Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-20 / 7. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Kutatóintézeteink munkájából Kát évtizeddel ezelőtt, 1951. január 12-én kezdte meg működését egy ideiglenesen átalakított kastélyban a Piešťany-i Növénytermesztési Kutatóintézet. A megfelelő feltételek hiányában természetesen nem tudták biztosítani az igényes feladatok eredményes megoldását, s ezért a következő években 3,5 millió korona befektetéssel célnak megfelelő épületeket létesítettek. Ezeket az épületeket 1958-ban adták át rendeltetésüknek. Ebben az időszakban a kutatások öt fő témakörre irányultak: a kukoricatermesztés, a genetika és a nemesítés, az agrotchnika, valamint a talaj-ismeret és a gyümölcstermesztés kérdéseire és problémáira. A kutatóintézet jelenleg — beleértve a különböző telepek területét is — mintegy 570 hektár földterülettel rendelkezik. s még nem biztos, hogy siker koronázza a kutató munkáját. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor őszintén szólva, nem várhatunk „egetrengető“ eredményeket egy alig húsz éves kutatóintézettől. Annál jobban meglepett az eredmények azon sokasága, melyről Ing. Jozef Uhliar CSc., az intézet igazgatója nyújtott tájékoztatást. Húsz esztendő alatt 144 tudományos-kutató munkával kapcsolatos feladatot oldottak meg az intézet dolgozói, nem számítva azokat a munkákat, melyeknek megoldása még nincs hivatalosan elismerve. Ezen feladatok nagyobb része — majdnem fele — a gabonafélék, a kukorica, az egyéves és évelő takarmányok, valamint a gyümölcstermesztés általános agrotechnikájára irányult. Az említett és egyéb feladatok tapasztalatait azonnal a termelők rendelkezésére bocsátották. Ezek a tapasztalatok főleg fi 111111 1*111111« шшшр! ш iiiir mi 1971. február 2Ä, v-. Ebben az épületben székeltek a Piesfany-i Növénytermesztési Kutatóintézet dolgozói 1956-tól. , A KEZDET KEZDETÉN sok nehézségbe ütközött az intézet munkája. A gyakori átszervezések gátolták a dolgozók tevékenységét, mivel időnként változott az intézet szakosítása, mindig más-más feladatot kaptak a kutatók, s így egyiket sem tudták sikeresen befejezni. Az intézet felszerelések — műszerek, laboratóriumok, üvegházak, raktározó és egyéb helyiségek — szempontjából is gyenge „lábakon“ állt. Ezt a problémát csak 1970-ben sikerült úgy-ahogy megoldani, mivel ebben az évben készültek el az új manipulációs és raktározó helyiségek, valamint a laboratórium új épülete és az üvegházak is ekkor kerültek átadásra. összehasonlításként hadd említsem meg, hogy 195B-ban az intézetnek csupán 23 dolgozószobája, 17 laboratóriuma, ugyanannyi raktározó és manipulációs helyisége volt, s mindössze 50 m2-t tett ki az üvegházak területe. Ezzel szemben 1970- ben már 44 dolgozószoba, 50 lakoratórium és 38 egyéb helyiség állt a kutatók rendelkezésére. Az üvegházak összterülete 850 négyzetméterre növekedett. Továbbra is megoldatlan maradt a kísérleti szakaszok kérdése, s így akadályokba ütköznek az egyes növényekkel különböző klimatikai feltételek között végzendő kísérletek. Megalakulásakor azt a feladatot kapta az intézet, hogy tudományos-, kutató munkájával járuljon hozzá a Szlovákia növénytermesztésében felmerülő legaktuálisabb problémák megoldásához. 1964-től a kutatások KÉT íiima A TERMELŐK SZOLGÁLATÁBAN főleg az egyéves és évelő takarmánynövények termesztésének problémájára, valamint a gyümölcstermesztés intenzívebbé tételére, és a melegkedvelő kajszi- és őszibarackfajták termesztési feltételeinek vizsgálatára irányultak. A takarmánynövényeknél ebben az időszakban a genetika, a nemesítés, az agrotechnika, a trágyázás, valamint a növényvédelem és a termelés gazdaságosságának kérdéseivel foglalkoztak. NEM VOLT HIÁBAVALÓ A FÄRADOZÄS „Az eredmények nem egyik napról a másikra születnek“, mondta Cifrámé Pavol önálló kutató, aki egyébként a kajszi- és őszibarack fajtanemesítésén dolgozik, amikor az eredmények iránt érdeklődtem. Néha egy kísérlet 5—8, sőt tíz évig is eltart, A felvételen látható új épület 197U-ben készült el. Itt kapott helyet a dolgozószobák és a laboratóriumok egy része. Az előtérben látható üvegházak révén az intézet Uvegházainak területe 850 négyzetméterre növekedett. a vetésforgók kialakításában, a talajművelési munkák szervezésében, a gabonafélék tápanyag-adagjainak és agrotechnikájának meghatározásában, a megfelelő fajták megválasztásában stb. nyújtottak segítséget a mindennapi gyakorlat szakembereinek. Az egyes növényféleségek — főleg a gabonafélék — hozamainak lényeges növeléséhez is nagyban hozzájárultak az említett kutatóintézetben folytatott megfigyelések során szerzett tapasztalatok. A termelők kérésének eleget téve, meghatározták a kukorica jő és kevésbé jó előveteményeit, a termesztés általános agrotechnikáját, valamint azt is, hogy melyik termelési körzetben hogyan kell elvégezni a tarlóhántást. Kidolgozták továbbá az öntözéses gazdálkodás és a vegyszeres gyomirtás tudnivalóit és foglalkoztak az organikus és műtrágyákkal történő tápanyagpótlás kérdéseivel. Terítékre kerültek Szlovákia gyümölcstermesztésének legégetőbb problémái is. Hogy csak egy dolgot említsünk, a múlt évben fejezte be Ing. Molnár József CSc. az almafalisztharmattal kapcsolatos kutatásait, melyeknek eredményét lapunk szakrovatában tolmácsoljuk. Az intézetben néhány új fajtát is kinemesítettek. Ing. Teodor Šínsky CSc. jóvoltából két új fajtát — Nigra, Zora — kaptak a szójatermesztűk. A „Jubilejný“ mezei borsót Inž. Andrej Dobiáš CSc. nemesítette ki, a „Slovenská B“ réti here kinemesítése Bartoš Alexander, a I,ófogú kukorica kinemesílése pedig prom. bioi. Michal Pastorek CSc. nevéhez fűződik. A JÓ TANÁCS ARANYAT ÉR A kutatóintézet dolgozói nemcsak kísérleteznek, hanem a sokéves fáradságos munka tapasztalatait igyekeznek átadni a termelőknek is, hogy ezáltal eredményesebbé tegyék mezőgazdászaink munkáját. Előadásokat tartanak, részt vesznek a dolgozók téli iskolázásain, meglátogatják az üzemeket, figyelemmel kísérik munkájukat, s ahol kell, tanácsot adnak. A gyakorlat szakembereivel kölcsönösen kicserélik tapasztalataikat, meghallgatják igényeiket, s aztán a követelményeknek megfelelően irányítják további munkájukat. A kutatók nem idegenkednek a „tollforgatástól“ sem. Tapasztalataikat, kutatásaik eredményeit és az esetleges tanácsokat a szaksajtón keresztül is igyekeznek eljuttatni az illetékesekhez. Szorgos munka folyik a jól felszerelt laboratóriumokban is. OLGA SEDLAJCIKOVÄ laboránsáé a növények fehérjetartalmának meghatározásán fáradozik. A szerző felvételei „A KITŰNŐ MUNKÁÉRT“ Az intézet és dolgozóinak fáradságos munkáját értékeli szocialista társadalmunk is. Több kutató részesült személyes elismerésben, míg az intézetben előállított termékek több kiállításon értek el előkelő helyezést. Majd 1981-ben és 1984-ben az intézet „A kitűnő munkáért“ állami kitüntetésben részesült. A dolgozók örülnek a megbecsülésnek, de minden kitüntetésnél többet ér számukra a termelőktől eredő dicséret, elismerés és köszönet. Szinte új erőt, új akaratot tud önteni az emberekbe néhány elismerő szó, vagy ha egy meglátogatott mezőgazdasági üzem vezetői azzal kezdik a beszél^ getést, hogy bevált az intézet tanácsa alapján történő termelés, javultak a gazdasági eredmények. PILLANTÁS A JÖVŐBE Most, amikor két évtized szorgalmas munkájának eredményeit latolgatjuk, akaratlanul is felvetődik bennünk a kérdés: Vájjon milyen tervekkel indulnak az új évben, s mit várhatunk a következő évtizedben az intézet dolgozóitól? Erre a kérdésre az intézet igazgatója, Ing. Jozef Uhliar CSc. adta meg a választ, akinek 1962 óta nehezednek vállára az igazgatói tisztséggel járó gondok. — Ha röviden akarnám magam kifejezni, akkor azt mondanám, hogy a növénytermesztés, s általában a mezőgazdasági termelés fejlesztésének ügyét kívánjuk szolgálni továbbra is. Elsősorban a takarmányféleségek termesztésének kérdéseivel foglalkozunk, továbbá szeretnénk megtalálni az intenzív növénytermesztés agrotechnikai műveleteinek egyszerűbbé tételéhez vezető utat, s annak lehetőségeit. Ezen a szakaszon elsősorban a gabonafélék agrotechnikáját szeretnénk pontosan kidolgozni. A gyümölcstermesztés szakaszán nagy figyelmet szentelünk a fajtanemesítésupk — szeretnénk olyan fajtákat adni termelőinknek, amelyek až adott termelési feltételeknek legjobban megfelelnek, de amellett ellenállóak a betegségekkel szemben és bő termést biztosítanak. Az ötödik ötéves terv ideje alatt az intézet dolgozóinak 85 tudományos-kutatói feladatot kell megoldaniuk. — Kutatóink munkáját nagyban megkönnyítené és sokkal eredményesebbé tenné a többi kutató intézetekkel való együttműködés, sőt a KGST tagállamainak kutatóival fenntartott kapcsolatainkat is szeretnénk szorosabbra fűzni. Munkánk eredményesebbé tétele érdekében ápolni kívánjuk a termelőkkel fenntartott összeköttetéseinket, s továbbra is segítségükre sietünk minden probléma megoldásában. KÄDEK GÁBOR Télen sem tétlenkednek A Sala i (Vágsellye) Nagykiterjedésű Öntözőrendszer segítségével 1970- ben összesen 12 ezer 807 hektáron folytattak öntözéses gazdálkodást, és több mint hatmillió köbméter vizet használtak fel az év folyamán. Az öntözésnél a PUK-2 és a PZ jelzésű szórófejedet használják. A sorrendes öntözési formát alkalmazzák, ami annyit jelent, hogy a szükséges vízmennyiség kipermetezése után a szárnyvezetékeket és a szórófejeket áthelyezik az öntözetlen területekre. Az érdekesség szempontjából hadd említsem meg, hogy az öntözött terület túlnyomó részét a takarmánynövények és a rétek képezik, de öntözik a gabonaféléket, a cukorrépát, az egyéb kapásnövényeket és a zöldségféléket is. A múlt évben összesen 13 gazdaság öntözéses gazdálkodását támogatták. Az adott lehetőségeket a tešedíkovói szövetkezet használta ki a legjobban, ahol összesen 4 ezer 120 hektáron folytattak öntözéses gazdálkodást. Az öntözőrendszer dolgozói a téli hónapokban sem tétlenkednek, hiszen tudatában vannak annak, hogy a nyáron tapasztalt üzemeltetési hibák kijavítása, a hajtómotorok és az automatikus berendezés karbantartása egyik fontos feltétele a gazdaságos és zavartalan üzemeltetésnek. Az előzetes számítások szerint március közepére elkészülnek a javításokkal és teljes mértékben felkészülnek a következő idényre. Szarka Árpád Eredmények mérlegen A takarmánytermesztésben egyre fontosabb szerep jut a silókukoricának. Mezőgazdasági üzemeink mind nagyobb figyelmet szentelnek ezen növény vetésterülete növelésének. Ez érthető is, hiszen termesztése több előnnyel jár: amellett, hogy a silókukorica termesztésénél megfelelően ki lehet használni a komplex gépesítés nyújtotta előnyöket, számításba kell venni azt is, hogy ez a növény kitűnő takarmányt nyújt gazdasági állataink számára és lehetővé teszi a hatékonyabb monodiétás takarmányozási technológia bevezetését a szarvasmarhatenyésztésben. Ha az 1970-es év eredményeit akarjuk röviden összegezni, akkor el kell mondanunk, hogy a viszonylag kedvezőtlen feltételek ellenére is sok mezőgazdasági üzemben 500 mázsánál több zöld anyagot takarítottak be egy hektárról silókukoricából. A leggazdagabb termést a „tisztán“, vagyis a nem keverékként vetett silókukorica adta. Pozitiven kell értékelni azt a tényt, hogy termelőink a menynyiségi mutatók javítása mellett nem feledkeztek meg a minőség fokozásáról sem. A silókukorica termesztésének sikerességét természetesen nem lehet elbírálni csupán az egy hektárról betakarított zöldtömeg mennyisége.alapján, mivel itt fontos szerepet játszik az is, hogy ezen termék-mennyiség mennyi szárazanyagot biztosított. A termék szárazanyag-tartalma a különböző érettségi állapotban elvégzett betakarítástól függően változott. Minden üzem abban az érettségi állapotban végezte el a betakarítást, amikor a takarmány a legmegfelelőbbnek mutatkozott az alkalmazott takarmányozási technológia szempontjából. Az eddigieknél jobb eredmények elérését nagyban elősegítették a gépek is. Sajnos egyelőre kevés van belőlük. Javulás mutatható ki a tápanyagpótlás és a vegyszeres növényápolás szakaszán is. Az elért eredmények szépek, de nem szabad félúton megállni. További lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a szükséges takarmány-mennyiséget a lehető leggazdaságosabban és a legkisebb ráfordítás mellett termelhessük üzemeinkben. A „Pôda és úroda“ nyomán feldolgozta: -bor-
