Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-01-09 / 1. szám
10 SZABAD FÖLDMŰVES 1971. január 9. Az elmült évben két parasztsarből kiemelkedett íróval lett szegényebb a magyar irodalem. VERES PÉTER»után novemberben búcsút kellett venni SZABÜ PÁLTÖL is. Szabó Pál 1893-ban született Biharugrán. Zsellércsaládból származott és mint egyetlen hold birtokosa kőművessegédként dolgozott. Az új rend szó szólóját a Tanácsköztársaság bukása után két évre a falujába internálták. A két világháború közt először a Független Kisgazdapárt, majd a Nemzeti Parasztpárt tagja lett, ez utóbbinak egyik alapítója, s hosszú ideig mint elnöke tevékenykedett. A felszabadulás után sokféle közéleti tisztséget viselt, élete utolsó éveiben a Hazafias Népfront Országos Tanácsának az alelnöke és országgyűlési képviselő volt. Egy ideig a Kelet Népét, később pedig a Szabad Szót szerkesztette. (A negyvenes évek elején olvastam először tömör, meggyőző levelét, amelyben felkérte a mesteremet, hogy terjessze a Szabad Szót, majd később köszönőlevelét a lapterjesztésben elért eredményért.) Szabó Pál első kötete, az EMBEREK, csak 37 éves korában jelent meg. A hat elemit végzett író első bemutatkozása az akkori legjelentősebb magyar haladó írók elismerését is kiváltotta. Aztán tizennégy harcos év következett. Könyvei szinte ontották a készülődés harminchét esztendeje során felhalmozódott tapasztalati anyagot. Az első regényét a BÉKALENCSE, a PAPOK, VASÁRNAPOK, CSODAVÄSÄR, az ANYAFÖLD, a MAGYAROK, ŐSZI VETÉS és a többiek követték. A Lakodalom, Keresztelő, Bölcső regényhármasából, 1945 után elkészült nagy sikert aratott a TALPALATNYI FÖLD, a magyar szegényparasztság életét megrendítő erővel ábrázoló filmalkotás. A felszabadulás utáni műveiből kiemelkedik az ISTEN MALMAI, az ÜJ FÖLD, a Dózsa felkelés ről írt történelmi regény, a NAGY TEMETŐ, a négy kötetben megjelent NYUGTALAN ÉLET című regényes önéletrajz, valamint számos novelláskötet, köztük a Most és mindörökké. Az élete utolsó napjaiban is dolgozott, írt, s elbeszélései, novellái sorban láttak napvilágot a lapokban. Az alábbiakban közlünk egy novellát a kiváló magyar írótól. Először volt Gizi Svédországban. Természetesen nyolc-tíz nap nem elég ahhoz, hogy megismerje az egész országot s népét, de ahhoz éppen elég, hogy világosan, tisztán lássa mindazt, amit idehaza hagyott, vagyis ami saját hazájában van. Ügy ragyogott fel a távolból az egész Magyarország, mintha egy nagy, nagy falon volna, megyék, városok, falvak, folyók, hegyek, utak, földek, gyárak. És mind, mind nyüzsög, éli Milyen érdekes, ilyen mészszire kell elmenni az embernek, hogy tökéletesen megismerje saját hazáját. De az még érdekesebb, hogy nem megépülve látja mindezt, hanem úgy, ami a valóság. Ez a valóság könyörtelen, tiszta szemet és értelmet követel. És ez a szép és jó! Nagybátyja elvitte a fővárostól távoli vidékekre, hosszan megnézték a tengerpartot, elmentek családokhoz, és annyira idegen volt számára minden, hogy nem egykönnyen tudta megérteni. Valami olyasmit érzett, mintha a megélhetés lényegesebben könnyebb volna, mint saját hazájában, és mégis, amint ott üldögéltek este abban a nagy nappali szobában a. néma, hallgatag kandalló előtt, egyre riasztóbban érezte, hogy valahol megrekedt itt az idő. A nagybátyja elképesztő dolgokat mesélt neki sok mindenről. így a nő, és a férti viszonyáról általában. Nagy itten о férfi utáni éhség, amiről persze Gizi tud egyet-mást, hiszen nem azért védőnő, hogy fogalma se legyen az emberi viszonylatok közeli, vagy távolabbi helyzetéről. És ilyenkor, mikor ilyesmiről hall, azonnal haza, Ördombra hallgatózik, s szinte látja Acs Jóskát, amint suhanva fordítja autóját az erdő sarka felé, s azon túl van egy nem is olyan kicsi tanyavtlág. Hiába hessegeti el magától... de... hogy idekint van, jobban vágyik Jóska után, mint otthon bárhol, bármikor. Vinni hát neki ebből a gazdag, de hihetetlenül megáporodott levegőjű, de valójában hangulatos országból ajándékokat, olyasmiket, aminek mégis örül majd egy kicsit, és rágondol akkor is, amikor szeretné magától legalább egy kis időre elhessegetni az emlékezést. Nem is csak azért, hanem... neki, magának is a legnagyobb jó érzés, ha adhat neki valamit! Mert hogy mégiscsak a felesége lesz, az olyan bizonyos, minthogy feljön, meg lemegyen a Nap. De mit is vihet neki, ami... számára a legértékesebb? Ami hasznos is, meg értékes is, meg szép is. így kezdődött mög a vásárlás állatorvosi műszerekkel, táskával, foglalkozásához illő és svéd gyártmányú ruhadarabbal, arany cigarettatárcával, öngyújtóval és apróbb csecsebecsékkel. Meg aztán az anyjának, apjának is viszen valamit. Meg a ... nénjének. meg a... főnökének, az orvosnak, így történt, hogy mivel nagybátyjának pénze volt, — aki egyébként maga is orvos — megpakolta magát istenesen. A svéd vámhatóságokkal már csak, Igen jó megjelenése miatt sem volt baja, úgy kezelték a hajóraszálláskor, ímmel-ámmal. Vagyis tessék-lássék. Nagyon szé(} volt ez az út- Egyrész hajóút, aztán majd vasút. Koppenhága—Rostock—Berlin—Prága—Budapest a jegy. és az irány, de legszebb az egészben a hajóút. Már a kikötő is olyan, amit nem tud viszszaadnl film vagy fénykép, csak az láthatja meg igazán, aki ott van, vagy távolodik lefelé a hajón, vagy közeledik hozzá. Meg aztán a tenger felett az égi Ha nem is érezné az ember bőre, szive, úgyis tudná, hogy ez a nyár! A közeli s távolabbi hajók, szigetek, a kikötők nyüzsgő népe, mintha a nyárnaíc az árnyai lennének. Annyira élte, látta, érezte a környezetet, hogy még azt se vette észre, hogy az ő ittléte az immár eléggé közömbös, kilobbanófélben levő erejükben gőgicsélő svéd fiatalokat is megzilálta, felbolyditotta. De aztán hamarosan megtudta, hogy ... nemcsak svédek vannak a hajón, hanem franciák, angolok, németek és ontották a kedveskedő segítőkészséget, vagy bókot többféle nyelven. Most egyszerre csak nem svéd, hanem egy norvég fiatalember húzódik mellé a hajó teraszán és mondja, mondja. Mint a század elején feltalált és mindmáig őrzött gramofon. Gizi észvesztő nézéssel nézi a szemét, az arcát, a lazán kötött nyakkendőjét,- a kigombolt inggallérját. Aztán könnyedén felsóhajt, mintha otthon volna, és egy szép álom után a reggel, egy veréb vágódik neki az ablaknak. Sírős szomorúsággal mondja: —, Nix' dájcs. — És az asztalra teszi két karját, kezét összekulcsolja, és bámul ki a tengerre. A norvég annyira boldog, hogy két kézzel rácsap a térdére, és két tenyerét egyszerre feljebb húzza: — Hát akkor beszéljünk németül! Gizi most feléje fordul: — Magyarul beszélj kisfiam, hátha mégis így érnél el valamit, de az se biztos. Hogy a fene essen beléd. — Feláll, s most már rá se pillant, odább megyen. Két fiatalabb ember, meg egy idősebb ácsorog odább, erre-arra sandítanak, és most kacagnak tele szájjal, jóízűen. Nyilván ismerik ezt a „felsült“ udvarlót. Almássy Gizi húszéves elmúlt, de soha nem mérte fel magát eddig a lányok és általában a nők, egymást váltogató, cserélgető tengerében, csak most. Világos, hogy van táskatükörje, de ha nem is néz bele, csak behúnyja a szemét, látja önmagát a foglalkozása, vagy ruházkodása különböző rezdüléseiben. Most ez a ruhája van rajta, most az. Most ilyen frizurája van, most meg emilyen. És lassan elönti egész lényét valami hallatlan derű és bizonyosság, hogy ne az a férfi legyen élete párja, akit ő akar, az nem, létezik. Ö semmi körülmények között nem tud olyan férfinak párja lenne, akit ő nem tudna nagyon de nagyon szeretni. Még akkor sem, ha úgy udvarolna, úgy bizonyítaná, hogy lemenne térdéről a bőr. Ezért és olyan sok másért szereti Ács Jóskát kimondhatatlanul. S hogy végképpen tisztázódtak benne ezek a fogalmak s gondolatban végignyitotta csomagjait, hogy képzeletben is lássa most végig az ajándéktárgyakat, amiket majd kézből kézbe adja által a kedvesnek ,. . Jó későn volt az idő, mikor a hajó Rostockba ért. Hajó, amelyre a vagonok egyenesen rámennek a sínekről. Sokára, de mégis átszállnak erről a hajóról is a vonatra. Jő éjfél után van, amikor megindul. De ekkorra már nagyjában alusznak az utasok. Almássy Gizi megcsinálja a maga fészkét egy kis hálófülkében, még egyszer megnézi a csomagjait, megvannak, nincs semmi baj, azt nem tudja, hogy miért engedték át ilyen könnyen? Fel kellett nyitni némelyikcsomagját, persze, ’hogy fel kellett, mint ahogy egyre könnyebb szívvei fel is nyitogatta. Most itt fekve, bandukolván az álom felé, lobban fel benne, .hogy egyáltalán nem közömbös senki számára, milyen megjelenésére, kinézésére, milyenségére az ember. Kiváltképpen a nő. Ügy látszik ... ezért nem túrták össze a holmiját, nem kutatták, hogy miért kell vámot venni, és mit Jkell csak úgy átengedni, hogy ... Hirtelen felkelt, felkattintotta a villanyt, és pillanatig a tükörbe bámul. Aztán csaknem kuncog, úgy fekszik vissza fészkébe. Pár pillanat, és már csaknem elalszik, mikor hirtelen olyan messze csapódik belőle az alvás, mintha egy követ messze, de messze elhajított volna. Nyilván jönnek majd a kalauzok p jegyet nézni, a jegyet... de hol is van az a jegy? A villany felgyullad megint, kézitáskájában matat, de nincs meg a jegy! Se ebben, se a másikban, de sehol sincs a jegyf Ami nem lenne valami nagy baj, ha pénze volna, de semmi pénze nincs! Alig van nála harminc vagy negyven magyar forint, de mi ez, semmi, és most mi lesz? Nem tudja, hogy mi lesz. Jegyzőkönyvet vesznek, vagy ... valamit zálogba tesznek, nem tudja, de nem is szereti a komplikációkat. Tehát megelőzni, megelőzni... Szerencse, hogy Gizinek igen gyorsan vált az esze, mert alig egy vagy ’két pillanat, és hirtelen kibont egy csomagot, kivesz belőle egy pompás szép svéd hálóinget, levetkezik és felveszi, becsomagol megint és visszafekszik. S az ingére gondol, csak az ingére, ami nemcsak azért szép, hogy igen ízléses a színe, az anyaga, vagyis szín és olyan anyag, mint egy szép, ujjongó melódiában az egymást váltogató skála, és nem is arról van szó, hogy átlátszó, hanem igen arról, hogy megszépíti, felfokozza, a végtelenbe árasztja a női test szépségét. A misztikum is, a sejtelem is, de a vágy is pillanatok alatt olyannyira megnő, hogy az a csoda, hogy fel nem pukkasztja a plafont. Igen, ez a hálőing a svéd nők kedvence. Az utolsó eszköz talán, ami az elfáradt, kiégett férfiakat az utolsó lángocskára lobbantsa. Hogy legyen még a kujtorgó tüzecskéből égő, lángoló, perzselő érzelem. Gizi tudja, hogy az utolsó háború Svédországban a tizennyolcadik század legelején volt, azóta béke és boldogság és a világ legjobb acélja, bányászata, e-krazitja, Nobel-dija, töretlen bősége nemcsak éltette a népet, hanem ki is égette, el is fánasztotta. Talán már nem is lenne, ha nem lenne örök bevándorlás a Lapp-földről és az egész nyugtalanabb Európából. A nőkben sokkal de sokkal erősebb a vágy az anyaság, mint a férfiakban az apaság, ez az általános létezés alaptörvénye. Pár éve volt külföldön egy védőkongresszuson, és ekkor látta nagyon közelről a svéd nőket. Alig záródott le a napi program, a svéd nők azonnal kezdték átfésülni a fővárost, kávéházakat, eszpresszókat, a szállodák csarnokait, férfiak után. És milyen érdekes, hogy másnap már nem ismerték meg azt a férfit, akivel által ölelték az éjszakát. Másik éjszaka, másik férfi, harmadik éjszaka, harmadik férfi... De most már alszik Gizi, és arra ébred, hogy ég a villany, és az ajtó szinte sikoltva csúszik oldalvást, és egy férfihang zengi csaknem pátoszszál, németül: — Szabad a jegyet, kérem? Gizi szaporán pislog, aztán elegáns, szép mozdulattal, mintha langyos tóban úszna, felkél. Kilép az álomból. Megáll az ellenőrző kalauz előtt, eléggé közel. Oldalát megdörzsöli finom kis mozdulattal a hálóingével, megint elmondja német tudományát. — Nix dájcs! Most a jnásik kalauz is előlép, eme háta mögül, és úgy bámulnak rá ketten, kimeredt szemmel pillanatig, aztán az ellenőr azt mondja: de úgy, mintha imádkoznék: — Bocsánat! —. s hirtelen megfordulna, de nekiütközik a másiknak, aki úgy látszik, még egy kicsit bámulni szeretett volna, de hiába. Ami sok, az sok. Egyszerre préselődtek ki az ajtón. Gizi tiszta, a kristály fényénél is könnyebb lelkíismerettel fekszik viszsza a helyére. De most már azt is tudja, hogy egy svéd vasutasnak is elég lett volna ennyi őróla, vagy obelőle. Hajnal felé járt ’ az idő, amikor a vonat átjött a magyar határon, és a vámvizsgálattal itt sem volt semmi baj, de az a jegy... az a jegy... Könnyebben rendeződhetett volna a forint kérdése, hiszen cím és igazolvány, majd postai küldeményként ellenőrződhetett volna. De most már azt is jó lenne tudni, hogy miben különbözik a magyar vasutas á nemet vasutastól? Zárjuk le hát itt is a kis fülke ajtaját, és biztonságul be is takarődzunk, aludjunk csak a hálóingben. Ogyis meleg van. Majd felgyullad a fény, és megnyílik az ajtó.. És úgy is lett. De milyen érdekes! Hogy semmi, de semmi különbség nincsen a német vasutas között, meg a n: ..gyár vasutas között. Legfeljebb annyi, hogy a magyar vasutas nem mondta, hogy bocsánat, semmit sem mondott. Csak bámult rá, bámult, aztán jobb )■ zéaen a jegylyukasztóval kissé zörögve szalutált, vagyis tisztelgett, és megfordult előkelőén és társának némán, de parancsolóan intett, és kimentek. Az ajtót becsukták maguk után. Hát dióhéjban mondva így történt, hogy Gizi jegy nélkül utazott keresztül fél Európán. Viszont még ki sem szállt a vonatból, máris azon töprengett, hogy... ez a pompás hálóing hátha általában használva is varázseszköz volna? Hiszen, akkor ... hiszen, akkor... Olyan sok minden felbolydul benne hirtelen, de csak úgy, inkább sejtelemként, mint határjzottan. Egy gondolat mégis kiformálódik benne, az, hogy ami átlengi Európát a gyorsvonatokon, itf az Alföld széle felé, Biharban egy kicsit sok lenne a jóból! Vagy talán . itt már kevés? Valami - olyasmit is. gondol, hogy Jóskát egyszerűen le lehetne vele csapni a lábáról, mint ahogy a guta leüti az embert, de ez így nem lenne jó? Nem, nem lenne jó. Valami más kell. Svéd hálóing nélküli szerelem kell. Ami nem egyik érzelemből a másikba való átszálláshoz kell, hanem neki csak tiszta szerelem kell, ami elég lesz az egész életre. Klubot létesítettek 0 A CSEMADOK sazdicei alapszervezete 1970. decemberében tartatta évzáró közgyűlését 0 A 112 tagot számláié kultúregyesület — hagyományaihoz hűen — az elmúlt időszakban is aktív tevékenységet fejtett ki 0 Objektív nehézségek miatt elmaradt az egész estét betöltő színdarab ф Növekedett az alapszervezet tagjainak a száma 0 — Tizenkét taggal növekedett az alapszervezet tagjainak a száma s a levicei járásban elsőként alakítottuk írjeg a CSEMADOK klubot — tájékoztat Nyúl József, tanító, a kultúregyesület lelkes irányítója. — Mi volt a céljuk a klubélet létrehozásával? — Az ember társas lény. Szüksége van szórakozásra, társalgásra — mondja. — Az a célunk, hogy tagjaink kultúrált körülmények között szórakozzanak, művelődjenek. Ezért közérdekű problémákkal foglalkozó előadás-sorozatot, író-olvasó találkozót is beterveztünk. Sajnos, akciónknak csak egy részét tudtuk megvalósítani. — Mi a további szándékuk? — Bár igyekezetünk nem hozta meg a kellő eredményt, eredeti szándékunkról mégsem mondtunk le. A vezetőség jelenleg egy új, még vonzóbb klubterven dolgozik. Átrendezzük a helyiséget is. Hiszem, hogy a vezetőség ezirányú fáradozása nem lesz hiábavaló, s egy-két éven belül meghozza méltó gyümölcsét. Az alapszervezet pénzügyi gazdálkodása is figyelemre méltó. Az áttekinthetően vezetett, s rendszeresen ellenőrzött pénztári rlapló nagy gyakorlattal rendelkező vezetője,, Ozsvald Árpád elmondta, hogy több mint 5000 Kčs volt a tiszta bevétel s ebből jelenleg 3821,35 Kčs-val rendelkezik az alapszervezet. A CSEMADOK sazdicei csoportja megértést tanúsít a községfejlesztési akciók iránt is. Baka János a hnb elnöke elismeréssel említette a CSEMADOK tagok aktivitását. — Nyúl József az alapszervezet titkára több mint 12 napot dolgozott a községház építésénél. Petrovics József — az alapszerveaet egyik vezetőségi tagja — kezdeményezésére kezdtük meg a gyermekjátszótér építését. Az ezzel kapcsolatos munkák nagy részét ő szervezte és irányította. Az évzáró közgyűlésen a CSEMADOK járási titkára Pásztor elvtárs szintén dicsérte az alapszervezet munkáját. Reményét fejezte ki, hogy a hagyományokhoz hűen felélénkül a színjátszó csoport munkája is. — Az alapszervezet milyen célkitűzésekkel kezdi az új működési időszakot? — kérdeztem Balia Andrást, a kultúrszervezet újraválasztott elnökét. — A legalapvetőbb kötelességeink, mellett — mint a vezetőségi és tagsági gyűlések rendszeres megtartása, a tagsági illetékek időbeni rendezése — felújítjuk a színjátszó csoport és a CSEMADOK klub tevékenységét. Továbbra is részt veszünk a faluszépítési akcióban, író-olvasó találkozót rendezünk, s népmulatsággal egybekapcsolt szüreti parádét is tervezünk. Budai Ernő, Sazdice 0 Alig egy fél évvel ezelőtt alakult meg Kvetnán a SZISZ helyi szervezete. Ennek ellenére jelentős eredményeket értek el, a kulturális népnevelő munkában, A fiatalság politikai tudását, beszélgetések, előadások szervezésével igyekeznek gyarapítani. A közelmúltban is ilyen jellegű előadásra került sor. Veres Vilmos a .Szocialista Ifjúsági Szövetség levicei járási vezetőségének küldöttje 40 fiatal előtt tartott előadást a kommunista párt 50. éves jubileumi évfordulójának jelentőségéről. Az előadásban mélyen elemezte pártunk fél évszázados útját, s ez meggyőzően hatott a fiatalokra. Ezért elhatározták, hogy a jövőben több ilyen tárgyú beszélgetést szerveznek. Polák István 0 ELHALASZTOTTÁK A PICASSO MÚZEUM MEGNYITÁSÁT. Meghatározatlan időre elhalasztották a barcelonai Picasso Múzeum tervezett hivatalos megnyitását. Olyan hírek keringenek, hogy maga a festő ellenezte az ünnepi megnyitót a jelenlegi spanyolországi politikai helyzet miatt. 0 BEZÁRTÁK AZ AKROPOLISZ SZÍNHÁZAT. December második felében bezárták a jeles görög színházat, mert áz illetékes hatóságok egy hét alatt már másodszor tiltottak be bizonyos tréfás jeleneteket az egyik revűben. A színház igazgatósága és a művészgárda elutasította a javasolt módosításokat. 0 SZABOLCSI BENCÉT HERDERDljJAL TÜNTETTÉK KI. Szabolcsi Bence akadémikusnak ítélték oda az 1971. évi Herder-díjat. A bécsi egyetem adományozza évenként abból a célból, hogy előmozdítsa a kulturális kapcsolatok erősítését Kelet- és Délkelet-Európa népeivel. A rangos díj ünnepélyes átadása tavasszal lesz Bécsben. 0 AZ ÁLLAMOSÍTOTT SZEGEDI SZÍNHÁZ 25 évvel ezelőtt, 1945 decemberében tartotta első előadását. A jubileumi évfordulót ünnepélyes keretek között tartották meg. A színház több művészét és dolgozóját ,,A szocialista kultúráért“ és a „Kiváló dolgozó“ jelvénnyel tüntették ki.
