Szabad Földműves, 1971. január-június (22. évfolyam, 1-25. szám)
1971-02-06 / 5. szám
Egy országos akció margójára A szlovákiai méhészek tavaly 120 ezer korona állami támogatást kaptak fiatal, jó tulajdonsággal rendelkező anyák vásárlására. Ennek alapján a méhészek az anyák vásárlásánál 50 %-os kedvezményben részesültek. Sajnos, ennek az összegnek a felét sem aknázták ki. Hogy miért? A terv 3000 darab fiatal, jó tulajdonsággal rendelkező anya kinevelésével számol, ezzel szemben a tenyésztő állomások összesen csupán 1330 anyát neveltek, illetve adtak át a szlovákiai méhészeknek. A hiba ott történt, hogy a szlovákiai magyar méhészek többsége nem tudott erről az állami támogatásról. A „Včelár“ ugyan felhívta a méhészek figyelmét, de ezt a magyar nemzetiségű méhészek kevesen olvassák. A kora tavaszi hónapokban pedig nem akadt egy méhész, aki valamelyik magyar újságban felhívta volna a méhészek figyelmét. (Ebben az időben a Szabad Földművesnek nem volt szakmelléklete.) Igaz, hogy a felsőbb szervek is elkövették azt a hibát, hogy nem jelentették idejében a regisztrált anyanevelők nevét és címét, csak az állami tenyészállomásokét, holott a regisztrált anyanevelő méhészek az eladott 1330 anyából 1000 darabot neveltek. A rimaszombati (Rim. Sobota) járásban Šafárikovón működött az egyik élenjáró regisztrált anyanevelő, Antal Zoltán, aki ehhez az akcióhoz 159 fiatal anyával járult hozzá. Sajnos, propagálás hiányában a rimaszombati járás méhészei erről nem tudtak, csak a nyár vége felé, amikor a Gömöri Hírlap felhívta a méhészek figyelmét. Amennyiben a megrendeléseket a központ intézte, előfordult, hogy az anyákat Šafárikovóról Cadcára, Zilinára stb. kellett küldeni, ugyanakkor a helyi méhészeknek egy hónapot is várniok kellett. Szlovákiában tavaly 28 regisztrált anyanevelő ezer anyát nevelt.' Ing. E. Dedinský (Bratislava) például 184 darabot, Antal Zoltán (Šafárikovo) 159, Rudolf Galata (Pohr. Ruskov) 123, míg Ludovif Smolensky 104 darabot adott át a méhészeknek. Az elmúlt év tapasztalata és a nevelő állomások javaslata alapján idén módosítják az anyák megrendelését, illetve szállítását. E- zek után remélhető, hogy ebben az idényben sokkal több méhész él majd az adott lehetőséggel. (a) ■Josszú ideig tartott, amíg " elhatároztam, hogy ezt a cikket megírom. Azért döntöttem így, mert több szaklapban olvastam erről és a méhész meg van győződve arról, hogy a kaptárban a hőmérséklet nem változik , és a szellőztetés lényegtelen dolog. Gyakran meggyőződtem arról, hogy ez a kérdés a méhészeket alig érdekli. Pedig ez a két kérdés a méhek áttelelésével szorosan összefügg. Igaz az is, hogy sokan ezt úgy kezelik, mint valami kigondolt dolgot, amelynek nincs alapja. Ezúttal az olvasót meg akarom ismertetni azokkal a kísérletekkel, amelyeket a téli hónapok alatt több éven át végeztem. Hőmérőt helyeztem a fürt közepébe, egy másik hőmérőt a fürt elülső részén, a harmadikat a fürt hátsó oldalán helyeztem el úgy, hogy a hőmérséklet megállapítható legyen a méhek zavarása nélkül. A fürt oldalon elhelyezett hőmérőn és a kinti hőmérséklet között alig volt néhány fok közötti különbség. A fürt közepén elhelyezett hőmérőn 24 óra alatt nagy változások mutatkoztak. Reggel hét órakor a hőmérő a legalacsonyabb fokot mutatta. Ilyenkor a kaptárban bizonyos zümmögés hallatszott. Nyolc órakor szökött a hőmérő a legmagasabbra. Este húsz óra tájban 18—20 Celsiust mutatott. Ez volt az átlaghőmérséklet, amely nyomban megváltozott, mihelyt a nap egykét órára kisütött. Ilyenkor a hőmérsékleti változás a kaptárban csak 1—1,5 órával a napnyugta után mutatkozott Este hat óra tájban a hőmérő sokkal gyorsabban szált le, ha borús volt az idő. Ezt a'lehűlést a fürtben beállott lazulás idézte elő. Valami meglepő eredményt vártam, de a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a kaptár körül magas hőmérséklet mellett (—12 C és +8 C között) a fürtben a hőmérséklet nem változott, alig történt 1—2 fokos eltérés, jóllehet a kinti hőmérséklet nagyon ingadozott. A fürtben a legalacsonyabb hőmérséklet 12 fok, az átlag 14, a legmagasabb 25 fok volt. A hőmérőt rendszerint mipden reggel hét-nyolc és este 18—20 óra között néztem. Amint a hőmérő 14 fok alá süllyedt, a méhek nyugtalankodni kezdtek. A zümmögés erősödött és úgy 20 perc után vált a legerősebbé, majd csökkent és 40—45 perc múlva teljesen elcsendesedett. Ezzel is magyarázható, hogy a méhek állandóan megtartják a 14 és 24 fok meleget. Minden év február közepe táján a fürtben elhelyezett hőmérő elárulta a fiasítás megkezdését, mert ilyenkor a meleg sohasem szállt 30 fok alá. Megfigyelések alapján meggyőződtem arról, hogy a petékből 32—35 foknál kelnek a legjobban a méhek, 30 fokon alul vagy 37—38 fokon már rosszul keltek. Megfigyeltem azt is, flogy 36 foknál a méhek megkezdik a kaptárak szellőztetését. / Ezek a megállapítások felbátorítanak arra, hogy a méhészeknek üzenjek: Méhészek, ne legyetek zsugoriak, ami a méhek készletét illeti. Az idény végén hagyjatok nekik elég élelmet, fiatal termékeny anyát, a családok erősek legyenek, akkor ti is nyugodtan „átaludhatjátok“ a teleti Most pedig a szellőztetésről szeretnék szólni. Ennek ugyanis a méhészek nagy része szintén nem tulajdonít fontosságot, és tavasszal meglepődve veszik tudomásul az áttelelt családok silány állapotát. Csak az átvizsgálásnál veszik észre a penészes lépeket és a kaptár nyirkosságát. Ezen a téren tett megfigyeléseim nagyon érdekes eredményekhez vezettek. Hogy a megfigyelések biztosak legyenek, elhelyeztem a kaptárban két nagyon érzékeny kis ventillátort, éspedig a nyílás közelében. Az egyiket függőleges, a másikat pedig vízszintes helyzetben. Miként a hőmérsékletnél, itt is érdekes meglepetés ért. Ha a keretek teljesen el voltak zárva, a ventillátorok nem mozogtak. Légáramlatra volt szükség, hogy forogni kezdjenek. De alig forogtak, azonnal le is álltak. A megfigyelések alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a friss levegő ilyenkor és ilyen mértékben nem felelt meg a méheknek. Ez arra ösztökélt, hogy a tömör takarót, amely légmentesen zárt, kicseréljem egy olyan takaróval, amelyen pórusok vannak, miáltal a rossz levegő eltávozhat, míg a meleg megmarad. Erre a célra jutaanyag felelt meg a legjobban. Az így betakart kaptárban a méheket teljesen rendben találtam. A lépek nem voltak penészesek, a levegő sem volt nyirkos, vagyis a kaptárak első számú ellensége elmaradt. Mielőtt befejezném cikkemet, meg kell emlékeznem Emil Borgeaud-ról, az ismert méhészről, aki a kísérleteket számomra megkönnyítette. Régi mester volt, aki 1962-ben tragikus körülmények között halt meg. Ű szerezte be a ventillátorokat és irányította a kísérleteket. Többéves tapasztalatait a kaptárak szellőztetése és hőmérséklete terén, valamint a nap sugarai visszatükröződésének hatásával érvényesítette. A napsugarak visszhatását különböző magasságból figyelte, egészen 1,5 méter magasságig, és megállapította, hogy a kaptár elhelyezése akkor a legjobb, ha a földtől 35—50 cmre van. Továbbá azt az elvet vallotta, hogy a méhészt mindenáron le kell beszélni a kaptár felmelegítéséről. Jól szellőztethető berendezés a sikeres betelelés egyik feltétele. L. Mages, (La Gazette Apicola) Figyelem! Értesüléseink szerint több olvasónk szívesen beköttetné a Szabad Földműves szakmellékleteit, amennyiben ízléses borítólap is rendelkezésére állna. Ezérf szerkesztőségünk elhatározta, hogy készíttet borítólapokat külön a Kertészet Méhészet, s külön a Kisállattenyésztés — Vadászat — Halászat című szakmellékleteink részére, s azokat önköltségi áron a megrendelőknek eljuttatja az év végén vagy a jövő év elején. Kérjük mindazokat az előfizetőinket, akik igényt tartanak a borítólapra, hogy a megrendelést legkésőbb március 15-ig küldjék meg szerkesztőségünknek. Címünk: Redakcia Szabad Földműves, Bratislava, Stivorovova 18 Harkály távol tartása Évről évre a megszökött erdőben, szélvédett fátlan horhosban (vízmosásban) teleltetek. Kezdetben sóik gondot okozott a harkályok elleni védekezés. Húsdarabokat függesztettem ki halászhorgokon. Minthogy azonban а Ъапк01у egyébként hasznos madár, libegők kiakasztásával kezdtem próbálkozni. A szétszórt libegők hatástalanok voltak. Most a kaptársor teljes hosszúságában zsinórt vagy huzalt feszítek ki, s arra aggatom a papírcsomókból készült libegőiket. A zsinórt a kaptáraidhoz minél közelebb ajánlatos vezetni, de úgy, hogy a libegők ne súrolhassanak kaptárt, ha fúj a szél. Drótra csak zsineggel kössük a libegőket, ne pedig dróttal, mert az utóbbi összecsúszik és védtelen részek támadnak. A kaptárak hőmérséklete és szellőztetése télen KERTCSZET-NEHESZET A Szabad Földműves s za k m о 11 é к I e t e A kertészetben jóformán ** nincs megállás. Az ősz egybefolyik a téllel, tél a tavasszal. Különösen azokban a kertészetekben állandósult a munka, ahol üvegházakkal is rendelkeznek. Az ilyen helyeken a téli időszakban is serényen dolgoznak a kertészek, lálkoztak. Ennek következtében nem csoda, ha elment a kedvük a primőr termesztésétől. Beszélgetésünk során Duba elvtárs azt is tudomásunkra hozza, hogy az említett zöldségfélék mellett néhány esztendő óta virágterrlíeléssel is azonban megnőttek az igények. A vevők valami mást, szebb, mutatósabb virágot követeltek. Nem kellett a nyolc-tíz koronás primula, ellenben nem sajnálták a húsz-harminc koronát az azáliáért. Sőt, mi több, három szál szegfűért s díszítésként egy szál aszparáguszért Ily gondolatok közepette látogattam az elmúlt napokban a Zbrojníky (Fegyvernek) szövetkezet kertészetébe. Duba Gyula, a kertészet vezetője széles mosollyal nyújtott kezet, s jó kedve fokozódott amikor az üvegház kihasználása került szóba. „Meglepődnek — mondotta, ha látni fogják üvegházaink belsejét“. Jóslata beteljesedett. Valóban meglepődtünk. Szebbnélszebb, különböző színű szegfűk sokasága fogadott bennünket. „Amerikai szegfűk — mutatott nem kis büszkeséggel a termérdek virágra.“ (Nemes szegfű. A múlt század második felében a francia remontáns szegfű Amerikába került, s újabb nemesítés után mint „amerikai remontáns szegfűt“ visszahozták Európába. Legfontosabb tulajdonsága, hogy télen a fényben szegény hónapokban is virágzik s a virág alapja, mérete a legkényesebb igényeket is kielégíti.) A múltban ebben a kertészetben is nagy gondot okozott az üvegházi termelés. A saláta után karalábét ültettek, tiszta haszonról mégsem beszélhettek. Kétszer készítették elő a talajt, kétszer nevelték a palántát, tüzeltek éjjel-nappal s ez annyi kiadást igényelt, hogy pénzükkel alig-alig tabánya szívesen megadták a huszonkét koronát. Ez szülte a gondolatot, hogy ma már a drágább „portéka“ is vevőre talál, tehát miért ne hasznosíthatnák ilyképpen az üvegházat. Szeg -termelik a vitamindús primőr zöldségféléket. Őszintén szólva az elmúlt években (sok helyen ma is) nagyon döcögött az üvegházi termelés. Több helyen nem éltek az adott lehetőséggel, mondván, kár a tüzelőért. Ez az elhatározás abból eredt, hogy aránylag rosszul fizették az üvegházban termelt salátát, karalábét. /Ha a kertész összegezte a kiadást és bevételt, előfordult, hogy a végén mínusszal találkozott. arany foglalkoznak. Főképpen nőnapra készítettek elő néhány ezer cserép primulát, azáliát stb. Az első években nem is volt baj ezekkel a virágokkal. Vették, akárcsak a cukrot. Időközben 3. SZÄM. 1971. FEBRUAR 8. 0 Amit az almafalisztharmatról tudni kell 0 Melegágyak készítése a kertben 0 Problémák a fólia körül ф Virágos sarok 0 Februári figyelmeztető 0 Több szem többet lát 0 Méhiakások és lépépítés természettan! feltételei 0 A kaptárak hőmérséklete és szellőztetése télen 0 Egy országos akció margójára Duba Gyulát nem kell félteni, hogy idegenkedik az új növények termesztésétől. Hiszen évek során próbálkozik valamivel, töri a fejét, hogy kertészetük minél több jövedelmet hozzon a közös részére, így esett választása a szegfűre, amely előreláthatóan be is váltja a hozzá fűzött reményeket. Jelenleg 1200 négyzetméteren 15 ezer tőről szüretelik a termést. Az áru értékesítése körül nincs vita, mert a városi virágüzletek szívesen felvásárolják a felkínált mennyiséget. (Jelenleg hat korona darabja.) A szegfűpalánták Hollandiából származnak, amelyek a bratislavai virágkertészeten keresztül jutnak rendeltetési helyükre. Tápdús földet szeret, növény- és sortávolsága 20 cm. Nagy előnye, hogy évelő növény, termése három éven át vágható. Az első évben egy tő átlagosan négy virágot ad, a következőkben pedig ötöt, vagy ennél is többet. A növény öt-hat soros dróthálózatban növekedik, mely védi a lerogyástól. Ellenkező esetben nem számolhatnánk érdemleges terméssel. A tőszám és a levágott virágok számából kiszámítható, mekkora összeget hoz a szegfű a házhoz, mely össze sem hasonlítható a primőr zöldségfélékből származó jövedelemmel. Igaz ugyan, szépséghibájaként felróható, hogy kevesebb korai saláta kerül a piacra. Ám ez gyümölccsel, és számos konzervált zöldséggel pótolható. Végeredményben eleget teszünk a nagyon is időszerű követelményeknek, hogy az eddigiektől intenzívebben használjuk ki a ránk bízott termelőeszközöket. Sándor
