Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-20 / 7. szám
1971. február 20. .SZABAD FÖLDMŰVES 5 A föcstej hatása az újszülött állal egészségére Röviddel a borjazás előtt és néhány napig utána a tőgy váladéka lényegesen különbözik a normális tejtől. Ez az ún. föcstej, amely ragadós, sárga vagy barna, esetleg vörösesbarna folyadék, sős Izö és a forralásnál összefut. Kémiai összetétele is más, mint a normális tejé, amint az alábbi táblázat is mutatja: n. A fő tápanyagok százalékszerű összehasonlítása H > M t 2; 21 <u Ei tо x 3 CJ ÖT H Normális tehéntej 88,0 3,30 3,2 4,6 Föcstej: Közvetlenül az ellés után 66,4 23,14 6,5 2,13 24 óra múlva 84,4 7,11 3,6 4,24 48 óra múlva 86,3 5,40 3,7 4,51 5 nap múlva 86,8 3,90 3,5 4,89 Amint e számokból kitűnik, a föcstej 3—6 nap múlva összetételében is fokozatosan normális tejjé alakul. A táblázatban kimutatott tápanyagokon kívül a föcstej még igen gazdag ásványi anyagokban, vitaminokban, nyomelemekben és ellenanyagokat tartalmaz olyan kórokozók ellen, amelyekkel az anyaszervezet az élet folyamán érintkezik. E lap hasábjain is többször említést nyert, hogy az állati szervezet, amelybe fertőző anyag (baktériumok, vírusok, véglények, gombák) került, úgy védekezik, hogy ún. „ellenanyagokat“ termel, amelyek Ismételt fertőzés esetén megvédik e betegséggel szemben. Ez a védettségi állapot az „immunitás“. A föcstej magasfokú ellenanyagtartalma kb. 3 hét tartamára védi az újszülött, még kevésbé ellenállóképes állatot oly megbetegedések ellen, amelyek az állatállományban már előfordultak. Ennek különös Jelentősége van az ún. .„borjúbetegségek“ szempontjából. Ezért fontos, hogy a borjút világrajövetele után minél előbb itassuk meg föcstejjel és pedig lehetőleg már élete első órájában, majd az első napon még négy-ötször, mert így jut nagy mennyiségű tápanyaghoz és ellenanyagokhoz. A föcstej magnéziumsótartalma hashajtó hatású, ami biztosítja a magzati korból származó sűrű, ún. „bélszurok“ kiürítését. Ha a borjú nem szopik, hanem — amint ez most már általános — itatjuk, akkor ügyeljünk kell arra, hogy a föcstej hőmérséklete 35 °C legyen. Az állatot megakadályozzuk abban, hogy mohón igyon, mert így biztosítsuk az emésztés rendes lefolyását. Itatás esetén a használt edényeket és gumicsecset használat után alaposan meg kell tisztítani és fertőtleníteni (% százalékos chloraminoldattal). Az ellés utáni első itatáskor a borjú — nagysága szerint — %—2 liter föcstejet fogyaszt, és az első nap folyamán összesen 5—7 litert kap. A következő napokon ezt a mennyiséget fokozatosan növeljük, úgyhogy az első 5 nap alatt a borjú 30—45 liter föcstejet vesz fel. Az ilyen itatás biztosítja, hogy a borjú átlagos napi súlygyarapodása 0,45—1,2 kg legyen. A 6—8-ik naptól kezdve aztán már csak négyszer és a 15—16. nap után háromszor naponta itatjuk a borjakat tejjel. Ilyenkor természetesen a tej már nem föcstej jellegű, hanem teljesen normális. A föcstej a legtökéletesebben biztosítja az újszülött állat fejlődéséhez és erősbödéséhez a kívánt tápanyagszükségletet. Ahhoz, hogy ez így legyen, természetesen szükséges, hogy az anyaállat már a vemhesség alatt megkapja a kellő tápanyagokat, ásványi sókat és vitaminokat. Igen fontos a A vitamin jelenléte a takarmányban, mert nélküle az anyaállat nem tud elegendő ellenanyagot termelni és a föcstejben kiválasztani. Fontos tudnivaló, hogy az ellés után óráról órára csökken az ellenanyagok kiválasztása a tőgyben, de csökken a borjú azon képessége is, hogy az ellenanyagokat a bélből felszívja a vérkeringésbe. Ezért kell hangsúlyoznunk, hogy az ellés után minél hamarább lehetővé kell tenni, hogy a borjú az első föcstejadaghoz jusson. Csak így nyerhetnek a fiatal állatok életük első legérzékenyebb időszakában ellenállóképességet a gyakori fertőző borjúbetegségekkel szemben. Emellett természetesen nem szabad elhanyagolni ez állathigiénia többi követelményét sem (tisztaság, megfelelő istállóhőmérséklet, huzat elkerülése stb.j. Dr. Florian Endre # Irányítsuk az üszők felnevelését A kísérletek azt igazolják, hogy a francia vöröstarka üszőket 12 hónapos korig intenzíven, ezt követően kissé extenzíven célszerű tartani (260— 500 g súlygyarapodás naponta). A takarmányértékesülés így gazdaságosabb és a termelés sem vallja kárát. (Rév. Elev.) # A dán sertéstenyésztés A dán ivadékvizsgáló állomáson az elitállományok takarmányértékesítését 1: 2,9-ben jelölték meg, a vágási életkor 175 nap. Szervezetükben az elitállományok legalább 15 anyából állnak, ezt 30—50 kocára szeretnék növelni. A tesztelés alapelvei 1907 óta lényegesen nem változtak, jelenleg az átlagos szalonnavastagság 2,34 cm, az átlagos baconhossz 96 cm. A meglátogatott bemutató üzemben az ellési átlag 8—12 volt, a felnevelési átlag 7—8 közötti. Rossz vélemény alakult ki a pietrain fajtáról, mert karajmetszete kicsinek bizonyult. A legsúlyosabb minőségi problémájuk a vizenyős hús, ebben főleg stresszhatásokat vélnek felfedezni. (Pig. Fmg.) • Újszülött borjú mesterséges lélegeztetése Az újszerű kézi, dugattyús szivattyú elvén működő eszköz az újszülött borjút a légzés zavarain segíti át. A megfelelően szájára illeszthető szivattyúval levegőt nyomnak a borjú tüdéjébe, utána leveszik a szájáról és a kilégzést a borjú mellén alkalmazott enyhe nyomással könnyítik meg, amíg a normális légzési ritmus bekövekezik. (Feld, Wald) Borjazás után az újszülött állat még magatehetetlen, fehát minél előbb töröljük szárazra. Fialás előtt adjunk lehetőséget az anyakocának a mozgásra, ha másutt nem, hát a szabad kifutóban. Szarvasmarha-tenyésztésünk fejlesztésének koncepciója VI. A borjú-és növendékmarha-nevelés feladatai Feltételezzük, hogy 1980-ig valamennyi borjú borjúneveidében lesz felnevelve. Ezek a szakosításnak és a mezőgazdasági vállalat nagyságának megfelelően különböző terjedelműek lesznek. Technológiai vonatkozásban majd a csoportos tartás érvényesül, kifutókkal, a továbbtenyésztésre szánt borjak számára. A borjúnevelés különböző célkitűzéseinek és feladatainak megfelelően a takarmányozásban a következő takarmányozási típusokat fogjuk megkülönböztetni: 1. Hagyományos nevelési mód, a nyerstej nagyobb részarányával. Ez a nevelési mód a tenyészbikák nevelésénél érvényesül, ami a született borjak kb. 1 százalékánál jön számításba. A borjakat itt 60—70 napos korig nyerstejjel etetjük, napi 6 literes mennyiségben, 90 napos korig pedig fölözött tejjel. A borjak 15 napos kortól 90 napos korig tetszés szerinti mennyiségben kapnak abraktakarmányt és szénát (lucerna, lóhere, vagy herefüves keverék szénáját), ami darabonként naponta maximálisan 1 kg abraktakarmányt és 1,5 kg szénát képezhet. 90 napos kortól 180 napos korig az abraktakarmányt és a szénát adagoljuk. A borjúk nedvdús takarmányokat 60 napos koruktól kapnak. 2. Nyerstejjel és fölözött tejjel történő borjúnevelés. Ezt a módszert 1975-ig a borjak 25 %-ánál, ez után 1985-ig 10 %-nál fogjuk alkalmazni. A borjakat nyerstejjel itt 50 napos korukig etetjük, napi 6 literes maximális mennyiségben. 20 napos koruktól a nyerstejet fokozatosan fölözött tejjel pótoljuk és a tejjel való takarmányozást 70 napos korban teljesen befejezzük. Az abraktakarmányok, a szálas- és a nedvdús takarmányok adagolása ugyanolyan mint az előző esetben. 3. Borjúnevelés egalizált és fölözött tejjel. (1975-ig a borjak 50 %-nál, — 1985-ig a borjak 15 %-nál). A borjúk 10 napos korukig nyerstejet és föcstejet kapnak, naponta hat literes mennyiségben. Tíz napos koruktól 50 napos korukig egalizált tejet kapnak, ezután 90 napos korukig fölözött tejet. A további takarmányok adagolása az előbbiektől nem különbözik. 4. Borjúnevelés szárított tejpótló anyagokkal. (1975-ig a borjak 20 %-nál, ezután 1985-ig 45 %-nál.) A borjúkat ennél az etetési módnál 10 napos korig nyerstejen és föcstejen tartjuk, napi 6 literes mennyiségben. 10 napos kortól 90 napos korig a borjúk folyékony állapotban szárított tejpótló anyagokat kapnak. Egy borjú felneveléséhez 40—45 kg szárított tejpótlóval számolunk. A további takarmányok fogyasztása megegyezik az előbbiekkel. 5. Borjúnevelés szárított tejpótló anyagokkal, korábbi elválasztás mellett. (1975-ig a borjak 5 %-nál, — 1985-ig a borjak 30 %-nál lesz bevezetve.) A borjúkat 10 napos korig föcstejen és nyerstejen tartjuk. 10 napos koruktól 40 napos korukig folyékony állapotban kapnak szárított tejpótló anyagokat. 40 napos korukban elválasztjuk őket az itatásos takarmányozástól és speciális száraz keveréket kapnak. A további takarmányok adagolása ugyanaz, mint a többi esetben. A 2., 3., 4. és 5. pontban ismertetett takarmányozási módokat úgy is módosíthatjuk, hogy széna és nedvdús takarmányok helyett félszénát, szenázst fogunk adagolni. A borjúnevelésben kétféle takarmánykeverék alkalmazásával számolunk. A TK I. keveréket 90 napos korig alkalmazzuk, ez 45,6 % árpát, 25 % zabot, 20 % búzakorpát, 7 % burgonya-pelyhet, 2 % MKP III ásványi kiegészítőt és 1 % takarmánysót tartalmaz. 90 napos kortól 180 napos korig a TK II. keveréket etetjük, — ez 16,5 földimogyoró-pogácsát, 20 % árpát, 25 % zabot, 11 % búzalisztet, 9 % búzakorpát, 8 % borsót, 7 % lucernalisztet, 2 % MKP és 1 % VAD kiegészítőt és 0,5 % sót tartalmaz. A növendékmarha takarmányozásában a következő kategóriákat különböztetjük meg: Növendékbikák 6 hónapos kortól 15 hónapos korig. Ebbe a kategóriába tartoznak a tenyésztési célokra nevelt bikák. Kívánatos, hogy a növendékbikák súlygyarapodása az egész időszak alatt elérje a 800—1000 grammot naponta. Ezt a súlygyarapodást maximális mozgási lehetőség biztosítása mellett kell elérni. Nyári időszakban legeltetni is kell a bikákat. Üszőborjak takarmányozása 6— 12 hónapos korban. A 6—12 hónapos üszőborjak takarmányalapját főleg szálastakarmányok képezik. A burgonyatermesztő körzetben legeltetéses neveléssel számolunk, máshol legalább lehetővé tesszük a legeltetést. A koncentrált takarmányok mennyiségét fokozatosan csökkentjük, ez a csak a takarmányadagból hiányzó tápanyagok kiegészítését szolgálja. A keverékek ajánlott összetétele ebben az időszakban: 35 % zabdara, 45 % árpadara, 16 % olajpogácsa, 3 % ásványi kiegészítő, 1 % konyhasó. Üszőborjak takarmányozása 13— 25 hónapos korban. E csoport takarmányozásában is érvényesek az előbb ismertetett alapelvek. Nyári időszakban a hegyvidéki és a burgonyatermelő körzetekben a legeltetéses nevelés lesz elterjedve, a többi körzetben a legeltetés csak kiegészítő jellegű marad. Az alaptakarmányokat a legeltetésen kívüli időszakban a széna, a félszéna és a siló képezik. Ha e takarmányoknak jó a tápértékük, kiegészítő abraktakarmányokra általában nincsen szükség. A hasas üszőkből a hetedik hónap után külön csoportot alakítsunk. Ezek az üszők már egyeHi gondozást kívánnak, s a 26—29 hónapos korban különböző kiegészítő abraktakarmányok etetése indokolt az állatok erőnlétének és a takarmányadagok tápértékének megfelelően. A genetikailag nagyon értékes üszőknél a csoportos tartás helyett a kifutóval és legeltetéssel kombinált kötött tartás ajánlatos. A növendékmarha nevelésénél a jövőben jobban ki kell szélesíteni la hegyvidéki és a déli répa- és kukoricatermelő körzetek üzemeinek kooperációs együttműködését a hegyvidéki körzetek adottságainak jobb kihasználása céljából. A déli körzetekben, ahol kisebbek a legeltetési lehetőségek, legalább a 6—12 hónapos korcsoport számára kell biztosítani az istállóban való takarmányozással kombinált legeltetést. A burgonyatermelő körzetben a legeltetést végezhetjük egyrészt telepközeli intenzív legelőkön, másrészt pedig távoleső legelőkön, ideiglenes szállások létesítésével. A hegyvidéki körzetekben elegendő legelő áll rendelkezésünkre, a legeltetéses nevelés ebben a körzetben az alacsony termelékenységű területek leghatékonyabb kihasználási módját képezheti. Ami a növéndékállatok elhelyezési módját illeti, az a termelési körzettől, a mezőgazdasági üzem szakosításának fokától, a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti kapcsolatok alakulásától és egyéb üzemi tényezőktől függ. A szakosított nagyüzemekben az egyes korcsoportoknál a következő elhelyezési módok kombinációja jöhet számításba: 1. Szabad, box-rendszerű alommentes istállózás matracokon és rostélyokon, adagolt takarmányozással. 2. Mélyalmos szabadistállózás adagolt takarmányozással. 3. Kötött istállózás almozással, vagy almozás nélkül, teljesen gépesített istállókban. A hasas üszőket a .7. hónaptól kezdődően okvetlenül kötött istállózásban tartsuk, hogy a közelgő laktációra jól felkészülhessenek. Következik: A szarvasmarhahizlalás
