Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-13 / 6. szám
Az utóbbi években a fogyasztók egyre inkább a fehérjékben gazdag, zsírban szegény húsféléket keresik, s így a pulyka iránti érdeklődés is fokozódott. A kutatók az igényeknek megfelelően kiváló húsformájú — az élősúly 25 százaléka színtiszta mellhús — jó takarmányértékesítő és fehér tollú pulykafajtákat és hibrideket állítottak elő. Az állatok viszonylag korán, 12 hetes kortól kezdve vágásra érettek és hizlalásuk 16 hetes korukig gazdaságos. A pulykaexport fokozása céljából nálunk is szükséges áttérni a hibridek tartására, illetve azok 4 kg-os élősúlyig történő intenzív hizlalására. A NEVELÖHELYISÉG Legalkalmasabbak az optimális környezet fenntartását lehetővé tevő, ablak nélküli istállók. Ablakos épületeknél az ablakokat fessük be pirosra: ezáltal nemcsak a kannibalizmust kerülhetjük el, de a fejlődési erély és a takarmányértékesítés is javul. Az istállót drótfonatú választófalakkal osszuk 200—250 m3 alapterületű rekeszekre. A rekeszeket úgy alakítsuk ki, hogy az állatokat a vágásig ne kelljen áthelyezni, mert minden átólazás 10—15 %-os eredményromlást okoz. HÖMÉRSÉKLETIGÉNY Műanya- Teremhőmérséklet hőmérséklet 1. hét 37 °C 24 °C 2. hét 32 °C 24 °C 3. hét 26 °C 22 °C 4. hét 21 °C 21 °C 5. héttől 15 °C 15 °C Ha a napospulykák a szállítás közben meghűltek, a műanya hőmérsékletét az első napon 2 °C-al növeljüjc. A relatív páratartalom 65—70 % legyen. TAKARMÁNYOZÁS A hizlalást teljes értékű keveréktakarmány etetésével az alábbi programm szerint végezzük: 0—3 hétig idítótáp morzsázott formában, 3—6 hétig indítótáp 3 mm-es granulátum, Г INTENZÍV Lidická júlia, a Sládeékovcei EFSZ-be Angliából behozott tizennyolckilós pulykakakassal. (Metis Pál felvétele) PECSENYEPULYKA-HIZLALÁS A NEVELŐ BERENDEZÉSE Az istálló padozatát 12—15 cm vastagságban penész- és fűrészpormentes gyaluforgácscsal borítjuk, e fölé helyezzük el a műanyákat, 10 m-nél keskenyebb épületben egy sorban, ennél szélesebben két sorban. A műanyákat szélüktől 130 cm távolságra 50 cm magas és kb. 2X2 cm lyukbőségfi dróthálóval kerítjük körül. A kerítést az állatok korának megfelelően raagyobbítjuk. A műanya alatt és mellett helyezzük el az etetővályúkat és közöttük az itatókat. A berendezett nevelőt egy nappal a napos pulykák érkezése előtt fűtsük fel, a műanyákat kapcsoljuk be, ellenőrizzük a szellőző-, itató- és etetőberendezéseket. A szükséges friss levegő csak mesterséges szellőztetéssel biztosítható. Óránként és élősúlykilogrammonként 7.5 m3 friss levegőt kell az istállóba juttatni. A napospulykákat érkezésük Után, ivarilag elkülönítve azonnal 'helyezzük a műanya alá. Egy négyzetméternyi istálló alapterületre, 4 kg élősúlyig történő hizlalás eseten 5,5 pulyka helyezhető el. 7—10 hétig nevelőtáp 3 mm-es granulátum, 11—12 hétig express befejezőtáp 3 mm-es granulátum. A különböző tápféleségekről az áttérés fokozatosan 5—7 napos átmenetekkel történjék. A takarmányfelvételt korlátozni nem szabad, mert ebben az esetben a fejlődési erély lelassul, a takarmányértékesítés pedig romlik. A napospulykákat az első 8— 10 napon a szállítódobozok aljából etessük, de adagoljunk az alomra helyezett vályúkba is takarmányt. Az összes dobozaljat használjuk fel etetőtálcának. Egy állatra oldalanként 20 cm etetővályút, illetve egy 40 cm tányér átmérőjű önetetőre 40 állatot számítsunk. Az első 14 napig kúpos önitatókból itassunk. Ötven napospulykára egy itatót kell számítani. Tizenöt napos kortól nagyobb itatókat használjuk. VILÁGÍTÁS A napospulyka korlátozott látóképességű, ezért az első napokban fokozottan világítsunk. A 'hizlalás későbbi időszakában félhomály és csökkentett idejű megvilágítás is elegendő. Ablakos istálló esetén a következő világítási programot kövessük: ф 1—2 nap: műanya alatt 65 Wattos égő, a teremben 3 Watt/m2, megvilágítási időtartama 24 óra, # 3—4 nap: műanya alatt 25 Wattos égő, a teremben 3 Watt/m2, megvilágítási időtartama 22 óra, # 5—28 nap: műanya alatt 15 Wattos piros égő, a teremben 2 Watt/m2, megvilágítás időtartama 22 óra, ф 29. naptól: csak teremvilágítás, 1 Watt/m2, illetve az ablakon keresztül beáramló tompított fény. A fénytompítás érdekében az ablakokat sötétpirosra fessük. A kiegészítő világítást hetente 1 órával csökkentsük, amíg az a 14 órát el nem éri. A sötét időszak alatt a műanyák helyén 1 db 15 Wattos piros égő éghet. GONDOZÁS Automata itatás és kézi takarmányadagolás esetén a munkaerőigény csekély. Egy gondozó 10 000 hizópulykát tud ellátni 2 hetes kortól a hizlalás végéig. Az első két hétben egy fő kisegítő gondozó munkábaállítása szükséges. A pipákét feleslegesen ne zavarjuk. Betelepítés után, ha az állatok elültek pihenni, legalább 4—5 óráig hagyjuk őket magukra. A műanya körüli kerítést két naponként 10—20 cm-rel bővítsük, majd a 10. - napon távolítsuk el. A kerítés eltávolításakor előfordul, hogy az állatok a tiszta, fehér színű alommal teleeszik magukat: ezt elkerülhetjük, ha csökkentjük a megvilágítást. Ablakos istállóban 24 napos korban csőrkurtítást kell végezni, ellenkező esetben elkerülhetetlen a tollcsipkedés. Az almot szükség szerint frissel szórjuk fel. Forgatni vagy a hizlalás ideje alatt alomcserét alkalmazni nem célszerű. KÖVETKEZTETÉSEK Az intenzív pecsenyepulyka hizlalás során: — javul a takarmányértékesítés; 1 kg élősúly előállításához 2,20—2,30 kg takarmány szükséges, — javul a férőhely kihasználás, — nő a munkatermelékenység, — 1 kg élősúlyra számítva növekedik a tiszta jövedelem. —szili) Általában minden egyes mese után kiürülteik a poharak. Amíg újra töltöttek, Suszter — a pontyok réme — újabb történetbe kezdett: NEGYEDIK „MESE“ Tél volt még, a Garamon helyenként állt a jég. A híd táján kinéztem magamnak egy helyet, ahol emelgetővei — ha nehezen is — elfértem. Az egyik ágban azonban minden emelésnél elakadtak a kányák. Boldogultam így is, de jobb lett volna lemetszeni azt az ágat. Csak úgy lehetett megközelíteni, ha az egyik víz fölé hajló csonkban megkapaszkodom, másik kézzel meg levágom az ágat. Velem volt János bácsi is, ő is bíztatott, hogy az jó lesz. Átadtam hát neki a háló tartórúdját, én meg magamhoz véve a kisbaltát, jól nekirugaszkodtam és felugortam, hogy a csonkban megkapaszkodjam. El is értem, de abban a pillanatban éles reccsenést hallottam, s csak a jeges vízben eszméltem rá, hogy mi is történt tulajdonképpen. Leszakadt a csonk, velem együtt bele a zajló folyóba. Hosszú télikabát volt rajtam, alatta is melegen, téliesen voltam öltözve. Alig bírtam kikecmeregni a vízből. Emlékezni fogok rá, amíg csak élek. Még a nyári kánikulában is kiráz a hideg, ha rágondolok. ★ Most tűnt föl nekik, hogy eddig csak hallgattam. Fölöttébb gyanúsnak vélték. — Mér megint a „firkász“ ágaskodik benne — szólalt meg egyikük. Hogy a jóslat íme bevált, elmondom hát első nagyobb fogásom történetét, nehogy az a vád érjen, hogy csak mások rovására mulatok. ÖTÖDIK „MESE“ Lehet annak már több mint tíz éve is.. Akkortájt nem hódoltam a halászat szenvedélyének. Június volt, az utolsó árhullám a Dunán, ami jócskán kiszorította a vizet az árterületre is. A szemfüles halászok ilyenkor elállták hálóikkal a befolyásokat és néha bizony mesés zsákmányra tettek szert. Engem is elhívott egyszer egyik fiatal kollégám, kísérjem el, hátha szerencsével járunk. Térden felül ért a víz a holtágnál, ahol megállapodtunk. Szerencsére a víz elég langyos volt, az idő meleg, úgyhogy nem fáztunk. A komám munkához látott, én meg addig fölültem az egyik fűzfa ágai közé, onnán hallgattam a körülöttünk zajló életet. Sötétedéskor érkeztünk és már tíz óra is elmúlhatott, de még csak keszeg volt a szákunkban. Ahogy manapság mondanánk, már „untam a banánt“, végül abban állapodtunk meg, hogy tizet én emelek, tizet pedig a kollégám és aztán, „füstölünk“ haza. Őszintén szólva még járatlan voltam a halászat eme módjában, ikét-három próbálkozás után azonban már elég tűrhetően ment. Már a hetedik emelésnél tartottam, amikor úgy éreztem, megakad a háló. Aztán hirtelen engedni kezdett, mire én megcsúsztam és a déli felemmel szépen belehuppantam a vízbe. A kollégám meg fennhangon rámkiáltott a fa tetejéről, hogy ne mozduljak, mert „ökör“ van a hálóban. Én ugyan nem láttam benne semmit, talán a sötétség miatt, de alighanem közelebb járok az igazsághoz, iha azt mondom, hogy a meglepetés miatt. Ügyelnem kellett a hálótartó rúdra, meg arra is, nehogy lejjebb csússzak, mert akkor kénytelen leszek elengedni a hálót, mielőtt a komám lekúszik a fáról és kisegít szorult helyzetemből. Látva, hogy még bírom tartani magam, előbb a halat intézte el, s amikor az már biztonságban Volt, segített nekem is feltápászkodni. Én még alkkor sem láttam a halat, csak kitapogatni tudtam a szákban. Utána emeltünk még néhányat, de mivel komolyabb fogásunk nem volt, elindultunk haza. Barátom útközben mesélte el, hogy mekkora harcsa akadt a hálóba, hogyan vette észre, hogyan tette a szákba. Otthon lemértük: 84 cm 'hosszú volt. Azóta sem fogtam akkora halat. Vércse Miklós ШЯВ Egy s más a növényevő halakról Az utóbbi években egyre több szó esik nálunk és más európai országokban a növényevő halakról. Magyarország 1963- ban telepített be Kínából három növényevő halfajt, az amurt, a fehér busát és a pettyes busát. A Szovjetunióban sikeresen foglalkoztak e halfajok mesterséges szaporításával is. A legtöbb növényevő halat mesterséges tavakba, csatornákba, folyók holt ágaiba telepítették. Magyarországon többek között a vízinövényekkel túlságosan benőtt Velencei tóba helyeztek ilyen ivadékot. A mérsékelt éghajlatú vldékeken, amelyekhez hazánk is tartozik, csak néhány hónapig tart a magasabb rendű vízinövények fejlődéséhez szükséges meleg és napsütés. Azért nincsen Európában őshonos növényevő halfaj, mivel kialakulásához nem megfelelőek a feltételek. A vizeinkbe betelepített növényevő halak a magasabb rendű vízinövényeket (hínárt, békanyálat stb.J ritkítják, hasznosítják és ezzel a pontyok, csukák életterét növelik. \ Az amur nagyon kedveli az érdes tócsagazt, a csillárkamoszatot, a fonalas zöldmoszatot, a kanadai átokhínárt, a nagy tüskéshínárt az úszó és a hínáros békaszőlőt. Kisebb étvággyal fogyasztja a * békatutajt, a közönséges nádat, a fodros békaszőlőt, a kákát és a sulymot. Az amur egy kilónyi súlygyarapodásához mintegy 70—80 kg vízinövényt fogyaszt. A fehér busa az apró, csak mikroszkóppal megfigyelhető vízinövények, vagyis fitoplankton szervezetek közé tartozó egysejtű zöld algákat, a petytyes busa a kék algákat és a zooplanktont, a parányi állati szervezeteket fogyasztják. E táplálkozásmódhoz kopoltyúíveikben rendkívül finom, sűrű szerkezetű szűrőfelület alakult ki, mely a vizet átengedi, de a benne lebegő táplálékot felfogja. A tógazdaságokban honos csuka és süllő, mint ragadozók békával, békaporonttyal és halivadékkal táplálkoznak, míg a ponty és a compó rovarral, növénymaggal él. A vízinövényeket tehát ezek a halak táplálkozásukkal nem ritkítják. A sűrű vízinövényzet ezáltal elszaporodik, s a hagyományos tógazdasági halfajok mozgása és fejlődési tere nagyon leszűkül. Ezt a hiányosságot pótolják az említett növényevő halak, amelyek előnyösen hatnak a tógazdaságok és más vizek életkörülményeinek szabályozására. Az eddigi tapasztalatok fényesen bizonyítják, hogy a fent említett három növényevő halfaj jelentősen növeli a haltermelést, ízletes halhúsfélékkel bővíti a választékot. De más szempont is közrejátszik, hiszen pl. Magyarországon sikerült a pontyos halastavak hozamát a növényevő halak betelepítése után hektáronként hatvan mázsára emelni, ami európai rekordnak számít! Az európai növényevő haltenyésztési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a behozott növényevő halfajok nagyon nehezen szaporíthatok, ezért nem kell attól tartanunk, hogy túlságosan elszaporodnának és a vízinövényzetet teljesen kipusztítanák. Ez a biztosíték arra, hogy az esetleg nálunk is elszaporodó növényevő halak csak növényritkítást és nem növénypusztítást végeznek. Tehát a természetben kívánt egyensúly jelenlétükkel semmiképpen sem borulhat fel. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy e halak nálunk természetes úton nem szaporodnak, mivel az időjárási adottságok erre nem megfelelőek'. Mesterséges szaporításukhoz bonyolult berendezések szükségesek ugyan, de a befektetés meg a fáradság igazán megtérül. Vizeink benépesítésének mértékét tehát kizárólag a halászok szabályozzák majd a mutatkozó szükséglet szerint. A szomszédos Magyarország tapasztalatai e téren is megszívlelendők számunkra, hiszen Szlovákia vizei is sok helyen jó lehetőséget adnának a növényevő halak betelepítésére és a gazdasági eredmények megtérítenék az ezzel járó fáradozást. A Királyhelmechez (Kráľovský Chlmec) közel fekvő Karcsa tó az a hely. ahol a két szomszédos ország horgászszövetségeinek közös megegyezése alapján növényevő halakat kéne telepíteni magyar területről, míg a királyhelmeciek ezt csukaivadékkal viszonoznák a határon fekvő tóban. Az ilyen kezdeményezések is elősegítenék a növényevő halak további térhódítását. Dr. juhász István, Ágcsernő (Čierna n/Tisou)