Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-06 / 5. szám
A „Kertészet-Méhészet" 1970. december 19-én megjelent számában Csurtlla lózsej levelezőnk „Rajanyák jelhasználása" címmel méltatta a rajanyák és a mesterséges úton nevelt méhanyák értékét. Mivel szerkesztőségünk az írás egyes kitételeit fenntartással fogadta, úgy „Több szem többet lát" alapon kértük méhészolvasóink hozzászólását. Az alábbiakban a beérkezett levelekből közlünk néhányat. stems* iMMr Melegágyak készítése a kertben Az utóbbi években egyre több embernek válik hobbyjává a kertészkedés. Nem csoda, hiszen ez a munka a szórakozás mellett számos előnnyel jár. Az ülő foglalkozásúaknak mozgást, az ipari üzemekben dolgozóknak szabad levegőt, végül pedig az egész család örömét, egészségét szolgálja az általunk termelt vitamindús zöldség, gyümölcs. Ezek után érthető, hogy a városok környékén is szaporodnak a kis jellegzetes kertészházak, ugyanakkor a falun élő családi házakkal rendelkező egyének is kertjük maximális kihasználására törekednek. Az intenzív termelés egyik velejárója a korai palántanevelés, illetve, hogy minél korábban élvezhessük a kert 'első gyümölcsét. Több ker-Földfelszínre épített melegágy tészkedő a piacon igyekszik beszerezni a szükséges palántákat. Ez kora tavasszal nagyon drága mulatság. Tavaly például a bratislavai piacokon ötven fillért kértek egy szál karalábé-, káposzta-, karfiolpalántáért. Ebből adódik azután, hogy a termelő nem palántát, hanem magot vásárol, s abból neveli a számára szükséges mennyiséget. A jmlántanevelés hozzáértést és szorgalmat követel. Számos formáját ismerjük. Legeredményesebb a melegágyakban történő előnevelés. A háztáji kiskertekben ennek semmi akadálya, hiszen egy kisebb melegágy megépítéséhez szükséges kellékek a legtöbb esetben kéznél vannak. A melegágyi keret legkönnyebben összehozható deszkából, de szükség esetén téglát, betont is alkalmazhatunk. Méreteit tekintve, legcélszerűbb, ha 120— 150 cm szélesre és a szükség szerinti hosszúságra építjük. Takarására legalkalmasabb a keretbe foglalt üveg. Mivel ez a megoldás elég költséges, az utóbbi években előtérbe került a fólia alkalmazása. A melegágy helyének kijelölése igényes feladat. Lehetőleg az épületek déli részén kapjon helyet, ahol északi szél nem éri, ellenben a napocska a déli órákban jól odatűz. Földszinten, de süllyesztve 5s építhetünk melegágyat. A süllyesztett melegágy jobb, mert a föld megvédi a meleg elillanását. Általában 20 —50 cm mély gödröt ásunk, ahová a „fűtőanyagot“ rakjuk. E célból a lőtrágya a legalkalmasabb, de az egyéb szalmás trágya, ennek hiányában a falomb, tépett kukoricaszár stb. is megteszi a hatását. Felhasználás előtt az anyagot alaposan megöntözzük, hogy bomlásnak induljon. A trágyát minden esetben szépen elteregetve, szakaszonként egymásra halmozva rakjuk a gödörbe. Fontos az anyag állandó taposása, mely a begyulladást elősegíti. A trágyát a föld felszínéig halmozzuk. A gyakorlatban jól bevált fogás, hogy az elkészült „trágyatalpat“ forró vízzel alaposan megöntözzük, mely az anyag gyors és biztos begyulladását eredményezi. Az elkészült trágyatalpra helyezzük a melegágyi keretet, majd- ezt üveggel vagy fóliával takarjuk. Nagyon hasznos szolgálatot tesz, ha erre még nád-, illetve zsúptakarót helyezünk. (Ennek hiányában egyéb takaró is megfelel.) A jól előkészített melegágy négy-öt nap múlva begyullad, amikor 12 Zömök testű és felnyurgult palánta —15 cm vastagsában komposztot, ennek hiányában könnyű kerti földet rakunk rá. Ezt 'újra betakarjuk, majd néhány nap elmúltával a föld átmeleged ése után kerülhet sor a magvak vetésére. A jwlánták előnevelésénél tudnunk kell, hogy a káposztafélék közelről sem igényelnek olyan hőfokot, mint a melegkedvelő növények. Ennek tudatában végezzük a melegágy elkészítését, majd a palánták kezelését. A káposztafélék magva például már 10—12 °C-on csírázik, míg a paradicsom és paprika egyenletes keléséhez, fejlődéséhez 18—25 °C meleg szükséges. A magvak vetésének is megvannak a maga szabályai. Ne vessük sűrűn, mert ez a palánta felnyurgulásához vezet. További szabály, hogy minél kisebb a zöldségfélék magja, annál sekélyebbre vethetők. Általában a magvak nagyságának ötszörösét vesszük alapul a vetési mélységnél. Ez a legtöbb esetben nem több fél — egy centiméternél. Ezt a mélységet csupán úgy tudjuk betartani, hogy nem sorokban, hanem az előkészített, s alaposan tömörített melegágyi föld színére szórjuk a magvakat, majd ezt apróra morzsolt vagy szitált földdel egyenletesen takarjuk. Mivel a növény csírázásához fényre nincs szükség, vetés után a melegágyat a fent elmondottak alapján újra betakarjuk. Ezt kővetően nagyon kell ügyelnünk a növény kelésére, mert ekkor a felső takarót (nád, gyékény, szalma) eltávolítjuk (ezután csak éjszakára takarunk velük), mert ellenkező esetben a palánta egyik napról a másikra, sőt egy meleg délután olyanynyira felnyurgul, hogy hasznavehetetlenné válhat. Az erős, zömök palánták neveléséhez a melegen kívül papfényre is szükség van. A koratavaszi napokban tehát a napfénytől nem kell féltenünk a növényt, ellenben állandóan figyeljük a melegágy hőmérsékletét. Ugyanis megtörténhet, a déli órákban olyan melegen tűz a nap, hogy a kelleténél nagyobb hőmérséklet keletkezik. (Ez szintén a palánták felnyurgulásának egyik okozója lehet.) Amíg a hűvösebb, borús időjárás alkalmával csupán a déli órákban szellőztetünk, addig napos, melegebb időben hosszabb ideig és magasabbra támasztjuk az ablakokat, illetve emeljük a fóliát. A növények öntözésénél mindig legyünk óvatosak. Fő szabály, hogy a déli órákban langyos vízzel öntözzünk. A víz hőmérséklete általában a melegágy hőmérsékletével egygnlő legyen. Az öntözést sose vigyük túlzásba. A kelleténél inkább kevesebb vizet kapjon a növény, mint többet, mert a sok nedvesség különböző gombabetegségek fellépéséhez, a palánták pusztulásához vezethet. A melegágyakon kívül sikeresen nevelhetünk palántát langyos- és hidegágyakban. A langyos ágy annyiban különbözik a melegágytól, hogy vékonyabb trágyatalpon készítjük. Ennek természetes következménye, hogy később kerülhet sor a magvak vetésére, amikor múlóban a tél. A benne történő palántanevelés megjegyezik a fentebb elmondottakkal. Legegyszerűbb, de mégis célravezető eljárás a hidegágyi palántanevelés. Ez csupán abban különbözik a szabadföldi palántaneveléstől, hogy kerettel körülvett és takart, komposztos földbe kerül a mag. Takaróként ez esetben nagyonis ajánlatos a fólia. A hidegágyi jjalánlanevelés a város melletti kertészetekben is minden nehézség nélkül megvalósítható. Langyoságy, 10—30 cm vastag trágyatalppal Kisebb mennyiségű palántanevelés esetén ajánlható módszer a kis virágcserejiekben avagy ládában történő nevelés. Ezt bármilyen helyiségben végezhetjük, ahol a szükséges meleget és napfényt biztosítani tudjuk. Déli fekvésű, fűtött előszobákban szépen kivitelezett állványon a háziaszszony zsörtölődése nélkül előnevelhető 40—50 darab palánta. Végül felhívjuk a kiskertészkedők figyelmét arra a tényre, hogy a különböző típusú melegágyak eredményesen felhasználhatók a karotta, levélpetrezselyem, zöldhagyma, saláta, retek s egyéb korai zöldségfélék hajtatására, illetve termesztésére. Bármilyen formában- is próbálkozunk a növény tenyészidejének lerövidítésével, a befektetett idő, pénz s nem utolsósorban szorgalmunk meghozza a várt sikert. (sáudor) ■kB agyon hasznosnak tartóm, hogy a szerkesztőség telhívta a méhészek figyelmét, tegyenek megjegyzést a íelvetett kérdéshez. Ezt azért tartom hasznosnak, mert sok esetben egy-egy vélemény, állítás a kevesebb gyakorlattal rendelkező méhészeket gondolkodóba ejti, de a tapasztalt egyéneket is megingathatja. . A cikk olvasása közben arra a meggyőződésre jutottam, hozzá kell szólnám a tárgyhoz, mert ezzel sokat segíthetek azoknak, akik nem tudják eldönteni, milyen módszer a legalkalmasabb a méhanyák nevelésénél. Két évtizede több mint 100 családdal méhészkedek és a mesterséges anyanevelést gyakorolom. Ezt a tevékenységemet előadás keretében és a gyakorlatban is bemutattam méhésztársaimnak. A mesterséges anyaneveléssel, annak minden változatával számtalan neves méhész foglalkozott és ma is foglalkozik. Természetes, hogy erre a nagyüzemi méhészetekben szükség mutatkozik. Nem azért, mintha ezek az anyák teljesítményükben felülmúlnák a rajanyákat, hanem azért, mert a szükséges anyák létszámát aránylag a legkevesebb munkával így tudjuk tervszerűen biztosítani. Továbbá mesterséges nevelés esetén kiválaszthatjuk a. legjobb tulajdonsággal rendelkező családokat. Sajnos, a jő tulajdonságok az utódokban nem mindig öröklődnek. Ahhoz, hogy a születendő anyák elődeik tulajdonságait örököljék, sok tényezőre van szükség, amelyeket a méhész a legtöbb esetben nem tud megadni. A sok közül csak egyet említek. Amint tudjuk, az anya vllágrajöttéig háromféle fejlődési állapoton megy keresztül (pete, álca, báb). Ezek közül a legfontosabb fejlődési szakasz az álca-állapot, mely idő alatt a leendő anya az etetőméhektől kapja táplálékát. Sokat vagy keveset, ez a hordási viszonyoktól függ, s ezt a méhész előre nem tudja megállapítani. Az etetés pedig nem pótolja a természetes hordást. Ez csak egy tényező a sok közül. A többit nem sorolom fel, hiszen nem a mesterséges anyanevelés ismertetése a célom, hanem az, hogy milyen értéke van a rajanyáknak. A cikk írója azt áLlítja, hogy a rajanyával rendelkező család a tavaszi élelmet mind a fejlődésre összpontosítja még akkor is, ha később éhen pusztul. Ugyanakkor ha a hordástalan időket átvészeli, néhány nap alatt annyi mézet hord, hogy az egész évre elegendő számára. Véleményem szerint az ilyen családtól a pergetőbe is jut néhány kiló. Ez érthető. Ha az anya kora tavasztól jól petézik, sok munkás áll rendelkezésre, mely pár nap alatt csodát is művelhet. Méhésztársunk azt is felveti, hogy a rajanyákban még soha sem csalódott. Ebben szintén egyetértek vele. Hiszen a jó mézelés titka az erős család, melynek erőforrása a természetes úton nevelt és született rajanya. Az igaz, hogy vannak abból is elszedem az ott levő anyabölcsőket és azokat pároztatóba rakom. Abban az esetben, ha a családot etetéssel kényszerítjük a rajzásra, ezt csak a rajzást időszak alatt tegyük, amikor különben is hajlamos erre a tevékenységre. Méhésztársunk olyan esetet is említ, amikor a sok családja közül egy volt erős és a rajanyának tudta be, hogy ez 25 kg mézet hozott, a többi pedig semmit. Ez esetben elfogultnak tartom a rajanyákkal szemben. Nem szabad egyoldalúan ítélkezni, hiszen a mesterséges úton nevelt anyákban is akadnak kiváló tulajdonságúak. Jelenleg sok új anyanevelési módszert is ismerünk, mint pl. dr. Örösi professzor petés anyanevelése, ahol tenyészanyagként viaszlemezekkel együtt kivágott petét helyez át. Ezt a módszert körülbelül tíz éve alkalmazza. Véleményem szerint ez a módszer legjobban megközelíti a méhek által természetesen nevelt rajanyák értékét, melyet dr. Örösi maga is megjegyez. Az elmondottakban hosszú éves tapasztalataim alapján igyekeztem elfogultság nélkül előadó olyan lelkesen magyarázott s annyi szépet mondott a méhekről, hogy elhatároztam, én is szerzek néhány családot. Tavasszal meg is vettem az első családot, majd ezt követően méhészeti szaklapokat, könyveket vásároltam, hogy minél hamarabb beférkőzzem a méhészet titkaiba. Eközben több méhésszel is megismerkedtem és elbeszélgettem velük a méhészkedés egyes fogásairól, közöttük az anyanevelésről is. Egyöntetűen magyarázták, hogy a méheknek nem szabad rajozniuk, mert elmarad a mézhozam. Kezdettől tehát mesterségesen neveltem az anyákat. Nem "akarom részletezni a dolgokat, de annyi bizonyos, hogy több volt a sikertelenség, mint a siker. Bizony nem dicsekedhettem erős méhcsaládokkal. Egy szép napon azonban hallottam egy méhészről, akiről azt beszélték, hogy rajzással szaporítja méheit, emellett legtöbb mézet perget a környéken. Felfigyeltem a hírre, majd elutaztam a méhészhez. Sikerült vele megbarátkoznom olyannyira, hogy azután ő lett a tanítómesterem és a mai napig is annak tartom. rajzásra és mézelésre hajlamos családok. Ezt a két jó vagy rossz tulajdonságot a rajanyák felhasználásában úgy tudjuk egymástól elválasztani, illetve javunkra billenteni — amint ezt a szerző írja —, hogy a mézelésre hajlamos családok anyabölcsőit keltető keretbe kalitkázzuk, és kikelésük után anyapároztatókba telepítjük. Jómagam elég gyakran a már kirajzott jó tulajdonságú család rajából az anyákat kifogom. Néha öt-nyolc darabot is sikerül elfognom a következőképpen: A kiszállt rajt szalmakasba fogom, s miután a méhek csomóba tömörültek, a kast szájával felfordítom. Ennek kö- vetkezményeként a méhek felfelé másznak a kas falán. A bent levő anyák szintén igyekeznek felfelé. Amint meglátom egyik-másikat, azonnal kifogom és kalitkába helyezem. Amikor a méhek mind felmásztak, a kast körbe ütögetem tenyeremmel. A méhek a kas fe"nekére esnek, majd újra igyekszenek felmászni. Ezt a műveletet addig ismétlem, amig az utolsó anyát is kifogom. Ha a rajt külön családként akarom felhasználni, úgy egy anyát nála hagyok. Ugyanakkor a kirajzott családot is átnézem és egyik vagy másik módszer javára véleményt mondani. A gyakorlott méhészek között ismert tény, hogy jó hordás esetén rajzásra hajlamos, illetve rajzásra készülő család egyik napról a másikra lemond a rajzásról. Velem is megtörtént, hogy a délelőtt átvizsgált családok lépje! tele voltak anyabölcsökkel. A munkát délután is folytattam, amikor észrevettem, hogy a családoknál mind kevesebb az anyabülcső, oldalról kirágták azokat. A jó hordás miatt lemondtak a tajzásról, amit a mérleg esti állása is beigazolt. Ám kedvezőtlen hordási viszonyok között ennek fordítottja is bekövetkezhet. Az elmondottakat összegezve én is a rajanyák mellett foglalok állást, de az adott körülményeket figyelembe véve egyoldalú döntést tiem hozhatunk. Bott József, a dunaszerda helyi erdőgazdaság méhésze ШЖ ülöpös véletlen vezetett ** be a méhek világába 35 évvel ezelőtt. Műsoros ismeretterjesztő előadásra hívlak, ahol a méhészetről volt szó. Az Méhésztársam rakodókaptárral méhészkedett. Az anyákat minden esetben — ma is — rajbölcsők segítségével nevelte. Így tanultam meg én is ezt a mesterséget és jelenleg is elégedett vagyok az eredményekkel. Amióta rajbölcsőkből nevelem az anyákat, e téren nincs hiányom. A családokat bőséges élelemkészlettel telelem be, miután az anyákon a sor, amelyek jó petézőképességükkel főhordásra ütőképessé teszik a családokat. Gerhardt Dezső (MagyarországJ Jl bátorovái szövetkezetben' 1963 tavaszán vettem át 18 méhcsälád kezelését. Ősszel 25 családot teleltem be, átlagosan hat kereten. Öt évvel később már 100 méhcsaládot mondhatott magáénak a szövetkezet. A méhek nem rajoztak, így természetes, hogy mesterséges úton kellett az anyákat nevelni. E téren tehát sok tapasztalatot is szereztem.. Őszintén szólvavén nem vagyok a rajbölcsős anyenevelés mellett. Ugyanis nem tarlom
