Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)

1971-02-06 / 5. szám

Kémia a kertészet szolgálatában A mezőgazdaságban a mű­anyagok felhasználása rövid múltra tekinthet vissza. Hiszen a ma használatos műanyagok néhány évtizeddel ezelőtt még csak az ígéretes jövő előhírnö­kei voltak. Világviszonylatban a műanyagok mezőgazdasági felhasználása üzemi méretek­ben az 1950-es esztendővel vet­te kezdetét. Elsősorban a fej­lett vegyiparral, tehát mű­anyaggyártő és feldolgozó ipar­ral rendelkező országokban in­dult gyors fejlődésnek. MIRE HASZNÁLUNK MŰANYAGOT néhány vegyipari üzemünk számára nem kifizetődő mond­juk a polietilén fóliák gyártá­sa, tehát inkább olyan cikke­ket állítanak elő, amelyekből nagyobb a nyereség. Ez okozza azt, hogy azután lemaradunk az általános fejlődést tekintve. A HELYZET ALAPOS ISMERETE • Ezekről a kérdésekről beszél­gettünk a mezőgazdasági szük­ségleteket forgalmazó Poľno­hospodárske potreby, n. p., vál­lalat igazgatójával, Budai mér­amelyeknél fóliákat lehet és kell alkalmazni. Érdekes a fel­mérés adatai közül az arra a kérdésre adott válasz, miért nem használnak fóliákat. A kérdezett mezőgazdasági üze­mek 34 százaléka az e téren szerzett tapasztalatok hiányá­ra hivatkozott, 6,4 százaléka azzal érvelt, hogy a fóliákat nehéz beszerezni, mert hiány­cikk, 3,1 százaléka a fóliák árát sokallta. Az előbbiek alapján úgy tű­nik, hogy a sajtó, s elsősorban a szaklapok sokban adósai ma­radtak a gyakorlatnak, ha nem népszerűsítették a fóliák hasz-Hazánkban az utóbbi évek során szintén tért hódítottak a műanyagok. Gyártásukat vegy­ipari üzemeink felvették ter­melési programjukba. Tehát igyekeztünk lépést tartani a fejlődéssel. Ez részben sikerült is. De miért csak részben? E kérdésre a továbbiakban meg­kapjuk a választ. Először talán vegyük sorjá­ba, mi mindent készítenek mű­anyagokból, amit a mezőgazda­ság a termelésben felhasznál­hat. A felsorolás nem lesz tel­jes, hiszen se szeri, se száma az olyan műanyag készítmé­nyeknek, amelyeket földműve­seink már alkalmaznak, vagy alkalmazhatnának. PROBLÉMÁK A FÓLIÁK KÖRÜL így nagy közkedveltségnek örvendenek a polietilén vagy PVC fóliák a silóvermek, priz­mák szigetelésére, kazlak, si­lók, műtrágyák letakarítására. További felhasználási módjuk a fóliák alatti palántanevelés és zöldséghajtatás. Műanyag­­fólia-sátrak szolgálnak a vető­burgonya hajtatására, gabona és egyéb termények ideiglenes tárolására. Fóliákkal takarva a talajban kedvező szinten tart­hatjuk a talajnedvességet. A polietilén zsákok kiválóan fel­­használhatók a műtrágyák, ke­veréktakarmányok szállítására. A polimet hálókból készült zacskók a burgonya fogyasztói csomagolásában váltak nélkü­lözhetetlenné. De a műanyag vödrök, töm­lők, csövek, tartályok, kannák, hordók, kosarak és még szá­mos más. gyártmányféleség lránt a mezőgazdaságban is nagy az érdeklődés, a kereslet. S mindez — csupán egy töre­déke a műanyagok felhaszná­lási lehetőségének. Mindezt ha­zai vegyipari üzemeink gyárt­ják, hozzák forgalomba. Tehát ennyiben igyekszünk lépést tartani a fejlődéssel, mert a műanyagok csekélyebb, előállítási költsége mellett le­hetővé válik, hogy jóval drá­gább fém, bádog-, fa- és egyéb hagyományos nyersanyagot ta­karítsunk meg. Emellett a mű­anyagból készült cikkek ol­csóbbak, higiénikusabbak és egyes tulajdonságaikat tekint­ve lényegesen túlszárnyalják az eddig ismerteket. Csakhogy nőkkel, továbbá a vállalat szakelőadóival Polák és Kalina mérnökökkel, valamint a Me­zőgazdasági Felvásárló és El­látó Vállalat két vezető dolgo­zójával, Stránsky és Lukšan mérnökökkel. Mindannyian aprólékosan tá­jékozottak a mezőgazdaságban használt műanyagok kérdésé­ben. Annál is inkább, mert nemrég végeztek egy átfogó felmérést éppen a műanyag ké­szítmények használatáról az egyes mezőgazdasági üzemek­ben. Ugyanígy ismerik a gyártó cégek kapacitását, lehetőségeit és termelési adottságait. Felmérésük alapján a meg­kérdezett spezőgazdasági üze­mek 8 százalékban használnak a termelési folyamatokban olyan progresszív módszereket, nálatának előnyeit a termelés­ben. Pedig sok példa ennek el­lenkezőjét bizonyítja. Ma már számos mezőgazdasági üzem kertészeti ágazatában hatalmas területeken takarják a palán­tákat fóliákkal, illetve hasz­nálnak polietilén vagy PVC fó­liákat a termelési folyamatok gazdaságosságának fokozására. S egyes helyeken lehet, hogy hiánycikknek számítanak a fó­liák. De ebben már a gyártó vegyipari üzemek is ludasak. A GYÁRTÁS PROBLÉMÁI Az egyes koncepciók gyako­ri változásai következtében a műanyag fóliákat gyártó üze­mek több esetben nem tudták helyesen és a reális szükség-Fáliás alagútak a farkasdi efszkertészetében. let alapján tervükbe rögzíteni a legyártandó mennyiséget. A Nováky-i vegyi üzem teljesen beszüntette a fóliák gyártását. Pedig a tőle nem messze fekvő Mlad handlovai kisipari szövet­kezet a polietilén tömlőkből 50 kg-os, 0,16 mm mm és 0,20 mm vastagságú műanyagzsákokat — amelyek jól helyettesíthet!; és élettartamukat tekintve fe­lülmúlják a papírzsákokat —. valamint 0,20 mm vastagságú silótakaró lepedőket készít. A bratislavai Slovnaft vegyi kom­binát kapacitáshiány miatt r.em tudja növelni fólia-gyártását. Pedig évente legalább 400 ton­na polietilén fólia és tömlő kellene, hogy a kb. 3 millió műanyagzsák és a takaró-fólia keresletet ki tudják elégíteni. A PVC fóliák legnagyobb gyártója a Fatra Napajedia ve­gyi üzem, de képtelen kielégí­teni a keresletet. Véleményünk szerint szükséges alapanyagok és a termelői kapacitások hiá­nya miatt képtelenek fokozni, növelni a PVC fóliák gyártását. Pedig éppen a fekete vagy a színes fóliákra lenne nagyobb szükség, mert a mezőgazdasági gyakorlatban jobban beváltak. Tehát válóban az a helyzet, hogy polietilén és PVC fóliából a nagyüzemi kertészetek és a mezőgazdasági üzemek pilla­natnyi szükségletét csak rész­ben lehet fedezni. A felhasz­nálás céljától függően egyes helyeken a fóliák ára is drá­gának tűnhet. Viszont a fejlő­dés iránya azt mutatja, hogy egyre több mezőgazdasági ter­melő-üzemünk és kertészeti üzemegységünk használ majd fóliákat, hogy termelését inten­zívebbé, gazdaságosabbá tegye. A fóliás módszerek egyszerű­sége ezt a folyamatot bizonyá­ra meggyorsítja. Tehát a fólia­gyártás mennyiségi növelése szükséges. Ez pedig lehetséges, hiszen vegyiparunk ma már van olyan fejlett, hogy még igényesebb feladatokkal Is megbirkózzék. Viszont kettőn áll a vásár. Ezért a mezőgazdaság terén ki kell alakítani mindazokat a feltételeket, amelyek elősegítik a vegyipar által előállított fó­lia-mennyiség kellő kihaszná­lását, értékesítését a mezőgaz­dasági árutermelés növelése érdekében. OBENAU KÁROLY Februári figyelmestető GYÜMÖLCSÖSEINKBEN e hónapban be kell fejeznünk a fák téli permetezését. Ugyan­is a kaliforniai pajzstetvek s egyéb kártevők pusztítására készített szerek (Nitrosan, Ar­­bolol AC) csak a fák nyugalmi állapotában használhatók. Ha netán valamilyen okból mégis elmarad a fák téli vegyszeres kezelése, úgy rügyfakadáskor 'egérfüles állapotban) az Oleo­­akaration (1—2%) helyettesíti a fent említett védőszereket. Külön felhívjuk az ősziba­rack termelők figyelmét egy nagyon komoly betegségre, mégpedig a levélfodrosságra. Ugyanis ez a betegség a te­­nyésznyugalom idején megelőz­hető. Ellene 2 %-os bordóilé­­vel, továbbá 3 %-os Polybarit­­tal vagy egyéb réztartalmú anyagokkal védekezhetünk. Ajánlatos, hogy a téli perme­tezést előzze meg a fák ápolá­sa, metszése. Ily esetben jóval kevesebb vegyszerre lesz szük­ség és hatása is fokozódik. Az idősebb fáknál nem mulasztha­tó el pl. a törzsápolás. Ez első­sorban azért is szükséges, mert a repedések jó védelmet nyúj­tanak a rovarok áttelelő báb­jai, lárvái, tojásai számára, emellett pedig a pajzstetvek is a kéreg felületén élősködnek. A törzs ápolását drótkefével (hamar elkopik), kaparóvassal végezzük. A letisztított törme­léket tüzeljük el, mert ezzel sok kártevőt elpusztítunk. Amíg a fiatal fák esetében a koronaalakító metszés a fő dolgunk, addig a termő- és idő­sebb fáknál a korona ritkítá­sát, majd a termővesszők visz­­szametszését kell elvégeznünk. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kiskertekben sok az elsűrű­södött fa, mert a házigazda sajnálja levágni az ágakat. Ez nagyon veszélyes, mert nem tu­dunk kellőképpen védekezni azon gombabetegségek (liszt­harmat, monília stb.) és állati kártevők (levéltetű) ellen, ame­lyek nagyon is kedvelik a sűrű lombos fákat. A korona ritkításakor első­ként az elöregedett, a befelé növő ágakat vágjuk le, azután alapos körültekintés előzze meg a továbbiak levágását, ne­hogy a fa koronarendszerét el­rontsuk. Az ágakat minden esetben tőben és ne csonkra vágjuk. Nagyobb, erősebb ágak eltá­volítása megköveteli a seb ke­zelését. A fűrészelés után visz­­szamaradt, roncsolt felületű metszlapot éles szerszámmal si­mára faragjuk és oltóviasszal bekenjük. Nagyobb sebek kor­hadás ellen Poinrin sebkátrány­­nyal konzerválhatók. A februárban keletkezett se­bek gyógyulnak a leggyorsab­ban, míg a novemberben, de­cemberben ejtett metszési se­bek forrnak be legnehezebben. Ellenben a csonthéjas gyü­mölcsfák koronaalakítását a mézgásodás miatt augusztusban végezzük. A diófa ágainak le­­metszését szintén ekkor szor­galmazzuk, mert más időszak­ban nehezen forrja be sebeit. ZÖLDSÉGES KERTJEINKBEN a melegágyak készítésén kívül még nyugalom uralkodik. Ám, ha az időjárás melegebbre for­dul, a február ne gátoljon ben­nünket abban, hogy földbe te­gyük a legkorábbi zöldségfé­léket. A hő eltakarodása után, illetve amikor a talaj felszik­kad, azonnal elvethetjük a ka­­rotta, petrezselyem, saláta, spe­nót magját, elduggathatjuk az étkezésre szánt vöröshagymát és a tavaszi fokhagymát. A ko­rai cukorborsó vetésével sem kell késlekednünk. Ezeket a magvakat nem kell féltenünk az esetleges hidegtől. Akkor is szépen kisorolnak, ha netán egy késve érkezett hőtakaró hosszabb időre belepi a földet. SZŐLŐINKBEN folytatjuk a metszést, de a le­fedett hajtások kitakarásával ne siessünk. A kiskertekben ugyancsak sürget a metszés, de ha időnk engedi, ezt a mun­kát ne halasszuk márciusra. Ugyanis inkább korán met­szünk, níint későn, mert a nedvkeringés megindulása után sok tápanyagot veszthetnek a tőkék. Számos kertészkedő, de fő­leg a kisebb gyakorlattal ren­delkező szőlőtermesztők sablo­nosán, egy kaptafára vágják vissza a vesszőt. Rendszerint 2—4 szem a „norma“, s még véletlenül sem hagynak több rügyet. Tudnunk kell, hogy amíg az egyik szőlőfajta (Olaszrizling, Oportó) rövid­csapos metszéssel ad bő ter­mést, addig más fajták (Otto­­nel muskotály, Leányka) hosz­­szúcsapos, illetve szálvessző­­zést igényel. Metszés előtt te­hát tanácsos az erre vonatkozó szakirodalom áttanulmányozá­sa. FEBRUÁR MÁSODIK FELÉBEN a korai burgonya csíráztatásá­­ra is sor kerülhet. Ugyanis a déli fekvésű vidékeken, külö­nösen a könnyebb, melegebb talajokon március utolsó felé­ben, április elején ültethető a burgonya, melynek csíráztatása 4—6 hétig eltart. Kisebb mennyiség esetén a lakás valamelyik zugában ke­resünk számára helyet. Ha több ültetőanyagra van szük­ségünk, úgy fűthető mellékhe­lyiségben, hajtatóházban he­lyezzük el a ládákat. Később, amikor az idő felmelegszik, nyitott fészerekben, fóliasát­rakban, fóliaházakban is . elvé­gezhetjük a csíráztatást. Fon­tos, hogy megfelelő hőmérsék­let (10—12 °C) mellett elegen­dő fényt kapjon, míg a levegő relatív páratartalma 80—85 % legyen. Előhajtatásra a következő burgonyafajtákat ajánljuk: Ambra, Bintje, Jara, Rózsabur­gonya és Kitting. KERTJEINKBEN AZ EGYÉB TENNIVALÓK közé tartozik a műtrágyák ki­szórása. Ha ősszel ezt a mun­kát elmulasztottuk, úgy a fnsz­­foros műtrágyákat mielőbb a talajba kell dolgoznunk, !eihe­­tőleg sarabolóval, kapával "agy mélyebb gereblyézéssel. A nit­rogénműtrágyákat viszont hasz­náljuk fel az áttelelő zöldség­félék nitratálására, serkenté­sére. Ugyanakkor ne feleitsük él, hogy a csonthéjasok uem­­csak foszfort, hanem káliumot is igényelnek. (-) nának a növény elhelyezésére, séget. Ilyenek a radiátorra sze­­kezelésére. Ezért tanácsadá- relhető különböző párologtató sunkban is csak feltevésekre edények, az üzletekben kapha­­támaszkodhatunk. tó elektromos működésű szobai A Ficus, Monstera és külön- szökőkút, s célszerű az üresen böző Philodendron fajok, a fiái- álló vázákat is megtölteni víz­mák igen érzékenyek a levegő zel. Az általában rendszertelen, hőmérsékletére, páratartalmá- ritka vegyszeres permetezés ra, a talaj nedvességtartalmá- nem sokat segít. További levél-Koratavaszi levélhullás Jzámosan fordulnak szak­­* tanácsért azzal a pa­nasszal, hogy az előzőleg szé­pen fejlődött, gyakran több méter magas szobanövényükön a levelek rohamosan elsárgul­nak, elbarnulnak, lehullanak. Ezek a panaszok leginkább a koratavaszi hónapokban for­dulnak elő Ficus elastica, Mon­stera deliciosa (filodendron) növényeken és pálmákon. Á legtöbb esetben állati kártétel­re vagy gombabetegségre gon­dolnak, és sürgős segítséget, sőt gyakran védőszert kérnek növényeik megmentésére. Min­den alkalommal azt állapítjuk meg, hogy nem kártevő vagy kórokozó, hanem kezelési hiba okozta a levélhullást. Ha mégis találunk valamilyen kórokozó szervezetet az elhalt növény­részeken —, nem az a pusztu­lás oka, mert a kórokozók csak másodlagosan telepedtek meg. A tüneteket tehát nem gyógyí­tani kell, hanem megelőzni. A legritkább esetben fordul elő, hogy a beküldött mintához — amely gyakran csak néhány cm2-es elpusztult levéldarab­ka — mellékelt levélben utal­ra, és elsősorban ezek ingado­zására. Ügyelni kell arra, hogy a földlabda álandóan egyenle­tesen legyen átnedvesítve; kü­lönösen télen káros a túlöntö­­zés. Az Időszakos kiszáradás is kedvezőtlen a növényekre — ez általában a nyaralás idején fordul elő. A túlfűtött szoba és a levegőnek ezzel járó ala­csony jelatív páratartalma kü­lönösen központi fűtéses lakás­ban okoz levélhullást. Ilyen lakásokban feltétlenül gondos­kodni kell nyitott vízfelületről, amelyek pótolják a légnedves­hullást kiváltó ok lehet a nö­vények helyváltozása (a lakás különböző hőmérsékletű helyi­ségei között, vagy a párás üvegházi . körülmények közül közvetlenül a száraz levegőjű lakásba kerülők esetébenl, a közvetlen ablaknyltás, huzat. A túl hideg öntözővíz megfá­zást okoz, ezért hőmérséklete a szobáéval megegyező legyen. Télen mérsékeltebb öntözés szükséges, mint nyáron. Kerül­ni kell továbbá a téli átülte­tést. A leveleket gyakran le kell mosni. Hasonló tüneteket okoz a durva kezelési hibának számí­tó túltrágyázás, amikor „jól“ megszórják salétromos műtrá­gyával a talajt: „Hadd fejlőd­jön az a növény még jobban“, és a hatás éppen ellenkezője a vártnak — kiég a növény. A pálmalevelek beszáradt csúcsait le kell vágni, úgy, hogy 1—2 mm széles száraz csík maradjon meg az egészsé­ges rész mellett. A túlzott ön­tözés hatására gyakran gyökér­rothadás keletkezik a pálmán. Ilyenkor a beteg részek levá­gása után homokba kell átül­tetni a növényt. Ahol nem lehet a felsorolt követelményeknek eleget tenni, a fenti szobanövények helyébe nem kevésbé mutatós, de sok­kal igénytelenebb növényeket ajánlunk. Ilyen az Aspidista (kukoricalevél), a Sansevteria (tigrisnyelv), a Cyperus ívízi­pálma). Az első két növény jól bírja a talaj kiszáradását, a száraz szobalevegőt, a Cyperus cserepe meleg helyiségben 2T3 részéig vízbe állítva szintén kevés gondozást igényel. Sz. Nagyné Hegyi Gyöngyvér

Next

/
Thumbnails
Contents