kíván a jövőben. Amellett, hogy gyorsabb ütemben építjük az öntözőberendezéseket Kelet-Szlová­­kiában, minden szakaszon növelni kell az öntözőberendezések térfoga­tát. A kelet-szlovákiai kerületben az ötödik ötéves tervben mintegy 30 000 hektár válik öntözhetővé, de szlová­kiai méretben évente 18 ezer hektá­ros területen létesítünk öntözőberen­dezéseket. A Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium elképzelése szerint az elkövetkező években min­den úgynevezett felmaradó pénztar­talékot, vagyis a más szakaszokon nem felhasznált pénzösszegeket a vízgazdálkodás megjavítására, illetve öntözőberendezések létesítésére kell felhasználni. Igen figyelemre méltó, hogy a vízgazdálkodás terén több mint 50 százalékkal emelkedik a be­ruházás, és ennek következtében töb­bek között már 27 százalékkal több lakás lesz rákötve a központi vízveze­tékekre. Ez számokban kifejezve mintegy 400 ezer embert érint. A nem is olyan elérhetetlen távlatokban a lakosságnak mintegy 60 százaléka vízvezetékből kapja majd a vizet, vá­rosban, falun egyaránt. Az ötödik öt­éves tervben, tehát a rövidebb táv­latban a lakosság 46 százaléka kapja a vizet központi vízvezetéken keresz­tül, és 36 százaléka rá lesz kötve a kanalizációs berendezésekre. Az Agrokomplexba összesen öt év alatt 22 milliárd koronát ruházunk be. Ebből 16 milliárd közvetlen a me­zőgazdaság, 5 milliárd az élelmiszer­­ipar, a többi pedig a terményfelvá­sárló és ellátó vállalatok fejlesztésére lesz fordítva. A mezőgazdasági beru­házások jelentős része a meglevő épületek korszerűsítésére és új, a ter­melés koncentrációját szolgáló istál­lók építésére lesz fordítva. Ha a be­ruházási tervek sikerülnek, a szarvas­­marha 25, a hízósertés 30 százaléka lesz a jövőben új, korszerű istállók­ban. A mezőgazdasági bizottság általá­ban egyetértett a növénytermesztés strukturális változásaival. Mint isme­retes 50 százalékkal nagyobb terüle­ten termelünk majd kukoricát, de növekedik a burgonya, cukorrépa és az olajosfélék vetésterülete is. Azon­ban többen megjegyezték, hogy a ku­korica termesztése az egyre nagyobb fokú gépesítés mellett is még igen költséges. Hogy a mezőgazdasági üze­mek a jövőben ne fizessenek rá a kukoricatermesztésre, a lehető legna­gyobb területen termelik majd a nagyhozamú kukoricafajtákat, maxi­mális mértékben gépesítik a növény­­ápolást és a begyűjtést, az illetékes szervek pedig intézkedéseket tesznek a kukorica árának módosítására. Ar­ról van szó, hogy a jövőben a kuko­rica ára jóval magasabb lesz, mint most. forradalmi ötven évvel ezelőtt, jújiius 16-án hirdették ki a Szlovák Tanácsköz­társaság megalakulását, amely csatlakozott a világ proletárforra­dalmi mozgalmához és egy sorban küzdött a Magyar Tanácsköztár­sasággal. A Szlovák Tanácsköztár­saságnak a Csehszlovák Köztársa­ságban a proletár diktatúra meg­valósításához kellett volna alapul szolgálni. Azonban amint ismere­tes, a szociáldemokrácia jobbol­dali vezetőségének osztályáruló magatartása és a nemzetközi be­hatások, Imperialista háborús be­avatkozások miatt a proletariátus nem vehette át a hatalmat Cseh­szlovákia területén. Az 1919-es évben a III. Interna­­cionáléban olyan nézetek uralkod­tak, amelyek szerint Európa kapi­talista államaiban további forra­dalmi változásokra van lehetőség, és a burzsoáziától a munkásosz­tály több államban átveheti a ha­talmat. Kezdetben a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom hatá­sára a fő forradalmi fészek Né­metországban volt, ahol 1919-ben kikiáltották a Bajor Tanácsköz­társaságot. Utána következett a Magyar Tanácsköztársaság, amely sokkal nagyobb horderejű volt, mint a bajor és tovább is tartotta fenn magát. A csehszlovák burzsoázia a nemzeti demokratikus forradalom győzelme után 1918-ban magához ragadta a hatalmat, és nagyon elégedetlen volt a munkásmozgal­mi hullám erősödése miatt. Külö­nösen a Magyar Tanácsköztársa­ság létezése, illetve annak hatása az itteni munkásosztályra, vala­mint nemzeti kisebbségekre nyug­talanította. Ezért nagyon készsé­gesen hozzájárult ahhoz az egyez­séghez, amely szerint csehszlovák és román szuronyokkal kell az európai forradalmi fészkeit likvi­dálni. A Magyar Vörös Hadsereg azonban a cseh és román inter­venciós katonaság támadásait visszaverte, és mélyen benyomult főleg a kelet-szlovákiai terüle­tekre. A proletariátus Szlovákiában örömmel és lelkesedéssel fogadta a Magyar Tanácsköztársaság for­radalmi Vörös Hadseregét. A csehszlovák intervenciós egységek a forradalmi behatások követkéz­hagyomány tében dezorganizálódtak és a kez­deti előnyomulás után pániksze­rűen menekültek. A koäicet, a prešovi, a lévai (Levice) és más városok forradalmi tömegei nagy­gyűléseken sürgették, hogy kö­vetni kell az orosz és a magyar példát, s a munkásosztály vegye át a hatalmat. A szocialista-kom­munista párt szlovákiai kassai szekciója 1919. június 16-án a preäovl manifesztáclón Kelet-Szlo­­vákia felszabadított részén hirdet­te ki a Szlovák Tanácsköztársa­ságot. Prešovon megválasztották a proletár államhatalmi szerv ideiglenes központi szervét is. Június 20-án sor került a válasz­tásokra, amelyen megválasztották a 20 komiszárból álló Szlovák Forradalmi Kormánytanácsot, a­­melynek élén még volt egy 11 ta­gú szűkebb vezetőség. A Forra­dalmi Kormánytanács funkcióba lépése után máris hozzálátott a legfontosabb vállalatok álamosítá­­sának befejezéséhez, úgyszintén a pénzügyi intézeteket, valamint a szállítóvállalatokat is államosítot­ták. Kisajátították a földet, azon­ban elkövették azt az alapvető hibát, hogy senkinek sem osztot­ták ki és ezért a munkásosztály elvesztette szövetségesének, a földműveseknek támogatását. A Szlovák Tanácsköztársaság születése és megszűnése össze­függött a Magyar Tanácsköztársa­ság Vörös Hadseregének előnyo­mulásával, Illetve visszavonulásá­val. Amikor a Magyar Tanácsköz­társaság forradalmi kormánya kényszerítve volt arra, hogy vísz­­szahlvja Szlovákiából csapatait, a Szlovák Tanácsköztársaság kato­nai segítség nélkül maradt, és ez­zel tevékenysége be is fejeződött. Július 7-én a cseh Intervenciós egységek újra megszállták a Szlovák Tanácsköztársaság terü­letét. Az 1918—1920-as években a nagy forramalmi megmozdulások keretében a Szlovák Tanácsköz­társaság megalakítása az első kí­sérlet volt a szlovák szocialista államiság megvalósítására. Habár a Szlovák Tanácsköztársaság nem egészen három hétig tevékenyke­dett, mégis forradalmi hagyomá­nyul szolgál a szlovák ős cseh nép haladó mozgalmaiban. Ián Miőátek alezredes Az ötéves terv időszakában a me­zőgazdaság mintegy 20 milliárd koro­na értékű gépet kap, mégpedig olya­nokat, amelyek megfelelnek a köve­telményeknek. Az igényeket szem előtt tartva előtérbe kerül például a 80—140, sőt 200 lóerős traktorok gyártása. A mezőgazdaság megközelí­tőleg 56 ezer traktort. 8000 gabona­­kombájnt és 3000 kukoricabegyűjtő kombájnt kap, emellett megfelelő mennyiségű gépet a burgonya és a cukorrépa begyűjtésére. A bizottság tagjai különösen a cukorrépabegyűj­tő gépekről vitatkoztak. Ugyanis ar­ról van szó, hogy a jövőben a cukor­répát majdnem teljesen géppel gyűj­tenék be, viszont az eddigi cukorré­pabegyűjtő kombájnok nem minde­nütt feleltek meg a követelmények­nek. Az élelmiszeriparban egyre jobban érvényesülnek a nemzetközi koope­rációs viszonyok. Több üzemegység épül a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében. Szó van például egy nemzetközi hütölánc-rendszerről. Erre igen nagy szükség van, mert egyre több árut tárolunk a jövőben hűtőberendezésekben, mert a tapasz­talatok azt igazolják, hogy például a mélyhűtött gyümölcs C-vitamin tar­talma igen nagy mértékben és hosz­­szú ideig megmarad. Elénk vita után az SZNT Mezőgaz­dasági és Élelmezésügyi Bizottsága általában egyetértett a CSKP XIV. kongresszusának határozataiból ere­dő feladatokkal, főleg a mezőgazda­­sági termelés összpontosításával, — azonban az egyes felszólalók óvatos­ságra intettek, hogy a termelés kon­centrációja minden esetben az öko­nómiai előnyök alapján és a többter­melés érdekében történjen. (balia) Készül az egyiptomi alkotmány Egyiptomban komoly előkészületek után készül az egyiptomi alkotmány. Ezzel egyidejűleg szintén készül az Arab Köztársaságok Szövetségének alkotmánya is. Az egyiptomi, a líbiai, a szíriaí és a szudáni megbízottakból álló vegyes bizottság már átadta a szövegezéssel foglalkozó albizottság­nak az előkészített anyagot végleges jóváhagyásra. Kairói nyilatkozatok szerint és a majd érvénybe lépő konföderációs al­kotmány értelmében a csatlakozásnak két feltétele van. Az egyik, hogy az illető arab ország köztársaság le­gyen, a másik, hogy a szociailzmus építését tűzze ki célul. Az alkotmány szabályozni fogja az Arab Köztársa­ságok Szövetsége tagországainak szoros politikai és teljes katonai együttműködését. A legnagyobb mér­tékben figyelembe veszi a társult országok társadalmi és politikai rend­szerének, fejlettségének eltérő voná­sait, illetve szintjét, s éppen ezért az alkotmány nem az egyesülést, ha­nem csupán a konföderációt hirdeti meg. A konföderációs alkotmány tehát az arab térségben igen haladó jelle­gű, mert egyrészt, amint már emlí­tettük, megkívánja, hogy a csatlakozó ország köztársaság legyen, ezzel mint­egy hadat üzen a monarchikus jelle­gű királyságoknak, és nagy jelentő­ségű az a kívánalom, hogy az illető ország a szocializmus építését tűzze ki célul. Ismeretes, hogy az ún. arab szocializmus még nagyon messze áll a mi szocializmusunktól, azonban maga a törekvés, hogy a dolgozók millióinak szociális problémáit akar­ják megoldani, mégis haladónak szá­mít. Habár maga Egyiptom még sok kezdeti nehézséggel küzd. pl. a tár­sadalom- és a gazdaság: fejlesztése terén, annak ellenére, ha létrejön, illetve érvénybe lép az Arab Köztár­saságok Szövetségének alkotmánya, egy haladó egység kovácsolódhat össze Közel-Keleten. Az egyiptomi, valamint az Arab Köztársaságok Szövetségének alkot­mánya tehát lényeges közeledést hoz majd az arab országok között, szilár­dítja az arab egységet, biztosan tá­maszkodik a szocialista országok se­gítségére és a jövőben jő példával járhat elől Afrikában a többi orszá­gok előtt a szocialista jellegű rend­szer építésében. A 34 A jelzésű operációs-terv Az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb botránya gyűrű­zik az utolsó hetekben. A New York Times napilap közölni kezdte azt a 3000 oldalból és ikét és fél millió szóból álló titkos dokumentum-sorozatot, amelyhez még további 4000 ol­dalnyi kiegészítő dokumentum tartozik, amely leleplezi a leg­utóbbi köztársasági elnökök közvélemény-félrevezető tevékeny­ségét. Röviden arról van szó, hogy a napvilágot látott dokumentu­mok igazolják azt a már korábbi feltevést, hogy az Amerikai Egyesült Államok részletesen előkészítette az indokínai tér­ségben a háború kiterjesztését. Az egyik titkos dokumentum­ban az a megállapítás olvasható, hogy Távol-Keleten a kom­munista mozgalomnak azért van olyan ereje, Illetve talaja, mert az támogatja a népi felszabadító mozgalmakat. Az USA- nak tehát harcolni kell a felszabadító mozgalmak ellen, hogy így visszaszorítsa a kommunizmus terjedését. További doku­mentumokban arra hivatkoznak, hogy ha Indo-Kínában nagy sikereket érnek el a felszabadító erők, akkor ez tovább ter­jedhet még a dél-amerikai latin államokba is. Megrökönyödve állapítják meg, hogy a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadításl Front óriási területeket tart ellenőrzése alatt. A 34 A jelzésű terv alapján már 1964-ben egyre gyakoribbá váltak az U—2-es amerikai felderítő repülőgépek berepülései a Vietnami Demokratikus Köztársaság területére, és egyre több diverzánst juttattak az országba. A tonkini incidensnek még híre-hamva sem volt, amikor már 25-—40 repülőgép Laoszból rendszeresen berepült a VDK területére, sőt kisebb­­nagyobb bombázásokat is végrehajtott. A hős vietnami nép türelmét nem vesztve óvakodott a provokációktól, mert tudta, hogy az amerikaiak csak egy esetleges válaszakcióra várnak, hogy így megindokolhassák a háború kiterjesztését. A 3000 oldalas dokumentum-sorozatból az amerikai köz­vélemény megtudta, hogy 1964. július 30-án éjfélkor West­moreland generális vezetése alatt álló dél-vietnami tengeri egységek megtámadták a Tonkíni-öbölben levő Hon Me és Horn Nieu szigeteket. A Madox nevű amerikai torpedóromboló pa­rancsot kapott, hogy ezeket a szigeteket négy tengeri mér­földre közelítse meg. A Vietnami Demokratikus Köztársaság tengerpart-védelmi csónakjai üldözni kezdték a Madoxot, mert azt hitték, hogy a dél-vietnami hajók támadását fedezi. Augusztus 3-án a 34 A terv szerint a dél-vietnamiak további titkos támadást hajtottak végre, mégpedig a Madox és a Tur­ner Joy amerikai hajók védelme alatt. Két éjszakával azelőtt, augusztus 1-én és 2-án az amerikai repülőgépek már bombáz­ták Észak-Vietnamot. A provokációk során a VDK part menti torpedó csónakjai több védőakciót hajtottak végre. A Tonkini-öbölben tehát az amerikaiak áltál támogatott dél­vietnami provokációkra válaszoltak az NDK védelmi ütegei, azonban ezt gondosan eltitkolták az amerikai közvélemény előtt, és augusztus 4-én az amerikai nemzetbiztonsági bizott­ságban jóváhagyták a 37—64-es számú operációs tervet, mely magába foglalta a VDK bombázását. Hamarosan előkészítet­ték a támadötervet Pierce Arrow fedőnév alatt. Ezután John­son az USA-ban uralkodó mindkét párt 16 képviselőjével talál­kozott a kongresszuson, és bejelentette, hogy a nem provo­kált támadás után — amit a VDK part menti egységei hajtot­tak végre az amerikai hajók ellen — elhatározta a megtorló visszavágást és kérni akarja a kongresszust, hogy ezt rezolú­­cióval támogassa. Johnson 16 percig beszélt a televízióban az amerikai néphez a szerinte iridokolt visszavágásról, azonban egy szót sem szólt a Tonkini-öbölben lezajlott előzetes dél­vietnami és amerikai provokációkról. Természetesen arról sem, hogy már jóval előbb részletes távlati terv készült az indo-kínai felszabadítási mozgalmak leveréséről. A félrevezető politika után Johnson kormánya 1964. szeptember 7-én általá­nos többséget szerzett a kongresszusban arra vonatkozólag, hogy meg kell kezdeni a VDK bombázását, 1965. február 13-án pedig kiadták a VDK állandó bombázására vonatkozó paran­csot. A hatalmas dokumentum-sorozatnak tehát az a lényege, hogy a Tonkini-öbölben a dél-vietnamiak és az amerikai impe­rialisták provokáltak és a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság part menti védelmi erői csak védekeztek. Viszont az igaz­ság eltitkolása nyomán az amerikai kongresszus megszavazta a háború kiterjesztését, melyben a barbár bombázások is ter­vezve voltak. A hős vietnami nép hosszú éveik során önfeláldo­­zóan küzdött és érzékeny veszteségeket szenvedett. Az ame­rikaiak azzal ámították hazájuk népét, hogy évente mind­össze csak 200 amerikai katona esik el a vietnami harctere­ken és ez egyenlő az USA nemzeti napján autóbalesetek kő­­vtekeztében bekövetkezett halálesetek számát. Azóta több mint 60 ezer amerikai katona esett el, nem számítva a sok millió dollárt érő hadianyagot. Az egész világ tudja, hogy Amerika a kapitalista államok között a leggazdagabb. Azon­ban mégsem annyira gazdag, hogy a nemzetgazdaság olyan óriási összegeket ne érezzen meg, mint amennyibe a vietnami háború kerül. Johnson például emiatt nem valósíthatta meg az ún. nagy szociális programot, amelynek keretében a rend­kívüli szegény rétegek életszínvonalát emelték volna és újabb beruházásokkal csökkent volna a munkanélküliek száma. Ügy látszik azonban, ohgy az amerikai imperializmus az emberek százezreinek életét és a dollárok millióit sem sajnálja világ­uralmi törekvéseinek érdekében, és mindenütt igyekszik be­avatkozni a konfliktusokba, ahol haladó nemzeti felszabadító harc folyik, mert attól retteg, hogy ezután az illető országban létrejöhet a kommunisták, a munkásosztály vezetésével egy szocialista rendszer. Az amerikai imperializmus állandóan készenlétben áll és a már régen elkészített terv vagy tervek szerint cselekszik. Ismeretes szerepe a kóreai háborúban, a guatemalai, dominikai intervencióban, a Kuba elleni agresszió­ban, az 1958-as libanoni partra szállásban a közel-keleti izraeli agresszió idején. Minden esetben a haladó mozgalmak ellen vetette be erőit. A dokumentumok közzététele természetesen óriási felhábo­rodást váltott ki az Amerikai Egyesült Államokban, és a ha­ladó közvélemény egyre erőteljesebben követeli a vietnami háború befejezését, illetve az amerikai csapatok kivonásét az indokínai körzetből. A Fehér Házban a szenátusban 42 ellen 57 delegátus szavazott arra, hogy az USA kilenc hóna­pon belül vonja ki katonai egységeit Vietnamból. Nem lehet tudni, hogy ez Imperialista erőket szolgáló kormány hogyan reagál az ehhez hasonló szavazásokra, azonban egy biztos: az amerikai nép megtudta az igazságot, és az egy év múlva sorra kerülő választások alkalmából hallatja szavát. Igaz, Nixon azzal védekezik, hogy nem ismerte a 34 A jelzésű tervet és Johnson is arra hivatkozhat, hogy ő is már csak elődei nyomdokán haladt tovább. Azonban ez nem változtat a ténye­ken. Az USA legutóbbi öt elnöke félrevezette az amerikai köz­véleményt, és ezért az amerikai népnek nagy árat kellett fizetni. Balia József

Next

/
Thumbnails
Contents