Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-13 / 6. szám
A HALAK NAPSZAKOS VÁNDORLÁSA Demisov L. J. érzékeny echtigráf műszerrel és próbahalászatukkal ellenőrizte a víztárulúkban élő halak napszakos mozgását. Többek közt megállapította, hogy bár a táplálkozásnak is nagy szerepe van a függőleges fel- és leászásban, a legnagyobb jelentőseget azonban a fény játssza. Az erős sugárzás elől a halak lehúzódnak a mélyebb, árnyékol tabb helyekre. (Rübnoe hozjajsztvo, Moszkva) HASZNOSÍTOTT SZENNYVIZEK „A haltenyésztésben hasznosítják az ipari szennyvizeket. A haltenyésztés a fehérjetartalmú táplálékok egyik — mind nagyobb jelentőségű — forrása, amely komoly segítséget nyújthat a vizek elszennyeződése ellen folytatott küzdelemben. Lengyel tudósok azzal kísérleteznek, hogy szerves vegyiiletekben gazdag (nem mérgezett) ipari szennyvizekből haltenyésztésben hasznosítható trágyát nyerjenek. Mint a krakkói cukorgyár szennyvizével végzett kísérletek bizonyítják, a pontytenyésztő halgazdaságok tavaiban ilyen eredetű trágyával való kezelés nyomán ötszörösére emelkedett a halhozam. Hasonló kísérleteket végeztek keményítőgyárak és baromfitelepek szennyvízcsatornáinak tartalmával. A kivonatból planktontenyészetet nyertek, amely emeli a halastavak hozamát.“ A VESZÉLYES INGOLA Az észak-amerikai nagy tavak halai nagy halipar alapját szolgáltatják. A tengeri ingula egy újabb hajózó csatorna révén bejutva, a halállományt annyira károsította, hogy a halászat és az ezen alapuló konzervipar majdnem teljesen megszűnt. A kutatás a kérdés megoldását tűzte ki célul. Mintegy 4ßß0 készítményt próbáltak ki, s ebből 4U adott eredményt. 1982-ben sikerült a tengeri ingola lárváinak nagyarányú megsemmisítése, de a kutatás tovább folyik. Külön kutatóintézet (a Hurün-tó partján) foglalkozik ezzel az egy problémával. (Österreichs Fischerei) Amikor harmatos nyári hajnalon, vagy ködös őszi reggelen már kissé őszülő halántékkal kiballagok a folyóhoz, egy kis pihenést, szórakozást keresve, elnézem a parton üldögélő, vagy ide-oda járkáló fiatal nemzedéket, akik közül többen korszerű laminát nyelekkel és peremfutó orsóval felszerelve keresik szórakozásukat, szerencséjüket. Olykor eszembe jut az a lassan ködbevesző kor, amikor mi, gyerekfejjel ugyan, de nem ilyen drága felszereléssel próbáltunk szerencsét, s talán nem is anyagira szórakozásból, hanem inkább szükségből horgásztunk. Ha nem is kapitális, de megjárja. (A szerző felvétele) Abban az időben laminát helyett fűzfanyél, damil zsinór helyett pedig vászoncérna járta s horogként gyakran egy-egy meghajlított gombostű is megtette. A háztetőről elcsent száraz békabuzogányból pompás úszókat készítettünk. Üzemileg gyártott felszerelésre nem nagyon telt, ezért inkább elviseltük azt a kis csetepatét, amit akkor csaptak a felnőttek, ha észrevették a háztető kopasztását. A zsineget összefonással erősítettük, szántó eset közül választottam ki néhányat kis csokorba kötve szórakozásul, a fiataloknak pedig tanulságul. Szokásom szerint kora reggel elindultunk barátaimmal az egyik tóra halászni, amilyen akkoriban a falu környékén szép számmal akadt. Hallottuk, hogy felnőttek is járnak oda halászni, így hát mi is oda igyekeztünk. Valóban lehetett is ott fogni különböző fajú és nagyságú halat. Már jól bent jártunk a nyárban, kellemes mert nem egyszer megtörtént, hogy a megakasztott hal istenhozzádot mondott, mert vagy a cérna, vagy a horognak használt gombostű nem bírta a terhet. Ha valódi horoghoz jutottunk, arra úgy vigyáztunk, mint a szemünk világára. A negyvenes évek elején történt halászélményekre emléke zem. Apáink valahol a háború viharában hányódtak, mi pedig itthon anyáinkkal nem a legjobb körülmények között éldegéltünk. E gondferhes időkben gyakran elhatároztuk, hogy szerzünk valami kis változatosságot a konyhára. így azután összetákoltuk a körülményekhez mérten „speciális“ felszerelésünket, és elindultunk szerencsét próbálni. Hát ami igaz az igaz. Nagy kárt akkortájt nem tettünk a halak nemzetségében, de fogásunk gyakrabban volt mint ma. Nem az óriási harcsák, vagy más kapitális halak, de a tenyérnyi kárászok s a kisebb-nagyobb keszegek jóvoltából. így azután úgyszólván kellemeset a hasznossal összekötve szórakoztunk, míg fejünk felett zúgtak a nehézbombázók. A soksok megtörtént vidám és boszmeleg volt, azért, no meg hogy a ruháinkat is kíméltük, levetkőztünk és horgásztunk. Azon a helyen nagyon jól kapott a keszeg. Egyszer csak az úszó minden teketória nélkül gyors iramban megindult a vízinövények közé. Több se kellett nekem, akasztottam és kirántottam a zsákmányt. Amikor a fejem felett volt a hal, a cérna elszakadt, de szerencsémre a lendülettől a hal a partra esett. Mit tehettem mást, meztelen mellel rávágódtam a jókora sügérre, amely természetesen jól megszurkálta a mellemet. Kissé sajgott, de az öröm nagyobb volt, mint a fájdalom, hiszen akkora sügért még közülünk senki se fogott. A másik eset szintén itt történt. Megjegyzem, abban az időben nem volt haltartó szakunk, így a kifogott halakat átmenetileg egy kivályt gödörbe helyeztük, hogy majd amikor hazamegyünk elnyelje őket az öreg félbevágott zsák torka. Nia és mi történt? Jöttek a kárászok mint a parancsolat, én meg a hátam mögött elkészített gödörbe dobáltam egyiket a másik után. Már vagy tizenöt-húsz darabot dobtam hátra s csodák csodája, csak alig néhány volt a gödörben. Mások gyanúsítása csúnya dolog, de hiába, én is a társamat kezdtem gyanúsítani, hogy észrevétlenül elcseni halaimat. Tagadta. Egyik szemem az úszón volt, a másik meg a gödörben levő halakon. Nemsokára megoldódott a rejtély. Egy, de lehet, hogy több jókora hódpatkány tizedelte meg kifogott halaimat. A gödörből úgy iútszik, kényelmesebb volt elhordani, neki a halakat, mint a vízben megfogni őket. Más alkalommal a töltés alatt halásztam. Fölöttem sűrű bozóttal benőtt part volt, így a halat partra rántani veszélyes volt, mert a horog belegabajodott a bozótba, ami legtöbbször azzal végződött, hogy össze-vissza szakadozott a cérna, s azt nagyon sajnáltuk. így hát a halacskákat magamhoz rántva, mellre szorítva szedtem le a horogról. Fogtuk is a kárászokat, egyiket a másik után. Egyszeresek uramfia, amint kirántom a vízből a horgot, látom ám, hogy nem hal, hanem valami gyík alakú, négylábú, piroshasú valami repül pucér mellem felé. Nyomtam volna vissza, de már késő volt, hozzám csapódott. Ezt aztán nem kaptam el, mint a halakat. Azonnal fogtam magam, s eltűntem arról a helyről, mintha nílusi krokodil akadt volna előtte a horgomra. Ilyen és hasonló eset számtalan előfordult, de ez nem vette el kedvünket a halászattól. Ezekre az időkre emlékezem ma is, amikor fiatal fiúkat látok a vízparton, horgászbottal a kezükben. Nekik már sokkal jobb a horgász felszerelésük mint nekünk volt, az életük is gondtalanabb. Számukra csupán időtöltés és szórakozás az, ami abban az időben nekünk megélhetést is jelentett. Adamcsík Ferenc, Vágsellye (Sala nadVáhom) I KISALLATTENVESZTES HALAKAT A Szabad Földműves szakmelléklete ' VADAKAT es Jól felkészültünk a csirkenevelésre? Már rég elmúlt az az idő, amikor a háziasszony feszülten várta a tyúk kotlását és intézkedett, hogy a legkorábban neki legyen naposcsibéje. Napjainkban a kistenyésztő az ilyen gundüktúl mentesül, hiszen amennyiben nem vásárol naposcsibét, úgy módjában áll kisebb villanykeltetot alkalmaznia, esetleg társas alapon is. Az évszakoktól függetlenül, bármikor módjában áll tojást helyezni a keltetőbe. A korai keltetés természetesen bizonyos igényeket támaszt a nevelóhelyiséggel szemben. Erre olyan helyiséget válaszszunk, amelyben van villanyvezeték, mert a fűtést legcélravezetőbb villanyárammal működő műanyával, esetleg infralámpával megoldani. Eredményes nevelés csakis megfelelő hőmérsékleten lehetséges. Nem elég a helyiség fűtése és 20—22 °C hőmérséklet fenntartása. A naposcsibék életük első 8—10 napján legalább 30—32 °C hőmérsékletet igényelnek. A sikeres nevelés további feltétele a világos, délkeletre tájolt, száraz helyiség. Lehetőleg kettős ajtót alkalmazzunk, nehogy az ajtó alatt hideg levegő húzzon a helyiségbe. A naposcsibéket mindenképpen oly módon kerítsük el, hogy ne tartózkodhassanak az ajtó közelében, ami számukra káros lehet. A neveiőhelyiséget aszerint rendezzük be, hogy mennyi csibét kívánunk felnevelni. Egy négyzetméterre legfeljebb húsz naposcsibe jusson. Háztáji kö rülmények között, főként falun, erre a célra jól kihasználható a nyárikonyhák területe is. Ezek ilyenkor még kihasználatlanok és kályhával vagy villanyárammal fűthetők. A műanya nagyságát illetőleg az infralámpa fényerősségét aszerint válasszuk meg, hogy milyen csibemennyiség felnevelésével számolunk. A 60 cm peremátmérőjű műanya alá hozzávetőleg 100 naposcsibe fér. А 250 Wattos infralámpa alatt a szükséges 30 °C körüli hőmérsékletet megközelítően 100, sőt ennél is több csibe találja meg. A helyiség levegőjének páratartalma szabály szerint nem lépheti át az 50 %-ot. A hőmérsékletet 2—3 hét elteltével 28—30 °C-ra csökkentjük, s ennek leszállítását a következő hetekben fokozatosan folytatjuk. Az infralámpa használatával kapcsolatos gyakorlati tapasztalataim igen kielégítőek. Kezelése egyszerű, a kívánt helyre könnyen felszerelhető. Igaz, egyes szakemberek fenntartással veszik, állítólag a csirkék látására károsan hat. Ez persze csak az esetben lenne így, ha a csibéket teljes 24 órán át az infralámpa alatt hagynánk. Én úgy intéztem a dolgot, hogy mindig v.olt kéznél a helyiségben egy pihentető láda. Ha ez alá helyezzük napközben 2—3- szor egy-egy órára a csibéket, és ezeket egész éjjel itt tartjuk, úgy az infralámpa közvetlen fényhatása nem érvényesülhet. A pihentető láda méretei a csibemennyiségtől függenek, mivel az állatok nem lehetnek egymás hegyén-hátán. Ne feledkezzünk meg a nevelöhelyiség padlójának hőszigeteléséről sem, főleg a csibék részére bekerített helyen. Jól bevált erre az olyan papírréteg, amelyet tiszta homokréteggel födünk, és szalmaszecskával szórunk meg. Azért előnyös a papír alkalmazása, mivel ezt a bepiszkolt alommal együtt naponta eltávolíthatjuk, kicserélhetjük. Szükségtelen különösebben hangsúlyozni, hogy a naposcsibék nevelése során a környezet tisztasága elsőrendű fontosságú, mivel ellenkező esetben a még gyenge szervezetre fokozott hatással van a ragályos és egyéb betegségek csírája. A vizet úgy bocsátjuk a csibék rendelkezésére, hogy azt Függeszthető „BIOS-KE 590 jelzésű, villany fűtésű műanya, 560 naposcsibe részére. Gyártja QPK, Dohruška. (Kucsera Szilárd felvétele) 3. SZÁM 1971. FEBRUÁR 13. • A TARTALOMBÓL 4- Jól felkészültünk a csirkenevelésre?-4 Intenzív pecsenyepulyka hizlalás 4- A csekély libakelési százalék okai 4- Jó fészket a galamboknak!-4 A madarak légcsoférgessége 4~ Legdíszesebb téli madárvendégeink © Mit parancsol a vadászerkölcs? © A vad téli etetése © Látóhatár © Oroszlán a termálfürdőben A Halásztarisznya (II.) A Egy s más a növényevő halakról A Külföldi vizeken A Visszaemlékezés ne piszkolhassák be. Hasonlóképpen a takarmányt is, a már jól ismert, ráccsal ellátott etetővályúból adagoljuk, nehogy az állatok kikaparják. A kelés utáni napokban alacsony szélű etetőt és itatót alkalmazzunk, amelyet később rendes nagyságúra cseréljünk ki. Tapasztalatok szerint kezdetben 30—40 csirke részére egy méternyi etetővályúval számoljunk. Újabban a naposcsibéket általában a részükre készülő csibetáppal etetjük. Háztáji tenyészetekben az első napokban finom kukoricadarát etetnek, amelyet a keverék csibetáp követ. Az utóbbi a gyors fejlődéshez szükséges anyagokat tartalmazza. Tanácsos a csibetápot idejében, akár a szabad piacon is beszerezni. A korai keltetés igen előnyös. A februári kelésű csibék március végéig kellő módon kitollasodnak és kifutóba engedhetők, ahol fogyaszthatják a zsenge füvet és egészséges, napfényes környezetben mozoghatnak, fejlődhetnek. Meg kell említenünk, hogy a csibéknek zöldtakarmányt, esetleg reszelt sárgarépát a kelés utáni második héttől kezdődően adagolunk, akkor is, ha azok teljesértékü csibetápot kapnak. Amennyiben a házilag felnevelt csibékből szándékozunk feltölteni a tenyészállományt, úgy 30 jércére 70—80 csirke felnevelésével kell számolnunk, ami persze a szülőpárok tenyészértékétől is függ. A csibék törzskönyvi lábkarikáit 10—12 hetes korban helyezzük a lábra. Az eredményes csibenevelés tehát a nevelőhelyiség hőfokától, a helyes takarmányozástól, a tisztaságtól, a jó gondoskodástól függ. Minderre idejében fel kell készülni. MAAR ISTVÁN, az SZKSZ KB tagja, a tenyésztői szakosztály vezetője.
